Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 117. szám, szombat

5 ÉRDEKESSÉG ÚJ SZÓ, 1993. MÁJUS 22. Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA ÖLJÜK EGYMÁST MARADONA, AZ ÁMOKFUTÓ Nem az ufók ölik az embereket, az emberek ezt megteszik maguk egymással, sokszor a gépkocsi se­gítségével. Az amerikai Time magazin nem­rég tanulságos statisztikai adatokat közölt arról, hogy a világ országai­ban évente hány ember hal meg autóbalesetekben 100 ezer lakosra számítva. Venezuelában 44, Kuvait­ban 43, Portugáliában 41, a szovjet utódállamokban 36, Magyarorszá­gon 35, Lengyelországban 34, Gö­rögországban 28, Romániában 27, Belgiumban 26, az Egyesült Álla­mokban 25, Franciaországban 24, Svájcban 17, Japánban 15, Nagy­Britanniában 13. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a gépkocsik számá­nak vajmi kevés köze van a halálo­zási arányhoz. Sokkal inkább azt kell megvizsgálni, milyen a kocsik műszaki állapota, milyen minőségű­ek az utak, s főleg: milyen a kocsive­zetési kultúra. Nem szerepel az élbolyban Spa­nyolország, talán azért, mert Mara­dona csak egy van. Az isteni Diego ámokfutásának a napokban a sevil­lai rendőrség vetett véget. A sztár, a Sevilla idegenlégiósa Porschéjá­val 150 kilométeres sebességgel száguldozott a város központjában. Még a piros lámpákat sein vette figyelembe, s valódi életveszélyt je­lentett az emberekre. Maradona az őt feltartóztató rendőröknek azzal igyekezett megmagyarázni a meg­magyarázhatatlant, hogy edzésre si­etett. A rendőrök bizonyára nem vol­tak focirajongók, mert a ,,nyomós ok" ellenére Maradonát előállították. Egyik klubtársa az üggyel kap­csolatban epésen megjegyezte. „Végre egyszer edzésre jönne, ak­kor is letartóztatják." BARBRA STREISAND ÚJ LEMEZ, ÚJ SZERELEM Barbra Streisand igazán sokolda­lú: nemcsak énekesként, hanem színészként, rendezőként, forgató­könyvíróként és producerként is bi­zonyította kvalitásait. Rajongói tud­ják róla, ha új lemeze jelenik meg, akkor új szerelem, új férfi van a lát­határon. Sosem csinált titkot abból, hogy semmi sem inspirálja őt annyi­ra, mint egy szép szerelem. Négy éve Don Johnsonnal, Hollywood leghíresebb szívtiprójával volt kap­csolata, s szerelmüket egy közös, kiváló lemezzel tették teljessé. Újabban az a hír járja, hogy Barb­ra sanzonfelvételeket készít. A férfi pedig, akivel mostanság látni, Peter Weller, a Robotzsaru 1. és 2. című filmek főszereplője. Az utolsó olasz király unokája délyének hódol: a kortárs művészet­nek. Ami az érzelmi életet illeti, azt beszélik, hogy összetörte ót az utol­só hódítása, Francesca Dellera, a szép római, de Párizsban is sokat dolgozó színésznő. Egyébként a Gente egyik tavalyi száma foglal­kozik Filiberto és Francesca Dellera kapcsolatával, akik Párizsban egy ünnepségen találkoztak. Itt közös felvétel készült róluk. E fénykép alapján kezdték találgatni: csak ba­rátság van köztük, netán szerelem, hiszen volt, aki látta őket kéz a kéz­ben sétálni az esti Párizs utcáin, mások már jegyességről beszéltek. Tény, hogy egy évvel ezelőtt még a Gente sem tudta kideríteni az igazságot, ám sokat sejtetően meg­jegyezte: ,,A herceget egy ártatlan füllentésen csípték. Azt állította,' hogy huszonnégy éves, pedig csak húsz. Miért mondta volna magát idő­sebbnek, ha nem azéd, hogy ne tűnjön túl fiatalnak a (tavaly) hu­szonhat éves Dellera oldalán?" S mit mondott a színésznő? ,,Filiber­to a legszebb Savoia, de csak bará­tok vagyunk". Ezek után bizonyára sokan kíváncsiak rá, ki lesz az a szerencsés, aki Velence herceg­nője lesz? ,, Fiunk szabadon választ­hat" - mondja Vittorio Emanuele. „ Természetesen örülnénk, ha a ki­választottnak királyi vér folyna az ereiben. De a huszonegyedik szá­zad küszöbén élünk, és mindeneke­lőtt fiunk boldogsága az, ami számít." A Gioia és a Gente alapján: TALLÓSI BÉLA INAVRATILOVA ÚJ KEDVESE Martina Nav­ratilova, a cseh származású, im­már amerikai te­niszcsillag sosem titkolta, hogy csak a hölgyeket sze­reti. Ennek az őszinteségének köszönhetően a világsajtó lega­lább annyit foglal­kozik a szerelmi életével, mint sport­sikereivel. A 36 éves, milliomos Navratilova nemrég dobta Cindy Nil­sont, a sízés olimpiai bajnokát, és most a könnyűzene világából vá­lasztott. Az új szerelme K. D. Lang, aki fenn van az angol toplistán. A Grammy-díj átadásán már együtt voltak. Martina új kedvese a legjobb nói énekesnek járó díjat kapta meg. VELENCE SZÁMŰZÖTT HERCEGE DEBBIE A FAMÍLIÁBÓL Amikor beindult ez a közben nagyon sikeressé vált vasárnap esti sorozat, a nézők úgy találták, igazán kedves, ahogy Deborah Kim Jávor angyalian töri a ma­gyart. Olyan jópofa, annyira ameri­kai - egyszóval: jól csinálja. Az igazság azonban az, hogy nem csinálja. Debbie valóban angol származású, valóban töri a ma­gyart, a privát életben még jobban, mint a képernyőn. A csinos hölgy Amerikából került Budapestre, feleségként Férje, dr. Jávor György egy pesti polinéz étterem tulajdonosa és ingatlanbefektetésekkel foglal­kozik. Kaliforniában, Beverly Hillsben is­merkedtek meg, itt is házasodtak össze 1981 -ben. Van egy 9 éves kislányuk, Sabrina Audrey Já­vor, aki magyarul egyáltalán nem tud, Budapesten is angol iskolába jár. Mielőtt Magyarországra köl­töztek volna, éltek Los Angelesben és Londonban is. Ami a költözéseket illeti, igazán nem le­hetett egyszerű fela­dat. Ezt könnyen megítélheti bárki, aki látta a Lakáskultúra májusi számát, vagy a Kiskegyed idei 18. számát. A két lap egymással versengve mutatta be Jávorék 180 négyzetméteres lakását, amely tekin­télyes területe ellené­re meglehetősen szűknek tűnik, mivelhogy Debbie szenvedélyes gyűjtő. Megvesz mindent, ami megtetszik neki - te­heti, a férje jövedelme ezt megen­gedi. így aztán vannak a lakásban nemcsak mai, hanem 14.-15. szá­zadból származó festmények is, menóra Dalitól, és itt található Mindszenty József hercegprímás íróasztala, amelyet az amerikai nagykövetségen kényszerből töl­tött hosszú évek alatt használt. Mindezt, persze, érdekes tudni, ám a hü tévénézők számára sok­kal izgalmasabb kérdés, mikor jön már vissza hosszúra nyúlt útjáról Suka Sándor, vagyis Ágoston. nem szép tőle, hogy igy itthagyta Debbie-t, még ha nincs is teljesen Debbie és igazi férje Mindszenty Íróasztala egyedül, hiszen ott van körülötte az egész bolondos Família. FINN SZABÁLY: NE ÉRINTS MEG! hat a világban, csak egy hely van, ahova nem mehet el soha, saját hazájába, Olaszországba. Annak el­lenére sem, hogy, amint mondja: ,,Nem akarok Olaszországban feltű­nést kelteni azzal, hogy királyaként jelentkezem. De ha egy napon hasz­nos lehetek hazámnak, boldog le­szek. " Fiáról, Emanuele Filibertóról azt mondják: Ö az az álombeli herceg, aki fehér lovon érkezik. Valószínű szép karcsú termete és hosszú sző­ke haja miatt vélekednek így. ,,Fiun­kat ugyanúgy neveltük, mint bármely családban bármely más fiút nevel­nek - mondja az apa -, de úgy, hogy jól ismerje hazája, Olaszország és családja történetét, illetve eredetét " Filiberto a svájci Rosay kollégi­umba járt, ahol az előkelő családok sarjai tanulnak. Jelenleg a Ginevrai egyetem elsőéves hallgatója. Am di­ákként is nevéhez és rangjához mél­tón viselkedik. ,,Megkeresztelésem napján nagyapámtól, II. Umbertótól a Velence hercege rangot kaptam" - mondja. ,,Ez jelentős cím, amelyre módfelett büszke vagyok. Tudatá­ban vagyok annak, hogy milyen fele­lősséggel jár. Tetteimet, szavaimat másképp ítélik meg. Mindig tudtam, hogy én nem viselkedhetek úgy, olyan felelőtlenül, mint kortársaim nagy része." Csak az bántja, hogy: ,,Sose voltam még Olaszországban. Csak hírekből, tudósításokból, elbe­szélésekből. könyvekből és filmek­ből ismerem Mivel szinte mindent tudok az országról, még szörnyűbb, hogy egyetlenegyszer sem lehettem ott. Olyan ez, mintha látnál valamit, amit nem tudsz megérinteni. Ez mél­tatlan és igazságtalan. Apám nyolc­éves volt, amikor a Savoia családot száműzték, én még nem is voltam a világon. Mi lehet a bűnöm, amiért ma szemrehányást tehetnének nekem?" Arra a napra várva, amikor az olasz kormány megengedi a Savoia családnak a visszatérést, Emanuele Filiberto Ginevrában vagy Párizsban tanulással, sporttal (sí, vízisí, tenisz) tölti az idejét, és nagyanyjától meg édesanyjától örökölt titkos szenve­Pszichológusok forrón ajánlgatják: simogassuk a csecsemőt, a kicsi gyer­meket, mert attól megnyugszik, meg­nyugtatja a szülői szeretet érzékelése. Simogassuk kedvesünket, mert ez mindennél többet mond, a szavak ha­zudhatnak, a gyengéd kéz soha. Vagy csak ritkán .. A négylábú kedvencek is igénylik az ilyen kedveskedést, s egyes virágtenyésztők szerint a ciró­gatás kimondottan jót tesz a kényes szobanövényeknek, főleg, ha még be­szélgetünk is velük, dúdolunk nekik. Száz szónak is egy a vége: az embe­rek - s nemcsak az emberek - igényük a testi közelséget, a gyengédséget Több jel arra mutat, a magyarok meg­fogadják ezt a tanácsot, hiszen a pu­szilkodás lassan már népi szokássá válik, s nemcsak Magyarországon, hanem mifelénk is. De Nyugat-Euró­pában és a tengeren túlon is megfi­gyelhető ennek a bizalmas üdvözlési és búcsúzási formának a rohamos elterjedése Ezzel szemben itt vannak északra szakadt kedves rokonaink, a finnek, akik amúgy igazi északi módra hűvö­sek. A szerelmes finn nem csókolózik az utcán, nem jár ölelkezve, sőt kézen fogva sem. Csak a legkisebb gyereke­ket vezetik kézenfogva, nem is annyi­ra érzelmi, mint főleg biztonsági okok­ból. A finnek nagymesterei annak, hogy véletlenül se kerüljenek testkö­zelbe senkivel, a legnagyobb tömeg­ben se ütközzenek a másikkal. A szembejövőtől elhúzódnak, szinte pánikszerűen menekülnek az érintke­zéstől A kicsik kiváltsága Viszont a finnek nemcsak hűvösek, hanem rendkívül tapintatosak is. Egyáltalán nem vetnek rosszalló pil­lantásokat azokra a külföldiekre, akik honi szokás szerint összebújva üldö­gélnek a kávéházak teraszán, egy­mást átölelve sétálgatnak. Csakhogy ebben a szemérmes környezetben éppen a külföldiek azok, akik egyszer­csak kényelmetlenül érzik magukat, s inkább mellőzik érzelmeik leplezet­len kinyilvánítását Nemcsak a felnőttek ilyen visszafo­gottak, hanem már a gyerekeket is erre tanítják. Méghozzá a legkézen­fekvőbb módon: nem puszilgatják, nem babusgatják a kicsiket. „Jeges" a férfi-nő viszony is, ha úgy tetszik: tombol az egyenjogúság. A férfi nem adja át a helyét a nőnek, nem fizeti ki a kávéját, ebédjét még akkor sem, ha ö hívta vendéglőbe Csütörtökön még táncolni sem kéri fel, mert ez a hölgy­válasz napja. Van azonban ennek a hüvösség­nek egy nagyon vonzó megnyilvánulá­sa: aranyszabály, hogy soha senki bele nem szól abba, amit a másik csinál. (g-l) 1946-ban egy alkotmányrendelet értelmében II. Umbertónak, az utol­só olasz királynak el kelleti hagynia Olaszországot. Ugyanezen rendelet értelmében a Savoia-ház férfi le­származottjai mind a mai napig nem léphetik át Olaszország határát. Mint a Gioia írja, Emanuele Filiberto, az exkirály unokája azonban az olasz­országi visszatérést fontolgatja: kész felvenni a harcot a száműzetés ellen. Ügyvédei ugyanúgy készek rá, hogy a törvény elé idézzék a mi­niszterelnököt és a belügyminisztert. Vittorio Emanuele mindössze nyolcéves volt, amikor 1946-ban ap­ja, II Umberto családjával Svájcba meneküh. Mint mondja: ,,Gyerekko­rom óta úgy élek, úgy viselkedem, mint bármelyik hétköznapi ember Elfogadtam a sorsomat." Az Egye­sült Államokban tanult. Ügynöki kar­rierét New Yorkban kezdte. Később tizennégy évet töltött Iránban. ,.Ad­dig nem akartam házasságot kötni, amíg nem jövök egyenesbe magam­mal" - mondja. Ezért tizenhárom évet várt, amíg jegyesét, Maria Dori­át, egy genovai nagyiparos család lányát feleségül vette 1971-ben Egy évre rá Ginevrában megszületett fi­uk, Emanuele Filiberto. Vittorio Emanuele ma gazdag üzletember, de nem felejtette el származását, és továbbra is harcol az olasz törvé­nyek ellen. Nomád életet él - egy­részt, mert alapvető természete ez, másrészt, mert a svájci törvények szerint hat hónapnál tovább nem tartózkodhat egyazon kantonban Ezért aztán a telet Ginevrában, a nyarat a korzikai tengerparthoz közeli „milliárdosok szigetén", illet­ve New Yorkban tölti a család. De az exkirály fia nem titkolja nagy keserű­ségét, hogy bárhová szabadon utaz­Francesca Dellerával

Next

/
Thumbnails
Contents