Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-26 / 71. szám, péntek

1993. MÁRCIUS 26. ÍÚJSZÓM MOZAIK A KÖNYVTÁR, AZ OLVASÓ ÉS AZ ÍRÓ Ma délelőtt kezdődik Rozsnyón a szlovákiai magyar könyvtárosok és könyvbarátok találkozója. A Csemadok és a járási könyvtár közös rendezésében a mai műsor a következőképpen alakul: A megnyitóra 9 órakor kerül sor a városháza nagytermében (Bányászok tere), majd ezután a rendezvény egyik magyarországi vezetője, Szente Ferenc tájékoztatja a közönséget az irodalomnépszerüsités magyarországi módszereiről és formáiról. Őt Hodossy Dezső követi, a Dunaszerdahelyi Járási Könyvtár igazgatója, előadásának címe: A szlovákiai magyar könyvtárügyről Ehhez a témához kapcsolódik a Bibliotheca Hungaricáról és a Nemzetiségi Dokumentációs Centrumról szóló kiselőadás. Délután beszél Ozsvald Árpád költő a könyv históriájáról az ókortól napjainkig, Szőke József történész pedig a szlovákiai magyar könyvészet helyzetével foglalkozik. Bizonyára nagy érdeklődés előzi meg Jókai Anna budapesti Írónő felszólalását, ó az író közérzetéről és az írói feladatról szól, amely már a 21. század közepén jellemzi a tollforgatókat. Ugyancsak a városháza dísztermében lép fel este 19 órakor Dinnyés József, aki a Kárpát-medence magyar költőinek megzenésített verseiből állította össze műsorát. (bit) GOETHE INTEZET POZSONYBAN Szlovákia fővárosában ma nyitják meg ünnepélyesen a Goethe Intézetet, abból az alkalomból, hogy ide látogat Klaus Kinkéi, Németország külügyminisztere. Az intézmény, amely 1951-ben alakult meg, 73 országban működik. Pozsonyban két évvel ezelőtt kezdett dolgozni, de a közvélemény érdeklődése bővítést és új reprezentatív helyiségek megnyitását indokolta. Az intézet, akárcsak a világ többi részén, különös súlyt fektet a nyelvi tanfolyamok megszervezésére és egy alapkönyvtár kiépítésére. ÚJ NAPILAP: REPUBLIKA Megjelent a Republika cimű új szlovák napilap próbaszáma. Lapgazdaként a szlovák sajtóiroda tüntette föl magát, ám nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy ezentúl úgy vegyük kézbe, mint a kormány hivatalos szócsövét. Április elsejétől rendszeresen olvashatják az érdeklődők a tizenhat oldalas, leginkább a Národná obrodához hasonló belső szerkezetű lapot, amelynek példányszáma száznegyvenezerrel indul. A főszerkesztő, Milan Blaha elmondása szerint főképpen a sajtóiroda közleményeit hozza majd, kommentárok és publicisztika csak olyan esetben kerül a hasábokra, ha kizárólag szakmai kérdésekről lesz benne szó. Nem kell tehát a sorok között olvasni, tartják a lap szerkesztői, hogy netán onnan következtessünk bizonyos kormányhangulatokra. A nagyfokú objektivitásra törekvő lap szándékai szimpatikusak, de mint az angol mondja: a puding próbája az evés. A Republika objektivitásáé pedig az olvasás. Majd meglátjuk! (bit) KIÁLLÍTÁSOK A komáromi Duna Menti Múzeumban ma 17 órakor Szkukálek Lajos grafikus és festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás. Szintén ma nyílik, 19 órakor, az a tárlat, melyet a tardoskeddi volt fiúiskolában rendeztek Szabó Gyijja grafikáiból, fametszeteiből és olajfestményeiből. (b) NEM ÉRTENEK EGYET A PÜSPÖKI HIVATAL VÁLASZÁVAL A HÍVÓK PANASZAI MEGALAPOZOTTAK A közelmúltban közöltük az Együttélés és az MKDM nyitrai járási vezetőinek levelét, amelyben a járás magyar híveinek panaszait tolmácsolták a katolikus egyház vezetőinek. Ennek kapcsán Nyitrára és környékére látogatott Bugár Béla, az MKDM parlamenti képviselője. • Kepviselo ur, mit allapitott meg a helyszínen? - Meggyőződtem arról, hogy a panaszok jogosak. Igaz, hogy a levélben néhány pontatlanság van, de a lakosok már régebben küzdenek a vázolt problémákkal, és az egyes falvak már többször kérték gondjaik orvoslását. • Kaptak már választ a levélírók? - A Nyitrai Püspöki Hivatal reagált. Nem ismeri el a panaszok jogosságát, sőt leszögezi, hogy a beadvány politikai célokat követ, s nem tekinthető a hívek levelének; emiatt nem is fognak vele foglalkozni. • Ezek után mit tehetnek? - Megegyeztünk az Együttélés és az MKDM járási vezetőivel, hogy válaszolnak a püspökségnek. Elismerik, hogy levelükbe néhány pontatlanság csúszott, de ezek a fordítás során kerültek bele. Ugyanakkor nem tudnak egyetérteni a püspöki hivatal válaszával, mert ha elmennének az érintett falvakba, maguk is meggyőződhetnének a panaszok indokoltságáról. Mint politikai mozgalmak feljogosítva érezték magukat, hogy továbbítsák választóik kérését, mert az egyes falvak lakosai már többször megfogalmazták kéréseiket, de észrevételeik visszhangtalanok maradtak. A püspöki hivatal mint képviselőt engem is tájékoztatott a beadványról, és a válaszát is elküldte nekem. Utamról és tapasztalataimról tájékoztatni fogom Korec bíboros urat. Egyúttal megkérem, próbáljon időt szakítani, és fogadja személyesen a panaszosokat. Remélem, hogy ezen a találkozón én is jelen lehetek majd. -csiMEČIAR TELEFONÜGYELETE A SMENÁBAN HANGOS BÓLOGATÁS... Egy héttel ezelőtt az akkor még kormányföhelyettes és külügyminiszter, Milan Kňažko, tegnapelőtt, szerdán pedig maga Vladimír Mečiar tartott reggel teletonügyeletet a Smena című napilapnál. A távcsevegések jegyzőkönyvének első részét a Smena tegnapi száma közölte. négy-öt éven belül kellene a tényleges tulajdonviszonyokkal összhangba hozni, habár az illetékes hivatal szerint ez a munka akár négy évtizedig is eltarthat. Egy további telefonáló azt kérdezte a kormányfőtől, meddig tűri el még a humorista Markovié rágalmazásait, mert ugye ami a szombat esti tévéműsorban elhangzott, az egyszerűen „borzalmas" volt. Sőt a telefonáló legfőbb kérdése az volt, hogy a demokráciában miként tűrhetnek el ilyen műsorokat. Vladimír Mečiar válaszában elmondta: „a kormánynak lényegében nincs egyetlen lapja sem, nincs tévéje, nincs rádiója, viszont sokan úgy viselkednek, mintha a kormányellenesség divathullám volna, mégpedig a valós tényektől függetlenül. Markovié úr Prágában kigúnyolta a szlovákokat, s most, hogy Szlovákiába jött, gúnyt űz a szlovákok képviselőiből." A Smena jegyzőkönyvvezetője saját bevallása szerint hallotta, hogy a kormányfő fenti válaszát hallgató telefonáló a vonal másik végén - bólogat. A továbbiakban Vladimír Mečiar kitért Csehország és Svédország képviselőinek magatartására, a televízió és a rádió, illetve igazgatójuk kulíurálatlanságára, valamint moszkvai megbeszéléseinek témájára is. NEMZETISEGELLENESINTEZKEDESEK KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM KONTRA UKRÁN KULTÚRA MÚZEUMA Nyílt levelet juttattak el szerkesztőségünkben a svidníki Ukrán Kultúra Múzeumának munkatársai. A levelet Michal Kováčnak, a Szlovák Köztársaság elnökének címezték, mint olyan személynek, aki fölesküdött arra, hogy az ország minden állampolgárának szavatolja az ember személyes kibontakozásához szükséges jogokat, beleértve a jogot a nemzetiségek anyanyelven történő önművelődésére és kulturális egyesületek szabad alapítására. A múzeum munkatársai értetlenül állnak szemben a kulturális minisztérium állandó mesterkedéseivel. Az intézmény erőszakos megszüntetésére tett intézkedéssorozatként kénytelenek minősíteni a minisztérium különféle névváltoztatást és új igazgató kinevezését szorgalmazó felszólításait. A levél szerint ,.számos tény utal arra. hogy Szlovákia kormányzó köreiben vannak olyan erők, amelyek támogatják az ukrántalanitás folyamatát". A levélírók rámutatnak, hogy a korábban megalakult Ruszin Megújhodás nevű szervezet nyíltan uszít az ukrán nemzet ellen, durván sértegeti őt, meghamisítja történelmét és valamiféle önálló ruszin nemzet, sőt állam ködképzeteit kergetve, a határok megváltoztatásáról beszél. A ruszin-ukrán nemzet ezzel szemben egy etnikai fogalom, egyetlen nemzetiség jelölésére szolgál, azt kettéválasztani nem lehet. Még akkor sem, ha a Ruszin Megújhodás az államtól nem csupán erkölcsi, hanem milliós anyagi támogatást is kap. A jogállamhoz nem illő lépések elleni tiltakozásul a múzeum dolgozói már korábban a kormánytanács nemzetiségi bizottságához fordultak, ám annak döntéseit a kulturális minisztérium figyelmen kívül hagyta. Törvénytelennek kell tekinteni a tárca többször kezdeményezett névváltoztatási és alapszabálymódosítási javaslatait, s ugyancsak a látszat pályázat kiírását a múzeum igazgatói posztjára. A levélírók figyelmeztetnek arra, hogy az önálló ukrán színház, népi együttes és rádióadás megszüntetése után az utolsó nemzetiségi intézményüket, a múzeumot fenyegeti a beolvasztás veszélye. A jogtalanságok megakadályozása nem kizárólag egy tárca belső ügye, hanem befolyásolja a szlovák-ukrán kapcsolatok alakulását is. (bit) MÁSOK ÍRTÁK 1500 NŐVÉR BÉCSBE Miközben Szlovákiában dúl a munkanélküliség, s nagyon nehezen születnek meg az új munkahelyek, Ausztriában, s főleg Bécsben építőipari, varrodai, elárusítói és segédmunkahelyek tekintetében még nem teljesen telített a munkaerőpiac. Ezen kívül az egészségügyben is találhatók szabad munkahelyek. Ez volt a témája a hét elején Oľga Keltošová szlovák munka- és szociális ügyi miniszter, valamint osztrák kollégája, Hesoun úr találkozójának. Az előzetes eredmények rendkívül biztatóak. Az osztrák fél kötelezettséget vállalt, hogy 1500 munkavállalási engedélyt ad ki, illetve enynyi egészségügyi nővért alkalmaz Bécsben. Ráadásul a szlovákiai szolgáltatói szféra alkalmazottainak további munkahelyeket tud biztosítani, főleg Pozsony környékéről származó dolgozóknak, mivel szállásra nincs lehetőség. A közeli napokban bécsi küldöttség látogatja meg a pozsonyi egészségügyi szakközépiskolát, hogy az érdekódők átképzésének feltételeit megbeszéljék. Noha az ausztriai munkavállalás iránt elsősorban pozsonyiak érdeklődnek, az általuk felszabadított munkahelyeket a későbbiek során vidékiek is elfoglalhatják. Pozsonyban például a munkaügyi hivatalok csak 18 munkanélküli egészségügyi nővért tartottak nyilván, miközben a nyugat-szlovákiai régióban 384 ilyen képzettségű munkanélküli van. Az 1500 szlovákiai alkalmazott Ausztriában megközelítőleg 540 millió osztrák schillinget keres majd évente. Ráadásul további 150 millió schillinget kap a szlovák munkaügyi tárca munkanélküliek számára szervezett átképzések és tanfolyamok lebonyolítására Nový Čas AHOGY ÉN LÁTOM GYERTYAFENY - OT ESZTENDEJE Az 1968 utáni konszolidátorok legnagyobb bűne talán az volt, hogy atomizálták a társadalmat. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy lehetetlenné tették a társadalom önszerveződését, lehetetlenné, hogy az emberek reagáljanak az őket közvetlenül érintő gondokra-bajokra. Szlovákiai specialitás volt, hogy itt úgyszólván teljes volt a bénultság 1970 után, és a „testvéri tankok" páncéljának védelmében hatalomra kerültek cinikusan így érvelhettek a nagyvilág felé: Szlovákia lakossága hitet tesz a párt és a kormány mellett, hiszen a választásokon mindig 99 százalékon felüli eredményt produkálnak a Nemzeti Front jelöltjei. Csehországban, igaz, csak valamivel, de jobb volt a helyzet. Itt 1977 végén szárnyat bontott a Charta-mozgalom, amelynek felhívásához rövid idő alatt több ezren csatlakoztak. Professzorok, újságírók, politikusok, munkások, mérnökök, pedagógusok. Kisebbfajta csoda volt ez az akkori körülmények között, amikor senki sem tudhatta a szomszédjáról, legközelebbi munkatársáról, vajon nem áll-e a titkosrendőrség szolgálatában. A Charta, igaz, nem a rendszer erőszakkal való megdöntésére törekedett, inkább arra összpontosított, hogy a rezsim legalább a saját törvényeit tartsa tiszteletben. A kommunistáknak azonban ez is túl sok volt, és sorra börtönözték be a Charta vezetőit. Csak annyi volt a bűnük, hogy a mindenható pártnak derogált a máskéntgondolkodás. Már-már úgy tűnt, hogy Szlovákiában tökéletesre sikerült az agyak államosítása; két kezünkön meg lehetett számolni azokat, akik csatlakoztak a Charta '77-hez. Rendőrkopók vigyázták minden lépésüket, egy-egy máskéntgondolkodótalálkozó előtt sorra-rendre leszedték őket a Prágába induló vonatról, feltartóztatták a gépkocsijukat, hogy „védőőrizet" alá helyezhessék őket. Miroslav Kusý professzor részletesen leírja egyik memoárkötetében, hogy milyen módszereket alkalmaztak. Büszkén jelentették Husák fogdmegjei: Szlovákiában teljesen konszolidált a helyzet. Derült égből villámcsapásként érintette a kommunista vezetést a hír, hogy 1988. március 25-én néhány száz, többnyire idős ember gyülekezett Pozsonyban a Hviezdoslav téren. Égő gyertya volt a kezükben, és egyházi énekeket énekeltek. A rezsim a reá jellemző módon reagált. Farkaskutyás rohamrendőröket vezényeltek a térre százával, majd vízágyúkat sorakoztattak fel a rendszer által veszélyesnek nyilvánított öregasszonyok és mások visszaszorítására. Azóta kiderült, hogy a pártelnökség számos tagjai a Carlton Szállóba helyezte át működésének színhelyét; egy erkélyes lakosztályból, mintegy páholyból szemlélte az eseményeket, és rövidhullámú adó-vevő készüléken személyesen irányította a „hadműveletet". Örök szégyene a szlovák kultúrának, hogy a politbüró tagjai között egy költő is ott volt a békés tüntetők elleni roham szervezői kőzött. Vajon mit gondolhatott? Vajon hogyan reagált érzékeny poétalelke az idős emberek megfutamitását szemlélve? És hogy mit gondolt az egyszerű pozsonyi lakos, aki csak távolabbról, a járdáról figyelte a történéseket? Vagy aki csak a jelenlevőktől szerzett értesülést az eseményekről? Csak azl gondolhatta, amit ilyenkor gondolni lehet: talán mégsem olyan erős ez a rezsim, mint magáról állítja, ha néhány száz öregasszony ellen egy egész rohamrendőrezredet ós tucatnyi vízágyút vonultat fel. Valószínű, hogy éppen ezen a délutánon fogalmazódott meg néhány ezer szlovákiai ember gondolatában: talán mégsem lesz örökkévaló ez a rendszer. Gyertyás felvonulás néven vonult be ez az esemény az ország történelmébe. A gyertyák pislákoló fénye arra utalt, hogy még Szlovákiában is vannak, akik megkérdőjelezik a szuronyok hegyén hatalomra jutott bűnözők rezsimjének az örökkévalóságát. Akármerre fordul is a világ, egyvalamit már soha senki nem tud elvitatni: Szlovákiában is voltak személyiségek, akik mertek cselekedni. Mi, akik tétlenül vártunk a csodára, álmélkodva mondtuk ki: hát így is lehet? A gyertyás felvonulás szervezői börtönnel, rendőri zaklatással fizettek tettükért. Politikai ellenfeleik, akik akkor sunyin lapítottak, ma mindent megtesznek helytállásuk jelentőségének csökkentésére. A történelmi tények azonban önmagukért beszélnek. Ján Čarnogurskýnak és František Mikloškónak sohasem kell pironkodnia 1988. március 25,-éért. TÓTH MIHÁLY E szerint a telefonálók többsége biztatta a kormányfőt: tartson ki, mert egyedül ő tarthatja meg (feltehetőleg, ugye, Szlovákiát); ne hagyjon el minket; legyen erős; legyen kemény; kézzel-lábbal szurkolunk neki; ne hagyja magát eltántorítani!... A Smena-féle jegyzőkönyv (elvétve) említést tesz bíráló hangokról is, például arról a telefonálóról, aki Mečiar népszerűségének rohamos csökkenését összefüggésbe hozta egymásnak ellentmondó nyilatkozataival, s emlékeztette őt egy korábbi kijelentésére; miszerint hazudozó kormányfő nem maradhat meg a posztján. A telefonáló meglátása szerint Mečiart a sajtó nemegyszer (utoljára Kňažko ügyével kapcsolatban) kapta rajta hazugságon. A kormányfő erre a következőket válaszolta: „A válasz nagyon egyszerű. A köztársasági elnök helyreigazította az újságírók nyilatkozatait. Én semmilyen befolyást nem gyakoroltam rá. Nem úgy merült fel a kérdés, hogy vagy én távozom, vagy Kňažko." További kérdésekre válaszolva a szlovák kormányfő elmondta: a szlovák kormány igenis módosítani akarja a földtörvényt, mégpedig úgy, hogy a föld valóban reális személyek, reális tulajdonosok kezébe kerüljön. Az ingatlannyilvántartást