Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15 / 111. szám, szombat

ERDEKESSÉG GIANNI MORANDI: SZERELEMRE VÁROK . ÚJ SZÓM 1993. MÁJUS 15. Sokan még ma is azt a szerelmes kamaszt látják benne, aki annak idején fájdalmas lángolással énekelte a Térden állva jövök hozzád című slágerét. Mindez nem véletlen, hiszen kívül-belül megmaradt fiatalnak, ahogy maga mondja: ,,Negyvennyolc éves koromra is maradt elég energiám és életerőm ahhoz, hogy focizzak, utazzak, nagyokat sétáljak, énekeljek. Nem félek az öregségtöt " Gianni Morandi önmagáról, az életről, érzelmeiről, családjáról vall: MILYEN VAGYOK? Alapvetően félénk, bár ez a pálya megtanított rá, hogy magabiztos legyek. Nem ismerem az irigységet, viszont féltékeny típus vagyok. Szeretem az egyszerű életet: ha lehet, összejövök a barátaimmal, szívesen kártyázom, érdekelnek a növények (egy időben szívesen főztem, ma már ezt a házvezetőnőmre hagyom). Nem tudom, mi az unalom, nem unatkoztam azokban az években sem, amikor kényszerpihenőn voltam. Sikerült megőriznem viszont a méltóságot, ezt még apámtól tanultam meg gyermekkoromban, mint ahogy azt is tőle tudom: nem szabad, hogy a dicsőség a fejembe szálljon. Úgy gondolom, ha az ember elveszti a méltóságát, az nagyon súlyos hiba. A SZERELEM Mindig úgy vélte, hogy a lángoló nagybetűs Szerelemmel az ember maximum kétszer találkozhat az életében. Nekem ez csak egyszer sikerült, tizenkilenc évesen, amikor megismertem azt a nőt, aki a feleségem lett, és gyermekeim anyja. Laurával (Laura Efrikian) tényleg nagyon intenzív volt a kapcsolatunk, és sokáig valóban azt hittem, hogy örökké fog tartani. Mi, fiatalok ugyanis 64-ben még meg voltunk győződve arról, hogy a házasság felbonthatatlan, szüleink példája adta nekünk ezt a hitet. Ma más a helyzet, nagyon sok az elvált szülő gyereke, s ők már eleve számolnak a lehetőséggel, hogy egy kapcsolat véget érhet, még akkor is, ha tényleg nagy szerelmen alapul Remélem-e még, hogy megtalálom az igazit? Igen. Bár ahhoz, hogy ez megtörténjen, kevesebbet kellene rohannom. Akkor bizonyára több időm lenne magamra, s jobban oda tudnék figyelni a környezetemre. A CSALÁD A legnagyobb fájdalmat akkor éreztem, amikor meghalt az apám, húsz évvel ezelőtt. Akkor szó szerint kicsúszott a lábam alól a talaj. Még ma is hiányolom a tanácsait, hiányzik a jelenléte. Apám cipész volt, anyám mosónő. Szülőfalum, Monghidoro legszegényebb családja volt a miénk. Mégis nosztalgiával gondolok a gyermekkoromra. Annak is megvolt a maga varázsa, hogy egy szobában aludtunk valamennyien, mert az este, amikor lefekvéshez készülődtünk, tele volt örömmel és melegséggel. Hány gyerek szeretne ma a szülei mellett maradni, mert a külön szobájukban olyan magányosak?! Amikor én kicsi voltam, szüleim súlyos gondokkal küszködtek minden nap: a hideggel, az éhséggel, a nyomorúsággal, de a családok akkor sokkal összetartóbbak voltak, mint ma, amikor sok lakásban két hűtőszekrény, három tévé is található, és minden kényelem megvan. Hetvenéves édesanyám - aki rendkívüli asszony, és még mindig rá támaszkodom, ha szükségem van valakire - azt mondja: ma az élet sokkal könnyebb, mert emlékszik, milyen áldozatokat kellett vállalni az ő idejében. A mai családi fészkekből hiányoznak a bölcs, mindent tudó nagymamák. A GYEREKEK Kicsi koruktól én nevelem őket, mert Luara és én akkor váltunk el, amikor Marianna, aki ma huszonnégy éves és színpadi színésznő, tízéves volt, Marco pedig, aki most tizenkilenc éves és reálgimnáziumba jár, négyéves volt. A gyerekek velem maradtak Tor Lupara-i vidéki házunkban, mert az anyjuk Rómába költözött. Ettől kezdve mindennap együtt voltam velük, ismerkedtünk egymással, és igyekeztünk egymást megérteni. Egész addig ugyanis szinte idegen voltam számukra, hiszen a munkám miatt állandóan távol voltam az otthontól, teljesen elfoglalt a siker. A válásom egyébként egybeesett a karrierem végével: az már az együttesek korszaka volt, mellettük az olyanoknak, mint én, már nem volt helyük. Harmincegy éves voltam, anyagilag jól álltam, lényegesebb gondok nélkül élhettem. Köszönhetem ezt apámnak, aki már a kezdet kezdetén tanítgatott rá, Fiával, Marcóval hogy megbékéljek a jövővel, amikor már nem lesznek sikereim, (gy különösebb csalódás és aggodalom nélkül vonultam vissza. Beiratkoztam a konzervatóriumba, hogy komolyan foglalkozzak a zenével, mert korábban dilettánsnak éreztem magam Ezzel egyidejűleg tanultam az apaszerepet: minden időmet a gyermekeimmel töltöttem, mostam rájuk, etettem, iskolába hordtam őket, segítettem megoldani mindennapos problémáikat. Nagyon fontos évek voltak ezek számomra, mert rendeződött a viszonyom a gyerekeimmel. Mariannával a kapcsolatunk inkább gyöngéd, Marcóval játékosabb, ám mindkettővel nagyon szoros annak ellenére, hogy sokszor ellenkezünk egymással, és gyakran mondják: túl szigorú és kibírhatatlan apa vagyok. A BARÁTSÁG Az igazi barátaim, akiknek mindig nagyon örülök, az egykori padtársaim. Minden nyáron találkozom velük, amikor szabadságra megyek a szülőföldemre. Ilyenkor édesanyámmal vagyok és két lánytestvéremmel, akik év közben Bolognában élnek. Osztálytársaim közül néhányan városba költöztek, de sokan ott maradtak a faluban: szerencsére egyikük se a híres énekest látja bennem. Egyenrangú társak vagyunk, őszinte, szeretetteljes a kapcsolatunk. A barátság számomra nagyon fontos, nem haboznék akár bajba keveredni sem érte. AZ ÉLET Csodálatos ajándék, és az marad akkor is, ha a dolgok nem épp a legjobban mennek. Csak van egy szépséghibája: túl rövid ahhoz, hogy mindent megtegyünk, amit meg akarunk tenni. A Gioia alapián: TALLÓSI BÉLA Raquel Welch szegeződik. ,,teherként nehezedett rám a népszerűség, és tudtam, csak a lélekgyógyász tud segíteni rajtam." A gyors beszédű, sokoldalú Robin Williams is igénybe vette mások segítségét. Egy blődli show-ban lett népszerű, majd kedves földönkívüliként szerepelt, aki a szekrényben fejjel lefelé lógva aludt, és ő volt Popeye, a spenótimádó tengerész. Az eddigi csúcsot a Jó reggelt, Vietnam cimű filmben érte el, Oscarra is jelölték. S bár nem kapta meg, olyan híres lett, mint Louis Armstrong csodálatos dala ebből a felejthetetlen filmből. Robin így vallott szorult helyzetéről. ..Két végén égettem a gyertyát. SZTÁROK A DÍVÁNYON Vagy minden színész bolond, vagy a színészet ilyen örült foglalkozás - vonja le a következtetést legújabb számában az amerikai Globe magazin. Hollywoodi sztárok nyilatkoznak arról, hogy lélekgyógyászati kezelés alatt állnak. Az igazán nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszó komikus, Steve Martin félelmei miatt jár lélektanászhoz: ,,Ot percnél tovább nem tudok maradni egyetlen étteremben se. Elfog a félsz és ki kell rohannom a szabadba." Raquel Welch egy ideig olyan súlyos depresszióban szenvedett, hogy reggelente alig tudott kikelni az ágyból. ,,Két évig tartó pszichoanalízis tudott csak segíteni rajtam." Azt gondolná a közönség, hogy a színészek valamilyen szinten magamutogatók, ám például Dustin Hoffman azonnal rácáfol erre. Ó kifejezetten szenvedett attól, hogy meg kell jelennie a nyilvánosság előtt, és akkor minden szem rá Dustin Hoffman Robin Williams A pszichoanalízis faragott belőlem embert." Két sikeres hollywoodi színésznő is állítja, hogy pszichológusok segítsége nélkül nem tudta volna végigcsinálni ezt a gyötrelmes, idegfeszítő pályát. Susan Sarandon: Már húszéves koromban szükségem volt a terápiára." Goidie Hawn: ,,Hét éven át jártam analízisre." Az oldalt «erke«lette: GŐRFÖL ZSUZSA IRÁNY A BUCKINGHAM-PALOTA Most, hogy a hivatalos londoni jelentések szerint Nagy-Britanniában egyszeriben véget ért a recesszió időszaka, nem vetemedhet a kormány, de még csak II. Erzsébet sem arra, hogy rögtön milliókat herdáljanak el, még oly nemes célra sem, mint a Windsorkastély felújítása. A britek királynője - akire Windsor ügyében egyszer már megharagudtak alattvalói, mert az állami költségvetésből, az adófizetők zsebéből rekonstruáltatta volna szívesen szeretett kastélyát - fontolgatta, fontolgatta, aztán eldöntötte, hogy kitárja az eddig szigorúan őrzött Buckinghampalota kapuit a nagy nyilvánosság előtt. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy majd részben a besereglő turisták belépti díjaiból fedezik a javítási munkálatok kiadásait. Nem járnak rosszul a kíváncsiskodók sem - érvelnek királyi berkekben -, hiszen a nyári szezonban elbámészkodhatnak a képtárban, megtekinthetik a híres fogadóhelyiségeket, no meg a királyi trónust is. Mindezt csekélyke nyolc fontért (12,50 dollár). De tévedés ne essék, ez az összeg nem foglalja magában őfelsége megcsodálását, még csak a véletlenszerű találkozót sem, hiszen II. Erzsébet ilyentájt általában Skóciában nyaral. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a kaputárási ötlet tetszést nyert: még meg sem kezdődött a palotalátogatás szezonja, máris elkelt az elővételre szánt 40 ezer belépő. Londonból érkező hírek szerint továbbra is tömérdek érdeklődő telefonál naponta a palotába jegyelójegyzés szándékával. Nincs mit tenni, a későn ébredők kénytelenek lesznek az óhajtott látogatás előtt beállni a sorba, és személyesen kell majd megvásárolniuk a jegyet. Egyébként a Buckingham-palota a tervek szerint öt évig lesz nyitva. Ha szakadatlan tódul majd a turistasereg, akkor ennyi idő elegendő lesz arra, hogy befusson a szükséges negyvenmillió is, amelyből felújíthatnák a tavaly novemberi tűzvész során megrongálódott Windsor-kastélyt. -ugII HOLLYWOODI „RONGYOK

1 Nyugat-Hollywood legelegánsabb utcáján, a Melrose Avenue-n nyílt egy üzlet. A divatos, intim kis éttermek, a drága luxusáruházak, autószalonok szomszédja lett Susie Coelho boltja. Az „Amit a sztárok viseltek"elnevezésű kereskedés gazdaggá teszi a tulajdonost, boldoggá a rajongó vásárlókat, és az érintett sztároknak se rossz reklám. Az árukészlet két részből áll. A film- és televíziós szerepekben viselt kosztümökből, valamint a személyes ruhatárak darabjaiból, illetve relikviáiból. Nem olcsó mulatság itt vásárolni. Példaként néhány jellemző árat ismertetünk. Az Egy nehéz nap éjszakájában John Lennon által viselt ruha 7000 dollár, Sylvester Stallone öltözete a Rocky III-ból viszont „csak" 4500. Victoria Principal, a Dallas Pamelája átengedte gyémánt utánzatú fülbevalóját az üzletnek, s ennek mindössze 80 dollár volt az ára. A HÖLGYEK NEM CSICSEREGNEK Tina Turnernek mélységesen szép a hangja Mélyül a nök hangja - állapították meg ausztrál nyelv- és hangkutatók. A tudósok már több mint fél évszázada kezdték ezeket a kutatásokat, 1940 óta őrzik fiatal nök hangját, és rendszeresen végeznek összehasonlító méréseket. Eközben derült ki: azonos korú, de fiatalabb évjáratú hölgyek hangja egyre mélyül, mégpedig oly mértékben, hogy ennek felismeréséhez nem kellenek érzékeny műszerek - elég az emberi fül. Az adeleide-i egyetem szakemberei szerint ennek két oka is van. Egyrészt közben jelentősen megnőtt a nők testmagassága, tehát hangszálaik is megnyúltak. Másrészt a gyengébb nem tagjai igyekeznek erősnek mutatkozni, és így tudat alatt arra törekednek, hogy hanghordozásuk is erélyt fejezzen ki. Változik a világ, a nők már nem akarnak úgy csicseregni, mint például az ötvenes-hatvanas évek nagy amerikai sztárja, a nőiesség jelképeként körülrajongott Marilyn Monroe. A modern nö legszívesebben úgy beszél, mint az általa becsült politikus asszonyok, tévériporter- és újságírónök. Márpedig ók nem csipognak. PALOMA PICASSO A PÉNZRŐL Meglepően szerény. Vagy ez csak egy gazdag nő hóbortja? Meglepő nyilatkozatot tett Paloma Picasso. a festőóriás, Pablo Picasso lánya és egyik örököse, mégpedig viszonyáról a pénzhez. Paloma nemcsak örökségéből él, sikeres üzletasszony: formatervezőként és parfümjei révén lett világhírű. ,,Őszintén szólva - nyilatkozta ennek ellenére -, pénzügyi kérdésekben egy nulla vagyok. Mindent a férjem irányít. Fogalmam sincs, mekkora pillanatnyilag a vagyonom, s hogy mennyit keresek a licensszerzödésekkeí Számomra elég, hogy van csekk-könyvem. Nem azért dolgozom. hogy pénzt keressek, hanem hogy meggyőződjem arról, mire vagyok képes a saját erőmből. Egyébként a luxus nem kimondottan a gyengém. Ha például Párizsban nem találok taxit, hát metrón utazom. A brit királyi korona, amelyet csak ritkán láthat az egyszerű halandó