Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám, csütörtök

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ szói 1993. MÁRCIUS 25. ANKÉT BÍZVA A KULTÚRA EREJÉBEN Közel húszéves Csemadok-múltamból tizenkét évig a szövetség belső munkatársaként volt lehetőségem - szép és kellemetlen,*jó és rossz tapasztalatokat gyűjtve - megismerni különböző (lenti és fenti) emberek viszonyulását Csemadok-létünkhöz. A nyolcvankilences esztendő végén és a kilencvenes év elején némi megtorpanás mutatkozott. Némelyeknek úgy tűnt, hogy a politikai szélviharok a Csemadokot is elsodorják, mert több volt a dolgunk, mint ,,táncolni, dalolni". A nemzeti kisebbségünkért tenni akaró emberek (legtöbben csemadokosok) szintén a politikai arénában találták magukat. A szövetségen belül, főleg az alapszervezetekben, alig hozott változást az elmúlt két év. Az ..alulról építkezés" sokat hangoztatott módszere nemigen került be a gyakorlatba. A központ és a járások között viszont érezhetően demokratikusabb lett a légkör. Megszűntek a diktatórikus utasítások, tiltások és parancsok. Nagyobb mozgási és döntési teret, lehetőséget kaptak a járási választmányok. Ennek pozitív hatása érezhető volt a járási rendezvények sorozatában is, ugyanúgy annak, hogy minden területen megszűntek a járási ,,nagyhatalmak" korlátozó és ellenőrző eljárásai. Sajnos, egyre jobban korlátozzák lehetőségeinket a gazdasági és társadalmi nehézségek. Alapszervezeteinkben a rendszerváltás nem hozott újat az emberek gondolkodásában, igényeiben. Pozitívumként könyvelem el viszont azt, hogy az emberek mernek őszintébbek lenni, s a realitások talaján maradnak. Mára elértük, hogy az egyes szervezetek vezetői ,,rendezik végre soraikat" - figyelmet szentelnek a tagnyilvántartásnak. Ugyancsak eredmény, hogy a legtöbb helyen önkritikát is gyakorolnak. Minden községben tapasztaljuk, hogy a kultúrát (csaknem valamennyi esetben) egyedül a Csemadok műveli. Ahol nem működik alapszervezetünk, ott más nem tesz semmit a kultúráért. Sajnos, a fizetett népművelők (ahol még vannak) még a régi rendszerben gondolkodnak, s úgy is cselekszenek. Aki kivétel, az ugyan hoz a faluba divatos együttest, színvonalas csoportot, csakhogy a falu nem ismeri meg saját népi hagyományait, történelmi múltját, nem tapasztalhatja meg egy-egy ünnepély csodálatos légkörét, örömét. A legtöbb faluban a polgármester talán ezért is segíti (anyagilag támogatja) a Csemadok munkáját, s mindeot megtesz újraélesztéséért. Sok jó példa van erre járásunkban. Hiányolom ugyanakkor a fiatalokat, főleg a vezetői beosztásokban vannak kevesen. Igaz, járásunkban épp az idei választások eredményeként több községben megfiatalodott a vezetőség. Az országos rendezvények színvonala javult az utóbbi időben. Nem minden esetben mondható el ez helyi rendezvényeinkről. Az emberek többsége, főként falun, még mindig nem képes befogadni az igényesebb műfajokat, olyannyira nem, hogy néha kirekesztésre ítéltetik egy-egy újdonságot hordozó egyén vagy csoport A problémát a nevelésben látom, az iskolák, a pedagógusok módszereiben. Sok iskolában nem ismerik a bábjáték, a színjátszás, az irodalmi színpad, a néptánc stb. csodálatos ember- és jellemformáló erejét. Sok iskolában nem szentelnek kellő figyelmet a tehetséges gyermekeknek, igy csupán az ötvenes évekbeli merev versmondásig jut el egy-egy jó képességű tanuló. Gyakran még olyasvalakit is nehéz találni a faluban, aki ki mer állni az emberek elé, véleményt mer mondani a tömeg előtt. Persze, szólhatnék a pozitívumokról is, azokról a csoportokról, egyénekről, melyek, illetve akik évről évre következetes, sokoldalú tevékenységet folytatva, sokféle igényt kielégítve erősítik gyökereinket, szórakoztatják, nevelik közösségeinket, közvetítik kultúránkat otthon és külföldön. A Csemadoknak e zűrzavaros jelenben is megvan a maga szerepe. Kis- és nagycsoportokat, közösségeket kell összetartani. A falu, a város életében, vérkeringésében részt kell vennie, s az adott körülmények között régi és új hagyományteremtő értékeket kell hordoznia, képviselnie. Annál is inkább, mert sem magyar, sem szlovák vonalon nincs kidolgozott kulturális program e honban. A régi rendszer diktálta kultúrpolitikát a mai napig nem váltotta fel más. Művelődési házak konganak az ürességtől, gyermekek, fiatalok ragadnak le a videónál, kocsmában - községekben és kisvárosokban egyaránt. A mai nehéz társadalmi helyzetben, gazdasági gondok közepette is többet kellene foglalkozni a kultúrával. A régiók, járások szerepét a községek, járások, alapszervezetek, országok közötti kapcsolatok koordinálásában látom. A szakmai, módszertani segítségen túl területi rendezvények, találkozók, szemináriumok, továbbképzések szervezését vállalhatnák. A Csemadok létjogosultsága vitathatatlan, mindaddig, mig önálló kulturális intézményrendszerünk ki nem alakul. Hagyományokat őrizve, de új formákkal gyarapodva továbbra is a kultúra erejében látom megmaradásunk jövőjét. DANIEL ERZSÉBET, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának titkára A PEREMVIDÉKEKRE IS GONDOLVA Az elmúlt megbízatási időszakra szóló programtervezetünkben elsősorban azt emeltük ki, hogy szövetségünk az önkéntesség elveire alapozva továbbra is nyitott maradjon, teret és lehetőséget adjon mindazoknak, akik szervezett formában kívánnak cselekedni a szlovákiai magyarok - és itt természetesen elsősorban a saját régiónkra gondolok kultúrájáért, egyáltalán a fennmaradásáért. Nagy eredménynek tartom, hogy szervezeteink nem oszlottak fel, sőt tagjaink továbbra is nélkülözhetetlennek tartják a Csemadokot, amely a kultúrával együtt képes összetartani a különböző szemléletű és beállítottságú embereket. Járásunkban jelenleg 27 alap^^rvezet van, közel 3500 taggal. A korábbi évekhez képest állandósulni látszanak ezek a számok Tudomásul kell vennünk, hogy az emberek csak akkor lesznek tagjaink, illetve akkor lépnek be szövetségünkbe, ha megtalálják ott számításukat. Vannak persze, főleg a kislétszámú szervezetekben, akik többet nem tesznek, mint hogy befizetik az évi tagdíjat, tehát ily módon támogatják a szervezetünket. Ez elsősorban ott szembetűnő, ahol maga a község is komoly gondokkal küzd, vagyis ahol a helyi feltételek kedvezőtlenek. Mindenképpen elismerést érdemel azonban, hogy ezek a kis szervezetek sem adták fel. Természetesen, szép számmal vannak olyan tagjaink, akik eljárnak rendezvényeinkre, sőt énekelnek, táncolnak, szerepelnek, egyszóval müvelik a kultúrát. És akadnak szervezők is. Döntő mértékben ennek köszönhető, hogy az elmúlt megbízatási időszakban szervezetünk továbbra is cselekvőképes volt. Az egységben maradást viszont laza szövetségként kell értelmezni, amelyben az önállóság dominál. Úgy gondolom, a közelgő országos közgyűlésen alapszabályunknak pontosan meg kell fogalmaznia majd az önállóság és a laza kapcsolat elvét. Az elmúlt két évben, úgy érzem, lényegesen megváltozott a Csemadok területi választmányának és titkárságának a szerepe. A választmány mint programalkotó szerv, egyre inkább háttérbe került, azért is, mert sok esetben nem volt határozatképes. Ezt őszintén be kell vallanunk. Talán közrejátszott itt az is, hogy az üléseken a formalizmus lett úrrá, az elnökségi asztalnál ülőkön kívül sokszor senki nem szólt hozzá a dolgokhoz. Szerintem, az országos közgyűlésen a választott szervek létszámát, illetve feladatkörét is redukálni kell. Minden elfogultság nélkül állíthatom viszont, hogy nőtt a választmány titkárságának mint végrehajtó szervnek a szerepe. A kis apparátussal dolgozó hivatalunk (3 személyről 2-re csökkentünk) igyekezett önállóságra „nevelni" a szervezeteket anélkül, hogy magukra hagytuk volna őket. Mindamellett, hogy saját fenntartásunkra is elő kellett teremteni az anyagiakat, szerveztük és koordináltuk járásunkban a munkát, hogy felkaroljunk egy-egy szervezetet, műkedvelő csoportot. Tevékenységünket úgy irányítottuk, hogy járásunk területén lehetőleg mindenütt legyen egy-egy jelentősebb rendezvény. Kilencvenegyben így került sor első ízben az Ipoly Menti Találkozóra Kalondán, vagy említhetném a füleki Palóc Napokat, melyek bár hagyományokra épülnek, mégis újszerűek. Járásunk peremvidékeit kisebb körzeti rendezvényekkel, színielőadásokkal, majálisokkal kapcsoljuk be a kultúrába (Nagydaróc, Síd, Béna. Só reg, Vilke - hogy csak néhányat említsek). Külön öröm számunkra, hogy végre a gyermekeknek is sikerült érdekes rendezvényt szerveznünk. A gyermek- és ifjúsági népművészeti tábor adott erre nagyon jó lehetőséget. Folytathatnám még a sort számos olyan rendezvénnyel, ahol a Csemadok területi választmánya fő-, illetve társrendező volt. Úgy gondolom viszont, hogy itt most nem a felsorolás a lényeges, hanem hogy érzékeltessem: a megváltozott és egyre nehezebb körülmények ellenére egy ..járási hivatal" és rajta keresztül maga a szervezet mi mindent tehet egy szűkebb régió kultúrájának érdekében. GALCSÍK KÁROLY, a Csemadok Losonci Területi Választmányának titkára FIATAL RÉGÉSZEK TALÁLKOZÓI Néhány fiatal régészkolléga kitűnő szervezőmunkájának köszönhetően 1990-ben a magyarországi Szentesen találkozhattak először a népvándorlás korának fiatal kutatói. E nagysikerű és komoly szakmai visszhangot kiváltó találkozót a nyíregyházi követte 1991-ben, melyen részt vettek (sajnos, igen kis számban) a határokon túli magyarság képviselői is. Ezek az összejövetelek, nem titkoltan, abból a célból is szerveződtek, hogy a többnyire pályakezdő, első komoly felfedezéseit most jegyző társaság végre önálló fórumhoz jusson, s baráti körben vitathassa meg (Tomka Péter régész elnökletével) szakterületének leginkább izgató kérdésköreit. Akárcsak a szentesi találkozó után, most is példamutató gyorsasággal jelent meg az elhangzott előadások szövege, ezúttal a Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyvének a jóvoltából. A kötetben 19 tanulmány olvasható, a témák a római kori Barbaricumtól egészen a magyar államalapítás koráig ívelnek. Olvashatunk többek között Észak-Magyarország római kori történetéről (Lovász Emese), a közép- és későavar kor máig sok esetben homályos időrendjéről (Medgyesy Pál), a Keszthely-kultúra kutatástörténetéről (Kiss Gábor), valamint a borsodi földvár feltárási munkálatairól (Wolf Mária). Igen figyelemreméltó és érdekes Szőllősy Gábor két írása a népvándorláskori íjtípusokról (tudjuk, hogy az avarkori sírokban az egykori íjakból csak a merevítő csontlemezek maradnak meg), illetve az íjászati alapismeretekkel foglalkozó dolgozat. Ez utóbbiban az érdeklődő megismerkedhet többek között az íj működésével, fajtáival, a nyílvesszők típusaival, a tegezekkel, valamint a húrfogás és íjkezelés történeti és gyakorlati kérdéseivel. E sokszínű - néha remek gondolatokat felvonultató - kötetet Gróf Péter régészkollégának a konferencián született szellemes karikatúrái teszik még élvezetesebbé. TRUGLYSÁNDOR SEGÍTSÉGET ADNAK-VÁRNAK EGY ALAPÍTVÁNY NEMES CÉLJAI A Szlovák Humanitárius Tanács a közelmúltban megtartott közgyűlésén további szervezeteket és alapítványokat vett fel tagjai közé. Dél-Szlovákiából többek között a komáromi Nőkért és Gyermekekért Alapitvanyt. Mária Borgulová elnököt az alapítvány működéséről és céljairól kérdeztük. - Amikor megkezdődött a volt nőszövetség vagyonával kapcsolatos harc, járásunkban úgy döntöttünk, a szolidaritási alapon levő pénzt egy alapítvány létrehozására fordítjuk. Ezt az összeget ugyanis a járásunk lányai, asszonyai gyűjtötték össze, s úgy éreztük, hogy az csak nemes célra használható fel - Melyek ezek a célok? - Statútumunkban három működési terület szerepel: az első a humanitárius és karitatív tevékenység. Járásunkban ugyanis négy gyermekotthon, testi fogyatékos gyermekek otthona, szellemi fogyatékos nők intézete, valamint egy idősek számára létesített utógondozó működik. Az említett intézmények lakóin úgy próbáltunk segíteni, hogy ruházati cikkeket, játékszereket gyűjtöttünk számukra - Hogyan szervezték a gyűjtést? - A járási lapban felhívást tettünk közzé és ezenkívül lelkes segítőtársak személyesen is hozzájárultak, hogy az adakozni szándékozók megtalálják az utat hozzánk. - Kinek nyújtott támogatást az alapítvány? - Amint már mondottam, az intézeteknek. Az alapítvány létrehozásakor ugyanis leszögeztük: nem egyénekre összpontosítjuk figyelmünket - ha lehetőségünk lesz, természetesen, az ilyesmi elöl sem zárkózunk el -, az egészségkárosultak, elhagyottak csoportjait támogatjuk elsősorban. A volt Jugoszláviában szenvedők megsegítésére létrehozott alapra is folyósítottunk egy bizonyos összeget. - Es a további működési területeken mit tettek? - A második célkitűzésünket így foglalhatnám össze; egészséges nő, egészséges utód, egészséges család. Mindezt azért tartottuk elsődlegesnek, mert tudjuk: a nőgyógyászati rendelők, a szülészeti osztályok felszereltsége igen hiányos. Ebből a felismerésből kiindulva határoztunk úgy, hogy ha anyagiakkal győzzük, segédesžkôzöket vásárolunk, örömmel mondhatom el, hogy sikerült két nőgyógyászati vizsgálóasztalt vásárolni, az egyik a gútai, a másik a komáromi szakrendelő felszerelését egészíti ki. Ezeket márciusban szállítják, de sajnos a tervezett három helyett pénzünkből most már csak kettőre tellett - ugyanis ennyivel emelkedtek az árak. - Hogy teljes képet alkothassunk az alapítványról, kérem, szóljon a harmadik aktivitásukról is. - Sajnos, a harmadik területen tettünk eddig a legkevesebbet, pedig a környezetvédelem problémái nagyon égetőek. Első, kezdeti lépésként hasznosnak tartom, hogy az egyik komáromi óvodából elvittük a gyermekeket Patra, ahol a természet szépségeivel ismerkedtek meg, etették a madarakat. Úgy gondolom, az ilyen közvetlen találkozás a természettel nagyban befolyásolhatja az egyén viszonyulását a környezet védelméhez. - Eddig kik támogatták az alapítványt? - Az említett alaptökén kívül a Szlovákiai Nők Demokratikus Uniójának járási, illetve központi bizottsága, de állami vállalatok, magáncégek is küldtek számlánkra kisebbnagyobb összegeket. Járásunk határain túlról is kaptunk pénzt, illetve ruházati cikkeket tartalmazó csomagokat. Az alapítvány ugyan a járásban kezdett működni, de országos hatáskörű. Mindenki segítségét szívesen fogadjuk a alábbi címen: Nadácia Žena a rodina, Záhradnícka 16, 945 01 Komárno, a bankszámlánk pedig: Všeobecná úverová banka, Komárno, č. 911438-142. DEÁK TERÉZ A Csemadok közelgő országos közgyűlésének alkalmából a szövetség területi választmányainak titkáraihoz (némely esetben elnökeihez) fordultunk, válaszolnának arra a kérdésre, milyen tapasztalatokat szereztek a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakban, valamint hogy miben és miként látják a Csemadok lehetséges szerepét, feladatát a jövőben. Az alábbiakban folytatjuk tapasztalataik, nézeteik közreadását HOGYAN TOVÁBB, CSEMADOK?