Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-20 / 91. szám, kedd

1993. ÁPRILIS 20. tOJSZÓM GAZDASAG LESZ AGRÁRSZÖVETKEZETI OSSZEFOGAS? AZ EFA-HOZ VALÓ CSATLAKOZÁS SEGÍTHET A MEZŐGAZDASÁG TALPRAÁLLÍTÁSÁBAN A rendszerváltást követően 1990 februárjában alakultak meg Szlovákiában is'az agrárszakszervezetek. A kezdetben még 170 ezer taggal bírtak, majd a transzformációs kálváriának, a munkaerőelbocsátásoknak köszönhetően ez a szám jelentősen megcsappant. Jelenleg 95 ezerre tehető a Szlovákiai Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének taglétszáma. Az ágazat az elmúlt három évben sokat veszített presztízséből. Riasztó jelzés a tavalyi mérleg, hiszen 13,3 milliárd korona hiányt mutatnak az adatok. A mezőgazdasági termelés dotációk híjáni leépülése, a termelés fokozatos beszűkülése természetszerűleg a dolgozók átlagfizetésének alakulását is kedvezőtlenül befolyásolta. Egy központi kimutatás szerint 3923 korona az ágazatban az átlagfizetés, és egy ezressel alacsonyabb az országos átlagnál. A remélt, gyors átalakulás, privatizálás sem következett be a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt, a külföldi tőke „erőszakolt" térnyerése pedig szintén nem megy olyan ütemben, mint ahogy azt a kormányhivatalban elképzelték. A dolgozók ezrei — akik rnég megmaradtak munkahelyükön — érzik kiszolgáltatottságukat, s többek között a szakszervezetektől is segítséget remélnek. Lehet, nem véletlenül, ugyanis egyre jobban érlelődik a mezőgazdaságban dolgozók érdekképviseleti szerveinek nemzetközi (európai) integrálódása. Az Európához vezető első lépések megtételénél ott volt Bodnár Gyula is, akivel munkahelyén, a Füleki Állami Gazdaságban beszélgettem. • Ön nemrég érkezett haza Buda pestről, ahol az EFA-hoz (Európai Agrárszakszervezetek Szövetsége) való csatlakozásról is tárgyaltak. Konkrétan miről? — Azzal kezdeném, hogy a kölcsönös közeledés nem újkeletű, hiszen mi már tizennyolc hónapja megfigyelők vagyunk az EFA-nál. Budapesten most találkoztunk annak főtitkárával, Edy Klöcker úrral is, aki a szoros együttműködés történelmi kezdetének nevezte a találkozót. A magyarországi sajtó a „visegrádi szakszervezeti négyek" találkozójáról írt. Nem véletlenül, mert Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia közös csatlakozásáról van lényegében szó. Ha minden jól megy, akkor 1994. január elsejével válunk az EFA tagjaivá. Budapesten éppen ennek a csatlakozásnak az előkészítésével foglalkoztunk. Megegyeztünk például abban, hogy 15 kelet-európai szakszervezeti vezető szeptemberben a Berlin melletti Götzben résztvesz egy háromhetes tanfolyamon, s ezek képezik majd tovább a hazai szakembereket. Megegyezés született a majdani éves tagsági illeték nagyságáról, melyet 0,15 márkában állapítottunk meg. • ön szerint milyen helyet szánnak majd az EFA -ban Szlovákiának ós egyáltalán, milyen segítség várható ettől a szövetségtől? — Az említett négyek csatlakozásának kétféle módozatát emlegetik: vagy egy különálló VIII. társulást fogunk közösen alkotni, vagy Szlovákia a VII. területi egység -régiótagja lenne a már teljes jogú tagságot nyert NSZK-val és a szintén csatlakozni kívánó Ausztriával egyetemben. Egy ilyen összefogásnak szűkebb hazánkban is bizonyára lenne foganatja: a hatalom biztosan jobban odafigyelne a szakszervezetekre, s törvényes garanciákat kaphatnának a munkavállalók arra, hogy a privatizációba beleszólásuk legyen. Végre szóhoz jut majd a munkanélküliség kezelésével kapcsolatban is az érdekvédelem, s talán sikerül megállítani a rendkívüli elszegényedést is. Ezenkívül — mint azt Budapesten is megtudhattuk — az EFA 5 millió ECU támogatást szavazott meg a kelet-európai régió számára — s ebből már nemcsak az oktatási programra és a vezetőképzésre jut. Ezzel, persze, még nem lesz elintézve a mezőgazdaság talpraállítása. • Úgy tudom, nem véletlenül emlf tette ön is Magyarországot az első helyen, és a budapesti helyszín sem véletlen. — Magyarország a csatlakozni kívánó négyes megbízott koordinátora. A budapesti összejövetelen így is az EFA, illetve a Medosz (Mezőgazdasági Dolgozók Szövetsége) szervezésében stratégiaegyeztető tanácskozás folyt. Nekünk Magyarország közelsége ebből a szempontból jól jön, én pedig magyar anyanyelvű központi bizottsági és elnökségi tagként vettem részt a tanácskozáson. A Medosz képviselőivel hamarosan a Magas Tátrában találkozunk, és ha már úgyis erre visz el az útjuk, Füleken is fogadjuk a vendégeket. Füleknek egyéb közvetlen szerepvállalása nincs — persze, én az üzemi szakszervezeti bizottság elnökeként a gazdaság 550 dolgozójának érdekeit is képviselem. Nemcsak a központi bizottságban, de remélem, majdan az EFAban is. POLGÁRI LÁSZLÓ Növekszik a mezőgazdaság részaránya Az egyes ágazatok részesedése a bruttó hazai termék előállításában mezőgazdaság ipar építőipar többi ágazat 1987 5,7 49,9 9,8 34,6 1988 5,9 50,5 9,8 33,8 1989 6,1 51,2 9,3 33,8 1990 5,8 50,4 9,2 34,6 1991 7,2 48,5 9,2 35,1 1992U 7,5 47,6 9,1 35,8 1> Becslés (1992-ben a bruttó hazai termék áriéke 169,8 milliárd korona volt) A Trend alapján ELLENTMONDÓ STATISZTIKAI ADATOK PÉNZHÍGÍTÓ FIZETÉSNÖVEKEDÉSEK Kellő számú statisztikai adat segítségével bármilyen állítást alá lehet támasztani — e kissé cinikus mondás újra beigazolódott Szlovákia ez évi statisztikai adatait böngészve. Közismert tény, hogy a cseh-szlovák kereskedelem mértéke erősen hanyatlik 1992-höz képest, azt azonban nehéz megállapítani, melyik félnek van ténylegesen többlete az áruforgalomból. A Cseh Statisztikai Hivatal szerint ugyanis február végéig Szlovákia 1,4 milliárd korona adósságot halmozott fel, míg a hazai kimutatások szerint, éppen ellenkezőleg, az év első két hónapjában Szlovákia ért el közel 300 millió koronás többletet a kölcsönös kereskedelemben. Csak remélni lehet, hogy a kimutatások pártatlanok, a politikai megfontolások nem játszanak közre... Figyelemre méltó, hogy Jaroslav Kubečka gazdasági miniszter sem rendelkezik fontos és pontos alapadatokkal. A napokban bemutatkozó sajtótájékoztatóján közölte, Szlovákia devizatartaléka alig 20-25 millió dollár. Másnap Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke nem győzte cáfolni a hírt, miszerint ennél mintegy tízszer nagyobb tartalékokkal rendelkezik a központi pénzintézet. Jusko külön hangsúlyozta, a téves információt a Reuter hírügynökség a világ minden tájára szétröpítette, ami a külföldi beruházókat visszarettentheti az itteni befektetésektől. Jaroslav Kubečka azzal mentegetőzött, hogy tárcájának apparátusa szolgáltatta a hibás adatot. Hiába, Sztálin mondása, miszerint a káderek döntenek mindenről, még ma sem vesztett igazán aktualitásából... A Szlovák Statisztikai Hivatal februári összegzése alapján az ipari termelés tovább hanyatlott, a tej- és tojásmennyiség csökkent, ellenben az építőiparban emelkedett a munkatermelékenység, növekedett a kiskereskedelmi forgalom és a teherszállítás. A hivatal nemcsak a konkrét gazdasági mutatók kiszámításával foglalkozik, hanem közvéleménykutatással, egyfajta hangulatfelméréssel is. Legutóbbi vizsgálódásuk szerint az iparban a vezetők 32 százaléka úgy látja, vállalatuk helyzete az utóbbi időben tovább romlott, s csak 1,7 százalék jelzett javulást. Érdekes, hogy a felfutást akadályozó korlátok közül az elavult technológiát ós a nem szakképzett munkaerőt tartják a legkevésbé nyugtalanító tényezőknek. A kereskedelem élénkülése azt jelzi, a nominálbérek, sőt a reálbérek is növekedtek. Ez egyrészt örvendetes, másrészt veszélyes jelenség. Ugyanis inflációs hatást gerjeszt, ha a nemzeti össztermék visszaesik, a fizetés pedig növekedik. S ha már az emelkedő béreknél tartunk, érdemes megvizsgálni a Szlovákia központi államigazgatási szervezeteiben dolgozók fizetési szalagjait. A minisztériumokban, a főügyészségen és egyéb csúcsszervezetekben tavaly év végén 4468-an voltak alkalmazva, és átlagosan 9226 korona fizetést kaptak. Fizetésük egy év alatt 34 százalékkal növekedett. Nyilvánvaló, a legfelső államigazgatási szervekben az átlagnál magasabb bevételekhez jutnak, az azonban mégis szembetűnő, hogy az iskolaügyi tárcánál — ahol éppen az utóbbi időben hoztak drákói intézkedéseket a tanítók és tanárok számára — 1992 utolsó negyedévében 10 364 korona átlagfizetésért szorgoskodtak, ami több mint 60 százalékkal nagyobb(!), mint az 1991-es év átlaga. Tehát amíg az „első vonalban" dolgozó pedagógusok bérstoppal, sőt anyagi visszaeséssel néznek szembe, addig a minisztérium melegében ténykedők ugrásszerű fizetésemelést könyvelhettek el. E kettős mérce bizony nem szolgálja a szociális békét... Az is különös, hogy éppen a számos sebből vérző egészségügy vezérkara birkózott meg nagyszerűen az inflációval: 1992-ben az SZK Egészségügyi Minisztériumában 60 százalékkal növekedtek a bérek, 12173 korona volt az átlag. Egyelőre azonban csak az ország kisebb részének megy jól a dolga, a hónapról hónapra emelkedő munkanélküliség egyértelműen figyelmeztet a kedvezőtlen folyamatok folytatódására. Március 31-én 306 090 munkanélkülit tartott nyilván a munkaügyi minisztérium, ami 4846-al több mint februárban. A tavalyi enyhe csökkenés után az állástalanok aránya ismét túllépte a 12 százalékot. Egyetlen betöltetlen állásra 25 jelentkező akad; e téren a legrosszabb helyzetben a Rimaszombati (19,63 százalék), a Nagymihályi (19,48) és a Nagykürtösi (18,53) járás van. A gazdaság egyik fő ösztönző ereje az export. Az év első két hónapjában eddig pozitívan alakult a mérleg: a behozatal 11,1 milliárd koronát, míg a kivitel 12,5 milliárdot tett ki. Ha a kereskedelem területi megoszlását nézzük, szembetűnő Európa túlsúlya (96,4 százalék). Ezen belül lényeges mozzanat, hogy a földrészünk legfejlettebb országait tömörítő csoportosulásokkal, az Európai Közösségekkel és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamaival milyen lanyha az árucsere (együttesen csupán 25 százalék), még mindig a volt KGST-államok dominálnak Szlovákia külkereskedelmében. Ez két dolgot jelez: egyrészt eddig nem sikerült betörni az igényes piacokra, másrészt nem csökkent az ország nyersanyagvalamint energiahordozó függősége Oroszországtól, illetve a többi keleteurópai államtól. Szlovákia gazdasági visszaesésben van, ami szerkezetváltás esetén érthető. A magánszektor előretörése egyre inkább érezhető, azonban két tényező módfelett fékezi a hanyatlás megállítását: a növekvő munkanélküliség, ami a csődtörvény halogatott hatályba lépése esetén méginkább megugrik és a krónikus pénzhiány. Ráadásul a fizetőeszközt csak „hígítja" a gazdaságilag nem megalapozott fizetésemelés. Hogy mikor érünk a gödör aljára, ahonnét elrugaszkodhatunk felfelé? Az ország első önálló költségvetése, amely csupán 2,8 milliárd koronát biztosít a vállalkozásélénkítésre, nem teszi lehetővé a süllyedés megállítását, s az az ígéret, miszerint 1993 lesz a fordulat éve, minden jel szerint csak ígéret marad. (sidó) PRIVATIZÁCIÓS TUDNIVALÓK A Harvard Capital and Consulting Slovakia a vagyonjegyes privatizáció során két befektetési alapjába több mint 120 ezer részvényest szerzett, Juraj Široký, a társaság elnöke Pozsonyban bejelentette, hogy pontjaik 55 százalékát Szlovákiában, 45 százalékát pedig Csehországban fektették be, az értük szerzett vagyon 70 százaléka azonban Szlovákiában van. Elmondta azt is, hogy viszonylag kevés vállalatba fektettek be, de ezekben igyekeztek minél nagyobb részesedést szerezni: 21 szlovákiai vállalat esetében a befektetési alapok közül a legnagyobb részesedéssel rendelkezik. Ezek közé a vállalatok közé tartozik például a kassai vasmű, a gbelyi Naftá és a pozsonyi Slovnaft. (HN) Az egyéni befektetők ne fűzzenek túlzott reményeket a részvénytársaságok' küszöbön álló közgyűléseihez — figyelmezteti a vagyonjegyes privatizáció által tőketulajdonhoz jutó kisrészvényeseket Ján Suchánek, az YSE privtizációs befektetési alap munkatársa. Ennek oka, hogy kis tulajdonuknál fogva a szavazások során az általában több tízezer szavazattal rendelkező alapokkal szemben gyakorlatilag nincs esélyük a döntések befolyásolására, így azután legtöbbjük legfeljebb csak szemlélője lehet az eseményeknek. Suchánek úr azt javasolja, hogy a kisrészvényesek véleményüket az értékpapír-kereskedelmen keresztül érvényesítsék. Amennyiben ugyanis egy vállalat részvényeitől egyszerre sokan próbálnak megszabadulni, az árfolyam csökkenni kezd, és ez fontos visszajelzés a bankok és az üzleti partnerek számára. (PROFIT) TÖBBCÉLÚ GABONASZÁRÍTÓ SÓKSZELŐCÉN ...HA AKAROM, TÁROLÓ Az agrárreform bevezetése után a liberalizált árviszonyok közé kényszerített mezőgazdasági termelők a gabona szárításáért és tárolásáért fizetendő szolgáltatási díjak miatt függő helyzetbe kerültek a felvásárló üzemektől, s bizony gyakran ezek kénye-kedvének kiszolgáltatva kénytelenek elviselni az árverseny rájuk nehezedő terheit. Természetes, hogy az életképesebb gazdaságok önállósodási törekvései nyomán ezen a területen is új lehetőségeket kerestek. Zsák János, a sókszelőcei mezőgazdasági szövetkezet elnöke két évvel ezelőtt szakmai küldöttséggel járt Amerikában. Az államokban tett körút során ismerkedett meg a CHIEF cég többcélú, gabonaszárításra s egyben tárolásra is alkalmas berendezésével. A változtatható térfogatú, gyorsan összeszerelhető s árban is rendkívül kedvező szárítóraktár azonnyomban megnyerte tetszését. Hazatérve munkatársaival is megbeszélve úgy ítélték meg, hogy ez a szárító jól illeszkedne be a főként gabonatermesztésre berendezkedett 3500 hektáros szövetkezet gazdasági stratégiájába, amely arra alapozza a koncepcióját, hogy termékeit nagy tömegben lehetőleg végtermékké alakítva értékesítse. A sókszelőceiek nem apró termékfeldolgozó üzemeket, pékségeket építenek, amelyekben a helyi viszonyok között termékeik csekély hányadát tudják csupán értékesíteni. Ők a megtermelt gabonát kezelve, sőt lisztté őrölve kívánják eladni. Ebbe az elképzelésbe jól beleillik a 350 tonna tárolási kapacitású szárítóraktár, amely a szárítási idény végeztével egyszerű raktárként szolgál tovább. Nemrégiben Sókszelőcén immár összeszerelt állapotban is bemutatták a meghívott mezőgazdasági szakembereknek az említett szárítót. Mészáros Vendel, a szövetkezet beruházási részlegének vezetője által ismertetett műszaki adatok valóban figyelemre méltóak. A horganyzott lemezből tíz nap alatt összeszerelhető kör alakú szárító 6-13 méter átmérőjű alapterületen az igények szerinti méretben építhető fel. Rákapcsolható a legkülönbözőbb fűtőanyag-forrásra, esetenként akár a trágyatelepekből elvezetett ún. biogáz is működtetheti. Óránként 15-20 tonna gabonát képes a kívánt és beállítható nedvességtartalom-értékre megszárítani. Rendkívül kedvező az energiafogyasztása, a gyártó adatai szerint a hazai szárítók fogyasztásának alig 50 százalékát haladja meg. Földgázból például maximálisan 390 köbmétert fogyaszt óránként. A gabona tökéletes átszárítását és szárítás közbeni keverését elmés belső keverőszerkezet végzi. A szárító térfogatától függően egy vagy több gazdaság szárítási kapacitásigényét is kielégítheti. A magángazdálkodók számára is elfogadható megoldást kínál, annál is inkább, mivel a magángazdálkodó saját maga reagálhat a piac és az árviszonyok alakulására, hiszen a megszárított gabonát bárminemű manipuláció nélkül addig tárolhatja, amíg az általa legmegfelelőbbnek tartott áron értékesíti. A magángazdák számára a beruházási költségek is kedvezőbbek, mint a hazai szárítók esetében. A CHIEF szárítója megközelítőleg fele annyiba kerül, mint egy hasonló kapacitású hazai szárító. Sókszelőcén ezt a szárítót egy malomhoz is szeretnék hozzácsatlakoztatni, ami azonban ma még a jövő zenéje. Az ilyen típusú szárítók szlovákiai elterjedése érdekében viszont amerikai partnerükkel közösen forgalmazzák majd. Napjainkban, amikor még csak tanuljuk a piacon való részvétel szabályait, jelentős segítséget nyújthat a berendezés mindazon mezőgazdasági vállalkozások számára, amelyek az agrárválságból fakadó értékesítési nehézségek ellenére saját maguk szeretnék kézben tartani termékeik értékesítését. Ehhez elsősorban szárítási és tárolási kapacitás szükséges, amellyel idejében reagálhatnak a piac kihívásaira. (tszl)