Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám, csütörtök

M0ZAI

K KÉTÉVES AZ EURÓPAI ÚJJÁÉPÍTÉSI ÉS FEJLESZTÉSI BANK NAGYOBB FORDULATSZÁMON 1993. MÁJUS 6. MIT FEDETT NORBERT? FŐPRÓBA KELET-SZLOVÁKIÁBAN * Megtudtunk már egyet s mást a volt állambiztonsági szervek tevékenységéről, arról, hogy milyen sűrű védőhálót vontak maguk köré az egykori hatalmasok, könyörtelenül elhallgattatva minden olyan véleményt, megtorolva minden olyan cselekedetet, amely ellentétben állt a kommunista rendszer irányvonalával. Rengeteg kérdés azonban a mai napig megválaszolatlan maradt. Ezek közé tartozik a titokzatos Norbert akció, amely a legkegyetlenebb terrort alkalmazta volna a szocializmus veszélyeztetése esetében a megbízhatatlan, potenciális ellenségnek számító személyek ellen. A Slovenský východ című napilap a Necenzurované noviny alapján terjedelmes írást közölt erről a napjainkig fel nem tárt, szigorúan titkos biztonsági akcióról. Miről is volt tehát szó? Norbert fedőnévvel azt tervezték, hogy internálják, s a későbbiekben esetleg megsemmisítik azokat a személyeket, akiknek lojalitásáról az állambiztonsági szervek nem volt meggyőződve a szocialista rendszer veszélyeztetése esetében. Vagyis mindazokat a polgárokat, akiket a legkülönbözőbb okok miatt megbízhatatlanoknak, veszélyeseknek tartottak. A lap által ismertetett dokumentum szerint a deportált és internált személyek névsorát az illetékes járási pártbizottság titkára hagyta volna jóvá és a CSKP KB által szentesített irányelvek szerint az előkészületekbe a totalitárius rendszer csaknem valamennyi hatalmi szervét bevonták: a belügyminisztériumokat, a pártapparátust, a nemzeti bizottságok elnökeit, minden szinten a védelmi, káder- és különleges osztályok vezetőit, s rendőrséget, az StB-t, sőt még a legfőbb ügyészséget is. Koncentrációs- és munkatáborok készültek a mit sem sejtő polgárok ezrei számára. Annak érdekében, hogy biztosra menjenek, a gyakorlatban is kipróbálták a Norbert-akció forgatókönyvét. A színhely Kelet-Szlovákia, az időpont pedig 1988. november 14-e volt. Még aznap őrizetbe vettek 37 személyt, 104-et pedig a novočanyi efsz munkatáborba internáltak. Négy nappal később beindult a Kólóra akció is, amely keretében egyegy munkahelyen öt titkos őrködött a biztonság fölött, további 20 pedig készen állt ennek a feladatnak a teljesítésére. A kerületben a helyzet romlani kezdett, a belső ellenség fokozta tevékenységét: szocialistaellenes röpiratokat találtak, megfenyegették a tisztségviselőket, szabotázsakciókat lepleztek le. Minden úgy ment, mint a karikacsapás, az évek óta tökéletesített biztonsági gépezet készen állt, hogy eltiporjon mindenkit, akiknek nem nőtt szívükhöz a gyűlölt kommunista rendszer. Az ŠtB ügynökhálózata készültségben állt, a besúgók százai éberen ügyeltek. Említsünk meg még néhány adatot: Kassán, november 14-én 198 ŠtB tisztet és öt zászlóst mozgósítottak, 35 személygépkocsi állt a rendelkezésükre és az ŠtB-nek 1200 titkos munkatársa vett részt az akcióban. A Kassán megvalósított főpróbáról olvasva még ma is hideg fut végig az ember hátán. A cseh parlament már kezdeményezte a barbár terv leleplezését. Szlovákiában egyelőre senki sem tett ilyen lépést... . KÖZLEMÉNYEK A Magyar Ifjúsági Szövetség központi irodája értesíti mindazkat, akik ifjúsági csoportok vezetésével foglalkoznak, hogy 1993. június 5-13-án Magyarországon csoportanimátor - ifjúsági klubvezetőképző tanfolyamot szervez. Május 17-ig a fennmaradt helyekre szervezetünktől független ifjúsági csoportok vezetői is jelentkezhetnek. Részletes információ a MISZ központi irodájában: Kertész utca 16, 945 01 Komárno, vgy a 0819/3760-as telefonszámon. A kassai ENCIÁN turistaklub és a Henslmann Imre Helytörténeti Társaság május 9-én közős honismereti túrát szervez a Csermely-völgybe. Gyülekező 7,30 órakor a Lokomotíva stadionnál. A múlt héten Londonban tartotta éves közgyűlését az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD). A Kelet-Közép-Európa és a volt Szovjetunió országainak hitelt nyújtó pénzintézet számadását egy bombarobbanás és egy bombahír előzte meg. Az előbbi az ír Republikánus Hadsereg nevéhez fűződik; merényletüket a londoni pénzügyi központban, a Cityben követték el, az Európa Bank székházának közelében. Az anyagi kárt másfél milliárd fontra becsülik. A bombahír pedig a Financial Times hasábjain jelent meg, s „csupán" erkölcsi kárt okozott az EBRD-nek. Néhány nappal ezelőtt a neves lap nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a bank fennállásának két éve alatt 201,5 millió fontot költött el saját működésére, míg térségünk országainak csupán 101 milliót kölcsönzött. A pénzintézet néhány kiadása valóban elgondolkodtató: az EBRD csarnokának új márványborítása 750 000 fontba került, az alkalmazottak karácsonyi bankettje 52 000 fontba és Jacques Attalinak, az elnöknek háromszor magasabb fizetése van, mint John Major brit miniszterelnöknek. Ennél is súlyosabb vád, hogy az Európa Banknak nem sikerült érdemben segíteni a volt keleti tömb országain, és öszszességében kevesebb projektet dolgozott ki, mint a Világbank. A kormányzók tanácskozásán Szlovákiát Július Tóth, Csehországot Ivan Kočárník, míg Magyarországot Szabó Iván pénzügyminiszter képviselte. Szlovákia a januári önállóságát követően 4300 EBRDrészvényt kapott 43 millió ECU értékben. Július Tóth a tanácskozáson hangsúlyozta, a szlovák kormány elsődleges célkitűzése az infláció megfékezése, akár a munkanélküliség növekedése és a termelés ideiglenes hanyatlása árán is. Ivan Kočárník bírálta a bankot, mivel szerinte nem veszi ki a részét a cseh gazdaság transzformációjából, valamint az elenyésző pénzügyi juttatása miatt. Szabó Iván pedig rámutatott arra, a Prágától Vlagyivosztokig terjedő területen mozgó pénzintézet kevésbé veszi figyelembe az egyes államok sajátosságait. Ennyi bírálat után nézzük meg a mérleg másik serpenyőjét is! Először, a bank két évvel ezelőtti megalakulásakor Kelet-Európa még csak hét, jelenleg 25 országból áll. Az újonnan létrejött államokkal menet közben kellett felvenni a kapcsolatokat, a kezdeti tapogatózó ismerkedéseket csupán -most követik a konkrét projektek. Másrészt az Európa Bank alaptőkéje mindössze 10 milliárd ECU, ami eltörpül térségünk óriási pénzigénye mellett. Jacques Attali, a bank elnöke beszámolójában az eddigi eredmények közül kiemelte az önkormányzatok modernizálásának programját, a privatizációban nyújtott szerepet, a környezetvédelmi fejlesztéseket valamint a kis- és középvállakozások finanszírozásához nyújtott segítséget. Theo Waigel, a bank kormányzótanácsának soros elnöke hangsúlyozta, az EBRD egyik fő feladata térségünk atomerőműi biztonságának növelése. E célból életre hívták a Nukleáris Biztonsági Alapot, amelyhez II ország és az Európai Közösségek Bizottsága már több mint 100 millió ECU-val járult hozzá, és jövő hónapban megkezdi munkáját az első helyszínen, a bulgáriai Kozloduj atomerőműben. Jelenleg 22 országban működik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank. Tavaly 54 projektet hagyott jóvá és jelenleg 260 kooperációs programban vesz részt. Attali szerint két év alatt ez nem rossz teljesítmény, azonban igazi kibontakozásuk éppen 1993-ra várható. Az idén a tervek szerint kétmilliárd ECU értékben hagy jóvá különböző beruházásokat, csak az év első három hónapjában 18 tervezetet véglegesített 407 millió ECU összértékben. Szlovákia is kap a hitelekből, mégpedig 44 milliót a távközlési hálózat fejlesztésére. Éppen itt az ideje egy nagyobb kölcsönnek, uganis eddig az EBRD kelet-európai befektetéseinek csupán fél százaléka áramlott hazánkba. A kormányzók tanácskozásán sok szó esett Oroszországról. Ron Freeman, a bank alelnöke szerint pénzintézetének egyik meghatározó feladata az óriási ország támogatásra. Már létrehoztak egy pénzügyi alapot a privatizált orosz kis- és középvállalatok megsegítésére. The Waigel azonban figyelmeztetett, a valóban súlyos oroszországi gazdasági helyzet láttán nem szabad megfeledkezni Kelet-Közép-Európa új demokráciáiról sem. Az éves közgyűlés eredményeinek mérlegét megvonva kiderült, az Európa Bank még keresi helyét a nemzetközi pénzintézetek világában. Vigyáznia kell arra, saját működése áttekinthető legyen, s felhagyjon a szemet szúró presztízsköltekezéssel. Az idén tehát ugrásszerűen megnő a pénzintézet által finanszírozott beruházások száma. (sidó) 4 A VÉGÉN CSATTAN AZ OSTOR, BINDER ÚR! Múlt hét csütörtökén lapunk is tudósított Július Bindernek a Matica slovenská által a bősi vízi erőműhöz szervezett hajókiránduláson a Szlovák Tudományos Akadémiát illető vészterhes kijelentéseiről. A „megszólítottak" közül Juraj Holčík a SME tegnapi számában reagált. Bevezetőként a világhírű halbiológus felidézi, hogy Július Binder kijelentését olvasva hasonlóan érezte magát, mint amikor Turoň elvtárs, az SZLKP KB mezőgazdasági főosztályának titkára előtt állt, aki ellenforradalmárnak nevezte őt, és rendkívül kíváncsi volt, hogy melyik külföldi központtól kapja a pénzt. Akkor is azért nyilvánították ellenségnek, mert a Bős-Nagymarosi Vízlépcsővel kapcsolatos kifogásait hangoztatta. A továbbiakban Juraj Holčík leszögezi, hogy soha nem volt a vízlépcső ellen, csak épp akkor is arra figyelmeztetett, hogy az annak idején még csak a tervezőasztalon létező óriást nem ilyen területre kell telepíteni. Binder úr napjainkban az akkori kormány és párt által szokásos zsargont és módszereket használja. „Tudományos kutatóként tényekkel dolgozom és nem vagyok hajlandó a fehért feketének látni" - írja. - „Napjainkban sok bizonyíték van a Dunának Pozsony és Medve közti szakaszához hasonló körülmények közt létesített vízlépcsők negatív hatásairól, és annak idején is hasonlók alapján dolgoztuk ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatásait illető prognózisunkat. Vagyis Binder úr állításaival ellentétben előrejelzésről és nem feltételezésről van szó. Vagy talán a meteorológusok, közgazdászok vagy orvosok előrejelzései feltételezések? Ráadásul ezektől eltérően az ökológiai előrejelzések ellenőrzése a rendszer bonyolultsága miatt több évet vesz igénybe. A bősi vízlépcső esetében az érintett ökoszisztéma fejlődésének iránya leghamarabb ősszel mérhető le, mégpedig a megfigyelőrendszer eredményein, amelyben egész sor intézmény munkatársai vesznek részt. Binder úr azon kijelentései, miszerint „a mű önmagáért tanúskodik - biztonságot és jólétet jelent", inkább reményeit fejezi ki, és semmi közük sincs a tudományosan igazolt tényekhez. A közmondás szerint ugyanis a végén csattan az ostor. Kár, hogy ezt Binder úr és a neki tapsolók elfelejtették. Ily módon ugyanis megkímélhették volna magukat nem egy keserű csalódástól. MATEJKA NEM HISZ A RUDE KRAVONAK (Munkatársunktól) - A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tegnapi sajtótájékoztatójának központi témája a Legfelső Ellenőrzési Hivatal volt, amelynek létrehozásával és vezetésével a kormány - mint azt tegnap megtudtuk - még január végén Árpád Matejkát, a DSZM parlamenti képviselőjét bízta meg. Matejka mindaddig posztján marad, amíg a parlament nem hoz döntést az elnök és az alelnökök személyéről. Mint ismeretes, az ellenzéki pártoknak kifogásaik voltak Matejkával szemben, s bírálták a DSZM-et, amely saját emberét akarta, akarja ültetni erre a posztra. Azt javasolták, hogy ez ellenőrzési hivatal mindenkori elnökét az ellenzék - a DBP szerint a legerősebb ellenzéki párt - adja. Roman Zeienay, a DSZM alelnöke tegnap cáfolta, hogy a hivatal elnökéről nem folytattak volna tárgyalásokat a többi parlamenti párttal. Viszont elismerte, hogy e kérdést illetően eltértek a vélemények. Nem tudott arról, hogy a DBP Ľubomír Fogast szemelte ki e posztra. Az információval kapcsolatban megjegyezte: legalább kitudódott, hogy a DBP mit is akar voltaképpen. Matejka úr részletesen ismertette a hivatal felépítését. Megtudtuk, hogy már ki is nevezte a tíz részleg vezetőjét. Tájékoztatása szerint közülük csak egy tagja a kormánypártnak. A hivatal alkotmányban is kimondott függetlenségét Matejka abban látja, hogy senki sem adhat utasításokat arra, minek, illetve kinek nézzen a hivatal utána. A kormány, a parlament és magánszemélyek csak javaslatot tehetnek, amit a hivatal vagy elfogad, vagy nem - mondta, majd megjegyezte, hogy nemzetközi megítélés szerint a szlovák központi ellenőrző hivatalról szóló törvény a legjobb a többi posztkommunista ország jogszabályához viszonyítva, mert a szlovák törvény szavatolja a legnagyobb függetlenséget. A Domino efekt című hetilap értesülése kapcsán, miszerint Ivan Mjartan államtitkárrá és Bohuš Géci kormányszóvivővé való kinevezésekor a kormány semmibe vette a lusztrációs törvényt, szóba került a sajtótájékoztatón a feddhetetlenség kérdése is. Zeienay azzal magyarázta a még nem hatálytalanított törvény mellőzését, hogy a Prágából kapott, az ŠtB volt munkatársaira vonatkozó jegyzékek hiányosak. Arra a kérdésre, hogy bemutatja-e Matejka úr a lusztrációs bizonylatát, ha megpályázza az ellenőrző hivatal elnöki posztját, a megbízott elnök a következőket válaszolta: Számomra a Rudé krávo folyóirat nem mérvadó. Gondolkodom, megpályázom-e az elnöki tisztséget. G. A. AHOGY ÉN LÁTOM IMPORTÁLT IGAZSÁG Nem hiszem, hogy Vargha János magyarországi környezetvédő, a dunai erőműépítést ellenző mozgalom atyja és Július Binder, a dunai erőműépítés legelkötelezettebb híveinek egyike majd egymás nyakába borul, mihelyt a Hágai Nemzetközi Bíróság majd néhány év múlva állást foglal a kérdésben. Azt sem hiszem, hogy a Boszniában és Hercegovinában élő muzulmánok és a szerbek örök időre szóló barátságot kötnek, ha megvalósul Vance és Owen béketerve, és a területet tíz tartományra osztják, a lehető legkövetkezetesebben érvényesítve az etnikai alapelvet. Kötve hiszem, hogy rajtunk, szlovákiai magyarokon is sokat segítene, ha nemzetközi fórumon döntenék el, hogy igaza van-e Magyarország miniszterelnökének, amikor lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Sőt, még abban sem nagyon bízom, hogy csökkenti majd a szlovákiai nacionalisták ordasságait és Európa felé mozdítja el némely szlovákiai magyar politizálgató pártvezéreink magatartását, ha Brüsszel netán mégis rákényszeríti Pozsonyt, hogy Ján Kis helyett Kis Jánost anyakönyvezzenek a Csallóközben, és hogy a Dunajská Streda alá az útkaparók a Dunaszerdahelyet is feltüntessék az eligazító táblákon. Emlékezzünk csak vissza a nemzetközi fórumokon hozott „igazságtevő" döntések legförtelmesebbjei közül is a legförtelmesebbre, a müncheni paktumra. Békét ígérlek az egyezmény megkötői Európának, de még csak fegyverszünet sem lett belőle. Egyfajta eufória lett fölöttünk úrrá. Mivel itt, Közép- és Kelet-Európábn cselekvésképtelenné váltak a nemzetek, amikor már minden kötél szakad, amikor már úgy gondolják a patthelyzetbe került politikusok, hogy már kimerítették a viták során érveiket, rendszerint jön egy mentő ötletük, és a csodában reménykedve kimondják a varázsigét: „Majd Brüsszelben megoldják a kérdést". Vagy: „Majd Hágában igazságot szolgáltatnak". Bosznia-Hercegovina ügyében, a csallóközi vitás kérdésekben a kívülről ítélkezők hozhatnak bármilyen döntést, a „tüske" mindig ott marad mindkét fél sarkában. Az importált igazság egyre szaporább óhajtása csak azt bizonyítja, hogy nem járnak távol az igazságtól azok a nyugati politikusok, azok a polgári normákhoz igazodó politológusok, akiket csak jólneveltségük tart vissza attól, hogy kimondják: Hát igen, itt vannak ezek a szellemileg visszamaradt nemzetek, nem is tudjuk, mit kezdjünk velük. Az éppen meglátogatott ország lakossága önbizalmának erősítésére, persze, időnként kinyilatkoztatják, hogy Magyarország áll legközelebb Európához, vagy hogy Csehországban a legreménykeltőbb a polgárság, vagy hogy Szlovákiában meglepően jól képzettek a szakemberek stb. Mindazonáltal bizonyára megvan rólunk a véleményük. Vajon mit gondolnak például arról, hogy miközben a jelenkor gondjainak tömegében fuldoklunk, mérvadó politikusok nem átallanak népvándorláskori érvekkel támogatni az etnikai homogenizálásra irányuló törekvéseket. Vajon mit gondolhat arról egy konzervatív brit, hogy olyan helyesírási tanácsadó szótár jelenik meg egy Európába tartó ország akadémiája által kidolgozva, amelynek szerzői azzal támogatják a politikusok törekvéseit, hogy átírják a szomszéd nemzet történelmi neveit. Például így: Zichy helyett Ziči, Apponyi helyett pedig Aponi. Vajon elhiszik az igazságtevésre felkért nyugati politikusok, hogy ezekben a kelet-európai országokban valóban a lényeges kérdések megoldására törekednek a politikusok. Vajon elhiszik, hogy megnevelhetőek vagyunk? Közülünk a legderülátóbbak azzal érvelnek, hogy nagyobb ellentéteket is feloldottak NyugatEurópában, mint amilyenek itt, a kontinens keleti részén bennünket egymásnak ugrasztanak. És itt rendszerint Anglia és Németország, illetve Németország és Franciaország ellenségeskedésének második világháború utáni megszűnését hozzák fel érvül. Ha már ezekkel a példákkal érvelünk, viszont arról se lenne szabad megfeledkeznünk, hogy annak idején, az ötvenes évek elején De Gaulle és Adenauer nem közvetítők révén látott hozzá a kibéküléshez. És Anglia meg Németország politikusai sem mást kértek fel igazságtevésre. Nálunk egyelőre még hiányoznak az ilyen politikusok. TÓTH MIHÁLY