Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24 / 95. szám, szombat

ÉRDEKESSÉG 1993. ÁPRILIS 24. HIUSAG, FÉRFI A NEVED? Készült egy felmérés a Brit Pszichológiai Társaság napokban esedékes évi közgyűlése számára arról, hogyan viszonyulnak a férfiak a képeslapok által sugallt szépségideálhoz. Bár a felmérés készítői csak 28 diákot, fiút és lányt kérdeztek meg, a közzétett eredmények óriási visszhangot váltottak ki. Kiderült ugyanis, hogy nagyon sok férfi elbizonytalanodik, ha összehasonlítja magát a magazinok izompacsirtáival. Vagyis az erősebb nem képviselői ugyanúgy reagálnak ezekre a fotókra, mint ahogy a nők többsége is szenved a tökéletes alakú, hibátlan bőrű és frizurájú fotomodeliek látványától. Az Evening Standard című esti lap véleménye szerint legfőbb ideje volt, hogy ez bekövetkezzen - miért csak a nők szenvedjenek? Kiderült, a férfiak kezdetben elégedettebbek voltak testükkel, de a képeslapok végül is telibe találtak az idealizált külsőt ábrázoló felvételeikkel, a férfiak elégedetlenek lettek önmagukkal. Megerősíti ezt a tendenciát Francis Cottam, a For Him című férfimagazin kiadója, aki szerint a férfiak igyekeznek elérni a kozmetikai szépségideált, olyanok akarnak lenni, mint a magazinok szépfiúi. Azt hiszik, ha izmosak lesznek, mint Arnold Schwarzenegger, akkor könynyebben csavarják el a lányok fejét. Viszont Arthur Crisp professzor, a fogyókúrák által okozott étvágytalanság és más betegségek szaktekintélye úgy látja, nincs itt semmi gond, a férfiak stabilitását csak csodálni lehet. A történelem során már számtalanszor molesztálták őket külsejük miatt, de ők ettől sosem szenvedtek. Rosie Boycott, az Esquire fériMmiei' filap kiadója szintén úgy vélekedik, hogy nincs itt semmilyen egészségügyi kockázat sem, bár tény, hogy a férfitestet egyre gyakrabban használják reklámcélokra. Ellenkezőleg, ez csak javulást hozhat, a férfiak majd igyekeznek egészségesebben élni. Biztos, hogy egyesek kiborulnak, ha összehasonlítják saját testüket a képeslapok gyönyörű fiúinak alakjával, de ez még mindig jobb, mint a drogos vagy a sörhasú férfiak. Attól pedig igazán nem kell tartani, hogy a férfiak magukévá teszik a nők idegesítő és veszélyes véleményét, mely szerint az ember sosem lehet túl sovány. ÚJ SZÉPSÉGIDEÁL Mutáló hangú fiacskáját a mama elviszi a kozmetikusához, mert a tini orvosa figyelmeztette az anyukát: ha nem tesz valamit a gyermek rettenetesen pattanásos arcával, az lelkibeteg lesz. S a fiú szégyenkezve bár, de megy, mert a pattanásait a kozmetikusnál is jobban rühelli. A magazinok szépfiúi, a mozi tinisztárjai ugyanis nem pattanásosak, sőt még a szakadt rockzenészek között is alig néhány akad. S a nyakigláb kamasz szorgalmasan kenegeti a ,,bigyóit", magára mázolja az élesztős maszkot - s megőrjíti a famíliát, mert a „kezelések" alatt bezárkózik a fürdőszobába. A mai 40-50 éves férfiak még a kozmetikus gondolatától is elborzadnak, nyeglének, selyemfiúsnak, esetenként „homokosnak" tartják fiaik-unokáik „férfiatlan' tetteit. Pedig csak arról van szó, hogy mára kiment a divatból a „macho", a kemény, szinte kegyetlen erős him, s helyére lépett az ápolt, jól öltözött férfi, aki nem annyira erejével, mint inkább eszével, kellemes külsejével hódít. Ennek az új szépségideálnak a jegyében lett divat a férfiak körében a - szőrtelenítés. Bealkonyult a szőrös mellkasnak, amely a fékezhetetlen vadság és agresszivitás szimbóluma volt. A testépítők hozták divatba a szőrtelenséget, hiszen így jobban érvényesülnek az izmok. Majd Saint Laurent, a párizsi divatdiktátor állt elő szőrtelen mellű férfimodellekkel. Ma már nagyon sok - s nemcsak kimondottan fiatal - férfi borotváltatja, gyantáztatja szőrzetét, de vannak, akik a meglehetősen fájdalmas és költséges végleges szőrtelenítésre is vállalkoznak. Tökéletesen megfelel ennek az új szépségideálnak a kolumbiai származású amerikai sztármodell, Diego Serrano, aki ma már nemcsak a képes magazinokban szerepel, hanem újabban a mozivásznon is. S mivel azt vallja, hogy nem szabad az életben csak egy dolgot csinálni, esetenként topmodellként is szerepel. AZ ERŐS NEM GYENGÉI Orvosok a megmondhatói, hogy a hipochondria leginkább férfibetegség. Talán azért - ez is bizonyított tény -, mert a férfiak sokkal roszszabbul viselik a fájdalmat, mint a nők, sokkal türelmetlenebb betegek. Ám az igazán egészséges férfiaknak is megvannak a maguk gyengéi, olyanok, amelyek kimondottan az - állítólag - erősebb nemre jellemzőek. Minden férfi szeretne ellenállhatatlan lenni, viszont - függetlenül életkorától - minden második férfi elégedetlen önmagával, kisebbrendűségi érzéssel küzd. A negyven éven túli férfiak kétharmada kifejezetten elégedetlen külsejével, például úgy találja, hogy nem elég dús a haja, zavarja a dereka körüli „úszógumi". Kortól függetlenül minden harmadik férfi úgy véli, nincsen elég tapasztalata a nőkkel, minden második attól retteg, hogy nem elég jó az ágyban. Ez utóbbi nem is olyan alaptalan félelem, hiszen minden harmadik 18-29 éves férfival már előfordult, hogy éppen akkor mondtak csődöt, amikor leginkább szerették volna férfiasságukat bizonyítani. Egyébként a potenciazavarok 20-30 és 40-60 éves korban általában szervi eredetűek, 30-40 éves korban azonban leginkább lelki okokra vezethetők vissza. Sok férfi a nemi betegségektől fél, minden harmadik attól tart, hogy elhagyja a partnere, s ugyanennyien gondolják úgy, nem tudják kielégíteni feleségüket vagy élettársukat. Mindezek a félelmek, kudarcok, a családi és munkahelyi gondok sokszor türelmetlenséghez, máskor fölényességhez vezetnek, de lehetnek a féltékenység, sőt depresszió okai is. S mit tehetnek a nők annak érdekében, hogy a férfiak könynyebben legyőzzék vélt és valós nyavalyáikat? Elsősorban nem a fülüknek, hanem a szemüknek, s főleg fejlett ösztöneiknek hisznek, s ezek alapján viszonyulnak környezetük férfitagjaihoz. Amit pedig feltétlenül szemük előtt kell tartaniuk, legyen szó férjről, apáról, fiúról, kollegáról: Húszévesen a férfiak csak a szexszel és a jövőjükkel foglalkoznak. Harmincévesen apák akarnak lenni, negyvenes éveikben válságba kerülnek, elsősorban hivatásukkal, állásukkal kapcsolatosan. Ötven fölött a testi jólétre helyezik a hangsúlyt - ami meg is látszik rajtuk. Hetven fölött pedig elsősorban lelkük van a férfiaknak, mindennél jobban vágynak a megértésre, a pátyolgatásra. S hogy mikor törődnek a nőkkel? Hát... Valamikor közben. De inkább csak elviselik, hogy a nők velük törődnek. CSÓKOLNI TUDNI KELL Mindent meg lehet tanulni, a csók tudományát is - ráadásul a gyakorlás igazán kellemes mind a nők, mind a férfiak számára. Már magyarul is megjelent A csókolózás művészete című amerikai tanulmány, amely világszerte óriási siker. Kis és nagy titkok egyaránt elleshetök belőle - s főleg alkalmazhatók. Nem árt, ha a férfiak tudják: a nők 90 százaléka imádja a nyakpuszit, legyen finom, szinte leheletnyi, vagy akár cuppanós - a hölgyek nyaka izgatóan bizsereg tőle. A férfiak (85 százalék) és a nők (98 százalék) egyaránt kedvelik a meglepetésként érkező puszit. S bár első hallásra talán hihetetlen, de a magukat visszafogottnak tituláló urak szinte kivétel nélkül (90 százalék) szeretik a nyilvánosan kapott puszit. Ezzel bizonyítják: mindenki előtt vállalják kapcsolatukat, büszkék a nőre, aki hozzájuk, csakis hozzájuk tartozik. Az arcpuszit gyengéden leheljük partnerünk orrára, szemére, ajkára - a hatás nem maradhat el! A cukros puszit, amely közben saját szánkból a partner szájába helyezzük át a cukorkát-bonbont, csak olyan partnerrel érdemes gyakorolni, akiről biztosan tudjuk: kedveli az édességet. Nagyon lehangoló lenne ugyanis, ha későn derülne ki ennek az ellenkezője... Vérpezsdítő szerelmi gyakorlat a szívós puszi, ennek során az ajakkal finoman szívjuk a partner ajkát vagy bőrét - bárhol. Ez már nem is puszi, ez igazi szerelmes csók! De lehet gyakorolni az eszkimó puszit is, amely új, de egyre népszerűbb. Mivel ez orrpuszi, hiszen a partnerek lágyan összedörzsölik az orrukat, influenza idején jobb mellőzni. TAWMCHOLSÖN A NŐVÉRE FIA Bombaként robban Ethel Mary Nicholsonnak, a hollywoodi sztár anyjának végrendelete, amelyben kerek perec közölte vele: nem a fia, ahogy mindig is hitte, hanem az unokája! - El akartuk kerülni a nagy szégyent - nyilatkozta könnyek között June Nicholson, Ethel lánya, Jack igazi anyja. - Tizenöt évesen ejtett teherbe egy férfi, akit nem is ismertem. New Jerseyben élő szegény családunk számára abban az időben katasztrófa lett volna elismerni, hogy kiskorú leányanya lettem - mindenki leköpdösött volna minket. Igy hát megegyeztünk anyámmal, hogy Jackot,,adoptálja". Csakhát ezt eddig nem mondtuk meg neki. Most már mindenki számára világos, mi is motiválta azt az ,,erős testvéri szeretetet", amellyel June viseltetett Jack iránt. A sztár, aki Hollywoodban valóságos intézmény, egyszerűen csak ,,a Jack", viszont mindig is példaképet látott abban, akit nővérének hitt, mindig tanácsai szerint járt el - akárcsak ha az anyja lett volna... Az oldalt szerkesztette: GŐRFÖL ZSUSZA