Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám, szombat

ÉRDEKESSÉG 1ÚJSZÓ1 1"

3' APRILIS 3' 11 1 p] KIM BASINGERNEK FIZETNIE KELL Minden év márciusában lázban ég a moziviiág, mindenki azt találgatja, végül is kik kapják meg az Amerikai Filmakadémia díjait a jelöltek közül. Tény, hogy már a jelölés is rangot jelent - meg pénzt. Mert a kiválasztott alkotások vonzzák a nézőket, a több né.ző pedig nagyobb profitot jelent. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a közönség, de még a szakma véleménye sem egyezik meg mindig a Filmakadémia szavazójoggal rendelkező tagjainak választásával. Persze, vannak „tuti tippek" és biztos befutók - de ezekből van a kevesebb. De mi is az az Oscar, amely körül ekkora a csinnadratta, ennyi az izgalom? Egy 28 centiméteres aranyozott bronzszobor - s leghőbb vágya, álma mindenkinek, aki a filmiparban dolgozik: színészeknek és rendezőknek, producereknek és forgatókönyvíróknak, sminkeseknek és vágóknak, operatőröknek és trükkösöknek - egyszóval mindenkinek. Keletkezésének története is igazi hollywoodi sztori. Hogy mennyire hiteles, azt bizonyossággal nem lehet tudni. Louis B. Mayernek, a MetroGoldwyn-Mayer stúdió nagyhatalmú vezetőjének 1926 tavaszán támadt az az ötlete, hogy létre kellene hozni egy olyan szakmai érdekképviseleti szervezetet, amely munkaügyi kérdésekben tárgyalna a mind nagyobb befolyásra szert tevő szakszervezetekkel. Az előrelátó Mayer vacsorára hívta meg Conrad Nagelt, az egyik legbefolyásosabb filmsztárt, Fred Niblo rendezőt és Fred Beetsont, a Filmproducerek Szövetségének elnökét. Az ötlet nekik is tetszett, de közben az is felvetődött, hogy ha már lesz egy ilyen társulás, az esetleg más funkciókat is betölthetne. Végül is úgy határoztak, hogy egy elitklubot kell megalakítani, melynek csak azok lehetnek a tagjai, akiket beengednek maguk közé a rendezők, színészek, írók, producerek. A nonprofit státusú filmakadémia 1927. május 4-én tartotta alakuló ülését - bál formájában. Ekkor már 231 tagot gyűjtött, s valamennyien meg is fizették a 100 dolláros tagsági díjat. Douglas Fairbanks elnök már itt felvetette, kellene egy szakmai díj, mivel a nem mindig jóindulatú közvélemény gyakran nem is vesz tudomást a valóban értékes alkotásokról. 1928 nyarára elkészült a díjazottak kiválasztásának szabályzata: minden korosztály szavazhat a saját kategóriájában. Már az első díjazás is botrányos volt. 1927 végén bemutatták az első hangosfilmet, de azt Mayer, a még mindig csak némafilmeket gyártó MGM nagymogulja és ugyanilyen cipőben járó barátai egyszerűen diszkvalifikálták. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a díjalapítók nem gondolták túl komolyan ezt az egész versengést, mint az, hogy a jelöltek már megvoltak, de a díj még nem. Miközben az akadémia öt szakosztályának vezetője parázs vitát folytatott arról, mi is szimbolizálná a legjobban a filmipart, Cedric Gibbons, az MGM művészeti igazgatója unatkozva rajzolgatott. Papírra vetett egy meztelen férfialakot, kezében karddal, amit egy tekercs filmbe szúr. A film orsóján öt lyuk - az akadémia öt szakosztályának jelképe. A tervet elfogadták, 500 dollárért egy munkanélküli képzőművész, egy bizonyos George Stanley megformálta, majd Alex Smith ötvös rézbe öntötte és bearanyozta a háromkilós, 28 centíAKINEK VÉGRE SIKERÜLT: LIZ ISMÉT GYÖNYÖRŰ VOLT AZ ELSŐ SZÁMÚ GYŐZTES: CLINT EASTWOOD AL PAC1NO Mel Gibson, a 37 éves sztár az asszonyok kedvence: markáns arcát, férfias vállait egyszerűen ellenállhatatlannak tartják. Szerepköre is ennek megfelelő - ő a rettenthetetlen hős. A pletykalapok szerint senki sem olyan szexi, mint Gibson. Ennek köszönheti, hogy egy reklámcég 10 millió dollár gázsit ajánlott fel a szupersztárnak azért, hogy meztelen fenekét mutogassa! Mel olyan hízelgőnek érezte ezt, hogy elfogadta az ajánlatot. Téved azonban, aki ezek után azt hiszi, hogy a szexszimbólumnak tartott Gibson egy hamisítatlan hollywoodi bohém. A sztár mélyen vallásos, konzervatív világszemléletű. Feleségével, akit mint ápolónőt ismert meg és ma is mély tisztelettel szeret, öt gyermekét neveli. Amikor éppen nem filmez, visszavonul ausztráliai farmjára és marhacsordáit gondozza. Amikor Clint Eastwood március 16-án megérkezett Beverly Hillsbe, az Oscar-díjra jelöltek vacsorájára, talán már sejtette, hogy idén végre neki is jut legalább egy szobrocska, hiszen kilenc kategóriában jelölték. A Nincs bocsánat valóban tarolt - ha nem is olyan mértékben, mint a korábbi években más alkotások. A négy díj igazán nem kevés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy már megkapta a legjobb rendezés és a legjobb mellékszereplő Arany Globus-díját. Eastwood, aki 1930-ban született San Franciscóban, első főszerepét 1958-ban kapta, de igazi sztár azután lett belőle, hogy Sergio Leone, a „makarónivesztern" nagymestere 1964-ben Olaszországba hívta őt és kitalálta számára az új figurát: porlepte, borotválatlan, kiábrándult, szűkszavú, cinikus hőst csinált belőle, szája szögletében hideg csikkel. A siker Amerikában sem váratott magára, de Clintnek kemény munkájába került, amíg sikerült kitörnie ebből a skatulyából, amelybe azonban vissza-visszatért - színészként is immár rendezőként is. A négy Oscar bizonyítja: megérte. Hiszen a Nincs bocsánat is vesztem. Nem is olyan régen Eastwood még így nyilatkozott: ,,Nem érdekelnek a dijak. Csak azt kívánom, hogy sokan nézzék meg a filmjeimet. "A díjkiosztáson már nyoma sem volt ennek a blazírtságnak... méter magas szobrocskát. Nevét pedig Margaret Herricktöl, a filmakadémia könyvtárosától kapta. Amikor a hölgy meglátta a szobrot, meglepődve felkiáltott: „Pontosan úgy néz ki, mint az én Oscar nagybácsim!" Egyre bővültek a díjazott kategóriák, 1940-ben pedig leragasztott borítékkal szigorították meg a díj körüli titokzatosságot. Az előző évben ugyanis valakinek eljárt a szája, s a The Los Angeles Times már a nagy ünnepség előtt mindent világgá kürtölt. Majd jött a tévé, s az Oscar kiosztása nemzetközi esemény lett, főleg hogy már külön kategóriában a legjobb külföldi filmek is versenyezhettek. Ami biztos, ha Oscar nem is örök, de fenn fog maradni, mert jó üzlet. A nagy felháborodások és a botrányok is csak a javát szolgálják. Heppjeiröl legalább annyira híres a hölgy, mint alakításairól. Allergiás lévén a napra, nem hajlandó másként, csak árnyékban forgatni - így esetenként a forgatókönyvet is ál kell írni. A forgatások alatti hétvégi kiruccanásait - nemcsak a maga, hanem barátja számára is, mondjuk Brazíliába - a producerrel fizetteti ki. Ha akadékoskodik, azzal fenyegetőzik, hogy otthagyja a forgatást. Szerződéseibe azt is belefoglaltatja, hogy szállodai szobájába minden reggel egy karton eviani ásványvizet kell bekészíteni - hajmosáshoz. A Main Line társasággal szemben azonban vesztett, s most fizethet 8,9 millió dollár kártérítést. A magánéletben prűdnek egyáltalán nem mondható hölgy egy hónappal a forgatás előtt felmondta a szerződést, mivel a Boxing Helena című filmben kényes ágyjelenetek is lettek volna. A forgatás! a sztár allűrje miatt egy évvel el kellett halasztani, ami a független társaságnak 5-10 millió dollár veszteséget okozott. Bár hollywoodi szokás szerint csak szóban kötötték meg a szerződóst, a bíróság a társaságnak adott igazat. MEL GIBSONNAK DRÁGA A FENEKE... Már nyolcszor jelölték az Oscardíjra, s most végre meg is kapta. Rögtönzött köszönóbeszédében nem felejtette el megemlíteni, hogy Bronxból indult, a bevándorlóknak ebből a New York-i olvasztótégelyéből Ö már Amerikában született, mégis szicíliai nevelést kapott - talán éppen ezért kemény és kitartó. A Keresztapa, a Serpico, A szerelem tengere, a Dick Tracy mind-mind siker volt, de a csúcsra csak most, túl az ötvenen jutott el az Egy asszony illata című filmmel. A legjobb férfi főszereplőként már megkapta érte a Golden Globe, vagyis az Arany Glóbusz díjat - mintegy az Oscar ígéreteként. Al Pacino a filmben Frank Slade világtalan alezredest játssza, aki egy hétvégi New York-i kiruccanásához vakvezetőnek alkalmazza a zsebpénzre rászoruló diákot, Charlie Simmst (Chris O'Dollel alakítja). A fiúnak személyes problémái vannak, válaszút előtt áll. Slade Charlieban a jó adottságokkal rendelkező, de érvényesülni nem tudó saját magát látja. Hétvégi kalandjaik mindkettőjüket megváltoztatják. Különleges Oscart kapott Elizabeth Taylor is elszánt AIDS-ellenes kampányáért, az AIDS-kutatás fáradhatatlan támogatásáért. Ezzel a tevékenységével nagy elismerést és tiszteletet vívott ki magának nemcsak Hollywoodban, a „bún városában", hanem szerte Amerikában és külföldön is. Megjelenése a díjkiosztó ünnepségen külön esemény volt, hiszen a díváról a közelmúltban újra azt írták a lapok, hogy elhízott - ezt nem túl hízelgő fotók is bizonyították —, ismét gyógyszerfüggösége van, megromlott a házassága.. S erre megjelent egy nem fiatal, de ragyogóan szép asszony, aki mindezt egycsapásra megcáfolta. Hogy milyen áron - az Liz titka...