Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-06 / 54. szám, szombat

1993. MÁRCIUS 6. ERDEKESSEG . ÚJSZÓM AZ ISMERETLEN KARADY Már hetek óta szórakoztatja a Magyar Televízió 2-es csatornája vasárnap délutánonként nézőit a Karády Katalin-sorozattal. Nem egy szerencsés időpont, mégis sokan ülnek ilyenkor a képernyők elé. Az idősebbek nosztalgiából, a fiatalok pedig azért, hogy megpróbálják megfejteni, egy legenda titkát. Mert valljuk be: ezek az ötven évvel ezelőtt készült, többségükben gyengécske méséjü, ügyetlenül rendezett és fotografált filmek aligha lennének érdekesek, ha más, s nem Karády Katalin lenne a főszereplőjük. Az utolsó néhány év kivételével Magyarországon sem esett sok szó róla, így hát ezek a filmek most arra jók, hogy megpróbáljuk megfejteni a titokzatos hátteret, hitelesíteni személyiségét. Csakhogy ezekből a filmekből sosem lehet kideríteni, mi lett a sorsa 1951 januárja (nem 1949, ahogy a lexikonok írják) és 1990 márciusa között? Karády Katalin 1951. február 20-án érkezett Bécsbe, az előtte való éjszakát élete végéig a félelem és rettegés éjszakájának nevezte. Közel járt éjfélhez. Süvítő szél kavart hóvihart a fejük felett. Távolból fényszórók pásztázták az éjszakát, a gólyalábú őrtornyokból mozgó célpontok után kutattak. Az ő karavánjuk pedig lassan haladt, vagy olykor csak vánszorgott keletről nyugati irányba. Csempészük, aki vezette őket, értette a dolgát. Igaz, magas árat, fejenként 1000 dollárt szabott ezért az éjszakai menetelésért. Az amerikai hatóságok Salzburgból arról értesítették, hogy ne is számítson vízumra. De valahogy élni, boldogulni kell! Hiába kilincselt az osztrák rádiónál és különböző színházaknál, még biztatást sem kapott. Bécsből kénytelen volt Brüsszelbe utazni, ahol hetekig, hónapokig megint csak nem történt vele és körülötte semmi sem. 1952 nyarán egy újságíró interjút készített vele, amelynek bevezető soraiból egész akkori helyzete pontosan kideríthető: ,,Több mint egy esztendeje, amióta hatórás gyaloglás és halálos izgalmak árán kimenekült Magyarországról, az emigráns sajtó egy bizonyos része nyíltan és burkoltan gyalázza, támadja Karády Katalint. Sokszor kérdezem magamtól: miért ez a gyűlölet, az acsarkodás? A magyarázat kézenfekvő: Karády Katalin mindig igaz ember volt." Ami pedig az ő válaszát illeti: ,,Megszoktam már őket 1944ben. Higgye el, nem .is akarok nekik tetszeni. Nem törődöm a támadásokkal. Már régen megtanultam, hogy ez a legokosabb. Amióta szabad földre érkeztem, jó barátaimtól, volt védenceimtől számtalan buzdító levelet kaptam. Mindegyik segíteni akar, így akarja meghálálni azt, amit érte tettem. Bevallom, ez jólesik." Brüsszelből 1953 tavaszán indult el új hazájába, Brazíliába. Sao Paulo kertvárosában telepedett le. Tizenhat éven át itt volt az otthona. Egyre távolodott a színpadtól, a színészmesterségtől, amit ha későn is, de úgy érezte, birtokolni tudott. Egyszer mégis keresett egy énektanárnőt, akivel néhány portugál dalt tanult meg. Azt hazudta, hogy mindezt csak kedvtelésből teszi, a nyilvánosságra nincs szüksége. A brazil televízió egyik menedzsere azonban felfigyelt a hangjára és úgy döntött, hogy az egyik show-műsorban fellépteti. Órákkal a műsor kezdete előtt Karády meggondolta magát és bocsánatot kérve, egy Napoleon-arany kíséretében elnézést kért a menedzsertől, amiért félrevezette őt... 1960. december 20-án az Amerikai Magyar Népszava ezt jelentette: ,,Karády Katalin, az egykor oly kivételes sikerű művésznő, aki már régebben megszerezte az Egyesült Államokba a letelepedési engedélyt és már többször kacérkodott a gondolattal, hogy New Yorkba költözzék jelenlegi lakóhelyéről, most végleg elhatározta, hogy New York-i lakos lesz." Szilvesztereste pedig, miközben a boldog új esztendőre kocintottak, kimondta végre azt a két szót, amelyet annyira vártak már tőle: ,,Újra fellépek!" 1969. március 30-án, 18 évi kényszerű hallgatás után, amikor a 2200 személyes New York-i Hunter College Assembly Hall színpadára lépett, újra felizzott körülötte a légkör. Földig érő, fehér gyöngyökkel díszített ruhában, erősen felzaklatott lelkiállapotban lépett újra a közönség elé. Senki sem volt a zsúfolásig megtelt nézőtéren, aki ki tudta volna vonni magát a hatás alól. Pedig még meg sem szólalt, egyetlen szót sem ejtett ki. Csak állt a hatalmas színpad közepén, a reflektorok könnyeket csaltak elő szeméből és hosszú percekig fürdött az egyre hevesebb, szűnni nem akaró tapsban Aztán felcsendültek Polgár Tibor dalának jól ismert bevezető akkordjai, és énekelni kezdett: Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte. . Milyen érzés volt visszatérni? - erről faggatták őt a riporterek. ,,Szorongva léptem újra dobogóra. S előtte hetekig készültem rá, akárcsak pályám kezdetén. Nagy lelki koncentráció kelInkey Tibor műtermi felvétele 1940-ből lett az újrakezdéshez, bár számomra minden fellépés azzal járt. Hetekkel előbb abbahagytam a cigarettázást, hogy tiszta legyen a hangom, és ha vendégségben itallal kínáltak, elhárítottam. Számomra a fellépés olyan, mint valami szertartás. A dalokban misztikus erő van, ezt kell átvinni a közönségre. Erre törekedtem első New York-i fellépésemkor is, amely éppen olyan szorongásos volt, mint első vígszínházi szereplésem. Az első számok után már éreztem, hogy megtaláltam a nézőtérrel a kapcsolatot. Mondhatnám: hazataláltam." öröme azonban nagyon rövid életűnek bizonyult. Néhány további koncert után végleg befejezettnek nyilvánította pályáját. Soha többé nem lépett föl. Ettől kezdve csak a Madison Avenue-n lévő kalapszalonban lehetett őt látni, azazhogy a vevőközönség számára ott is láthatatlan maradt. Hátul, a műhelyben dolgozott és csak ritkán, kivételes alkalmakkor lépett elő Egészen közelről csak néhányan ismerték, belülről és igazán talán senki sem. Ha voltak is titkai - és miért ne lettek volna éppen neki, aki kivételesen rövid idő alatt kivételesen gazdag életpályát futott be? - azokat mélységesen magába rejtette. Szégyellte, vagy csak fájt neki? Annyi bizonyos, hogy a panasz mindig távol állt tőle. Megalázónak és méltatlannak érezte magához. önbecsülését soha, egyetlen másodpercre sem adta föl. Inkább némán és szótlanul viselte terheit. Kemény, férfias jellem volt. (A VASÁRNAPI MAGAZIN alapján) ADÓT FIZET A BRIT KIRÁLYNŐ 1993-tól II. Erzsébet brit királynő is személyi jövedelemadót fog fizetni - jelentette be a parlament alsóházában John Major kormányfő. Tekintettel az alkotmányos monarchiára, az intézkedés életbeléptetéséhez Őfelsége beleegyezése is kellett. II. Erzsébetet ugyanakkor mentesítették a többi brit állampolgárra vonatkozó kötelezettség alól, hogy örökösödési adót fizessen. Major ezt azzal indokolta, hogy védelmezni kell a monarchia függetlenségét, hiszen különben néhány nemzedékváltás alatt szétforgácsolódna a monarchikus berendezkedés. Károly herceg is adót fizet majd a cornwalli grófságból származó jövedelme után. Számára ez nem lesz teljesen új dolog, hiszen önkéntes alapon már eddig is fizetett 25 százalékos adót. Hogy teljes legyen a kép, meg kell jegyezni: nagyon sokan már évekkel ezelőtt követelték, hogy a királyi család se legyen kivétel, szintén járuljon hozzá a gazdasági visszaesés lassításához. Viszont a meggyőződéses monarchisták Őfelsége megsértésének tekintik ezt a döntést. FIATALÍTÓ KÚRÁK KIM IR SZEN SZÁMÁRA A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 80 éves Nagy Vezére különleges fiatalító kúrákat vesz - tájékoztattak szöuli források. A hír pikantériájára való tekintettel nagyon meglepő, hogy Phenjan nem sietett ezt cáfolni. Ebben az esetben a hallgatás valóban beismerést jelenthet. A hír szerint a Nagy Vezér számára létrehozták az úgynevezett örömszerzés alakulatát, amelyben válogatott csinos, fiatal lányok vannak, kizárólag a félsziget északi részéből. Kim Ir Szen ugyanis azt tartja, hogy a koreai háború idején az amerikai imperialisták itt nem tudták beszennyezni a koreai fajt. Az agg Vezér ezekkel a lányokkal fürdik, s rendszeresen vérátömlesztést kap tőlük Emellett drogokat is szed, továbbá különböző serkentöszereket és olyan gyógynövényeket, melyeket hozzá hasonló korú embereken teszteltek több laboratóriumban. Még ez sem minden: az Amisan hegy friss levegőjét távolsági csővezetéken juttatják el rezidenciájába. J

ULIO IGLESIAS: ÖTVENEZER APASÁGI PER? A világszerte népszerű spanyol énekes sosem tagadta, hogy szereti a nőket, s meg is kapja őket különösebb erőfeszítések nélkül. Sőt, néha már kellemetlen számára, hogy rajongói tucatjával ajánlkoznak fel neki. Ennyi kaland közepette a „balesetveszély" is nagyobb, nem is szólva arról, hogy néhány nő megpróbál nemcsak Iglesias szívéhez és testéhez, hanem pénztárcájához is közel férkőzni. Például olyan módon, hogy igyekszik egy apasági pert a nyakába varrni, s így tenni szert egy csinos kis összegre, esetleg tartásdíjra nemcsak apátlan gyermeke, hanem önmaga számára Is. Van azonban példa arra, hogy esetenként siker koronázza egy-egy hölgy erőfeszítéseit. A spanyol Maria Edite Sansot évekig harcolt azért, hogy most 16 éves fiát elismerje az apja, aki szerinte nem más, mint éppen Julio Iglesias. A valenciai bíróság nemrégiben az anyának adott igazat. A tárgyalásról távolmaradó Julio így komentálta az eseményt: ,,Ha mind az 50 000 apasági peremen jelen lennék, nem maradna időm énekelni." . Igaz, ami igaz, az 50 000 per talán mégiscsak túlzás. Karády-filmek plakátjai FŐORVOS, DE NEM BRINKMANN Brinkmann professzor rajongói most bizonyára örvendeznek, hogy a Magyar Televízió hosszú szünet után műsorra tűzte A klinika újabb sorozatát Ám nem ez az utolsó alkalom, hogy Klausjürgen Wussow, a közkedvelt német színész magára ölti a fehér köpenyt. Főorvosként tér vissza Rómába, s így ismét fehér köpenyben láthatjuk viszont az olasz-német kooprodukcióban készült legújabb filmsorozatban, melyben - a Fekete Erdőben játszódó giccses kis történetek szereplőivel ellentétben - mindenre elszánt bűnözőkkel kénytelen felvenni a harcot. Guido della Croce (alias Wussow), a sikeres szívsebész egy új, korszerű római klinika felépítésén fáradozik. Sajnos, nem csak az áskálódó, féltékeny és rosszindulatú kollégák cselszövései keresztezik terveit, veszélyeztetik életét. A háttérben nemzetközi bűnszervezet működik - Róma és Marseille között sötét maffiózók ingáznak, üzletelnek kábítószerrel, s a még jövedelmezőbb emberi szervekkel. Míg csak... A SAT 1 műholdállomáson április 5-én kezdik meg a sorozat sugárzását. Egyelőre még csak reménykedni lehet abban, hogy A klinika fergeteges sikere után a budapesti (vagy a pozsonyi?) tévé is megvásárolja és műsorra tűzi a hatrészes, izgalmasnak ígérkező történetet. Klausjürgen Wussow egyébként szívesen emlékszik vissza a filmforgatásra, a mesés Olaszországban csinos, fiatal (második) feleségével, Yvonne-val (37) töltött napokra. Csak Chicával, a kutyával voltak gondok. „Valóságos harcot kellett vívni a római sofőrökkel azért, hogy a kutya is beülhessen az autóba. Az éttermekben sem látták szívesen, hogy Chica társaságunkban helyet foglal az asztalnál" - panaszolta Wussow. De nevetve mesélte, hogy a forgatás közben miként próbálták kioktatni a „főorvost", elmagyarázni, megmutatni neki, hogyan is kell egy műtétet elvégezni. A fekete erdei klinikán töltött évek után erre igazán nem volt szükség: Megtanultam „operálni" - tréfálkozott Wussow. Elárulta még, hogy a napokban egészen más ügyben, egészen más klinikára látogatott el feleségével . Egy kis titkolódzás... Ám végül is kiderült: a 63 éves Wussow, húsz egynéhány esztendő után ismét apai örömök elé tekinthet. (A Das Goldene Blatt nyomán: -ug-) Ismét főorvos Feleségestől, kutyástól Rómában