Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám, csütörtök

1993. ÁPRILIS 8. tÚJSZÓ* HAZAI KÖRKÉP „MÄGÁZÓDOM MEČIÄRRAL" Nagy publicitása van Anna Nagyovának, a miniszterelnöki hivatal irodavezetőjének Vladimír Mečiar legközelebbi környezetéhez tartozik. Legutóbb akkor jelent meg róla szinte minden újságban cikk, amikor Milan Kňažko Nagyszombatban azt állította róla, fennáll a veszélye annak, hogy megzsarolhatja a miniszterelnököt. A Práca április 7-i számában jelentós terjedelmű interjú jelent meg, amelyben Nagyová készséggel válaszolt a kérdésekre. A beszélgetést rövidítve közöljük. • Ont igen sokan szürke eminenciásnak nevezik. - Ez az állítás nem tárgyilagos Az a feladatom, hogy feljegyzéseket készítsek tanácskozásokról, és szervezésileg biztosítsam a tárgyalásokat. A megbeszélésekbe soha nem kapcsolódom be. • Sokan kifogásolják, hogy hivatalos látogatásokon ön Mečiar feleségét helyettesíti... - Ha hivatalos látogatásról van szó, a vendéglátó rendszerint nem hivja meg az adott alkotmányos tényező feleségét. Csak akkor térnek el ettől a szokástól, ha társadalmi jellegű találkozásról van szó. Tehát minden a meghívón múlik. • Végül is milyen a viszony ön és a miniszterelnök között? - Munkajellegű Vagy ha úgy tetszik, munkajellegű bizalmi a kapcsolat. Vagy munkajellegű és baráti. El tud képzelni olyan politikust, aki olyan személyt vesz maga mellé, akiben nem bízik? Akire mindig bízvást támaszkodhat? • Tehát ön olyan munkatársa a miniszterelnöknek, mint bárki más? - Természetesen. Munkahelyén a legközelebbi beosztottja vagyok, az irodáját igazgatom. Igy a munkával kapcsolatos intimitásokról is tudok. • Olyan dolgokról is, amelyek alapján Milan Kňažko azt állíthatta, hogy ön megzsarolhatja a miniszterelnököt? - Semmiféle zsarolásról nem tudok. Felelősséggel állíthatom, hogy a miniszterelnök soha nem állította, miszerint olyan információk birtokában lennék, amelyek alapján zsarolhatnék. Egyrészt nincsenek ilyen információk, másrészt soha nem vetemednék zsarolásra. © Nem az táplálja a mendemondákat, hogy ön egy vonzó asszony, így irigyei azt állítják, hogy nemcsak munkahelyi kapcsolatai vannak a kormány elnökével? - Teljes felelősségtudattal kijelentem, hogy csak munkakapcsolataink vannak. Soha nem jutott az eszembe ezen változtatni. Mindkettőnknek van családja. Annyi munkám van, hogy esténként szinte belezuhanok az ágyba. • Magázódnak a miniszterelnökkel? - Magázódunk. Kevés emberrel tegeződöm. • A miniszterelnök a rádióban azt mondta, hogy személyes ellentét van ön és Milan Kňažko között. Ez miben rejlik? - Soha sem volt vitánk egymással. Lehet, hogy nem vagyok számára rokonszenves. De ez talán fordítva is érvényes. Nem ez a lényeg. Milan Kňažkót én mindig is tiszteltem. • Nem egyszer intézett támadást ön ellen... - Igen, például azt állította, hogy Dumas francia külügyminiszter látogatásakor kidobtam a szalonból a küldöttség tagjait. Ezt az állítást más lapokkal együtt a Le Monde is közölte. Kňažko úr megfeledkezett arról, hogy aznap nem voltam a hivatalban. A jogi egyetemen vizsgáztam pénzügyi jogból. A dátum ott van az indexemben. Egyszer talán megérem, hogy Kňažko úr azt mondja: Bocsánatot kérek... HAJSZÁLEREK REGIONÁLIS LAPJAINK VÉDELMÉBEN Az utóbbi időben megütközve hallom - gyakran jeles politikusaink szájából is - azt a véleményt, miszerint kár a pénzt helyi, regionális lapjaink fenntartására költeni, inkább az országos „nagy" újságokat kellene támogatni. Sokan úgy tekintenek ezekre a - volt járási nemzeti bizottságok által kiadott, ez idő tájt kft-k által fenntartott - lapokra, mint holmi unalmas, provinciális, semmitmondó újságokra, melyeknek nincs létjogosultságuk, mert általában csak apró, helyi híreket, tudósításokat, pletykaszintű információkat közölnek, aligalig foglalkoznak az ún. „nagypolitikával". Minden bizonnyal, sok ebben az igazság, annál is inkább, mivel rendkívül kevés képzett újságíró van e lapok szerkesztőségében, még kevesebb író, költő, az anyagi nehézségeikről nem is beszélve. Kiadásuk általában veszteséges, színvonaluk gyakran alacsony, létjogosultságukat sokan megkérdőjelezik. Mégis szinte mindenütt foggal-körömmel harcolnak (harcolunk) értük. Sok helyütt - valaha - nagyhírű, színvonalas megyei, helyi lapokat adtak ki. Ezek máig fontos helytörténeti, irodalomtörténeti, néprajzi, gazdasági stb. forrásanyagként használhatók, minthogy hűen tükrözik az egykori falvak, városok, intézmények, iskolák, gazdakörök, egyházak életét, fontos eseményeit. Gyakran elismert országos hírű írók, költők, politikusok voltak szerkesztői, kiadói, munkatársai, mecénásai. Mai tengődő járási magyar hetilapjaink ezeknek a jelentős újságoknak szegényes, gyengécske utódai, de ha megszűnnek, valószínű, soha többé nem indítják őket újra. Valahogy úgy van ezzel is, mint az iskolákkal; ha egyszer sikerült megszüntetni, mindig van rá ezer ok, hogy ne nyithassák meg újra kapuikat. Azt is tudjuk, ahol nincs magyar iskola, lassan-lassan a község is elveszti magyar jellegét. A hagyományon túl, más érvek is szólnak vidéki lapjaink mellett. Nemcsak nagypolitikából él az ember. Legalább annyira fontos, hogy a falvakban, városokban tudják, mit tettek választóik érdekében a helyi önkormányzati képviselők, polgármesterek. Ne higgyék, hogy csak a szlovák parlamentben vannak botrányok, látványos események, csúfos bukások, „nyelvtörvény-szavazások" és durva, szalonképtelen viták. Akad ebből bőven egy-egy városi önkormányzati ülésen is, csak éppen nem mindig tudják a választópolgárok. Azt sem várhatjuk el két magyar napilapunktól, hogy minden község történelmét bemutassa, megtehetik ezt viszont a regionális lapok. S ki tudna közvetlenebbül, szeretetteljesebben írni egy-egy vidéki „hírességről", eredeti személyiségről, mint a helyi krónikás?! Nézzünk csak szét falvainkban, városainkban, temetőinkben, hány méltatlanul elfeledett hős vagy csupán nagylelkű mecénás, jószívű polgár, sokak által tisztelt, szeretett lelkész, tanító, bíró, orvos, író, zenész élt tájainkon, aki megérdemel egy-egy tanulmányt, rövid megemlékezést! S hol jelenjenek meg kezdő íróink, költőink első próbálkozásai, ha nem ezekben a lapokban? Hol közöljék társadalmi szervezeteink, pártjaink rendezvényeik időpontját, helyszínét? Az sem mellékes, hogy a kezdő vállalkozónak mekkora segítség lehet egy röpke bemutatás az országos lapokban közölt méregdrága reklám helyett. Ha külön gyermekrovat is van az újságban, az pedig kész főnyeremény. Bármelyik pedagógus tanúsítja, ha egy gyermeknek megjelenik egy kis írása - bárhol -, sokáig emlékezni fog rá, büszke lesz. Lehet, sokan nem értenek velem egyet, nézetem szerjnt azonban, ha az országos lapok szellemi, társadalmi vérkeringésünket biztosítják, ezek a kis lapok olyanok, mint a hajszálerek, sejteket, kisközösségeinket kötik össze alig észrevehetően egymással, szomszédaikkal, a régióval, ahol élnek. DOLNÍK ERZSÉBET MAGYAR TANÍTÓK ÉNEKKARA IRÁNY OLASZORSZÁG A jövő kedden hatnapos olaszországi vendégszereplésre utazik a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Amint Gémesi Irén, a kórus szervezőtitkára kérésünkre tegnap elmondta, nemzetközi egyházi fesztiválon vesznek részt Lorettóban. Miután jelezték részvételi szándékukat, természetesen számos feltételnek kellelt eleget tenniük, hogy megfeleljenek a fesztivál követelményeinek. Vas Lajos halála utári Tamási László debreceni vendégkarnagy vállalta, hogy felkészíti az énekkart az olaszországi szereplésre is, Janda Iván, Stubendek István, Horváth Géza, Józsa Mónika, Duka-Zólyomi Emese segítő közreműködésével. Lorettóban egyébként ő és Janda Iván vezényli majd a negyvennyolc tagú kórust, amellyel együtt utazik Szabó Imre orgonaművész is -bor MEGKÉRDEZTÜK VAN-E KIÚT A MEZŐGAZDASÁG VÁLSÁGÁBÓL? Ezt a kérdést tettük fel VARJÚ JÁNOSNAK, a Demokratikus Baloldal Pártja parlamenti képviselőjének, a mezőgazdasági bizottság tagjának: - Az agrárválság legnagyobb problémáját a pénzhiány, a fizetésképtelenség okozza. Nincs pénz a termelésre. Ez a fó gond, ezért a kormánynak is ennek a problémának az orvoslására kellene összpontosítania figyelmét. Sajnos, az utóbbi hetek is bizonyítják, hogy a kormányzatnak csak rögtönzött, részleges intézkedésekre, félmegoldásra futja. Parlamenti bizottságunk az átfogó és átgondolt komplex intézkedések mihamarabbi meghozatalára szólította fel a mezőgazdasági tárcát. Megállapodásunk szerint májusig meg kell tenni a válságból kiutat kereső határozott lépéseket. Bizottságunkban gyakorlattá vált, hogy a miniszter havonta tájékoztat bennünket az ágazat helyzetéről, a foganatosított intézkedésekről. Helyesnek tartjuk, hogy az ágazat gyorsított ütemben dolgozik az agrárpiaci rendtartás és a mezőgazdasági törvénytervezet kidolgozásán. A válság kezelésénél figyelembe kell venni a nemzetközi összefüggéseket is, hiszen akarva-akaratlan gazdasági függőségben vagyunk A nyugati mezőgazdaság befektetéseinek 50 százalékát megtéríti az állam. Nálunk alig 15 százalékot. A mezőgazdaság átalakításának körülményei között kell agrártermelésünknek versenyképesnek maradnia. Ezért szükséges kialakítani a védővámokat, hogy a dömpingáru (mint pl a burgonya, alma) ne okozhasson mezőgazdasági termelőink számára jóvátehetetlen károkat, hogy külső függőségünk ne érjen el megengedhetetlen méreteket. Választ kell adni arra a fontos kérdésre is, hogy mire vagyunk képesek, hogy a termelésből mit szükséges feltétlenül megtartani, illetve mit lehet feladni. Égető problémaként jelentkezik, hogy térségünkben nem alakult újra a szorosabb nemzetközi agráregyüttműködés. Ennek megteremtésében a visegrádi csoport tagországai fontos szerepet játszhatnak. Bizottságunk sürgette a kormányt, hogy mihamarabb adjon választ arra az alapvető kérdésre, hogy a szlovák mezőgazdaság termelését bizonyos területeken viszszaszorítja-e, avagy nagyobb állami támogatással azt fenntartja. A továbblépés szempontjából ez alapvető kérdés. Ellenkező esetben a mezőgazdaság még a legfejlettebb területeken is, mint pl. a Csallóközben, szétesik, a földek parlagon maradnak, megbénul a termelés. Ez pedig a munkanélküliség emelkedését jelentené, és súlyosbítaná az egyébként is felgyülemlett szociális gondokat. (mázsár) ÚJ ÉPÜLET, ÚJ SZOLGÁLTATÁSOK (Munkatársunktól) - Hétfőn adták át a Szlovák Állami Takarékpénztár rimaszombati járási kirendeltségének új épületét. A létesítmény a pozsonyi Pro-Linea tervezőiroda és Fedor Minárik építőművész, valamint a kivitelező cég, a Rimaszombati Magasépítő Vállalat munkáját dicséri. Az emeleten az adóhivatal is helyet kapott. Az új épületbe érkező ügyfélnek nem mindennapi fogadtatásban van része. A bejáratnál számítógépbe táplálja, hogy melyik részlegre óhajt menni. Az épületben új szolgáltatások is vannak. A páncélszekrények - időtől függetlenül - éjjel-nappal az érdeklődők rendelkezésére állnak. Hétfőtől értéktárgymegőrzést is vállalnak. (polgári) FRANCIA FILMNAPOK Rövid- és egész estét betöltő játékfilmek szép sorozatát tűzi műsorára a pozsonyi Charlie Centrum mozija. A Francia Intézet rendezésében április 9-e és 15-e között 18 és 20 órai kezdettel a következő alkotásokat láthatja a közönség: Éjszakám Mauddal (Eric Rohmer), Csalók (Barbet Schroeder) Céline és Julie (Jacques Rivette), Szemérmetlen történet (Jean Eustache), A hajó neve: Night (Margueritte Duras), Szerelmes levelek Szomáliába (Fréderic Mitterrand), Dandin (Jean Claude Brisseau). Párizst, a világváros ünnep- és hétköznapjait, nappalait és éjszakáit 14-én Chabro, Douchet, Godard, Pollet, Rohmer és Rouch szemével láthatjuk. A rövidfilmek rendezői közt olyan alkotókkal találkozhatunk, mint Emmanuel Clot, Roger Sallock és az íróként is remek Margueritte Duras. (sz-ó) AHOGY ÉN LÁTOM ÓVÄTOS ELLENZÉKI DUHAJKODÁS Nem vitás, hogy Szlovákiának most a gazdaság talpraállítása az elsőrendű feladata. Ilyen helyzetben tanácsos alaposan meggondolni, hogy bármelyik pártnak bármilyen nemes szándéktól vezérelve is szabad-e kormányválság kirobbanfására törekednie, netán más módon feszültséget keltenie. Elméletileg nem lenne szabad. Mindannyian, még a politikát egyszerű fogyasztóként megélők is tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi helyzetben mire vállalkozik egy kormány, illetve milyen esélyei vannak a sikerre, illetve népszerűségének legalább szinten tartására. Elméletileg tehát nem lenne éppen erkölcsös, ha a kormányon kívül álló pártok mindenáron ellenzéki magatartást tanúsítanának. A gyakorlati kormányzás során azonban naponta megbizonyosodhatunk róla, hogy ez a parlamenti filozófia nem követhető. Ugyanis a Mečiar-kabinet háromnegyed óv alatt legalább egy tucatszor bebizonyította, hogy működése koncepciótlan, hogy a végrehajtásba kontraszelekciót érvényesítve von be „szakembereket", és hogy miközben verbálisan a pozitív Szlovákiakép kialakítására törekszik, a valóságban mindent elkövet az ország lejáratására, a köztársaság elszigetelésére. Igy felmerül a kérdés: megérdemli-e ez a kormány, hogy bármelyik politikai párt, akár csak egyetlen politikus is akár csak utalással is konstruktív ellenzékinek minősítse magát? A kérdést szónoki kérdésnek szántam. Ezzel szemben lépten-nyomon tapasztalhatjuk még mindig, hogy az oppozíció, ahol csak teheti, hangsúlyozza építő ellenzékiségét. Ilyen viszonyok között a miniszterelnöknek könnyű dolga van, és bátran mondhatja országvilág előtt, hogy egyszínű marad a kormány. Sőt, még azt is megengedheti magának, hogy egy Soboňához vagy egy Keltošovához úgy ragaszkodjék, mintha egészségügyi minisztere és a népjóléti tárca irányítója nélkülözhetetlen zseniként írta volna be magát az ország újabbkori történelmébe. Ez a magatartás nemcsak a miniszterelnököt és pártját minősíti, hanem az ellenzéket is. Vasárnap délben, a Lépések c. tévéműsorban kinos volt hallgatni, ahogy néhány ellenzéki politikus, de főképp Peter Weiss ismét biztosította támogatásáról a kormányt. Az pedig a szó szoros értelmében megdöbbentő, hogy egy nappal Kňažko önálló képviselői klubjának megalakulása után Igor Gazdik, a nyolctagú klub egyik tagja továbbra is konstruktív ellenzékiként prezentálja magát, miközben azzal indokolja a DSZM-ből való kiválását, hogy a „szervezetben nem érvényesült a demokrácia, a szakszerűség, és hogy ez az állami tisztségekben is kifejezésre jutott". Kifogásolta, hogy Mečiar mozgalmában felkészületlen hivatalnokokat és „hűséges embereket" részesítenek előnyben. Jellemző, hogy Igor Gazdiknak ez a nyilatkozata a Pravdában jelent meg, amely bármennyire is bizonygatja, hogy független napilappá vált, a valóságban a kommunista utódpárt szócsöve. Azé a párté, amely a Mečiar iránti alázatban, a konstruktív ellenzékiség ájult tisztelettel való túlhajszolásában a legmesszebb ment el. Nem nehéz kitalálni, hogy miért A volt kommunisták a válságból kívánnak profitálni, és tisztában vannak vele, hogy minél mélyebbre hagyja magát ez az ország a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezére által süllyeszteni, annál többet tudnak magukhoz kaparintani a legközelebbi választásokon. Itt az ideje, hogy az ellenzék jelző nélküli ellenzékként lépjen fel, nem pedig a kormánypárt segédcsapataként. Mindennél többet elárul a szlovákiai politikai viszonyokról, ahogy a Soboňa iránti bizalmatlansági szavazás végződött. Már nyilvánvaló volt, hogy legalabb egy tucatnyi képviselő távozni készül a kormánypárt képviselői klubjából, így egy tisztességes ellenzék képes lett volna az egészségügyi miniszter távozásra kényszerítésére. Mégis többséget kapott. Való igaz, hogy nagy távolságok vannak az ellenzéki pártok között. Úgyszólván nincs olyan érték, amelynek bázisán mondjuk a Demokratikus Baloldal Pártja egy platformra kerülhetne a Kereszténydemokrata Mozgalommal. A Čarnogurský nevével fémjelzett politikai erő és a Szlovák Nemzeti Párt között is komoly ellentétek feszülnek, és a magyar pártok sem mondhatják el magukról, hogy a gyakorlati politikában egy húron pendülnének a többi ellenzéki párttal. Ázonban van egy érték, amelynek alapján - ha komolyan veszik magukat és politizálgatás helyett politizálni akarnak - összefoghatnának. Ez az érték pedig: a demokrácia. Ha még nem vették volna észre, hogy veszélyben van, nem érdemlik meg, hogy a pártvezetők politikusnak nevezzék magukat. TÓTH MIHÁLY