Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 117. szám, szombat

HÍREK-VÉLEMÉNYEK iÚJSZÓM 1993. MÁJUS 22. BRIT ARASZOLÁS MAASTRICHT FELÉ Két nappal a dán igen után a brit alsóház is nagy többséggel elfogad­ta a nyugat-európai unió létrehozá­sát előirányzó maastrichti szerző­dést. Csütörtökön a késő éjszakai órákban az alsóház 292:112 arány­ban szavazta meg a dokumentumot. A szerződést megvitatja még a par­lament felsőháza is, majd várhatóan júliusban kerül sor a ratifikálásra. A német kancellár elsőként gratu­lált a sikerhez brit kollégájának, John Majornek. Helmut Kohl, aki jelenleg törökországi látogatáson tartózkodik, Bonnban kiadott nyilat­kozatában megállapította, hogy az alsóház döntése nagyon biztató Európára nézve. Az Európai Közösségek soros el­nöke július 1-től a belga kormányfő lesz. Jean-Luc Deahene közölte, elnöksége alatt szorgalmazni fogja egy olyan beruházási program vég­rehajtását, amelynek fö célja a mun­kahelyteremtés. Szerinte egyéb új hasonló indítványokra is szükség lesz, ha folytatódik a gazdasági visz­szaesés. „Nyíltan meg kell monda­ni, hogy a jelenlegi politikai és gaz­dasági válságra a válasz nem a ke­vesebb, hanem a több Európa" - mondta a belga kormányfő. Kije­lentéseit elsősorban Londonnak és Koppenhágának címezte, mivel nem mutatnak nagy bizalmat az iránt, hogy lemondjanak a nemzeti végre­hajtói jogkörökről az EK brüsszeli szerveinek javára. JELCIN MEGTETTE A DÖNTŐ LÉPÉST Borisz Jelcin orosz államfő elnöki dekrétummal június 5-re Moszkvába összehívta az alkotmányozó gyűlést - je­lentette be tegnap szóvivője, Vjacseszlav Kosztyikov. Az egyes köztársaságok és az Orosz­országhoz tartozó területek május végéig nyújthatják be módosító javaslataikat Jel­cin új alkotmánytervezetéhez. A június elejére összehívott gyűlés végérvénye­sen szavaz az új alkotmány szövegéről KAMBODZSAI VÁLASZTÁSOK A BT ELEVE SZIGORÚ Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütör­tökön késő este egyhangúlag elfogadott határozatában kitűzte a kambodzsai álta­lános választások időpontját május 23-tól 28-ig. A BT egyúttal már eleve elítélte mindazokat az erőszakos akciókat, ame­lyek a választások megtartását veszé­lyeztetnék. A testület ugyanakkor felhívta a figyel­met arra, hogy „megfelelő módon reagál­ni fog minden olyan esetben, amikor a fe­lek valamelyike megszegi kötelezettsége­it". Mint ismeretes, a vörös khmerek boj­kottálják a választásokat és kilátásba he­lyezték, hogy az ENSZ védnöksége alatt megtartandó szavazás idején szabo­tázsakciókat követnek el. ESTERHAZY-AKTA ÚJKELETÜ ÉS RÉGI VÉLEMÉNYEK Amióta dr. Rózsa Ernő ügyvéd, Alice Malfatti-Esterházy megbí­zásából, a Pozsonyi Városi Bíróság­hoz benyújtotta kérelmét Esterházy János gróf perének újrafelvételére, az üggyel kapcsolatban újabb és újabb tényfeltáró cikkek jelennek meg. A minap a Sme írt bő terjede­lemben az „elfelejtett gróf" életéről, tevékenységéről, kutatva bűnössé­gét, illetve ártatlanságát, nyíltan je­lezve: esete ismét olyan politikum­má válhat, amellyel fel lehet kavarni a magyar-szlovák kapcsolatokat. A szerző szerint a magyar külügymi­nisztérium államtitkárának helyet­tese áprilisban Moszkvában kézhez kapta azokat a dokumentumokat, amelyek rehabilitálják Esterházyt és az 1945-ben a Szovjetunióba hur­colt további tizenkét társát. Minthogy Oroszország már rehabilitálta a gró­fot, a szlovákokon a sor, hogy ugyanezt megtegyék - követeli a Sme tudomása szerint Magyaror­szág. A lap a továbbiakban tényszerűen igyekszik vázolni Esterházy János politikai életútját, részletesen kitér az 1947-ben történt eseményekre, az akkori Nemzeti Bíróság szenátu­sa elnökének, „patetikus beszédei­re", hogy „a magyar reakció mindig is ki tudta használni a helyzetet", „a magyar feudálisok lenézték a né­pet", Esterházy pedig ellenzéki poli­tikusként hazaáruló volt, a hein­leinistákkal, hlinkásokkal tartott fenn kapcsolatokat. Miután a grófot halálra ítélték, hiábavalóak voltak a védőügyvédek próbálkozásai és bizonyítékai, hogy Esterházy nem volt sem Hitler, sem pedig a nácik barátja, hiszen a Szlovák Állam par­lamentjében ó volt az egyedüli, aki nem szavazott a zsidók deportálá­sáról szóló törvény mellett. Az oroszországi fogságra, majd a kiadatás után a lipótvári börtönben töltött keserű napokra a Sme hasáb­jain a ma 81 éves Ján Savel ve­zérőrnagy emlékszik vissza: „Ször­nyű lehetett ott Oroszországban, ha egy olyan ember, mint Esterházy, a halált kérte istentől. Amikor a bör­tönudvaron találkoztam vele, öreg­nek tűnt, de még mindig méltóság­teljes volt, s csodálatos vitalitás su­gárzott belőle. Büszke vagyok arra, hogy ismertem ezt az értékes, szel­lemileg érett embert. Hogy is nevez­hették fasisztának!" Gottwald - aki a lap ismert hu­manistának titulált - módosította a halálos ítéletet a lassú halálra, amely a mírovi börtönben 1957. március 8-án érte utol a tüdőbajos Esterházyt. Ismert okok miatt csupán a kom­munista idők letűnte után vetődhe­tett fel a rehabilitáció, illetve a perúj­rafelvétel merész gondolata. Bará­tok és rokonok, mindenekelőtt a gróf Rómában élő lánya Havel elnökhöz fordultak, s a felmentést kérték. Sőt, mint ahogy arra az lllustrierte Neue Zeitung cimű osztrák lap rámutat: Esterházy honfitársai még egy lé­pést tettek és a Masaryk Érdemren­det követelték számára. Az óvatos­kodó Havel a felmentési kérelmet Pozsonyba továbbította, mondván: szlovák ügyekben ő nem illetékes. A következő bonyodalmakról, „per­verz intrikákról" az említett osztrák lap így ír: ,,A szlovák fasiszták szö­vetségre léptek a magyar exkommu­nistákkal, hogy megakadályozzák Esterházy rehabilitálását, majd a fa­sisztapárti szlovák média egyszeri­ben azt állította, hogy a gróf bűnré­szes volt a hajdani Csehszlovákia kettéosztásában. Tehát abban, amit most maguk a pozsonyi szlovák na­cionalisták akartak. EZénkivül Ester­házy állítólag Horthy fizetett ügynö­ke volt, zsidópártiságát pedig csak szavakban ismerte be. Ez a történet azonban az igazságnak csupán a minimális magvát hordozza magá­ban. Természetes, hogy a Szlováki­ában élő magyarok pénzügyi támo­gatást kaptak az anyaországtól - ez azonban mindig is ismeretes volt. Nem volt véletlenszerű a kam­pány tavalyi beindításának időpontja sem. A szlovák zsidók deportálása kezdetének 50. évfordulóján Tiso hivei a valódi bűnösökről vagy bűn­részesekről, azaz saját embereikről akarták elterelni a nyilvánosság fi­gyelmét. Sőt, azt állították, hogy Ti­so nem is tudott a halálba vezető deportálások nagyságáról. Ebből a „keresztes hadjáratból" természetesen nem maradhattak ki a kriptokommunista magyarországi lapok sem, amelyek bírálat nélkül vették át a szlovák újfasiszták vád­jait. E kampány láttán nyilván megi­jedt Havel is, s jégre tette a Masaryk Érdemrendre tett javaslatot. Ester­házy barátai azonban nem adják fel a harcot." Ennyit az Esterházy-aktáról a Sme és az lllustrierte Neue Zei­tung szemszögéből. (urbán) SIMON WIESENTHAL LEVELE Esterházy János gróf perújrafelvétele ügyében Simon Wiesenthal, a bécsi Náci Rezsim Zsidó Üldözöttéi Szövetsége Dokumentációs Központjá­nak elnöke levelet küldött dr. Peter Šamkónak, a Pozsonyi Városi Bíróság elnökének. Lapunkban röviden már ismertettük az igazságtételre felszólító levelet, melyet most dr Rózsa Ernő, Alice Malfatti­Esterházy szlovákiai jogi képviselője bocsátott ren­delkezésünkre. Mélyen tisztelt Elnök úr! 1993. április 14-én irt levelére válaszolva a kő­vetkezőket áll módomban közölni: Közvetlenül a háború után értesültem az 1901. március 14-én Újlakon született Esterházy János tevékenységéről, melyet a nevezett a háború idején fejtett ki a zsidó üldözöttek érdekében. Zsidó körökben nagyon sajnálatosnak tartották, hogy a kommunista korszakban semmilyen lépé­seket sem tehettünk védelmében. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a kommunisták milyen gyor­san bélyegeztek meg „antikommunistának" és „ellenségnek", mert rámutattam és ismételten bírálóan írtam vagy szóltam az antiszemitizmus­ról és az emberi jogok megsértéséről a kommu­nista államokban. Most azonban az egykori kommunista orszá­gokban teljesen megváltoztak a körülmények, s számos hajdani üldözött óhajának felelne meg, ha az emberi jogok nevében Esterházy Jánosnak megadnák a tiszteletet és hozzájárulnának reha­bilitálásához. Számos tanúvallomás áll rendelkezésünkre - feltételezem, hogy ezeket az Esterházy-család ügyvédje a perújrafelvételhez és a rehabilitáshoz beterjesztette -, s léteznek olyan újságcikkek is, amelyek beszámolnak Esterházy gróf érdemtel­jes szerepéről, leírják segítőkészségét és a ve­szélyben lévők védelmében kifejtett átfogó tevé­kenységét, ugyanakkor igazságtalannak minősí­tik érthetetlen elítélését. Feltételezzük, hogy ezt az ítéletet egy kommu­nista országban mindenekelőtt arisztokrata szár­mazása miatt hozták. Bizonyára az is lényeges szempont Önnek, mélyen tisztelt Elnök Úr, hogy 1993. január 21-én Moszkvában az Esterházy úrra egykoron kisza­bott ítéletet semmisnek nyilvánították. Melléke­lem az eredeti dokumentum fénymásolatát, vala­mint annak német és magyar fordítását. Levelet kaptunk a pozsonyi Veronika Dubnická Schlesingertől is, aki Esterházy urat családja megmentőjének nevezte - mellékelem a levél eredetijét, s gondolom, hogy az illetőt tanúként kihallgatják. Mélyen tisztelt Elnök Úr, remélem, hogy nyilat­kozatom, s azon sokaknak a tanúságtétele, akik­nek a túléléséhez Esterházy János, ez a derék férfiú, hozzájárult, segítenek majd jóvátenni egy igazságtalanságot. Baráti üdvözlettel: SIMON WIESENTHAL VAJDASÁGI HÉTKÖZNAPOK FÜTTYSZÓ A MAGYAR NYELVNEK MÁR A DNEVNIK IS SZTRÁJKOL • THÜRMER GYULA JÓL ÉREZTE MAGÁT SZABADKÁN Jótékonysági hangversenyt tartottak a minap Becsén, ebben a hangulatos Tisza-parti város­ban. A sportközpontban mintegy 2 ezer kisdiák foglalt helyet, s rendre fütyülni vagy ordítozni kezdtek, ha egy-egy dal magyarul hangzott el. ,,Mióta nemkívánatos az évszázadok óta több nemzetiségű Becsén az itt domináló két nyelv közül az egyik?" - teszi fel a kérdést egy cikk írója, majd hozzáteszi: „Megeshet, hogy egyes szülők nem értenek egyet Ágoston András VMDK-jának követeléseivel, túlzottnak ítélik meg őket, de nem kiálthatnak ki ellenségesnek egy egész népet és annak a nyelvét." Az írás a szerb-horvát nyelvű, Újvidéken megjelenő Dnevnik (Napló) című napilapban látott napvilá­got, ezzel is jelezve, hogy a Vajdaságban élő szerbség egy része mindig korrekt módon tekin­tett a népek egymás mellett élésének kérdéseire. Nos, most a Dnevnik-ház szintén az anyagi csőd szélére került, az újságíró kollégák ott is rend­szertelenül kapják az amúgy is nyomorúságos bért, ezért tíz nappal ezelőtt sztrájkot jelentetlek be A ház vezetősége először erőszakos mód­szerekhez folyamodott, például felfüggesztette állásukból a sztrájkbizottság tagjait, gyilkossági fenyegetőzések is voltak, ami a rendőrség köz­belépését tette szükségessé. Most kissé csillapo­dott a helyzet, a Dnevnik dolgozói egységesek maradtak, s követeléseik és tiltakozásuk jeleként holnap az újság nem jelenik meg. Az anyagi kérdések rendezése mellett kérik a sajtóház belső szerkezeti átalakítását, s az alapitói jogok csökkentését, így követeléseik lényegében most már megegyeznek a magyar Szóéval. Időközben Szabadkán idillikus a helyzet, a vá­rosba a Szerb Szocialista Párt és a Kommunista Szövetség - Mozgalom Jugoszláviáért meghívá­sára ellátogatott Thürmer Gyula, a Magyar Mun­káspárt elnöke Vendéglátói nem felejtették el hangsúlyozni, hogy a Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közössége a magyarok veszélyezte­tettségéről szóló tézis terjesztésével nemzeti el­hidegülést idézett elő. Egyben felkérték a vendé­get, ,,hogy pártjának tevékenységével /áruljon hozzá az igazság terjesztéséhez Szerbiáról és Jugoszláviáról". Thürmer Gyula nem is késleke­dett sokat, viszontválaszában helytelennek ítélte meg a Jugoszlávia elleni gazdasági blokádot, s mint mondotta, jövetelük célja éppen az, hogy „a szögesdrótból kivágjanak egy darabot". Vilá­gosan fogalmazott a VMDK-ról is, mondván, reméli, hogy ott ..idővel a józanul gondolkodó erők kerülnek túlsúlyba, amelyek belátják, hogy Európa nem enged meg egy autonómia-koncep­ciót olyan területen, amely az anyaországgal határos". Mindezek után pedig már teljes egyetértésben ostorozták a sajtót, elsősorban a Magyar Szót, amely .,marginalizálja a köztársasági és az ál­lamhatalmi szervek munkáját", valamint a Ma­gyar Televíziót, annak is különösen a Panoráma című műsorát. Mi csak örömmel konstatálhatjuk, hogy a bará­tok egymás közt világosan szót értenek. Igaz, a fordítással volt némi fennakadás. Amikor példá­ul Thürmer arról szónokolt, hogy egyes magyar kormánytagok feleslegesen zarándokolnak Brüsszelbe különféle garanciákat kérvé a NATO­tól, nos, a „zarándoklat" szó komoly gondot okozott a fordítónak, s a feszült csendben a ven­déglátók - némi káromkodással megfűszerezve - egymáshoz szólva megjegyezték: ez a Thür­mer beszélhetne egyszerűbb nyelvezettel is. Ám e rövid kisiklás aztán már nem jelentett gátat a teljes egyetértés fennséges mezején - hogy ez esetben a fogalmazást illetően mi is felkapasz­kodjunk a mindenképpen kívánt szintre. SINKOVITS PÉTER, Újvidék E AUTO - CENTRUM BRATISLAVA Tel.: 07/296 269 Mierová 7 HARMINC ÉV UTÁN ELMENTEK AZ OROSZKATONÁK Egy nappal azelőtt, hogy orosz kormányküldöttség érkezett tegnap Havannába, távozott a kubai fővá­rosból az az egykori szovjet katonai egység, amely 1963 óta tartózkodott a szigetországban. Több száz sze­mélyről, köztük a katonák hozzátar­tozóiról van szó, akik a Jurij Gagarin nevű hajón hagyták el Havannát. Távozásuk a tavaly ősszel aláírt ku­bai-orosz szerződés értelmében történt, ez előirányozza, hogy július végéig az egykori szovjet alakulatok utolsó katonája is elhagyja Kubát. A Vlagyimir Sumejko minisz­terelnök-helyettes vezette orosz kül­döttség a Szovjetunió széthullása nyomán előállt új helyzethez kivánja igazítani a kétoldalú kapcsolatokat. NÉHÁNY SORBAN R oman Palda, Szlovákia első oroszországi nagykövete teg­nap átadta megbízólevelét Borisz Jelcin orosz elnöknek. A Kremlben lezajlott ünnepi ceremónia egy rövid megbeszélésre is módot adott. , I eonyid Kravcsuk ukrán államfő La teljhatalmat kapott a parlament­től. Ez lehetővé teszi számára, hogy gazdasági kérdésekben elnöki ren­deletekkel döntsön. Ugyanakkor a képviselők patthelyzetet hoztak létre Kravcsuk és Leonyid Kucsma kormányfő hatalmi harcában, mivel elutasították a kabinet csütörtökön benyújtott lemondásának elfogadá­sát. Meg kell jegyezni, hogy az el­múlt félévben a miniszterelnök ren­delkezett gazdasági teljhatalommal. E ' szak-Írországban szerdán tar­tottak helyhatósági választáso­kat. A tegnap közzé tett előzetes eredmények szerint valóra váltak a jóslatok: a katolikusok és a protes­tánsok körében egyaránt növekedett a szélsőséges csoportok népszerű­sége. V arsóban tegnap megbénult az élet, mivel sztrájkba léptek a tö­megközlekedésben dolgozók. Ezrek érkeztek késve munkahelyükre, hi­szen sokan gyalog vágtak neki az útnak, vagy autóstoppal próbálkoz­tak. A Szolidaritás szerint a közleke­désiek sztrájkja része a Suchocka­kormány liberális gazdaságpolitikája elleni tiltakozó akcióknak. L iberec börtönéből tegnap szö­kést kíséreltek meg a rabok, im­már harmadízben. Két rab - az egyik lelkén gyilkosság szárad - megpróbálta kiásni magát a cellá­ból, de szökési kísérletüket elárulta a már 20 centiméteres mélységből felszivárgó víz. ÖSSZESZORULÓ KIRÁLYI TOROK Kórházba került csütörtökön a brit anyakirálynő. Az uralkodó. II. Erzsé­bet immár 92 éves édesanyja - az elsó hírek szerint - lenyelt egy hal­csontot, s az megakadt a torkában. Az idős hölgy éppen Skóciában töl­tötte szabadságát, így az aberdeeni királyi kórházba szállították. Tegnap délután már arról kaptunk hid. hogy halcsontról szó nincs, a ki­rályi család legnépszerűbb tagjának ..kicsit összeszorult a torka", igy még tegnap is megfigyelés alatt tar­tották őt. Csak nem az jutott a hölgy eszé­be. hogy milyen rosszul állnak uno­kái népszerűség dolgában?

Next

/
Thumbnails
Contents