Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám, kedd

7 BŰNÜGY ÚJ SZÓi 1993. MÁRCIUS 23. VADNYUGAT „KÖZÉP-KELETEN" Néhány nappal ezelőtt (március 13-án, szombaton) a Szlovák Belügyminisztérium nagyarányú, az egész országra kiterjedő rendőrségi razziát tartott, mely főleg az illegális fegyver- ós lőszercsempészek ós kereskedők leleplezésére irányult. A „börze" fedőnevű titkos akción — mint az az elnevezésből is kitűnik — a bűnözés melegágyának nevezett és a gomba módra elszaporodott börzéken tartottak rajtaütésszerű ellenőrzéseket. A félnapos bevetés során mintegy 1200 rendőr és 300 vámos, illetve adóellenőr tevékenykedett. Noha a razzia nem hozta meg a várt eredményt — a fegyverűzéreket ezúttal nem sikerült lefülelni—a belügyminiszter szóvivője, Jaroslav Pilát őrnagy szerint nem volt hiábavaló a fáradozásuk. A 717 helyen végzett ellenőrzés során 9 bűnesetre, és több mint 600 törvénysértésre derítettek fényt. A 260 elővezetett közt számtalan külföldi állampolgár volt. Hetvenet közülük nemkívánatos személyként kitoloncoltak az országból. Többek közt azokat az ukrán csempészeket is, akiktől Vágbesztercén 40 ezer korona értékű árut koboztak el. A grafikon meredeken emelkedik Hasonló, nagyobb közbiztonságot szolgáló rendőri razziákra égetően szükség van, hiszen a bűnözést jelző grafikon évről évre magasabbra szökik. Tavaly 105 060 bűneset történt az öt és fél milliós Szlovákiában és ez 17 ezerrel több, mint egy évvel korábban és 35 ezerrel több, mint 1990-ben. A statisztikai adatokból az is kiderül, hogy az utóbbi esztendőben a korábbi évekhez viszonyítva 6000 százalékkal(l) nőtt a pénzhamisítók száma. Hihetetlenül elszaporodtak az olyan vállalkozók is, akik fedezet nélküli csekkekre sok milliót érő árut vételeztek, majd, miután azt féláron gyorsan továbbadták, nyomtalanul eltűntek. Sajnos, egyre több jelét tapasztalhatjuk a szervezett bűnözésnek is, amely a határok megnyitása óta nemzetközi jellegűvé vált. A volt keleti blokk országaiból érkező maffiák — albán, szerb, csecsen és az afganisztáni háborús veteránokból verbuválódott alvilági bandák — szövetkezve a honi alvilág elitjével, egyre gátlástalanabbá és egyre brutálisabb módszerekkel jelzik ittlétüket. A nyugati autócsodák és fiatal lányok külföldre csempészésén kívül zsarolásra, bérgyilkosságra is vállalkoznak, sőt a terrorizmus egyik legocsmányabb formája, a pokolgépes merénylet sem idegen tőlük. A gyújtogatás ugyanúgy fegyvertárukba tartozik, mint például az emberrablás. Nyílt titok, hogy több jól menő szórakozóhely, butik, étterem tulajdonosa fizet a védelmezésért. Akikben volt mersz és nem fogadták el a zsarolók ajánlatát, általában pórul jártak. Egy pozsonyi vállalkozónak egyik üzletét felgyújtották, eszpresszójában az új év első perceiben bomba robbant. A főváros egyik diszkójában rejtélyes körülmények között tűz ütött ki. Ugyancsak a lángok martalékává vált a népszerű duchonkai üdülőközpont szállodájának jól menő játékterme is. A gyújtogatás mindkét esetben bizonyított, a tettesek kiléte viszont ismeretlen. Chicagói viszonyok? A belügyminisztérium adatai szerint a múlt év végéig hazánkban 62 612-en rendelkeztek fegyverviselési engedéllyel. Az Ausztriából feketén, vagy kéz alatt szerzett fegyverek, illetve viselőik számát még csak megközelítően sem ismerjük. Sajnos, a fegyverek, és nemcsak a pisztolyok, de a géppisztolyok, golyóspuskák, kézigránátok, sőt már a plasztikus robbanóanyagok is keresett árucikké váltak. Revolverekhez már nemcsak az üzemi örök leütésével lehet hozzájutni, de mint ezt több példa is bizonyítja, a fegyverraktárak kirámolásával is. S olykor a tettesek egyenruhát viselnek. Egy katonatiszt például úgy akart 160 ezer koronához jutni, hogy megrendelőjének, egy magánvállalkozónak 19 pisztolyt ígért. (A vevő külföldön akarta őket jó pénzért értékesíteni.) A fegyvereket egy korábban a laktanyában szolgáló kiskatona segítségével csempészte ki. Cinkosa gyermekkocsival jött látogatóba, s a lopott árut a matrac alá rejtette. A fegyverrel elkövetett rablótámadások, gyilkosságok, súlyos testi sértések és zsarolások már chicagói szinten vannak. Előfordul, hogy valaki a gépkocsija körűi matató gyanús egyénre lő, de nem ritka az sem, hogy maga a rend őre — általában ittas állapotban — rendez egy kis vadnyugati lövöldözést, olykor tragikus következményekkel. A legszorgalmasabban fegyverkező réteghez a vállalkozók tartoznak. Néhányuknál indokolt a fegyverviselési engedély, de vannak szép számmal olyanok is, akik a legálisan vagy feketén birtokolt pisztolyt bűncselekmények elkövetésére használják. (A nagykeszi rendőrgyilkos is ebbe a kategóriába tartozik.) A közelmúltban Liptószentmiklóson is elszaporodtak a lövöldözéssel fűszerezett bűncselekmények. A rendőrség lecsapott a gyanúsítottakra, négy 24 és 30 év közötti magánvállalkozóra és a házkutatások során egyikük lakásán nemcsak pisztolyokat találtak, de különböző lőszereket, gránátokat, sőt egy golyószórót is. És még egy hasonló „mazsola". A zsolnai rendőrségen megjelent egy férfi és bejelentette, hogy 18 éves lányának nyoma veszett. Beszéd közben azzal fenyegetőzött, ha nem kerítik elő, a város éjjeli mulatóit a levegőbe röpíti. Ahogy gesztikulált, a rendőrök megrökönyödve látták, hogy öve mögött egy dinamitrúd lapul. Természetesen azonnal lefegyverezték. A lányát féltő apa otthonában további robbanószereket és gyújtózsinórt találtak. (Az elveszett lány egyébként előkerült.) Segít a törvénymódosítás? Az 1983-ban keltezett, fegyverekre és lőszerekre vonatkozó törvényt 1990-ben módosították. A változások többé-kevésbé politikai jellegűek voltak, ám azon kívül, hogy megszüntették a pártkáderekre és a munkásőrség vezetőire vonatkozó privilegizáló előírásokat, jóformán mindenki számára elérhetővé tették a legális fegyverviselést. Elég, hogy a kérvényező betöltse 18. életévét, kellőképpen megindokolja kérését és igazolja, hogy büntetlen előéletű. Az új, állítólag alaposan megszigorított törvénymódosítás már a parlamentben várja a képviselők jóváhagyását. A jövőben a fegyverviselési engedélyek már nem lesznek „örökérvényüek", időről időre ellenőrzik majd tulajdonosaik fizikai és szellemi erőnlétét hogy ne fordulhasson elő például olyan eset, mint amilyen nemrég Pozsony egyik villanegyedében történt. Egy pszichiátrián is kezelt idős férfi ablakából golyóspuskájával lövöldözni kezdett — fegyverviselési engedélyét 17 évvel korábban kapta... ORDÓDY VILMOS A „RENDKÍVÜLI" GYILKOS Jack Unterweger tavaly februárban alaposan megtréfálta az osztrák igazságszolgáltatást. Telefonált a rádióba — ós közölte: önként jelentkezik a rendőrségen, ha visszavonják az ellene kiadott elfogatási parancsot. A közvélemény egyik fele ellene fordult, a másik fele a pártjára állt, annak ellenére, hogy Jack többszörös gyilkos. 1976-ban életfogytiglani börtönre ítélték, de 1990-ben szabadlábra helyezték — anélkül, hogy pszichiáter megvizsgálta volna... Nyilvánvaló szabálysértés történt — a „magas" körök tudtával. A börtönben kifogástalanul viselkedett, ós ideje lévén, íróvá képezte magát. Iskolázatlansága nem jelentett akadályt, hogy ne adjon hű képet a zord börtönviszonyokról, az előítéletekről, az életéről. Művei többtízezres példányban jelentek meg és fogytak el. Első áldozatát, a német Monika H.-t 1974-májusában ismerte meg egy salzburgi vendéglőben. A tizennyolc éves leányzó kliensre várt — s jött Jack. Megegyeztek az összegben, autóba ültek, ós kikocsikáztak a városon túlra, egy elhagyatott helyre. Az izgatott férfi simogatás helyett ütlegelni és fojtogatni kezdte a lányt, de Mónikának sikerült megszöknie, ós kalandját jelentette a rendőrségen. Fél évvel később megismétlődött a jelenet, de a kiskorú Margret Schäfernek nem volt akkora szerencséje mint Mónikának. Közeledett a karácsony. Ilyenkor kell a pénz. A szépfiú két leányzóval járta végig Németországot — egyikük Margret, másikuk Barbara S. volt. Ez utóbbival kettesben tervelték ki, hogy kirabolják Barbara rokonát, de a terv meghiúsult. A rokonok otthon tartózkodtak. Ekkor támadt az újabb ötlet: kicsalják Margretet az autóhoz; s mialatt Barbara összeszed egyet s mást a házban addig Jack szóval tartja a lányt. így is törtónt. Csakhogy a férfi unatkozni kezdett. Kikocsizott foglyával a közeli erdőbe, és megparancsolta neki, hogy vetkőzzön le. A lány meglepődött, mert Jack... összekötözte a kezét, és az erdőbe kergette. A fák között fejbe vágta néhányszor, s — biztos, ami biztos — megfojtotta a melltartójával. Gyors elhantolás következett, majd visszaszáguldott a zsákmánnyal várakozó Barbarához... A lány egyik barátnője vezette nyomra a rendőrséget — látta a díszes társaságot a kritikus időpontban... Unterweger nem tagadta tettét, csak másképpen vélekedett róla: „Zavaros ügy. Nem gyilkosság, hanem agyonverés. Kábítószer hatása alatt cselekedtem. Magam előtt láttam az egész jelenetet, mint a filmben, minden részletre, kezem minden mozdulatára emlékszem. Hajtott valami, s képtelen voltam abbahagyni. " A börtönben írni kezdett. A kritikusok díjjal jutalmazták Végállomás — börtön című novelláját. Szerzői estjére neves politikusok, újságírók mentek be a börtönbe... 1990 elején a védőügyvédje, George Zanger kampányt szervezett — hírességek az aláírásukkal támogatták az „író" szabadon bocsátását. A gyilkos az újságírók segédletével bevonult a köztudatba, és otthonosan mozgott az irodalmi berkekben. A gyökerek Gyerekkorára iszonyattal emlékezik. Iszákos öregapjától nevelés és szeretet helyett verést kapott ós rossz példát: „Normális srácból lassan bestiává, sátánfajzattá változtam, aki csak akkor volt elégedett, ha környezetének rosszat tehetett. Sokszor azt álmodtam, hogy nagy a pám testét tüzes nyársra húzom, máskor a pöcegődörbe löktem, mint ahogy ő tette a patkányokkal. Napközben én magam fogdostam össze a patkányokat és hajigáltam a pöcegődörbe, gyakorolva a bosszúállást gonosz nagyapámon." Tanítónője úgy emlékszik vissza a fiúra, hogy rendkívül éles felfogású volt, de gyakran ösztönösen eltakarta a fejét a tenyerével — s ez jellemző azokra a gyerekekre, akiket otthon rendszeresen vernek. Sosem barátkozott senkivel. Osztálytársai rongyos öltözete ós kellemetlen szaga miatt csúfolták. A tudomására hozták, hogy nem olyan, mint a többiek. S ezt Jack is tudatosította, amikor életében először látott angol vécét és toalettpapírt... A nagyapát feljelentették, a fiú otthonba került, majd nevelőszülőkhöz. Szökés, majd javítóintézet következett; mire nagykorú lett, már féltucatszor állt bíróság előtt, többnyire kisebb-nagyobb lopások miatt. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét... Mindig is vonzódott a prostituáltakhoz. Fiatalkorúakat csábított el, aztán strichelni küldte őket. Ifjú és középkorú, jó és rossz házból való hölgyek nem tudtak ellenállni a gyengéd, de férfias Jacknak. Sok prostituált számára azonban végzetes találkozást jelentett Unterweger. Sabine Moitz meztelen holttestére Bécs egyik lakónegyedében találtak rá. Sabine 25 évet élt. Az ugyancsak huszonöt éves Karin Eroglu-Slatky tetemére három nappal később bukkantak rá. Mindkét lányt harisnyanadrággal fojtották meg. Eltűnt a 23 éves Silvia Zangel és a 33 éves Regina Prem (mindketten más-más utcasarkon pózoltak), ós további hat felderítetlen prostituáltgyilkosságot is számon tartanak. 1992 januárjában a bregenzi erdőben bukkantak rá egy helybeli prostituáltra. Ugyanazzal a módszerrel fojtották meg. August Schenner — ma már nyugdíjas nyomozó — még 1973ban kezdett foglalkozni egy gyilkosságsorozattal. Schenner állítja, hogy az összes bécsi prostituáltat Unterweger gyilkolta meg — szabadulása után. Sőt, az ő lelkét terheli a salzburgi Marica Horváth munkásnő, valamint a prágai Blanka Bocková halála is. Tizenegy nő meggyilkolásával gyanúsítják. Az ellene kiadott elfogatóparancs akkora nyilvánosságot kapott, hogy az „író úr" kényelmesen kereket oldhatott — tizennyolc éves barátnőjével együtt, aki imádja, nem hisz a bűnösségében, és fogadkozott, hogy el nem hagyja, amikor... ... egy éve az amerikai rendőrök Miamiban bilincset raktak a kezére. Az Expres nyomán: K. Cs. PÉNZT VAGY TŰZHALÁLT? Tavaly, november 13-án, pénteken kora reggel egy dagadtra vert férfi csengetett be az egyik pozsonyi rendőrőrs kapuján. Amit elmesélt az ügyeletesnek, rossz álomhoz hasonlított. Hamarosan kiderült, a horrorfilmbe illő történet valóság. Késő este megszólalt Milosavl W. lakásán a telefon. Egy ismeretlen férfi arra kérte, jöjjön a Flóra-szállóba, ahol fontos üzenet várja. A 40 éves mérnök, jelenleg munkanélküli vállalkozó, ezt elutasította, mondván, legfeljebb a ház elé hajlandó kimenni. Alighogy kilépett a kapun, három ismeretlen férfi rávetette magát, befogták a száját, hogy ne hívhasson segítséget és egy sötét helyre hurcolták. Ott csőre töltött pisztollyal tartották sakk§

ban. Foglyukat megbilincselték, majd agybafőbe verték, aztán autójukba tuszkolták, és rövid furikázás után a ligetfalusi erdőben megálltak. Áldozatukat megszabadították bilincseitől, és egy fa mellé térdepeltették. Az egyik emberrabló megkérdezte tőle; „Érzed ezt?' — és lelocsolta benzinnel. Társa közben így bíztatta; „Gyújtsdmár fel!" A harmadik bűnöző lángralobbantott gyufával hadonászva megkérdezte tőle: „Mi az utolsó kívánságod?' — Hogy gondoskodjatok gyermekeimről — nyögte ki a halálrarémült férfi. — Mit kapunk cserébe, ha nem égetünk szénné? — hangzott a következő kérdés. — Mindent... mindent, amit csakakartok... — Megbízónk 200 ezret ígért, ha kinyírunk. Duplázd meg ezt az összeget, és életben hagyunk — mondta az egyik gengszter, és hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, a fogoly halántéka mellett elsütötte pisztolyát. Miroslav W. megígérte, hogy reggelik előteremti a kért összeget. „Ha a pénz nem lesz időben a Prior lépcsőházában, nem éled meg a következő napof — hallotta a férfi, akit újból megbilincseltek, a gépkocsi csomagtartójába tuszkolták és ismét megkocsikáztatták. Amikor jó húsz perc múlva szabadon engedték, a lábai elé dobták a korábban elvitt iratait, és otthagyták. Milosva W. sokkos állapota ellenére is tudatosította, hogy Nissan gépkocsin közlekednek a gonosztevők, s megjegyezte, hogy a rendszámtábla négyessel végződött. Miután leszedte szájáról a ragtapaszt, észrevette, hogy iratai között egy idegen „Slovenská poiíciď feliratú igazolvány is van. Még fel sem ocsúdott a meglepetéstől, amikor lefékezett mellette a gengszterek autója. Követelték tőle a tévedésből nála hagyott igazolványt, és mivel erre Miloslav W. nem mutatott túl nagy hajlandóságot, ismét megverték, s elvették azt tőle. Amikor a sérült férfi hazaért, felesége alig ismert rá. Miután elmondta a történetet, telefonon az ismerőseitől próbálta „összeszedni" a pénzt. Hajnalig 250 ezret sikerült összegyűjtenie. Ekkor barátjával és egy hölgyismerősével a Priorhoz ment. Ott rendőrjárőr igazoltatta a gyanús triót, de a megzsarolt akkor még nem mert kipakolni az igazsággal. Az idő múltával azonban meggondolta magát és reggel hatkor bejelentést tett. Azonnal megindult a nyomozás. A rendőrök csak Pozsonyban több mint 5800 gépkocsit ellenőriztek. A zsarolók aznap délután telefonáltak. Emlékeztették áldozatukat ígéretére, s megfenyegették, ha másnap délig nem kapják meg a pénzt, bosszút állnak. Ezúttal egy virágárusnál kellett volna hagynia a bankókkal teli csomagot. A nyomozók hiába álltak lesben, a bűnözők gyanút foghattak, mert nem jöttek el a pénzért. A bűnügyi rendőrség rövidesen letartóztatta a Nissan utasait, a három losonci lakost, egyikük rendőr volt. A vizsgálat során arra is fény derült, hogy a közép-szlovákiai bűnözőknek nem ez volt az első hasonló jellegű zsarolási kísérletük. -ov-