Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám, csütörtök

1993. ÁPRILIS 8. tÚJSZÓ* HAZAI KÖRKÉP „MÄGÁZÓDOM MEČIÄRRAL" Nagy publicitása van Anna Na­gyovának, a miniszterelnöki hivatal irodavezetőjének Vladimír Mečiar legközelebbi környezetéhez tartozik. Legutóbb akkor jelent meg róla szin­te minden újságban cikk, amikor Milan Kňažko Nagyszombatban azt állította róla, fennáll a veszélye an­nak, hogy megzsarolhatja a minisz­terelnököt. A Práca április 7-i szá­mában jelentós terjedelmű interjú jelent meg, amelyben Nagyová készséggel válaszolt a kérdésekre. A beszélgetést rövidítve közöljük. • Ont igen sokan szürke emi­nenciásnak nevezik. - Ez az állítás nem tárgyilagos Az a feladatom, hogy feljegyzéseket készítsek tanácskozásokról, és szervezésileg biztosítsam a tárgya­lásokat. A megbeszélésekbe soha nem kapcsolódom be. • Sokan kifogásolják, hogy hi­vatalos látogatásokon ön Mečiar feleségét helyettesíti... - Ha hivatalos látogatásról van szó, a vendéglátó rendszerint nem hivja meg az adott alkotmányos té­nyező feleségét. Csak akkor térnek el ettől a szokástól, ha társadalmi jellegű találkozásról van szó. Tehát minden a meghívón múlik. • Végül is milyen a viszony ön és a miniszterelnök között? - Munkajellegű Vagy ha úgy tet­szik, munkajellegű bizalmi a kapcso­lat. Vagy munkajellegű és baráti. El tud képzelni olyan politikust, aki olyan személyt vesz maga mellé, akiben nem bízik? Akire mindig bíz­vást támaszkodhat? • Tehát ön olyan munkatársa a miniszterelnöknek, mint bárki más? - Természetesen. Munkahelyén a legközelebbi beosztottja vagyok, az irodáját igazgatom. Igy a munká­val kapcsolatos intimitásokról is tudok. • Olyan dolgokról is, amelyek alapján Milan Kňažko azt állíthat­ta, hogy ön megzsarolhatja a mi­niszterelnököt? - Semmiféle zsarolásról nem tu­dok. Felelősséggel állíthatom, hogy a miniszterelnök soha nem állította, miszerint olyan információk birtoká­ban lennék, amelyek alapján zsarol­hatnék. Egyrészt nincsenek ilyen in­formációk, másrészt soha nem vete­mednék zsarolásra. © Nem az táplálja a mende­mondákat, hogy ön egy vonzó asszony, így irigyei azt állítják, hogy nemcsak munkahelyi kap­csolatai vannak a kormány elnö­kével? - Teljes felelősségtudattal kije­lentem, hogy csak munkakapcsola­taink vannak. Soha nem jutott az eszembe ezen változtatni. Mindket­tőnknek van családja. Annyi mun­kám van, hogy esténként szinte be­lezuhanok az ágyba. • Magázódnak a miniszterel­nökkel? - Magázódunk. Kevés emberrel tegeződöm. • A miniszterelnök a rádióban azt mondta, hogy személyes el­lentét van ön és Milan Kňažko között. Ez miben rejlik? - Soha sem volt vitánk egymás­sal. Lehet, hogy nem vagyok szá­mára rokonszenves. De ez talán fordítva is érvényes. Nem ez a lé­nyeg. Milan Kňažkót én mindig is tiszteltem. • Nem egyszer intézett táma­dást ön ellen... - Igen, például azt állította, hogy Dumas francia külügyminiszter láto­gatásakor kidobtam a szalonból a küldöttség tagjait. Ezt az állítást más lapokkal együtt a Le Monde is közölte. Kňažko úr megfeledkezett arról, hogy aznap nem voltam a hi­vatalban. A jogi egyetemen vizsgáz­tam pénzügyi jogból. A dátum ott van az indexemben. Egyszer talán megérem, hogy Kňažko úr azt mondja: Bocsánatot kérek... HAJSZÁLEREK REGIONÁLIS LAPJAINK VÉDELMÉBEN Az utóbbi időben megütközve hal­lom - gyakran jeles politikusaink szájából is - azt a véleményt, misze­rint kár a pénzt helyi, regionális lap­jaink fenntartására költeni, inkább az országos „nagy" újságokat kellene támogatni. Sokan úgy tekintenek ezekre a - volt járási nemzeti bizott­ságok által kiadott, ez idő tájt kft-k által fenntartott - lapokra, mint holmi unalmas, provinciális, semmitmondó újságokra, melyeknek nincs létjogo­sultságuk, mert általában csak apró, helyi híreket, tudósításokat, pletyka­szintű információkat közölnek, alig­alig foglalkoznak az ún. „nagypoliti­kával". Minden bizonnyal, sok ebben az igazság, annál is inkább, mivel rend­kívül kevés képzett újságíró van e lapok szerkesztőségében, még kevesebb író, költő, az anyagi nehéz­ségeikről nem is beszélve. Kiadá­suk általában veszteséges, színvo­naluk gyakran alacsony, létjogosult­ságukat sokan megkérdőjelezik. Mégis szinte mindenütt foggal-kö­römmel harcolnak (harcolunk) értük. Sok helyütt - valaha - nagyhírű, színvonalas megyei, helyi lapokat adtak ki. Ezek máig fontos helytörté­neti, irodalomtörténeti, néprajzi, gaz­dasági stb. forrásanyagként hasz­nálhatók, minthogy hűen tükrözik az egykori falvak, városok, intézmé­nyek, iskolák, gazdakörök, egyhá­zak életét, fontos eseményeit. Gyak­ran elismert országos hírű írók, köl­tők, politikusok voltak szerkesztői, kiadói, munkatársai, mecénásai. Mai tengődő járási magyar heti­lapjaink ezeknek a jelentős újságok­nak szegényes, gyengécske utódai, de ha megszűnnek, valószínű, soha többé nem indítják őket újra. Vala­hogy úgy van ezzel is, mint az isko­lákkal; ha egyszer sikerült megszün­tetni, mindig van rá ezer ok, hogy ne nyithassák meg újra kapuikat. Azt is tudjuk, ahol nincs magyar iskola, lassan-lassan a község is elveszti magyar jellegét. A hagyományon túl, más érvek is szólnak vidéki lapjaink mellett. Nem­csak nagypolitikából él az ember. Legalább annyira fontos, hogy a fal­vakban, városokban tudják, mit tet­tek választóik érdekében a helyi ön­kormányzati képviselők, polgármes­terek. Ne higgyék, hogy csak a szlo­vák parlamentben vannak botrá­nyok, látványos események, csúfos bukások, „nyelvtörvény-szavazá­sok" és durva, szalonképtelen viták. Akad ebből bőven egy-egy városi önkormányzati ülésen is, csak ép­pen nem mindig tudják a választó­polgárok. Azt sem várhatjuk el két magyar napilapunktól, hogy minden község történelmét bemutassa, megtehetik ezt viszont a regionális lapok. S ki tudna közvetlenebbül, szeretettelje­sebben írni egy-egy vidéki „híres­ségről", eredeti személyiségről, mint a helyi krónikás?! Nézzünk csak szét falvainkban, városaink­ban, temetőinkben, hány méltatlanul elfeledett hős vagy csupán nagylel­kű mecénás, jószívű polgár, sokak által tisztelt, szeretett lelkész, tanító, bíró, orvos, író, zenész élt tájainkon, aki megérdemel egy-egy tanul­mányt, rövid megemlékezést! S hol jelenjenek meg kezdő íróink, költőink első próbálkozásai, ha nem ezekben a lapokban? Hol közöljék társadalmi szervezeteink, pártjaink rendezvényeik időpontját, helyszí­nét? Az sem mellékes, hogy a kezdő vállalkozónak mekkora segítség le­het egy röpke bemutatás az orszá­gos lapokban közölt méregdrága reklám helyett. Ha külön gyermekro­vat is van az újságban, az pedig kész főnyeremény. Bármelyik peda­gógus tanúsítja, ha egy gyermeknek megjelenik egy kis írása - bárhol -, sokáig emlékezni fog rá, büszke lesz. Lehet, sokan nem értenek velem egyet, nézetem szerjnt azonban, ha az országos lapok szellemi, társa­dalmi vérkeringésünket biztosítják, ezek a kis lapok olyanok, mint a haj­szálerek, sejteket, kisközösségein­ket kötik össze alig észrevehetően egymással, szomszédaikkal, a ré­gióval, ahol élnek. DOLNÍK ERZSÉBET MAGYAR TANÍTÓK ÉNEKKARA IRÁNY OLASZORSZÁG A jövő kedden hatnapos olaszországi vendégszereplésre utazik a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Amint Gémesi Irén, a kórus szervezőtitkára kérésünkre tegnap elmondta, nemzetközi egyházi fesztiválon vesznek részt Lorettóban. Miután jelezték részvételi szándékukat, természetesen számos feltételnek kellelt eleget tenniük, hogy megfeleljenek a fesztivál követelményeinek. Vas Lajos halála utári Tamási László debreceni vendégkarnagy vállalta, hogy felkészíti az énekkart az olaszországi szereplésre is, Janda Iván, Stubendek István, Horváth Géza, Józsa Mónika, Duka-Zólyomi Emese segítő közreműködé­sével. Lorettóban egyébként ő és Janda Iván vezényli majd a negyvennyolc tagú kórust, amellyel együtt utazik Szabó Imre orgonaművész is -bor MEGKÉRDEZTÜK VAN-E KIÚT A MEZŐGAZDASÁG VÁLSÁGÁBÓL? Ezt a kérdést tettük fel VARJÚ JÁNOSNAK, a Demokratikus Bal­oldal Pártja parlamenti képvise­lőjének, a mezőgazdasági bizott­ság tagjának: - Az agrárválság legnagyobb problémáját a pénzhiány, a fizetés­képtelenség okozza. Nincs pénz a termelésre. Ez a fó gond, ezért a kormánynak is ennek a problémá­nak az orvoslására kellene összpon­tosítania figyelmét. Sajnos, az utób­bi hetek is bizonyítják, hogy a kor­mányzatnak csak rögtönzött, részle­ges intézkedésekre, félmegoldásra futja. Parlamenti bizottságunk az át­fogó és átgondolt komplex intézke­dések mihamarabbi meghozatalára szólította fel a mezőgazdasági tár­cát. Megállapodásunk szerint máju­sig meg kell tenni a válságból kiutat kereső határozott lépéseket. Bizott­ságunkban gyakorlattá vált, hogy a miniszter havonta tájékoztat ben­nünket az ágazat helyzetéről, a fo­ganatosított intézkedésekről. He­lyesnek tartjuk, hogy az ágazat gyorsított ütemben dolgozik az ag­rárpiaci rendtartás és a mezőgazda­sági törvénytervezet kidolgozásán. A válság kezelésénél figyelembe kell venni a nemzetközi összefüggé­seket is, hiszen akarva-akaratlan gazdasági függőségben vagyunk A nyugati mezőgazdaság befekteté­seinek 50 százalékát megtéríti az állam. Nálunk alig 15 százalékot. A mezőgazdaság átalakításának kö­rülményei között kell agrártermelé­sünknek versenyképesnek marad­nia. Ezért szükséges kialakítani a védővámokat, hogy a dömpingáru (mint pl a burgonya, alma) ne okoz­hasson mezőgazdasági termelőink számára jóvátehetetlen károkat, hogy külső függőségünk ne érjen el megengedhetetlen méreteket. Vá­laszt kell adni arra a fontos kérdésre is, hogy mire vagyunk képesek, hogy a termelésből mit szükséges feltétlenül megtartani, illetve mit le­het feladni. Égető problémaként je­lentkezik, hogy térségünkben nem alakult újra a szorosabb nemzetközi agráregyüttműködés. Ennek megte­remtésében a visegrádi csoport tag­országai fontos szerepet játszhat­nak. Bizottságunk sürgette a kor­mányt, hogy mihamarabb adjon vá­laszt arra az alapvető kérdésre, hogy a szlovák mezőgazdaság ter­melését bizonyos területeken visz­szaszorítja-e, avagy nagyobb állami támogatással azt fenntartja. A to­vábblépés szempontjából ez alap­vető kérdés. Ellenkező esetben a mezőgazdaság még a legfejlet­tebb területeken is, mint pl. a Csalló­közben, szétesik, a földek parlagon maradnak, megbénul a termelés. Ez pedig a munkanélküliség emelkedé­sét jelentené, és súlyosbítaná az egyébként is felgyülemlett szociális gondokat. (mázsár) ÚJ ÉPÜLET, ÚJ SZOLGÁLTATÁSOK (Munkatársunktól) - Hétfőn ad­ták át a Szlovák Állami Takarék­pénztár rimaszombati járási kiren­deltségének új épületét. A létesít­mény a pozsonyi Pro-Linea tervező­iroda és Fedor Minárik építőművész, valamint a kivitelező cég, a Rima­szombati Magasépítő Vállalat mun­káját dicséri. Az emeleten az adóhi­vatal is helyet kapott. Az új épületbe érkező ügyfélnek nem mindennapi fogadtatásban van része. A bejáratnál számítógépbe táplálja, hogy melyik részlegre óhajt menni. Az épületben új szolgáltatá­sok is vannak. A páncélszekrények - időtől függetlenül - éjjel-nappal az érdeklődők rendelkezésére állnak. Hétfőtől értéktárgymegőrzést is vál­lalnak. (polgári) FRANCIA FILMNAPOK Rövid- és egész estét betöltő já­tékfilmek szép sorozatát tűzi műso­rára a pozsonyi Charlie Centrum mozija. A Francia Intézet rendezé­sében április 9-e és 15-e között 18 és 20 órai kezdettel a következő alkotásokat láthatja a közönség: Éj­szakám Mauddal (Eric Rohmer), Csalók (Barbet Schroeder) Céline és Julie (Jacques Rivette), Szemér­metlen történet (Jean Eustache), A hajó neve: Night (Margueritte Du­ras), Szerelmes levelek Szomáliába (Fréderic Mitterrand), Dandin (Jean Claude Brisseau). Párizst, a világváros ünnep- és hétköznapjait, nappalait és éjszakáit 14-én Chabro, Douchet, Godard, Pollet, Rohmer és Rouch szemével láthatjuk. A rövidfilmek rendezői közt olyan alkotókkal találkozhatunk, mint Em­manuel Clot, Roger Sallock és az íróként is remek Margueritte Duras. (sz-ó) AHOGY ÉN LÁTOM ÓVÄTOS ELLENZÉKI DUHAJKODÁS Nem vitás, hogy Szlovákiának most a gazda­ság talpraállítása az elsőrendű feladata. Ilyen helyzetben tanácsos alaposan meggondolni, hogy bármelyik pártnak bármilyen nemes szán­déktól vezérelve is szabad-e kormányválság ki­robbanfására törekednie, netán más módon fe­szültséget keltenie. Elméletileg nem lenne sza­bad. Mindannyian, még a politikát egyszerű fo­gyasztóként megélők is tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi helyzetben mire vállalkozik egy kormány, illetve milyen esélyei vannak a sikerre, illetve népszerűségének legalább szinten tartá­sára. Elméletileg tehát nem lenne éppen erkölcsös, ha a kormányon kívül álló pártok mindenáron ellenzéki magatartást tanúsítanának. A gyakorlati kormányzás során azonban na­ponta megbizonyosodhatunk róla, hogy ez a par­lamenti filozófia nem követhető. Ugyanis a Me­čiar-kabinet háromnegyed óv alatt legalább egy tucatszor bebizonyította, hogy működése kon­cepciótlan, hogy a végrehajtásba kontraszelek­ciót érvényesítve von be „szakembereket", és hogy miközben verbálisan a pozitív Szlovákia­kép kialakítására törekszik, a valóságban min­dent elkövet az ország lejáratására, a köztársa­ság elszigetelésére. Igy felmerül a kérdés: megérdemli-e ez a kor­mány, hogy bármelyik politikai párt, akár csak egyetlen politikus is akár csak utalással is konst­ruktív ellenzékinek minősítse magát? A kérdést szónoki kérdésnek szántam. Ezzel szemben lépten-nyomon tapasztalhatjuk még mindig, hogy az oppozíció, ahol csak teheti, hangsúlyozza építő ellenzékiségét. Ilyen viszonyok között a miniszterelnöknek könnyű dolga van, és bátran mondhatja ország­világ előtt, hogy egyszínű marad a kormány. Sőt, még azt is megengedheti magának, hogy egy Soboňához vagy egy Keltošovához úgy ragasz­kodjék, mintha egészségügyi minisztere és a népjóléti tárca irányítója nélkülözhetetlen zseni­ként írta volna be magát az ország újabbkori történelmébe. Ez a magatartás nemcsak a miniszterelnököt és pártját minősíti, hanem az ellenzéket is. Vasárnap délben, a Lépések c. tévéműsorban kinos volt hallgatni, ahogy néhány ellenzéki politi­kus, de főképp Peter Weiss ismét biztosította támogatásáról a kormányt. Az pedig a szó szoros értelmében megdöbbentő, hogy egy nappal Kňažko önálló képviselői klubjának megalakulá­sa után Igor Gazdik, a nyolctagú klub egyik tagja továbbra is konstruktív ellenzékiként prezentálja magát, miközben azzal indokolja a DSZM-ből való kiválását, hogy a „szervezetben nem érvé­nyesült a demokrácia, a szakszerűség, és hogy ez az állami tisztségekben is kifejezésre jutott". Kifogásolta, hogy Mečiar mozgalmában felkészü­letlen hivatalnokokat és „hűséges embereket" részesítenek előnyben. Jellemző, hogy Igor Gazdiknak ez a nyilatko­zata a Pravdában jelent meg, amely bármennyire is bizonygatja, hogy független napilappá vált, a valóságban a kommunista utódpárt szócsöve. Azé a párté, amely a Mečiar iránti alázatban, a konstruktív ellenzékiség ájult tisztelettel való túlhajszolásában a legmesszebb ment el. Nem nehéz kitalálni, hogy miért A volt kommunisták a válságból kívánnak profitálni, és tisztában van­nak vele, hogy minél mélyebbre hagyja magát ez az ország a Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lom vezére által süllyeszteni, annál többet tudnak magukhoz kaparintani a legközelebbi választá­sokon. Itt az ideje, hogy az ellenzék jelző nélküli ellenzékként lépjen fel, nem pedig a kormánypárt segédcsapataként. Mindennél többet elárul a szlovákiai politikai viszonyokról, ahogy a Sobo­ňa iránti bizalmatlansági szavazás végződött. Már nyilvánvaló volt, hogy legalabb egy tucatnyi képviselő távozni készül a kormánypárt képvise­lői klubjából, így egy tisztességes ellenzék képes lett volna az egészségügyi miniszter távozásra kényszerítésére. Mégis többséget kapott. Való igaz, hogy nagy távolságok vannak az ellenzéki pártok között. Úgyszólván nincs olyan érték, amelynek bázisán mondjuk a Demokrati­kus Baloldal Pártja egy platformra kerülhetne a Kereszténydemokrata Mozgalommal. A Čarno­gurský nevével fémjelzett politikai erő és a Szlo­vák Nemzeti Párt között is komoly ellentétek feszülnek, és a magyar pártok sem mondhatják el magukról, hogy a gyakorlati politikában egy hú­ron pendülnének a többi ellenzéki párttal. Ázon­ban van egy érték, amelynek alapján - ha komo­lyan veszik magukat és politizálgatás helyett politizálni akarnak - összefoghatnának. Ez az érték pedig: a demokrácia. Ha még nem vették volna észre, hogy veszélyben van, nem érdemlik meg, hogy a pártvezetők politikusnak nevezzék magukat. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents