Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám, csütörtök

LAPOZGATÓ .&f SZÓ. PROiÓGUS ÉS EPILÓGUS HELYETT 7 A Slovenský denník március 31-i számában ismertette a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom memorandumát, amelyhez DUŠAN KAČÁNI fűzött „magyarázatot" Prológus és epilógus helyett című írásában. Bevezetőben rámutat arra, hogy „elégedetlenek a magyar politikai pártok és mozgalmak vezetői". Azaz az Együttélés, az MKDM, a Magyar Néppárt és talán a Magyar Polgári Párt vezérei is. Kačáni szerint az utóbbi nevezhető a „legpolgáribb" politikai erőnek. Egyébként az MKDM memorandumáról úgy vélekedik, hogy az jószándékkal mutat rá a szlovákiai magyar nemzetiségi kisebbség bizonyos „problémáira". Az MKDM azonban nemzeti kisebbségről beszél, de lehet, hogy az Együttéléssel közösen már egy új fogalomra, a partnernemzetre vagy az úgynevezett társnemzetre gondol — írja a szerző, majd részletesen taglalja a dokumentum egyes pontjait: — Az elsőben az szerepel, hogy az asszimiláció következtében csökkent a SzlováMár Vladimír Mečiar is megérezte, személye nem kell hogy a végtelenségig a bizalom szimbóluma maradjon a szlovákok szemében. A legutóbbi közvélemény-kutatás során Michal Kováč államfő — több mint 10 százalékos különbséggel — maga mögé utasította a második helyre. Mindemellett a köztársasági elnöki hivatalba vetett lakossági bizalom „magasan vezet", s ezzel szemben egyre többen tekintenek bizalmatlanul a kormányra. Az államfőbe vetett bizalomnak lehetnek emocionális okai, de egyúttal arra is engedhet következtetni, hogy általában, hagyományosan nagy tisztelet övezi az államfőt. Viszont máshol kell keresni a szlovák kormány népszerűsége csökkenésének a gyökereit. Ma a Mečiarkabinetre csak a szlovákok 12,7 százaléka mondana határozott Már néhány hónapja hallhatjuk nálunk a szellemi föderáció kifejezést. Először — még a közös állam szétválása előtt — Jirí Suchý használta, s nem maradt válasz nélkül. Szlovák és cseh részről egyaránt — rohamosan — további polgárok csatlakoztak. Közülük csak néhánynak a nevét szeretném megemlíteni; mondjuk Juraj Jakubiskóét, Jan Rychlíkét, Fedor Gálét, Erazim Kohákét, kiában élő magyarok száma. Igaz, hogy komolyan fogy a magyarság, csakhogy — Magyarországon! Egyébként ott a szlovákok lélekszáma is csökken, viszont Szlovákiában például a nyolcvanas évektől 1991-ig 7251-gyel emelkedett a magyar nemzetiségű állampolgárok száma. Ez egy új városkát is kitesz..." A továbbiakban a szerző kitér a memorandum negyedik pontjára, amelyben az áll, hogy alacsony a magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai végzősök száma. „Vajon ez a szlovák nyelv hiányos ismeretéből adódik? Sőt, néhány ember azt állítja, hogy a pedagógusok a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban, középfokú tanintézményekben és gimnáziumokban majdhogynem elhanyagolják a szlovákot, a szlovák nyelv oktatását..."— teszi hozzá Dušan Kačáni. Ami a dokumentum hatodik pontját illeti, arról az a véleménye, hogy tele van panasszal a pedagógushiányra vonatkozóan, s ennek megszüntetése érdekéigent. Tekintettel arra az óriási népszerűségre, amely a pozsonyi kormányt hivatalba lépésekor övezte, ez olyan visszaesés, amelyet már nem lehet csupán azzal magyarázni, hogy népszerűtlen intézkedéseket kellett tennie. Inkább az a kérdés vetődik fei, vajon reális-e az a politikai program, amelyet a mostani szlovák miniszterek a kormányban végrehajtanak. A szlovákok nagy része az 1992. évi választások előtt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vonzó programjával kapcsolta össze reményeit. Egyértelműen visszautasította a megvalósíthatatlanságáról szóló valós elemzéseket, s hatalmába kerítette a szuverén, dinamikusan fejlődő, Prága igájától megszabadított Szlovákia víziója. Napjainkban, a politikai alternatívák hiányának következtében, a DSZM népszerűségének visszaeséséSoňa Čechováét, Milan Jungmannét vagy Petr Príhodáét. Remélem, azok, akiket nem említettem meg, nem fognak rám haragudni. Hozzám is közel áll ez a gondolat. Viszont látom azt a veszélyt, amely nem lenne a javára, és amelyet az elismerésért küzdő baloldal és a szélsőjobboldal soraiból kikerülő néhány olyan „hívő" szűk pártérdekei idézhetnek elő, aki manapság ben az illetékesek már régóta törekednek az oktatás megszervezésére a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán; a helyzetet főleg a nemzetiségi és etnikai kultúrák karának a létrehozásával javíthatják. „A kar azért jött létre, hogy megteremtsék a feltételeket a pedagógusok, népművelők, szociális és más dolgozók átfogó felkészítéséhez a nemzetiségi és etnikai kisebbségek javára kifejtendő munka számára, amelynek köszönhetően emelkedne kulturális és szociális színvonaluk — állapítja meg a szerző, majd hozzáfűzi: — A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara nem csupán a Szlovákiában élő egyes nemzetiségek műveltségi színvonalának, kultúrájuk, történelmük, nyelvük, irodalmuk színvonalának az emelése, hanem a többségi társadalom és a kisebbségek együttélése terén felmerülő problémák megoldásában is érdemeket szerezhet." Ezt követően Kačáni a memorandum nyolcadik és tizennevel emelkedett a határozatlan, a politikából kiábrándult emberek száma. Úgy tűnik, hogy a szlovák polgár még mindig nem képes arra, hogy pozitív politikai térképet rajzoljon, s ezért most letargiába esik. Szlovákia további fejlődése szempontjából hátrány, hogy csökken a kormányba vetett bizalom, illetve az, kizárólag saját céljaira szeretné felhasználni a csehszlovák egység hangoztatását. Ez a veszély bizonyos mértékben szkepticizmust, sőt aggodalmat idézett elő — hogy a szellemi föderáció gondolata ne váljon „kábítószerré". Viszont ettől azért nem kell anynyira félni. A cseh és a szlovák nemzet szellemi és kulturális közössége fejlesztésének gondolata túlnő a politikai egyoldalúság és visszaélés veszélyén. Pusztán a szellemi cseh—szlovák kölcsönösség hívei körében ugyanis sokan vannak, akik nem tartoznak az egyik szélsőséges politikai szárnyhoz sem, nem szimpatizálnak sem a baloldallal, sem pedig a jobboldallal, sőt éppen ellenkezőleg. A további sokoldalú együttműködés, a kölcsönös gazdagodás, vagy — ha akarják — a szellemi föderáció gondolata azonban nem maradhat meg csupán az értelmiségiek vesszőparipájának. Az emberi törekvések és tenniakarás minden mozzanatát magában kellene foglalnia, nyitottgyedik pontjában szereplőkhöz a következőket fűzi hozzá: „Tudatában kell lenni annak, hogy a fiatal Szlovák Köztársaságban csak most kezdődött meg a törvényhozás kialakítása. Az ország még nem jutott el az úgynevezett kisebbségi törvényhez..." (A szerző itt kitér a szlovák alkotmány 4. szakaszára, amely a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogairól szól.) Dušan Kačáni végezetül megjegyzi, hogy a memorandumot olvasva elsősorban a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség és a szlovákok közötti viszonnyal kapcsolatos gondolatok foglalkoztatják. „Az intézményeknek, a kormány tagjainak, a parlament képviselőinek, de azoknak is, akik (talán) hisznek a memorandum betűjének, állást kellene foglalniuk a kérdéssel kapcsolatban. (...) Hasonlóan, mint Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, én is tudom, hogy együttélésre vagyunk ítélve. S eközben az »ítélet« kifejezést nem jogi jelentése szempontjából értelmezem, viszont az »együttélést<> a szó legnemesebb jelentésében" — írja a szerző. hogy nő az apátiába eső lakosság aránya. Egyrészt azért, mivel a várható gazdasági problémák miatt valószínűleg tovább bővül a kiábránduló állampolgárok tábora, és — főleg — azért, mert a politikai szempontból dezorientált választópolgárok tömege mindig éltető talajt jelentett a demagógia és a politikai csalások számára. KAROL WOLF, Mladá fronta Dnes, IV. 1. nak kell lennie mindenki előtt, ahogy Werich mondaná, csináljon is akármit. , Az idealizmus mellett azonban nem szabad megszűnnünk realistának lenni, a két új köztársaság adta helyzetből kell kiindulnunk. Sajnos, a cseh félben esetenként még él a mindig jót akaró, tapasztaltabb idősebb testvér érzete. Ami pedig a szlovák felet illeti, még a vitathatatlanul csehszlovák gondolkodású szlovákokat is lényegében jogosan bőszíti fel a cseh paternalizmus bárminemű megnyilvánulása Másrészt viszont a szemére vetik a cseheknek, hogy ez jelenleg hiányzik, s azt követelik, hogy nem könnyű harcukban ne hagyják magukra őket. A segítség megtagadását pedig árulásnak tekintenék. Véleményem szerint azonban minden dolog közül a legnehezebb azt elérni, hogy egyik fél se érezze magát idősebb, sem pedig fiatalabb testvérnek. Bizonyára mindkét oldalon akadnak majd megfelelő formák, hogy a csehek és a szlovákok is valóban érezzék a kapcsolattartás és esetenként — mondjuk — a nézetütköztetések szükségességét. ZDENÉK JANIK, Mosty, 12. szám 1993. ÁPRILIS 8. VÁLASZÚTON A MAGYAR PÁRTOK Politikai életünk sajátos jellemvonása, hogy a parlamentben két magyar nemzeti párt is képviselteti magát — egy szlovák mellett. A további magyar politikai erő, a Magyar Polgári Párt a választásokon nem jutott mandátumhoz. A szlovákiai magyar pártokról, mozgalmakról elmondható, hogy kezdetben mindegyik másmás politikai közegben mozgott: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom a Čarnogurský-féle Kereszténydemokrata Mozgalomból, az MPP (a volt Független Magyar Kezdeményezés) pedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomból távozott, s az Együttélés is lemondott eredeti elképzeléséről, miszerint úgynevezett multietnikai párt kívánt lenni. Manapság a magyar politikai erők esetében két alapelv dominál, amelyet kivétel nélkül mindegyik érvényesít. A polgári, illetve az etnikai elvről van szó. Viszont bárki is akárhogyan törekszik ezen alapelvek „egyenjogúsítására", ezt nem érheti el, ugyanis az egyiknek mindig magasabbnak kell lennie. Politikájában az Együttélés vezéralakja a polgári és a nemzeti elveket szeretné összebékíteni. Természetesen, ez csak akkor sikerül neki, ha egyszer csak az egyikről, másszor pedig csupán a másikról beszél. Tehát Duray Miklós azon állítása, hogy nincs hazája, kozmopolitizmusnak tekinthető: ő magát „euro-állampolgárnak" vagy közép-európainak tekinti (Szlovákiában és Csehországban egyaránt az ezt a vonalat követő pártok súlyos választási vereséget szenvedtek, s ha ez lett volna az Együttélés programjának alapja, a mozgalom ugyanilyen sorsra jutott volna). (gy az Együttélés közeledhetne az MPP-hez és az MKDM vezetőjéhez is, hiszen a kereszténység nem nemzeti, hanem internacionalista elveken alapul. Fel kell figyelni azonban a teljesen nacionális aktivitásra, azokra a követelésekre, amelyek nem a polgári, hanem a kulturálisetnikai autonómiára irányulnak, illetve szem előtt kellene tartani, hogy a világ miképp viszonyul mindehhez. Megállapítható, hogy az Együttélés politikájában az etnikai kérdés háttérbe szorítja a polgári elveket (az állampolgári egyenlőséget az alkotmány szavatolja). Itt kell megemlíteni azt, hogy Duray „semlegesen" viszonyul Csurka István területi követeléseihez, illetve Csáky Pál etnikai memorandumához. A fentiekből látható, hogy főleg a magyar parlamenti pártok töredékesen hangoztathatnak olyan nézeteket, amelyek kölcsönösen nem rekesztik ki egymást, viszont a politikai erők külön-külön megbonthatják az egységet, amennyiben a szlovák államban a politikai történésekkel kapcsolatos véleményekről van szó. A képviselői minifrakciók szétesésétől való (élelem nem idézheti elő, hogy ne világítsák meg az etnikai és polgári elvekkel összefüggő pártbeli álláspontok közötti különbségeket. Amennyiben a magyar pártok vezetői azt feltételezik, hogy még idén lesznek parlamenti választások, akkor hasznos és a választókkal szemben tisztességes volna, ha eszerint csoportosítanák át erőiket. Ebben az esetben a szlovák politikai szubjektumok előtt lehetőség adódna, hogy pontosabban definiálják a magyar pártokhoz fűződő viszonyukat. Nem volna jó, ha a szlovákiai politikai porond bármi módon is militáns hangnemben polarizálódna. A Szlovák Köztársaság megalakulásával megoldódott egy lényeges probléma, s a valóban polgári társadalom létrehozása és a gazdasági jólét felé vezető út keresése következik. A politikai pluralizmus a különféle programváltozatok versenyében nyilvánul meg Emlékezhetünk arra, hogy politikai küzdelem tette tönkre a háború után Franciaországot, Ausztriát és Olaszországot is; az említett államok közül az első kettő sikeresen rendezte politikai életét, s úgy gondolom, hogy Szlovákia sincs rosszabb helyzetben RASTISLAV TÓTH, Národná obroda, III. 22. Az Oldalt Összeállította: MADI GÉZA (MARIÁN VANEK karikatúrái, Sme na nedeľu, III. 18.; IV. 1.) APÁTIA FELÉ TART SZLOVÁKIA A SZELLEMI FÖDERÁCIÓ KÉT OLDALA