Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám, szerda

PUBLICISZTIKA lÚJSZÔ* 1993. ÁPRILIS 7. TÚL A TALPALATNYI FÖLDÖN SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ PÁL TÁVKAPCSOLÓ Szinte hihetetlen, hogy mennyire szegényes Szabó Pál életmüvének és egyéniségének szlovákiai magyar visszhangja. Nevét minden valószínűség szerint inkább a Talpalatnyi földből készült tiim tette ismertté. Ennek 1948-as magyarországi bemutatóját követően került ki a szlovákiai magyarság a korábbi teljes jogfosztottság állapotából. így maga a filmalkotás a délszlovákiai mozikban talán kissé a fellélegzés és a reménykeltés erejével hatott. Az egyén és a közösség harmónia utáni vágyát sugalló Góz Jóska alakjában vált igazán népszerűvé nálunk is Szirtes Ádám A kisebbségi lét újraéledésének e korabeli légkörén túl, később már bizonyára nem volt elég érdeklődés a szlovákiai magyarok körében ahhoz, hogy Szabó Pál regényei a figyelem előterébe kerüljenek. Hisz az ötvenes évekről rajzolt faluképe magán viselte a leegyszerűsítő derűlátás nyomait. Majd pedig a szlovákiai magyarságra is nyilván a magyarországi szociográfiai irodalom leleményei gyakoroltak igazi vonzerőt. Persze, alapos filológiai vizsgálódást igényelne e figyelemingadozás. Annál is inkább, mert Szabó Pál írói pályájának lezárulása, és bizonyos értelemben az indulása is kapcsolódik a szlovákiai magyar közeghez. Utolsó regénye, az 1958ban elkezdett Szépülő szegénység 1969-ben közös kiadványként, a pozsonyi Madách és a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A Duna-Tisza közti homoki tanyavilág közösségének szerveződését ábrázolja benne, szerteágazó cselekményszálak egybeszövésével. ,, Minden szóban, mozdulatban ott feszül valami egyetemes jelentőségű látomás is" - írja Czine Mihály az író életéről és művészetéről szóló, szinte költői ihletettségű könyvében, mely egy évvel később jelent meg Magyarországon. Elgondolkoztató, hogy a Szabó Pál arcképét megrajzoló feldolgozásról a szlovákiai magyar sajtóban mindössze egyetlen, Tolvaj Bertalan tollából származó ismertetés látott napvilágot. Igaz, ekkor már érződött Csehszlovákiában az ún. konszolidáció előszele. S ki tudja, hogy a közösségi élniakarást sugárzó írói világ menynyire váltott ki különféle óvatoskodást. Hisz önéletírása (Minden körbezárul, 1968) már felhívja a figyelmet az emberi értetlenségnek és egyéb nyugtalanító társadalmi jelenségeknek a következményeire Végül is lehet, hogy közönséges emberi elfogultságokra kell gyanakodni. Izgalmas kérdéseket vetnek fel az írói pályaív kezdő szakaszának szlovákiai magyar vonatkozásai is. Ismeretes, hogy az Alföld és Erdély határán fekvő Biharugar szegényparaszti világából támadt író hatelemis kőmúvessegédként már harminchét éves volt, amikor tollat fogott. Móricz Zsigmond lelkesen üdvözölte: ,, Van neki eqv holdja. Van neki egy talpalatnyi földje. És azon a földön úgy meg tudta vetni a lábát, hogy övé az egész falu. övé minden embere, férfiak és nők és gyermekek, és az övé minden hangulata, a szélmalom elhordott tégláitól a földesurak szétzilált ezer holdjáig." Stílusa ekkor még magán viselte az írói kiforratlanság jeleit. Az 1935-ben napvilágot látott Anyaföld című regénye viszont már a megélt élmények erőszakoltság nélküli áradásáról tanúskodott. S e könyv a szlovákiai Tornaiján, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet gondozásában jelent meg. Mindez meglehetősen ismert. A kiadás körülményeit egyébként Féja Géza Lázadó alkonyat című könyve is érinti. Ebből kiderül, hogy ő maga közbenjárt SzentIvány Józsefnél, aki ez idő tájt a puszta ellenzékiségen túlmenően kereste a kisebbségi szlovákiai művelődésnek a polgári demokratikus csehszlovákiai keretek között kiaknázható lehetőségeit. Egyébként ekkortól eredeztethető a Sellyei Józseffel kialakult bensőséges kapcsolata is. Mács József egyik ÚJ SZÓ-beli riportja szerint utána Szlovákiában már csak évtizedek múlva, 1964ben magánemberként fordult meg a magyar kisebbségi írók között. . Viszonylag kevéssé ismeretes, hogy az Anyaföldről a szlovákiai magyar ún Masaryk Akadémia tudományos folyóiratában, a Magyar Figyelőben Antal Sándor írt recenziót. A Csehszlovákiába magyarországi emigránsként került, kormánypárti költő és publicista ugyan elismerően írt Szabó Pál tehetségéről, helyenként viszont kissé marólúgosan vette célba azokat a mozzanatokat, amelyek a paraszti elhivatottság szinte örök érvényű nemzetfenntartó ereiére utaltak. A népi irodalom egyik alapkérdése tört itt felszínre. S a bonyodalmak alighanem ma is e körül szövődnek. A népi ideológia újbóli magyarországi felelevenedése, a néphez, nemzetben gondolkodás hangsúlyozása minden bizonynyal egyaránt alkalmas lehet egy korszerű, belsőleg kiegyensúlyozott nemzeti összefogásra, de éppúgy a nemzeti gondolat olyan kizárólagossá tételére, mely végül is kirekesztésekhez vezet. De megfordítva: a plebejus hagyományokkal szembeni liberális felsőbbrendűség is táplálhatja az antiszemitizmust. A kérdés viszont az, hogy az ötvenes évek terhével maguk mögött kik érezhetnek elhivatottságot a választóvonal meghúzására. ,,A polgári apát megtagadó »urbánusok« vagy a módos paraszt apát megtagadó népi fiatalok". Annál is inkább, mert nyilván hangot kapnak Szabó Pál szerkesztői-politikai múltjával, a képviselőként játszott szerepével kapcsolatos ellentmondások is. Vajon felülkerekedik-e személye megítélésében az irodalmi értékrend. Szabó Pál az említett Anyaföld című regényében mély érzelmi telítettséggel ábrázolta a nagybirtok szorításában végbemenő gátlás nélküli, egyéni paraszti „felemelkedést". Vajon ma, amikor a közép-európai piacgazdaság kiépítése egyaránt kíván szellemi erőforrásokat és kockázatvállalást, nincs-e időszerű üzenete Szabó Pál írói szemléletének, amely: a tágabb társadalomlátás közepette az élmények, megérzések mélyen átélt, ösztönös felszínre hozása. KISS JÓZSEF Ausztráliából való hazatérése óta harmadszor dolgozott most Quittner János a Szlovák Népművészeti Együttessel. Először 1991 áprilisában, Juraj Kubanka művészeti igazgató meghívására az Anyám című táncszínházi produkcióban vett részt első asszisztensként. 1992 telén egy fiatal szlovák koreográfus mellett az Ördögi dolgok társatkotója volt, pár héttel ezelőtt pedig ff/a Zeljenka Az ember fia című oratóriumát állította színpadra - az együttes énekkarával. - Magyar koreográfus rendezői minőségben, szlovák társulatnál. Ilyesmire nem volt még példa Pozsonyban... - Szívesen dolgozom a SLUK-kal, mert érzem, hogy tisztelnek és a szeretetükről is meggyőződhettem már. 1982-ben kezdődött az együttműködésünk; szakmai tanácsadónak és koreográfusnak hívtak, de nem sok hasznomat vehették, hiszen a következő év tavaszán Ausztráliába disszidáltam. 1991-ben aztán, amikor visszajöttem, újra megkerestek és a másodállást is felajánlották, de az Ifjú Szívek igazgatójaként aligha tudtam volna eleget tenni minden elvárásuknak. Nem is éltem a lehetőséggel, inkább csak alkalmanként, így aztán most, amikor átadom az Ifjú Szívek igazgatói székét, újra megkerestek ajánlatukkal. Főállásba hívnak, hogy legyek a koreográfusuk. - Döntött már? Vagy gondolkodási időt kért? -Vendégként bármikor, főállásban nem, ez volt a válaszom. És ha hívni fognak, én tényleg örömmel ILJA ZELJENKA ÉS QUITTNER JÁNOS PASSIÓJA AZ EMBER FIA megyek, hiszen ott soha, senkinek nem számít, hogy magyar vagyok. Még az sem zavarja őket, hogy a színpadmesterrel, a magyar zenészekkel, az öltöztetővel és a portással magyarul beszélek. Sőt, a szlovák szervező is magyarul szól hozzám. De ami még ennél is nagyobb örömmel tölt el: a SĽUK, az Ifjú Szívek és a Magyar Állami Népi Együttes évekre szóló együttműködési szerződóst kötött. - Zeljenka zeneműve, Az ember fia szlovák passiók alapján készült, de már a címe is arra utal: nemzetiségektől független, általános érvényű mondanivalót kapott a darab. -Valóban így van, hiszen elég, ha csak az evangélista alakját veszszük: vele, általa a saját életfilozófiámat is elmondhatom. Megpróbáltam olyanná formálni őt, amilyen én vagyok. Igen, ha betartanánk az Úr által elrendelt tízparancsolatot, nem lenne szükség sem alkotmányra, sem törvényekre, de még határvonalakra sem, amelyek országokat választanak el egymástól. Maga az előadás az énekkar zenés színháza. Itt most a kórustag ugyanannyit játszik, mint amennyit énekel és azt kell, hogy mondjam: mozgásból, játékból sokkal többet kap a néző, mint például az Operában. - A librettót Zuzana Lengová és Mária Farkašová írta. Beleszólhatott a munkájukba? - Igen, meghallgattak. Az evangélista figuráját pontosan olyannak mutatják, amilyennek én magam képzeltem el. A ma emberének. Bőrzsekiben ós katonabakancsban jelenik meg a színpadon, és ez is az én ötletem volt. A bevezető jelenetben feketeruhás asszony térdepel egy Mária-szobor előtt. Aztán megelevenedik a szobor és az első képben színre lép Jézus, majd feltűnik Júdás és Simon... az egész passiót eljátssza az énekkar. Még a Golgotára vezető utat is megelevenítik. válhat, hogy a SĽUK tagjai és az itteni magyar táncosok mellett magyarországi és erdélyi résztvevői is legyenek a darabnak. 1977-ben főiskolai vizsgadarabom, a Mozaik is így készült el. - Ilja Zeljenka mennyire „ koreografálta"' Quittner Jánost? - Semennyire. Mindent rám hagyott és a bemutató napján mindenért hálás volt. Szép, kifejező zenét -1991 őszén tervezett hasonló koreográfiát. Út a Golgotára lett volna a címe. - Én magam halasztottam el a bemutatót. Többet, jóval többet szeretnék nyújtani vele, mint ahogy eredetileg elképzeltem és a német szponzor által talán az a tervem is valóra TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § ROKKANTNYUGDÍJAS jeligére: Olvasónk transzformációs vagyonrésze kisebb, mint az új szövetkezet által megszabott tagsági alapbetét, így nem lehet a szövetkezet tagja. Kérdése: Akkor is kiveheti transzformációs vagyonrészét, ha nem váltotta ki gazdálkodói engedélyét? - Az Ön esetében is érvényes a 42/1992. Tt. sz. transzformációs törvény idevonatkozó rendelkezése, amelynek értelmében csak azon személyek igényelhetik transzformációs vagyonrészüket, akik magánvállalkozói engedéllyel rendelkeznek. Az Ön esetében hétéves határidőt szab meg a törvény a vagyonrész kivételére; viszont elképzelhető, hogy az újonnan alakult szövetkezet alapszabálya olyan rendelkezést is tartalmaz, amelynek értelmében a szövetkezet rövidebb határidőn belül kötelezi magát az ilyen és hasonló esetek rendezésére. (Azt pedig, hogy vagyonrésze három hónap alatt tíz százalékot csökkent, nem tartom valószínűnek, mivel ez a szövetkezet összvagyonának tizenöt százalékos csökkenését is feltételezi.) „GY. L. mérnök, TESMAG" jeligére: A transzformáció folyamán olvasónk vagyoni betétrészt vásárolt négyezer koronáért, amelynek értéke a valóságban húszezer korona volt. Arra szeretne választ kapni, hogy Jézus a kereszttel (Vlastimír Andor felvétele) komponált, amellyel nagyszerűen ötvözhettük az evangélium dalait. - Hol és mikor látható legközelebb a nyolcvanperces darab? - Oroszváron a SĽUK színpadán április 24-én és 26-án. Előtte és utána szlovákiai turnéra visszük. SZABÓ G. LÁSZLÓ amennyiben a vagyoni betétet visszaigényli, négyezer vagy húszezer korona értékű vagyoni betét illeti-e meg őt. -A transzformációs törvény értelmében olvasónk vagyoni betétjét a megállapított értékarányban igényelheti vissza, tehát a szövetkezetnek húszezer korona értékű vagyoni betétet kell kiadnia, hiszen ez olvasónk megállapított vagyonrésze. A transzformációs törvény nem ad lehetőséget a szövetkezetnek az Ön által leírtak fölülvizsgálatára. Dr. VILÁGI OSZKÁR ÉRZELMEK NÉLKÜL SEM MEGY? A Magyar Televízió hírműsorait látva a figyelmes tévénéző olykor a nagyon pontos és friss információk sorában csak akkor veszi észre a tévedéseket, ha éppen valamilyen módon érintett abban, amit a hírben, a riportban közölni szándékoznak vele. Megtörténik, hogy a szlovákiai magyarok létét elemi szinten érintő politikusi nyitalkozatokról szóló hírek alá két-három éve felvett dokumentumfelvételeket szerkesztenek a Híradó és az Esti Egyenleg munkatársai. Láttam már Mečiarról és társairól az egykori Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom gyűlésén készült felvételsort, miközben a hírolvasó az éppen aktuális magyarellenes dörgedelmekről tájékoztatott. Legutóbb egy megsebesült angol operatőrről szólt a hír, miközben egy legalább fél évvel korábban készült - igaz, operatőrt leterítő lövésekről tanúskodó - felvételeket láttunk. Ez kényszerhelyzetben bizonyára mindennapos gyakorlata a televíziós hírszerkesztésnek. Az is tény, hogy nézőként többször nem is vesszük észre a szöveg és a kép disszonanciáját. Mindez csak azért tehető szóvá, mert vasárnap este, A Hét hírmagazinban láttam egy rövid riportot Gömörhorkáról. Ki hiszi el nekem, hogy nem azért vágott mellbe a dolqg, mert ott születtem? Nem kevésbé azért, mert életem munkával töltött esztendeiből ötöt a most lebontás alatt álló száztíz éves cellulózgyárban töltöttem le. Bármennyire is megkönnyebüléssel nézem a levegő* és vízszennyezéséről is híres öreg gyár épületeinek lebontását, valahol mélyen ifjúságom történéseinek a tanúitól búcsúzom. Közben, persze, magam is kutattam riportjaimban a gömörhorkai történések hátterét, társadalmi, gazdasági és emberi tényezőit. Ezért is fogadtam örömmel a képernyőn feltűnő képsorokat a tájról, az emberekről. Abban a pillanatban még reméltem, hogy Stefka István bevezető mondatai szerint a határon túli magyarok életéről sugárzott riportok érzelmes elfogultsága helyett ezúttal objektív fényképeket láthatok és hallhatok. Antall István szerkesztő-riporter „műhelyéből" ezúttal is egy, akár indulatokat is kiváltó riporttorzó került a képernyőre. A felvezetés arról szólt, hogy felszámolják a régi üzemet, s ennek nyomán a munkanélküliség is betör a gyár vonzáskörzetét alkotó falvakba. Ez igaz, viszont - bár erről hallgatott a riporter - az is tény, hogy a Mölnlycke svéd részvénytársaság egyre nagyobb ütemben fejleszti a lebontott épületek helyén is gyarapodó részlegeit. Az ismert Liberó papírpelenkák és Libresse intimbetétek minden változatát itt fogják gyártani. Egy ipari kultúrát őrző táj lakói kapnak tehát ismét egyre gyarapodó számban új munkahelyeket. Megszólalt ugyan a részvénytársaság menedzsere, akit azonban elég rég leváltottak beosztásából. Sajnos, olyan munkást is láthattam egy pillanatra, aki néhány hónapja a falu temetőjében nyugszik. Gömörhorkai ipari tájkép lett a tíz kilométerrel távolabb lévő gombaszögi mészégetőből. Bármennyire is igyekeznek Antall István és társai, a villámlátogatások, a rohanó autóból készített felvételek, a véletlenszerűen kiválasztott riportalanyok és a könyörtelen idő legjobb szándékaikat is kikezdi. Tudomásom szerint, aki dolgozni akar, szeret és tud, az új Mölnlycke gépsorainál most is kaphat munkát. Igaz, el kell felejtenie a munkahelyi dohányzást, az italozást és a lógást. Persze, erről majd egy másik tévériportban talán még szólhatnak a többségükben magyar munkások és műszakiak. DUSZA ISTVÁN