Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám, péntek

1993. MÁRCIUS 19. . ÚJSZÓM GAZDASÁG 8 ÚJRA LÁTHATÁRON A CSŐDTÖRVÉNY Amire hidegleléssel gondol min­den közgazdász és vállalatvezető, de főleg politikus, az az eddig elha­lasztott érvényű csődtörvény április 22-én való életbelépése. Általános nézet szerint katasztrofális folyamat indul majd meg, és' már megkezdő­dött a csődtörvény hatásának mér­séklésére irányuló tervek kidolgo­zása. A parlament nemzetgazdasági és költségvetési bizottsága elé került már egy tervezet azzal kapcsolat­ban, hogy a „csódérett" vállalatokat szelektíven kezeljék. A hitelezőknek egy kereskedelmi bank domináns részvételével javaslatokat kell tenni­ük a kiválasztott vállalatok átalakítá­sára, termékszerkezetük megváltoz­tatására. Az egyik képviselő még ezen is túlment, és javasolja a csőd­törvény hatályba lépésének elha­lasztását - újabb 2 hónappal. Ez alatt az idő alatt módosítani kellene rajta úgy, hogy már eleve tartalmaz­za az egyeztető eljárás intézményét. BRIT ADÓK Nagy-Britanniában sem könnyű až adófizető állampolgár élete. Nor­man Lamont, őfelsége kormányának pénzügyminisztere bejelentette, hogy 1994 áprilisától 8 százalékos hozzáadottérték adót vezetnek ki a fűtőanyagok és az energia árára, amely 1995-ben 17,5 százalékra emelkedik majd. Közben azonnali hatállyal 5 százalékkal megnövelték a sör és a bor adóját, 6,5 százalék­kal a cigarettáét, 10 százalékkal a benzinét és 13 százalékkal a gép­járművek hozzáadottérték-adóját. ERŐSÖDIK A JEN JAPÁNBAN A tokiói tőzsdén a hét közepén meggyengült a dollár árfolyama a ja­pán pénzhez viszonyítva, amit a Fuji Bank szakembere azzal magyaráz, hogy ilyen módon nyilvánul meg az Amerikával szembeni japán keres­kedelmi többlet. Persze, a dolognak más összete­vői is vannak, hiszen Clinton elnök úgy nyilatkozott, hogy kormánya együttműködve más országok gaz­dasági vezetésével igyekezni fog a „jelentősen alulértékelt" jent meg­erősíteni. Teszik ezt nem puszta emberszeretetböl, hanem azért, mert ha drágul a jen, akkor ez csök­kenti a japán termékek versenyké­pességét a piacon. Februárban Ja­pán kereskedelmi aktívuma az USA­val szemben 4,3 milliárd dollár volt, 19 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor. FOGYASZTÓVÉDELEM AZ EK-BAN Az EK illetékes miniszterei márci­us 2-án új fogyasztóvédelmi direktí­vát fogadtak el. A szabályozás 1994 decemberében lép hatályba. Sok szabványos szerződés apróbetűs formában közli a fogyasztókra ke­vésbé előnyös vagy egyenesen hát­rányos kikötéseket. A szerződés aláírása után pedig a szolgáltató mossa kezeit: végül is a kliens elol­vashatta volna. Az EK-szabályozás szerint az ilyen fondorlatos megszo­rítások ezután jogtalannak minő­sülnek. A szabályozás érinti például a banki megállapodásokat, valamint az utazási irodák ajánlatainak olyan kitételeit, hogy a fogyasztó bizonyos szolgáltatásokat saját kockázatára vehet igénybe. Az oldalt összeállította: SZÉNÁSI GYÖRGY l^.HirfTS ^ piacképek A BMW-nek hagyományosan a másodhegedűs szerepe jutott a gazdagabb Mercedesszel szemben vívott versengésben. Ta­valy azonban a BMW több kocsit gyártott és adott el, mint nagynevű riválisa. Erre eddig még nem volt példa. Hogy lépést tartson a keres­lettel, a Bayerische Motorén Wereke 30 túlóraműszakot tartott, miközben a Mercedes-Benz meghosszabbí­totta vakációs leállásait. A stuttgarti Mercedes mostanában kénytelen végiggondolni egész üzleti stratégi­áját. A mind grandiózusabb és drá­gább kocsik gyártása helyett költsé­geinek csökkentésével kell foglal­koznia, akár munkások elbocsátása árán is. Azt is meg kell néznie, nem vett-e rossz irányt egy évtizeddel ezelőtt. A BMW-nek pár éve még gyakorta szemére vetették, hogy fittyet hány az uralkodó irányzatnak, és nem diverzifikálja termelését. A Mercedes anyavállalatát ugyanak­kor felmagasztalták, amiért „integ­rált technológiakonszernné" fejlő­dött fel. A Daimler-Benz AG ma Németország legnagyobb ipari konglomerátuma, amely a teherau­tóktól a repülőgépekig nagyon sok mindennel foglalkozik. A BMW vi­szont megmaradt a kaptafánál, azaz a megbízható sportos luxuskocsik gyártásánál. Maradni a kaptafánál Kinek volt igaza? - teszi fel a kér­dést a The Wall Street Journal Euro­pe. Egyesek szerint a Daimler-Benz terjeszkedése sok figyelmet és tőkét vont el az autógyártástól, míg a BMW csak erre koncentrálhatott. Bár a BMW előtt álló út látszik si­mábbnak, mindkét cégre súlyos ki­hívás vár. Termelésük alapvetően Németországra összpontosul ahol a költségek a világon a legmagasab­bak közé tartoznak. A japán luxusa­utómárkák megerősödése miatt a német kocsiknak ma már nemcsak árban kell versenyezniük, hanem imázsuk megőrzéséért is meg kell küzdeniük. Az új realitásokhoz is a mercedes decemberben kénytelen volt elnapolni a teherautógyár tervét. Helmut Werner, a Mercedes-Benz AG elnöke szerint a BMW előretöré­se csak mennyiségi és nem minősé­gi fordulat. Szerinte továbbra sem lehet kétséges, kié az elsőség Né­metországban, hiszen „az eladási számok alakulása még nem min­den". A világ azonban e számokon méri le a sikereket. Tavaly a BMW mintegy 590 ezer autót értékesített az egész világon, jóval többet a Mer­kusoknak még mindig nem volt meg az új Mercedesük. Nehogy megtör­ténjen az elképzelhetetlen - vagyis hogy a német kancellár holmi pán­célozott BMW-be üljön át - végül soron kívül kézzel két páncélozott S­Class-t gyártottak le: egyet Kohl kancellárnak, a másikat pedig Wei­zsácker államfőnek. A pazardrága nem kell Az S-Class alapvető problémája az időzítésben rejlik - állítja egy A BMW ÉS A MERCEDES VERSENVE ELŐZÉS BAJOR MÓDRA a BMW alkalmazkodik gyorsabban. Miközben a Mercedes a németor­szági Ftastattban avatta fel tavaly új gyáróriását, a bajor cég közölte, hogy az USA Dél-Karolina államá­ban építi fel következő összeszerelő üzemét. A BMW nyiltan elismerte, hogy csak így maradhat versenyben az amerikai piacon. A keletnémet „mutató" A BMW visszafogottabb üzletpoli­tikája Kelet-Németországgal kap­csolatban is megmutatkozik. A berli­ni fal leomlása után a Mercedes nagyhangúan bejelentette, hogy egymilliárd márkás beruházással te­herautógyárat épít a volt NDK terü­letén, Eberhard von Kuenhelm, a BMW elnöke viszont sokakat ma­gára haragított, hogy csak kisebb beruházásokat helyezett kilátásba a keleti országrészben. A BMW-nek most kis szerszámgyártó üzeme ter­mel Eisenach mellett, miközben cedes 530 ezrénél. Az amerikai pia­con 65 ezer BMW kelt el, kétezerrel több, mint ahány Mercedes. A profi­tok tendenciája ugyancsak ellenté­tes irányú. A Daimler-Benz 1,5 milli­árd márka nyereséget vár 1992-re, 25 százalékkal kevesebbet az 1991. évinél. A BMW ezzel szemben 783 millió márkás rekordprofitot mutatott ki 1991-re, és 1992-re még többre számít. A BMW és a Mercedes párviada­lának hullámai egészen a bonni kor­mányhivatalokig terjednek. A legma­gasabb rangú vezetőknek „termé­szetesen" Mercedes jár. A gyártó tavaly kihozott grandiózus csúcsmo­delljének, az S-Class-nak még az alapváltozata is akkora súlyú, hogy páncélozott változatát képtelenség volna hirtelen felgyorsítani (ami biz­tonsági szempontból ugyancsak elengedhetetlen követelmény). Emi­att hónapokkal az S-Class hivatalos piacra dobása után a vezető politi­amerikai autóipari szakértő. Amire kihozták, a recessziótudatú vásárlók már sokkal jobban megfontolták, hogy tartsanak-e ilyen pazar autót. A vártnál kisebb kereslet miatt az S­Class napi gyártását 350-ről 275-re kellett csökkenteni. Paradox módon a legújabb BMW-k ugyancsak na­gyobbak és fényűzőbbek elődeiknél. Az új Mercedesek mellett - forma­tervezésük alapján - mindenesetre egyszerűbbnek látszanak. Ez pedig a BMW-t inkább környezettudatos cégnek mutatja. A német gazdaság ez évben várható - jó esetben - stagnálása alapján a BMW nem számít a tavalyinál nagyobb eladá­sokra. „A Mercedest azonban min­denképpen megelőzzük" - vigasz­talja magát a cég vezető közgazdá­sza. Minden mai gondja ellenére a Mercedes azt is bebizonyította, hogy hajlandó az árversenyre is. Amerikai árait az idén alig egy szá­zalékkal emelte, miközben a BMW 4,5 százalékkal drágított. SEGÍTSEN MAGÁN - KÉSZÜLJÖN A SIKERRE! Készüljön fel a sikerre! - ezzel a címmel fiit már régóta sorozat a Magyar Hírlapban, amelyben a2 USA-beli Frank Apányi ad ötlete­ket arra, mihez is kezdhetne az, aki vállalkozáshoz érez kedvet, vagy arra szorul, hogy maga találjon munkát önmga számára. Mi ezekből az ötletekből válogatunk majd a következő néhány pénteki olda­lunkra. Mint már egyszer írtuk, az ötletek néha tálán túlzottan egyszerűnek, esetleg primitívnek tűnhetnek, de érdemes elgondol­kodni rajtuk, megpróbálkozni egyikkel-másíkkal, mert nem tőkeigé­nyesek és az átlagemberekre szabták őket. Büfésszolgáltatás Ha valaki építkezésen vagy más ipari területen dolgozik, sokszor ne­hezen jut napközben jó ételhez. Hogy a munkásoknak friss és jó ételt biztosítson, állítson fel egy saját bü­féskocsit. Bármilyen autót használ­hat, nem fontos kisbuszt, vagy teherautót. Először készítsen egy listát azok­ról a szendvicsekről, amelyeket ké­szíteni akar. Ne legyenek túl bonyo­lultak, de legyenek finomak. Hasz­náljon mindent papírból, szalvétát, poharat, csomagolópapírt. Tartson üdítőitalokat, kávét, teát, egyszerű süteményeket. Nemcsak az ipari övezetekben ál­líthatja fel kocsiját, hanem a parkok­ban, játszótereken, szabadtéri kon­certeken stb. Természetesen a szükséges engedélyeket meg kell szereznie. Ennek az üzletnek az az előnye, hogy a befektetés napján visszakap­ja a pénzét, ráadásul készpénzben. Az árak kiaszámítása nagyon könnyű. Mindent kétszer annyiért adjon, mint amennyibe önnek került, kivéve ha a környéken mások drá­gábbak ennél, mert akkor ahhoz alkalmazkodjon. Üzleti terjeszkedésének egy mód­ja, hogy megkeres olyan üzleteket, amelyek italt árusítanak, de ételt nem. Nekik felajánlhatja a szendvi­cseket. Ebben az esetben nem kell kétszer annyiért adnia az áruját mint amennyibe önnek került. 50 száza­lékos profit ilyen esetben megfelel, ha nagyobb mennyiségről van szó. Rég iség kereskedés Ez a vállalkozás főleg olyanoknak ajánlható, akik szeretik a régisége­ket és valamit értenek is hozzájuk. Ami eddig csak a hobbija volt, abból ezután virágzó üzletet csinálhat. A siker attól függ, mennyire ügyes ön, milyen olcsón tud valamire rá­bukkanni, rátalálni azokra a helyek­re, ahol a tárgyak fellelhetők és hogy mennyiért tudja ezt eladni. Hol találhat értékes régiségeket? A legváratlanabb helyeken. Nézzen körül idős rokonainak, ismerőseinek régi házában, padlásán, vegyen részt árveréseken Lehet, hogy sok értéktelen dolgot fog eleinte vásárol­ni, de később egyre kevesebbet. Ha még nem eléggé ismeri az árakat, tanulmányozzon különböző kataló­gusokat, és látogasson el régiségke­reskedésekbe, ahol azt is megtud­hatja, mi a legkelendőbb. Foglalkozhat egyszerre többmin­dennel is, porcelánnal, rézzel, fest­ménnyel, szőnyeggel, bútorral, de specializálódhat egyetlen dologra is, és így hamarosan szakértővé válik. Nem szükséges irodát vagy üzletet fenntartania, tárolhatja a dolgokat saját lakásában is, annak egy helységében, a pincében vagy a ga­rázsban. Hirdessen és sorolja fel, miket kínál megvételre. Rendezzen kiáru­sításokat, amikor megfelelő mennyi­ségű árut összegyűjtött, s ezzel is­mertebbé teszi magát a piacon. ÍGÉRET SZÉP SZÓ, HA MEGTARTJÁK.,. Megszületett a döntés, és nem örülünk neki. A cseh kormány szerdán este döntött arról, hogy a vagyonjegyes privatizáció során a je­lenlegi szlovák állampolgároknak ideiglene­sen nem adják ki azokat a részvényeiket, amelyeket a Csehországi vállalatokban sze­reztek. Václav Klaus úgy nyilatkozott, hogy ezt attól teszi függővé kormánya, hogy sike­rül-e aláírni a vagyonkiegyenlítésről szóló szerződést Szlovákiával. Főleg a volt állami bank költségvetését, amely szerint Szlovákia 24,7 milliárd koronával tartozik Csehország­nak. Körülbelül ekkora az értékük azoknak a részvényeknek is, amelyeket a szlovákiai vagyonjegyes befektetők számára kellene kiadni. Ezzel olyan sakkjátszma vette kezdetét, amelybe azok, akiket leginkább érint a dolog, vajmi keveset szólhatnak bele. Nemcsak azért elítélendő a cseh fél ilyen lépése, mert éppen Václav Klaus volt az, aki elindította a vagyon­jegyes privatizációt, mégpedig nem ezekkel a feltételekkel. És amikor még úgy nézett ki, hogy nem lesz nagy érdeklődés, fűt-fát ígért és mosolyogva biztosított mindenkit: szinte csak nyerni lehet az ügyön. Azért is elítélen­dő, mert ezzel a lépéssel a hivatásos politika szintjére emelte a zsarolást, ami, ugye, nem éppen a legerkötcsösebb dolog. A szándék ugyanis átlátszó. A szlovák kormány csak nyer az ügyön, ha nem adják át polgárainak az említett részvé­nyeket, hiszen akkor az ide befektető csehek sem kapják meg a maguk részvényeit a szlo­vák társaságoktól. Ez ugyan kevesebb mint fordított esetben, de ha hozzáadjuk a fent említett 24,7 milliárdhoz, akkor az aktívum a szlovák oldalon van. Ráadásul az sem lebe­csülendő dolog, hogy megint meg lehet vá­dolni a cseheket, hogy szószegők, hogy meg­károsítják a szlovák állampolgárokat és min­denki láthatja, aki nem vak, hogy azért men­nek nehezen a dolgok Szlovákiában, mert a csehek állandóan akadályokat gördítenek az előrefelé igyekvő szlovák gazdaság útjába. A cseh kormány, persze, azt várja, hogy a részvény nélkül maradó szlovákiai részvé­nyes nyomást gyakorol majd kormányára, esetleg kivonul az utcára és ott követeli transzparensen, márpedig azonnal fizessük ki Csehországnak a negyedszáz milliárdot. Még elképzelni is abszurd dolog és aki erre számít, az annyira sem ismeri a szlovákiai belpolitikai viszonyokat, mint a vöröshangyák társadalmi életét. Arról nem is beszélve, hogy a kapitaliz­mus felé transzformálódni akarók éppen a ka­pitalizmus egyik legfontosabb alapelvét, a magántulajdon sérthetetlenségét sértik meg éppen ezzel a lépéssel. Igaz ugyan, hogy már Tomáš Ježek volt privatizációs miniszter megpedzette hajdanán, vagyonjegyes eset­ben nem a szokásos módon jut az ember a részvényhez, hanem mintegy ajándékba kapja azt, de ilyesmiről szó sem volt a va­gyonjegyes privatizációról szóló törvényben. Abban ugyanis az áll, hogy privatizálni kell minél gyorsabban, mert ez a hatékonyabb és egyébként is megérdemlünk egy kis vagyon­darabot abból amit az elmúlt negyven év alatt mi, esetleg apáink verejtékkel összehoztak és áldásait csak mérsékelten élvezhették. A legnagyobb pikantériája esetleg az lesz a dolognak, hogy most majd a Matica slo­venská kijelentheti: ők előre figyelmeztettek, hogy igazi hazafi odahaza fekteti be pontjait. Lám, máris bizonyságot nyert a kozmopolitiz­mus csalárdsága. Mindenki, aki politikai tőkét akar kovácsolni belőle, jól elcsámcsoghat az ügyön, csak az egyszerű honpolgár, aki '89 után úgy vélte, most már talán lehet hinni a politikusoknak, újra levonja a szomorú, de sajnos kézenfekvő tanulságot: megint ö volt a balek és ezek sem különbek, mint akik előttük voltak, s valószí­nűleg azok sem lesznek mások, akik majd utánuk jönnek. Az ilyen szkepticizmusért természetesen azok sértődnének meg leginkább, akik éppen most kiváltották, pedig csak arról feledkeztek meg, hogy végül is kinek csinálják a politikát. Csak vélhető, hogy a dolognak ezt a megol­dását a cseh kormány sem tartja a legideáli­sabbnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents