Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám, hétfő

1993. ÁPRILIS 5. HIREK-VELEMENYEK . ÚJ SZÓ M A F0ISK0LAI TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSÁRA SZÜKSÉG VAN Sajátos helyzet alakult ki szombaton a Szlovák Műszaki Egyetem Kollár téri épületében a főiskolai tanácsnak a főiskolai törvényről tartott ülésén. Az ötven főiskola véleménye alapján készült törvénymódositási javaslat olyan elsöprően egyértelmű elutasításban részesült, hogy a részletekről szinte szó sem esett. Az összejövetelen jelen volt Bauer Edit, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsra kulturális és oktatási bizottságának tagja is. Őt kérdeztem: • Meglepetésnek számít-e ez a módosítással szembeni határozott ellenállás? - Aligha. Jómagam ugyanis bizonyos értelemben részt vettem a minisztérium által kinevezett szakértői bizottság törvényelőkészítő munkájában. Láttam a minisztériumi szándékokkal szembeni törekvéseket. Most viszont a miniszter a felelősséget megpróbálta áthárítani a bizottságra. • Úgy hírlik, hogy ön törvényelőkészítés során szorgalmazta a magánegyetemek létesítését. - Örvendetes számomra, hogy ebbeli javaslatomat Milan Ftáčnik kolléga is támogatta, s most ő állt elő ezzel a vitában. • Feltűnt, hogy Matúš Kučera miniszter úr nagyon kedélyesen emelkedett szólásra, de annál lehangoltabban távozott. - Azt hiszem, hogy erre megvolt az oka. Ugyanis meglehetősen olcsó érveléssel igyekezett megszerezni a diákok rokonszenvét, főiskolai tandíjmenteséget ígérgetve, miközben minderről napokkal és hetekkel ezelőtt teljesen másként nyilatkozott. Magatartásával meglehetős derültséget váltott ki. Jómagam is kénytelen voltam helyreigazítani néhány csúsztatását. • Ön szerint tehát a tandíjbevezetés elkerülhetetlen? - De nem mindegy, hogy milyen formában és milyen mértékben. Fokozatosságra, megfontoltságra van szükség. Végig kell gondolni a diákoknak nyújtandó kölcsönfolyósítás egész rendszerét. Az akadémiai szabadság együtt kell hogy járjon a diákok felelősségérzetének elmélyítésévél. (kiss) KŇAŽKO PÁRTJÁRÓL: VALAHOL k KÖZÉPEI A DSZM-ből saját elhatározásából kivált exkülűgyminiszter, Milan Kňažko tegnap a Magyar Rádió Világóra című műsorának nyilatkozott születő pártjáról és várható politikai beállítottságáról. Kňažko úgy vélte, hogy van helye egy új pártnak a szlovák politikai porondon. Ő azonban nem így tenné fel a kérdést. A statisztikák szerint egyre több a kormánypártból kiábrándult ember, s ezeket az új párt megcélozhatja, de csak akkor van esély erre, ha az új politikai szubjektumnak eléggé vonzó a programja. Szerinte a fő kérdés az, hogy tud-e a kiábrándult, sőt közömbössé vált " embereknek pártja ilyen elfogadható politikai célkitűzéseket felkínálni. Kňažko semmi közelebbit nem árult el pártjának programjáról, illetve politikai beállítottságáról. Mindössze annyi derült ki, hogy liberális irányzatú lesz a formálódó új tömörülés, amely a politikai paletta közepén kíván elhelyezkedni és a nemzetközi szintéren is ilyen típusú partnerekkel szeretne kapcsolatra lépni. A lehetséges partnerek közül Kňažko a FlDESZ-t és az MPP-t említette. Kňažko kristályosodásnak minősítette a DSZM-ben zajló folyamatot, s reményét fejezte ki, hogy többen ezt kihasználják a kiválásra és az ö pártjához való csatlakozásra. Óvatosságára vall az, hogy tippelni nem akart, hányan lesznek, de úgy vélte, hogy nem kevesen, akik az ö pártjába kívánnak belépni. -pveANTALL JÓZSEF LEVELE BAUER GYŐZŐNEK Tisztelt Bauer Úr! Köszönöm a Csemadok Országos Közgyűlésére szóló meghívását, de azon más, halaszthatatlan teendőim miatt nem tudok részt venni. Engedje meg, hogy ezúton üdvözöljem a tanácskozás valamennyi résztvevőjét és kívánjak sok sikert munkájukhoz. A Csemadok az elmúlt évtizedekben sokat tett a szlovákiai magyarság nemzeti kultúrájának megőrzéséért és fejlesztéséért, a magyar kisebbség érdekeinek védelméért, s ez a fontos feladata továbbra is megmarad. A magyar kormány vallja, hogy az etnikailag tarka Közép-Európában számbeli kisebbségbe jutott nemzeti közösségek és a többségben élő nemzetek között egyenrangú, partneri viszony és a kapcsolatrendszer kialakítására van szűkség. Ez nem csupán az egyes országok területén élö magyar nemzeti közösségek, hanem a KözépEurópában élő valamennyi nemzet érdekét is szolgálná. Egy Európába integrálódni kívánó államnak olyan kisebbségi politikát kell folytatnia, jogrendszerében oly módon kell érvényesítenie az emberi és kisebbségi jogok európai normarendszerét, hogy annak nyomán az ott élő nemzetiségek biztonságban érezhessék magukat. Magyarország és Szlovákia együttélésre, jószornszédságra van ítélve. Meggyőződésem, hogy kapcsolataink a közép-európai összetartozás szellemében, egymás megbecsülésén alapulva, a modern demokrácia értékrendjének jegyében, az emberi és kisebbségi jogokat tiszteletben tartva gyümölcsözően fejlődhetnek, s eképpen hozzájárulhatnak térségünk stabilizálódásához. A Csemadok Országos Közgyűlésének munkájához sok sikert kívánok. ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT Budapest, 1993. március 31. Üdvözlettel ANTALL JÓZSEF TANACSTALAN NYUGDÍJASOK Idős olvasóink közül többen jelezték: nem ujjongnak a március elsejétől esedékes nyugdíjemeléstől, sőt azok, akik ez év januárjától mentek nyugdíjba, nemigen értik,' hogyan és mennyivel növekszik majd a nyugdíjuk. Megnyugtatjuk, nem csupán a hivatalos ügyekben járatlan olvasóink számára rejtélyes a törvény megfogalmazása. Kérdésüket ugyanis feltettük a pozsonyi Nyugdíjbiztosítási Intézet tájékoztatási osztályán, ahol közölték: a végrehajtási rendeletet még nem kapták meg, és amíg nem biztosak a dolgukban, inkább nem nyilatkoznak, pedig náluk is sok tanácstalan érdeklődik. Peter Rusiňák osztályvezető viszont kérésünkre egyértelmű választ adott: az 1993. január 1-je és február 28-a között megállapított öregségi, rokkantsági, részleges rokkantsági és a ledolgozott évek után járó nyugdíjak 290 koronával emelkednek és a február 28-a után kifizetésre kerülő havi járadékok 3 százalékkal és további 270 koronával növekednek. Arról már hírt adtunk, hogy a 220 korona állami kompenziációs hozzájárulás folyósítása megszűnik, de az új nyugdíjak kifizetéséig ezt az összeget előlegként kapják meg a jogosultak. A megemelt nyugdíjat és az „elmaradott" összeget a júniusi nyugdi|tolyősitás napián hozza majd a postás. D.T. TEKINTÉLYES ÚJSÁGÍRÓK KLUBJA. Hogy a demokráciának Szlovákiában az egypárti kormány rendszerében is vannak erős pozíciói, azt legjobban még a sajtó bizonyítja. Két-három hajbókoló napilapon kívül a többi újság vagy kimondottan ellenzéki magatartást tanúsít, vagy legalább semlegesen ír, illetve esetről esetre bírálja a kormány intézkedéseit Egy kormány, persze, nehezen viseli el, hogy a sajtó zömében ellenzéki, igy megpróbálja becserkészni a szerkesztőségeket, illetve a mérvadó publicistákat, mégpedig úgy, hogy pénzt, paripát, arany tollat ígér. Arany tollat, kinevezéses alapon. Ami konkrétan abban fejeződik ki, hogy a Grassalkovich-palotában (miniszterelnökség) döntik el, hogy melyik tollforgató munkaeszközét vonják be arannyal. A legújabb lépés ez irányban az volt, hogy valamelyik, a kormányhoz közel álló tömegtájékoztatási tanácsadó arra a zseniális ötletre regadtatta magát, hogy létre kellene hozni a Tekintélyes Újságírók Klubját. Erre is csak azt tudja mondani egy némi tapasztalatokkal rendelkező újságíró, hogy: ilyen már volt. Úgy tűnik, hogy az 1989 ósze óta eltelt nem egészen három és fél esztendő kevés volt ahhoz, hogy némely napilapoknál feledni tudják, hogy anyagilag mennyire kifizetődő dolog a kormány támogatása. Igenis, az kutya kötelessége az államnak, hogy gyermek- és ifjúsági lapokat, a kis példányszámú hetilapokat és a kulturális sajtót támogassa. De hogy korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság keretében működő politikai napilap támogatást igényeljen egy olyan kormánytól, amilen a mostani - és e kérés meghallgattassék-, az egy egészen abszurd, már-már Franz Kafka tollára kívánkozó jelenség. DOLGOS IS VESZI A KALAPJÁT? Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy ok nélkül nem zörög a haraszt. Diszkréten zörgött, amikor nem sokkal a választások után híre futamodott, hogy már nem egészen idilli a Kňažko -Mečiar viszony. Vagy amikor mendemondák kezdtek szárnyra kapni arról, hogy Rudolf Filkus professzor nem örül annyira a bécsi nagyköveti posztnak, ahogy az egy pártjabeli apparatcsiktól elvárható lenne. Már hónapokkal ezelőtt csiripelni kezdték a verebek, hogy Dolgoš privatizációs miniszter sem mindenben ért egyet azzal, ahogy a kormányelnök privatizálni szeretné az állami vagyont A héten azután teljesen fény derült a miniszter és a „kemény mag" közötti ellentétekre. Dolgoš ezt nyilatkozta a Reuter hírügynökség munkatársának: „Elfáradtam attól, hogy a kormány nem támogatja a privatizációs terveket Érzem a támogatás hiányát. Előítélettel viseltet az állami vagyon külföldiek kezére kerülése iránt." Bizonyára arról van szó, hogy a privatizációs miniszter - elsősorban képzettségének, de legalább részben gondolkodásmódjának is köszönhetően - felismerte, hogy a bezárkózottságra törekvés most a legnagyobb ellensége az ország gazdasága talpra állásának. Mindennél fontosabb, hogy gazdája legyen a vagyonnak. Az állami vagyon mindenkié - és senkié. Legfeljebb a minisztériumi hivatalnokoknak érdeke, hogy állami kézben maradjon. Érdekes, hogy Csehországon kívül talán minden posztkommunista országban felütötte a fejét az idegengyűlöletnek, pontosabban: az idegen tőkétói való tartózkodásnak e formája. Romániában éppen úgy, mint Szlovákiában vagy Magyarországon. Mind a három országban vannak politikai erők (Szlovákiában, sajnos, hatalmon vannak), amelyek egyfajta harmadik utat keresnek. Már úgyszólván nem is tagadják, hogy kliensi rendszert kívánnak kiépíteni, amelynek az a célja, hogy a vagyont a kormányon levő párthoz közel állók kezére akarják juttatni Ez tulajdonképpen a gazdaság túlpolitizálását jelenti. Úgy vélem, nemsokára eldől, megüresedik-e Dolgoš miniszter bársonyszéke. Sok mindent elárul, hogy miként reagál rá a kormány, főképp pedig, hogy miként reagál a parlament. TÓTH MIHÁLY „EZZEL VAGY EZEN?" TERÍTÉKEN A NYITRAI MAGVAR PEDAGÓGUSKÉPZÉS „Kész helyzetben vagyunk", mondta Dolník Erzsébet péntek délelőtt, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola aulájában tartott tanácskozás bevezetőjében, amelyet a lévai értelmiségi fórum folytatásaként hívott össze a négypárti egyeztető tanács (Együttélés, MKDM, MNP, MPP) a magyar felsőoktatás és pedagógusképzés helyzetének megvitatására. A kész helyzet gyakorlatilag azt jelenti, hogy a három évig tartó árnyékharcból némiképp kijózanodott kisebbségi pártjaink végre dűlőre jutottak a nemzetiségi létünk szempontjából kardinális kérdésben: a magyar pedagógusképzést Nyitrán kell megoldani. Egyszerűen azért, mert itt adottak a lehetőségei. A kész helyzetre még inkább utal az a tény, hogy a szlovák parlament és a Pedagógiai Főiskola szenátusa egyaránt jóváhagyta az NKK-t, azaz a Nemzetiségi Kultúrák Karát. A négypárti konszenzus tehát megszületett, annak ellenére is, hogy - mint Dobos László kifejtette - az Együttélés fenntartásokkal fogadta a kar ötletét, s mindig is mást akart. Miután azonban nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi kormányzat, mind a politikai, mind a gazdasági állapotokat figyelembe véve, főiskolával, egyetemmel ajándékoz meg bennünket (s a magyarság számarányát tekintve kisebbségünket a többségi nemzethez viszonyítva két felsőoktatási intézmény is megillethetné), abból kell kiindulni, ami jelenleg adott, s amilyen lehetőséget ez az adottság kínál. Ezen a tényen az a jogos fenntartás sem változtat, hogy az NKK egybemossa a szlovákiai magyar felsőoktatás kérdését a roma, horvát, ukrán, bolgár vagy kárpátinémet képzés némiképp eltérő fajsúlyával és igényeivel. Mielőtt azonban tapsolnának a megegyezésnek, s az egyeztető tanács téziseiben megfogalmazott pontok egybeesésének, miszerint a négy politikai párt egyetért abban, hogy a magyar oktatásügyet érintő kérdésekben közös véleményt képvisel minden fórumon, s hogy a végső és teljes megoldást az önálló magyar felsőoktatási intézmény biztosíthatja, s miszerint a végső megoldásig (az önálló magyar felsőoktatási intézmény létrejöttéig) az NKK első lépésnek tekintendő, érdemes elgondolkodni a jelenlegi helyzeten. Amely nem rózsás. Nyitrán ugyanis, mint köztudott, egyetlen tanszék (hungarológiai) kivételével, a szakosképzés felaprózott, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem anyanyelven folyik a pedagógusképzés, hanem hozzácsapva a többi tanszékhez. Nyitrán jelenleg mintegy 60 magyar oktató tanít, s ha a képzés a jelenlegi állapotában marad, két-három éven belül felére csökken az oktatók száma, arni pedagógusképzésünket visszaveti a hetvenes évek sötét korszakába. Mindemellett (egyelőre) más tanszékek vezetői döntenek a pedagógusfelvételről, szakok nyitásáról, s nem éppen a javunkra. Ha a felvett hallgatók száma (amely 1990-től örvendetesen alakul) ugyan jónak is mondható, tanárok nélkül mindez pillanatok alatt megváltozhat. Ugyanakkor egyeseket (főleg Alabán Ferencet, a hungarológiai tanszék vezetőjét) az nyugtalanítja, mennyire képes biztosítani az NKK a magyar pedagógusképzés autonómiáját, s vajon nem egy új csapdáról van-e szó, amelybe ismét besétálhatunk. Sarkítottan meg is fogalmazta valaki pénteken: az egész tanácskozás célja az volt, hogy a hungarológiai tanszéket bekerítsék, s bekényszerítsék az NKK-ba. Enélkül a tanszék nélkül viszont elképzelhetetlen a kar megalakulása. A felelősség viszont adott, az alternatívák közül választani kell, mert a jövő számonkéri az elpackázott lehetőségeket. A főiskolai törvény elég egyértelműen szögezi le, hogy a karok önálló jogi személyek, sőt, a karokon belül további jogi személyek lehetnek. Azaz: ha egy mindenki számára elfogadható statútumot sikerül kidolgozni, gyakorlatilag semmi akadálya, hogy a magyar pedagógusképzés autonómiája az NKK-n belül biztosítva legyen, mind anyagilag, mind szervezésileg. Ez választ ad arra a kétkedésre is, vajon az NKK biztosítja-e a pénzügyi garanciákat és a színvonalat. A színvonalat az a hatvan tanár szabja meg, aki jelenleg is tanít, s bármilyen más intézmény létrehozásához ugyanez a színvonal állna rendelkezésre. Bár a tervek szerint pénteken az egész felsőoktatás gondjairól is kellett volna véleményt cserélni, erre az NKK körüli vita miatt nem maradt idő. Egyelőre tehát kézenfekvő, mit kell tenni, s amit Bauer Győző, a Csemadok országos elnöke is javasolt: minél előbb üljön össze a majdani kar majdani szenátusa, és dolgozza ki a saját önrendelkezési elképzeléseit a karon belül. Máskülönben azoknak lesz igazuk, akik azt mondják: „A magyarok maguk sem tudják, mit akarnak." A résztvevők végül is megegyeztek, hogy a politikai pártok 8 tagú bizottsága, az NKK és a Hungarisztikai Tanszék megbízott tagjai 15 napon belül újabb tanácskozást tartanak ez ügyben. KÖVESDI KÁROLY A NYITRAI FÓRUM NYILATKOZATA Az 1993. április 2-i nyitrai fórum résztvevői nyélséges felelősséget éreznek a magyar oktatási nyelvű iskolák, valamint a magyar pedagógusképsés iránt, ezért szükségesnek látják, hogy ez ügyben egyeztessék nézeteiket. A résztvevők alapul véve a négy magyar politikai párt által kidolgozott téziseket, egyetértettek a következőkben: 1. Fontosnak tartják, hogy a magyar oktatásügyet érintő kérdésekben közös véleményt fogalmazzanak meg, s ezt képviseljék minden fórumon. 2. Mivel a magyar oktatási nyelvű iskolahálózat fennmaradásának előfeltétele a magyar pedagógusképzés biztosítása, ezért ez az ügy a szakmai kérdéseken túl politikai kérdésként is kezelendő. 3. A végső és teljes megoldást az önálló magyar felsőoktatási intézmény biztosíthatja, ezért a szlovákiai magyar politikai szubjektumok a továbbiakban is szorgalmazzák egy ilyen jellegű tanintézet létrehozását. 4. Mindaddig, amíg az önálló magyar felsőoktatási intézmény létre nem jön, a magyar pedagógusképzést Nyitrán, egyetlen kar keretében kell teljes mértékben biztosítani. 5. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolai Tanácsa (Akadémiai Szenátusa) által jóváhagyott Nemzetiségi Kultúrák Kara (a továbbiakban NKK) első lépésnek tekintendő az önálló magyar felsőoktatási intézmény felé, ehhez azonban fel kell vállalnia az anyanyelven folyó teljes magyar pedagógusképzést. 6. A magyar pedagógusképzés nem folyhat 3 (4) kar keretében úgynevezett magyar tagozatokon, mivel ez az 1989 előtti jogilag tisztázatlan állapotot rekonstruálja és kiszolgáltatja a magyar pedagógusképzést az egyes kar- és tanszékvezetők kénye-kedvének. 7. Ahhoz, hogy az NKK átmeneti megoldásként biztosíthassa a magyar pedagógusképzést, a fórum résztvevői szükségeseknek látják: - A kar tervezetének pontosítását, a tervezeten belül az egyes nemzetiségek jogállásának, oktatási és kulturális igényeinek részletes minősítését, megfelelő garanciákat biztosítva a magyar nyelvű pedagógusképzéshez, a magyar pedagógusképzés súlyának megfelelően egységes, autonóm szubjektumként kell szerepeljen a kar tervezetében és felépítésében, - biztosítani a kar működésének anyagi feltételeit, oktatók és egyéb szakemberek felvételét, - a kellő garanciák eléréséhez további szakmai egyeztetés és egységes politikai akarat kialakítása szükségeltetik. 8. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a magyar politikai pártok 8 tagú szakmai bizottsága, az NKK és a Hungarisztikai Tanszék megbízott tagjai 15 napon belül újra tanácskoznak a magyar pedagógusképzés ügyében.