Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám, péntek

CSEMADOK ANKÉT HOGYAN TOVÁBB, CSEMADOK? ELKERÜLHETETLEN AZ EGYUTTMUKODES A Csemadokot ért támadások és bomlasztó törekvések, valamint a fokozott politikai aktivitás járásunkban is éreztette hatását, mind a szervezeti élet, mind a közművelődés és az amatőr művészeti tevékenység területén. Alapszervezeteink zömére még az 1991-es évben is a megtorpanás, néhány helyen pedig a hanyatlás volt jellemző. Ahol az év folyamán nem dolgoztak, ott a vezetőség szégyenérzetében nem merte összehívni még az évzáró taggyűlést sem, vagy ha mégis, akkor alig néhányan jelentek meg azon. Viszont az elmúlt évről már elmondhatom, hogy szinte minden területen előrehaladást tapasztaltunk. Megszilárdult a szervezeti élet, négy alapszervezet kivételével aktív volt a tagság az évzáró gyűléseken, megnyugodtak a kedélyek, újjászerveződtek művészeti csoportjaink, emelkedett rendezvényeink száma és színvonala. Néhány alapszervezet évzáró gyűlésén látva a tehetetlenséget, kezdeményezően léptek fel a fiatalok, és ahol a vezetőség átadta a helyét nekik, már két-három hónap elteltével változás mutatkozik a tevékenységben. Az előző közgyűlés óta - annak ellenére, hogy járásunkban 900 új tag lépett sorainkba - a taglétszám 800zal csökkent, vagyis 7 százalékkal. Tömegesen ott léptek ki szövetségünkből, ahol hosszú éveken át nem dolgozott a vezetőség, tevékenysége csak a tagsági bélyegek árusítására korlátozódott, vagy még arra sem. Alapszervezeteink kapcsolata a községi és városi hivatalokkal megszilárdult a választások után, ez főként anA két évvel ezelőtt, 1991 februárjában megtartott járási konferencián^ kon többek között elhangzott az is, hogy: „...bízunk abban, hogy az utóbbi idők vitáiban felmerülő antidemokratikus vélemények csupán átmenetiek, és a régi gyakorlatnak megtelelő demokratikus centralizmus helyett nem a centralizmus, s a hajdan agyoncsépelt internacionalizmusból nem csupán a szó utótagja él majd tovább. Hazánkban mindenkinek tudatosítania kellene, hogy a nemzet is akkor lesz boldog, ha boldogok lesznek az itt élö nemzeti kisebbségek is." Az elmúlt időszakot értékelve, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a reménykedések és a kijózanodások éve után a csalódások éve következett, s félő, hogy még sok megpróbáltatás vár ránk azon a földön, melyet szülőföldünknek nevezünk. A két évvel ezelőtt Galántán megtartott országos közgyűlésen sok felszólalás hangzott el, és utána is hoszszas vita alakult ki arról, hogy ha már megalakultak, vannak politikai mozgalmaink, akkor a Csemadok ne politizáljon. Hangoztatták sokan ezt éppen akkor, amikor a közgyűlés előtt két nappal hagyta jóvá a szlovák parlament a törvényt a szlovákság hasonló nemzeti szervezetéről, a Matica slovenskáról, s benne olyan jogokkal is felruházta e magyarokat nemigen szívlelő szervezetet, amelyek semmiképp sem nevezhetők apolitikusnak. A Csemadokkal kapcsolatban, az apolitikus nézeteket vallókkal nem lehet egyeiérteni, hiszen alapszabályunkban és programnyilatkozatunkban is le van szögezve, hogy a Csemadok társadalmi, kulturális és érdekvédelmi szervezet, márpedig politizáffj Ők / IBIllllw nak köszönhető, hogy a különböző pártok és mozgalmak listáin induló Csemadok-tagjaink bejutottak az önkormányzatokba. A legtöbb településen az együtteseinkre szánt összeg bekerült a költségvetési tervekbe, és szinte minden évzáró taggyűlésünkön megjelent a polgármester vagy a helyettese. Úgy érzem, hogy szövetségünk a politikai csatározások idején is viszonylag egységes maradt, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben felértékelődik a Csemadok társadalmi szerepe. Több községben, ahol évek óta nem működött az alapszervezet, a polgármester segítségével sikerült tisztújító vagy újjáalakuló gyűlést összehívni, és két-három éve nem működő népművészeti csoportokat, szavalókat, táncosokat újra színpadra állítani. Élenjáró együtteseink külföldi, főleg magyarországi kapcsolatokat építettek lás nélkül nem létezik érdekvédelem. Ki tudja megállapítani, hol van a határ az érdekvédelem és a politika között? A napi politikával nem foglalkoztunk és nem is akarunk foglalkozni, maradjon az a politikai mozgalmak, pártok dolga. Politizálni fogunk azonban akkor, ha az céljaink elérése érdekében elkerülhetetlenné válik. Politikánk a megmaradás politikája, amikor anyanyelvünk védelme érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk. Ha az anyanyelvi oktatás, a nemzetiségi iskolaügy és kultúra jelene és jövője megkívánja, igenis politizálnunk kell, és politizálni fogunk. Az alapszervezeteink évzáróin szerzett tapasztalataim alapján lejegyezhetem, hogy tagságunk, szervezeteink sokat tettek az elmúlt időszakban megmaradásünk érdekében. A jövő döntő jelentőségű kérdése nemzeti kisebbségünk szempontjából közösségeink megmaradása és hatékony működése. Az évzárók, a területi konferenciák és az országos közgyűlés egyik feladata többek között, hogy közösen megbeszélve gondjainkat, tudatosodjon bennünk: szövetségünkre, anyanyelvi kultúránk, magyarságunk őrzőjére és ápolójára, a Csemadokra szükség van, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyre nehezebb feltételek közepette kell tevékenykednünk. Legutóbbi konferenciánk egyik lényeges célját teljesítettük azzal, hogy sikerült felvenni a kapcsolatot a Kárpát-medence országaiban élő magyarsággal, a Deákiban megrendezett baráti találkozó után az egymás kölcsönös megismerése is hozzásegít bennünket az egyetemes magyar kultúra befogadásához, a sajátunk átadásához. Ezt az utat tovább kell folyki. Több járástól eltérően, eredményesen együttműködünk a regionális kulturális központtal. Közösen rendezzük a járási versenyeket, fesztiválokat, dales táncünnepélyeket. A regionális együttműködés keretében az érsekújvári területi választmánnyal szerveztünk közösen több rendezvényt, például a nemzetközi Széchényi-vetélkedőt és a Tavaszi szél... területi fordulóját. Előző országos közgyűlésünk tőleg az alapszabály módosításával és a tisztújítással volt elfoglalva, a mostani, úgy érzem, elsősorban programalkotó közgyűlés lesz. Változó korunkban szakítani kell a szokványos, megunt formákkal, szemlélettel, de meg kell őrizni, tovább kell fejleszteni mindazt, ami eddig is éltető eleme volt a Csemadok tevékenységének. Feltétlenül szükséges a Csemadokra váró feladatok átértékelése és konkrét megfogalmazása, valamint az ennek megfelelő stratégia kidolgozása és új tevékenységi formák kialakítása. A jelenlegi gazdasági helyzetben új lehetőségeket kell keresni, és meg kell találni azokat a menedzser típusú vezetőket, akik az irányítás minden szintjén képesek gondoskodni a tevékenységhez szükséges anyagi teltételekről. Egyik lő feladatnak tartom a közösségszervezés formáinak kialakítását, minden jóhiszemű szerveződés támogatását. Be kell kapcsolódni az egyedi kezdeményezések minden formájába, az alapiskoláktól, a könyvtárakon és kulturális intézményeken át a nyugdíjasklubokig. Tudatosítani kell az emberekben egymástatni, és az erdélyiekkel, a horvátországiakkal kialakult jó kapcsolatok szilárdítása mellett szeretnénk elmélyíteni a még csak kezdeti stádiumban lévő kapcsolatainkat a kárpátaljiakkal és a szlovéniaiakkal. Őszintén remélem, hogy hamarosan sikerül újból gyümölcsöző együttműködést kialakítanunk a Magyarok Világszövetségével, és hogy a megújult szövetség legalább olyan mértékben tud majd támogatni bennünket, mint azt az .elmúlt egy-két évben a korábbi tette, illetve legalább olyan jó lesz az együttműködésünk új vezetőivel, mint az Anyanyelvi Konferencia vezetésével, kiknek köszönhetően sikeresen valósítottuk meg különböző nyelvművelő és irodalmi rendezvényeink egész sorát. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Járási Választmányával közösen arra törekedtünk, és a jövőben is arra kell törekednünk, hogy a járásban a magyar óvodahálózat a szülők igényei alapján, az iskolahálózat pedig a magyar nemzetiségű lakosság számarányához mérten fejlődjék, nyelvünk tisztaságára vigyázzunk, használatának érvényt szerezzünk. Az SZMPSZ vezetésével közösen meg kell találnunk a módját ama magyar nemzetiségű gyerekek anyanyelvű képzésének, akiknek lakóhelyükön nincs lehetőségük anyanyelvi iskolába járni Tagságunk, szövetségünk egyik legfőbb feladatát abban látom, hogy a hazai magyarság egyetemes érdekeit kövesse. Ezért, ha kell, koordináló erőként lépjen fel politikai mozgalmaink és pártjaink közös célt kitűző, de sajátos megvalósítási módokat követő politizálásában, míg az mindnyájunk érdekeit szolgálja. ráutaltságukat, a valahai faluközösségek, hitközösségek kialakításának, anyanyelvünk megőrzésének, történelmi és népi emlékek felkutatásának, népszokásaink, hagyományaink ápolásának és továbbéltetésének a szükségességét. Alapszervezeti szinten legerősebb összetartó erejük a rendszeresen és jól működő színjátszó-, folklór-, tánc-, éneklő slb. csoportoknak van, valamint a különböző társaságoknak, társulásoknak és kluboknak. Kisebb településeinken, ahol nincs iskola, önálló és állandó tevékenységet kifejtő csoportok és kulturális intézmények sem működnek, szerepet kell vállalni évente ismétlődő rendezvények szervezésében; gyermeknap, anyák napja, nyugdíjasok találkozója, továbbá kirándulások, színházlátogatások szervezésében és jelentősebb történelmi eseményeink megünneplésében Rendszeressé kell tenni a község híres személyiségéhez vagy valamely történelmi eseményhez kapcsolódó tudományos, irodalmi és kulturális napok szervezését, melyek egyben hozzájárulnak az egészséges lokálpatriotizmus kialakulásához, kulturális és történelmi múltunk megismeréséhez, önbizalmunk növekedéséhez. Együtt kell működni a községi, városi hivatalokkal, a kulturális intézményekkel, például a könyvtárakkal. Fontosnak tartom a szomszédos alapszervezetek, régiók együttműködését, egymás kölcsönös támogatását, a kialakuló külföldi kapcsolatok bővítését, főleg.az anyanemzettel, az ott működő intézményekkel, alapítványokkal. Ugyancsak fontosnak tartom kiépíteni kapcsolatainkat a szomszédos országok magyar szervezeteivel, valamint a hazánk területén élő minden nemzettel és etnikai csoporttal. Ha az említett feladatok és célok megvalósításához minden szinten megtaláljuk a tenniakaró, ötletekben gazdag és kitartó vezetőségi tagokat, valamint a legfontosabb területeken sikerül kiépíteni az intézményrendszert, úgy bizakodni tudok a Csemadok megmaradásában, jövőjében és helytállásában. KISS MIHÁLY, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának titkára A következő időszakban továbbra is elsődleges célunk marad: tömöríteni, szervezni és segíteni azokat, akik támogatják a magyar nemzeti kisebbség társadalmi, tudományos és kulturális életének a kibontakozását, fellendülését. Egyöntetűen fel kell lépnünk a létünket, jövőnket, fennmaradásunkat veszélyeztető kezdeményezések ellen. Szövetségünknek szorgalmaznia kell a tényleges jogegyenlőség betartását, az egyéni és kollektív jogok törvényes politikai képviseletét és védelmét, az anyanyelv szabad használatát és védelmét, erősíteni a nemzeti azonosságtudatot, elősegíteni a többségi nemzet és a nemzeti kisebbségek együttélését és kölcsönös tiszteletét. Tegye mindezt szövetségünk az évzárókon szerzett tapasztalatok és a területi konferenciákon elfogadott határozatok alapján Csemadok néven, mint a Szlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége. MÉZES RUDOLF, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára 1993. MÁRCIUS 19. Szkukálek Lajos rajza „RÓMAI PORCELÁN" EGY RÉGÉSZETI KATALÓGUSRÓL A közelmúltban jelent meg a komáromi D\ina Menti Múzeum kiadásában a római kori gyűjtemény részét képező római kerámia, a „terra sigillata" katalógus. A komáromi múzeum római kori gyűjteménye a leggazdagabbak közé tartozik Szlovákiában, s e rendkívül fontos katalógus a múzeum megalapításától, 1886-tól idekerült vörös mázas kerámiát teszi közzé. A gyűjteményt Kuzma Klára, a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa dolgozta fel, a kötetet Ratimorsky Piroska szerkesztette. A múzeum gyűjteményében jelenleg 704 darab kerámiatöredék, illetve ép terra sigillata található, melyek a római kori fazekasok magas szintű mesterségbeli tudásáról tanúskodnak. Ezeket a többnyire reliefdíszes edényeket specializált műhelyekben formatál és fazekaskorong segítségével állították elő. A terra sigillata a római korban luxusedénynek számított, gyakran illették a „római porcelán" jelzővel is. A megtermelt árut edénykereskedők forgalmazták a Római Birodalom különböző területeire. A sigillata gyártás technológiájának eredete az antik Görögország területén keresendő. A Római Birodalom legjelentősebb dél-galliai műhelyei közé tartozott a La Grafesenque-i, a közép-galliaiak közül a lezoux-i volt a legismertebb. Az északi tartományok legnagyobb műhelye Rheinzabernben és Westerndorfban működött. Az előbbi manufaktúra 600 fazekasát név szerint is ismerjük. A komáromi múzeum gyűjteményében található sigilláták túlnyomó többsége a mai Szőny község területén fekvő Brigetióból származik, másik része a leányvári ásatások során került elő. A katalógus tartalmazza a leletek pontos leírását, rajzát, kronológiáját, a készítő műhely (mester) nevét. E szép kivitelű publikáció immár a III. kötete a múzeum római kori gyűjteményét bemutató sorozatnak. Kapható ós megrendelhető a komáromi múzeumban. TRUGLY SÁNDOR KÉT ESZTENDŐ TAPASZTALATAIVAL A JÖVŐ FELÉ! A Cswmadok közelgő országos közgyűlésének alkalmából a szövetség területi választmányainak titkáraihoz fordultunk, válaszolnának arra a kérdésre, milyen tapasztalatokat szereztek a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakban, valamint, hogy miben és miként látják a Csemadok lehetséges szerepét, feladatát a jövőben. Az alábbiakban megkezdjük tapasztalataik, nézeteik közreadását