Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA . ÚJSZÓ, 1993. ÁPRILIS 19. MŰEMLÉKVÉDELEM GÖMÖRBEN „AL FRESCO" ÉS ROMOS KÚRIÁK A Rozsnyói Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezésére idén, február 15-én regisztrálták az „Al fresco" alapítványt, mely a gömöri templomok középkori falfestményeinek megmentése céljából jött létre. Mivel a hivatal hatáskörébe tartozó két járásnak, a Rozsnyói és Rimaszombati járásoknak a területén nem csak a falfestmények szorulnak sürgős restaurálásra, hanem más műemlékek is felújításra várnak. TÖKÖLY GÁBORRAL, a Rozsnyói Műemlékvédelmi Hivatal igazgatójával arról beszélgettünk, miért éppen a falfestményeket tartották elsőrendűen fontosnak, illetve, hogy milyen állapotban vannak a volt Gömör megye műemlékei. - Az állami költségvetésből meglehetősen gyéren csörgedezik a műemlékvédelemre fordítható pénz. Ugyanakkor ez a falfestményegyüttes Gömör jövője szempontjából is rendkívüli értéket képvisel, amelyik ezen a területen - hála a történelem szerencsés alakulásának - meglehetősen intakt módon fennmaradt - kezdte Tököly Gábor. - A velük való törődés nagyon pénzigényes feladat, hiszen itt nemcsak a helyreállításukról van szó, hanem az újabb feltárások, a további kutatások finanszírozásáról is. És nem utolsósorban ezeknek a emlékeknek a kellő, méltó és nélkülözhetetlen népszerűsítéséről. Hiszen ez a kulturális örökség érdekes lehet az idegenforgalom fejlesztése szempontjából is. Ugyanakkor cáfolhatatlan bizonyítéka e táj, e régió európaiságának. Számos bizonyíték van arra, hogy gömöri templomok falán a fejlett itáliai művészeti központokból származó freskófestők kezenyomát is ott találni, de más európai kultúrközpontok felé mutató kapcsolatokat is ki lehet mutatni itt. Az alapítványt a Rozsnyói Műemlékvédelmi Hivatal hozta létre, szeretnénk a jövőben minél szélesebb hazai és nemzetközi bázisra építeni. A mindennapi munkánkba igyekszünk bevonni a magyarországi kollégákat is. - Konkrétan mety templomokról van szó? - Ide tartozik a csetneki templom, a középkori gömöri építészet jelentős gyöngyszeme, amely afféle közép-kelet-európai freskófestészeti múzeumnak is tekinthető. A másik a pelsőci református templom, ahol - a csetnekihez hasonlóan - szintén itáliai festők keze nyomát fedezték fel a művészettörténészek. Ide tartozik Ochtiná temploma és a süvétei körtemplom. Ez utóbbi közép-európai építészeti és freskófestészeti unikum. Ide tartozik Kraskovo, ide tartoznnak a Rima-völgyi templomok, közülük elsősorban a rimabányai templom, egyike azon gömöri templomoknak, amelyekben feltalálhatóak a régi pogány kultuszokra utaló, keresztény tolmácsolásban feldolgozott Szent László-legenda képi megjelenítései is. Ide tartozik a zsípi templomocska és még jónéhány gömöri templom, amelyekben munkánk során egyre-másra fedezünk fel freskónyomokat. Ilyen például a felsövályi vagy a feledi templom is. -Az alapítvány kuratóriumában nincs egyetlen egyházi ember sem, holott templomi freskók felújításáról van szó. Nem is keresték meg őket, vagy valami más ok folytán maradtak ki? Milyen az egyházak hozzáállása e műemlékek felújításához? -A tapasztalatunk az, hogy az egyház is nagy részben a központi, állami költségvetésre támaszkodik. Persze, ennek megvannak az okai, melyek az előző évtizedekben keresendők. Sajnos, rengeteg olyan tapasztalatunk is van, hogy inkább vadonatúj templomok építési költségeire igyekeznek pénzt szerezni, mintsem a régiek felújítására. Azt hiszem, az értékrendjükben még nem került megfelelő helyre ezeknek a sorsa és jelentősége. - A hajdani Gömör megye területén rengeteg romos állapotú kastély, kúria van, közülük néhány még csak műemlékké sincs nyilvánítva. Ezek is felújításra várnak, bár ennek minden bizonnyal nem az alapítvány a legjobb megoldás, hanem mondjuk az, hogy magánvállalkozók használhatnák idegenforgalmi célokra őket, természetesen megfelelő állapotba hozva az elhanyagolt épületeket. Van-e már Gömörben Hyen kezdeményezés, illetve mik a lehetőségei a műemlékvédelmi hivatalnak ezen a téren? - Annak, hogy ilyen vállalkozások létrejönnek, semmi akadálya, illetve olyan szempontból lehet, hogy ezeknek az épületeknek a gazdái a helyi önkormányzatok vagy magánszemélyek - részben az eredeti tulajdonosok, akik a restitúciós törvény alapján ezeket az épületeket visszakapták. Mi is az ilyen jellegű kihasználtságban látnánk a megoldást, s lehetőségeink szerint igyekszünk is valamit tenni azért, hogy segítsük az effajta vállalkozások elindulását, összeállítottuk a Rozsnyói járás és külön kötetben a Rimaszombati járás kihasználatlan vagy nem kellőképpen kihasznált műemlékeinek a katalógusát. Ez hasonlít az ingatlanközvetítő-irodák katalógusaihoz, tartalmazza a legalapvetőbb építészeti adatokat, az állagra és környezetre vonatkozó adatokat, számítva az esetleges külföldi érdeklődésre is. Sajnos, eddig egyetlen ilyen konkrét kezdeményezésről sem tudok, de mindenképpen ebben látom a jövőt, hiszen egy ilyen régió, amelyik annyira építhetne a turizmusra, mint Gömör, nem engedheti meg magának, hogy ezek az épületek romokban heverjenek és ne hasznosuljanak. - A kommunista évtizedekben barbár módon semmisítették meg a nagy múltú városok történelmi magvát, bontották le évszázados műemléképületeit. A falvak sem alkottak kivételt, azokból is sorra tűntek el a tájegységre jellemző, annak hagyományait őrző és életformáját, gondolatvilágát tükröző parasztházak, kúriák és más épületek. Mit tehet ma a műemlékvédelem a még fennmaradt, de önkormányzati vagy magántulajdonban levő műemléképületek és műemlékké nem nyilvánított épületek megmentéséért? - A törvény adta lehetőségek megvannak, az adott műemlékvédelmi hivatal dolgozóinak naprakészségén, működőképességén múlik, hogy a lehetőségeket hogyan tudják kihasználni. Mi meg tudjuk őrizni a nyilvántartott műemlékeket a káros, avatatlan beavatkozásoktól Kezdeményezésünkre például a rozsnyói főteret műemléki övezetté nyilvánították, nemsokára Rimaszombat történelmi magjával is ez történik majd. Ez nagyban elősegíti az itt található műemlékek helyreállítását és megóvását. Sajnos, eléggé látványosak azok a negatívumok, amelyeket a múlt eredményezett, a károk helyrehozása vagy legalábbis mérséklése nagyon hosszú folyamat lesz. A történelmi Gömör általunk kezelt területén azonban számos műemlék, sőt műemlékegyüttes van, anélkül, hogy valaha is nyilvántartott műemlékek lettek volna. Ezek elvileg prédái lehetnek a mai beruházásoknak és egyéb kezdeményezéseknek. Hogy ez ne történjék meg, azt a megoldást szorgalmazzuk, elsősorban a Rimaszombati járásban, hiszen ezekből ott van több, hogy hagyjanák jóvá egy ún. helyi érvényű rendeletet, melynek értelmében a műemlékvédelmi hivatal véleményezése nélkül semmilyen 1945-ig épült építményre a járás területén ne adhassanak ki átépítési vagy bontási engedélyt. Ezzel szeretnénk megóvni ezeket a műemlékeket arra az átmeneti időre, amíg feltérképezzük őket. Főleg falusi házakról, falusi urbanisztikai együttesekről van szó, de vidéki kúriákról, kastélyokról, udvarházakról is. KLINKO RÓBERT Azok szómara, akik támogatni kívánják ez „Al fresco" alapítványt, álljon itt annak számlaszáma: Nadácia „Al fresco", VÜB Rožňava 20835 Egy elhanyagolt kastély Sajólenkén - nincs a műemlékek listáján A falvak műemléképületeinek számbavétele még a jövő feladata (Tököly Gábor felvételei) ÖTVEN ÉVE TÖRT KI A VARSÓI GETTÓFELKELÉS NEM SZABAD HALLGATNI! A varsói gettófelkelésről nemcsak Lengyelországban emlékeznek meg. Az esemény jelentősége túlnő az ország határain. Fontossága nem a harci cselekmény nagyságában rejlik (a második világháborúban ennél véresebb összecsapások is voltak); humanista és etikai jelképereje óriási. Három héttel a háború kitörése után, 1939. szeptember 23-án a varsói polgármester Adam Czerniakow mérnököt nevezte ki a zsidó hitközség élére. A főváros elfoglalása után a német megszállók az általuk létrehozott Zsidó Tanács irányításával is megbízták. Czerniakow zsidó származású (de nem vallásos) lengyel hazafi volt. A gettóban közel három évig, 1942. július 23-án elkövetett öngyilkosságáig vezetett naplót. Varsóban már a háború első napjaiban gettóba kényszerítették a zsidókat; a Muranów negyedben jelölték ki a helyüket, oda zsúfoltak össze hetvenezer embert - a minimális élelmet biztosítva csak számukra. A haláltáborokba már 1940-ben elindították az első transzportokat. Az éhhalál mindennapos jelenség lett. Sőt, kannibalizmus is előfordult. Czerniakow elsősorban a gyerekeket igyekezett menteni. Korczak, a katolikus pap, aki önként vonult be a gettóba, úgyszintén Czerniakowval a gondtalan gyermekkor imitációját próbálták megteremteni a számukra. Például azzal, hogy egy lerombolt ház romjain játszóteret létesítettek. Fű és fák nélkülit, de mégiscsak játszóteret. Az értelmiséget is szerették volna megmenteni; s amikor nyilvánvaló lett, hogy sorstársain nem segíthet, Czerniakow öngyilkos lett. Korczak is önként választotta a halált - nem hagyta el a gyerekeket, együtt ment velük a gázkamrába... A körülzárt városrészben uralkodó állapotokról az 1942 áprilisi tájékoztatóból kapunk képet: 1941 januárjában 898-an haltak meg a gettóban, áprilisban kétszer ennyien, decemberben közel ötezren. 1941-ben 44 277-en pusztultak el, a gettó lakosságának 10 százaléka. A terror és a nyomor ellenére is születtek irodalmi alkotások, képzőművészeti remekek. Színielöadásokat tartottak és 70 tagú szimfonikus zenekar koncertezett rendszeresen. A gettó végleges felszámolására Himmler 1943. február 16-án adta ki a parancsot, bár annak lakossága akkor már tudta, hogy a kitelepítés biztos halált jelent, s hogy nincs számukra más választás, mint becsülettel meghalni. Ez pedig az önvédelmet - a Fegyvert fogj!-ot jelentette. Az AK (Honi Hadsereg) főparacsnoksága félt a gettón belüli felkeléstől. Attól tartottak, hogy Varsóra is átterjed. Mégis adott az AK a felkelőknek 50 revolvert és 50 kézigránátot, 10 pisztolyt kaptak a Népi Hadseregtől, a többit pedig úgy vették feketén, súlyos pénzekért. Nem tűzték ki előre a felkelés időpontját - a németek támadására vártak. Április 18-án este összegyűlt a Zsidó Harci Szövetség főparancsnoksága - s akkor határozták el az ellenállást - tudva, hogy a négy méter magas fallal körülkerített gettó ellen néhány óra múlva megindul a német támadás. Április 19-én reggel az SS-különítmények átlépték a gettó falait. Legnagyobb megdöbbenésükre fegyveres ellenállásba ütköztek. Húszegynéhány nap kellett hozzá, hogy a gettó ellenállását leverjék. A felkelők tudták, hogy nincs sok esélyük, Varsó lakossága nem sokat segíthetett nekik. (A hősök emlékművétől nem messze őrzik azt a csatornalejáratot, amelyen át némi élelmet juttattak az éhezőknek.) Magasabb elvek vezérelték őket: az emberi méltóság és büszkeség, hogy felrázzák a világ lelkiismeretét, amely közömbösen szemlélte az európai zsidóság tragédiáját. A hír gyorsan eljutott a világba. Londonban a Lengyel Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnöke, Zygielbojmöngyilkosságot követett el. ,,Halálommal a legmélyebben tiltakozom a tétlenség ellen, amellyel a világ szemléli és engedi a zsidók kiirtását" - írta búcsúlevelében. A felkelésben 7 ezer zsidó elesett, 6 ezer elevenen elégett, a többieket kivégezték vagy haláltáborokba hurcolták - s a gettót a földig rombolták. Marek Edelman ötven év távlatából így látja az eseményeket: hatással volt a világtörténelemre, hogy az emberek képesek voltak szembeszállni a terrorral. Háborúk azelőtt is dúltak, azelőtt is milliók pusztultak el, de akkor először gyilkoltak meg hatmillió embert bürokratikus módszerekkel, az újkori civilizáció technikájával. Úgy látszott, leckét kapott az emberiség, amit nem feledhet, amit nincs joga feledni. Ezért elsősorban arról kellene beszélni, ami a szemünk előtt zajlik: mindenki együttérez az egykori Jugoszlávia népeivel, de senki sem interveniál, senki a kisujját se mozdítja, hogy megállítsa az öldöklést. Akárcsak régen, a gettók iránt... Közöny. S ez a nacionalizmus és sovinizmus Hitler győzelme - a síron túlról. Ezért nem szabad hallgatni!" KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA HORDÁGYON... (Folytatás az 1. oldalról) na kétéves szanitécképzés beindítására is. Mivel erre a szakra csupán ketten jelentkeztek, lemondtunk róla. Tudni kell azt is, hogy az egészségügyi iskolák helyzete - már nem az oktatási, hanem az egészségügyi minisztériumhoz tartoznak - sem rózsás. Pozsonyban az egészségügyi középiskolát és a kollégiumot a restitúció értelmében az egyház visszaköveteli, ezért a tanulóknak albérletben kell lakniuk. Az anyagi terheket viszont sok szülő nem tudja vállalni. Gondolom ez az oka annak, hogy a járásunkban élő szlovák nemzetiségű szülők állítólag írásban kérték a minisztert - bár a kérvényeket mi nem láttuk - itt helyben oldja meg a szlovák gyerekek oktatását. A minisztérium valóban tervezi (vagy döntött is már?), hogy ha a szlovák jelentkezők megfelelnek a felvételi követelményeknek, osztályt engedélyez számukra. Igaz az is, hogy szlovák részről kisebb érdeklődés esetén a létszám feltölthető magyar jelentkezőkkel, s így egy „vegyes" osztályban képeznénk őket. Jelenleg 384 tanulónk van, s tegyük fel, hogy a következő iskolaévben húsz szlovák és tíz magyar tanuló alkotná az osztályt. Felmerül a kérdés, milyen nyelven folyna például az osztályfőnöki óra? S a szülői értekezlet? De maga az oktatás is. Igaz, hogy a szaktantárgyakat szlovákul is tanulják, de az oktató magyar nyelvű magyarázatot fűz az elhangzottakhoz. De lenne számos apró ütközési pont is, melyek megkeserítenék életüket. Az iskolarádión keresztül magyarul vagy szlovákul kellene szólni a diákokhoz? A szertárakon milyen felirat lenne? És a faliújság vagy az étlap magyar lenne vagy szlovák? Bevallom, féltem az iskolát! A felesleges nemzetiségi problémáktól, a politikai harcoktól. És féltem nemcsak a magyar, henem a szlovák tanulókat is. Az utóbbiakat attól, hogyan fognak beilleszkedni a magyar közegbe. És tartok attól is, hogy a szlovák szülők előbb vagy utóbb ránk sütik, hogy elmagyarosítjuk a tanulókat, a magyar szülők viszont az elszlovákosítástól fognak tartani. Pedagógustársaimmal együtt átérezzük a szlovák egészségügyi iskola gondjait, de egy direktív s ráadásul átgondolatlan döntés nem oldhatja meg az ő nehéz helyzetüket. A mienk viszont bonyolulttá válik. A döntő szó még nem hangzott el, a tárgyalássorozatot hétfőn, az iskolaszéken folytatjuk... (péterfi) Az érsekújvári kétnyelvű Egészségügyi Középiskola pedagógiai tanácsa még a múlt hónapban leszögezte azokat a követelményeket, amelyek alapján a jövőre induló két osztályba fölveszik a jelentkezőket. Az egyik osztály természetszerűleg szlovák oktatási nyelvű lesz, a másik lehetne magyar, hiszen jelentkező van elég, ámde a pedagógustanács úgy döntött, hogy a legjobb felvételi eredményeket elérők közül legalább tizenhét magyar tanuló kerül az osztályba, a többi fennmaradó helyet pedig olyan szlovák tanulókkal töltik be, akik bírják a magyar nyelvet, és természetesen szüleiknek sincs kifogásuk ellene, hogy „vegyes" osztályba járjanak. A vegyes osztályban a nyelven kívül a matematika és fizika órákat is osztanák, a szaktantárgyakat és a kémiát csak szlovákul tanítanák, a polgári nevelést és a történelmet pedig csak magyarul. Ilyen vegyes osztály megnyitására akkor nem kerülne sor, amennyiben több mint huszonkét magyar diák érne el kiváló felvételi eredményeket. Hogy a pedagógusokból álló tanács milyen szándékkal állapított meg ilyen feltételeket, és azok szakmai megalapozottsága vajon menynyire helyes ós elfogadható, arról hamarosan személyesen szeretnénk az érsekújvári ápolónőképzőben meggyőződni. Sajnos, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy nem véletlen egybeesésekről van szó, hanem tudatos minisztériumi, sőt még magasabb körökből származó koncepcióról. Mindenesetre utánajárunk a dolognak. (bit)