Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám, szerda

MOZAIK 4 ÖTPONTOS FICAMOK A dél-szlovákiai szlovákok memorandumának ötpontos követelését olvasva igazán nem tudom, mit is gondoljak, öt pontba sűrítve ezernyi intézkedést követelnek. Mert ugye, nem elég az, hogy a nyelvtörvény csak a szlovák nyelvet védi, újabb törvény szükséges, amelynek már a címe is az lenne, hogy a szlovák államnyelv védelméről szóló törvény Ez a törvény rendelkezne állítólag „a kisebbségi nyelvek jogairól és kötelességeiről" Ez, kérem szépen, nem fordítási hiba; Garajová, Kristínová, Thököly és Markuš törekvéseit ismerve semmi kétségünk sem lehet, jogfilozófiájukba az is belefér, hogy a magyar nyelvet kötelezzék szlovák törvénnyel akár a legképtelenebb ficamodásokra is. Ha viszont már a nyelv ficamodásairól van szó, akkor említést kell tenni arról is, hogy a II. számú memorandum még egyes szlovák újságírók szerint is megerőszakolta a szlovák nyelvet - amivel nem nekünk kellene elsősorban foglalkoznunk -, ha nem éppen a nemzetieskedés ideológiájának szellemében tették volna. Mert ugyan mit jelent az, hogy vegyes oktatásügy, vegyes terület no meg a „nyelvrendszer". A szórendi, mondatszerkesztési hibákat inkább már ne is említsük. Persze, lehet, hogy ezeket a hibákat is, az elmagyarosítás irányzatának tudják be. A II. memorandum ötpontos követelésével kapcsolatban nyilván a nyelvi hibák kifogásolása a legenyhébb. Sokkal komolyabb tény az, hogy a létező alkotmányos rendszer ellen irányul akárcsak azzal a követeléssel is, hogy törvényt kell hozni a köztársaság védelméről, illetve módosítani kell a választási törvényeket, be kell avatkozni az oktatásügybe, meg kell akadályozni, hogy bármely képviselő-testületben többségbe kerüljenek a magyarok, r,o meg szlovák osztályokat kell létesíteni azokban a falvakban is, ahol egyetlen szlovák család sem él... Faramuci módon a memorandum, a szlovákiai magyarok által állítólag elnyomott szlovákok nyilatkozata éppen azt követeli, amit a helyhatósági választásokról szóló törvény elfogadása idején a magyar pártok képviselői követeltek. Persze, azzal, hogy a választási törvényeket úgy kell módosítani, hogy a magyar képviselők a helyi képviselő-testületekben ne kerülhessenek többségbe. A memorandum ezzel kapcsolatban az arányos képviseleti választási rendszert említi, talán eszközként. Az eszköz és a cél azonban nincs összhangban, mint ahogy totális ellentmondás észlelhető a memorandum harmadik pontjában is. Az arányos képviseleti rendszerrel sem lehet ugyanis megakadályozni, hogy egy kizárólag magyarok lakta községben ne magyarokat válasszanak a képviselő-testületbe. Nem szorul talán külön magyarázatra, hogy az ötpontos memorandum célja a szlovákiai magyarság teljes asszimilálása, politikai befolyásának semlegesítése. Erre utal a memorandum minden egyes pontja. Küiönösen pedig - az említett követeléseken kívül azok, amelyek szerint olyan közigazgatási körzeteket kell létrehozni, amelyekben a szlovákok többségben lesznek (az úgynevezett vertikális, azaz függőleges elv), s hogy az államigazgatási tisztségviselők kinevezésekor az államalkotó szlovák nemzet tagjait nem szabad diszkriminálni, azaz csak őket szabad kinevezni. Erre utal az a követelmény is, amely szerint a szlovák nemzet tagjainak és a római katolikus egyház tagjainak kell megállapodniuk a szertartások nyelvét illetően, és ki kell söpörni azokat (a tudomásuk szerint nem is létező) tankönyveket, amelyek a szlovák nemzeti történelemről „hamis" képet adnak. Következésképpen, az alkotmányból törölni kell a kisebbségi jogokra vonatkozó, szükkeblüen kimért rendelkezéseket, az egyenlő választási jogra vonatkozó cikkelyeket, a helyi önkormányzatról szóló fejezetet, a törvényhozó testületről szóló szakaszokat, hatályon kívül kell helyezni a jelenlegi Büntető Törvénykönyvet, meg kell tagadni azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyeket Szlovákia az egykori CSSZSZK után örökölt meg (például az emberi jogokról szóló számos egyezményt). No meg, ami a legfontosabb, be kell vezetni egy olyan apartheid-rendszert, amely különbséget tud tenni az államalkotó szlovákok és a négeresitett magyarok jogai között. Minta van; csak a nürnbergi törvényeket, illetve az állítólag még azoknál is kegyetlenebb szlovákiai Zsidó-kódexet kell csak elővenni. FEKETE MARIAN 1993. ÁPRILIS 7. «tuszó* NEM ÁPRILISI TRÉFA BESZÉLGETÉS EGY (VOLT) KÓRHÁZIGAZGATÓVAL Április elsején hívatlan vendégeket fogadott dr Pálházy Béla, a pozsonyi Ružinov Kórház igazgatója. Az egészségügyi minisztérium két munkatársnőjétől levelet vett át, amelyben dr. Viliam Soboňa egészségügyi miniszter értesítette, hogy leváltotta. Döntését - úgy, mint ez idáig mindig - nem indokolta, nem magyarázta meg. [Teheti, hiszen a kormányfő bizalmát élvezi, s bár miniszteri széke megingott egy kissé, (elv)társai megtartották ] Ki tudná megmondani, mi volt a leváltás valódi oka? A minisztertől szerettük volna hallani a választ, de ő szabadságát tölti, s közvetlen munkatársai nem kívántak ez ügyben nyilatkozni. • S miként vélekedik a leváltott igazgató? -Sejteni lehetett, hogy ez lesz a vége. Eddig minden igazgató, aki vakon nem teljesítette a minisztérium értelmetlen, átgondolatlan utasításait, kényelmetlenné vált s menesztették. Amióta igazgató lettem, úgy tartottam, hogy kötelességem a betegellátás szempontjait figyelembe véve vezetni a kórházat. S ehhez a múltban is, most is pénz kellett s kell. Mivel sem a minisztérium, sem a Nemzeti Biztosító nem teljesítette feladatait, kötelességét, hol személyesen, hol levélben adtam hangot nemtetszésemnek. Legutóbb március 19-én figyelmeztettem a biztosító igazgatóját arra, hogy nem teljesíti sem a minisztérium előírásait, sem a törvénybe foglaltakat, hiszen nem számolta el a január havi kiadásainkat, s nem kötötte meg kórházunkkal a szerződést. Más kérdés, hogy az igazgatói posztok a győztes mozgalom híveinek kellenek. Az általam vezetett kórház igazgatói posztjára kiírt pályázat pedig utalt a miniszter következő lépésére... • Április 15-én jár le a pályázati jelentkezések határideje, de április 2-ától a miniszter dr. Albin Hrušovský patológust bízta meg a kórház vezetésével. Mi erről a véleménye? - Furcsa eljárás, de én már nem csodálkozom ezen sem. A kollégát sem minősítem, mert bár a kórházban főorvoshelyettes volt, túl gyakran nem találkoztam vele. 1990-ben viszont, amikor megpályáztam az igazgatói állást, ő is ott volt a jelentkezők között. Akkor nem felelt meg. Érdekes az is, hogy dr. Hrušovský tudhatott megbízásáról, hiszen amint átvettem a miniszteri értesítőt, megjelent az irodában. Azzal, hogy kész átvenni a kórházat. Az átadást április 2-ára napoltam el, mert délelőtt a berendelt betegeimet láttam el. Pénteken azután összecsomagoltam a személyes dolgaimat, és kivettem a tavaszi szabadságomat. • A minisztériumból kiszivárgott, hogy az utolsó csepp a pohárban valamiféle újabb lízingszerződés megkötése volt. -Valamit csak kell mondani! S hogy valótlanságot terjesztenek? Az divat arrafelé... Érdekes csupán az, hogy az ellenőrzések során - s volt belőlük bőven - nem találtak semmi kivetnivalót. • Mi lesz azokkal a betegekkel, akiket ön gyógyít? -Nem szeretném cserbenhagyni őket, hiszen vannak, akik kezelését még katonai kórházi pszichiáterként vállaltam. De ma még korai terveimről beszélni. A DÉL-SZLOVÁKIAI SZLOVÁKOK II. MEMORANDUMA Három éwel a dél-szlovákiai szlovákok I. memorandumának elfogadása után megállapítjuk, a Szlovák Köztársaság vegyes lakosságú területein még mindig léteznek alapvető problémák a nyelvrendszert, oktatásügyet, a helyi képviseleti testületeket és a szlovákok, illetve a Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárai együttélésének helyzetét illetően. Tudatában vagyunk annak, hogy az állam a nemzetiségi kisebbségek jogaival szemben kötelességekkel tartozik. Az államot ebben az igyekezetében teljes mértékben támogatják, és mindenoldalúan kívánjuk, hogy mindent megtegyen, ami erejéből és lehetőségeiből futja a Szlovák Köztársaság területén élő valamennyi nemzetiség javára. Tudatában vagyunk az új állam kezdeti gazdasági nehézségeinek is, ám nem fogadhatjuk el, hogy a nemzetiségi kisebbségek jogainak kérdéseit az államalkotó szlovák nemzet rovására oldja meg. A kitartóan bírált és megszegett „nyelvtörvény" mindkét oldalon megbukott annak ellenére is, hogy éppen a magyar kisebbség volt az, amelynek képviselői azzal egyetértettek. Dél-Szlovákiából kiveszik a szlovák nyelv, a szlovák kultúra, a szlovák istentiszteletek, a szlovák identitás. Ez annak a törvényhozási rendezetlenségnek a következménye, amely a problémákat csak elmélyíti és súlyosbítja. Lassan reagálnak erre, és a szlovákok a saját országukban vendégként találják magukat, követeléseiket és szükségleteiket sokszor nem veszik figyelembe, a nemzetet a saját államában diszkriminálják. Ezeken a területeken a római katolikus egyház a szlovák nyelvet az egyházi szertartásokon mindmáig problematikusán érvényesíti. Ezt az állapotot nem lehet tovább túrni, sem elmélyíteni, mert mértéktelen menynyiségű további problémát jelent, amely problémák a kölcsönös együttélést csak komplikálják és nyugtalanítják. Ezenfelül a magyar politikai pártok törekvései ezt az irányzatot csak szítják, és a szlovákok nemzeti, kulturális és létbizonytalanságának légkörét teremtik meg az általuk lakott ország vegyes lakosságú területein. Ebből az indokból tiltakozunk mindenféle autonomista törekvések ellen, amelyek a Szlovák Köztársaság kulturális és területi integritását sértik. Ebből az indokból folyamodunk a Szlovák Köztársaság kormányához és nemzeti tanácsához a délszlovákiai szlovákok II. memorandumával: 1 A Szlovák Köztársaság Alkotmányának 6. cikke értelmében kell megoldani a Szlovák Köztársaság államnyelvének és a kisebbségi nyelvek jogainak és kötelességeinek kérdését egy önálló törvénynyel, mégpedig a szlovák nyelvnek mint államnyelvnek a védelméről szóló törvénnyel. 2. Meg kell oldani a szlovák nyelvnek mint államnyelvnek az oktatását az összes típusú vegyes oktatásügyben, az államiságra való nevelést, és meg kell akadályozni az olyan tankönyvek nyilvános használatát, amelyek a diákokat a szlovák nemzeti történelem dehonesztálásához és torzításához vezetik. Meg kell oldani az államnyelvnek, mint a Szlovák Köztársaság integráló jegyének az oktatását. A tönkönyvek alkotása során fokozott figyelmet kell szentelni a szlovák államiságra történő nevelésnek, s azokban a községekben, ahol nincs szlovák iskola, a létező iskolákban szlovák osztályokat kell létrehozni, miközben az osztály diákjainak minimális számát nem szabad korlátozni. 3. A képviseleti testületekbe történő választásokról szóló törvényt az arányos képviselet elve szerint kell módosítani, hogy ezzel a helyi képviselő-testületekben megakadályozzuk a nemzetiségek többségi képviseletét. 4. Szlovákia területi felosztását a vertikális elv szerint (hét körzet) kell megoldani, s az államigazgatás vezető tisztségviselőinek nevezésével megakadályozni, hogy a szlovákok diszkriminálására kerüljön sor. 5. El kell fogadni a köztársaság védelméről szóló törvényt Ezzel egyidejűleg fordulunk a szlovákiai római katolikus egyház elöljáróihoz, hogy Szlovákia vegyes lakosságú területein a szlovák egyházi szertartások problémáját megoldják, illetve a szlovákok és a római katolikus egyház papjai közötti kölcsönös tolerancia és vallási együttélés megerősítésének módjait keressék. Ezt a memorandumot jóakarattal adjuk ki s azon készségünk jeléül, hogy figyelmeztessünk a továbbra is létező társadalmi és politikai hiányosságokra, valamint annak érdekében, hogy rendeződjenek a saját földjükön, vegyesen lakott területeken élő szlovákok legiszlatív polgári, emberi és etikai igényei. 1992 LEGSZEBB SZLOVÁK KÖNYVEI (Munkatársunktól) - Tegnap délután Pozsonyban, a Bibiana gyermekmüvészeti házban kiosztották az 1992-es év legszebb könyveinek járó díjakat. A fotóművészekből, képzőművészekből, nyomdászokból, illusztrátorokból álló szakmai zsűri 146 könyvből válogatta ki azt a huszonnégyet, amelyet díjra javasoltak. A verseny feltételeihez tartozott, hogy hazai szerzők, illusztrátorok illetve kiadók művei nyerhették el a legszebb könyvek díját, s mint a jelző is mutatja, a kiadványok ONE 0 0 0 V ONE SOUL d&X>N0 TELO -3E1>/VÄ íswšft kivitelét vették figyelembe elsősorban. Az SZK Kulturális Minisztériumának díját nyerte el Katarina Ševellová-Suteková Božena Némcová: Martinko Kinkáš című kötetének illusztrálásáért. Ugyancsak a minisztérium díját kapta Vladislav Rostok A te Pozsonyod (Tvoja Bratislava) című kötet grafikai szerkesztéséért, Miroslav Švolík az Egy test, egy lélek (képünkön) című debütálásáért. A minisztérium díját nyerte -el a Modrý Peter kiadó, a Kagyló elnevezésű, kortárs szlovák költőket reprezentáló sorozatáért. A rendkívüli szép elrendezésért poligráfiai díjat kapott a Neografia nyomda A Bibiana díját, amelyet a legszebb gyermekkönyvnek ítéltek oda, a Mladé letá könyvkiadó kapta a Poslušné písmenká (Szófogadó betűk) című kiadványért, a Matica slovenská díját pedig Ján Skrisának ítélték oda. A kiállítást megelőző sajtótájékozatón részt vettek egyes szerzők, kiadók képviselői is, akik elmondták nem túl örvendetes tapasztalataikat a könyvkiadás jelenlegi helyzetéből. (k-y) AHOGY ÉN LÁTOM KALISKÝ, A TÖRVÉNYALKOTÓ A kormányhoz igen közel álló Republikában tegnap végül is teljes terjedelemben elolvashattuk a dél-szlovákiai államalkotók II. memoramdumát, és a lap még meg is fejelte teljesítményét egy vezércikkel. Roman Kaliský szlovák hazafi a szerzője. Mondanivalóját a memorandum egyetlen mondatára építve bontakoztatta ki: A parlament fogadja el a köztársaság védelméről szóló törvényt. Meglódította fantáziámat a vezércikk. Kaliský fejtegetései nyomán tucatnyi kérdésre keresem a választ. Elsősorban, persze, arra, vajon milyen cselekményeket óhajtana az ismert szlovák publicista a megtorlandó bűnök listájára felvenni. Mivel konkrétabban nem fejtette ki elképzeléseit, találgatni vagyok kénytelen. Eléggé el nem ítélhetően önközpontú leszek, így elsőként a sajtó útján elkövethető vétségeket veszem sorra, mégpedig a II. memorandum pontjainak tükrében. Ezek értelmében elképzelhető, hogy néhány hónap múlva törvénysértésnek minősül, hogy szülőfalumat nem Veľké Kosihynak írom, hanem Nagykeszinek. Előfordulhat, hogy bíróság elé állítanak, ha a mindenkori kormány működését kommentálva ahelyett, hogy a földkerekség és minden idők legzseniálisabb kormányáról írnék, rettenthetetlen sajtóoroszlánként majd azt írom, hogy ez a kormány csak a világ második legjobb kormánya. És vajon milyen büntetéssel kell számolnom, ha arra vetemedem, hogy legfelsőbb végrehajtó szervünknek világviszonylatban csak a bronzérmet javaslom odaítélni? A II. memorandumból és Kaliský fejtegetéseiből én magyarként csak azt tudom kiolvasni, hogy ez kimondottan testünkre szabott törvény lenne, és hogy szelleme azt sugallja: annál államépítőbb vagyok, minél kevesebbet beszélek magyarul. Mindazonáltal nem abszolutizálja az anyanyelvhasználat tilalmát. De ha nem abszolutizálná, akkor Kaliský mester miért nem specifikálta azt is, milyen alkalmakkor nyithatom számat magyar szóra. Vajon az üzemi ebédlőben megszólalhatok ezen a nyelven? A villamoson legalább suttogva szót válthatok a feleségemmel? És a hitvesi ágyban mettől meddig terjed az anyanyelv-használati jog? Hát az államnyelv-használati ellenőrök jog- és hatásköre milyen mértékű? Nyakló nélküli, vagy korlátozza beavatkozási jogukat a köztársaság védelmére kidolgozandó törvény? Jó lenne tudni, kik és milyen képzettséggel lehetnek majd nyelvőrök. Azt is tisztázni kellene, kinél lehetne fellebbezni döntéseikkel szemben. Magának tartaná fenn a végső döntés jogát Roman Kaliský, vagy megosztva gyakorolná Vífazoslav Móriccal, a neves demokratával? Vallásfilozófiai vonatkozásai is vannak a nagysurányiak memorandumának, így a köztársaság védelméről szóló törvénynek is minden bizonnyal lesznek. Először is el kell dönteni: Isten milyen nemzetiségű. A magyar nyelvet kedveli jobban, vagy Ö is államnyelven kívánja, hogy imádják. Netán törvénybe kellene a katolikus Szlovákiában iktatni, hogy minden községnek legyen külön szlovák temploma, és ha eléggé pozitívan viszonyulnak a magyar anyanyelvű hívők a nagysurányi normákhoz, esetleg ők is kaphassanak magyar templomot? Persze, egyszerűbben is meg lehetne oldani ezt a kérdést. Ha alkotmányjogászaink - Milan Čičcsel az élen - szemérmességüket félretéve beiktatnának Szlovákia alaptörvényébe egy cikkelyt, amely valahogy így szólna: Vannak I. osztályú és vannak II. osztályú állampolgárok. De lenne még egy ennél is egyszerűbb megoldás. Csak a szocialista törvényeket kellene elővenni a fiók mélyéről, és mindenüvé, ahol a „szocializmus védelméről és érdekeiről" van szó, a „nemzet védelmét" kellene behelyettesíteni. TÓTH MIHÁLY • A miniszter többször azt nyilatkozta, hogy - mint bárki más - ön is megpályázhatja az igazgatói állást. Megteszi? -Szerintem ez is a félrevezető kijelentéseinek egyike. Az igazgatói posztokra - ez idáig legalább - a miniszter vagy DSZM-tagokat vagy a mozgalom híveit nevezte ki. Szerintem a pályázat eredményét is már eldöntötték. Hogy miként döntök? Ma még ezt sem tudom... PÉTERFISZONYA