Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám, szerda

1033 PUBLICISZTIKA ÚJ szói 1993. ÁPRILIS 26. NINCS GOND, AMÍG MEGSZÁLLOTTAK IS VANNAK HEGYSÚRON CSAK A GÁZMÜVESÍTÉS (ÉS A POLGÁRMESTER) HIÁNYZIK - Ha vérbeli polgármesterrel akar találkozni, látogassa meg Hegysúron Figura Jenőt - tanácsolták egy riportutam során. A mindennapi rohanás közepette csak több héttel később jutottam hozzá, hogy feltárcsázzam Hegysúr községi hivatalát. Kérdésemre, beszélhetek-e a polgármester úrral, megdöbbentő választ kaptam: meghalt. Bár sosem találkoztam a polgármesterrel, megrázott az eset. Önmagamat is hibáztattam, mert visszavonhatatlanul lekéstem valamiről. Gondok, problémák is szorultak a korszerű lakóházakba (Putz Tibor felvétele) A történtek után érthető, hogy az 55. életévét be nem töltött, megboldogult Figura Jenő emlékét, a község életével összefonódó több évtizedes tevékenységének nyomát is kerestem hegysúri látogatásomkor. Nem kellett kutatnom. Hangyaszorgalmával, a falu lakosaihoz való türelmes viszonyával, a községfejlesztés eredményeivel beírta magát a hegysúriak szívébe. Alig akartam hinni Barbora Jasenovcová alpolgármesternek és Putz Tibor képviselőnek, akik a községi hivatalban arról tájékoztattak, hogy Hegysúrnak mindössze 606 lakosa van. A Szencet Somorjával összekötő út hosszú, kanyargó szakaszát követő főutcája miatt nagyobbnak tűnik a község. - Hegysúron nagyon alacsony a népszaporulat. Ezen a téren, sajnos, elődeink sem mutattak jó példát, hiszen az utóbbi 400 év alatt mindössze 200-zal nőtt a falu lélekszáma - magyarázza Putz képviselő a községi krónika adataira utalva. - Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hetvenes években a fiatal családok elszivárogtak a környező városokba - teszi hozzá az alpolgármester, akit a 12 tagú képviselőtestület a május végére kiírt pótválasztásokig megbízott az önkormányzat vezetésével. - Szerencsére, fordult a kocka, visszaszállingóznak a családok, s így remélhetőleg a szaporulat is megnövekedik. A község két vezetőjével folytatott beszélgetésből kiderül, hogy Hegysúron az előző évtizedekben a falufejlesztés minden lényeges lépcsőfokát elérték. Erről árulkodik a község arculata is. Külsőre is takaros önkiszolgáló üzlet, orvosi rendelő - bár jelenleg csak a gyermekorvosi tanácsadó működik, de havonként egyszer, általános orvosi rendelést is terveznek - áll a lakosság rendelkezésére. Van posta, telefonközpont, szép könyvtár. A mozgalmas kulturális élet feltételeit is megteremtette a falu. Néhány éve még a járáson kívül is ismerték a hegysúri színjátszókat, és a Köntös tánccsoportot. Fúvószenekara, id. Nagy Alajosnak köszönhetően, jelenleg is működik. - Nagyon kellene néhány megszállott fiatal a falunknak - szól nosztalgiával a lelkesedés apadásáról Putz Tibor. - Nincs utánpótlás! Hegysúr története bizonyítja, hogy volt és van nemzeti elkötelezettsége a községnek. Ez azonban nem bontja meg az 502 magyar és a 104 szlovák lakos békés együttélését. A polgármesteri teendők ellátásával megbízott Barbora Jasenovcová például szlovák nemzetiségű, de szépen beszéli a magyar nyelvet, s annakidején a Köntös tánccsoport tevékeny tagja volt. Kell ékesebb bizonyíték a kulturált együttélésre? Pozsony viszonylagos közelsége, a magyarajkú lakosok jó szlováknyelv-tudása azonban fásulttá teszi a falu vezetését a kétnyelvűség kérdésében. Nem tartják fontosnak például, hogy a középületeken kétnyelvű feliratok legyenek. - Jelenleg nem számol(hatunk) fejlesztéssel - fűzi tovább a szót Barbora Jasenovcová. - Hála a megboldogult polgármesternek, a megkezdett építkezéseinket az utóbbi három év folyamán sikerült befejeznünk. A gázművesítés hiányzik csupán. Négymillió koronás beruházás lenne, erre azonban egyelőre nincs pénzünk. A gázművekkel már tárgyaltunk, elfogadható megoldást szeretnénk találni. Putz Tibor, miközben körútra indulunk a faluban, elmondja, hogy Hegysúrnak 1992-től ismét van anyakönyvi hivatala. Nemcsak a főút mentén, hanem a község többi utcáján is takaros, emeletes házak emelkednek. Lakóikban azonban megtört valami, ott feszül bennük a holnapok bizonytalansága. Benézünk a helyi vendéglőbe: bár délután öt felé jár az idő, csupán négyen üldögélnek a tágas teremben. Itt futunk össze id. Nagy Józseffel, akinek láthatóan sürgős a dolga, keres valakit. Rövid beszélgetésünkből kiderül, hogy munkahelyén, a szenei építkezési vállalatnál is bonyolult a helyzet, nincs meg a szociális biztonság. - A gáz bevezetésére nagy szüksége lenne a falunak. Biztosan minden család vállalná a földmunkák elvégzését. Nagy kár polgármesterünkért, hiányzik szervezőképessége mondja. A mezőgazdasági szövetkezet felé vesszük az irányt. Kísérőm, aki köztiszteletnek örvend a faluban, elmeséli, hogy a mezőgazdasági telepet, mivel a falu részét alkotja, már évekkel ezelőtt fel akarták számolni. Valóban: az utca jobb oldalán korszerű lakóházak büszke sora áll. Átellenben viszont a szövetkezeti telep istállóival, trágyadombjával, környezetszennyező veszélyeivel. Kevezsda Szilveszter és Matus Adalbert házuk körül szorgoskodnak. Megszólítjuk őket. - Sajnos egyik napról a másikra élünk, megromlott a helyzetünk - mondja Szilveszter, s hangjából érződik, fájó a probléma, nem először kerül terítékre. - Ráadásul olyan szövetkezetben dolgoztunk, amelyet évtizedeken át nem fejlesztettek. Ennek ellenére is megélhetnénk, ha kapnánk áthidaló támogatást. Persze, bennünk is van hiba, a huszonöt ember közül 20 úgy áll oda a fizetésért, hogy semmiért se kelljen felelnie. Ami a falu életét illeti, nagy kár Jenő bácsiért. Sokat tudott volna még tenni a községért. Nálunk nincs nemzetiségi ellentét; magyar, szlovák, cigány jót megfér egymás mellett. Én azt vallom: ne verjük a mellünket, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk. Valljuk be azonban, minek érezzük magunkat, s tartsunk ki mellette. Benézünk a községháza mellett levő élelmiszer- és vegyesboltba. Kínálatával, belső elrendezésével nem marad el a fővárosi színvonaltól. Szene irányából lovas kocsi közeledik a főúton. - Aki rajta ül, Klúcsik Rudolf. Neve, élete elválaszthatatlan az önkéntes tűzoltómozgalomtól - magyarázza kísérőm. Megtudom, 1954-től önkéntes tűzoltó, jelenleg is 11 község instruktora. - Örülök, hogy gyönyörű, jól felszerelt tűzoltószertárt sikerült felépítenünk. Szervezetünk működik, bár elvesztettük elnökünket, parancsnokunkat. Kellene az utánpótlás, a fiatalok támogatása... Rudi bácsi lova nyugtalan, s amint a gyeplő engedi, megindul. A tiszta aszfaltúton sokáig hallani patkóinak egyenletes kopogását. Hogyan jellemezné Hegysúrt? - kérdezem búcsúzáskor Putz Tibortól. Gondolkodás nélkül válaszol: - Csöndes, békében, megértésben élő falu, amelynek mindig van ereje elutasítani a külső, az idegen beavatkozást. Jómagam is tapasztaltam: Hegysúrnak van tartása. Ezt viszont megszállott lakosainak, a motor szerepét vállaló polgárainak köszönheti. MÁZSÁR LÁSZLÓ AMERIKAI AJÁNLAT Együttműködési lehetőség a városok és falvak számára Washingtonban székel az önkormányzati és a regionális társulások nemzetközi szervezete, az IC MA, melynek igazgatója Charles S. Anderson úr (hosszú éveken át Dallas főpolgármestere volt) vendégként részt vett a Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának a múlt hét második felében Kassán megtartott III. kongresszusán. Ez alkalomból lapunknak interjút adott. • Igazgató úr, az önök szervezete nálunk még meglehetősen ismeretlen... - Szervezetünknek eddig több mint 7000 város és település lett a tagja. Amerikán kívül Kanadában, Európában és Ausztráliában vannak kirendeltségeink. Az ICMA az amerikai kormány támogatásával dolgozik. Mivel kaptunk egy megbízást - és hozzá anyagi keretet is, lehetősége nyílt arra, hogy lengyelországi, csehországi és szlovákiai településekkel is együttműködhessünk. • Milyen szempontból érdekes önöknek Kelet-Európa? - Én azt tartom, hogy az élet állandó tanulás, s két ember találkozása mindig hasznos lehet. Ami pedig az önkormányzatokat illeti - legyenek azok a Földnek ezen vagy a másik féltekéjén, - hasonló gondokkal küzdenek. Az USA-ban mi már 200 éve demokráciában élünk, bizonyos tapasztalatokra szert tettünk. Voltaképpen ezeket a tapasztalatokat akarjuk átadni, s annak is tudatában vagyunk, hogy ezeket összhangba kell hozni a helyi adottságokkal és lehetőségekkel. • A Szlovákiai Falvak és Városok Társulása már tagja az ICMA-nak? - Még nem. A kapcsolatokat csak tavaly vettük fel. Arra várunk, hogy idén a társulásból egy küldöttség eljöjjön Washingtonba, s megbeszéljük a tagfelvételüket és az együttműködés témaköreit. Azt már tavaly felajánlottuk, hogy segíteni tudnánk a szolgáltatások színvonalasabbá tételében a szlovákiai városokban és falvakban. • Ki lehet tagja az ICMA-nak? - Egyedüli kikötésünk, ' hogy ahonnan az új tag érkezik, az az ország demokratikus legyen. Szervezetünkhöz városok, falvak, régiók és olyan szervezetek, mint a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása is kérheti felvételét. • Európában is van kirendeltségük. Gondolom, hogy tevékenységük központja nem a kontinens keleti részén található. - Angliában a legerősebb bázisunk, az ottani városokkal a legtermékenyebb az együttműködésünk, de Peter Tajcman ügyvezető igazgatón keresztül - aki Prágában székel - innen, Szlovákiából is felvehetik velünk a polgármesterek a kapcsolatot. A telefonszáma: 2/778340, de faxon is elérhető: 2/779970. • Köszönjük a részletes tájékoztatást, de még arra is kíváncsiak lennénk, hogyan érezte magát Kassán? - Először voltam ebben az országban, és Kassa nagyon tetszett. Ha az ország többi része is ilyen, akkor ez nagyon jó. Az emberekben az a legszimpatikusabb, hogy őszinték. Itt, a kongresszuson tetszett, hogy a polgármesterek milyen nagy meggyőződéssel, hévvel és lelkesedéssel beszéltek a problémákról, a megoldási lehetőségekről. • Úgy érzem ön nagyon diplomatikusan, udvariasan fogalmaz, mi a saját helyzetünket nem látjuk ilyen rózsásnak. - Nézze, nem szabad elfeledni, hogy demokráciát létrehozni és működtetni egy országban borzasztóan nehéz dolog. Az embereket rettentően elcsigázhatja, letörheti, ha kezdetben az egész nem úgy működik, ahogy szeretnénk. Én pozitívumnak tartom, hogy a nyilvánvaló nehézségek ellenére él az emberekben a lelkesedés és nem adják fel, hanem törekednek a jobbra. Ameddig ez megvan, nincs semmi elveszve. SZASZÁK GYÖRGY AZ IRODALOM ÉS A SZERETET JEGYZŐKÖNYV HELYETT A FELNŐTT VERS- ÉS PRÓZAMONDÓK ORSZÁGOS VERSENYÉRŐL Felnőttek. Nincs mellébeszélés. Akik ma még a középiskolások IV. kategóriájában indultak, holnap talán az V. kategóriás felnőttek mezőnyét erősítik. Reménykedjünk hát, hiszen akkor több lesz a felnőtt prózamondó is, nem csupán négy, mint az idén. Kétségtelen tehát, hogy kellene az erősítés a minap minden óvatos feltevést és optimista jóslatot megcáfoló magas színvonalú középiskolás mezőnyből. Persze, igazából nem kell sietniük nagyon a felnőtté válással, mert máskülönben a nagy sietségben örökre eltűnnek az élet és az egyetemek útvesztőiben. Rimaszombat idén is a felnőtt kategóriák előadói teljesítményeinek kiugró színvonalával maradt adós, viszont feltűntek nagy IV. kategóriás versmondók. Most akkor hát mi van? Színvonal van, előadók vannak, hiszen mindent egybevetve a IV. kategória indulói is felnőttek. Az irodalomhoz mindenképpen. Némely döntésében bárcsak a zsűri nőtt volna'fel: a feladathoz. Ha lehet ezt a nem-felnőtt és felnőtt őrületet még fokozni, akkor a legnagyobbat a tanároknak kellene nőniük. Már ha valamely középiskolást a tanára készített fel. Bizonytalan vagyok, mivel háromféle előadó van: az egyiket kiváló tanára késziti fel, a másikat a rossz tanára rosszul, és a harmadikat senki nem készíti fel. Önmaga készíti fel önmagát és. Az a gond, ha büszke öntudattal némelyek ebből a csoportból a zsűrit és a közönséget készítik ki. A kikészítéshez a rossz tanárokra - akarom mondani: a jószándékú, az irodalomhoz értő, de sem a költőket, sem a hallgatóságot nem szerető tanárokra - hallgató középiskolás felnőttek is értenek. Mindez azonban az összetett dolgok igen bonyolult leegyszerűsítése. Mert tételezzük fel, hogy Czajlik József, a Rimaszombatban prózát és verset mondó lányok álomhercege úgy dönt, hogy ő bizony az ember szeretetéből építkező prózamondóként a verssel, illetve a versben is megmutatja manapság oly ritka egyéniségét. Bizony, akkor a versmondó lányok babérjait megtépázza egy fiú, akarom mondani: egy férfi. Feltéve, hogy a zsűri akkor már kikapaszkodott bizonytalanságainak gödreiből. Bár, ki tudja? Talán Czajlik József is a vert mezőnyben végzett volna, ahogyan ott találta magát Ollé Erik és Korpás Árpád is. Ők sem kevésbé érett és kiváló versmondók, mint a győztes Csóka Erzsébet, aki merte pimaszul szerelmesnek mutatnia önmagát a Von der Vogelveide-vers (A hársfaágak) tolmácsolásában. Egy biztos: Mazáč Zsuzsanna Pilinszky-füzére több mint elgondolkodtató téves döntés nyomán kapott megosztott első díjat. Aligha véletlen, hogy a közönség és a népes versmondó és prózamondó mezőny Ollé Eriknek „ítélte" oda saját díját. Csóka Erzsébet megosztott első díjához megszerezte a IV. kategória prózamondói között a második helyet is. Nem hiszerri, hogy van e szűk kis határmenti, magyarok lakta sávban valaki, aki az ilyen versenyeken az egyre karakteresebb Czajlik Józsefet meg tudja verni. Rég nem volt ekkora előadóművészi tehetsége a szlovákiai magyarságnak, akire a legnagyobb veszélyt önmaga - félő: igen hamarosan bekövetkező - modorossága jelentheti. Igen, a modorossága, mert háromszor hallva előadásában Karinthy Frigyes Barabás című novelláját, a legfeltűnőbb a bölcselkedő hanghordozása volt. Ghandisan kopasz feje és ívelt orra a semleges megjelenés formáin túl igen határozott kívülállást is prezentáltak, amit a színpadon viselt keleties szabású ingjei igen alaposan felerősítettek. Czajlik úgy ezoterikus, ahogyan van, s ez a titokzatossága egyáltalán nem biztos, hogy megalapozott bölcsességet takar. Rövidesen ki fog derülni, mennyire jellem és mennyire pozőr, mennyire bölcs és mennyire felszínes, mennyire elementárisán eredeti és mennyire modoros. Bizony, ez mind egyidőben ki fog derülni. Be kell vallanom, hogy igazából az ő Barabás-tolmácsolásáról szabadna csak írnom. Hosszan és a lehető legteljesebben töprengve az előadó és a mű ilyetén való találkozásának ritka előfordulásán - az ebből születő szeretet színpadi zuhatagában megfürödve. A négyből a döntőbe jutott három ötödik kategóriás prózamondó közül Juhász László lett a győztes, aki egyáltalán nem a művel való találkozás nyomán adta elő a rendszerváltás után már igencsak avittasnak tetsző Moldova-novellát. Számára mintha az egész dolog a jól-rosszul müveit jellem-paródiákat szolgálta volna. Korber Alica ós Cséfalvay Ildikó szereplése végeredményben saját egyéniségük és a választott próza közötti disszonanciának lett a függvénye. Talán, ha Korber erősebb hangorgánujnmal adja elő a Kafka-novellát, megverhette volna a végeredményben a felszínes paródiához szöveget választó Juhászt. Ha volt a IV. és V. kategóriát értékelő zsűrinek néhány tévedése, akkor az egyiket az elődöntőben a „felnőttebbek" között induló Sándor Renátával szemben követte el. Az egyetemista lány Somos Péter Hát így élünk című versét mondta el. Már nincs segítség. Akkor sem volt. Miközben a bíráló bizottság tagjai kínosan ügyeltek a IV. kategória igen erős mezőnyére, s a döntőig öt-öt versenyzőt juttattak el a kötelező három helyett, erejükből már nem futotta efféle gesztusokra az V. kategória versmondóinál. A győztes Dubovszky László Szilágyi Domokos-tolmácsolása a modern költőt szavaló konzervatív magyar versmondóiskolát képviseli. Ismert minden eszköz, rutinos színészek vetik be ezeket minden versmondásukkor. Tagadhatatlanul hatásos, éppen ezért utánozzák ezt a versmondóiskolát igen-igen sokan. A második helyezett Haulitusz Anikó egy verscserével veszítette el a vetélkedést. Villon A szép fegyverkovácsné panasza öregkorában című verse helyett á döntőben Radnóti Miklósverset mondott. Abban a modorban, mint a győztes, márpedig Haulitusznak éppen az eredeti látás és láttatás az erénye. Kétségtelen, hogy Villon-tolmácsolásának extravaganciája kirítt a mezőnyből, de előadói egyénisége eredetiségének vállalásával nyerhetett volna. így azonban mégcsak az sem fogható a zsűrire, hogy konzervatív és ebből eredően elfogult, a próbatétel ugyanis elmaradt. Tiszta sor: magam sem tudok mást, mint a bíráló bizottságot szidni. Annyi mentségem azért van, hogy nem a vesztesek felől, hanem a közönség felől közelítek döntéseikhez. A döntő mezőnyéből egyetlen arra érdemes versmondó maradt ki. Megfosztották a harmadik próbatétel lehetőségétől, pedig talán mégiscsak övé lett volna az irodalom képzeletbeli hercege, ha megcsókolhatja ama mesebeli békát. Ámbár, ki tudja? A Vers- és Prózamondók 38. Országos Versenyének Rimaszombatban egyetlen hercege volt: Czajlik József. De nemcsak általa volt jelen közöttünk az irodalom és a szeretet. Bölcsen mondá a bölcs: nélkülük lehet élni, de minek DUSZA ISTVÁN