Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP iÚJSZÔä 1993. MÁRCIUS 31. ANKÉT HOGYAN TOVÁBB, CSEMADOK? 1968-tól dolgozom a Csemadok fizetett alkalmazottjaként. Visszaemlékezve az elmúlt évekre, évtizedekre, gazdagabb tapasztalatokról tudnék számot adni, mint az utóbbi két évből. Ugyanis a tények, az eléri eredmények azt bizonyítják, hogy a Csemadok szerveinek, szervezeteinek, művészeti együtteseinek tevékenysége sokkal gazdagabb és eredményesebb volt azelőtt, mint a jelen időszakban. Járásunk csoportjai és szólistái is gyakran ott voltak a legjobbak között. Vajon mi okozta a visszaesést? 1989 után a Csemadok létjogosultságát, jövőjét saját sorainkból is megkérdőjelezték sokan. Ez csalódást váltott ki a szövetség tisztségviselőinek, tagjainak, az együttesek vezetőinek körében, akik évtizedeken keresztül becsületesen, honorárium nélkül végezték munkájukat. Meggyőződésem, hogy a fölösleges viták nem használtak sem a Csemadoknak, sem nemzeti kisebbségünknek. Ami a további tapasztalataimat illeti, a Csemadok szerveinek és szervezeteinek tevékenységére negatív hatással volt az egyre fokozódó nacionalizmus, a nyelvtörvény, valamint az egyes szlovák szervek, intézmények által táplált nemzetiségi gyűlölet. Amikor a nyelvtörvényt tárgyalta a szlovák parlament, és a mindannyiunk által ismert tüntetéseket szervezte a Matica slovenská egyik-másik, vele szimpatizáló párttal és mozgalommal, azt hangoztattuk, hogy a magyarság józanul reagált az említett eseményekre. Igen, csakhogy ezt hallgatás és passzivitás követte, ami jelenleg is veszélyes a Csemadokra, egész nemzeti kisebbségünkre nézve egyaránt. Természetesen, a Csemadok szerveinek és szervezeteinek a tevékenységére negatívan hatott és hat a kialakult gazdasági helyzet is, a munkanélküliség, az árak általános emelése, a családok anyagi helyzete. A jelenlegi nem éppen kedvező körülményekből kiindulva, a Csemadok jövőjét, szerepét és feladatát a • következőkben látom: 1. A Csemadokra feltétlenül szükségünk van. Évtizedek óta végzett tevékenységével gondoskodott népi és irodalmi hagyományaink ápolásáról, anyanyelvünk megőrzéséről, a közművelődési és kulturális rendezvények révén hozzájárult a szlovákiai magyarság műveltségi szintjének emeléséhez, a nemzetek és nemzetiségek békés együttéléséhez. 2. A Csemadok jövője attól függ, hogy az alapszervezetek mennyire lesznek képesek aktívabban cselekedni. Egyetértek az alulról jövő kezdeményezéssel, de a Csemadok szerveinek bizonyos fokú irányítása nélkül (nem a diktatórikus irányításra gondolok itt) nem tudunk jobb eredményeket HA HITELES SZÖVETSÉG MARAD... Nagyon nehéz objektíven értékelni egy olyan időszakot, amelyet éppen élünk. Kétségtelen, hogy 1989. december 6-án a Csemadok Központi Bizottságának ülésén új úton próbáltunk elindulni. Úgy érzem, a kitűzött cél helyesnek bizonyult. A galántai országos közgyűlésen kialakult vita is megerősítette meggyőződésemet, hogy nagyon sokunk számára ma sem közömbös szervezetünk léte és tevékenysége. A megfelelőnek ítélt cél kitűzése ugyanakkor nem jelentette feltétlenül azt, hogy mindent kifogástalanul elvégeztünk. Tudatos erőfeszítésünk ellenére sem sikerült változtatni sok ember szemléletmódján, az eddigi beidegződések és szokások túlságosan erősnek bizonyultak. így alakulhatott ki az a csaknem abszurd helyzet, hogy legtevékenyebb tagjaink közül sokan - helyi szervezeti elnökök, amatőr művészeti csoportok vezetői, szervezők és mások - éppen az eddigi eredményeiken felbuzdulva, ugyanúgy és ugyanazt folytatták, amit éveken és évtizedeken át megszoktak. A hagyományok őrzése mindenképpen dicséretes és szükségszerű, de annak módján a kialakuló új körülmények függvényében változtatni kell, a szokások és beidegződések nem válhatnak kerékkötővé. Megszoktuk például, hogy tevékenységünket különféle „munkaterületekre" osztjuk. Az egyik ilyen, számomra nagyon vitatott fogalom az ún. szervezeti élet. Mit kellene manapság ez alatt érteni? Gyűléseket, vezetőségi üléseket, szavazásokat, évzáró taggyűléseket, beszámolók és jegyzőkönyvek tömkelegét, mint évekkel ezelőtt? Biztos vagyok benne, hogy ezeket régi formájukban már ideje lenne elfelejtenünk. Természetes, hogy szükség van a találkozásokra, ha úgy tetszik, „ülésekre", de azok ne legyenek öncélúak, hanem tényfeltárók és jövőbemutatók, a beszámolók és jegyzőkönyvek ne formális irományok, hanem dokumentumértékű krónikákká váljanak, amelyek a szlovákiai magyarság életének adalékaelérni. Tehát a Csemadok szerveire, mind országos, mind területi szinten szükség van. Megszűnésük a Cserrtadok létét veszélyeztetné. 3. Az alapszabályt módosító javaslat szerint az alapszervezetek, szakmai társaságok önálló jogi személyek. A szakmai társaságok részesülnek a Csemadok költségvetéséből, az alapszervezetek viszont saját bevételeikből, esetleg szponzorok támogatásával tudják fedezni kiadásaikat. A közeljövőben gondolni kellene arra is, hogy az aktív tevékenységet kifejtő alapszervezetek elnökei, csoportok vezetői is részesüljenek az állami költségvetésből. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, adórendszerét figyelembe véve, az alapszervezetek, művészeti csoportok és területi választmányok a magánvállalkozóktól egyre kevesebb anyagi támogatásra számíthatnak. 4. Vita tárgya, hogy elegendő-e a magyar nemzetiségi kultúra ápolására és fejlesztésére jóváhagyott összeg? Véleményem szerint nem! A kulturális tevékenység nemcsak Szlovákiában, hanem a fejlett nyugati államokban sem volt soha nyereséges, és nem is lesz az. Ezért, ha az országot demokratikus államként akarjuk elfogadtatni, elsők között kell gondoskodni az itt élő nemzetiségek alapvető jogairól, valamint a kultúrájuk számára szükséges anyagi feltételekről. Befejezésül: szeretném hangsúlyozni a Csemadok országos és területi választmányai, a szakmai társaságok és az alapszervezetek közötti személyes kapcsolat fontosságát, a kölcsönös megértést, az anyaországhoz fűződő kapcsolatok további mélyítését. BÁNYAI GÉZA, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának titkára ként szolgálhatnak a majdani történészek és kutatók számára. Az amatőr művészeti csoportoknak saját lábukra kell állniuk, úgy, hogy képesek legyenek megteremteni a működésükhöz szükséges feltételeket, tehát illene a Csemadok bábáskodásától mentes autonóm csoportokká válniuk. A „szervezeti élet" alatt tehát nem a sokszor formálissá váló hivatali vagy hivatalnokoskodó munkát értem, hanem a kulturális rendezvények, a művészeti tevékenység, a közművelődési jellegű képzés, kiadói tevékenység és sok egyéb feladatkör halmazát. Csakis a konkrét tevékenység alkothatja a jövőben azt a vázat, amelyen szervezetünk épülhet és működhet. Meggyőződésem, hogy a Csemadok jövőjét csak azzal alapozhatja meg, ha a hagyományos, egyéni tagságon alapuló struktúrán kívül a legkülönbözőbb magyar csoportok, csoportosulások, oktatási és kulturális jellegű intézmények kötetlen és önkéntes szövetségévé válik. Ha képes lesz megmaradni hiteles szövetségnek, mind a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság körében, mind a folyamatosan gyarapodó hazai magyar szervezetek között, amelyek kollektív tagként hajlandók részt vállalni tevékenységéből. így tölthetné be leginkább az összekötő kapocs és koordinátor szerepét, bármiféle felügyelet gyakorlásának igénye és szándéka nélkül, a szlovákiai magyarság kulturális gyarapodásának érdekében. KOLÁR PÉTER a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke TANÁCSOK: ADÚÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § KÁRTÉRÍTÉS jeligére: Olvasónk kártérítési igényét a szövetkezet nem vette figyelembe, mondván, hogy előbb vegye ki a szövetkezetből (a kivágott) gyümölcsöst és erdőrészt, s készíttessen új szakértői véleményt - a kárt csak ezután térítik meg. - Senki sem kényszeríthető vagyonrészének kivételére a szövetkezetből. Amennyiben kártérítési igényét a szövetkezetbe benyújtotta, a szövetkezet ezt vagyoni betétként köteles volt a transzformációba bevenni, és erre transzformációs részt kialakítani. (A 42/1992s. Tt. sz. törvény alapján) DEMECZ J. a múlt év folyamán nem érvényesítette élőés holtleltárigényét. Megteheti ezt most? - kérdezi. - A 229/1991. Tt. sz. törvény és a 93/1992. Tt. sz. módosító törvény értelmében az élő- és holtleltárigény érvényesítési határidejét 1992. december 31ében szabták meg. DR. VILÁGI OSZKÁR VÁLLALKOZÓ jeligére: Ol vasónk 1990-től regisztrált vállalkozó. Felesége 1990. november elsejétől elveszítette állását, az akkori időben érvényes törvények szerint kezdte utána fizetni a biztosítási járulékot. Ez év februárjától a komáromi regionális biztosítónál havi 1100 koronát fizet a feleségére. Március 1-jétől a felesége is rendelkezik önálló vállalkozói engedéllyel. Arra szeretne választ kapni, hogy felesége a saját vállalkozói engedélyére külön fizeti-e a három biztosítási járulékot, és ha igen, mennyit? Bevétele csak májustól lesz. - Válaszomat mindenesetre azzal kezdeném, hogy nem értem, olvasónk miért fizette feleségéért is a biztosítást, ha ő munkanélküli volt. Hiszen a 7/ 1993. Tt. sz. törvény 18. paragrafusa értelmében a munkanélküli helyett az állam fizeti a biztosítási járulékot. Ha nem munkanélküli, hanem háztartásbeli, akkor pedig nem 1100 koronát (1012 koronát a három biztosításra, 88 koronát pedig a foglakoztatási alapba) fizet havonta a biztosítónak feleségére, hanem 301 koronát. Ha a leveléből jól értelmeztem, és felesége valóban munkanélküli-állományban volt, akkor biztosítási túlfizetésről van szó, és kérheti a túlfizetés visszatérítését. Ha pedig felesége már fővállalkozó, akkor ugyanolyan szabályok szerint fizeti a biztosítási járulékokat, mint ön, aki szintén vállalkozó. MOLNÁR ROZÁLIA TURENZ Vad képzettársításokra ragadtattam magam. Ugyanis vad helyzetek adódtak az utóbbi időben az oktatásügy felségterületén. Mindjárt szembeötlő volt az a nagyvonalúság, amellyel az idei év költségvetéséből egy-egy tárcát megajándékozott a pénzügyminiszter és a parlament. Képzeletemben fölrémlett a tüpénz valamikori funkciója. Egy háztartás működtetéséhez bizonyos összegre van szükség. Ha azzal a háziasszony jól gazdálkodik, a férje megdicséri, sót tüpénzzel is megajándékozza az ügyes asszonykát. A tüpénz, mint sokan még emlékeznek rá, az a költőpénz, amelyet a férj ad, adogat a feleségének. vagy az apa a lányának. Ma egészen mások a módszerek, zsarolással, apró cselekkel sanyargatják a pénzosztót, teremtik meg a feltétlenül szükséges költenivalőra az anyagi fedezetet. Mindez azért jutott eszembe, mert az oktatási minisztérium leginkább tüpénzhez hasonlítható adogatós módszerrel igyekszik önálló gazdálkodásra, rátermettségre, találékony vállalkozásokra, takarékoskodásra sarkallni a gyakorló pedagógusokat, akik tudvalevően neveléssel és tananyag átadásával foglalkoznak, ha hagynák őket, főállásban. Lehet, persze, hogy amellett fóliáznak, de kizártnak tadom, hogy az oktatási tárca javára. Alighanem gyér bérecskéjüknek kiegészítésére. Afféle tüpénz előteremtésére. Mire kényszerül tehát a korszerű, nevezzük igy, modern pedagógus? Kénytelen különféle apró cselekkel, zsarolással sanyargatni a pénzosztót, ám nem a tűpénz végett, hanem az üzemelés rendes módja érdekében. Egyszerűen szólva azért, hogy megkapja a tanításhoz szükséges feltételeket, mind anyagiakban, mind pedig szellemi önállóság dolgában. Teszi ezt pedig apró sztrájkokkal, mint éppen láthattuk, a legnagyobb zimankóban ezren kivonulnak a parlament elé. Tudunk már arról is, hogy túzoltóklubokban szerveznek tanítást, mert sztrájkol az egész Iskola a méltatlan igazgató méltatlan kinevezése miatt, viszont a tananyaggal sem akarnak igazán lemaradni, tehát a legváltozatosabb módon igyekszenek kitalálni a sztrájk és a tanítás ötvözetét. Zsarolásra kényszerül a pedagógustársadalom. Méltatlan lépésre, de sajnos a mérkőzést neki kell megnyernie. Különben fölborul az oktatásügy. Ilyet pedig nem engedhet meg ma magának egyetlen civilizált, európai társadalom sem. Azt mondtam, mérkőzés. Egy régesrégi civilizációban, a dél-amerikai mayák nagyon szerették a labdajátékot. A labda a napot jelentette ebben az ó rituális játékukban, a napistent pedig az egyik legfontosabb istenségként, hatalomként tisztelték. Olyannyira, hogy a játék végeztével a vesztes csapat vezetőjét feláldozták neki. Ott helyben vérét vették. Vasárnap a televízió Lépések című adásában láthatóan két szembenálló csapat küzdött. A három miniszteriális játékos bizony alulmaradt az iskolaűgy-szakszervezef-tanitók ötösével szemben. Vad helyzet volt. Csoda, hogy vad képzettársítások kerítettek hatalmukba?(brogyányi) A cseh korona turistaárfolyamai Pozsony, 1993, március 30. Vétel Eladás SIRB 0,94 1,10 VÚB 0,98 1,10 SŠSp 1,00 1,10 SPB 0,98 1,08 TB 0,90 1,10 ČSOB 1,04 1,08 LB 0,845 1,155 (SIRB - Slovenská investičná a rozvojová banka. VÚB - Všeobecná úverová banka, SŠSp - Slovenská štátna sporitelňa. SPB - Slovenská poľnohospodárska banka, TB - Tatra banka. ČSOB - Československá obchodná banka, LB - Ľudová banka) A szlovák korona turistaárfolyamai Prága, 1993, március 30. Vétel Eladás AB 0,92 0,97 ČSp 0,88 0,93 ČSOB 0,92 0,96 IB 0,87 0,92 KB 0.83 0,85 (AB - Agrobanka, ČSp - Česká sporitelňa, IB - Investiční banka, KB - Komerční banka) -ÚA Csemadok közelgő országos közgyűlésének alkalmából a szövetség területi választmányainak titkáraihoz (némely esetben elnökeihez) fordultunk, válaszolnának arra a kérdésre, milyen tapasztalatokat szereztek a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakban, valamint hogy miben és miként látják a Csemadok lehetséges szerepét, feladatát a Jövőben. Az alábbiakban folytatjuk tapasztalataik, nézeteik közreadását. A PASSZIVITÁS VESZÉLYEI