Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-14 / 110. szám, péntek

1993. MÁJUS 14. iÚJSZÓM MOZAIK VILLÁMINTERJÚ A MINISZTÉRIUMRÓL NEM KÉSZÍTEK LÁTLELETET Dr. Pálházy Béla, a pozsonyi Ružinov kórház volt igazgatója leváltásának körülményeivel a Vasárnap legutóbbi számában részletesen foglalkoztunk. Tegnap újabb furcsa fejlemény történt ez ügyben. A részletekről az érintettet kérdeztük. - Amint ismeretes, április elsejével hívott vissza az egészségügyi miniszter. Közben pályázatot írtak ki az igazgatói állás betöltésére, és két héttel ezelőtt további érdeklődővel együtt a minisztériumban pszichológiai felmérésen vettem részt. Két nappal ezelőtt kaptam egy táviratot: csütörtökön kilenc órakor jelenjek meg a kórház igazgatóságán, a tanácsteremben lesz a pályázati megbeszélés. Időben megjelentem. Nyolc óra negyven perckor a kórház igazgatóhelyettese közölte: a találkozó elmarad. A részleteket majd később megtudhatom. - Ön szerint mi áll e furcsa eljárás mögött? - Orvoskörökben sok mindent lehet hallani. Egy hónapja például nyíltan beszélnek róla, hogy Soboňa úr napjai meg vannak számlálva. Azt nem tudom biztosan, hogy mindezzel összefügg-e az esetem, de... - Lehet egyáltalán minősíteni az ilyen módszereket? - Nem, az ilyesmire nem vállalkozom. Nem akarom a minisztérium diagnózisát felállítani. D. T. ÓZONLYUK ÉS NAPOZÁS (Folytatás az 1. oldalról) gát, s így elmaradt a lakosság figyelmeztetése is. Mint ahogy azt a Szlovák Meteorológiai intézetben megtudtuk, Kanadából már megrendelték a Brewer-spektrofotométert, amely egyúttal méri az ultraibolyasugárzást is. Mihelyt üzembe helyezik, a napi idójárásjelentés részeként közölnek ózon- és sugárjelentést is. Az ibolyántúli sugárzás bőrre gyakorolt hatásáról dr. Eva Rasochovát, a pozsonyi Egyetemi Kórház bőrosztályának szakorvosát kérdeztük. - A napsugár kedvező hatása közismert, de ennek ellenére az is köztudott, hogy a túlzott sugárzás különböző bőrbetegségeket, illetve bőrrákot is okozhat. De hogy a rák kialakulásában mekkora a nap szerepe, illetve a vékonyodó ózonréteg, azt ma még biztonsággal nem tudja megmondani senki sem. Ugyanis figyelembe kell venni, hogy megjavultak a diagnosztizálás lehetőségei, így a betegség már korai stádiumában felfedezhető. Úgy gondolom, hogy a napon való tartózkodás fontos az emberi szervezet számára, a nap áldásos hatására szüksége van gyereknek, felnőttnek, idősnek egyaránt. De! Kerülni kell a tűző, déli napot, s a bőrtípusnak megfelelően fényvédő krémeket kell használni. Általában négy fajta bőrtípust különböztetünk meg, s önmagunk is megállapíthatjuk, hányas számú védőfaktort használjunk. Ha a napsugár hatására a bőrünk piros lesz és soha nem barnul meg, a legerősebb védőszert használjuk (15-ös faktor). Ha a napon szintén piros lesz a bőrünk, de néha mégis lebarnulunk, akkor is a legnagyobb fényszűrövei ellátott készítményeket használjuk. Ha csupán a napozás kezdetén válik bőrünk pirossá, s később megbarnul. elég a 10-es számmal jelölt készítményt használni. Ha a bőrünk soha nem lesz piros, s azonnal megbarnul, akkor is védeni kell, 6-10-es számú védőfaktorral. Nem árt tudni, hogy a jelzett értékek a német készítményekre jellemzőek. S még egy jó, hasznos tanács a hölgyeknek. Igaz, hogy a bór öregedését befolyásolják a genetikai tényezők, ám a legjobban ápolt bórt is kiszárítja a túlzott napozás. Az arc fokozott védelmével megelőzhető a bőr rákos elváltozása éppúg, mint a ráncosodás PÉTERFISZONYA „ÉRDEMES PÁRBESZÉDET FOLYTATNI" KRITIKUS NEMZETSZEMLÉLET KÖZÖS ÖNVIZSGÁLAT Az elismerés, sót a köszönet szavai jellemezték a pozsonyi Kalligram Kiadó legújabb, közép-európai vállalkozásának, a most induló Dominó sorozat első három megjelent kötetének bemutatását a budapesti Szlovákia Kulturális Intézetben, majd ugyanaznap, este a Magyar írószövetség Klubjában A határon túli magyar kulturális élet jelenléte ma már természetesnek számít az irodalmi berkekben. Ráadásul a Kalligram munkatársainak már korábban is volt alkalmuk itt találkozni az érdeklődőkkel. Mindazonáltal a kiadó szereplését most is érezhető várakozás előzte meg. Az írószövetségi klubterem úgyszólván színültig megtelt. A figyelem nyilvánvalóan a szellemi izgalmat sejtető legújabb próbálkozásnak szólt. Szigeti László, a kiadó igazgatója fellépésében joggal tarthatta magát ahhoz, hogy a kiadó szándékairól és arculatáról a művek, a szerzők és a bevezető előadások szinte mindent elmondanak. Nos, ez utóbbira Rudolf Chmel irodalomtörténésznek, volt budapesti nagykövetnek, magyar részről pedig Mányoki Endrének gondolatébresztő reflexióira ugyancsak szükség volt. A megjelentek ugyanis tulajdonképpen csak ott, az összejövetelen vehették először kézbe az egyenesen a nyomdából hozott úgymond „trilógiát", Kiss Gy. Csaba Magyarország itt marad, Miroslav Kusý Szlovák vagyok, szlovák leszek és Petr Príhoda A cseh kór című esszé-, illetve tanulmánykötetét, [gy a két előadás a meditáció kíváncsiságot gerjesztő szikrapattanásaival szolgált a hallgatóságnak. Elmélyült vitát, véleményeket ütköztető eszmecserét nehéz lett volna elvárni az összejöveteltől. A bevezető észrevételek továbbgondolásra serkentő ösztönzések iránti fogékonyságnak úgymond, az ingerléséről tanúskodtak. Maguk a szerzők is láthatóan ennek hatása alá kerültek, szereplés helyett a hirtelen kicsiholódott gondolatokra és a fogadtatásból kiérezhetó, kielemezhető felismerésekre figyeltek. Hamar észrevehették, hogy a velük egyívásúak szúk körében vannak, olyanok között, akik maguk is naponta megélik azt a léthelyzetet, mely a középeurópai elkötelezettségű, a nemzeti és demokrácia összhangját kereső értelmiségieknek jutott az elmúlt években, és jut ma osztályrészül. Okkal hangsúlyozta Mányoki Endre, a Kalligram kezdeményezését magasra értékelve, a három, szinte egy tőről fakadó kötet szerzőinek megválasztását. Személyükben, mondta, a kiadó munkatársai mindhárom kultúrában olyan szerzőt találtak, „akik pátriáik jelenlegi politikai megatrendjeiböl éppen a szellemi függetlenség okán kimaradtak, nyilván nem véletlenül". Bátorság kell a nemzeti önszembesülésnek és önvizsgálatnak olyan „ön és közveszélyes" őszinte, nyílt vállalásához, mely szükségszerűen szembekerül a nemzeti közeget szűk politikai érdekek eszközének tekintő régi és újkeleltű törekvésekkel. Sőt, a szerzők legújabb írásainak egyike-másika mintha most, a közép-európai változásokat követően is már eleve az ilyesfajta gyakorlat ellenében fogalmazódott volna meg. A három bemutatott könyv tehát egy sajátos értelmiségi magatartásnak és léthelyzetnek a megelevenedése, a nemzeti összetartozás középpontjába az embert állító gondolatok érlelődésének, a vívódásoknak és a töprengéseknek a látlelete. A hallgatóság ezt alighanem kiérezte, nemcsak azonos hullámsávra hangolódva, hanem arra is ráébredve, hogy e könyvek elolvasásával feltáruló léthelyzet révén közvetlen rokonságba kerülnek a szerzőkkel. Érdekes volt megfigyelni, hogy az öngúnnyal vegyes keserűség jelei hogyan jelennek meg az arcokon, amikor Petr Príhoda elmondta: könyvét otthon még barátai között is milyen közöny fogadta. Príhoda a cseh-német viszony traumáinak feloldására tesz könyörtelenül elszánt kísérletet. Igen, itt ezen a ponton a találkozó résztvevői szinte belenyilallásként vehették tudomásul, hogy a kritikus nemzeti önkép csak a viszályokkal, elfogultságokkal terhes közép-európai együttélés teljes tükrébe helyezve eredményezhet katartikus görcsoldódást és lelki felépülést. „Enélkül nincs közeledés, nincs megértés. Ehhez kétszeres, sőt többszörös optikára van szükségünk, olyasmire, amit Jan Patočka, a nagy cseh filozófus a 60-as évek végén prófétikusan megjósolt: "szükségünk van a szlovákokra ahhoz, hogy tudjuk magunkról az igazságot« - hangzott el kiváló ráérzéssel Rudolf Chmel előadásában. A cseh-szlovák viszonyból kiinduló aforizmának a Kalligram vállalkozása kölcsönöz tágabb, egyetemesebb értelmet, önkéntelenül is arra hívja fel a figyelmet, hogy az egymás tükrében megjelenő önképek közös magatartást alakító szerepe nem önműködő, spontán folyamat. Céltudatos, kitartó igyekezetet és beleérző készséget kíván. A tükröket kellő érzékkel kell egymás felé fordítani. A mostani kísérlet pesti fogadtatása alapján úgy tűnik, hogy a Kalligram-könyvek egy, már eleve adottnak hitt előfeltétel ugyancsak fogyatékos meglétére figyelmeztetnek. Kiss Gy. Csaba, aki történész, és irodalomtörténészként a nemzetfogalom megreformálásáért száll síkra, s így a kölcsönös nyitottság és a szüntelen párbeszéd állhatatos szorgalmazója - ami kiváltképp Rudolf Chmel nagyrabecsülésével találkozik - arra mutatott rá, hogy az együttgondolkodás egyik legnagyobb akadályát az egymás megismerésében levő hézagok jelentik. Az elmúlt évtizedek frázissá koptatták a puszta politikai célszerűséggé züllesztették ezt a szavakban szüntelenül harsogott kölcsönös megismerést. Reális szemléletre és erre épülő megfontoltságra van szükség, amikor a közép-európai elhivatottságot érző szűk értelmiségi réteget könnyen megkísérti a vágyképek veszélye. S ezt az elszigeteltség érzése is meglehetősen táplálja. Mányoki Endrét a Kusý-írásokból - amelyek a magyar közegben alighanem a szlovákiai magyar kisebbség 1945 utáni hányattatásának elítélésével és a kisebbségi jogegyenlőség iránti kivételesen messzemenő toleranciával váltanak ki jóleső érzést - a Charta 77 és az úgynevezett reális szocializmus kérdésével foglalkozó fejtegetés ragadta meg. Mányokit nyugtalanítja, hogy annak idején a Charta jelentőségét a hatalom hamarabb felismerte, mint a nép. Igen, a nemzet és modernizáció demokratikus úton történő összehangolása csak akkor valósulhat meg, ha ez a program közéleti hatóerővé v^'ik. S hol vagyunk ettől? Rudolf Chmel érzelmektől tartózkodva leszögezte: a Kalligram jóvoltából megjelenő könyvek igazolják, hogy a közép-európai értelmiség szavának - minden illúzióvesztés ellenére - van értelme és súlya. Érdemes párbeszédet folytatni velük. A közös jövő érdekében. KISS JÓZSEF CSONTVARV-SZEMINÁRIUM NEMCSAK REPRÓKKAL Amint arról szerdai számunkban hírt adtunk, Csontváry Kosztka Tivadarról rendeznek szemináriumot a losonci Nógrádi Galériában május 21-23 között, egyszersmind kiállítás is nyílik a világhírű magyar festő születésének közelgő 140. évfordulója alkalmából. Az esemény társrendezője a pozsonyi Magyar Kulturális Központ, melynek igazgatója, Sunyovszky Szilvia a következőket nyilatkozta tegnap lapunknak, mintegy kiegészítve is szerdai hírünket. - A kiállításon mindössze két eredeti Csontváry-festményt láthat majd a közönség, az egyik a losonci galéria tulajdona, a másikat a Szlovák Nemzeti Galéria kölcsönzi. Lesznek természetesen reprodukciók is, de mivel mi igazándiból hozzá akarunk járulni a tárlathoz, az több mint egy, reprókból álló sorozat bemutatása. A különféle dokumentumokat is felvonultató anyaggal - melyet Papp Gábor budapesti művészettörténész állított össze A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar címmel - Csontváry életéről, összetett egyéniségről szeretnénk képet adni mindenekelőtt. Ezenkívül: a szeminárium résztvevői, a Nógrádi Galéria szervezésében, ellátogatnak Gácsra, ahol megtekinthetik a Csontváry által alapított gyógyszertárat; és bemutatjuk Huszárik Zoltán híres filmjét a festőről. Szerepel a programban a Kaláka együttes is, mellettük döntöttünk, mert úgy véljük, megzenésített költeményeikkel benapozzák a felnőttek és gyermekek életét egyaránt. -bor TORVENYTIPROK (?) KONTRA TERMÉSZETTIPRÓK A SME NAPILAP INTERJÚJA ĽUBOMÍRA ZIMANOVÁ KÖRNYEZETVÉDELMI MINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁRRAL Mint röviden tájékoztattunk róla, a Szlovák Köztársaság főügyészsége elé került a bősi vízlépcső ügye. A testületnél a héten feljelentést tett PAVOL MARTINICKÝ, a vízmű egyik tervezője, aki azzal vádolja a környezetvédelmi minisztériumot és a Szlovákiai Természetvédők Szövetségét, hogy vétettek a törvények ellen, továbbá ártottak az ország politikai-gazdasági érdekeinek. A beadvány szerzője a dokumentumban ugyanakkor elismerte: a vízmű egyes létesítményei úgy épültek, hogy a kivitelezőnek nem volt meg az építkezési engedélye. Ezt a mulasztást azzal próbálja indokolni, hogy a bősi turbinák üzembehelyezésük óta állítólag 600 millió koronás hasznot hoztak Szlovákiának. A SME napilap interjút készített a környezetvédelmi minisztérium egyik munkatársával, ĽUBOMÍRA ZIMANOVÁ államtitkárral, akit arról is kérdezett, hogy miként vélekedik JÚIIUS BINDERNEK, a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatójának a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársai ellen intézett kirohanásáról, amelynek a lap szerint az lehetett a célja, hogy megfélelmlítse azokat a szakembereket, akik Bőst illetően neki nem tetsző adatokkal hozakodnak elő. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy vajon igaz-e a minisztérium állítólagos elfogultságára vonatkozó vád: az egész vízmű építkezésére vonatkozóan kiadták az építkezési, illetve vízjogi engedélyt, ennek ellenére a beruházónak újabb és újabb vízjogi engedélyeztetéshez kell folyamodnia a C-variáns egyes járulékos létesítményeinek építésénél. Az államtitkár válaszában tisztázta, hogy az engedélyt nem a minisztérium, hanem az illetékes környezetvédelmi hivatal adja ki. Ezért vele kell kapcsolatba lépni, ez dönt az engedélyeztetésről. Ha a beruházó elégedetlen ennek a szervnek az eljárásával, akkor törvényadta joga, hogy bírósághoz forduljon. ,,Ha megállapodunk valmilyen létesítmény építéséről, az még nem jelenti azt, hogy nem fogjuk betartani a törvényt. Vagyis az említett vádaskodások demagógok és félrevezetőek. Martinický polgárnak joga van arra, hogy a főügyészséghez forduljon, amely majd eldönti, megszegték-e a törvényt vagy sem", szögezte le Ľubomíra Zimanová. A következő kérdés arra a minisztériumi jelentésre vonatkozott, amelyben a tárca tavaly decemberEURÓPAI PSZICHIÁTEREK TALALKOZOJA A közép-európai pszichiáterek első találkozóját 1991 tavaszán Magyarországon rendezték meg. A szakemberek megegyeztek, hogy a következő, két év múlva esedékes rendezvényt az akkor még létező Csehszlovákiában szervezik. Az ország azóta kettévált, így tegnap Szlovákia fővárosában, a ružinovi kórházban kezdődött meg a konferencia horvátországi, ukrán, magyar, cseh, orosz, osztrák, olasz, francia, német és hazai szakemberek részvételével. A tanácskozás témája az előzővel azonos: a gyógyszerek hatásai a pszichikai betegségek gyógyításában. A közép-kelet európai országokban a lakosság számához viszonyítva kevés a pszichiáter és éppen ezért fontos, hogy a szakemberek tapasztalatot cseréljenek, megismerjék egymás munkáját és tanuljanak. Jó alkalom ez a kapcsolatteremtésre, a közös tervezetek előkészítésére. d. t. ben felhívta a figyelmet a bősi vizmű várható kockázataira, a beruházó törvényellenes eljárására. Ez a jelentés végül is nem került a kormány elé és februárig a közvélemény sem tudott róla, mert ha közzéteszik, akkor vélhetően megdőltek volna a dicshimnuszok, amelyeket Július Binderék zengedeznek a várható ökológiai előnyöket illetően. Az interjú készítője elsősorban arra várt választ, hogy a főügyészséghez eljuttatott beadvány szerint vajon vétett-e a minisztérium Szlovákia érdekei ellen. Ľubomíra Zimanová hangsúlyozta, hogy a tárca jelentéseinek minőségét kizárólag a kormány hivatott elbírálni. Ami az érdekek károsítását illeti - a beadványban csak egyetlen érdekről tesznek említést, mégpedig arról, hogy mi a beruházó érdeke. A bősi vízmű kapcsán számos ellentétes érdek találkozik, s az államnak az érdeke az, hogy védje a környezetet, mondta. A kérdező a továbbiakban arról faggatta a környezetvédelmi minisztérium munkatársát, hogy a tárca miért nem emeli fel hangját nyilvánosan úgy, mint a szlovákiai természetvédők. A válaszban az államtitkár megállapítja, hogy szerinte a vízmű propagálása és a minisztérium magatartása nem kell, hogy ellentótben legyen. Hisz az, amit a minisztérium tesz, nem más, mint annak bizonyítéka, hogy Bős kapcsán nem becsülik alá a természetvédelmet. Éppen ez a természetvédelem lehetne a legjobb reklámunk, ha a beruházó komolyan venné, miután a vízművet befejezte. Ilyen értelemben fogadtuk el a mű befejezésével kapcsolatos 19 környezetvédelmi feltételt. Hogy ezeket a beruházó figyelmen kívül hagyja, nos, ez is a természetvédelemhez való hozzáállásáról tanúskodik, szögezte le Ľubomíra Zimanová. Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy elhihetők-e a beruházónak - elsősorban a már említett Július Bindernek - azok az állításai, hogy a környezetet Bősnél már semmilyen veszély sem fenyegeti. ,,Nem merném azt állítani, hogy megnyert játszmáról van szó. Mindenki, aki csak kicsit is ért ehhez a problémához, tudja, hogy ez olyan kérdés, amely kapcsán csak hoszszabb idő után mondhatunk végérvényeset. Bős realitás, amely hatással lesz a környezetre - szögezte le Ľubomíra Zimanová.