Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-22 / 93. szám, csütörtök

1993. ÁPRILIS 22. HAZAI KÖRKÉP .ÚJSZÓ* EGY HELYETT KÉT VÁLLALAT LÉTSZÁMCSÖKKENTÉS ELŐTT A LÉVAI TEXTILGYÁR Léva legnagyobb ipari komplexuma, a Levitex gyapotfeldolgozó április elsejétől két önálló vállalatként működik. A kettéválás okaira kerestük a választ Stanislav Horniakkal, a korábban egységes Levitex volt igazgatójával beszélgetve. - Napjaink bonyolult gazdasági helyzetében a kisebb termelőüzemek gyorsabban képesek alkalmazkodni a piacgazdSIkodási feltételekhez. Döntésünk fő oka tehát az volt, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsünk a gazdasági hatékonyság növelésére. A PHARE program keretében az új vállalatok leegyszerűsödött szervezési szerkezetével számolunk. Csökkennek állandó költségeink, így aztán termékeinknek is nagyobb esélye lehet a konkurenciával szemben, hisz remélhetőleg javul minőségük, és olcsóbbak is lehetnek. Az eddiginél mindenképpen nyereségesebb termelést várunk. • Bemutatná a két vállalatot? -Az első, a főleg a termelésre, illetve kereskedelmi tevékenységre szakosodó vállalat továbbra is Levitex néven működik majd. A termelőcsarnokok tartoznak hozzá, továbbá a fonoda, a szövődé, a finomító és az energetikai részleg. A vállalat maga gondoskodik termékeinek értékesítéséről is. A szlovák gazdasági minisztériumtól jómagam kaptam megbízást arra, hogy a Levitex állami vállalat igazgatója legyek. A Levitexből kialakított másik vállalat Levikom állami vállalat néven működik. A volt közös vállalatban működik ez is, de függetlenül a termelőcsarnokoktól. Elsősorban kereskedelemmel, étkezési, javítási és fuvarozási szolgáltatások nyújtásával foglalkozik majd, ós bizonyos mértékű, elsősorban nem textilipari jellegű termeléssel is. A Levikom állami vállalat vezetésével Kovács Pétert, a volt közös vállalat kereskedelmi vezetőjét bízták meg. • És mi lesz a két ,,új" vállalat alkalmazottaival? - A lévai textilgyár március végéig 1800 munkást foglalkoztatott, az új vállalat ebből 200 dolgozónak ad munkát. Június végéig a Levitex kénytelen lesz csökkenteni munkásainak számát. Nem közömbös számunkra azoknak az embereknek a sorsa, akik majd megkapják felmondásukat, ezért konfekciós műhelyünkben ajánlottunk nekik munkát. Sajnos, ezt sokan nem vállalták. -vkiA HARC MÉG CSAK MOST KEZDŐDIK (Munkatársunktól) - A mezőgazdasági szövetkezetek átalakításának jogi és gazdasági következményeit elemezték tegnap az újságírók előtt a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség központi vezérkarának szakemberei. Cyril Moravčík elnöki bevezetőjében rámutatott, hogy az általuk előre megjósolt válság, sajnos, nemcsak hogy beteljesedett, hanem még az ő elképzeléseiket is felülmúlta. A szövetkezetek átalakításának folyamatában megújulás helyett példátlan mértékű leépülés lett jellemző a mezőgazdasági termelésre, a szövetkezetek tengődnek. A transzformációs törvény ellentmondásai ellenére az átalakítási folyamat végén 965 átalakult mezőgazdasági szövetkezet, 12 részvénytársaság és 9 kft. kérte bejegyeztetését a vállalati nyilvántartásba. A harc a vagyonrészesedésért azonban még csak most kezdődik. A szövetség több intézkedést is javasolt a tárca vezetésének a vagyonelpsztás és -kivétel körüli gondok kezelésére. A sajtóértekezleten megtudhattuk azt is, hogy nem javasolják a transzformációs törvény megváltoztatását, netán teljes eltörlését, azonban mindenképpen szükségessé válik, hogy azok, akik nem akarnak önállóan gazdálkodni, kiszámított vagyonrészüket értékpapírok formájában a piacra vihessék. Egyúttal fontos lesz a bérleti szerződések időpontjának kitolása is, amelyet legalább egy generációs időszakra, tehát 20-25 évre javasolnak. A sajtóértekezleten bejelentették, hogy a szövetség országos konferenciájára május 28-án Pozsonyban kerül sor. -tszlOTMILUO HELYETT TÍZ MÉGIS CENZÚRÁZ A KULTURÁLIS MINISZTER? (Munkatársunktól) - Hetek óta keringtek a hírek arról, hogy Dušan Slobodník kulturális miniszter „befagyasztotta" a nemzetiségi könyvkiadásra szánt támogatást egy-két kiadvány ürügyén. A kérdéses kéziratok közt szerepelt többek közt a Kalligrarn Kiadó által kiadandó Sas Andor szlovák állambeli zsidókérdéssel foglalkozó könyve és a Madách Könyvkiadó által készített Új Mindenes Gyűjtemény című kiadvány. A kérdéses kötetek végűi is nem kaptak minisztériumi támogatást, a nemzetiségi könyvkiadásra szánt ötmillió koronás összeget viszont a kulturális minisztérium nagylelkűen tízmillióra emelte. Ez annyit jelent, hogy a szlovákiai magyar kiadók hétmillió korona támogatást kapnak az 1993-as évre. A Szlovákiában élő németek félmilliót, a romák ugyancsak félmilliót, az ukránok és ruszinok pedig kétmilliót kapnak a kulturális kormányzattól. Mint azt Klára Ferlíkovától, a kulturális minisztérium nemzetiségi kultúrák osztályvezetőjétől megtudtuk, tegnap az április 14-i, első negyedévre esedékes támogatás „folytatásaként" elosztották a második negyedévre esedékes minisztériumi támogatást. Ezek szerint a Kalligrarn Kiadó 36 kötetre, a Madách Kiadó 23 kötetre kapott állami támogatást, míg a Lilium Aurum Könyvkiadó 20 könyvre kapott a szlovák kulturális minisztériumtól pénzt. Az eset szépséghibája mindöszsze annyi, hogy A Szlovákiai zsidóság történetéből (Sas Andor), valamint a Fteszlovakizáció (Vadkerty Katalin) című kötetek nem részesültek támogatásban. Ki lehet ugyan adni őket, viszont a minisztérium szóvivője szerint nem várható el a minisztertől, hogy olyan kiadványok megjelenését támogassa, amelyek Szlovákia derűs képét megzavarnák. (k-y) VÁMZÁRRAL A FEKETEFUVAR ELLEN (Folytatás az 1. oldalról) kozott figyelemmel kísérik ezentúl, s csak a vámtörvényben meghatározott határátkelőhelyeken léphetnek be, illetve ki Szlovákiából. ,,Ha az ilyen érzékeny cikkeket szállító kamion árujának értéke meghaladja az 50 000 amerikai dollárt, akkor a vámügyi szervek bekísérik a belföldi vámhivatalba, aminek kíséretátalánydíja 15 000 korona. Természetesen nem egyenként kísérjük a fuvarozókat, hanem három-négy kamionból álló menetoszlopot alakítunk ki, s egy gépkocsi elöl, egy pedig hátul követi a teherautókat" - mondta Vladimír Lőrinc. Hogyan működik ez a gyakorlatban? Az oroszvári határátkelő egyike a „kiválasztottaknak", tehát itt fogadhatják az alkohollal, dohánnyal megrakott fuvarokat. Ecker főhadnagy, az állomás parancsnoka: „Eddig nem sok tapasztalattal rendelkezünk, hiszen az új előírások a napokban léptek életbe. Valóban, konvojokban kísérjük el az inkriminált árucikkeket szállító teherautókat. Ennek van egy hátulütője, mégpedig az, hogy az első kamionnak meg kell várnia, amíg több összegyűl. Ez akár 24 órás várakozási időt is jelenthet. A 15 000 koronás átalánydíj pedig csupán Szlovákiára érvényes. Tehát aki tovább tart Csehországba, az a szlovák-cseh határon újabb 15 000 koronát szurkol le. Más országokban sem ismeretlen e díjtétel, például Lengyelország 1000 német márka befizetését tette kötelezővé. Ellenben, ha ezen áruk szállítása a TIR karnet alapján történik, s a raktérben 50 000 dollárnál kisebb értékű áru van, akkor a fuvar mentesül az átalánydíj alól." Mint kiderült, a vámzár kötelező megléte nem újdonság a szállítók számára. A TIR szabályok ezt már 1975-től előírják, a hazai hatóságok most csupán nyomatékosan megkövetelik a betartását. Vannak azonban kivételek e szabály alól, mégpedig a tömeg- és az ömlesztett árut szállító járművek esetében. „A kivétel a gyakorlatban azt jelenti, hogy a homokot, kavicsot, szenet fuvarozók, valamint a fahasábokat, acélcsöveket, betonlapokat szállítók mentesülnek a vámzár alól rakományuk speciális volta miatt" - részletezte a főhadnagy. A nem szeszt, dohányt, és elektronikát szállító teherautókra nem vonatkoznak a korlátozó intézkedések, tehát az átalánydíj befizetése, a kocsikíséret és a csak bizonyos határátkelőhelyek használata. Az április 19-én hatályba lépett törvény egy joghézagot betömött, egy ügyeskedési módot kiiktatott a feketézők módszereinek széles tárházából. Az államkasszába is csurran-cseppen az átalánydíjakból, azonban korántsem gondolhatjuk azt, hogy a csempészésnek e lépéssel gátat vetettünk. A biztonságosnak vélt vámzárak oltalmában, noha kisebb menynyiségben is, tovább folytatódhat a dohány és az alkohol illegális behozatala. . SIDÓ H.ZOLTÁN A SZLOVÁK POLITIKA - ITT ÉS iOST Amennyiben a politika számunkra azt jelenti, hogy: a közügyek intézésében való lehető legnagyobb mértékű részvételért folytatott törvényes küzdelem (noha lényegének meghatározásakor inkább azt a csúf szófordulatot használjuk, hogy hatalomért vívott küzdelem), ákkor meg kell állapítanunk, hogy Szlovákiában manapság a pártok többsége ennek éppen az ellenkezőjét teszi. A hatalomért folytatott küzdelmet észrevétlenül felváltotta a hatalomtól való eredményes elhatárolódásért vívott harc. A gyakorlatban a DSZMtől való elhatárolódás. A politikai pártok a szlovák realitást szemlélve felismertek egy alapvető tényt: Bárki minél kevésbé gyanúsítható azzal, hogy részt vállal a közügyek intézéséből (más szóval minél kevésbé gyanúsítható a Mečiarral való együttműködéssel), a jövőben annál nagyobb esélye lesz a hatalomból való részesedésre. Ez - vitathatatlanul logikus magatartás. A DSZM katasztrófába kergette Szlovákiát. A lakosság még csak sejti, hogy mennyire hosszantartók lesznek ennek a következményei (a 13,5 milliárd koronányi költségvetési deficit, amit három hónap alatt sikerült „összehozni", csak az első fecskét jelenti). A többi politikai párt számára a katasztrófa létrehozóitól való mielőbbi elhatárolódás az előnyös. Černák Szlovák Nemzeti Pártja éppen ezért lépett ki a kormányból (tekintve, hogy hány kommunista van az SZNP soraiban, a nómenklatúr múltra való utalás inkább rossz viccnek látszik), és hivatalosan éppen ezért nem lép be a kormányba Weiss pártja, noha erre már kapott ösztönzést (pedig a DBP hú maradt önmagához, és valószínűleg hálásan vállalkozik politikailag jelentéktelen helyek betöltésére az államigazgatásban). Ma egyszerűen az a helyzet, hogy senki sem akar bemocskolódni az azokkal való együttműködéssel, akiket rövidesen elnyeli saját politikájuk ingoványa. Tehát a pártok megvárják, amíg a DSZM megmártózik ebben a mocsárban. Vladimír Mečiar Dévény ódon váránál dörgedelmes hangon egységre szólította fel Szlovákiát. Immár itt van a megálmodott egység. Paradox helyzet alakult ki: az egység kovácsolója ellen jött létre. A nacionalisták, a kommunisták, a kereszténydemokraták és a liberálisok figyelemre méltóan egységesek Mečiar ellen. Mindegyikük azt kiáltja: „Semmi közöm hozzá, mindenről Mečiar tehet". Ez azonban átlátszó mellébeszélés. A tények azt mutatják, az ellenzék is vétkes abban, hogy idáig fajult a helyzet. Egészen másképp alakult volna a helyzet, ha a DBP, az SZNP és a KDM idejében ellenáll a katasztrófával végződő törekvéseknek. Hogy melyik párt mennyire ismeri ezt fel, azt majd a parlamenti szavazások mutatják meg. A Szlovákia önkéntes elszegényedéséhez vezető lépéseket Černák pártja épp úgy támogatta, mint Weiss DBP-je. Úgy tűnik, Szlovákia számára nem az lesz a legelőnyösebb, hogy megvárják, amíg Mečiar teljesen elvérzik. Tudatosítani kellene, hogy az ellenzék ezt az embert gyakorlatilag bármikor leválthatja. A pártok által választott módszer helytelensége két problémából következik. Az első: minél később távozik Mečiar, Szlovákia annál inkább elszigetelődik. Senkit se tévesszen meg, hogy John Major, vagy Jacques de Groote, a Nemzetközi Valutaalap igazgatója dicsérte Mečiart, és mosolygott. A nyugati diplomaták már ilyenek. Azonban a tények döntenek el mindent. Például az a tény, hogy a Nemzetközi Valutaalap elnapolta a hitel folyósításáról való döntést. Egy szó mint száz: Szlovákia Mečiarral az élen eredményesen halad a nemzetközi elszigetelődés felé. A másik probléma: minél gyorsabban fejeződik be a kormány eddigi irracionális politikájának az érvényesülése, minél hamarabb megkezdi az ellenzék a normális reformot, annál nagyobb lehetőség lesz az elégedetlen lakosság nyomásának elviselésére. És ellenkezőleg: minél mélyebben süllyed a gazdaság az inflációba, minél nagyobb lesz a deficit, annál nehezebb feladat lesz meggyőzni a lakosságot arról, hogy átmenetileg vállalni kell a helyzet romlását. Mindent összevetve: Mečiar lemondatása lenne most a leghasznosabb lépés Szlovákia számára. Stefan Hrib, (Lidové noviny) NEM SZERETNEM, HA A SZOMSZÉDAIM LENNENEK: 100 ROMÁK ZSIDÓK MAGYAROK CSEHEK H 1992 januárja §§ 1993 márciusa (Forrás: Társadalom-elemzési Központ) AHOGY ÉN LÁTOM NÓMENKLATÚR, Könnyen előfordulhat, hogy a fenti címben szereplő melléknév már alapfokon se szerez sok örömet éber nyelvőreinknek. Hát még fokozva! Lehet, hogy valamelyik közülük majd szellemes tárcában bizonyítja be, hogy: a magyar nyelvben pedig nincs is ilyen melléknév! Sőt, a szlovákban se létezik, sőt, még a szlovák politikában sem. Nem létezik sem nómenklatúr (melléknév), se nómenklatúra (főnév). Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártja (a három és fél évesnél fiatalabbak kedvéért: volt kommunista párt - a szerző megjegyzése) elnökének, az SZK Nemzeti Tanácsa első alelnökének véleménye szerint jobb lenne, ha már egyszer ós mindenkorra kiiktatnánk a politikai nyelvhasználatból ezt a csúf kifejezést. Jelzőként is, főnévként is. Igaza van. Iktassuk ki! Csakhogy Anton Hrnko, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője még úgy véli, vannak, voltak és lesznek nómenklatúr káderek. És ez éppen akkor jutott az eszébe, amikor tudomására jutott, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Demokratikus Baloldal Pártja legfelsőbb vezetése megegyezett a további parlamenti és parlamenten kívüli együttműködésben. És hirtelen az is eszébe jutott, hogy a paktum megkötése azt jelenti: visszajönnek a nómenklatúr káderek. Én egyáltalán nem értek egyet Anton Hrnkóval, a Szlovák Nemzeti Párt kiválóságával. Szerintem nem jönnek vissza a nómenklatúr káderek. Mivelhogy el sem mentek... Érdekes, hogy mennyire szelektív a mi demokratikus politikusaink memóriája. Peter Weiss vércukra is csak bizonyos tények felidézésére szökik fel. Amíg felhőtlen volt a MeNÓMENKLATÚRABB, čiar-Weiss-Prokeš (majd Cérnák) trió együttműködése, soha egyiküknek eszébe nem jutott volna lenómenklatúrázni a másikat, vagy a másik pártjában nyüzsgő nómenklatúrákat. Sőt, Mečiar már-már törvénybe iktattatta azt is, hogy ŠtB-zni sem szabad, mert itt, Szlovákiában az emberekről bebizonyítható, hogy soha senki a tájára sem ment a titkosrendőrségi irodának, csak ha muszáj volt. Ha megszorongatták az illetőt, ha ő szorongatott meg másokat és egyéb alkalmakkor. Mérget veszek rá, hogy amióta Jozef Černák volt miniszter egy kicsit tisztességesebbnek bizonyult (és előrelátóbb politikusnak) Peter Weissnél, amióta kilépett a kormányból, mert tisztában van vele, hogy aki Vladimír Mečiar közelében marad, az csak besározódhat, azóta a Demokratikus Baloldal Pártjában ismét aktivizáltak néhány káderest az átkos időszakból. Nincs kizárva, hogy nem Pavol Kanist bízta-e meg a pártelnök, mondván: Paľo, nézz körül Černák emberei között, nincs-e véletlenül néhány nómenklatúr káder. Csak erről jut eszembe, hogy volt egyszer egy szerkesztőség, amelyben úgy 1990 januárjában az 1968 utáni tisztogatás visszatért kárvallottjai demonstratív módon lapozgatni kezdték az újság 1970 és 1989 közötti bekötött évfolyamait. És a lapozgatok piros ceruzát használtak és zöld ceruzát, meg kéket. Aláhúzogatták a konszolidáció hajnala és a bársonyos forradalom kezdete között megjelent dolgozatokat. Helyszíni tudósításokat május elsejékről, spontán megnyilvánulásokról szóló reflexiókat, chartásokat mélységesen elítélő kommentárokat stb. Néhány nap múlva a szerkesztőség magukat érintve érző tagjai is lapozgatni kezdtek. Ők is piros, zöld és kék ceruzát használtak. És megkezdték az aláhuzigálást. Ettől fogva úgyszólván egycsapásra megszűnt LEGNÓMENKLATÚRABB a lapozgatás és aláhuzigálás. A bekötött évfolyamok - az 1970 ós 1989 közöttiek éppúgy, mint az 1948 és 1968 között nyomtatottak - visszakerültek a szekrények mélyére, és a szekrénykulcsokat ismeretlen tettesek állítólag a Dunába dobták. Ennyit a nómenklatúr jelző alap-, közép- és felsőfokáról. És ennyit kortársaim szelektív memóriájáról. Mindazonáltal azért ami sok, az sok. Vannak dolgok, vannak emberi cselekedetek, amelyeket még a legszelektívebb memóriával sem lehet elfelejteni. És vannak politikai magatartásformák is, amelyekről mindig ugyanaz jut az ember eszébe. Arról is, ahogy Peter Weiss oly nagy mértékben áhítja a hatalmat. TÓTH MIHÁLY MÁSOK ÍRTÁK