Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám, szerda

PUBLICISZTIKA IÚJSZÓM ÖNMAGUK FŐNÖKEI Derűsen állnak a tára mögött, készségesen teljesítve a gyógyszerüket keresők kívánságait. Amikor kolléganőik átveszik tőlük a „stafétabotot", a gyógyszertár telefonjához ülnek, hogy beszerezzék a nehezen beszerezhetőt is. Szívgyógyszert, inzulint, antibiotikumot. Nem hajtja őket a főnök, a felettes, csak önmaguk belső igénye: szolgálni a beteget. Hogyan lesz valaki patikatulajdonos?.- érdeklődtem a losonci Főtéri gyógyszertár szimpatikus tulajdonosnőitől. - Nem volt nehéz előrelátni miként dől el a gyógyszertárak privatizálásának kérdése Ezért, mivel mindketten a kórházi patikában dolgoztunk - dr. Elena Šimková tizenöt évig, jómagam tizenegy évig - és hivatásunkat szeretjük, úgy gondoltuk, bérbe vesszük az éppen megszűnésre ítélt gyógyszertárat. A város tulajdonába kerülő helységek kihasználására a városi hivatal nyilvános versenytárgyalást hirdetett, s a mi pályázatunk győzött. Tizennégy napunk volt arra, hogy a nagyon szigorú előírásokat figyelembe véve berendezzük a gyógyszertárat. S bár nehéz volt, február 19-én fogadhattuk az első vásárlókat - mesélte lelkesen dr. Kristína Pelčová. - A szigorú előírásoknak nem könynyű eleget tenni. Míg az állami gyógyszertárban nem kötelező a számítógépes receptfeldolgozás, a maszektól a biztosító megköveteli. Az állami patikában a gyermekszörpök-cseppek keverését nem kötik külön teremhez, a magánpatikusnak, hogy forgalmazhassa ezt a terméket is, meg kell vásárolnia - potom 20 ezer koronáért - a lamináris boxot. De kellett egy külön helyiség a teák tárolásához és ki kellett alakítani egy hátsó bejáratot a személyzet részére. így néz ki a magánvállalkozás támogatása?! Szóba kerül a gyógyszerhiány, és Šimková gyógyszerész arca azonnal komorrá válik. - A cseh gyógyszerek kiesése nagy gondot jelent, bár tény, hogy február közepén, amikor mi nyitottunk, már megindult a cseh-szlovák kereskedelem. Azonnal felvettük a kapcsolatot a magánforgalmazókkal. és az állami Medikávai. hiszen egy sor gyógyszert csak az utóbbi forgalmazótól kap(hat)unk A Főtéri patikában nemcsak vényre váltható ki, hanem készpénzért is vásárolható gyógyszer, gyógytea, s különféle gyógyhatású készítmény. Ezért a tulajdonosnők három volt kolléganőnek (egy gyógyszerésznőnek és két laboránsnak) munkát ajánlottak, akik ezt örömmel fogadták. Arról, hogy tényleg nincs közöttük alá- és fölérendelt viszony, hogy közösen végzik a tennivalókat, meggyőződhettem magam is. Ugyanis ottjártamkor áru érkezett. S míg a tára mögött állók kiszolgálták az embereket, a többiek a dobozokat cipelték, ellenőrizték a számlákat, áraztak, s azonnal a pultra helyezték a várvavárt gyógyszereket. A nagy sürgésforgás közepette a forgalom iránt érdeklődtem. - Nem panaszkodhatunk - mondták a gyógyszerésznők elégedetten. - Naponta kb. négyszáz vényre adunk ki gyógyszert, és sokan készpénzért is vásárolnak. Az érdeklődés főleg a reklámozott termékek iránt nagy. Ilyenkor az ár sem számít, igaz, nálunk az árak alacsonyabbak, mint az állami gyógyszertárakban, illetve az üzletekben. S mi ráadásul jótállunk a termékek minőségéért - fűzték hozzá. - így képzelték? Elégedettek? - kérdeztem. Egymásra néztek, mintha nem tudnák mondják-e vagy sem. - Nagy adósságokba vertük magunkat, s a hiteleket mielőbb vissza akarjuk fizetni. Kissé bánt bennünket. hogy bérleti szerződésünk - mivel ilyen a törvény - csak két évre szól, s ez bizonyos fokig nyugtalanító. Ennek ellenére örülünk, hogy belevágtunk ebbe a vállalkozásba. Tudatosítjuk, hogy naponta meg kell küzdenünk a betegek kegyeiért, de ezt szívesen tesszük. PÉTERFI SZONYA dr. Elena Šimková A sajátjukban - dr. Elena Šimková (középen) és dr. Kristína Pelčová (jobbról) (Méry Gábor felvétele) A DIÁKOKAT LAKHELYÜKÖN BIZTOSÍTJÁK KIÉRT FIZET CSEHORSZÁGBAN A SZLOVÁK NEMZETI BIZTOSÍTÓ? A január elsejével érvénybe lépett biztosítási törvény sok olyan újdonságot hozott, amelyekben a szlovákiai állampolgár sokszor nehezen ismeri ki magát, ráadásul az ország kettéválása is bonyolítja a helyzetet. Jozef Boristól, a Szlovák Nemzeti Biztosító (SZNB) szervezési-jogi részlegének vezetőjétől arról kértem felvilágosítást, milyen a biztosítási eljárás a Csehországban élő, vagy az ott dolgozó szlovákiai állampolgárok esetében. - Először is tisztázni kell, ki a Szlovák Nemzeti Biztosító biztosítottja. Az SZNB biztosítottjává az válik, akT: a Szlovák Köztársaság állampolgára, állandó lakhelye Szlovákiában van, és szlovákiai székhelyű munkaadónál dolgozik. Ebben az esetben a munkaadó köteles őt bejelenteni a biztosítónál. A másik lehetőség, hogy az illető: az SZK állampolgára, állandó lakhelye Szlovákiában van, de Csehországban (vagy más államban) dolgozik. Ebben az esetben az állampolgár maga köteles bejelentkezni az állandó lakhelye szerinti regionális biztosítónál és az SZNB biztosítottjává válik. Amennyiben ennek a kötelességének nem tesz eleget, a biztosító semmilyen egészségügyi ellátását nem finanszírozza. Olyan is előfordulhat, hogy az állampolgár egyidejűleg Csehországban és Szlovákiáw » ban is biztosított Ez olyan esetben lehetséges, ha az állandó lakhelye Szlovákiában van, és Csehországban dolgozik, ilyenkor a cseh munkaadó köteles őt a csehországi biztosítónál is bejelenteni, de az állampolgár az állandó lakhelye szerinti regionális biztosítónál saját maga köteles bejelentkezni és a minimálbér alapján meghatározott kötelező egészségügyi biztosítási összeget is maga fizeti. Azok a szlovákiai állampolgárok, akiknek állandó lakhelyük is Csehországban van, a Cseh Köztársaság törvényei szerint fizetnek biztosítást. Ők a Szlovák Nemzeti Biztosítónál nincsenek biztosítva és ez a biztosító nem téríti kezelésüket. • Mi a helyzet a Csehországban tanuló szlovákiai diákok, a háztartásban dolgozó nők és a munkanélküliek esetében? -Amennyiben a diák után szülei Szlovákiában kapnak családi pótlékot, kötelesek őt az állandó lakhelye szerinti regionális nemzeti biztosítóban bejelenteni, és így az SZNB biztosítottjává válik. Ha például az ilyen formán biztosított diák Csehországban balesetet szenved, vagy egyéb okból sürgős orvosi ellátásra szorul, az alapvető ellátás költségeit teljes mértékben az SZNB téríti, de csak arra az időre, míg a sérült fel nem épül annyira, hogy további kezelésre Szlovákiába szállíthassák. A háztartásban dolgozóknál két eset lehetséges: vagy valamilyen vállalat alkalmazottjai, és otthon végzik munkájukat, ebben az esetben a vállalat köteles őket a biztosítónak bejelenteni: vagy önként válik valaki munkanélkülivé, ebben az esetben az állandó lakhelye szerinti regionális biztosítónál köteles bejelentkezni és saját maga fizeti a kötelező egészségügyi biztosítási összeget, mégpedig a 2200 korona minimálbér alapján a törvényben mghatározott havi 301 koronát. A munkanélkülieket illetően nem nyilatkozhatom, mert az ő helyzetüknek törvény általi szabályozása egyelőre mindkét országban nyitott kérdés. • Milyen a különbség a Csehországban és a Szlovákiában megszabott biztosítási összeg között? - Csehországban az egészségügyi biztosítási összeg a kivetési alap 13,5, míg Szlovákiában 13,7 százaléka, a minimálbér esetében ez 297, illetve 301 koronát tesz ki. • Mi a helyzet abban az esetben, ha egy szlovákiai állampolgár Csehországban szeretné magát alávetni valamilyen speciális orvosi beavatkozásnak, például egy műtétnek? - Minden ilyen esetben a Nemzeti Biztosító előírásait kell követni, vagyis a kérelmező először saját kezelőorvosának jelenti be igényét, és a kezelőorvos a Nemzeti Biztosító felülvizsgáló orvosánál ajánlhatja a csehországi kezelést. 0 az SZNB központjába továbbítja a kérelmet, ahol azt a biztosító főszaktanácsadója bírálja el. Amennyiben ő jóváhagyja, az SZNB 1 millió korona értékig állja a műtét költségeit. Amennyiben ennél drágább beavatkozásról lenne szó, annak engedélyezését az Egészségügyi Minisztériumban kell kérvényezni. Ha a biztosító szaktanácsadója nem hagyja jóvá a kérelmet, a beteg akkor is igénybe veheti a csehországi kezelést, de abban az esetben minden költséget saját maga térít. GAÁLLÁSZLÓ 1993. MÁRCIUS 24. LAPSZÉLEN VÉSZHARANGOK Több mint két éve kongatják a vészharangot a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek képviselői annak érdekében, hogy az egyre elmélyülő válságot valamiképpen sikerüljön megállítani. Mikor tavaly ősszel Peter Baco mezőgazdasági miniszter sejtetni engedte, hogy elértük a gödör alját, úgy tűnt, bizonyos stagnáció után megindulhat az ágazat felfelé a lejtőn, sikerülhet a válságból való kilábalás. Mára kiderült, ez csak óhaj, illetve csalóka ábránd volt. A mezőgazdasági vállalatok zöme a fizetésképtelenség hálójában vergődik. Ráadásul az ágazatba folyósított hitelek ma már meghaladják a 30 milliárd koronát, ami a bankok számára is elgondolkodtató, hiszen egy totálkáros állapotban levő ágazat bukása vélhetően a kereskedelmi bankok közül is néhányat magával rántana. Az eladósodás mértéke már nem oldható meg az ágazaton belül, jól tudják ezt a hiteleket folyósító bankok is. Vélhetően ezért sikerült őket asztalhoz ültetni annak érdekében, hogy a válság kezelésének lehetséges módozataira a tárca vezetésével közösen megoldást keressenek. Mindenesetre megfontolandók Pósa Lajosnak, a Szlovák Mezőgazdasági Bank vezérigazgatójának szavai, vajon a szlovákiai gazdaság állapotának ismeretében érdemes-e fenntartani a mezőgazdasági termelés jelenlegi szintjét. Véleménye szerint ugyanis a gazdaság napjainkban nem bírja el azt a megterhelést, amelyet a mezőgazdasági termelés szintjének fenntartása érdekében megpróbálnak rátestálni. A bankoknak nem lehet érdekük a veszteséges termelővállalatok mesterséges fenntartása, hiszen ezzel azoktól a vállalatoktól is elvonják a pénzt, amelyek még képesek lennének a megújulásra. Kétségtelen azonban, hogy rendkívül magas azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek reménytelen helyzetben várnak a felszámolásra. Ebben a helyzetben szinte olaj volt a tűzre annak a hírnek a kiszivárogtatása, amely szerint a Nemzetközi Valutaalap további támogatásmegvonást javasolt a mezőgazdasági ágazatban. Ezekkel az ajánlásokkal óvatosan kell bánni, hiszen az EK-hoz legutóbb csatlakozott Portugália példáján tanulhatnánk, mit jelent a nemzetközi pénzintézeteknek való korlátlan behódolás. A portugálok ezeknek az ajánlásoknak az ösztönzésére jóformán felszámolták a saját mezőgazdaságukat, az ottani földművesek, mivel nem voltak képesek állni az árversenyt, közönséges földönfutókká váltak, akik a környező országokban bérmunkásokként keresik betevő falatjukat. Félő, hogy a hazai ágazat tönkremenése után a mi földmüvéseink is vélhetően nyugati irányba vándorolva, olcsó munkaerőként fokozzák majd a német mezőgazdaság munkaerő-gondjait. Ha a németek egyáltalán beengedik őket. így aztán egyéb lehetőség híján nem marad más hátra, minthogy a gazdaságok valódi belső szerkezeti átalakulással megpróbáljanak hatékonyabban alkalmazkodni a jelentősen megváltozott feltételekhez. A tulajdonosi szemlélet mindenhatóságába vetett hit" megrendült ugyan, az ágazatban azonban van annyi belső erő, hogy ezt a hosszúra nyúlt és átmeneti válságnak hirdetett leépülést kiheverje, s a csődeljárások bevezetése után tiszta lappal kezdjen egy új játszmát, amelyben már a termelés hatékonysága és a magasfokú termelékenység lesz az adu. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ I0HEJ O

lykor elgondolkodom, miért van az, hogy elszomoritanak a padlások zugaiból, nyikorgó fiókok mélyéről előkerülő régi, megsárgult újságok, folyóiratok. Holott mások nagy előszeretettel forgatják őket, képesek órákig böngészni a rongyos lapokat, alámerülni az időben, egykori hírek, dokumentumok közt bogarászni, feledésbe merülő arcokat felidézni, történelmi mozzanatok gyökereit kitapogatni. Pedig nyilvánvaló, egy-egy bőrgyógyászati reklám, folytatásokban közölt gyengécske lektűr, egy rég elhunyt színésznő ruhája egy sárgásbarna fotográfián többet elárul a kor hangulatáról mint több kötetnyi történelemkönyv. Igazi csemegéket találni ezekben a lapokban. Hároméves koromban elhunyt nagyapám például akkor kezdett konkrét formát ölteni képzeletemben, amikor rábukkantam egy korabeli protézis-reklámra, rajzzal együtt. Nagyapám, aki a keleti fronton sebesült meg az első világháborúban, nem érhette meg, hogy amputált lába helyéhe megérkezzen a műláb. Nézve a sárga újságlapot a reklámmal, világosan kezdett kirajzolódni előttem a fiatal katona képe, aki sebesülten áll a folyóban, a hid pillérébe kapaszkodva, s farkasszemet néz az orosz katona puskájával. Akkor, ott, győzött az emberség: a katona képtelen volt lelőni a nagyapámat. Messziről, a lövészárok fedezékéből, személytelenül - igen. Szemtől szembe, látva az embert - nem. A gyerek gyorsan felejt, ugyanolyan gyorsan, ahogyan magába szívja az ismereteket. Sokkal később, öregedve jönnek elő a mélyre lerakódolt SÁRGULÓ IDŐ... képek, emlékek. Addig is kell valami, ha az ember érezni szeretné a múltat. Például a megsárgult, kirojtosodott lapok, a szellem melléktermékei. A képzelet mankói. S mégis. Idegesítenek, lehangolnak, elkeserítenek. Nem az elmúlás félelme miatt - az idő önmagában nem riasztó, ki lehet békülni vele. Múlik, telik, letelik. Megöregszünk és letelünk. Hanem ami ijesztő, az éppen a világ egyformasága az időben. A változatlanság. A mindig-minden-ugyanolyan, csak másképpen. A fronthírek és a leendő fronthíreket előrevetítő szalagcímek az elsó oldalakon. A bamba diplomaták és a gondtalan kulisszák. Az énekesnő a frontra látogat és a sebesülteknek dalol. A nemzet csalogányai a nemzet fiainak gyűjtenek. Az elnök úr hatvanéves. Szeretett elnökünk a parkban sétál. Az elnök úr a gyerekek közt. Utóbbira egy magyar gyermeklapban bukkantam rá, az első Csehszlovák Köztársaság idejéből. A szeretett elnök Masaryk voll, az akkori gyerekek a mi apuink, anyáink, akik ugyanabban a lapban Prutyiról és Zupiról, a két gézengúz kalandjairól olvashattak. Prutyit és Zupit ebben a régi újságban alig pár lap választja el Masaryktól. Hová lett a tavalyi hó! Csehszlovákia szétesett, Masaryk után Horthyt kellett szeretni, majd Gottwaldot, később Novotnýt, Husákot. S az ország ismét szétesett, új elnökök, új prutyik és zupik jönnek. TSZ tudja, vajon az elnökök olvasgatnak-e J\1 padlások zugaiból, nyikorgó fiókok mélyéről előkerülő, régi, megsárgult újságokat, folyóiratokat? S ha igen, átérzik-e a helyzet fonákságát, vagy hideg fejjel mérlegelnek, öszszeadnak és kivonnak, pusztán konstatálják, mi változott időközben? Vajon mit gondolnak, amikor fölfedezik elődeik arcképét a mindent tiszteletlenül egybemosó idő markában, mondjuk Prutyi és Zupi társaságában? Gondolnak-e arra, mennyire talmi és múló a hatalom? KÖVESDI KÁROLY