Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám, kedd

1993. MÁRCIUS 23. . ÚJ SZÓ. GAZDASÁG GAZDASÁGI FIGYELŐ EXPORTTÁMOGATÓ KAMARA A Szlovák Ipari és Kereskedelmi Kamara kiterjedt külföldi kereske­delmi kapcsolatait a szlovákiai ex­port támogatására szeretné kihasz­nálni, éspedig a gazdasági miniszté­riummal kötött Bgyezmény alapján. A Kamara már az idén saját külkép­viseleteket nyit, melyek révén 16 380 tagjuknak teszik lehetővé a külföldi partnerekkel való széles körű együttműködést. A Kamara első ki­rendeltségei Moszkvában, Kijevben, Brüsszelben és Frankfurtban mű­ködnek majd. Az első hivatalos külföldi fellépé­sükre Hollandiában kerül sor, éspe­dig az e heti, ottani kereskedelmi na­pok alkalmából. E kereskedelmi ta­lálkozót egyébként a hollandiai Dortrechtben tartják. A londoni ke­reskedelmi napok keretében pedig első ízben nyílik majd lehetősége Szlovákiának, hogy hivatalosan kép­viselje gazdaságunkat a legfelsőbb londoni pénzügyi kereskedelmi és ipari körök előtt. A Szlovák Ipari ós Kereskedelmi Kamara egyébként előkészíti a ve­gyes kereskedelmi kamarák meg­alapítását. Ezek a kamarák, persze, csakis önálló jogi szubjektumként működhetnek majd. Mivel e feltétel elérése eléggé körülményes, a ka­mara kétoldalú vegyes bizottságo­kat vagy szekciókat akar felállítani az egyes kereskedelmi kamarák mellett. Ilyen szekciót illetve bizott­ságot hozott létre már a Magyar il­letve az Olasz Kereskedelmi Kama­rával. Előkészületben van a Finn­Szlovák és az Osztrák—Szlovák Bi­zottság valamint a Brit—Szlovák Szekció megalapftása. A közeljövő­ben kellene átalakulnia az eddigi Kanadai—Cseh—Szlovák illetve az Amerikai—Cseh—Szlovák Kama­rának. A tengerentúl létrejön a Ka­nadai—Szlovák és az Amerikai— Szlovák Kamara, Szlovákiában pe­dig a Szlovák Ipari és Kereskedelmi Kamara Szlovák—Kanadai ós Szlo­vák—Amerikai Bizottsága. Az együttműködés iránt komoly érdek­lődést tanúsít Franciaország is. E hónap végén alakul meg Párizsban a Francia—Szlovák Kereskedelmi Kamara, melynek önálló kirendeltsé­ge működne majd Pozsonyban. Az elképzelés megvalósítása azonban némely franciaországi kormányin­tézmény pénzügyi támogatásától függ. BIZALOM CSEHORSZÁGNAK Négy nap alatt elkeltek azok a kötvények, amelyeket 300 millió dol­láros összértékben a Cseh Nemzeti Bank bocsátott ki devizakészletei­nek feltöltése céljából. A kötvények iránt a legnagyobb érdeklődés a ja­pán befektetők részéről nyilvánult meg. A gyors és sikeres akciót Csehországban a gazdaságunk iránt megnyilvánuló bizalom jeleként ér­tékelik. A kötvények futamideje há­rom év ós kamatuk 2,75 százalékkal magasabb az amerikai kormány ha­sonló értékpapírjánál. A kötvények elhelyezését már hagyományosan a Nomura bankház szervezte. Ota Kaftan, a Cseh Nemzeti Bank főigazgatója ezenkívül közölte, hogy a korona kettéválasztása óta nőnek a jegybank devizakészletei, és nap­jainkban elérik a 800 millió dollárt. Ezenkívül a Nemzetközi Valutaalap­pal megegyeztek egy 240 millió dol­láros készenléti hitelben, de ebből várhatóan csak 90 milliót merítenek. A készletek feltöltésére ezenkívül a német Comerzbanktól is felvettek 100 millió márka hitelt, ós készenléti hitelben egyeztek meg a J.P. Mor­gan bankházzal (200 millió dollárig) illetve az Union Bank of Switzerland­dal. Remélik azonban, hogy ezek merítésére nem lesz szükség, mivel március elején beérkezett a Philip Morristól egy 130 milliós vételi ár. AHN alapján feldől.:-tl­KI ALIJA A KÁRPÓTLÁST? JOGHÉZAGOK KISKAPUI Mikor a helyhatósági választásokkal a települések lakosai által válasz­tott képviselőtestületek kezébe került a hatalom, s az önkormányzatokról szóló törvény minimálisra korlátozta a helyi ügyekbe való központi be­avatkozást, sokan vélték úgy, végre önmaguk sorsáról egyedül dönthet­nek az állampolgárok. Azóta kiderült, a nagy önállóság pénzügyi háttér, megbízható jövedelmi és bevételi források híján csak jelkép a helyi ön­kormányzatok rozmarlngos kalapján. — Számtalan példája van an­nak, hogy az államhatalom és az önkormányzatok iszapbirkózása tovább tart, s ennek során az ön­kormányzatok egyre gyakrabban kerülnek alárendelt szerepbe — fejtette ki véleményét Szkukálek László nemesócsai polgármester, aki a legutóbbi választásokon ke­rült a mintegy 2700 lakosú község élére. Noha a nemesócsai polgárok abban a kivételes helyzetben van­nak, hogy többségüknek nem kell távoli városokba utazniuk munka után, hiszen a helyi szövetkezet mellett még néhány cég, többek között a partizánskei cipőgyár, a Mezőgazdasági Felvásárló Vállalat és néhány kisüzem is munkalehető­séget biztosított számukra. Leg­alábbis eddig. A helyi képviselőtestületnek gyakran kell olyan problémák meg­oldásával foglalkoznia, amelyek az államigazgatási szervek hatásköré­be tartoznak. Itt van például a helyi pedagógusok létszámának közpon­tilag tervezett leépítése. Köztudott, hogy az iskolaügy központi irányítá­sú, viszont a pénzügyi nehézségek miatt nem tudják állni az összes pe­dagógus fizetését. Mit tesz erre a jó állambácsi? Felajánlja az önkor­mányzatoknak, hogy ha beszállnak és állják néhány pedagógus fizeté­sét, vagy a kiszolgáló személyzetét, maradhat a létszám. Másik példa a helyi rendőrség esete. A gazdasági és megélhetési nehézségekkel ösz­szefüggésben itt is megnövekedett a bűnözés. — Kénytelenek vagyunk helyi rendőrséget felállítani, mivel az álla­mi közbiztonsági szervek nálunk nem végzik úgy a feladataikat ahogy elvárnánk — állította a pol­gármester. S miközben a helyi költségvetés bevételi forrásai bizonytalanok, ilyen felesleges kiadásokkal kell megter­helniük a község kasszáját. Legújabban egy további különle­ges eset kapcsán tűnik úgy, hogy még feszültebbé válhat a falu amú­gyis feszes költségvetése. Ráadásul az emberi kapcsolatokat is érinti. Bár amint hallottuk, szó sem lehet arról, hogy ők állják a cechhet, hi­szen nem is voltak benn a kocsmá­ban, amikor az egykori urak mulat­tak. — Az ügy valójában a régi rend­szer ránkmaradt hagyatéka aminek a következményeit nekünk kéne áll­nunk. Az egykori helyi nemzeti bi­zottság a falu területrendezési terve alapján lebontatta a falunk egyik la­kosától elkobzott parcellán az egyik istállóépületet, amit most a jogos tu­lajdonos a kárpótlási törvény alap­ján visszakapott és a lebontott épü­let ellenértékét nekünk kellene visz­szafizetnünk — ecsetelte az ügy e­lőzmónyeit a polgármester. — Mi el­ismerjük Molnár Jánosék követelé­sének jogosságát, hogy a lebontott épületért nekik kárpótlás jár, csak az ellen hadakozunk, hogy az előző ál­lamigazgatási szerv döntéseinek következményeiért a felelősséget miért mi, a helyi önkormányzat visel­jük? A bontás 1988-ban történt, az engedélyt az egykori Komáromi Já ­rási Nemzeti Bizottság illetékes osz­tálya adta ki, tehát egyértelmű, hogy államigazgatási döntésről volt szó — mutatta a végzést. — Mi a telek­részt vissza is adtuk nekik, az ő tu­lajdonukba visszaadott épületből, amelyet a község lakóháznak hasz­nált, kiköltöztetjük a lakót, tehát a kötelezettségeinket rendezzük. A vitában áll, hogy mennyiben va­gyunk kötelesek az előző állam­igazgatási szerv döntéséért mi vál­lalni a felelősséget. A községi hiva­talnak sem pénze, sem egyéb anyagi forrása nincs, hogy rendez­ze ezt a kárpótlási igényt. Egyéb­ként is a törvény az államigazgatá ­si szerveknek adja feladatul ezek­nek a kielégítését — vélekedett a polgármester. Bereck Júlia a hivatal osztályve­zetője szerint a komáromi földhiva­talban azt a tájékoztatást kapták, hogy hiába adnak be kérvényt a kárpótlási igény kielégítésére, a je­lenlegi feltótelek között nincs rá pénz. Az idő viszont sürget, mivel legutóbb ügyvédi felszólítást hozott a posta, amelyben a jogosult sze­mély jogi képviselője felszólította őket kötelezettségük teljesítésére. Mi jöhet ezután? Felkerestük Molnár Jánost is, aki valójában a családi tulajdon kárpót­lási ügyének intézését vállalta. Elő­veszi az ún. dekonfiskációs végzést, amelynek értelmében 1992. október 1-től újra visszakerült a család tulaj­donába az elkobzott birtok. Megle­petésünkre a viszályt nem látja meg­oldhatatlannak. — Nem a falu kasszájából kérem én a kárpótlást, viszont lassan fél éve már, hogy visszakerült jogos tu­lajdonunk, de még nem kerestek fel bennünket a vitás kérdések rende­zése érdekében. A törvény szerint az államigazgatási szerveknek kell állniuk a kárpótlási igényeket, ezt vi­szont már az önkormányzatnak és a földhivatalnak kell egymás közt el­döntenie, ki fizeti ki az összeget. A lebontott istálló felértékelésével is gondok vannak, így kénytelenek voltunk ügyvédhez fordulni. De nem ez a legnagyobb problémánk. A szövetkezeti transzformáció gya­korlati végrehajtása akadozik, s úgy sakkoznak a magángazdák, ahogy a szövetkezeti vezetőknek tetszik. Maholnap itt a vetés ideje, de a ki­számított vagyonértéket nem akar­ják kiadni, sem értékben, sem pedig eszközökben. Ez most a legégetőbb panaszunk — hangoztatta. Mi lenne a megoldás? Szkukálek László polgármester szerint a ma­gyarországihoz hasonló formában központilag kellene rendezni a kár­pótlási igényeket. Az állami földva­gyonból kaphatnának például föl­det, vagy a privatizálandó vállalatok részvényeit, a mezőgazdasági illetve élelmiszeripari cégek iránt valószí­nűleg lenne érdeklődés. A látszólagos ellentét valójában komoly problémát takar. A magán­gazdálkodóknak létérdekük, hogy a jogos tulajdonuk után járó kárpótlást megkapják, hiszen vállalkozásuk si­kere függ a vagyon visszaszerzé­sétől. A községi önkormányzatok viszont joggal sérelmezhetik, miért ők állják az előző rendszer ballépé­seinek következményeit, mikor a fa­lu erszénye amúgy is lapos. A jelen­legijoghézagok ismeretében nagy a valószínűsége annak, hogy még jó ideig nem születik döntés az ügyben. Az eset mindenesetre jól példázza milyen ügyek fordulnak elő ott, ahol a törvényhozás számtalan kiskaput hagyott a különböző értelmezések számára. Hogy kinek jó ez? Döntse el az olvasó. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ©ROBAY 'Si Vetó'magra már nem futotta szövetkezetünknek, csak erre a vetkó'ző­anyagra... SZLOVÁKIA FEJLETLEN RÉGIÓI LEMARADÓK ÉS FELZÁRKÓZÓK Kelet-Közép-Európa tőkeínség­ben szenved. Térségünk országai a modernizáció érdekében különböző praktikákkal csalogatják a külföldi beruházókat. Azonban nem minden állam és minden régió szorul azonos mértékben „felújításra", és nem min­den térség nyújt azonos lehetősége­ket a befektetőknek. Ez különösen igaz, ha a volt szocialista országokat, beleértve az egykori Szovjetuniót régiókra, tehát az államoknál kisebb területi egységekre bontjuk. E régiók között még markánsabbak a kü­lönbségek, egyértelműen kirajzolód­nak a nagy távlatok, lehetőségek e­lőtt álló és a leszakadás, végletes el­maradás veszélyével küszködő te­rületek. Számunkra is érdekes lehet a bonni Empirica kutatóközpont fel­mérése, amely a volt szocialista or­szágokat 155 földrajzi-gazdasági ré­gióra bontotta és 188 kritérium alap­ján vizsgálta. Arra az eredményre jutott, hogy különösen 16 kelet-euró­pai körzetben vannak igen kedvező feltételek a leendő beruházások számára. A vizsgálat végkövetkez­tetése meglepő: a legjobb 16 között Tallin kivételével egyetlen főváros és vonzáskörzete sem szerepel, te­hát nem Budapest, Prága vagy Var­só a legjobb hely, ahol a bérelhető lakások, irodahelyiségek már most szinte ugyanolyan drágák mint Nyu­gaton. A legnagyobb növekedéssel ke­csegtető régiókban viszonylag sok természettudományi és műszaki ta­nulmányokat folytató diák él, szá­mos ember dolgozik a kutatásban ós fejlesztésben, az átlagnál több ottlakónak van autója ós telefonja, kisebb a munkanélküliség, viszony­lag sokan tevékenykednek a bank­és biztosítási ágazatban a magán­szektor is izmosodik és az úthálózat, a közlekedési infrastruktúra szintén kedvező. Az Empirica kutatóintézet értékelése szerint Győr-Sopron és Csongrád megye áll az első két he­lyen, majd Nyugat-Csehország (Plzeň) és Dél-Csehország (České Budéjovice) következik. A listán még lengyel, román, bolgár, orosz, ukrán és észt régiók találhatók. A felsorolásból kitűnik, Szlovákia, pontosabban szlovákiai régió hiány­zik a legjobbak listájáról. Még a va­lóban előnyös fekvésű Pozsony is gyengébbnek bizonyult Kolozsvár­nál vagy éppen Krasznojarszknál. Talán túlzás lenne a honi politikusok által oly sokszor hangoztatott ked­vező geopolitikai fekvés? Az Empiri­ca szerint tehát nincs Szlovákiában nagy növekedést sejtető régió. El­lenben van jó pár, amely súlyos lema­radással küszködik. A Magánberu­házások az önálló Szlovákiában el­nevezésű február végi konferencián a pénzügyminisztérium egyik osztály­vezetője, Jozef Mikeska szellőztette meg a veszélyeztetett járások listáját. Összesen 16 járás tartozik a tárca szerint a gazdaságilag pangó vagy hanyatló területek közé Dunaszerda­hely, Galánta, Csaca, Ólubló, Nagy­Hány évi munkába kerül egy lakás? (A lakásárak és a háztartások éves jövedelmének aránya) Nagy-Britannia: lĽ :. :i„.J2,4 Thaiföld [ Franciaország f Fülöp-szigetek [ Egyiptom [ a volt CSSZSZK Lengyelország £ 112,0 (A Trend grafikonja) kürtös, Losonc, Rimaszombat, Vág­beszterce, Rozsnyó, Alsókubín, Igló, Tőketerebes, Kassa-vidék, Bártfa, Nagymihály és Varannó. Milyen kritériumok szerint döntöt­tek a tárca szakemberei a lépést tar­tó és lemaradó régiók kiválasztása­kor? Elsősorban a gazdasági, föld­rajzi, képzettségi és demográfiai mu­tatók a meghatározók. Januárban a felsorolt 16 járás adta a legnagyobb munkanélküliséggel sújtott járások nem nagy dicsőséget hozó első hat helyezettjót: Varannó, Rozsnyó, Ri­maszombat, Nagymihály, Tőketere­bes és Csaca. Míg Szlovákiában a munkanélküliek aránya abban a hó­napban átlagosan 11,2 százalék volt, addig a felsorolt helyeken legkeve­sebb 17 százalékot tett ki. A külföldi tőke szintén elkerüli e térségeket: 1992. szeptember 30-áig Varannó­ban 196 ezer, Ólublón 202 ezer, Nagykürtösön 800 ezer, Rimaszom­batban 852 ezer, Bártfán 880 ezer és Kassa-vidéken csupán 1 millió 205 ezer koronát fektettek be a be­ruházók, míg a járások kétharmadá­ban már 10 millió koronán felül volt ez az összeg. A kormány adókönnyítésekkel és különböző egyéb kedvezmé­nyekkel akarja a külföldi beruházó­kat a felsorolt körzetekbe csalo­gatni. Egyelőre csupán a javaslat szintjén mozog a tervezet, ám ha megvalósul, az egymillió német márkánál nagyobb befektetéseket eszközlők számottevő könnyítése­ket élvezhetnek majd. A szándék helyes, azonban még egy' dolgot nem szabad kihagyni a számításból — hatékony propagandát kell foly­tatni, hogy a külföld érdeklődését felkeltsük nemcsak Szlovákia, ha­nem az ismertetett 16 járás iránt is. (sidó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents