Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám, csütörtök

1993. ÁPRILIS 8. OJSZÓi GAZDASÁG 6 CSŐDfVIISZONY CSEH-SZLOVÁK KERESKEDELEM MEGÁLLÍTHATÓ A ZUHANÁS? A cseh-szlovák osztozkodás idején, mikor egyes kétkedő közgazdászok azt firtatták, vajon hogyan fog alakulni a két ország kereskedelme, azzal nyugtatták őket a Mečiar-kormányzat részéről, hogy a vámunió biztosítja a zökkenőmentes átmenetet, nem kerül veszélybe a mindkét fél számára létfontosságú kölcsönős kereskedelem. A valóság azonban rácáfolt a kincstári optimizmusra. Januártól kezdődően jöttek a problémák, állandóan módosították az előírásokat, s nem egy hazai kereskedőnek az volt a véleménye, könnyebben lebonyolítható a forgalom Ausztriával vagy Magyarországgal, mint Csehországgal. Lehet, hogy fokozatosan stabilizálódik a cseh-szlovák kereskedelem, kiküszöbölik a gyermekbetegségeket, azonban az tény: az év első két hónapjában minden elképzelést felülmúlóan lecsökkent a kölcsönös kereskedelem. A Cseh Statisztikai Hivatal közlése szerint a két ország egymás közötti kereskedelmének volumene januárban és februárban 15,6 milliárd koronát tett ki, míg tavaly az első két hónapban 32,6 milliárd volt a forgalom. Tehát a visszaesés nem 3040 százalékos, ahogy a pesszimista jóslatok jelezték, hanem több mint 50 százalékos! Ráadásul nem kiegyensúlyozott a forgalom. Szlovákia nem tudja teljes mértékben kiegyenlíteni a cseh behozatalt, február végéig 1,4 milliárd korona adósságot halmozott fel. Ez már olyan súlyos hanyatlás, hogy nemcsak Szlovákiában, hanem Csehországban is gazdasági zavarokat, emelkedő munkanélküliséget okozhat. A közös múlt révén országaink kötődése szoros, egymás számára — egyelőre — a legjelentősebb kereskedelmi partnerek vagyunk. Az adminisztratív akadályokon kívül még egy súlyos oka van a kedvezőtlen jelenségnek — ez a vállalatok eladósodottsága (összesen 200 milliárd korona elsődleges vagy másodlagos adósságot halmoztak fel a két ország vállalatai). A körbetartozás még a viszonylag „egészséges", exportképes cégeket is megbénítja. Az áldatlan pénzhiányon csak hosszabb távon lehet segíteni, azonban a kereskedelem gördülékenyebbé tételén már hamarább. Ezt tudatosította a Cseh és a Szlovák Iparszövetség, melynek képviselői március 30-án Prágában közös részvénytársaságot alapítottak. Ennek feladata, hogy a szövetség tagjai közti forgalmat közvetítse, függetlenítve magát az állami klíringközponttól. Zdenék Trinkewitz, a Cseh Iparszövetség felügyelő bizottságának elnöke közölte, a fizetéskiegyenlítés céljából saját klíringközpontot hoznak létre, és az esetleges különbözetet konvertibilis valutában egyenlítik ki. A gyakorlatban rövidesen elválik, mennyire életképes az iparszövetségek megoldása. Mivel az exportnak munkahelymegőrző, sőt, munkahelyteremtő funkciója van, ezért a kereskedelem pangása vagy viszszaesése súlyos szociális következményekkel jár. Az idén a cseh exportnak közel egynegyede irányult Szlovákiába, s az importnak mintegy 20 százaléka származott onnan. Tehát még a Szlovákiánál kétszer nagyobb Csehország számára sem lehet mindegy, hogyan alakul keleti szomszédjánál a gazdasági helyzet. Lassan el kell jutni mindkét félnek a felismeréshez: a kölcsönös kereskedelem hanyatlása senkinek sem jó. Néhány évig még érvényesülni fog a két gazdaság egymást kiegészítő volta, kár volna politikai erőfitogtatás céljából adminisztratív akadályokat gördíteni a kölcsönös kereskedelem útjába. (sidó) Még valamikor a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján törtónt: a Vág menti gépgyárak egyikébe látogatott újságlrócsoportnak lelkesen magyarázó vállalatvezetés bizony jócskán zavarba jött, amikor a mai gépek között egy külsejére is matuzsálemi korú gépre bukkantak és kérdeztek rá a tollforgatók. Nem értették ugyanis, hogy a szó szoros értelmében Mária-Terézia korabeli gép miként került a gyárba, s miért kell annak még mindig működnie. Nyilvánvaló, hogy a kérdésre logikus magyarázat aligha volt adható, ós az újságírók közül sem firtatta senki sem különösebben a géppark átlagéletkorára — finoman szólva — előnytelenül ható gép jelenlétét, hiszen egyértelmű volt: azt a gépet akkori körülményeik között nem tudták jobbal helyettesíteni. Valószínűleg azért nem, mert nem volt rá pénz, csak ilyesmiről korábban nem volt ildomos beszélni. A rendszerváltást követően egyszeriben ismertté váltak azok az adatok, amelyek iparunk elmaradottságáról, főleg műszaki felszereltségének a fejlett nyugati iparéhoz viszonyított szánalmas színvonaláról beszéltek, ós beszélnek mind a mai napig. A tények tények, és mondhat bárki bármit iparunk fejlettségéről ós főleg az iparban alkalmazottak szaktudásáról ós felkészültségéről, ha egy külföldi ellátogat gyáraink legtöbbjébe, az első pillantásra felmérheti a helyzetet: bizony az aránylag új falak között elavult gépek dolgoznak. És a tőkés ilyenek láttán a leginkább azon csodálkozik, vajon miként is tudnak még segítségükkel valamit is produkálni, netán még exportra is termelni. S mivel a tárgyalások során eléggé gyorsan kiderül, a sokat hangoztatott, valódi szerkezetváltást sok minden, elsősorban a pénzhiány, a fizetésképtelenség hálójából való kivergödes lehetetlensége akadályozza, a kérőjelölt inkább kivár tőkéjének szlovákiai befektetésével. A háromszázhuszonnyolcas Egyes felmérések szerint a szlovákiai vállalatok össztartozása mintegy 150 milliárd koronára rúg, s a bankok kezében van a vállalati vagyonok 60—90 százaléka. A pénzek vállalatok közötti mozgása úgyszólván teljesen befagyott, s hiába minden tűzoltási kísérlet, egyértelmű, hogy a vállalatok zömét csak a csődtörvény hatályba Március végén Klaus Kinkéi német külügyminiszter pozsonyi látogatásának fontos programja volt a híres német Goethe Inštitút pozsonyi részlegének megnyitása. Az intézmény valóban szép otthont kapott, hiszen Pálffy János gróf 1873ban eklektikus stílusban épült palotájába költözött be, amelynek különlegessége, hogy a belváros egyetlen kastélyszerű épülete, amely a lakóházakon kívül előkerttel, udvarral, sőt még istállóval is rendelkezik. A közel őt évtized hanyagsága, persze, ezt az épületet sem kímélte, gazdája, a pozsonyi Közgazdasági Főiskola irodákat rendezett itt be, és különösebb karbantartás nélkül addig használta, amíg végül is életveszélyessé vált. (gy azután a felújítás fogós feladatot jelentett és ezzel a dunaszerdahelyi Proresta tervező- és építővállalat birkózott meg. Hovan József igazgató még jól emlékszik arra, hogy amikor 1990-ben megkezdték a munkát, a földszintről a három szint ellenére egészen a tetőig felláttak. Megbízásuk szerint viszont vissza kellett állítaniuk az eredeti állapotokat, ezért például eltávolították az irodák falait, megerősítették a födémeket, aprólékos munkával rendbehozták a tágas pincét, lépése lendíthetné ki a fizetésképtelenség holtpontjáról. A 328/ 1991-es Tt. számú, még szövetségi parlamenti szinten született csődtörvény hatályba helyezésétől azonban a jelenlegi kormány rendkívül fél. Nem mintha az előző kormány nagyon sietett volna életbe léptetésével, de számára, akárcsak az akkori szövetségi kormány számára, megvolt ennek a logikus, bár nem sokat hangoztatott oka: vártak, merre is dől el az ország sorsa, hiszen nyilvánvaló volt, hogy válás esetén a két újdonsült országban más-más irányt vesz a gazdaság. És az is nyilvánvaló volt, hogy a válást követően Csehországban folytatódik a megkezdett gazdasági átalakítás, Szlovákiában pedig a „sajátos"" helyzet figyelembe vételével megfűszerezett átalakítás. A vállalkozókat ki védi? Ez szlovákiai viszonylatban magyarán annyit jelent, hogy az átalakítás úgyszólván leállt, amit a már említett csődtörvény kilátásba helyezett módosításának illetve hatályba helyezésének újbóli ós újbóli elhalasztása is egyértelműen bizonyít. Az nem lehet vigasz a csődtörvény megtisztító

1 hatására váró vállalatok tucatjai számára, hogy az egyértelmű csődeljárások megindításától Csehországban is tartanak, félve attól, hogy olyan munkanélküliségi hullámot vált ki, amely esetleg kezelhetetlenné válik. A cseh parlament ugyanakkor jóváhagyott egy olyan csődtörvény-módosítási javaslatot, amelynek révén valamiféle „feltóteleezután pedig hozzáfogtak a mai építőiparban ritkán igényelt különleges gipszdíszítések felújításához, illetve a hiányzó részek pótlásához. Amikor mindezzel elkészültek, újabb különleges problémával szembesültek. Tavaly nyáron ugyanis miután a beruházó Közgazdasági Egyetem az épületet bérbe adta az előbb említett Goethe Intézetnek, megjelentek a német szakemberek és saját statikai szabványaik alapján ä födémek további megerősítése mellett döntöttek. Végül is ezt is sikerült teljesíteniük, ráadásul úgy, hogy közben nem sérült meg a korábban befejezett gipszdíszítés sem. A német kultúra pozsonyi otthona egyébként is a csallóközi szakemberek munkáját dicséri, hiszen a felújítással kapcsolatos egyéb szakmunkák elvégzésében részt vettek a Gombai Állami Gazdaság, a csallóközkürti Elmés és a gellei gép- és traktorállomás munkatársai is. Hovan Józseftől megtudtuk azt is, hogy régi építészcsaládból származik, korábban a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalatnál dolgozott, de amint a törvények lehetőséget adtak rá, azonnal a saját lábára állt. Cégével sikeresen megkapaszkodott a fővárosi piacon, a Hűzett csődeljárások" lesznek A március végén hatályba lépett módosításnak az a lényege, hogy a hitelezők ugyan bíróságra adhatják az adósságait törleszteni képtelen vállalatot, de kaptak három hónapot arra, hogy valamiképpen megegyezzenek, éspedig a bíróság kiiktatásával. Ez nem más, mint a nyilvánvalóan csődre ítélt vállalatok agóniájának meghosszabbítása, miközben ennek csak a legnagyobb adósok örülnek, kevésbé örülnek a kis- ós középvállalkozók, akiket úgyszólván teljesen kifelejtenek a játékból. Csehországban éppúgy, mint Szlovákiában. És hogy a vállalkozókat ki védi? Szlovákiában valószínűleg senki, hiszen amint azt a Lépések legutóbbi adásában is hallhattuk a vállalkozók társulását képviselő beszélgetőtárs részéről, számukra a csődtörvény hatályba lépésének elodázása azt jelenti, hogy hiányában újabb és újabb vállalkozók mennek tönkre. Éspedig a legtöbbször olyanok, akik a vállalkozóbarátnak korántsem nevezhető gazdasági környezet ellenére képesek voltak valamihez kezdeni, valamit elindítani, csakhogy éppenséggel a még mindig állami kézen levő vállalatok fizetésképtelensége, tehát a behajthatatlan követelések miatt kénytelenek bedobni a törülközőt. Új intézmény a láthatáron A vállalkozók elkeseredése tehát érthető, ós nem hathatott számukra lelkesítően Jaroslav Kubečkának, az új gazdasági miniszternek ezzel kapcsolatos múlt heti tőházon, az akadémia kutatótelepén és a ligetfalusi sportcsarnokon elvégzett akciók után most a Pálffypalota felújításával sikerült a magánvállalatok hitelét növelnie. Fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, hogy napjaink politikai viharai ellenére a palota felújításán dolgozó mintegy hatvan magyar, szlovák, nyilatkozata sem. A fíadiožurnál munkatársának nyilatkozata többek között a csődtörvény előkészített módosításával illetve módosított változatának előreláthatólag júniusi hatályba helyezésével kapcsolatban. „A módosított változat számol a hitelezők testületének működésével. Ez a testület az illető vállalatnak feladatul adhatja egy vállalkozói tervezet kidolgozását egy meghatározott határidőn belül. Ha ez a tervezet nem készül el időre, vagy egyáltalán nem készül el, a bíróság lép a színre, ha pedig a vállalat kidolgozza a vállalkozói szándékáról szóló tervezetét, és ezt a hitelezők testülete jóváhagyja, ennek értelmében folytathatja tevékenységét. A gazdasági tanácsban komoly vita volt arról, hogy milyen terminust szabjunk meg erre, végül is a határidő meghatározása elmaradt. Megtörténhet, hogy tervezete révén bizonyos idő elteltével az adott vállalat kikerül a kátyúból." Eddig az idézet, melyből nyilvánvaló, hogy az itt javasolt csődtörvény-módosítás sem jelent majd mást, mint a Csehországban is alkalmazott agóniameghosszabbítást. A különbség — ha egyáltalán van valami — „csak" annyi, hogy régi-új szomszédunknál már működik a felemásra sikeredett csődtörvény, s ott azért lényegesen más a gazdasági helyzet. Hiszen míg Szlovákia költségvetését az év első két hónapjában is komoly hiánnyal zárta, Csehország mintegy 5 milliárdos többlettel... Igaz, a szlovák gazdasági miniszter megnyugtatta a riportert, hogy a hitelezők testületének nem kell okvetlenül elfogadnia a vállalati menedzsment által elkészített „mentő" tervezetet, a vállalatvezetést le is válthatja, és újat ültethet a helyébe. Esélyt adva annak is, hogy megpróbálkozzék a lehetetlennel... És hogy ez az időhúzás meddig tart még, annak egyelőre a jóisten a megmondhatója. Úgy látszik, a csődviszony erősen tartja magát kis hazánkban, elodázva a talpra állás esélyének megadasat azon vanalatok számára, amelyeket béklyóban tart a fizetésképtelenség, a kormány nyilvánvaló bátortalansága szembe nézni a valósággal. A választási ígéreteinek kelepcéjében vergődő kormánynak, persze, nincs könnyű dolga, de az egyértelmű, hogy kapkodó magatartásával — amely a csődtörvényhez való viszonyulásában is meglátszik — egyetlen lépéssel sem viszi előbbre a dolgokat. És hogy ki a bűnbak? Hát azok, akik nem akarják észrevenni, hány jó intézkedést is foganatosít a kabinet... PÁKOZDI GERTRÚD ukrán és orosz munkás közt soha nem voltak nemzetiségi súrlódások és ő sem tett köztük különbséget, nemzetiségtől függetlenül kiadta az útját mindenkinek, aki nem dolgozott becsületesen. A jövőt illetően több akcióra is beadta pályázatát és reméli, hogy a kiválasztást végző illetékesek elsősorban a minőség és a beruházási költségek, nem pedig a különböző irányokból érkező nyomás alapján választják ki a nyertest. -tlA pozsonyi Goethe Intézet, amely épületének felújítása a csallóközi vállalatok munkáját dicséri (TA SR felvétele) A PALOTÁVAL IS MEGBIRKÓZTAK - E AJ !S StEKZTKJZL 3Ero/TM.

r.