Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-28 / 122. szám, péntek

HÍREK - VELEMÉNYEK . ÚJSZÓM 1993. MÁJUS 25. NYÍLTAN KELL BESZÉLNI MINDEN ÉRZÉKENY KÉRDÉSRŐL (Folytatás az 1. oldalról) ködésériek lehetőségeiről a következőket mondotta: ,,A KeK speciális helyet foglal el külpolitikai tevékenységünkben. Szerintünk ennek a csoportosulásnak elsősorban pragmatikusnak kell lennie, a gyakorlati tervek megvalósítására kell összpontosítania a figyelmét. Gondolkodni lehet a kiszélesítésén, be kellene vonni például Ukrajnát, Romániát és Bulgáriát is a tagok közé, szerintünk ezek az országok is megfelelnének a már említett pragmatikus elvárásoknak. Ami Visegrádot illeti, szerintem jelenleg célszerű fenntartani mostani állapotában, legfeljebb Szlovénia fokozatos bevonását érdemes komolyan mérlegelni." Moravčík a szlovák ET-tagság előfeltételeinek teljesítésével összefüggésben megállapította, hogy készek az ET valamennyi ajánlását megvalósítani. Ezt a szlovák vezetés azzal a meggyőződéssel teszi, hogy megvalósításuk az országban élők hasznára válik. A következő kérdés azt firtatta, hogy miért talál Pozsony kivetnivalót abban, ha Budapest érdeklődik a határon túli magyarok helyzete iránt, mire a szlovák fél rendre idegesen reagál holott a Pozsonyban nemrég lezajlott szlovák világtalálkozón szlovák részről is intenzíven szorgalmazták a kapcsolatok erősítését a külföldön élő honfitársakkal. Moravčík válasza a következő volt: ,,Talán azzal tudnám magyarázni, hogy népünk eléggé érzékeny bizonyos kérdések vonatkozásában, amelyek közös múltunkat és főleg annak egyes aspektusait érintik. Közös történelmünk jelentős periódusában, a múlt században akadtak rossz tapasztaltaink az asszimilációs törekvésekkel és egyéb jelenségekkel kapcsolatban. Nos. ez a lecsapódás népünk emlékezetében okozza ama nagyfokú érzékenységet, amellyel egyes magyar megnyilvánulásokra - gondolok itt például Nagy-Magyarország megteremtésére utaló kinyilatkoztatásokra - nálunk reagálnak. Szerintem ahhoz, hogy viszonyunk jobbításához kedvező légkört teremtsünk, okvetlenül hasznos lenne teljes nyíltsággal beszélni valamennyi érzékeny kérdésről nekünk nem a múltra, hanem a jövőre kell összpontosítani figyelmünket." Jozef Moravčík az interjú végén utalt arra, hogy figyelmesen áttanulmányozta az ukrán-magyar szerződés parlamenti vitájának anyagát, és az ott elhangzottak hasznos tanulságokkal szolgálnak Pozsony számára is a szlovák-magyar alapszerződés előkészületi munkálatait illetően. (Ú) VÁLSÁG AZ MDF-BEN (Folytatás az 1. oldalról) hasem lesz építkezés". Szerinte most már az a fő kérdés, hogy milyen módon valósítható meg a tisztességes elválás. Csurka István annak a nézetének adott hangot, hogy a mostani MDF-es eseményekkel, köztük a Magyar Igazság csoport megalakításával még nem dőlt el semmi. Hírek szerint valószínűleg a jövő hétfőn összeül a fórum elnöksége a jelenlegi összetételében, hogy megvitassa: hogyan tovább. Egyebek közt elő kell készítenie a június 5-6-ra összehívott országos választmányi ülést, melynek döntenie kellene a felgyülemlett problémákról, illetve azok megoldásának módjairól. A szerdai ülésen felszólalt Antall József is, de beszédéről nem közöltek semmi közelebbit. Fürrel kapcsolatban még fontos megjegyezni, hogy csak pártfunkciójáról mondott le, továbbra is megtartotta elnökségi s MDF-es tagságát, s természetesen honvédelmi miniszteri posztját is. Ebben a minőségében egyébként tegnap Kijevbe utazott, hogy ukrán partnerével tárgyaljon. Egyelőre nem tudni, mennyire fogja befolyásolni az MDF válsága a kormány összetételét illetve politikáját, s magát Antall Józsefet. A magyar sajtó első kommentárjai szerint az MDF frakcióinak válása most már elkerülhetetlen. Horn Gyula, a szocialisták elnöke szerint az, ami történt, az MDF súlyos válságáról tanúskodik, s a válság végét nem lehet látni. Pető Iván a szabaddemokraták részről nem kívánt nyilatkozni más pártok belügyeiről. Orbán Viktor (Fidesz) úgy látja, hogy az MDF-ben válásra kerül sor. Az MDF-el szövetséges Kereszténydemokrata Néppárt képviselői reményüknek adtak hangot, hogy az MDF-nek sikerül megoldani a gondokat, s a párt belső válsága nem lesz negatív hatással" a koalícióra. Megfigyelők arra is emlékeztetnek, hogy Magyarországon egy év múlva parlamenti választások lesznek, tehát az MDF-nek nincs már ideje tovább halasztgatni a felgyülemlett ellentétek, problémák megoldását. Várható ezért, hogy a közeli napokban lényeges döntések szülétnek KOKES JÁNOS, Budapest M

inden napra tartogat valamilyen szenzációt vagy botrányt a keleteurópai politikai élet, ezért nem is lehet csodálkozni, ha egy sima elnöki látogatásnak nemigen szentelnek nagy figyelmet. A szlovákiai sajtóban nagyítóval kellett keresni pársoros hírecskét arról, hogy Walesa lengyel államfő most először járt Ukrajnában. A szerény terjedelmű tudósítások egykét kitételére csupán a vájtfülűek kapták fel a fejüket. Walesa és Kravcsuk a stratégiai együttműködésről tárgyalt, s Ukrajna legfontosabb stratégiai szövetségesének Lengyelországot tartja - állapították meg a tudósítók. Ez volt az a félmondat, amely miatt baráti beszélgetések során felmerült: ha a szorosabbá váló lengyel-ukrán szövetségbe netán bevonják Szlovákiát, nem lesz-e az egésznek magyarellenes éle, különös tekintettel arra, hogy egy úgynevezett Budapesttel szembeni szerb-román-szlovák kisantant lehetőségéről is beszéltek-beszélnek. Azok a magyar katonai szakértők, akiknek ezt a kérdést feltettem, az európai helyzetre és várható alakulására való tekintettel kizártnak tartottak egy kisantant-féle katonai fenyegetést Magyarország ellen. Bár ami a politikát, ideológiát illeti, a három ország vezető garnitúrájánál nem nehéz olyan közös jegyeket találni, amelyek alapja éppen a magyarellenesség. Viszont a szorosabb ukrán-lengyel szövetségben - pl. Walesa szerint 2000-ig fel lehetne számolni a Lengyelország és Ukrajna közötti határokat - ilyen orientációt e pillanatban (és remélhetően a jövőben is) teljesen ki lehet zárni. Ukrajnának elsősorban Oroszországgal (Kravcsuknak pedig Jelcinnel) van gondja. A magyar-ukrán viszony jó, Ukrajna az egyetlen olyan állam a térségben, amely nem zárkózik el a magyar kisebbség helyzetének demokratikus rendezésétől. Igaz, a közelmúltbani sajnálatos magyar parlamenti vita a két ország közötti szerződésről nem használt a kapcsolatoknak, de ez sem Kijev hibája volt! A hagyományosan jó lengyel-magyar viszonyt nem kell különösebben kommentálni, hiszen még a kommunista rendszer idején is mélyebb volt annál, mint amennyit a kötelező elvtársi barátság és szocialista internacionalizmus diktált. Kétségtelen, a tegnap véget ért háromnapos Walesa-látogatás hozott új elemeket. A legfontosabb, bennünket is érintő téma a Kravcsuk által javasolt kelet-közép-európai védelmi rendszer (vagy biztonsági övezet) kialakítása volt. A Népszabadság tudósítójának értesülése szerint az övezet a három balti államot, Ukrajnát, Belorussziát, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot ós Ausztriát ölelné fel. A kijevi terv szerint az érintett országok nyilatkozatot fogandának el, ebben lemondanának az erőszak alkalmazásáról a vitás kérdések megoldásánál, tiszteletben tartanák egymás szuverenitását, területi egységét, határait és a nemzeti kisebbségek jogait; továbbá e szövetség nem irányulna harmadik erő ellen. Figyelemre méltó, hogy az ukrán tervben nem szerepel Oroszország, s az a kitétel, miszerint az övezet a híd szerepét tölthetné be Nyugat-Európa és Oroszország között, egyértelműen sejtet bizonyos mértékű elhatárolódási szándékot Oroszországtól. Erősen kétségbe vonható e terv megvalósíthatósága. Először: a híd azoknak sem tetszene, akiket össze kellene kössön. Moszkva nem akarja, hogy keletebbre sodorják Európától, és Nyugat-Európa nagyon is ügyel arra, Oroszországnak ne lehessen olyan érzése, hogy el akarják szigetelni Másodszor: a Nyugat könnyen tekinthetné e koncepciót a Varsói Szerződés újjáélesztésére tett kísérletnek. Harmadszor: a már létező, igaz, nem túl hatékony európai struktúrák, szerveződések élénkítésére kellene összpontosítani. Negyedszer: a felsorolt államok közül nemegy inkább a NATO felé orientálódik (Magyarország, Csehország), nem érdekük, hogy beszálljanak valamilyen homályos mini NATO-szerűségbe (a semleges Ausztriáról nem is beszélve). V

isszatérve a kiindulóponthoz: nem véletlen, hogy hivatalos magyar aggodalmat nem fogalmaztak meg - talán senkinek eszébe sem jutott ilyesmi - a lengyel-ukrán szövetség kapcsán, és a nemhivatalos aggodalmaknak sincs semmi alapjuk. Lengyelország és Ukrajna szorosabb együttműködése elsősorban kettejük dolga, mozgatórugóit pedig másutt kell keresni MALINÁK ISTVÁN Tegnapra virradó éjszaka az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag javasolta Monaco és az újonnan létrejött afrikai állam, Eritrea Köztársaság felvételét a világszervezetbe. Az ENSZ-közgyűlésnek mai ülésén kellene ratifikálnia a BT ajánlását, s így már 183 tagja lenne az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az 1,49 négyzetkilométer területű, 27 ezer lakosú Monaco az ENSZ legkisebb tagországa lesz. Egyébként már 1955 óta rendelkezett állandó megfigyelői státusszal. Az eritreaiak április 29-én tartottak népszavazást, s döntöttek szinte egyhangúlag az Etiópiától való elszakadásról. PARLAMENTI LEVÉL EURÓPÁBA KENE MENNI... Indulunk-e vagy maradunk? - kérdezhették a képviselők múlt péntek délben. Mármint Európába. Vagy haza, ki-ki nyugalomba. Merthogy néhány, hadd ne mondjam milyen párt képviselőjének már megint őrült ötlete támadt. Hogy menni kéne, Európába. Csakhát azok a feltételek! Történt ugyanis, mikor az Európa Tanács kiküldöttei a Szlovák Köztársaság fővárosában jártak, hogy kaptak egy szekérderék ígéretet. A parlament elnökétől, pártvezérektől (vajon melyikektől?), de magától a kormánytól is. Mivel az ígéretet bőven lehet osztogatni, hisz az árfolyama tájainkon mostanság nem túl magas, került is a messziről jött kiküldöttek batyujába szép számmal. Hogy a szlovák kormány aláírja a kisebbségi vagy regionális nyelvek európai kartáját, ami megoldhatná a nyelvhasználat problémáját. Hogy ne kelljen magyarázatot keresni a megmagyarázhatatlanra - hogy miért küldi a magasságos minisztérium vissza a nyolcvanéves néni magyarul írt kérvényét, kedvesnek nem mondható, de államnyelven fogalmazott kísérőlevéllel. Azt is megígérték, hogy a kormány olyan politikát fog folytatni, ami összhangban van az Európa Tanács 1201-es ajánlásával. Abban pedig sok kemény dió van: kollektív jogok, meg hogy tilos a kisebbségek által lakott régiók demográfiai szerkezetének megváltoztatása az ő kárukra (hogy lesz ebből területi átrendezés surányi módra?), a keresztnevek és vezetéknevek anyanyelven történő írása, a kétnyelvű helységnevek használata azokon a helyeken, ahol a kisebbségek élnek... Bölcs kormányunk azonban ebben az esetben meglehetősen előrelátó. Azt mindenesetre sejtette, hogy ez nem vált ki örömrivalgást az Éhségsztrájkotok Terén, de azokban a házakban sem, amelyeket éppen a minap szolgáltattak vissza törvényileg a csaknem mindenható Matica slovenskának. Igy hát összes ígéretéről, bölcsességénél fogva, mélyen hallgatott. Mondják, hogy egy hasonlóan bölcs lovászmester nagy jutalom fejében azt ígérte a királynak, hogy egy éven belül megtanítja a lovát beszélni. S mikor a barátai kétségbeestek a meggondolatlan ígéret miatt, hisz a mesében sikertelenség esetén a fejével fizet a delikvens, valahogy úgy válaszolt, hogy egy év nagy idő, hátha a ló megtanul beszélni, és ha nem, ki tudja, él-e még akkor a király, aki számonkérhetné... A bölcsek és a lókötők logikája a mesében hasonlít egymásra. A hiba valószínűleg ott történt, hogy kiderült, az Európa Tanács elé terjesztett jelentés olyan ígéreteket tartalmaz, amelyekkel ellentétes rendelkezések látnak napvilágot. Belső használatra. Azokat pedig, akik nem tartják be ezeket éppenséggel elbocsátják. Mint például a kétnyelvű helységnévtáblák eltávolítását elrendelő utasítást be nem tartó igazgatókat. Akiknek pedig nem tetszik, mehet más országba - a közlekedési miniszter szerint. És vállaltak az alkotmányos tényezők olyan ígéretet is, hogy rendezik az anyanyelven történő anyakönyvezés ügyét. Kifelé. Befelé? Aki ragaszkodik az alkotmány által (is) biztosított jogához, és kisfiának Hermann nevet akarna adni (merthogy német), akkor az anyakönyvvezető egyszer elküldi valahová, másszor, amikor a kedves ügyfél nem tágít, kilátásba helyezi, hogy följelenti. Mármint az anyakönyvvezető a kedves ügyfelet. Jó, tudom, vannak vaskalapos hivatalnokok is, akik megkeserítik a polgár életét, hisz ők is csak emberek. Mitől is lennének jobbak a sokéves átlagnál. Hisz a miniszter még nemrég azt válaszolta ez ügyben, hogy Lengyelországban és Ausztráliában is csak államnyelvű keresztnevet lehet adni az újdonsült állampolgárnak. Közben meg elfelejtett szólni, hogy kifelé mást ígért, mert a király elrendelte, hogy állampolgári kötelesség az ország jó hírét terjeszteni. Bölcs kormányunk pártjának fölkészült képviselői, akiknek úgy látszik szintén elfelejtettek szólni, hogy vannak olyan nemzetközi dokumentumok, amelyeket illik betartani, pedig nem tudták, hogy mit is tegyenek. Hiszen akinek kizárólagos jogosítványa van bölcs döntéseket hozni, éppen az Óperenciás tengeren túl járt. Igy esett, hogy az utolsó napirendi pontra, a politikai vitára, melybe summa summárum 2, azaz kettő képviselő jelentkezett, az is mind egy szálig magyar, csak másfél órás szünet után lehetett sort keríteni. Égi sugallatra vártak talán, mely segített volna megoldani a dilemmát? Vagy a képviselőket kell ráébreszteni arra a vitathatlan tényre, hogy már péntek délután van, s talán bölcsebb lenne, ha a drága idejüket másutt töltenék? Mert ha itt maradnak, akkor szavazni kell. Az ígéretek betartásáról. Azok közül pedig, akik ott maradtak, néhányan úgy tettek, mintha nem lennének ott. így, gondolták, semmi baj nem lehet. Vagy talán nem is kell úgy sietni Európába. Hisz a pulykakakas, mint gyerekdalba sűrített ősi tapasztalat is bizonyítja, a kas lyukas volta folytán úgysem kerül a tepsibe. Akkor meg hova sietünk? Nem jobb nekünk a kemencesutban? BAUER EDIT BONNI DÖNTÉS STOP A MENEKÜLTÁRADATNAK Drámai körülmények között hagyta jóvá a bonni parlament alsóháza szerdán az alkotmány 16. cikkelyének módosítását, s ezáltal Németország megfékezi a menekültek beáramlását. Az ülés ideje alatt több mint tízezer tüntető ostromolta a kormánynegyedet, amelyet 4 ezer rendőr védelmezett. Az alkotmány 16. cikkelyének második bekezdésében az állt, hogy a politikai üldözötteknek joguk van a menedékre. Ez a megfogalmazás lehetőséget adott a visszaélésekre. Németország gyakorlatilag kénytelen-kelletlen menedékjogot adott mindenkinek, aki üldözöttnek mondta magát. Ezentúl megszűnik az automatikus menedékjog, a német hatóságok azt megtagadják azoktól, akik úgynevezett biztonságos országokból érkeznek, vagy harmadik államokból. Az ilyen személyeket bírósági eljárás nélkül ki lehet toloncolni. Ha a hatóságok a helyszínen, tehát a határon vagy a repülőtereken hoznak elutasító döntést, akkor azt nem lehet bírósági úton megtámadni. Az említett módosítás mellett 521 képviselő szavazott, ellene 132 és csak egyetlen honatya tartózkodott. GUATEMALA ÉRVÉNYTELEN PUCCS Guatemala legfelsőbb bírósága, amelyet kedden feloszlatott Jorge Serrano elnök, szerdán alkotmányellenesnek, s ezért érvénytelennek minősítette a csendes puccsot végrehajtó államfő határozatát. A bíróság közleménye ellenére Serrano akarata érvényesül, a főváros kulcsfontosságú pontjait katonai egységek tartják ellenőrzés alatt, s érvényt szereznek a politikai megmozdulások tilalmának is. Diplomáciai körök bejelentették: Serrano elnök diktatórikus lépései komolyan nyugtalanítják az Amerikai Államok Szervezetét (AÁSZ), amely úgy döntött, szándékában áll megvizsgálni a guatemalában kialakult helyzetet. Az AÁSZ főtitkára a hét végén feltáró bizottságot küld az országba, a misszió majd a valószínűleg június 3-án összeülő külügyminiszteri konferenciának számol be tapasztalatairól. CSATAT VESZTETT HÁBORÚT NYERT Kéthetes fizetetlen szabadság a büntetése Washington amerikai állam egyik középiskolája ta nárának azért, mert diákjainak különös házi feladatot adott: menjenek venni egy csomag óvszert. Az 58 éves Larry Wagle tanárnak azt a hírt hallva támadt ez a különös ötlete, hogy a Mark Morris High School diákjai az üzletekben lopják az óvszereket, mivel szégyellik a vásárlásukat. Azt mondta tanítványainak, ha el akarják nyerni az elismerését, akkor bizonyítsák be, hogy képesek megvenni maguknak az óvszert. Három diák eleget tett a rendkívüli feladatnak, több gyerek szülei azonban panaszt tettek az iskola igazgatójánál, aki ráparancsolt jó humorú beosztottjára, hogy a jövőben ne kísérletezzen az ilyen rendkívüli feladatokkal. Wagle tiltakozott, azt állította: a jószándék vezérelte, segíteni akart a tizenéveseknek szégyenlősségük legyőzésében. Hangsúlyozta, az óvszerek használata egyszerűen létfontosságú az AIDS-elleni küzdelemben. A fegyelmi bizottság úgy ítélte meg, hogy a tanár megszegte a fegyelmet, s ezért büntetés jár neki, viszont a bizottság elnöke mindezek ellenére megdicsérte őt eredeti ötletéért. Maga a tanár a döntéssel kapcsolatban megjegyezte: Bekövetkezett, amire számítottam, vagyis hogy elvesztem a csatát, de megnyerem a háborút. ( TÉVESZME BŐVÜL AZ ENSZ