Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-28 / 122. szám, péntek

PUBLICISZTIKA iOJSZÖM 1993. MÁJUS 28. EURÓPA. EURÓPA. EURÓPA... Az 1989-es rendszerváltás után, amikor a kommunizmus eszméje a történelem szemétdombjára került, ezt az ideológiát helyettesítendő, hangoztatta csaknem minden közéleti személyiség a közös Európa gondolatát. Az egységes Európa s annak rörténelmi küldetése mindenütt elragadja a politikusok fantáziáját, noha a jelen valóságában ez az elgondolás inkább valamiféle vágyálomnak tűnik. A ma Európája sokkal jobban összekuszálódott mint valaha, s e megosztottság gyors, vagy akárcsak belátható időn belüli felszámolására kevés remény mutatkozik. . Ha visszaforgatjuk a történelem kerekét fél évezreddel, tudjuk, hogy volt egyszer egy keresztény Európa, a respublica Christiana, mely körülbelül 1500-ig tartott. Ez is bizonyítéka annak, hogy az európai népek egysége a keresztény hitből nőtt ki. A török invázió azonban megbontotta ezt az egységet: Kelet-Európát elszigetelte Nyugat-Európától. Kelet- és Közép-Európa nem részesült az Amerika és a többi földrész felfedezése által nyert haszonból, sőt elvesztette függetlenségét, sokszor nyelvét, kultúráját. A rövid, derűsebb korszakok ellenére lényegében ez a helyzet szerintem a huszadik század végéig alig változott. Nyugat a maga érdekeit szem előtt tartva támogatta, de inkább cserben hagyta Keletet. Példaként Trianont, 1956-ot és 1968-at említem A második világháború utáni, fél évszázadig tartó szovjet megszállásért is felelős a Nyugat, mert a jaltai szerződés keretében hozzájárult Európa felosztásához. V. Mehmet török szultán jósolta a múlt században: ,,Jaj nekünk, ha az orosz birodalom összeomlik, meri minket is eltemet romjai alatt. "A jóslat ennek a századnak a végére vált valósággá - a Szovjetunió szétesett. Egyesek óva intenek attól, hogy a Nyugat gyarmatosítsa Oroszországot. Pedig ma már köztudott, hogy a bankárok és nagyiparosok szemében a sztyeppe a jövő piaca. A bennfentesek tudni vélik, hogy a pénzemberek Oroszországot már fel is osztották érdekszférákra, két előrelátható következménnyel: Közép-Kelet-Európa eladósodik, ki lesz szolgáltatva a Nyugat kénye-kedvének és később arcul csapják Moszkva lázadásának viharszelei (ha majd a menekültáradat elindul). Indokolatlan Nyugat-kultuszt látok abban, hogy térségünkben a politikusok úgy beszélnek a közös, egyesült Európáról, mintha az már a közeljövőben megvalósulna. Egyesült Európa? Ki hiszi el, hogy ez belátható időn belül megvalósul? Hiszen Párizs és London féltékenyen tekint az egyesült Németországra, sőt egyesek esküsznek arra, hogy London az egyesült Európát mindenképpen meg fogja torpedózni, még mielőtt Berlin saját hegemóniáját a megzavarodott kontinensre kényszerítené. Egyesült Európa? Hogyan védené meg a közép-európai országokat, amikor sokáig még arra sem vitte rá a lélek, hogy a balti államokat elismerje! Egyesült Európa? ölbe tett kézzel nézi, hogy a volt Jugoszláviában százezreket gyilkolnak meg, ennek ellenére latolgatja, beavatkozzon-e? Illúziókban élünk akkor is, amikor gazdaságilag akarunk Európához csatlakozni. Egyesült Európa? A gazdasági integrációt sem képes megvalósítani, mert maga is túltermelési válsággal küzd és vámokkal védi piacait. Sőt, felgyülemlett vaj-, tojás- és húshegyeit Moszkvába szállítja - segélyként - kiszorítva a volt szocialista országokat a keleti piacról is. Egyesült Európa? A közelmúltban húsembargót rendelt el a közép-kelet-európai országokkal szemben, száj- és körömfájásra hivatkozva, s ezzel több százmilliós dollárveszteséget okozott nekik. Mindez, persze, nem azt jelenti, hogy KeletEurópa ne érdeklődjék a Nyugat iránt, ne alakítson ki kapcsolatokat és lépjen be a kereskedelmi hálózatba. Koreskedjen a Nyugattal, de illúziók nélkül, mert a történelmet és a földrajzi-politikai helyzetet nem lehet megváltoztatni Illúziók helyett tehát a jelen problémáit kell feltárni és megoldani, mert ez jelenti a jövőt. A jövőnek is csak akkor van értelme, ha a jelenből belátható, ha felfedezhetők azok az utak, amelyek a mából a holnapba vezetnek. Egyébként nincs jövő, csak utópiák vannak. Éppen ezért nem lehet - nem is érdemes - úgy beszélni a jövőről, hogy előtte ne próbálnánk értelmezni a jelent. Ha a jelenlegi helyzetünket vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy térségünk politikai és gazdasági válságban van. Semmiféle jelentős gazdasági, illetve anyagi támogatás nincs kilátásban, és a bizonytalan politikai helyzet miatt a nyugati pénzemberek is csak rövid lejáratú, a szolgáltatások szintjén álló beruházásokra vállalkoznak. Igy a gazdasági válság elmélyülését megfékező intézkedésekre lenne szükség. Ha ez nem sikerül, számolni kell azzal, hogy miután az elégedetlenség és a nyomor elér egy bizonyos szintet, a folyamatok kezelhetetlenné válnak, már csak azért is, mert a szociális védőháló megteremtéséhez hiányoznak az anyagi eszközök. Ennek következtében szociális feszültségektől fűtött, netán nemzeti érzésektől vagy egyebektől fűtött robbanás következhet be. Ez térségünk legnagyobb veszélye. A posztszocialista országok helyzetét az is nehezíti, hogy népei morális értelemben igen megviselten kerültek ki az elmúlt korszakból. Napjaink politikai változásai önmagukban nem hozhattak erkölcsi újjászü'etést, sőt az elszegényedés és a dzsungeltörvények következtében az emberek egy része még inkább demoralizálódon. Hiányzik a joguralmi magatartás (attitűd), sőt inkább a jog megvetése uralkodik. Az állampolgárok mindennapi életükben már a pártállam idején is normaszerűen megkerülték, kijátszották a jogot, és annak semmibevétele második természetünkké vált. Ez betyáros virtusnak számított, mert a marxista jogelmélet tankönyvei azt tanították, hogy a jogot végső soron a politika, azt pedig a párt határozza meg. Valójában ez rombolta le az állampolgári jogtudatot térségünkben és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a piacgazdaság hajnalhasadásának korában a gátlástalan haszonszerzés virágzik csaknem mindenütt. Térségünk társadalmának morális válsága nyilvánvaló. Tudvalévő, hogy bármilyen morálról is legyen szó, annak lényege mindig abban a parancsban rejlik, hogy az egyén lépjen túl közvetlen személyes érdekein. Márpedig e térség népeinek az elmúlt fél évszázad alatt az volt a tapasztalata, hogy ha túlélni, megmaradni, boldogulni akar, akkor erre csak egyénileg képes. Tiltott volt a civil társadalom szervezkedése, melynek során a polgár megtanulhatta volna, hogy a saját érdekét csak a saját foglalkozási és más érdekszervezeteinek általános érdekével egyeztetve képes érvényre juttatni. Társadalmunknak tehát jelenleg az a fó problémája, hogy a mindennapos élet szervezésén túl megszületika mindennapos élet szervezésén túl megszületik-e az igazi élet- és érdekközösség. Egyesek azt állítják, hogy az emberi, erkölcsi újjászületés terén, alighanem még a helyes kérdések sincsenek megfogalmazva. Ha a kérdések nem is, szerény véleményem szerint a válaszok már megfogalmazódtak Martini bíboros által, aki Európa fó feladataként a hármas kibékítést jelöli meg: ,,Először is kibékíteni az embert a Teremtéssel, vigyázva, hogy megőrizzük a természet épségét, a növény- és állatvilágot. Másodszor: kibékíteni az embert embertársaival, melynek feltétele készsége a párbeszédre és a toleranciára. Harmadik feladatunk kibékíteni az embert önmagával és munkálkodni, hogy kialakuljon egy olyan világnézet, melyben a tudomány és a technikai fejlettség és a művészet nem kizárják, hanem igénylik az Istenhitet." Keresztény szemmel széttekintve a kelet-európai panorámán, felmérve súlyos gondjainkat, tudatosítjuk, hogy belső megtisztulásra van szükség, mert csak így rekonstruálhatjuk a lelkekben az értékeket, a hitet az emberi jóságban és becsületben. Ez nem megy máról holnapra, ezt ki kell vajúdni, hogy az új generációkban már fel sem merülhessen többé az Európával szembeni kisebbrendűség ismert komplexusa. FÓTHY JÁNOS REMEKMŰVEK - HARMINC FORINTÉRT A cím legalábbis a hatvanas éveket idézi. Akkor még nem lódultak meg szinte a csillagos égig a könyvárak, akkor valóban lehetett annyi pénzért értékes műveket vásárolni. Kisebbfajta csoda, hogy ismét lehet harminc forintért remekmüveket venni: a Populart Füzeteket. Pánczéí Gézától, az Interpopulart Könyvkiadó elnök-igazgatójátó

1 érdeklődtem erről az egyedülálló magyarországi vállalkozásról. - A történet mintegy két évvel ezelőtt kezdődött. Kiadónk akkor elsősorban különböző szórakoztató magazinokat adott ki. Valamelyik szép májusi napon bekopogott hozzám egy magas fiatalember szandálban, pólóingben. „Fogarasi István munkanélküli filmes vagyok. Van egy jó ötletem, kérem hallgasson meg" - mondta. - Az elgondolást először őrültségnek tartottam. Aztán pillanatok múlva zseniálisnak. Olyannak, amivel nem lehet kaszálni, ám rövid távon némi nyereséggel, hosszabb távon jelentős erkölcsi és üzleti haszonnal járhat. Magyarországon is egyre szélesebb rétegek szegényednek el, s ennek egyik szomorú következménye, hogy nagyon sok családban már fillérek sem jutnak könyvre, művelődésre. Több ezer, sőt százezer fiatal nőhet föl úgy, hogy a kötelező iskolai olvasmányokat sem tudja megvásárolni. Tragédia lenne, ha műveletlen, lelkiekben is szegény ifjúság nőne föl körülöttünk. Fogarasi István elsősorban rájuk gondolt, amikor megpróbálta fölújítani a magyarországi olcsó, de igényes könyvkiadás szép hagyományait. - Ne ponyvaregényekkel, krimikkel, pornókkal kábítsuk a fiatalokat, hanem ismertessük meg őket a magyar és a világirodalom remekműveivel. Hajnalig beszélgettünk, számoltunk, terveztünk. Újdonsült partnerem a nemes elgondolást logikai rendszerbe foglalta. Színes katalógust állított össze, amelyet megküldtünk minden magyarországi iskolába. A katalógusból egyértelművé válik, hogy milyen könyveket adtunk, illetve adunk ki. Különböző színek jelölik az egyes irodalmi és művelődéstörténeti korszakokat, külön oszlopba soroltuk a hazai műveket, s külön a külföldieket. „Ezzel a katalógussal akár puskázni is lehet" - írta lelkesen egy gimnazista, hiszen fölsorolja egy-egy időszak jelentós műveit, íróit. Persze, ez csak amolyan diáktréfa, mi rendszeres olvasásra szeretnénk nevelni a diákságot. - Eddig minden szép, de még mindig nem hiszem el, hogy manapság harminc forintért lehet kínálni egy-egy művet, veszteség és valamiféle támogatás nélkül. - Amikor meghallottam Fogarasi István tervét, én is hitetlenkedtem. Ma már tudom, hogy lehet. Jelentős költségmegtakarítás, hogy nincs könyvterjesztőnk. A megrendelést és a könyvek szétosztását pedagógusok végzik, minimális juttatásért. A Populart Füzetek újságnyomó papíron, színes, de puha fedéllel jelennek meg így juthat hozzá a diák nagyon olcsón a remekművekhez. Másik fontos tényező, hogy manapság harminc forintért ifjúsági magazint sem lehet vásárolni. Kiváló irodalmi alkotásokat viszont már igen, éspedig hetente. Ugyanis minden héten megjelenik egy-egy új füzet. A színes katalógus valóban gazdag. Találomra másolom ki néhány füzet címét: Teremtéstörténet (bibliai, mezopotámiai, iszlám, egyiptomi, maja, azték, afrikai, görög, kínai, japán, tibeti és magyar teremtéstörténetek), Ókori görög drámák (Szophoklész, Antigoné, Oidipusz, Aiszkhülosz), Magyar reneszánsz (Históriás énekek). A gazdag lista kortárs magyar és külföldi írókkal zárul. -Határon túli magyar írókat nem találtam a katalógusban. - Ezt a hiányt rövidesen pótoljuk. Szeretnénk külön füzetekben megjelentetni neves erdélyi, szlovákiai, vajdasági, nyugat-európai és kárpátaljai magyar írókat is. A Populart Füzetek kezdetben húsz-harmincezer példányban jelentek meg, ma az újabb kiadványokat több mint százezren vásárolják. A sorozat alcíme Diák- és Házikönyvtárra módosult. - A füzetek nemcsak a fiatalok között népszerűek, hanem a nyugdíjasok körében is. Az idős emberek még emlékeznek a néhai olcsó könyvekre. Sajnos, ma még talán annyi pénzük sincs, mint fiatal korukban, de olvasni, ma is szeretnek. Olyan megható esetekről is tudok,, hogy egy-egy nyugdíjasklubban többen rendelik meg a füzeteket, így jön össze a heti harminc forint. Pánczél Gézából a tényszerű adatokon kívül nehéz mást, amolyan vallomásfélét kicsikarni. Többszöri faggatás után, kézfogás közben halkan jegyezte meg: - Nem elsősorban pénz, hanem energiát, életerőt nyújt nekem ez a százezres sorozat. Én hiszem azt, hogy az olcsó füzetből, heti harminc forintért művelődő fiatalok egyszer olyan világot teremtenek, amelyről a mai nyugdíjasok, s a magam korabeli negyvenesek évtizedeken át álmodtak. Akkor talán szép és drága könyvek sem lesznek megfizethetetlenek sokak számára. Nagyon jó dolog ebben a hitben, tudatban élni. És főleg e nemes ügyben munkálkodSZILVÁSSY JÓZSEF MIRE JO AZ AUTONÓMIA? DURAY MIKLÓS ÉS KVARDA JÓZSEF NYILATKOZATA A szlovák sajtóban gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy a magyarok akarnák is az autonómiát, de tulajdonképpen nem tudják, mire lenne az jó, Duray Miklóst, az Együttélés elnökét arra kértük, néhány, a laikus számára érthető konkrét ténnyel próbálja meg alátámasztani, mire lenne nekünk jó az autonómia. - Az autonómia legfontosabb feladata a saját ügyekben való döntés és a gazdasági önállóság - érvelt Duray Miklós. - Az autonómia pénz nélkül és megfelelő törvényes rendezés nélkül nem működtethető. Mert hogyan dönthetnénk például iskola vagy egészségügyi központ létrehozásáról, ha működtetésükre nincs anyagi fedezetünk. Ez azt jelenti, hogy az állami költségvetés egy részének szükségszerűen az autonómiák, az önkormányzatok kezébe kell kerülnie, lehetővé kell tenni, hogy ezek a szerveződések saját adókat vessenek ki. Ez természetesen nem többletadót, hanem egy más, három fokozatú adózási rendszert jelent. A rendszer egy központi adóból áll - ebből kell fedezni az államháztartást, a hadsereget, a külügyet és egyebeket, például az utak építését továbbá egy regionális adóból, amely megteremti egy nagy terület fejlesztésének a fedezetét, és a helyi adóból, amely a helyi önkormányzat működéséhez szükséges. Ami a magyarság autonómiáját illeti Szlovákiában az Együttélés tervezete a területi önkormányzattal és a személyi autonómiával foglalkozik. Ez biztosítja a szám szerinti kisebbség számára a kulturája működtetését és közigazgatási képviseletét. Ami ezen túlmutat, az az önkormányzatoknak saját regionális külpolitikát és regionális gazdaságpolitikát biztosító joga. Nyugat-Európában ez már működik, az Eurorégiók keretében, ahol az államhatár két oldalán levő helyi önkormányzatok közös gazdasági és egyéb érdekek alapján úgy szerveződnek régiókba, hogy a határmentiségükből adódó hátrányokat a határok fölött átnyúló együttműködéssel semlegesítsék és közös lehetőségeik kihasználásával a határ mindkét oldalán levő önkormányzatok, állampolgárok életét gazdagíthassák. Az autonómia az új területi és államigazgatási felosztással kapcsolatosan is sokszor szóba kerül. A Csallóközi Falvak és Városok Társulása tervezetének egyik kidolgozóját, Kvarda Józsefet arról kérdeztük, kulturális és oktatási, vagy területi autonómiáról volna-e szó. - Véleményem szerint a kettő nem választható el teljesen egymástól - vélte az Együttélés központi önkormányzati tanácsának elnöke -, mert elképzelhetetlen, hogy a magyar többségű területen nem létezne egy állami hivatal, amely igazgatja az iskolákat. Az önkormányzati törvény kimondja, hogy a község egy autonóm területi egység, és ha mi két, három vagy több községet egybekapcsolunk, ez bizonyos területi autonómiát jelent, de nem egy teljes területi, hanem egy közigazgatási autonómiát. Ezt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ajánlásában is olvashatjuk. Nagyon valószínű, hogy az Európa Tanács képviselői hamarabb szót értenek az autonómia szorgalmazóival, mint a szlovákiai politikai vezetés képviselői. GAÁL LÁSZLÓ A Szlovák Televízió magyar adása szombaton 18.40-kor A tartalomból: • Duna Menti Tavasz • Agg Edina, a vers- és prózamondók I. kategóriájának győztese • „Bál" a Szlovák Nemzeti Színházban • Élet a szigeten • Kertészkedő marcelháziak • Ballagás '93 Műsorvezető: HÉGER RUDOLF Vas Gyula reprodukciója