Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-25 / 119. szám, kedd

5 SPORT . Ú

J SZÓ, IPOLYSÁGI SEGÉLYKIÁLTÁS (Folytatás az 1. oldalról) kellett volna megvalósítani. Messze nem tökéletesek a sorsunkkal kapcsolatos törvények. Mi marad például azok számára, akik 25-30 évet ledolgoztak a szövetkezetben...? Sokszor elismételt imádságként folytatódik a panasz átgondolatlan, agyonbürokratizált társadalombiztosításról, kezdetleges adótörvényről, a csődtörvény hiányáról Nyustin Gábor üzemgazdásztól a szövetkézet átalakításáról érdeklődünk. Szabadkozik, nemrég került ebbe a munkakörbe, adatokkal nem tud szolgálni. Annyit megtudunk, hogy a jogos igény löket gépekkel, alkatrészekkel, naturáliával, állatokkal, épületekkel elégítik ki. Ságon otthonosan, jóbarátként mozgó Bartos Lajossal, a tesmagi szövetkezet agronómusával, ahogy önmagáról vallja mindenesével is összefutunk. A látottakból arra következtetek: a tesmagiak kiválása kulturáltan, indulatok, sebek ejtése nélkül zajlott. Egy óra múlva kiderül, elsietett volt a következtetésem. Bár delet csak jó óra múlva harangoznak, a nap perzsel, nyáriasan tikkasztó a hőség. A két farkaskutya is inkább a hűs árnyékba vonul, ahelyett, hogy kötelezően ránk csaholna, amint kilépünk a telep kapuján. A vagy három kilométernyire fekvő szövetkezeti telepet könnyen szünk A falu végén nagy területen fekvő szövetkezeti telepen könnyen megtaláljuk, benne élő személyt annál nehezebben. A portán senki, a tágas szociális épület ajtaja tárvanyitva, de az is néptelen. A poros úton beljebb merészkedünk. Ahová csak pillantunk, a hanyatlás, a kilátástalanság száz jelét látjuk. Megroggyant gazdasági épületek, tetőzetükön tátongó lyukakkal. Az összevisszaságban felhalmozott trágyarakások, a szerte-széjjel heverő régebbi és újabb munkagépek, pótkocsik, traktorok arra mutatnak: a puszta létért folyik itt a küzdelem, nincs idő, energia a részletfeladatokra, a környezetre figyelni. Végre feltűnik egy kerékpáros, útbaigazít bennünket. Rátalálunk a telep ütőerére, a gépjavító-karbantartó műhelyre. A füleki származású Majoros Róberttől, aki a gazdaság állattenyésztéséért felel, megtudjuk, hogy teheneken és borjakon kívül hízóbikákról, anyadisznókról és juhokról is gondoskodnak itt. Szomorúan mondja: - Kilátástalan a helyzetünk, képtelenség így dolgozni. Kevés a gázolaj, naponta fordul elő, hogy munka közben leállnak a gépek, mert elfogy a gázolaj. Az áramszolgáltató üzem is drasztikusan fellépett ellenünk, május 18-án és az azt követő napokon 8 órától délután fél háromig az egész szövetkezet területén egyszerűen kikapcsolták a villanyt. Fájdalmas volt nézni a szenvedő állatokat. Áram ugyan már van. az állandó bizonytalanság viszont megmaradt. Közben vagy féltucatnyian, traktorosok, gépjavítók, állatgondozók vesznek körül bennünket és öntik ki szívüket Véleményeikben a szomorúság az indulatokkal, a kilátástalanság a kétségbeesett tenniakarással párosul. Varga Jánosból szinte kirobbannak a problémák: - Bátran írja meg, úgy ahogy elmondomI A végtelenségig elkeseredettek vagyunk Szétbombázzák a szövetkezeteket. elveszik kenyerünket, pedig nélkülünk a társadalom nem tud létezni. Fizetéseink csökkennek, sót abban sem lehetünk biztosak, hogy azt a keveset megkapjuk-e. Én 52 éves vagyok, tessék nekem megVarga János: A végtelenségig elkeseredtünk. .. mondani, kinek kellek én, ha tönkremegy a szövetkezeti? A fiamra támaszkodjam, aki maga is kétezer koronát keres, s ezret a lakbérre költ? Rettenetes! Ott van, ni, a félig learatott lucernatábla. Gázolaj híján nem tudjuk az aratását befejezni Szívesen meghívnám pároskaszálásra Mečiar urat, s közben megmagyaráznám neki áldatlan helyzetünket. - A meglevő vagyonunk is eíherdálódik - mondja panaszát Tóth Balázs. - Elhordják a gépeket, teheneket úgy, hogy az árát meg sem állapítják. Hamarosan koldulni mehetünk. Benézünk a gettóba, az egyik tehénistállót hívják így, a hízóbikák és a tehenek idegenektől nem zavartatva magukat nagy étvággyal falják a tavalyi száraz herét. Rendetlenség, felfordulás körös-körül. A munkafegyelemről kérdezem Majoros Róbertet. Konkrét példákkal válaszol: - Voltak napok, hogy egy dolgozónknak 72 üszőt, 25 tehenet kelleti ellátnia, s emellett háromnaponként még legeltetett is. Ezt a munkát csak papíron tudjuk megfizetni. Nehézkes a felvásárlás, hízóbikáinkat már rég eladtuk volna. A vágóhíd és a Milex régebbi tartozásait sem egyenlítette ki. És az emberek ilyen körülmények között is vállalják a munkát. Amíg a gettón átgyalogolunk, a válságból való kikerülés lehetőségeit firtatom: - Pénzt csak pénzből lehet csinálni. Segíteni kellene megtolni szekerünket. hogy kikecmereghessünk a kátyúból - hangzik a válasz. - Búcsúzni készülünk, amikor megérkezik a szövetkezet agronómusa, Kecskés Károly. - Katasztrofális a helyzetünk. Tőlünk mindenki készpénzt követel, nekünk azonban nem fizetnek, ördögi kör, amelyből saját erőből képtelenek vagyunk kitörni. Itt kellene az államnak segítenie. Támogatom a sztrájkot, de nem sok reményt fűzök hozzá. Egyszer már ugyanis kivonultunk az utcára, eredménytelenül Konopka János gépjavító, aki az agronómussal érkezett, hozzáteszi: - Ha figyelmeztetni akarunk problémáinkra, akkor tenni kell valamit. Nincs ipar ezen a területen, egyedül a mezőgazdaság adhat munkalehetőséget. Porfelhőt hagyunk magunk mögött, ahogy szolgálati kocsinkkal a telepről az országútra fordulunk Csendbe burkolózunk, a pereszlényi földművesek súlyos gondja-baja minket is nyomaszt. - Az Ipoly legalább vizével igyekszik segíteni - tűnődöm, felfigyelve a tehéncsordára, amelynek nagyobb része fű helyett a folyó nyújtotta felfrissülést választja. Az önálló újrakezdés lehetősége Alig múlt dél, amikor Ipolyságot magunk mögött hagyva Tesmag felé vesszük az irányt. Az út jobb oldalán elterülő dűlőn serény munka folyik, öntözéshez készülődnek. A szövetkezet központi telepén - irodák, gépjavítóműhely, istállók összpontosulnak itt - csakhamar röpgyülést váltunk ki jöttünkkel. Az emberekben tüzelnek a felgyülemlett gondok, panaszok, bőkezűen osztják meg velünk: - Itt még szomorúbb a helyzet, nálunk ebben a hónapban senki sem kapott fizetést. Megint a tesmagiak lettek az utolsók - mondja kertelés nélkül Kmety Mária üzemi ör. - Egy 516-s gabonakombájn átadását is csak halogatják - teszi hozzá Falusi András, s ráeszmélek: a tesmagiak kiválása mégsem zajlik konfliktusmentesen, sebeket ejtett az emberek lelkében. Megérkezik Bartos Lajos, a szövetkezet egyik elöljárója, akivel már Ságon találkoztunk. Magyarázatából tisztább kép áll össze Ság és Tesmag viszonyáról. - Szövetkezetünk 1974-ben egyesült Ipolysággal. Akkor'3 millió koronát, 1 milliót érő csárdaépületet vittünk a közösbe. Akkor, de később is Tesmag érte el minden területen a legjobb eredményeket Fejlesztésre számunkra mégsem jutott. Ezért örököltünk most egy rendkívül lerongyolódott telepet. A borjűállományunk 1992 októbere óta nem kapott abrakot. A juhoknak sem jutott, emiatt tavaszig 240 bárányunk elhullott. A körbenállók bólogatnak, egyetértenek a helyzetértékeléssel. Elmondják, hogy már februárban beadták a kérvényt a cégbírósághoz, hogy önálló szövetkezetként jegyezzék be őket. - El kell érni azt a színvonalat, azokat a termelési eredményeket, amelyek 1974-ben megszokottak voltak nálunk - veszi át a szót Bartos agrónómus. - Ha kapnánk egy kis támogatást, ha hitelköltségeinktől mentesítenének bennünket, ez a 40 tagú közösség megmutatná a világnak, hogy tud jól dolgozni, s eredményeket elérni. A belső, kisebb viszályok mellett nagyobb teret kapnak a súlyosabb, általános gondok: - Senki sem törődik vetünk. Pénz nélkül dolgozunk A fuvarokból vesszük az üzemanyagot. Jelenleg csak ebből tudunk létezni. Nincs még elvetve a kukoricánk, nincs megművelve a szőlőnk, 20 hektár földünk parlagon hever. Búzáink permetezetlenek, trágyázásra nem futotta. Egy kis állami támogatással Tesmag község talpra tudna állni Kölcsön kellene a termés betakarításáig, értékesítéséig - vázolja fel a lehetséges megoldásokat Bartos Lajos. Amikor búcsúzóul kezet rázunk a „röpgyűlés" résztvevőivel, fel nem adott hitük, lelkes tenniakarásuk tiszteletet parancsol. Emberek, megyünk veletek! A palásti szövetkezet gépjavítóműhelye a falu közepén van. Tágas, de megkopott szerelőcsarnokában olajszag terjeng. Régebben mozgalmasabb volt a műhelyben az élet, az „egyesült" szövetkezet gépeit javították itt. Jöttünkre vagy féltucat ember csoportosul körénk. - Gépparkunk elöregedett, ha egy traktor elromlik, a többi jön sorjában. Új gépekről pedig nem is álmodhatunk. Próbálkoztunk volna személygépkocsi-javítássat is, de nincs pénzünk alkatrészre - mondja Lauko János, a műhely fiatal vezetője. - Igenis, sztrájkolnunk kell, mert a kormány nem hajtandó politikáján változtatni - kardoskodik Zahorec János hegesztő, s kigombolt ingére mutatva elhárítja, hogy lefotózzuk. Elpanaszolja, a kenyér 14-17 koronába kerül, 100 koronáért az alapélelmiszereket sem lehet megvenni. - Még jó, hogy a három gyerekért a feleségem szedheti a családi pótlékot - teszi hozzá. Nagy István kapuőr arra figyelmeztet, hogy a gázolaj ára literenként 15, a búza felvásárlási ára pedig mázsánként 140 korona. - Hogy; lehet így gazdaságosan termelni? - kérdezi, s garanciákat sürget. A műhely udvarán katonás sorrendben személy- és teherautók sorakoznak: árulják őket, most minden készpénz égetően szükséges a szövetkezetnek. A trópusi nyárnak sem kellene szégyenkeznie, úgy szórja sugarait 1993. MÁJUS 28. a kora délutáni májusi nap. Sehol egy felhő, eső ma sem lesz. Bár még a haragoszöld szín uralja a dimbes-dombos, szemet gyönyörködtető tájat, a pusztítani kész szárazság acsarkodva lopakodik. Erre panaszkodik Korcsok Klára is, akit Palást központjában szólítunk meg. Kerékpárjáról leszállva (elsóáldozók oktatására siet) készségesen válaszol kérdéseinkre. Két családja van: fia a kassai magyar gimnáziumba, leánya a helyi magyar egyházi iskola hatodik osztályába jár. Férje a szövetkezetben traktoros. - Hogyne tudnék a sztrájkkészültségrőt. Magam is érdekelt vagyok, fejóként dolgozom a szövetkezetben. A mi munkánk eredménye közvetlenül függ az időjárástól. ezért kellene több támogatás. Ebben a nagy szárazságban nem tudom, mi lesz a terméssel. Pedig a falu lakossága környékünkön csak a mezőgazdaságban dolgozhat. Ha netán tönkremegy a szövetkezet, családunk is olyan anyagi helyzetbe kerül, hogy fiam nem folytathatja Kassán a gimnáziumot. Klára asszonyból, bár tudatosította a nehéz helyzetet, valami nyugodt, talán hitének erejéből táplálkozó bizalom sugárzik. Palástról zöldbe borult dombok között kanyarogva vezet az út Tompára, a sztrájkkészültség egyik szellemi központjába. A táj feledtetni igyekszik az itt élő emberek félelmeit, bizonytalanságát, a holnapoktól való rettegését. Az útra boruló virágzó akácosok illata szirének csalafinta énekeként bódít: ugyan mit tudtok tenni az ipolysági gondok enyhítéséért?! Tompán, a szövetkezet kulturált környezetet nyújtó székházában mint vihar előtti csend, végső tanácskozásra gyülekezik a sztrájkbizottság. Jakab Mihály vincellér éppen a földekről érkezik Az árpatábla vegykezelését irányította: - Ha egy héten belül nem lesz kiadós eső - nem lesz cukorrépánk. Nagy a szárazság. A kalászosok sincsenek jobb helyzetben. A fejetetejére állított árviszonyok miatt is tiltakoznunk kell. Csak összehasonlításul: Hollandiában 1 liter kitermelt tejért 2 liter gázolajat lehet vásárolni, míg nálunk ez fordítva van. Siralmas családunk szociális helyzete is. Bár feleségem is dolgozik, mégis fizetéstől fizetésig élünk. Sok csatád van hasonlóan bonyolult helyzetben Amikor elmondtam a faluban, hogy a szövetkezeti tagok kivonulnak az utcára, az volt a válasz: Emberek, megyünk veletek! A sztrájkbizottság döntött A tompái szövetkezet székházában az ipolysági régió mind a hat szövetkezetének elnöke jelen van. Érződik: a sorsközösség összefogásra szólít. Stanislav Nemčok, a túri szövetkezet elnöke, a sztrájkbizottság szóvivője arról tájékoztat, hogy Léván a járási hivatal vezetőivel tárgyaltak, akik megígérték, minden tőlük telhetőt megtesznek a kilátástalan helyzet megoldásának érdekében. A járásiakkal való találkozón a régió parlamenti képviselői is ígérték részvételüket. A nemzeti tanács ülésére hivatkozva azonban nem jelentek meg. A minisztériumból a sztrájkkészültség kapcsán még csak egy telefonhívással sem érdeklődtek Dr. Sztranyák László, a Tompái Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke, a tiltakozás egyik kezdeményezője fájlalja, hogy a földműves-szövetkezeti szövetség sem figyelt fel a kétségbeesés diktálta szélsőséges figyelmeztetésekre. Várják a mezőgazdasági szövetkezetek, vállalatok nagyobb támogatását Szlovákia minden tájáról. Nincs nyüzsgés az ipolysági telepen (Vass Gyula felvételei) A sztrájkbizottság arra való tekintettel, hogy problémáikra érdemben nem kaptak választ, úgy döntött: ma Ipolyság központjában nagygyűlésen tiltakoznak, ahol előterjesztik 19 pontban megfogalmazott követeléseiket. Ha a kormány nem teljesíti ezeket, a kilátásba helyezett szélsőséges eszközöktől sem riadnak vissza. MÁZSÁR LÁSZLÓ Sztrájkbizottság: egyelőre szélsőségek nélkül