Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám, csütörtök

1993. MÁRCIUS 25. MOZAIK ET-BIZOTTSÁG KÜLÖNTÁRGYALÁSA AZMPP-VEL A közelmúltban Szlovákiában járt az Európa Tanács helyzettelmérö bizottsága, és az Együttélés nemtetszését fejezte ki, hogy valaki túlságosan „ügyesen" szervezte meg az útját. Ugyanis külön csak az MPP-vel tárgyalt. Megkérdeztük Petöcz Kálmánt, az MPP külügyi titkárát, miként ment végbe a találkozás, és miről tárgyaltak a megfigyelőkkel. • Valóban ,,ügyeskedés" eredménye volt, .hogy külön csak az MPP-vel tárgyaltak? - Erről szó sincs. Még decemberben, amikor Strasbourgban jártunk, megbeszéltük, hogy találkozunk, ha Pozsonyban járnak a megfigyelők. Az Együttélés és az MKDM parlamenti párt, igy nekik a törvényhozásban volt módjuk találkozni velük, ahova nekünk nem volt módunk bejutni. Az eszünkbe sem jutott, hogy a két szlovákiai parlamenti párttal végül nem tárgyalnak. • Kik tájékoztatták a strasbourgiakat? - Csekes Erika és jómagam voltunk jelen, és legalább részben sikerült megvilágítani a négypárti dokumentum egyes pontjait. A finn Halonen asszonyt főképp az érdekelte, hogy változott meg helyzetűnk Szlovákia önállósulása óta. Csehszlovákia ugyanis egyszer már megfelelt az ET követelményeinek. Elsősorban azokat az alkotmánycikkelyeket kifogásoltuk, amelyek nemzetállami felfogásra utalnak, vagy amelyek az államnyelvvel kapcsolatosak. • A mindennapi problémákról is szó esett? -Beszámoltunk még az iskolaügy helyzetéről, a pedagógusképzésről, a nyelvtörvény buktatóiról, a helységnévtáblákról és a keresztnevek anyanyelven történő anyakönyvezéséről. • Milyen benyomással távoztak - ön szerint - a megfigyelők? - Érzékenyen érintette őket, amit hallottak. Elmondták: ók úgy látják, formálisan ugyan alap- és középfokon szavatolt az anyanyelvi oktatás, de a személyi és anyagi feltételek hiánya miatt sok helyen szlovák nyelvű iskolába íratják be a magyar gyermekeket. • ön szerint mi lesz a zárójelentésben? -Mi ezt nem tudhatjuk. De jeleztük, hogy Szlovákia a mi országunk is Szeretnénk ezt érezni is. igy hasznos lenne, ha a szlovák kormány az ET-be való felvétel előtt kötelezettséget vállalna, amely egyértelművé tenné a demokratikus fejlődés szándékát. C-s.) MAGYAR-SZLOVAK KOOPERÁCIÓS NAPOK KIÁLLÍTÁS IGLÓN (Munkatársunktól) - Az Észak-magyarországi Gazdasági Kamarának, valamint a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara kassai regionális irodájának közös rendezésében tegnap Iglón, a Metropol Szálló nagytermében megnyitották a március 26-áig tartó Észak-magyarországi és Kelet-szlovákiai II. Kooperációs Gazdasági Napokat, melynek keretében több mint 20 magyarországi cég mutat be üzletkötési és együttműködési szándékkal élelmiszer-ipari gépeket, termékeket, csomagolástechnikai, anyagmozgatási és szállítóeszközöket, számítástechnikaiügyvitel-szervezési gépeket, továbbá a mezőgazdasági és a háztáji gazdálkodás, a vegyipar, a könnyűipar és műszeripar gépeit, eszközeit s nem utolsósorban építőipari termékeket. A kiállítás megnyitásán jelen volt Németh Ferenc, Magyarország pozsonyi nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa, a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumából pedig Anton Zubek, a külgazdasági kapcsolatok osztályának vezetője. Egyetértettek abban, hogy a Kádár Bélának, a magyar külgazdasági kapcsolatok miniszterének és Ľudovít Cérnáknak, Szlovákia akkori gazdasági miniszterének gyűgyi találkozóján elfogadott együttműködési alapelvek révén az önállósult Szlovákia és Magyarország között érezhető módon megélénkültek a gazdasági s kereskedelmi kapcsolatok. Az iglói kiállítás megnyitóján azt is bejelentették, hogy a két ország között a szabadkereskedelmi övezeteket öt éven belül szeretnék kialakítani, tehát nem nyolc év alatt, mint ahogy abban a visegrádi hármak Lengyelországban megegyeztek. (-szák) BŐS KÉRDÉSÉT VIGYÉK HÁGA ELE BAUER EDIT (EGYÜTTÉLÉS) HOZZÁSZÓLÁSA Az Együttélés és az MKDM képviselői megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a nemzeti tanács ha megkésve is, de foglalkozik az olyan komoly kérdéssel, mint a bösi vízlépcső. Úgy véljük azonban, hogy a problémát átfogóan kellett volna elemezni, beleértve a hasznosságát, a kockázatokat és a károkat, s elemezni kellett volna az üzemeltetési feltételek betartását annak az eddig nem teljesített parlamenti határozatnak az értelmében, amelyet 1992. március 31-éig kellett volna megvalósítani, továbbá azoknak az ellenvetéseknek és kifogásoknak az értelmében, amelyeket az érintett régió polgárainak és polgármestereinek figyelmen kívül hagyott petíciói tartalmaznak. Nem bírálták felül a törvényesség nyilvánvaló megsértését sem: „A beruházó súlyosan megsértette a 138/1973. számú törvényt egyes objektumok létesítésével és üzemeltetésével, valamint azzal, hogy megfelelő engedélyek nélkül hasznosították a folyó vizét. Továbbá megsértették, és továbbra is megsértik az SZNT 1/1955. számú, a környezetvédelemről szóló törvényét, valamint a nemzetközi szerződéseket is. A környezetvédelmi minisztérium 1992. december 4-én a kormány elé terjesztett anyagaiból nyilvánvaló, hogy a beruházó nem tartott be többet az üzemeltetés 19 feltétele közül: ,.Eddig nem dolgozta ki az arra vonatkozó prognózist, hogy a bösi vízlépcső milyen hatással lesz a felszín alatti vizekre. A helyzetet súlyosbítja, hogy az előzetes és a részeredmények bizonyos mértékben alátámasztják a szakemberek aggodalmait, akik figyelmeztetnek, hogy tönkremehetnek a Csallóköz vízkészletei Ebből az következik, hogy nem dolgoztak ki és nem is dolgozhattak ki hatékony intézkedéseket, amelyek megakadályozhatnák vízforrások üzemen kívül helyezését a vízkészletek minőségének romlása esetében, ami megoldhatatlan helyzetet teremtene az említett térség lakosságának ellátásában." Nehogy olyan látszat keletkezzék, hogy dramatizálni akarom a helyzetet, tovább idézek:,.Alapvető tényként tudatosítani kell, hogy Nyugat-Szlovákia déli része lakosságának ivóvízellátása napjainkban a csallóközi vizforrások kihasználásától függ, beleértve Pozsonyt, az SZK fővárosát is, anélkül, hogy lehetőség nyílna alternatív megoldásra." A beruházónak nagyon jól jött, hogy a vízlépcső problémája politikai kérdéssé vált, azzal a jelmondattal ugyanis, hogy aki ellenzi Bőst, vagyis eltérő nézetet vall, Szlovákia ellen van, megsérthette a nemzeti tanács határozatait, az üzemeltetés feltételeit és az érvényes törvényeket. Tekintettel arra, hogy a beruházó az előző kormányok és a mai kormány veszélyezteti nem csak az érintett régió lakosságát, s ez ahhoz vezetett, hogy az Európa Parlament konfliktusosnak tartja a kialakult helyzetet, a kormánynak kötelessége, hogy a szakvélemények alapján objektívan értékelje a helyzetet, s intézkedjen a kockázatok és kedvezőtlen következmények csökkentése érdekében. Osztozunk az Európa Parlament azzal kapcsolatos aggodalmában, hogy a tárgyalások stagnálnak. Az Európa Parlament ismételten figyelmeztet, hogy a konfliktus következtében fokozódhat a feszültség. Felszólítja a szlovák kormányt, hogy tanúsítson rugalmas hozzáállást, és együttműködjön a problémák közös megoldásának keresésében. Feladatul adja a bizottságnak, hogy keressen további forrásokat a Szlovákiának nyújtandó pénzügyi segítségre, az energiatermelés csökkentésének kompenzálására, felszólítja a bizottságot, hogy a szlovák-magyar határ térségében a Duna mentén létesítsenek nemzetközi védett területet nemzeti és nemzetközi kormány- és kormányon kívüli szervezetek részvételével. örvendetes, hogy az Európa Parlament határozata a konfliktusos helyzet megoldására törekedve a megoldás szakmai oldalát helyezi előtérbe. Mindennemű politikai aláfestés nélkül sajnálattal állapítom meg, hogy ehhez a dokumentumhoz viszonyítva a nyilatkozattervezet továbbra is több féligazságot tartalmaz, nem reagál megfelelően az Európa Parlament határozatának egyes ajánlásaira, beleértve azt a felhívást is, hogy az egész kérdést vigyék a hágai nemzetközi bíróság elé. Ezért javaslom: a nemzeti tanács kötelezze a kormányt: a határozattal összhangban kérje mielőbb, hogy ez a nemzetközi fórum döntsön ebben a vitában. A felsorolt hiányosságok miatt nem támogathatjuk a nyilatkozatot. MEGSEJTESEK POLITIKAJA Milan Kňažko visszahívásával kapcsolatban egyetlen józan gondolkodású ember sem vitathatja Vladimír Mečiar és Michal Kováč köztársasági elnök lépéseinek megalapozottságát, hiszen egy kormányfőnek a parlamenti demokráciákban általában jogában áll, hogy megválassza saját munkatársait, minisztereit, s ezt a választását indokolnia sem kell. Megkérdőjelezhető viszont, a kormányfőnek és helyettesének az emberismerete, hozzáértése Megkérdőjelezhető, miért választ magának Mečiar olyan helyettest, akiről pontosan tudja: autoritásokat sohasem ismert el maga fölött, s így a jövőben sem fog. Megkérdőjelezhető Milan Kňažko döntése is, amikor Mečiar kormányában és mozgalmában funkciót vállalt, habár tudta, hogy főnöke nem tűr ellenvetést sem itt, sem pedig ott. A kifejezetten autoritatív pártvezér és az örökké renitenskedő helyettes szövetsége az első pillanattól fogva labilis volt - amit mindenki tudatosított. Éppen a fent említettek miatt kár volt Michal Kováénak kedden este a televíziós kamerák előtt magyarázkodnia A létező politikai zavart csak növelte Bírálta a sajtó egy részét, mert az a kormányfőhelyettes-külügyminiszter (Milan Kňažko) visszahívását Vladimir Mečiar zsarolásának következményeként könyvelte el Múlt pénteken este a szlovák köztársasági elnök azonban szó szerint a következőket mondta: „Vladimír Mečiar kormányfő figyelmeztetett engem arra, ha nem fogadom el Milan Kňažko leváltására tett javaslatát, ő maga mond le kormányfői posztjáról, és nem fogadja el az új szlovák kormány összeállítására vonatkozó megbízásokat sem. (...) Azaz, ha a kormányfő javaslatát nem fogadom el, az permanens politikai és kormányválsághoz, következésképpen új parlamenti választások kiírásának szükségességéhez vezetett volna. Ez Szlovákia számára nagyon veszélyes és káros lenne " Kérem szépen, én igazán nem értem, hogy a fenti kijelentéseket ,,a sajtó egy része" (avagy, mondjuk nyíltan: az ellenzéki sajtó) hogyan értelmezhette úgy, hogy Mečiar megzsarolta a köztársasági elnököt, hiszen maga az elnök minősítette az elhangzottakat „figyelmeztetésnek". Erre nyilván megvoltak az indokai, hiszen részt vett a szlovák kormány tanácskozásán, tapasztalhatta, hogy a kormányfővel a kormány minden egyes tagja egyetért. Ezen felül arról is meggyőződhetett, hogy a Mečiar-Kňažko konfliktus már kormánytagokra is kiterjedt (megjegyzem; az újságírók ezt a kijelentést a belügyminiszter és a kulturális miniszter titkos ukrajnai látogatásával hajlamosak kapcsolatba hozni) Befejezésként pedig az államfő megállapította, hogy a kormány elnökének jogában áll leváltania azt a helyettesét vagy miniszterét, aki nem ért vele egyet. Fellapoztam a Szlovák Köztársaság Alkotmányát, amelynek 119. cikkelye leszögezi, hogy a kormány testületileg határoz többek között a törvénytervezetekről, kormányrendeletekről, a kormány programjáról és annak teljesítéséről, a gazdasági és szociálpolitikai elvi intézkedésekről, a nemzetközi szerződésekről, a bel- és külpolitika elvi kérdéseiről. Az alkotmány említett cikkelye nyilván tévedés folytán került a szlovák alkotmányba, s ezért jogi jelentőséggel (relevanciával) nem is rendelkezhet. Mert ugye, ha a köztársasági elnök megállapítja, hogy a kormányfő visszahívhatja a vele egy húron nem pendülő minisztert, akkor a kormány testületileg csak úgy határozhat, ha eleve megsejti, a kormányfő miként szavaz. A megsejtésében hibázó miniszter, sajnos, még aznap visszahívható... FEKETE MARIAN AZ ELNÖKI SZÓVÍVÖ: ANTON BÓDIS Pályázat segítségével döntötték el. ki legyen Szlovákia köztársasági elnökének szóvivője. Anton Bódist, a Szlovák Televízió műsorvezetőjét találták a legalkalmasabbnak. Már jövő hétfőn hivatalba lép. Kedden és szerdán Prágába kíséri Michal Kováčot, ahol hivatalos látogatást tesz a szlovák államfő. A prágai látogatás zárószakaszában már Bődis úr irányítja az elnök sajtókonferenciáját. AHOGY ÉN LÁTOM KI JÖHET JELCIN UTÁN? Lassan már olyan áttekinthetetlen lesz számunkra a moszkvai politikai helyzet, mint a jugoszláviai utódállamok néhány frontján hullámzó hadiállapot Zúdulnak ránk az információk az orosz alkotmánybíróság állásfoglalásáról, az állásfoglalás értelmezéseiről, a viszály főszereplőiről, arról, hogy miként reagál a hadsereg és ki mellé áll a bányászok szakszervezete, hogy miként alakította át Jelcin a Kreml őrségét saját háziezredévé. És így tovább. Negyvenegynéhány évnyi tapasztalataink birtokában olvassuk a jelentéseket nyugati államférfiak Jelcint támogató nyilatkozatairól, miközben tisztában vagyunk vele, mennyit értek 1956-ban és 1968-ban is az ilyen bátorító nyilatkozatok Ha csak a pillanatnyi helyzet ismeretében kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy miért inkább a volt kommunista Jelcint tartom a demokrácia letéteményesének a volt kommunista Ruckojjal, a volt kommunista Haszbulatovval vagy a volt kommunista alkotmánybírákkal szemben, bizony kevés érvem lenne az orosz elnök iránti rokonszenvem alátámasztására. Legfeljebb az, hogy Oroszország egész politikai rendszerében ó az egyetlen olyan alkotmányos tényező, akit közvetlenül, névre szólóan választott meg az ország lakossága. Ha egy nyugat-európai ország politikusának legitimitását támogatnám, bizonyítanám ezzel, az érv már önmagában is elegendő lenne, nem is kellene a „korteskedést" folytatnom. Csakhogy Oroszország - mint tudjuk - nem Nyugat-Európában terül el. És saját, szlovákiai tapasztalatból tudjuk, hogy a tájainkon hány pénzt ér néha az össznépi támogatás, illetve hogy mennyire megalapozott az általa nyert hitelesítés. Ha Szlovákiában ma gyanakodva tekintünk az „össznépi" támogatással hatalomra kerültek garnitúrájára, kétszeres okunk lenne arra, hogy Jelcin nép általi megválasztását is gyanakodva értékeljük, és hogy személyére úgy tekintsünk, mint a többi volt kommunistáéra. Évekig, már az 1989-es fordulat előtt is Gorbacsovot tekintettük annak a szovjet politikusnak, aki majd vagy megváltja a bolsevik birodalom központjának és peremvidékeinek nemzeteit, vagy legalább beindít egy folyamatot, amely visszafordíthatatlannak bizonyul 1991 augusztusában, amikor Krímben politikai gonosztevők letartóztatták, huzamos ideig fogva tartották, majd Moszkvába szállították és Oroszország lakossága felvilágosultabb részének nyomására szabadon engedték, Gorbacsov rögtönzött beszédet mondott, és az egész világ nagy megdöbbenésére a kommunista párt „egészséges erőinek" köszönetet mondott a kiszabadításáért. Ez volt az a pillanat, amikor egyik másodpercről a másikra megrozsdásodott az a fogalom, hogy: „peresztrojka". Ebben a pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy Gorbacsov elérkezett lehetőségeinek szélső határához. Moszkvában ebben a pillanatban már ott voltak Sztálin és Brezsnyev fattyúgyerekeinek a magukat országmentőknek deklarálókhoz intézett üdvözlő táviratai. Budapestről, Prágából, Pozsonyból, Bukarestből és Tiranából. Órák hoszszat vártuk Moszkvából a híreket: vajon akad-e személyiség, aki tovább meri folytatni azt, amit a kifulladt Gorbacsov abbahagyott. Vajon van-e a nómenklatúra tagjai között, aki szívével és eszével egyaránt ki meri magából vetni a bolsevizmust. Borisz Jelcin ilyen politikusnak bizonyult. Tovább mert lépni Gorbacsovnál Volt mersze megtenni azt, amire elődje soha sem lett volna képes. Törvényen kívül helyezte a kommunista pártot, betiltotta sajtóorgánumát, a Pravdát, ígéretet tett, hogy a földet magántulajdonba adja, és megbünteti a lázadókat. Több mint másfél esztendő telt el a puccs óta, és azóta Oroszország példáján megtapasztalhatta a világ, milyen mérhetetlen távolságokat kell leküzdenie egy totalitárius alapokra épült nagy országnak, ha demokráciává próbál válni és ezt (mert más megoldás nincs) azokkal akar|a végrehajtani, akiket a rezsim ráhagyott. Már maga az is ördögi fintora a sorsnak, hogy Jelcin mellé azt a Ruckoj repülötábornokot választotta meg a kommunista többségű parlament alelnökké, aki Afganisztánban hadipilótaként, a birodalmi eszmének áldozva szerzett babérokat. Azt sem mindennapi győzelemként könyvelhette el az elnök ellenzéke, hogy a semmit se tanult és semmit sem felejtett kommunista bírák sorra szabadon engedték - mégpedig a demokrácia nevében - a Gorbacsov elleni puccsot szervező volt vezetőket, akik ma vörös zászlók alatt vezérszónokolnak, hergelve az immár mindenből kiábrándult moszkvaiakat. Jelcin minél hamarabb új választásokat akar kiírni, és végre újjal akarja helyettesíteni a még mindig hatályos, a kommunisták által elfogadott alkotmányt. Végül hadd válaszoljam meg a kérdést: mi kvalifikálja Jelcint arra, hogy a demokraták világszerte támogatásban részesítsék? Erre csak azt lehet válaszolni, hogy a mérvadó oroszországi politikusok közül eddig ő volt az egyetlen, aki tovább lépett Gorbacsovnál A többi politikusnak nincs más elképzelése, mint hogy a hazafiságra, a rendteremtés szükségességére, illetve a régi dicsőségre hivatkozik. Csakhogy a hazafiság az ő értelmezésükben nagyorosz sovinizmus, a rendteremtés szükségessége bolsevista terror, a régi dicsőség pedig a birodalmi gondolat szinonimája. TÓTH MIHÁLY