Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-06 / 54. szám, szombat

1993. MÁRCIUS 6. MOZAIK LAPSZÉLEN ZSÁKBAMACSKA Az ország kettéosztásakor a leg­nagyobb problémát a közös vagyon elosztása jelentette. Ez várható volt, hiszen általában a pénz, a vagyon mindenféle probléma okozója. Aztán előfordul, hogy papíron szépen megegyeznek a felek, de amikor a konkrét lépésekre kerül sor, már nem megy olyan simán a dolog. • Ilyen eset például a Transgas­vezeték elosztása. A cseh és szlo­vák fél még tavaly decemberben megegyezett a Transgas vállalat elosztásában, mégpedig úgy, hogy a cseh fél fizetni fog Szlovákiának a szlovák területen keresztül vezető tranzitért. Az ország több mint két hónapja különvált, de a szlovákok nagy bánatára, a csehek még min­dig nem fizetnek. Hogy miért? Állító­lag - ahogyan az a Keresztényszo­ciális Unió legutóbbi sajtóértekezle­tén elhangzott - azért, mert nem tudják pontosan, mekkora mennyi­ségért is kellene fizetniük. A cseh­-szlovák határon ugyanis a gázve­zetéket nem látták el a szállított gázmennyiséget mérő eszközzel. Minek is látták volna el, amikor egybetartozott az egész? Most azonban a cseh fél azt állítja, akkor fizet, ha majd mérni tudja, mennyi gáz „lépi át" a határt. Ján Klepáč, a KSZU elnöke, e köztársasági elnök jövendő kül­ügyi tanácsadója úgy véli, megtalál­ta a kényes probléma megoldását. Szerinte felesleges mérni a gáz­mennyiséget: a cseh-szlovák hatá­ron keresztül vezető ágon, hiszen az egyszerű matematikával kiszámít­ható. A volt Szovjetunióból jövő gáz­vezetéknek ugyanis Szlovákia terü­letén három elágazása van, mégpe­dig a vágsellyei Duslo vegyiművek­be, a lábi földalatti tározóba, vala­mint az Ausztriába vezető ág, s ezek mindegyikén van mennyiségmérő. Klepáč szerint tehát elég a három elágazáson „levett" gáz mennyisé­gét levonni az ukrán határon belépő mennyiségből, s mindjárt kimutatha­tó, mennyi gáz áramlik tovább a cseh ágon. És ennyiért fizessen a cseh fél. Matematikailag és elméletileg ta­lán tiszta az ügy, de a gyakorlatban ezt szokták zsákbamacskának ne­vezni. Ezt azért gondolom, mert an­nak idején a hadseregben mint üzem­anyagraktárosnak, volt szeren­csém látni, hogyan lehet „papíron" egy húsz köbméteres tartályból húszegynéhány köbméter benzint tankolni. A gáz pedig még illanóbb anyag, így el tudom képzelni, ho­gyan mérhető. A világért sem állíta­nám, hogy a mérések körül valami turpiság lenne, de el tudom képzelni, hogy a cseh illetékesek között is akad, akinek az enyémhez hasonló tapasztalatai vannak, és nem lesz hajlandó megfizetni a zsákbamacs­kát. GAÁL LÁSZLÓ NAGYÜZEM BRÜNNBEN Salima, Embax-Print, Intrama és Inteco néven egyszerre négy nem­zetközi seregszemle veszi kezdetét a hét végén Brünnben. Vasárnap, március 7-én a brünni vásárváros területén különböző elnevezéseik el­lenére tematikailag szorosan egymáshoz kapcsolódó szakmai se­regszemle veszi kezdetét. A Salima az élelmiszeripari termékek, az Em­bax-Print a csomagolás és a nyom­datechnika, az Intrama a raktározás és szállítás, az Inteco pedig a ven­déglátás területén mutatja be a leg­frissebb újdonságokat. A kiállítás iránt a nehéz gazdasági helyzet ellenére is rendkívül nagy az érdeklődés, a bemutatkozni kívánók száma minden eddigi rekordot meg­döntött. Érdemes lesz tehát elláto­gatni az immár számunkra is külföldi kiállításra, amely március 11-ig tart nyitva. -tszl­NEM MINDENKI AKAR KART A HUNGARISZTIKA TANSZÉK ELHATÁROLÓDIK Nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkbe a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszéke azzal kapcsolatban, hogy hosszas erőfeszítések után megszületett az engedély: létrehozhatják a főiskolán a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karát. A tanszék nevében dr. Alabán Ferenc kandidátus, tanszékvezető docens elemzi a magyar tanító- és tanárképzés körül kialakult helyzetet, s megállapítja, hogy a főiskolán kiépített tanszékek garantálják az anyanyelven történő ismeretszerzést, az egyes szakok képzésén belül pedig a részterületeken folyó anya­nyelvi oktatást. Felelősségének tudatában meg­értéssel és támogatással figyeli a szlovákiai nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kulturális törekvé­seit. Véleménye szerint azonban a többi kisebbség és etnikai csoport helyzetéből adódó különbségek igencsak eltérő művelődési, oktatási és intézményesítési megoldásokat indokolnak, amelyek viszont a szlo­vákiai magyar kisebbség előrelépé­sét, fejlődését nem szolgálnák. Meg­győződése szerint az eddigi szerve­zésű - a Magyar Tagozat a Szlovák Tagozat mellett működött - oktatás ezután annyiban változna meg, hogy a romák és más nemzetiségek mellé kerülnének a magyarok, vagy­is „csupán a tagozat partnerei vál­toznának". A tanszék még az elmúlt években véleményezte a Nemzetiségi és Et­nikai Kultúrák Kara tervezetét, s ja­vaslatot tett arra, hogy a karon belül a tagozat maradjon független, szer­vezetileg önálló. Mivel a javaslatot azzal az indoklással, hogy túlságo­san gettósít, tehát bezárkóztat a nyelvbe, a kar gondolatának párto­lói elvetették, a tanszék nem vett részt a kar további szervezésében. Alabán Ferenc a tanszék nevében annak a véleményének ad hangot, hogy a kar sem a szakoktatást, sem a tanítóképzést nem fogja tudni ga­rantálni, még a mostani szinten sem. Minthogy ezt a félmegoldást nem kívánják elfogadni, azt tartják cél­szerűnek, ha a tanszék a főiskola Humán Tudományok Karának szer­vezeti keretében marad, ebben lát­ják a pedagógusképzés és a tudo­mányos munka kibővítésének reális lehetőségét, legalábbis egy esetle­ges jobb feltételeket nyújtó megol­dás megteremtődéséig. Ez az új helyzet nem lesz más, mint „a szlo­vákiai magyar tanító- és tanárkép­zés új és egyben önálló formájának létrejötte". A tanszék véleménye szerint a hazai magyar művelődésügy szá­mára az lenne előnyös, ha ,,a szak­oktatás egy önálló intézmény meg­alakulásáig főiskolánk megfelelő ka­rain maradna". A Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karán pedig java­solják többek között egy Magyar Kultúra Tanszék felállítását, amely népművelőket, néprajzosokat, könyvtárosokat képezne. Ebben lát­ja a tanszék a kar szellemi hozadé­kát a szlovákiai magyar közművelő­dés számára. (bit) SEGÍTSÉG A SZENVEDÉLYBETEGEKNEK - Szlovákiában egyre több ember me­nekül az alkohol mámorába, nyúl a nyug­tató gyógyszer és, mondjuk ki nyíltan, a kábítószer után is - szólt az egybegyűlt újságírókhoz dr Ľubomír Gábriš, a kábí­tószer-függőség megelőzésére létesített érsekújvári Filia Alapítvány elnöke. - Tu­datosítottuk, hogy az állami költségvetés­ből az egészségügy nem kap(hat) annyi pénzt, hogy hatékonyan kezelhesse az alkohol- és a kábítószerbetegeket. A mű­ködő demokráciákban a szenvedélybete­gek ellátását a kormány szavatolja. Mi szeretnénk, ha így volna hazánkban is. Mégsem várunk ölbe tett kézzel. Segíteni akarunk a kormánynak s íöleg a rászoru­lóknak. Ezért jegyeztettük be a Filia Ala­pítványt, melynek majdani bevételeiből széles körű felvilágosító kampányt indí­tunk az óvodások, valamint alap- és kö­zépiskolások körében - avatott a közeljö­vő feladataiba. Szükség lesz az újvári régióban élő lakosok összefogására, együttérzésére és támogatására, hiszen csak közösen segíthetnek azokon, akiknél a függőség betegséggé súlyósbodott. Beszélt arról, hogy bár Érsekújvárott már egy éve az alkoholisták és a kábítószer-élvezők gyó­gyítása egy specializált központban törté­nik, ágykapacitás hiányában csak nappali szanatóriumként működhetnek. A kezelés akkor lehetne csak igazán eredményes, ha a beteg a kijózanító állomásról azonnal kórházba kerülhetne. Az öt alapítványte­vő közül négyen a központban dolgoznak, Peter Čekme ügyvezető igazgató pedig civilként látja el tisztségét. Tőle tudtuk meg, hogy a Filia Alapítvány szorosan együttműködik a lelki betegeket segítő prágai Filia Alapítvánnyal, s felvette a kapcsolatot több nemzetközi intéz­ménnyel. - A közeljövőben a szlovák kor­mánynak benyújtjuk memorandumunkat, amelyben rámutatunk a szenvedélybete­gek számának gyors növekedésére, de a tényleges drogellenes politika, a mege­lőzést biztosító stratégia hiányára is. Azt akarjuk, létesüljön egy kormánybizottság, amely segítené az állami, a karitatív és a magánkezdeményezést is. Bár az alapítvány regionális jellegű, hisszük, hogy lesznek adakozó községek, vállalatok és vállalkozók, amelyek, illetve akik támogatni kívánják a lelkes csapat célkitűzéseit. Számlaszámuk: Szlovákia Mezőgaz­dasági Bank (Slovenská poľnohospo­dárska banka - Filiálka Nové Zámky), 1450-046/1200, Var. symbol 9, Konšt. symbol 8, IČO: 31872522. (péterfi) HOLLÓ A HOLLÓNAK­EZER MÁRKÁJÁBA KERÜL A költöző madarak ősszel és tavasszal indulnak útnak. Hazájukból a messzi Afrikába és vissza, szabadon hasítva a végtelen levegő­eget Könnyű nekik. Útjukat nem állja országhatár, finánc nem kéri útlevelüket, megvámolni valójukat ott hullajtják el, ahol kedvük szottyan Nehezebb az illegális határátlépőknek. Ók is ilyenkor, tél végén indulnak el, azon egyszerű oknál fogva, hogy míg a havon meglátszik az emberi nyom, addig az ébredező vegetáció jótékonyan védi a surranókat. Például a romániai romákat, akik seregestől kezdik ellepni az ország keleti részét, hogy, jókora vergabetűvel, Magyaror­szágon és Kelet-Szlovákián keresztül, s immár Csehországon át, Nyugaton kamatoztathassák szaktudásukat. Mert állítólag, elsősor­ban szakmunkásokról van szó, jobbára kőművesekről, akik odahaza, Iliescu birodalmában, havi 4 dollárt keresnek. A kassa vidéki rendőrök szerint lassacskán a Hadak Útjára kezd hasonlítani az ország keleti része, s előfordul, hogy egyész falvak és települések indulnak útnak, nem is titkolva, hogy ha elfogják őket, újra megpróbálják. A dolog pikantériája, hogy a ,,szegény" menekülők ezer márkányi taksát fizetnek az önzetlen segítőknek (magyarán: embercsempé­szeknek), akik egyébként többnyire -, na kik? Szintén romák. Igaz, hazaiak, azaz Déčínben, Budéjovicében, Moston, Teplicén élö cigá­nyok, akik jól ismerik mind a keleti, mind a nyugati terepet Igaz, mondhatnánk, a romániai szászokért több mint hatezer márkányi fejpénzt fizetett Németország a kondukátornak A romák ezer márkái viszont sem a német, sem a román, de még csak nem is a szlovák államkasszát gazdagítják, hanem a szlovákiai romák zsebét, akik bizony időnként,,átverik" a menekülőket, tévútra vezetik őket, vagy egyszerűen otthagyják, ahol nekik tetszik. Lehet, hogy a kormánynak rövidesen az embercsempészektől kell majd kölcsönt kérnie az egészségügyi és az oktatásügy megsegíté­sére? (kövi) LOSONC LÉGGÖMBÖK, LÉGHAJÓK A„KÖZÉPKORI ÚTON" (Munkatársunktól) - A középkorban a veszély közeledtét a Somoskő-Fülek -Gács-Divény útvonalon várról várra tör­ténő jeladással tudatták a történelmi Nóg­rád területén. Innen véve az ötletet és a budapesti Expo közelségét kihasználva a Losonci Járási Hivatal és a Juraj Dob­rocký mérnök által vezetett Avant Kft. nemrég érdekes kezdeményezésbe fo­gott. Előzetes budapesti tárgyalások és nézet-, illetve érdekegyeztetések után az Avant ,,'Középkori (//"címmel rendhagyó programtervezetet tett le az asztalra. En­nek értelmében a világkiállítás attraktív kirándulások iránt érdeklődő vendégei számára készítenék elő a „középkori utat". A vendégek repülővel érkeznének meg Budapestről a Losonc melletti Vojky repülőtérre. Ez egyben léggömbök és léghajók fel- és leszállóhelye is lenne. Innen indulnának el a „középkori úton", meglátogatva a somoskői, füleki, gácsi és divényi várat, s környéküket. A tervezet szerint a várak környékén hangulatos szállodák, vendéglők, áruházak stb. épül­nének és olyan, a régi időket idéző szol­gáltatásokat is kilátásba helyez, mint a kocsikázás vagy a lovaglás. Az emiitett várakat egyébként lovasfogattal is meg­közelíthetnék a kirándulók. Az elképzelések megvalósításához Budapesten is hozzájárultak, és minden téren zöid utat biztosítottak a nógrádi kezdeményezéseknek. Ehhez persze pénzre - és nem is kevésre -, illetve vállalkozó szellemre lenne szükség. Ilyen személyek, vállalatok kerestetnek most Nógrádban - egyelőre (március 26-ig) csak a Losonci járásban, de később a környező járások vállalkozóit, tökebe­fektetőit is örömmel fogadják. Minden to­vábbi ötletet, elképzelést, javaslatot a já­rási hivatalban kell bejelenteni, mert egyelőre az a „Középkori út" programter­vezetének koordinátora. A terv megvaló­sítása nemcsak az egyes helyszínek inf­rastruktúrájának fejlesztéséhez járulna hozzá, hanem a járás idegenforgalmának fellendítéséhez és gazdasági felemelke­déséhez is. Nemcsak a világkiállítás félé­ves időtartama alatt, hanem hosszú távon is. (polgári) EGY HÓNAPPAL KESOBB (Munkatársunktól) - A Losonci járásban február 12-ére tervezett kormánylátogatás egy hónappal később, vagyis március 12-én valósul meg. Februárban a vállalkozók tiltakozó nagygyűlése és a tárcavezetők egyéb elfoglaltságaira való hivatkozás miatt nem valósult meg a látogatás. Most - előzetes információk szerint - a kormányelnök kivételével szinte mindenki eljön. A DSZ járási irodájának tájékoztatása szerint öt helyszínen: Losoncon, Poltáron, Divényben, Buzitkán, Füleken és Cinobaňán szervez­nek nagygyűléseket, ahol az egyes delegációkat Ivan Gašparovič, Jozef Tuchyňa, Milan Kňažko, Peter Baco, Matúš Kučera és Roman Kováč vezeti majd. Ugyanezen a napon a járási hivatal üléstermében, délután háromnegyed három és fél öt kőzött Ľubomír Dolgoš, Július Tóth és mások találkoznak a vállalkozókkal, fél négy és öt óra között pedig a pedagógiai tanszék üléstermében Matúš Kučera és több parlamenti képviselő várja a járás pedagógusait. P. L. FRICSKA BÖFÖGNI TILOS! Egyrészt - másrészt . Nem szeretem ezt az újságírói stílust. Falmelléki megoldásokra, óva­toskodásra csábít. Egyrészt mégis megörvendeztetett a hír. hogy a művelt Nyugat felé haladásunkat gyorsí­tandó a Borikon (egykor az SZLKP KB vendég­háza volt) tánc- és illemtanárt szerződtettek miniszterek, parlamenti képviselők, aktív és leendő diplomaták, pártelnökök, államtitkárok stb. feleségeinek, kamasz gyermekeinek és általában közelebbi (és talán távolabbi) család­tagjainak, miniszterasszonyok férjeinek tovább­képzésére. Minden átmeneti korban szükség van ilyen gyorstalpaló tanfolyamokra. Már Napóleonnak is fejtörést okozott az őrmesterekből marsallá lett katonák feleségeinek udvarképessé neme­sítése, és mélyet sóhajtva így évődött generáli­saival: ,,Nem őrmesterként kellett volna nő­sülni". Tehát beindították a Borikon az illemtan órákat. Jó, hogy beindították, mert a miniszter­feleségeknek nem árt tudni: mi illik, mi nem illik. És a miniszterasszonyok férjeinek sem árt. Nem árt tudni például, hogy diplomáciai foga­dás előtt illik fürdőt venni, és hogy a hónaljsza­got nem peresztrojka előtti moszkvai parfüm­mel tanácsos elnyomni. S akkor is mellőzendő a Vörös kalapács márkájú illatszer, ha netán még mindig jelentós készletek vannak belőle otthon. Tudni kell, mi a különbség a zsakett, a szmoking és a frakk, illetve az utcai ruha között. Alapkövetelmény, hogy egy alkotmányos té­nyező is, és a felesége nemkülönben, tisztában legyen vele: hogyan Illik megjelenni - teszem azt - egy nagykövet gardenpartyján, hogy se tűi-, se ..aiulóltözködött" ne legyen az ember. Vacsora közben, ha csak egy mód van rá, ne essék szó bizonyos fiziológiai folyamatokról. Tudni kell, hogy a cseresznyekompót magját se kiköpdösni, se lenyelni nem illik. Idegen állam­főnek nem szabad a szavába vágni, és a leg­jobb viccen se röhögjön az ember tele pofával. Egy miniszterfeleségnek azzal is tisztában kell lennie, hogy milyen minősítésnek szánja egy tőrőlmetszett brit, ha udvariasságból csak azt mondja: , .csakugyan?" Állófogadáson (cercle) ne ropjunk mindenáron se csűrdöngölöt, se odzemokot, viszont ne úgy üljünk, mintha fejő­szék tenne alattunk. A legszélesebb jókedvünk­ben se csókoljuk homlokon más ország diplo­matáját, a nagykövetet pedig éjfél után se tévesszük össze a főpincérrel. Másrészt... Mivel tudom, hogy kis hazánkat tehetséges emberek lakják, biztos vagyok ben­ne, hogy a politikusfeleségek még a kormány bukása előtt elsajátítják a jómodort, s így nem vész kárba a tánc- és illemtanárok igyekezete. De párhuzamosan egy másik tanfolyamot is indíthatnának a Borikon. Aktív miniszterek szá­mára. A politikai jómodor lenne a fő tantárgy TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents