Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám, hétfő

3 RIPORT tÚJSEÓi 1993. ÁPRILIS 5. VÉGLEGES MEGOLDÁSRA VÁRVA Rimaszombat egyetlen magyar tanítási nyelvű alapiskolája már hosszú évtizedek óta súlyos helyhiánnyal küszködik. A Šrobár utcai főépületben, noha igyekeztek minden talpalatnyi helyet kihasználni, nem tudták elhelyezni valamenynyi tanulójukat, csupán a 890 diák fele fért el, a többiek a város különböző pontjain ideiglenes helyet kaptak. A volt pártépületben, melyet az egészségügyikkel közösen használnak, hét felsőtagozatos osztályuk működik, az egykori szovjet kaszárnyában, a Daxner utcai szlovák alapiskola felső tagozatával közösködve nyolc osztályuk van, a volt szovjet klubban, a magyar iskola két osztálya mellé a télen áthelyezték a Dúsa úti roma lakótelep alapiskolájának hat osztályát is. A főépületben sem ideális a helyzet: a pincétől a padlásig mindenhol folyik a tanítás, szaktantermek nincsenek, s tornatermük is éppenhogy elég. A Šrobár utcai magyar alapiskola pedagógusai évtizedeken át tűrték a nehéz körülményeket, az örökös költözködést, s míg a városban két modern iskolaépületet is átadtak, a magyar alapiskola gondjairól mintha nem is vettek volna tudomást az illetékesek. A rendszerváltás után a magyar alapiskolában is reménykedni kezdtek, s újraéledt a titokban régen dédelgetett terv is: létrehozni egy másik magyar alapiskolát. Ám tudták, előbb a már tűrhetetlenné vált helyiséggondokat kell megoldaniuk. Megpályázták a szovjet hadsereg után üresen maradt kaszárnya épületét. A járási iskolaügyi hivatalnak azonban csak 1995-ig engedélyezték a használatát. Az átalakítás után az épületet a Šrobár utcai magyar és a Daxner utcai szlovák alapiskola közösen kapta meg a múlt év szeptemberében azzal, hogy egy éven belül sor kerül a nyugati lakótelepen 1986 óta épülő új, 20 osztályos iskola átadására, ami végleges megoldást jelenthetne a helyhiánnyal küszködő iskolák számára. Noha az építtető, a városi önkormányzat garanciát vállalt, hogy az épületet legkésőbb ez év júniusában átadják, a befejezéshez szükséges anyagiakkal nem rendelkezik. Ráadásul ez év januárjában lejárt a Šrobár utcai magyar iskolának a volt pártház egy részére vonatkozó bérleti szerződése, így legkésőbb a tanév végeztével ki kell onnan költöznie. S ami a gondokat még inkább tetézi: félő, hogy a hadügyminisztérium visszaigényli a kaszárnya épületét. Akkor viszont nemcsak a magyar alapiskola nyolc, hanem a szlovák alapiskola 18 osztálya is az utcára kerül. Főleg ez nyugtalanítja most az érintetteket, akik így érthetően egyre türelmetlenebbül várják az új iskola elkészültét. Csakhogy a városi önkormányzatnak nincs 20 milliója az épület befejezésére és sem a pénzügyminisztériumtól, sem az oktatási minisztériumtól nem sikerült erre a célra megkapnia a szükséges anyagiakat. Fölmerült a gondolat, hogy a város hitelt venne föl, de ezt az utat nem minden képviselőtestületi tag tartja járhatónak. - A város költségvetése 60 millió, egyharmadát hitelként kellene felvenni, ha egyáltalán akadna hitelező. Ugyanazon a lakótelepen a tervek szerint egy másik iskolának is fel kellene épülnie, amihez újabb milliók kellenek. Ez már meghaladja a város erejét - mondja B. Kovács István, Rimaszombat alpolgármestere. Véleménye szerint az oktatásügy nemcsak a város ügye, az államnak is ki kell vennie a részét és anyagiakat is juttatnia kell. Az, hogy elkészül-e az uj iskola júniusra, elsősorban pénz kérdése. De ha el is készül, ki kapja meg? A Daxner utcai szlovák ós a Šrobár utcai magyar iskola egyaránt igényt tart rá. - Nem rivalizálásról van szó - hangsúlyozza Csúsz László, a Šrobár utcai iskola igazgatója. - az épülő iskola amúgy sem elégítené ki az igényeket, hiszen a kaszárnyában jelenleg 33 osztály van, míg az új épület csak 20 osztályos lesz. A megnyugtató az lenne, ha a kaszárnyát a hadügyminisztérium a szerződésnek megfelelően 1995ig meghagyná a tanügy használatában, s addig felépülne a másik iskola is. Az iskola vezetősége, pedagógusai, az érintett szülők természetesen azt szeretnék, ha a Šrobár utcai iskola kapná meg az új épületet, így végre megoldódnának régi gondjaik és végre megalakulhatna a második magyar alapiskola is. A döntést, melyik iskola költözik az új épületbe, a tanügyi igazgatóság hozza meg. Az alig 100 napja kinevezett új tanügyi igazgatónő, Eva Alevová nincs irigylésre méltó helyzetben. Ő azt mondja, mindkét iskola kérését egyformán jogosnak tartja, jól ismeri problémájukat, hiszen kinevezése előtt ő volt a Daxner utcai iskola igazgatónője, míg férje a Šrobár utcai magyar iskolában tanít. Akárhogy is dönt, meg kell indokolnia, miért részesítette előnyben az egyiket, s a döntés után a vesztes könnyel elfogultsággal vádolhatja -Az a baj, hogy ebben a városban éveken át halogatták a problémák megoldását. Most pedig minden egyszerre felgyülemlett. Mert nemcsak a Šrobár és a Daxner utcai iskolák vannak nehéz helyzetben, hanem a szlovák és a magyar kisegítő iskola is. S nekem az ő problémájukat is meg kell oldanom. Ha legalább biztosítva látnám, hogy a kaszárnyát használhatjuk 1995-ig, ha bízhatnék abban, hogy a lakótelepi iskola valóban elkészül júniusra, s hogy 1995-ig felépül mellette a másik iskola is! De pillanatnyilag semmi sem biztos. A kaszárnyát a hadügyminisztérium bármikor visszaveheti, a városnak nincs pénze az új iskola befejezésére, nemhogy egy másik felépítésére. Mióta hivatalban vagyok, mást sem teszek, mint minisztériumokkal levelezek, kérek, könyörgök. Hiába. Ilyen helyzetben pedig csakis újabb ideiglenes megoldásokra lesz lehetőségünk. A Šrobár utcai magyar alapiskolában nem hiába pesszimisták. Sejtik, ha el is készül az űj épület, oda a Daxner utcai szlovák iskola költözik. Legjobb esetben néhány osztályt ők is kaphatnak. De az évtizedek óta húzódó problémáik továbbra is megoldatlanok maradnak. A második számú magyar alapiskola létrehozására vonatkozó kérelmüket az oktatásügyi minisztérium állandó épület hiányában elutasította. Állandó épületet pedig a város nem tud számukra biztosítani. Rimaszombatban az elmúlt 30 év alatt már a harmadik új iskola átadására készülnek. A magyar alapiskola mégis marad a régi körülmények között. Meddig még? S. FORGON SZILVIA - Évtizedek óta provizórikus körülmények között tanítunk - sorolja érveit Csomós Barnáné igazgatóhelyettes. - Az iskola fennállása óta az alsótagozatosoknak még sose volt saját épületük. Folyton költöztek a város egyik végéből a másikba. Ennek a helyzetnek már véget kell vetni. -A megoldást csakis egy másik épület jelentheti - kapcsolódik kolléganője véleményéhez az igazgató. - Ez az épület lehetett volna a kaszárnya is, ha megkapjuk. Nem így történt. Most, mikor arról van szó, hogy a katonaság bármikor visszaveheti, most mi maradjunk ott a bizonytalanban, míg a szlovák alapiskola átköltözhet az új épületbe. De mi még ebbe is belemennénk, ha biztosítanák, hogy 1995-ig maradhatunk a kaszárnyában, s addig felépül az új iskola. De hol van erre garancia? Ideiglenes megoldást már nem tudunk elfogadni, csak véglegeset. Évtizedek óta provizórikus körülmények között... Méry Gábor felvételei A SZERENCSÉS NYERTES BALSZERENCSÉJE A TOYOTA IVIÁR HARMADIK ÉVE POROSODIK A Toyota helyett (egyelőre) Simsonon száguldozik Adrián. (A szerző felvétele) Akkoriban hiába voltak a TV-ben a szívdöglesztő Denim meg Impuls reklámok. Nem tudtak versenyre kelni a televízióban bemutatott és a pozsonyi Dunaj áruház kirakatában is közszemlére tett csillogó-villogó Toyotával, melyet egy osztrák cég fődíjként ajánlott fel annak, aki Vanessa Grey kozmetikai cikket vásárol. A nyeremények összértéke 100 ezer márka volt, és ezért már érdemes szerencsét próbálni, egy időre más illatszerre átállni. Az országos méretű akciónak magától értetődően sok százezer résztvevője volt. Legtöbben közülük végigizgulták a Prerovban lezajlott nyilvános tévésorsolást. A fődíj nyertese hihetetlen szerencséjéről barátaitól értesült. Az első pillanatban azt hitte, csak ugratják. Ha Nagyfödémesen valaki Szőcsék után érdeklődik, nem biztos, hogy mindenki útbaigazítja. Ha viszont úgy teszi föl a kérdést, hol lakik az a család, amelyik azt a japán csodaautót nyerte, biztos, hogy megmondják a pontos címet. A minap mi is felkerestük Szőcs Zoltánékat, hiszen Adrián fiuk volt az, akinek a navét annak idején Hana Novotná teniszcsillag kihúzta a szerencsekerékből. Találkozásunk apropóját azonban nem maga a nyeremény adta (elvégre az már elég régi história, 1991. december 23-án volt a húzás), hanem a körülötte kialakult érthetetlen huzavona és bonyodalom, melynek köszönhetően a Toyota még a mai napig sincs jogos tulajdonosának a birtokában, hanem egy prágai magángarázsban porosodik, és amortizálódik. - Amikor haverjaimtól tudomást szereztem arról, hogy egy fantasztikus kocsit lehet nyerni, nem teketóriáztam, ráadásul közeledett a karácsony, úgy gondoltam, anyu ajándékát megtoldom egy Vanessa Grey dezodorral. Az Vajon mikor kerül ez a gépkocsi Nagyfödémesre? illatszert Pozsonyban vettem. A kapott sorsjegyet azonnal kitöltöttem és elküldtem Prágába. Aztán az egészet el is felejtettem - meséli - ki tudja már hányadszor - a 19 éves munkanélküli fiatalember. - A sorsolás napján, december 23-án pont diszkóztam. Hirtelen nagy üdvrivalgással megjelent néhány barátom, és azt kérdezték: „mit fizetsz?" „Mire fel kellene fizetnem?" - csodálkoztam. „Hát csak azért, mert megnyerted a Toyotát" - közölték széles mosolylyal. Persze, akkor egy szavukat sem hittem, de aztán kiderült, valóban igaz. Nagyon boldog voltam, és még aznap többedmagammal felugrottam Pozsonyba, hogy a kirakatban gyönyörködjem a mesés nyereményben. Hiába utaztunk fel, az autót egy nappal korábban Prágába szállították. Szőcsék felhőtlen boldogsága kb. egy hónapig tartott. Akkor még minden okuk megvolt arra, hogy örüljenek. December 27-én ugyanis az Alpha Praha cég jókívánságai közepette hivatalosan is értesítették Adriánt, hogy ő nyerte a Toyota MR2-es fődíjat. Azt írták, január végéig értesítik, mikor lesz túl a kocsi a vámvizsgálaton, hogy érte lehessen menni. - Akkor az volt az elképzelésem, hogy a félévi bizonyítványomért az új kocsi lesz a jutalom. Sajnos, tévedtem - meséli keserű hangvétellel a nyertes. - Közben befejeztem az iskolát, elektrotechnikus lettem. Egy rövid ideig a mohii erőműben dolgoztam, de munkaerőfeleslegük volt, ezért több fiatalt, köztük engem is elbocsátottak. Jelenleg munkanélküli vagyok, várom a katonai behívót. - Nekem már akkoriban az volt az érzésem, hogy az autót nem kapjuk meg olyan hamar. Mondtam is a fiamnak - veszi át a szót Adrián édesanyja -, hogy örülni fogunk, ha az év végéig a miénk lesz. Hamarosan jött még egy gratulációt tartalmazó értesítés Prágából, de ott már a vám körül kialakult problémákról is írtak. Többek közt azt, hogy a gépkocsit a komáromi vámhivatalba küldik. „A mellékelt kérvénnyel, illetve a nyereményről készült közjegyzői Írással az említett helyen kérvényezték a gépkocsi behozatali engedélyének kiadását. Ha az intézés során nehézségekbe ütköznek, forduljanak hozzánk, mi segítségükre leszünk" - írta a cég képviselője, bizonyos Josef Tobek úr. - Ezzel a levéllel kezdődött a huzavona, pontosabban a cirkusz - veszi át a szót Szőcs Zoltán, a nyertes édesapja. - Tessék, meg lehet nézni - húzza elő az „autós" dossziéból az említett levelet, melyben feketén-fehéren az áll, hogy a gépkocsit 1992. február 15-éig leszállítják Komáromba. Az autó azonban még március végén sem volt a Duna parti városban és később sem érkezett meg. Ezt az ottani vámhivatal képviselője írásban is igazolta. Viszont olyan „megnyugtató" információt is adott, hogy hasonló esetekben akár két-három évig is intéződhet a dolog. - Én optimista alkat vagyok - mondja magáról a családfő -, hiszem, hogy előbb vagy utóbb győz az igazság. Csakhát bánt, hogy sokan azt állítják, az autót már régen megkaptuk, és túladtunk rajta. Mások, ha találkozunk, mindig azal frocliznak: na, mikor hozzátok már haza a Toyotát? Természetesen Szőcsék a 43 700 márkát érő gépkocsi további sorsát nem bízták a véletlenre. Ügyvédet fogadtak, ugyanis közben nyilvánvalóvá vált, hogy az Alpha Praha taktikája az, hogy a nyertesre hárítsa a csaknem negyedmilliós vámköltséget. Hogy ezt kifizethessék, el kéne adniuk a kertet vagy más ingatlanukat. Erre természetesen nem hajlandók, hiszen az igazság és a jog - legalábbis elméletileg - az ő oldalukon van. Szőcsék négyszer voltak Prágában. Adrián beleült az autójába és ahogy elmondta, akkor legszívesebben hazaszáguldott volna vele, de tudta, hogy ezzel a törvénysértéssel csak bonyolítaná az ügyet, és az alperes malmára hajtaná a vizet. „Furcsa érzés volt helyet foglalni egy gyönyörű kocsiban, mely az enyém is meg nem is" - mondta. - Kétszer Bécsbe is elutaztam, hogy a cég igazgatójánál tisztázzam az ügyet - mondja Adrián édesapja. - Bayer úr fogadott, összevissza beszélt, majd felajánlott 30 ezer márkát. Ügyvéd nélkül nem akartam ebbe belemenni. Amikor egy hét múlva másodmagammal jöttem, már szóba sem akart velünk állni. A prágai bíróságon már háromszor tárgyalták a Szőcs kontra Alpha-ügyet. Első ízben Bayer úr képviselője meghatalmazás hiányában nem képviselhette főnökét. Másodszor a tolmács nyelvtudása körül voltak problémák. A harmadik tárgyalás kimeneteléről még nem értesítették Szőcséket. Ügyvédjük mindenképpen bizakodó. És megbízói? Türelmetlenül várják - mert mi mást is csinálhatnának -, hogy végül is jóra fordul a Luca székére emlékeztető vég nélküli huzavona. ORDÓDY VILMOS