Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-22 / 93. szám, csütörtök

HIREK-VELEMENYEK ÚJ szól A SZLOVÁKIAI ÚTVISZONYOKRÓL 1993. ÁPRILIS 22. JAVÍTANÁK, DE NINCS MIBŐL Volt egy osztálytársam, akinek a bátyja Franciaországban teljesített diplomáciai szolgálatot. Tőle hallottam, hogy testvére sosem a saját személygépkocsijával jött haza Szlovákiába, inkább kölcsönzőből vett ki autót, mert a sajátját sajnálta tönkretenni a hazai rossz utakon. Tényleg ilyen rosszak lennének a szlovákiai utak? Ki a felelős a karbantartásukért és az építők vajon milyen garanciákat vállalnak építményükért? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni. Harmadosztályra mát nem telik Dušan Mráztól, a Doprastav vállalat zólyomi üzemének igazgatójától tudtam meg, hogy az építők az előírások szerint az útburkolat minőségéért hároméves garanciát kötelesek vállalni, azonban a konkurencia miatt az építők ötéves garanciákat is vállalnak, ami az aszfaltutak esetében már nem mindig reális. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a jótállási időn belül bekövetkezett meghibásodások vita tárgyát képezik, mert az építők szerint azok oka nem a hibás építés, hanem a szakszerűtlen karbantartás, például a téli sózás. Néha a bíróságnak kell eldöntenie, hogy a javítást az építő vagy a karbantartó vállalat finanszírozza-e. Hogy az útburkolat minősége, legalábbis ami az egyenletességet illeti, a szlovákiai utakon nem éri el a német vagy francia autópályák minőségét, az nagy részben annak tudható be, hogy a nálunk eddig használatos szovjet vagy keletnémet gyártmányú gépekkel egyszerűen nem volt elérhető ez a minőség. Jelenleg már olyan nyugati gépeket is használnak a hazai vállalatok, amelyek képesek ezt a jó minőséget elérni. A jótállási idő lejárta után az utak minőségéért a járási útkarbantartó vállalatok a felelősek. Igen ám, de hiába szeretnék javítani az utakat, ha nincs miből. Azt is hallottam, hogy a minisztérium kimondottan megtiltotta a harmadosztályú és alacsonyabbosztályú utak javítását, mivel arra nincs pénz. Ezt elég hihetetlennek tartottam - habár manapság az egyes tárcák a rendeletek kiadásában nem ismernek lehetetlent - ezért a közlekedési és távközlési minisztériumban is érdeklődtem, mi igaz ebből az állításból. Ivan Regulytól, a tárca szóvivőjétől megtudtam - s ezt később több járási útkarbantartó vállalat igazgatója is megerősítette - ők semmiféle tiltó rendeletet nem adtak ki, csupán arról van szó, hogy szükséges volt felállítani egy fontossági sorrendet. Elsősorban az autópályákat, az első- és másodosztályú utakat kell javítani, a többit pedig csak akkor, ha marad rá pénz. Azt azonban a minisztériumi szakértők is elismerték, hogy az alacsonyabb osztályú utak esetében sokszor nemhogy javításra, de még a legszükségesebb karbantartásra is alig jut valami. Az állami költségvetésből az úthálózatra szánt összeg az idén a tavalyinak csak 60 százaléka, pedig már a tavalyi is csak 70 százaléka volt a tavalyelőttinek. Az idén 800 millió koronát tudnak fordítani útkarbantartásra-javításra, s ez csak a legszükségesebb munkálatokra elegendő. Felmérések szerint minden szükséges felújítás elvégzéséhez legalább 6 milliárd koronára lenne szükség. Salak helyett zúzott kövei Amellett, hogy a költségvetési összeg egyre csökken, a kiadások állandóan növekednek. Azelőtt például télen a jeges út felszórásához salakot használtak, amit az útkarbantartó vállalat ingyen kapott. Később környezetvédelmi okokból a salakról áttértek a zúzott kő használatára, melynek tonnájáért az útkarbantartók 100 koronát fizetnek. Nagyon sokba kerül az útjelző táblák felújítása ós cseréje is - 1994-ig minden útjelzést az új forgalmi előírásoknak megfelelően kell feltüntetni. Olyan bosszúságok is akadnak, hogy az alumínium állványokat, amelyeket 10 évig nem kellene karbantartani, a vandálok egyszerűen elfűrészelik és ellopják. Az útalap sem jelent megváltást A minisztérium az állami útalap létrehozásától várja a megoldást. Jelenleg folyik az erről szóló törvény előkészítése, és 1994. január 1-jétől kellene működnie ennek az intézménynek. Az útalapot az útadóból, az üzemanyagadóból, a különböző illetékekből, bírságokból és egyéb bevételekből hoznák létre. Ez sem jelentene azonban megoldást, mert a minisztérium illetékesei szerint az alapba évi egy-másfél milliárd korona folyna be, ami csupán egynegyede az útviszonyok javításához szükséges összegnek. A szakértők szerint ilyen anyagi lehetőségek mellett egy autópályát legalább 80 évig építenének. Van még egy hátráltató tényező is, mégpedig az, hogy sok út olyan területen fekszik, amelyet annak idején az állam kisajátított, most pedig a restitúciós törvény alapján kártérítést kéne fizetni a terület eredeti tulajdonosának. Ha minden igényt ki akarnának elégíteni, ez körülbelül 4,5 milliárd koronát tenne ki, a karbantartásra pedig semmi sem maradna. Milyenek az utak a volán mögül Arra is kíváncsi voltam, hogy a környező országokkal összehasonlítva milyenek a mi útviszonyaink. Ezt pedig legjobban a sofőrök tudják megmondani. Szarka András, a Szarkatrans vállalat tulajdonosa, aki több mint 25 éve gépkocsivezetéssel keresi a kenyerét, három éve pedig magánvállalkozóként a saját kamionjával járja Európa útjait, elmondta, hogy a mi utaink körülbelül egyforma színvonalon vannak az ausztriai és a magyarországi utakkal, Bulgáriában valamivel roszszabbak, Romániában és a volt Szovjetunió területén pedig egyenesen katasztrofálisak az útviszonyok. Romániában, annak ellenére, hogy útadót szednek, még olyan is megeshet, hogy a térképen rendes útként jelölt vonalon csak földút van, de az aszfaltutak is sokkal rosszabb minőségűek a mieinknél. A volt Szovjetunióban pedig még rosszabb a helyzet, onnan visszatérve sokszor rugókat kell cserélni a kocsin, annyira tönkreteszi azokat az ottani terep. Németországban még nagyon meglátszik a különbség a keleti és nyugati országrész között. Nyugaton kitűnőek az utak, Keleten sokkal rosszabbak, mint Szlovákiában, de az ország egyesítése óta folyik azok felújítása. Ezenkívül a nép kultúrájáról is sok mindent elárulnak az utak. Míg Romániában vagy Oroszft vmrns/ismmamm A macskakő időtállóbb mint az aszfalt (A szerző felvételei) országban, de sajnos, sok helyütt nálunk is, szemét és rendetlenség szegélyezi még a magasabb osztályú utakat is, addig például Hollandiában - ahol ismerősöm tapasztalatai szerint az útburkolat minősége is a legkitűnőbbek közé tartozik - úgy érzi az ember, mintha hatalmas virágágyásokon száguldana keresztül. Az alapanyagtól is függ Ami az utak portalanítását illeti, ebben Szlovákia előkelő helyen áll, mivel egy időben az aszfaltozási program keretében minden utat, beleértve a mellékutakat is, aszfaltburkolattal vontak be. Más dolog azonban ezeknek a burkolatoknak a jelenlegi állapota, ugyanis hiába húzták az aszfaltszőnyeget, ha az útnak nem volt megfelelő alapozása. Az aszfaltburkolás 10-11 év alatt tönkremegy és annak felújítására ma nem telik. A gyenge minőséghez az is hozzájárul, hogy ezek az utak a Szovjetunióból származó kőolajból gyártott aszfaltból készültek. Ha például a természetes albán aszfaltból készülnének, sokkal tovább tartanának, de ezt megint csak a pénzhiány teszi lehetetlenné. Szintén az aszfalt gyengébb minősége az oka annak, hogy a nehéz tehergépkocsik, a kamionok keréknyomokat gyúrnak ki az aszfalton. Ez ellen több országban úgy védekeznek, hogy nagyon szigorúan ellenőrzik a kamionok tengelyterhelését és a túlterhelést szigorúan bírságolják. Amint azt a közlekedési minisztérium illetékesétől megtudtam, talán már májusban nálunk is bevezetik az ilyen ellenőrzéseket, az ebből befolyó bírságokat pedig az útalap gyarapítására fordítják. A felsoroltak alapján tehát az útviszonyokat tekintve az európai középmezőny előkelő helyén állunk, de kérdés, meddig maradunk ott, ha a szlovákiai utak javítására és bővítésére egyáltalán nincs, és a karbantartásra is alig jut pénz. GAÁL LÁSZLÓ A MÁRAI SÁNDOR ALAPÍTVÁNY SZERVEZÉSÉBEN ÚJSÁGÍRÓ-TOVÁBBKÉPZÉS ST0MFÄN A Márai Sándor Alapítvány Speaking Out címmel háromnapos újságírói szemináriumot szervez Stomfán. Az akció egyik szervezőjét, Kochan Ágnest kértük meg, mondja el, milyen rendezvényről is van szó tulajdonképpen. - A Márai Sándor Alapítványt 1990-ben hozta létre a Független Magyar Kezdeményezés, a mai MPP. Több konferenciái szerveztünk már a liberalizmusról, a zsidókérdésről vagy a kollektív jogokról. Az 1993. évi tervezetünk két fő programot tartalmaz - egy össz-szlovákiai és egy kisebbségi programot. A kisebbségi program keretén belül egyebek között szlovákiai magyar írók műveinek kiadását segítjük, nyelvi programokat szervezünk, ós van egy programunk a szabad sajtó támogatására. Ez utóbbi program keretében rendezzük ezt a szemináriumot, melynek célja, hogy a szlovákiai regionális ós országos magyar nyelvű lapok szerkesztőit mind elméleti, mind gyakorlati ismeretekkel gyarapítsa. A szemináriumot úgynevezett workshopok formájában szervezzük, amelyekbe négy témát soroltunk be. Ezek a témák- A független médiák szerepe a társadalomban, Az újságok és médiák menedzselése; A kisebbségi sajtó szerepe; illetve a Speaking Out, amely az előadó által szabadon választott témát tartalmaz. G. L. RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK SZLOVÁKIÁBAN A Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete 1974től minden évben megjelenteti a Szlovákiában folyó régészeti feltárások ós azok leleteinek rövid öszszefoglalóit (Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku - AVANS), német nyelvű rezümé kíséretében. Ezeken a rövid, tájékoztató jellegű beszámolókon keresztül betekintést nyerhetünk az országban zajló feltárómunkába az őskortól a késő középkorig, a Szepességtől kezdve egészen a Csallóközig. Szlovákiában az utóbbi évtizedekben ugyanis igen széles körű, intenzív jellegű régészeti feltárómunka folyt, amely európai méretekben is sok esetben elismerést vált ki. A legutóbbi kötetekben például olvashatunk a bajcsi, bényi, Izsa-leányvári, komáromi, Muzsla-csenkei a nagymegyeri és a Pozsony-oroszvári ásatásokról is. A köteteket gazdag rajzos és fényképes melléklet egészíti ki. Az AVANS-ot tehát nemcsak a szigorúan vett szakembergárda forgathatja nagy haszonnal, hanem fontos forrásai a falvak és a városok múltjával, történetével foglalkozó helytörténészeknek is. (trugly) A közelmúltban Pozsonyban megalapították a Nemzetközi Gyermekalap (UNICEF) szlovákiai bizottságát. Miroslav Kaňát, a titkárság vezetőjét céljaikról és a legfontosabb feladataikról kérdeztük. - Elsősorban fel szeretnénk térképezni a szlovákiai gyermekek helyzetét. Átfogó helyzetjelentést készítünk egészségügyi ellátásukról, szociális és szociológiai körülményeikről, a művelődési és nevelési feltételeikről. Ennek alapján aztán a legégetőbb problémákra összpontosítjuk figyelmünket. Az állami és az egyéb szerveket arra próbáljuk ösztönözni, hogy tartsák be a gyermekek jogairól szóló nemzetközi konvenciót. Ugyanakkor a közvéleményt pontosan tájékoztatni kívánjuk arról, hogy a szóban forgó konvenció alapján mire van joga a gyereknek. • Nálunk netán veszélyben vannak a gyerekek jogai? - Tudom, sokakat megdöbbent a megállapítás, de egyes esetekben alaposan megtiporják jogaikat. Mert ha az olyan alapvető jogokat vennénk nagyító alá, mint a művelődésre vagy az egészségügyi ellátásra való jog, bizony nincs okunk az ujjongásra. Ez utóbbira mondok egy példát. A beteg gyereknek joga van arra, hogy a kórházi kezelése idején a szülő mellette legyen. El tudja ezt képzelni a valóságban? Ennek a lehetősége - kivételes esetektől eltekintve - nálunk szinte kizárt. Mert egyrészt a kórházakban ÉRVÉNYESÜLNEK A GYERMEKEK JOGAI? NEM MINDEN SZÉP ÉS MESÉS nincs elegendő hely, másrészt a gyermekét ápoló szülő a kórházban töltött időre nem kap járulékot a betegbiztosítótól. • 1991 nyarán UNICEF-misszió járt Szlovákiában. Milyen céllal jöttek és mit tapasztaltak? - Ennek a küldöttségnek a tagjai feltárták a gyermekeket érintő alapvető problémákat. Jelentésükben három megoldásra váró területre mutattak rá. Elsősorban a roma gyermekek kérdésére, s ezenkívül a csecsemőhalandósággal és a környezettel kapcsolatban voltak kifogásaik. A cigánygyerekek helyzetét a fejlődő országokban tapasztalt körülményekhez hasonlították - ezt a megállapítást a Kelet-Szlovakiában tett látogatásuk után fogalmazták meg. Ezeken a hányatott sorsú gyermekeken csak a sokrétű támogatás segíthet, a hiányos egészségügyi ellátás pótlásán kívül a nevelésben és az oktatásban is többet kellene tenni értük. A csecsemőhalandóság alakulása egyértelműen az egészségügy hatáskörébe tartozik. Ebbe közvetlenül nem, vagy csak nagyon kis részben avatkozhatunk be, közvetve viszont átgondolt lépéseket tehetünk a kedvezőtlen helyzet megváltoztatása érdekében. Például azzal, hogy hatékonyabban propagáljuk a semmivel sem pótolható anyatejet. A környezetvédelem tág terület és elsősorban az egészségmegóvás érdekében kell komolyabban vennünk. • Ezek alapján a gyermekek jogainak érvényesítése terén a világranglistán nem vagyunk az élvonalban... - Ezt nem állíthatjuk ilyen egyértelműen, mert például a betegségmegelőzésben, a védőoltások rendszeresítésében előkelő a helyezésünk és követésre méltó eredményeket értünk el. • A szlovákiai bizottság hatásköre nem terjedhet ki mindenre. Kivel, kikkel kívánnak együttműködni? - Elsősorban olyan szakembereket keresünk, akik szívesen részt vállalnak a felmérésekben és a megoldások keresésében. Az állami szervek, a minisztériumok közreműködésével is számolunk, főképp a további tevékenységünket megalapozó átfogó elemzés elkészítésekor. Számítunk a tömegtájékoztató eszközökkel is, mégpedig azzal, hogy minél több valós információ jusson el a lakossághoz. • Külföldi kapcsolatokra is támaszkodhatnak? - Az UNICEF szinte havonta szervez a világ különböző pontjain konferenciákat a leg időszerűbb kérdésekről. Például megtárgyalják a gyermekek jogai betartásával kapcsolatos tapasztalataikat, a gyermekkínzások megakadályozásának lehetőségeit és foglalkoznak a veszélyeztetett helyzetbe került apróságok sorsával. Nekünk az az érdekünk, hogy szakembereink közül minél többen jussanak el az ilyen nemzetközi fórumokra és az itt szerzett tapasztalataikat itthon hasznosítsák. De a fordított lépés sem kizárt: az általunk javasolt téma megtárgyalására mi is meghívhatjuk az érdeklődőket Az ilyen rendezvények szervezésében nagy segítségünkre lesz az UNICEF. • Legyen szó bármilyen humanitárius szervezkedésről, az anyagiak nélkülözhetetlenek. Önök milyen pénzforrásokra, adományokra számítanak? - Az állami szervek és intézmények támogatásán kívül a magáncégekre és a vállalkozókra. Jótékonysági koncertek, rendezvények bevételeire is gondoltunk Természetesen saját erőnkből is igyekszünk minél szilárdabb alapot teremteni a tevékenységünkhöz, még pedig az UNICEF-termékek forgalmazásával. Az említett pénzszerzési formák a nyugateurópai országokban is ismertek, beváltak. Reméljük, nálunk is elősegítik tevékenységünk sikerét. DEÁK TERÉZ Ez a felvétel Pozsony belvárosában készült A helyi utak a község hatáskörébe tartoznak - ezekre sem jut pénz