Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-21 / 116. szám, péntek

5 KALEIDOSZKÓP ÚJSZÓ* 1993. MÁJUS 21. VÁGKIRÁLYFÁN MÉG MA IS TÉMA A VÍZLÉPCSŐ A TULAJDON - BECSES DOLOG Vágkirályfa kicsi, csendes falu Vágsellye tőszomszédságában. Neve akkor vált ismmertté, amikor a hetvenes években a határában építették fel a Vág egyelőre utolsó vízlépcsőjét. A zárógát és a víztároló ugyan a falu felett épült fel, de a teherautók a lakott területet sem kímélték, aminek, persze, hamarosan meg is lettek a következményei. A forgalom által leginkább sújtott utcában repedezni kezdtek a házak, állandó életveszélyben forogtak a gyerekek, és a porszennyezés miatt szinte lehetetlenné vált az élet. Csizmadia Anna, a helyi szlovák iskola ma már nyugdíjas igazgatója még jól emlékszik rá, hogy annak idején mennyit küzdöttek mindez ellen. Ha panaszt nyújtottak be az állandóan szálló por miatt, az építők „véletlenül" mindig megneszelték, mikor is jön az ellenőrzés, gyorsan letisztították; fellocsolták az utat, és minden maradt a régiben. Évekig tartott az is, amíg sikerült kártéritést kiharcolniuk megrepedezett házaikért. Ezt a küzdelmet annak idején az egész utca együtt kezdte, de hamarosan szemben találták magukat a vízügyesek által megbízott ügyvéddel. Szerencsére azonban többszöri próbálkozás után találtak egy statikust, aki melléjük állt, így szakmai érvekkel is alá tudták támasztani igényüket. Az ügy akkoriban mégis meglehetősen elfajult, például amikor kiderült, hogy a falu vezetősége is elhanyagolta saját polgárainak érdekvédelmét. Az „emenvé" ezt úgy próbálta eltussolni, hogy ő is ügyvédet fogadott, aki a vízügyes ügyvéddel kart karba öltve igyekezett bebizonyítani a lakossági panaszok jogtalanságát. így azután nem is csoda, hogy a legtöbben feladták az egyenlőtlennek tűnő küzdelmet - három család kivételével, amelyek egészen a kerületi bíróságig vitték az ügyet. - Ez - láss csodát - nekünk adott igazat, - fejezi be Anna asszony ma sem titkolt elégedettséggel, hiszen mint mondja, a vége felé már ők sem nagyon reménykedtek a sikerben. A VÍZLÉPCSŐ TOVÁBB KÍSÉRT A vízlépcső ugyan már majd egy évtizede üzemel, de ez nem jelenti azt, hogy a falu mentesült volna a vele kapcsolatos csapásoktól. Ezek közül a legáltalánosabb a talajvízszint-süllyedés, ami nyilvánvalóan azzal van összefüggésben, hogy a gát alatti alvízi részen a folyó szintje a korábbinál jóval alacsonyabb. Ez, sajnos, nemcsak a kutak mélyítését tette szükségessé, hanem úgy tűnik, hogy az ezzel járó talajsüllyedés miatt egyszerűen öszszeomlik a falu temploma! Megdöbbentő látvány a már ma is vagy húsz centimétert lesüllyedt két oldalhajó. Életveszélyessé váltak, és a hívek emiatt csak a főhajót használhatják. - Ha összedől a templomunk, nem tudom, miből építünk újat - mondja Tóth Pál polgármester. Ó Vágselylyén lakik ugyan és mezőgazdasági szakemberként, hosszú évekig Diószegen dolgozott, de innét származik, és három éwel ezelőtt az MKDM felkérését elfogadva tért vissza szülőfalujába. Azóta, többek között, rendbehozták a templom környékét is, ami nem volt egyszerű dolog, tekintve, hogy sokan bizony a szomszédos temetőt hosszú ideig egyszerűen szemétdombnak használták. Hiába vált azonban a templomkert méltóvá küldetéséhez, most attól kell rettegniük, mikor is omlik össze maga a templom. További csapás, amit a falu a vízlépcső építésének „köszönhet", egy hobbi kerttelep képében jelentkezett. Az ilyen néhány áras „szocialista földbirtokok" telepítésének - nyilvánvalóan Vágsellye közelsége miatt - már hagyománya van a faluban. Korábban a szövetkezet folyó menti földjein létesültek ilyenek - ezek manapság már egész rendezett képet mutatnak. Legutoljára viszont már egy olyan területet foglalt el egy újonnan alakult kertbarátok szövetsége, amibe úgy tűnik, a helyiek nem tudnak belenyugodni. Lényegében a falu Vág-parti, közvetlenül az árvízvédelmi töltés mögötti részéről van szó. Azelőtt ez volt a falu rétje, amit fűzfa, nyárfa- és akácerdő vett körül. - Itt volt a futballpályánk, itt tartottuk az ünnepségeket, sőt, gyermekkoromban itt táboroztak a cserkészek - emlékszik vissza Tóth Pál. - 1977-ben elvették tőlünk, arra hivatkozva, hogy itt fog állni a vízi erőmű. Ki is irtották az erdőt, de a gát végül is feljebb került a folyón, és a falu melletti lecsupaszított, tönkretett, senki földjévé vált területre elkezdődött a szeméthordás - folytatja. A nyolcvanas évek első felében ennek rendbetételére hivatkozva alakult meg az előbb említett kertbarátok szövetsége. A közel ötszáz, néhány áras parcella egy részét a helybeliek kapták, a többi a selylyeieké lett, de jutott belőlük dunaszerdahelyieknek, pozsonyiaknak és nyitraiaknak is. Mindennek bizonyára szerepe volt abban, hogy a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat viharos gyorsasággal adta át nekik a területet, a járási nemzeti bizottság pedig meghozta a szükséges döntést. Akkoriban ez könnyen ment - amennyiben, persze, ehhez megtalálták a megfelelő kapcsolatokat. A királyfaiak ezután kénytelenek voltak végignézni, ahogy a jövevények kerítést húzva telepük köré, elzárják őket a folyótól. Hamarosan megindult a hétvégi házak építése is, amennyiben, persze, annak lehet nevezni azt az ott felhúzott, legalább kétszázötven, egymásra még véletlenül sem hasonlító tákolmányt, amelyek egyszerűségükben még a dél-amerikai nagyvárosok perifériáján húzódó szegénynegyedek építményeit is felülmúlják. Mindez, persze, engedély nélkül történik, illetve a Vágsellyei Körzeti Környezetvédelmi Hivatal hallgatólagos jóváhagyásával. Történt ugyanis, hogy, a helyi vezetők a helyszínen megfogták az egyik kiskerttulajdonost, amint épp betongarázst helyezett el hétvégi otthonaként, de hiába jelentették be ezt a hivatalnak, az a füle botját sem mozdította. Ezt látva azután a félénkebbek is vérszemet kaptak, igy manapság soha nem látott méreteket öltött a primitív építészet eme válfaja Vágkirályfa mellett. A kertészekkel különben is meggyűlt a baja a falu vezetőségének, hiszen képviselőikkel még abban sem tudtak megegyezni, hogy megszervezzék hulladékuk elszállítását. Ók ugyanis ezt a falu kötelességénekítélik, sőt a sellyei illetékességűek közül sokan az éj leple alatt az otthoni limlomot is elhozzák ide, így a telep mellett állandóan nő a szeméthalom. ÚJJÁÉLEDŐ GAZDAKÖZÖSSÉG Most, hogy lassanként rendeződnek az évszázados tulajdonosi viszonyok, Vágkirályfán is lehetőség nyílott a helyi értékek egy részének visszaszerzésére. Ezt tűzte ki céljául egy fiatalember, Bergendi Ferenc (egyébként a Vágsellyei Körzeti Hivatal vezetője) azzal, hogy újraszervezi a gazdaközösséget. Ilyen már volt a faluban, és az államosítás előtt a folyó mellett több helyen is voltak erdőrészei, többek közt hozzájuk tartozott a kertbarátok szövetsége által használt terület is. Egy 1935-ből fennmaradt jegyzőkönyv szerint a közösségnek 135 tagja volt, ami azt jelenti, hogy közülük vagy örököseik közül 96-ot kell újra beszervezni ahhoz, hogy jogosan visszakövetelhessék elvett tulajdonukat. Az első felhívásra mintegy tucatnyian jelentkeztek, nyugdíjkorhatár körüli, munkában megöregedett férfiak, akik annak idején valószínűleg még maguk is részt vettek a közösség munkájában, így tudják, mit vesztettek el vagy mit nyerhetnek vissza. Az ő feladatuk lesz meggyőzni a többieket, hogy ne hagyják elveszni, ami őket megilleti. Bergendi Ferenc pedig még ennél is tovább megy, szerinte mindez alapja lehetne egy ütőképes gazdsági társaságnak, amely a falu felemelkedését elősegítő tevékenységet folytathatna. Mivel is kezdhetne a vágkirályfai gazdaközösség? Például épp az előbb említett, a kertbarátok által megszerzett terűlet viszonyainak tisztázásával. Arra

r hogy ez nem lesz egyszerű dolog, már az első kapcsolatteremtési kísérlet is utal. Levelükre ugyanis nem elnökük, a vágsellyei EÍosanská asszony, hanem egy ügyvéd válaszolt, aki 9 pontban foglalta össze álláspontját. Bevezetőként közölte, hogy ók a Járási Nemzeti Bizottság 1990-ben Úgy is mondhatjuk tehát, hogy egy kis mátyusföldi falu válaszút elé került. Vagy a könnyebb utat választva elfogadja az azonnali előnyt, vagy ellenkezőleg, a helyi értelmiség vezetésével igyekszik bekapcsolódni az elkövetkező évek gazdasági alapjainak megteremtésébe. Lehet, hogy sokak számára az első megoldás tűnik csábítóbbnak, de talán érdemes végiggondolni, milyen előnyök is származhatnak abból, ha maguk is beleszólhatnak jövőjük formálásába. TUBA LAJOS A vágkirályfai templom oldalhajói napjainkra életveszélyessé váltak (A szerző felvétele) kelt határozata alapján vannak ott, és a jogszabályok értelmében őket onnét senki ki nem teheti. Előre közölte azt is, hogy ha hat év múlva lejár a használati joguk, ezt újabb tíz évre meghosszabbítják, majd pedig megvásárolják a tulajdonjogot is. Végezetül azt üzente az eredeti tulajdonosoknak, ha be is tudják bizonyítani, hogy övék volt ez az egykori erdőrész, kérjenek inkább helyette pótlást az állami földalapból. A gazdakör megkereste az egykori földjeit használó többi szervezetet is. Közülük az állami erdészet szívesen visszaadna mindent, az útkarbantartó vállalat pedig sajnálattal közölte, hogy az általuk beépített területért legfeljebb az állami földalapból kérhetnek újat. A szövetkezet és a Vág Menti Vízügyi Hivatal válaszra sem méltatta őket. Rajtuk kívül már csak a Hydrostav építőipari vállalat maradt, amelynek munkatársaival a falu lakói az utóbbi időben váratlanul közelebbi ismeretségbe kerültek. Annak idején ugyanis a vízlépcső építéséhez a mai gát mellett a Hydrostav egy kilenchektáros felvonulási területet létesített, kisebb-nagyobb szerelőcsarnokokkal, műhelyekkel, irodákkal. Ez azóta is megvan, igaz, a vízlépcső befejezése óta legfeljebb telephelyként tudják használni. Idén februárban azonban a Hydrostav munkatársai megjelentek Vágkirályfán és kihirdették, hogy hajlandóak jó áron megvenni az eredeti tulajdonosoktól a telephely alatt fekvő parcellákat. Ki is mondták, hogy négyzetméterenként KELET-SZLOVÁKIA MÉG NINCS VÍZKORLÁTOZÁS, DE.., (Munkatársunktól) - 1987-ben a kassai lakosok hosszabb ideig tapasztalhatták, hogy milyen gondot jelent, ha a csapokból nem folyik a víz. Annak a rendkívüli szárazságnak, amely már hosszabb ideje tart - nem beszélve arról a tavasszal szokatlan nyári melegről, amelyek hetek óta észlelünk -, alighanem újfent meglesznek a következményei. Anton Sviatko, a Kelet-szlovákiai Víz- és Csatornázási Művek igazgatóhelyettesének tájékoztatásából megtudtuk, hogy ez idő tájt a gyengébb kapacitású vízforrások miatt a Rozsnyói járásban, Szilice és Berzéte térségében, valamint a Homonnai járásban kritikusabb a helyzet, de egyelőre a keleti régióban vízkorlátozási intézkedéseket még nem kellett bevezetniük. Kassán a vízvezeték-hálózatba másodpercenként 1400 liter vizet juttatnak. E vízmenynyiségből másodpercenként 850 liternyit kutakból nyernek, de a többit három víztározóból biztosítják. A ruzíniben meglehetősen alacsony a vízállás, de szerencsére a starinai víztározó csaknem tele van (99 százalék), ami ebben a szárazságban kellő garanciát jelent. Egyelőre tehát az ivóvízkorlátozás miatt nem kell aggódni, ahol csak lehet, ajánlatos takarékoskodni a vízzel, mert előre nem lehet tudni, hogy milyen idö várható - figyelmeztetnek a vízügyi szakemberek. (-szák) EK-DELEGÁCIÓ POZSONYBAN TÁRSULÁS MÁJUS VÉGÉN? Ismét egy lépéssel közelebb került Szlovákia az EK-társuláshoz. Ez derült ki Peter Mihóknak, a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara elnökének, a szlovák kormánydelegáció első emberének és David Guggcnbühlnek, az Európai Közösség nevében Szlovákiával és Csehországgal asszociációs tárgyalásokat folytató delegáció vezetőjének szerdai pozsonyi megbeszéléséből. Jövő héten Brüsszelben a két fél folytatja az információcserét. Amennyiben az EK-delegáció e heti prágai megbeszélései eredménnyel végződnek, akkor május végén Csehország és Szlovákia az EK társult tagjává válhat - nyilatkozta Guggenbühl. A közeljövőben aláírandó szerződés nem sokban tér el az eredetileg - 1991 végén - aláírt társulási dokumentumtól. Az aktualizálást Csehszlovákia megszűnte és a két önálló politikai szubjektum létrejötte tette szükségessé. A technikai problémákon kívül három kérdéskörre összpontosítottak a tárgyaló partnerek: a kiviteli kvóták kettéosztására, a tranzitszállításra és az emberi jogok érvényesülésére, valamint a nemzetiségi kérdésre. Peter Mihók közölte, a kiviteli kvóták módosítása kizárólag Csehországra és Szlovákiára tartozik, az EK ebbe nem szól bele. A tranzitszállítás esetében az eredeti szerződésben lefektetett keretek, tranzitdíjak megtartásáról van szó. A kisebbségi témakörben szintén a 91-es szerződésben garantált kötelezettségek betartását várják el Szlovákiától. David Guggenbühl a dán népszavazás eredményét elégedetten vette tudomásul: „Még így sem biztos, hogy Maastricht minden betűjét megtartják a tagállamok, ám a dán jóváhagyás lényeges előrelépést jelent az Európai Unió felé." (sidó) 58 koronát fizetnének, és ez futótűzként terjedt el a faluban. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az emberek nagyon jól emlékeznek arra, hogy bizonyos felsőbb érdekekre hivatkozva nemrég még negyven fillérért vásárolták fel földjeiket. Nagyon hamar kiderült viszont, hogy ezt az ügyet nem lehet ilyen egyszerűen rendezni. Amikor ugyanis az építő vállalat munkatársai kikérték a telekkönyvi nyilvántartást, kiderült, hogy ez a terület több mint száz nadrágszíjparcellára osztódik, ezek tovább tagozódnak, sőt minden résznek általában több tucat tulajdonosa van. Ekkor pedig még bele sem gondoltunk abba, hogy mindez még a magántulajdon felfüggesztése óta felnőtt két generáció során tovább öröklődött. A HYDROSTAV IS VÁLLALKOZIK Amikor Pozsonyban felkerestük Miroslav Vondryškát, a Hydrostav vagyonkezelési részlegének igazgatóját, ő sem titkolta, hogy tudatában vannak, miszerint sziszifuszi munkára vállalkoztak. Nem tehetnek viszont mást, hiszen építenivaló egyre kevesebb akad, ezért ők is kénytelenek egyéb vállalkozásokban gondolkodni. Ily módon ráadásul kihasználhatnák az ilyen telepekben fekvő vagyont, a csarnokokat, irodákat, esetleg a gépeket is. Ehhez, persze, az kell, hogy hosszú távon rendelkezhessenek a telekkel, és ezért határoztak úgy, hogy az ezzel járó összes nehézség ellenére megvásárolják. Vondryška úr szerint viszont semmi akadálya sincs annak, hogy például a vágkirályfai telep mezőgazdasági termelésre már soha többé nem használható telkén adott esetben akár más vállalkozásokkal is osztozkodjanak. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy aki részt kór belőle, be kell kapcsolódnia a tulajdonviszonyok rendezésének egyelőre végeláthatatlan folyamatába. Az ugyanis ma már biztos, hogy nemcsak a jogosult örökösök felkutatása lesz fogós feladat, hanem az ezzel járó összes adminisztratív költséget is magukra kell vállalniuk. Sokan ugyanis olyan zsebkendőnyi területet birtokolnak csak, hogy egyetlen utazás költségei vagy szinte bármilyen illeték befizetése meghaladná a vételárat. Vágkirályfán mindenesetre kedvezőnek mondható a Hydrostav ajánlatának fogadtatása. Bergendi Ferenc viszont arra igyekszik felhívni falubelijei figyelmét, hogy amenynyiben egyszerűen csak eladják a területet, az egyetlen vállalkozásra alkalmas helyet vesztik el. Hiába várható ugyanis, hogy a Hydrostav által ott alapított esetleges vállalkozás is elsősorban helybelieket alkalmazna, egyáltalán nem mindegy, hogy a helybeli vállalkozók milyen méretekben gondolkozhatnak. A bősiek példáját hozza fel, akik szövetkeztek ugyan az ottani vízlépcső építőivel a felvonulási terület újrahasznosítására, de a földtulajdonosok a falu szervezésében bennmaradtak a vállalkozásban. Ez folyamatos hasznot hoz majd nekik, és beleszólhatnak az ügyek intézésébe is. Szerinte náluk az újjáalakuló gazdaközösség lehetne egy ilyen öszszefogó erő. Ezért szeretné meggyőzni a többieket, hogy egy esetleges azonnali pénzszerzés helyett igyekezzenek hosszabb távlatokban gondolkodni. Ez esetben ugyanis csak egyszer van meg a döntés lehetősége, ha eladják a főidet, többé már nem szerzik vissza. A Hydrostav mindenesetre fenntartja ajánlatát, sőt munkatársai az ügyek intézésénél is készségesen segítenek. Velük kelt versenyre Bergendi Ferenc és a gazdaközösség, amelyet talán nyugodtan nevezhetünk faluközösségnek is, hiszen törekvésüket teljes mértékben támogatja az elképzelésben rejlő lehetőségeket felismerő polgármesterrel az élen a falu vezetősége is.