Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-27 / 97. szám, kedd

1993. ÁPRILIS 27. ÚJ szói GAZDASÁG 6 LESZ ÖNTÖZÉS? Az anyagi gondokkal küszködő mezőgazdasági üzemekben egyebeken kívül az is vitatott kérdés lett, vajon milyen feltételekkel folytathatják a terméseredményeket stabilizáló öntözéses gazdálkodást. Kétséges ugyanis, hogy lesz-e pénzük öntözőberendezések üzemeltetésére, és megtérülnek-e az erre a célra fordított nem éppen csekély költségeik. Erről a kérdÓ6ről beszélgettünk az öntözéssel is foglalkozó, a csallóközi öntözőrendszert üzemeltető nagymagyari VARIA Progres Kft. vezetőivel. Farkas László mérnöktől megtudtuk, hogy a felsőbb szerveknél is sokáig vitatott téma volt az öntözés dotálása, vagyis az, ki, hogyan, mennyivel járuljon hozzá az öntözési költségek fedezéséhez. Az állam — gazdasági helyzetének ismeretében érthetően — elállt attól, hogy folytassa az öntözéstámogátás tavalyi formáját, amely abban nyilvánult meg, hogy a mezőgazdasági vállalatoknak, üzemeknek megtérítette a vfz- és villanyenergia-dijat. Ebből következően a Szlovák Földalap is olyan kemény kritériumokra épülő pályázatot hirdetett meg az öntözőrendszerek üzemeltetésére, hogy azt egyetlen üzemeltetni akaró pályázó sem tudta elfogadni. Ugyanakkor a VARIA Progres Kft is igyekezett olyan kompromisszumos megoldást találni és kidolgozni, amely a Szlovák Földalap és a mezőgazdasági üzemek számára is valamiképpen elfogadható anyagi terheket tartalmaz, azonkívül az üzemeltető, a bérlő sem érzi, hogy ráfizet a boltra. Ez, persze, csak a jelenlegi árrelációban érvényes. A VARIA KII. mindezt figyelembe véve öl esztendőre bérbe vette a csallóközi öntözőrendszert, és bérleti díjként mintegy 11 millió koronát fizet évente a Szlovák Földalapnak. Vajon mibe fog kerülni az öntözés a mezgazdasági üzemeknek? — Tudni kell — mondja Farkas mérnök —, hogy mi az elmúlt évek tapasztalataira alapozva, a megváltozott feltételrendszerhez igazodva igyekeztünk kidolgozni a 10, 20 illetve 30 millió köbméter kiadásra kerülő vízmennyiség költségtényezőit. Ezek alapján tárgyaltunk az illetékesekkel, akiknek bebizonyítottuk, hogy az öntözésre (ordított anyagiak nemcsak a terméseredményekben térülnek meg, hanem jelentős számú munkaerőt lekötve közvetve szociális vonzata is van, és a munkanélküliséggel küszködő országunkban ez sem éppen mellékes körülmény. A VARIA Progres elképzelései mind a földművelésügyi minisztériumnál, mind pedig a Szlovák Földalapnál meghallgatásra és megértésre találtak, így a minisztérium magára vállalta a vízdíj megtérítéséi, és a Szlovák Földalap is hozzájárul az öntözési költségek egy bizonyos hányadának a megtérítéséhez. Végül is a mezőgazdasági üzemek egy köbméter vízért átlagban 0,3 koronát fizetnek majd. Vagyis ez 100 milliméteres vízadag esetén 1000 köbméter/hektárnál 300 koronás kiadást jelent majd. Persze, az üzemeknek ehhez hozzá kell számítaniuk saját költségeiket is, mivel az említett összeg a hidrantig kijuttatott víz költségeit tartalmazza, a hidrant" lói a növényekig már a mezőgazdasági üzemek fedezik a költségeket. Hogy ezek után milyen lesz a mezőgazdasági üzemek öntözési kedve és miként használják majd ki a milliókat érő önlözőkapacitást, az részben az időjárás alakulásától is függ majd. Annyi már most biztos, hogy a Felső-Csallóközben az oltani talajadottságok mialt sem a mezőgazdasági üzemek, sem pedig a magángazdálkodók nem nélkülözhetik az öntözést. Ezt tudatosítva április 19-én elsőként a Gombai Állami Gazdaság gabonaföldjein kezdtek pörögni az éltető vizet adó szórófejek, és a többi felső-csallóközi üzem is fokozatosan bekapcsolódik az öntözéses növénytermesztésbe. Persze, ehhez előbb szerződést kötnek a VARIA Progres Kft.-vei. MÉRI ISTVÁN PÁRKÁNYI KORKÉP A MUNKANÉLKÜLISÉGRŐL SOK AZ ÁLLÁSTALAN FIATAL Bár tavaly fokozatosan mérséklődött Szlovákiában a munkanélküliek száma, az idén e folyamat a visszájára fordult: az állástalanok száma márciusban túllépte a 300 000-et, ami országos viszonylatban 12 százalékos munkanélküliséget jelent. Az átlag eltakarja a helyi különbségeket, a regionális problémákat. Mint például azt, amikor egyetlen nagyvállalat működésétől függ jórészt az egész körzet sorsa. Párkány és közvetlen környéke is e cipőben jár, a helyi Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár (JCP) szerepe meghatározó a Dunaparti város életében. Legutóbb április 1-jével történtek elbocsátások a papírgyárban, elsősorban a korkedvezménnyel nyugdíjba vonulók kapták kézhez a munkakönyvüket. Molnár Béla, a párkányi Körzeti Munkaügyi Hivatal igazgatója felvázolta az általános képet. „Való igaz, a JCP foglalkoztatja a legtöbb embed vidékünkön, azonban eddig a gyár részéről tömeges elbocsátásokra nem került sor. Vagyis nem kellett megbirkóznunk egyszerre több száz ember utcára kerülésének gondjával. Azonban mégsem rózsás a helyzetünk. Még a magas szlovákiai átlagnál is több a hivatalunkhoz tartozó Párkány és 22 falu állástalanjainak aránya — március 31-én 2050 munkanélkülit regisztráltunk, ami a munkaképes lakosság 12,73 százaléka." Egyfajta kettősség figyelhető meg a munkalehetőségek terén. Míg a vállalatok leépítenek, addig az újonnan létrejövő kis- és középvállalkozások állásokat ajánlanak. így történik ez Párkányban is, azonban van egy közismert bökkenője e folyamatnak — egyelőre az elbocsátások mértéke és az állásajánlatok száma nem egyenlíti ki egymást. Még a dél-szlovákiai városban sem, ahol a lakosság válíalkozókedve a szlovákiai átlagnál intenzívebb. A régióban 1600 vállalkozót tartanak nyilván, akik további 400—450 embernek adnak munkát. Molnár Béla azonban felhívta a figyelmet a korlátokra is: „Az általános pénzhiány, pontosabban a hitelek szűkös volta, egy sor vállalkozót megbénít. Jó esetben csak a dinamizmusukat fékezi meg, rosszabb esetben akár elbocsátásokra is sor kerülhet, mint ahogy erre már volt példa." A statisztikai adatokkal megismerkedve feltűnt a fiatal állástalanok magas aránya. A hivatal vezetője szintén veszélyesnek találta e jelenséget, különösen azok esetében, akik eddig még nem voltak állásban. „Az iskolák még nem alkalmazkodtak teljesen a megváltozott körülményekhez. A helyi gimnáziumból kikerülők nem rendelkeznek szakképesítéssel, ezért ők különösen nehéz helyzetben vannak. Közeledik a június, s félő, hogy a fiatal munkanélküliek száma az iskolavégzést követően még inkább megre, hogy sok esetben nyilvánvaló nem a munkalehetőség, hanem a segély folyósítása a fő cél. Párkány közismert fürdőhely; a Duna és a történelmi Esztergom közelsége turisztikai célponttá változtatta a várost. A Vadas termálfürdő kapacitása közel 10 000 fő — az idegenforgalom tehát fontos húzóágazattá léphet elő az ezernyi szolgáltatási nyújtó kisiparosok, kereskedők számára. Molnár Béla szintén kiemelte e tényt, még ha a turisztika csupán idényjellegű is. S még egy fontos dolog: a környező falvak mezőgazdasági szövetkezeMolnár Béla, a párkányi körzeti munkaügyi hivatal igazgatója (Méry Gábor felvétele) ugrik" — világította meg Molnár Béla a probléma hátterét. Ezen részben segíteni lehel a rekvalifikációs programok beindításával. Az átképzések során elsősorban számítástechnikusi és könyvviteli képesítés szerezhető, egy bökkenővel: Párkányban kevés az ilyen lehetőség, Pozsonyba, Surányba és Nyilrára kell utazni a rekvalilikáció érdekében. Egy másik negatív jelenséget már nehezebb kiküszöbölni. Január 1-je után, kihasználva a jog adta lehetőségeket, egy sor, korábban háziasszonyként tevékenykedő nő nyújtotta be munkakérelmét. Mivel álláshoz nem jutnak, segélyben részesülnek, annak ellenéNem vitás, Párkány és vidéke komoly munkanélküliséggel küszködik. Az általános gazdasági hanyatlás nem engedi meg, hogy e téren lényeges javulásra számítsanak. Az aktív foglalkoztatáspolitika, a vállalkozóknak nyújtott helyi kedvezmények és az idegenforgalom erőteljes propagálása, s kiaknázása azonban mérséklőleg hathat, és csökkentheti az állástalanok számát. SIDÓ H. ZOLTÁN tei csak ritkán élnek az elbocsátás lehetőségével, új vállalkozási lehetőségeket keresnek, mint például Szőgyénben. A párkányi Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban megerősítették, csak fokozatos leépítéssel számolnak, úgy, hogy közben folyamatosan felvesznek képzett munkaerőt. Alžbeta Kápostášová, a gyár személyzeti igazgatója adatokkal támasztotta alá az alkalmaIGAZSAGKERESES... KÉT VÉLEMÉNY EGY (VOLT) BÓDVA MENTI MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZET ÁTALAKÍTÁSÁRÓL • A JOGOSULT SZEMÉLYEK TÁJÉKOZATLANOK VOLTAK, VAGY TUDATOSAN DÖNTÖTTEK ÍGY? Bár a mezőgazdasági szövetkezelekben a vagyoni viszonyok szabályozása és a vagyoni igények rendezése a transzformációs törvény szerint lényegében már megtörtént, akadnak az utólagos igazságszolgáltatási folyamatnak is olyan „ügyei", amelyeket az érintett személyek egyelőre nem tudnak önmagukban megelégedéssel lezárni, s ki tudja, egyáltalán megbékélnek-e azzal valaha is. A péderi M. Kiss István sem tud lelkiismeretfurdalás nélkül pontot lenni a voll Bodolói Mezőgazdasági Szövetkezetben megvalósított transzformáció után. Azt állítja, az egykor földjüktől, jószáguktól és mezőgazdasági gépeiktől megfosztottak kártérítése náluk nem sikeredett a legtökéletesebbre. Elkészült ugyan a transzformációs tervezet, majd azt a jogosult személyek második közgyűlése el is fogadta, de... Elmondta az esetét. Az elmúlt év április 28-án őt, mint a nem szövetkezetben dolgozó földtulajdonost megválasztották a hetvenes évek elején társult hat földműves-szövetkezet átalakításának irányítását előkészítő transzformációs tanács elnökévé, ám a transzformációs tervet megvitató második tagsági gyűlésen már nem ő elnökölt. Néhány héttel azt megelőzően ugyanis ebből a tisztségéből a tanács leváltotta őt. Szerinte azért, mert az ingó vagyon értékét a többi tanácstagtól eltérően nem a hiányos és hitelesíthetetlen egykori kimutatások alapján akarta meghatározni, hanem a törvény felkínálta hektáronkénti 26 800 koronás egységes árral. Számvetése szerinl ebben az esetben ő ugyan közel 25 ezer koronát veszített volna, ám mégis ezt tartotta az igazságosabb rendezésnek, főleg azok szempontjából, akiknek a bevitt ingóságaikról már sehol sincs hiteles okirat. Javaslatát nem sikerült beépíttetnie a szövetkezel készítette transzformációs tervezetbe sem az előkészítés időszakában, sem a tervezetet jóváhagyó decemberi gyűlésen. Sőt, ez utóbbin szót sem kapott, hogy a jogosult személyek előtt bővebben kifejthesse ezt a javaslatát. Bántja őt, hogy az ő igazságosabb kártérítési tervét többek között olyan szövetkezeti tagok hiúsították meg, akik földdel nem rendelkeznek. Kiss úr azt is elmondta, nem ellenzi ő a mezőgazdasági szövetkezelek fennmaradását, ám vallja, távlatilag csak akkor lesz a falunak erös, megbízható gazdasági bázisa az agrártermelés, ha a tulajdonviszonyok a jogosult személyek szempontjából minél elfogadhatóbban rendeződnek, s a parasztembert ért többi sérelmet is minél igazságosabban orvosolják. Olvasónk panaszával kapcsolatban felkerestük a „másik felet" képviselő Krusinszky Ernőt, a januárban hat eredeti kisszövetkezetre osztódolt Bodolói Mezőgazdsági Szövetkezet legutóbbi elnökéi. fme az ő érvelése: — A jogosult személyek annak rendje-módja szerint megválasztották a 15 fős transzformációs tanácsot, s az elnök M. Kiss István lett. Transzformációs tervet a törvények értelmében kidolgozhatott minden jogosult személy. Ehhez joga volt mindenkinek, míg a szövetkezet vezetőségének ez kötelessége volt. Mi, vagyis a szövetkezet a tervjavaslatot a megszabott haláridőn belül átadtuk a transzformációs tanácsnak. A tanács megtárgyalta, és úgy döntött, hogy a második közgyűlés elé terjeszti. Kiss úr nem értett egyet annak egy lételével, vagyis azzal, hogy a vagyonrész kiszámításakor a bevitt ingóságok értékét vegyük figyelembe. Ragaszkodott a hektáronkénti 26 800 koronás átlagos érték elfogadásához. Nos, a törvény azt mondja, hogy ezt a megoldást abban az esetben kell, kellett alkalmazni, ha nem volt nyilvántartás a bevitt ingóságról. Nálunk viszont van, volt. Hogy az mennyire pontos és mennyire hiteles, azt én nem tudom megállapítani. Ha a jogosult személyek közül bárki is úgy érezte, hogy tud igazságosabb megoldást, ugyanúgy elkészíthetett egy tervezetet. Kiss úr is megtehette volna, hogy a szövetkezet alapanyagai és az ő elképzelése alapján elkészít egy tervezetet, illetve annak a vitatott részét. Természetesen, a kellő számításokkal. Ezt megtehette volna, mint jogosult személy, de nem a tanács nevében, ugyanis a tanács az eredeti javaslat előterjesztése mellett szavazott. Egyébként a vagyonelosztásnál figyelembe kell venni a létező vagyon értékét is. Szerintem a Kiss úr javasolta megoldás sem lett volna igazságosabb, mert nem hiszem, hogy igazságosabbnak tartották volna a nagy értékű ingóságot bevitt jogosult személyek, ha ezen az alapon olyanoknak is járna a hektáronkénti 26 800 korona ingóságérték, akik a földjükön kívül jóformán semmit sem „adtak" annak idején a közösbe. A tanács, melynek tagja voll néhány további földtulajdonos is, ezt is mérlegelve döntött úgy, ahogy döntött, a második közgyűlés pedig jóváhagyta a javaslatot. * * * Érvek és ellenérvek, igazságok az egyik és a másik szempontból, ön szerint, Kedves Olvasó, kinek van több igaza? Netán annak, aki azt állítja, utólag, hogy a földiörvény és a transzformációs törvény hármas osztályzatot érdemel, míg annak a gyakorlati megvalósítása négyest? Vagy annak, aki szerint az átalakítás sem lehet abszolút igazságos? GAZDAG JÓZSEF zottak számának mozgását: „1990ben éves átlagban 3700 főt foglalkoztattunk, 1991-re e szám 3517-re mérséklődött, tavaly 3368-an, míg most áprilisban 3225-en dolgoznak a papírgyárban. Az idén éves átlagban 3200 fővel számolunk. Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb képzettségűek távoznak el tőlünk, és kvalifikáltak lépnek a helyükbe. Korkedvezményes nyugdíjbamenés esetében öthónapos átlagfizetésnek megfelelő végkielégítést adunk." Persze, a kismértékű leépítés sem hálás dolog, azonban a papírgyár értékesítési gondokkal küzd. Termékeinek a felét az építőipar veszi át, amely szintén stagnál, ráadásul még tavaly, az általános forgalmi adó bevezetése előtt feltöltötték építkezési anyagokból a raktáraikat. Jelenleg tehát egy beszűkült piacon próbálnak talpon maradni. Az ország kettéválása méginkább nehezítette a JCP helyzetét; a cseh export meghatározó szereppel bír, s a nyakatekert vámügyi előírások lassítják az anyag- és pénzforgalmat. S hogy a kép teljes legyen, a gyár másodlagos fizetésképtelenséggel küzd. Ezek ismeretében nem nevezhető radikális csökkentésnek a több lépcsőben zajló elbocsátás. Sajnos, bizonytalan időket élünk, lehet, hogy a 3200 alkalmazott is csak ten/ marad, ugyanis júniusban kerül sor a részvényesek közgyűlésére, és az új tulajdonosok pedig gyökeresen módosíthatnak a JCP jelenlegi vezetésének elképzelésein. A kor kihívásának megfelelően az egyre magasabb, az egyre sokoldalúbb képzettség válik követelménynyé. A papírgyár ennek megfelelően saját felvételi rendszert dolgozott ki. A meghirdeteti állásajánlataikra pályázókat intelligenciatesztnek vetik alá, általános szakmai és emberi kritériumoknak kell megfelelniük, a kapott adatokat számítógépeken dolgozzák fel. A rekvalifikáció szintén a nagyobb hatékonyságot szolgálja. Alžbeta Kápostášová két vállalati tanfolyamot emelt ki: a villás targoncás kocsik vezetőivé és a hegesztőkké való átképzést. Saját hegesztőiskolájuk van, s az itt szerzett mesterlevél az egész országban érvényes. Mivel a gyártóprogramok nagyobb rugalmasságot igényelnek, a cél az, hogy egy-egy munkásnak akár több szakma is legyen a kezében.