Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám, péntek

1993. MÁRCIUS 19. , ÚJ SZÓ* PUBLICISZTIKA A VILÁGJÁRÓ POLGÁRMESTER Az 1989-es rendszerváltás után, amióta Dunaszerdahely polgármestere lett, az újságokban gyakran szerepel ÖLLŐS ÁRPÁD neve. De egyszer sem ismétli meg önmagát, mindig tartogat valami újat a tarsolyában, ami széles körű érdeklődést vált ki nemcsak a városban, a csallóközi régióban, hanem azon túl is. Mert amit az egykori gimnáziumi tanár kezdeményez, az példamutatás is: mi mindent lehet tenni a lakosság érdekében, ha a közügyek intézését tenniakarással és szervezőkészséggel is párosítja. Nagy előnyére van az idegennyelv-ismeret is. Még gyerekkorában megtanult németül, később angolul is, ezt - biológus létére - a gimnáziumban is tanította, és most őszülő fejjel az olaszt tanulja. Még nemigen terjedt el annak híre, hogy világjáró polgármester is. Nem a város pénzén utazik. A Szlovákiai Városok és Községek Társulása elnökségének tagjaként a polgármesterek küldöttségével járt Strasbourgban, Hollandiában, Norvégiában, Szlovéniában, Ausztriában. Meghívásra látogatott el Dániába, Német* országba, Izraelbe. Nyitott szemmel járja a világot, tapasztalatokat gyűjt, és olyan kapcsolatokat teremt, amelyekben nemcsak a város, hanem az egész járás érdekelt. Ebben az sem gátolja őt, hogy a Csallóközi Régió elnöki tisztségét nemrég átvette tőle a komáromi polgármester. Jónéhány embertől hallottam, hogy párthovatartozás miatt történt a csere (MPP Együttélés), öllős Árpád ezt egy szóval sem említette, ezzel kapcsolatban csak ezt mondta: „Nem az a fontos, hogy én legyek a régió elnöke, anélkül is megcsinálom azt, amit meg kell tennem..." A külföldi útjain szerzett tapasztalatairól és gazdaságilag is értékesíthető kapcsolatairól cikksorozatot is írhatnánk. De maradjunk csak egy témánál, amely az egész csallóközi régió hasznára válhat. Kapcsolat az izraeliekkel Nem is olyan rég Dunaszerdahelyen - a volt zsinagóga helyén - emlékművet állítottak az elpusztult zsidók tiszteletére. Az elsőt a Csehszlovák Köztársaság területén! Ennek híre ment a nagyvilágba. Sokan hitetlenkedve fogadták, nem akarták elhinni, hogy éppen a huszonnégyezres városkában született ez a ritka gondolat. A polgármestert még az USA-ból is felhívták: igaz-e? A város szívében levő kis parkban oft fehérlik a két egymáshoz támaszkodó megtört Mózestábla, alatta sok lábnyom vezet befelé (a gázkamrába); kifelé csak egy... Dunaszerdahelyen a második világháború előtt mintegy 3500 zsidó élt, s legfeljebb ötvenen maradtak életben. Kivándoroltak Izraelbe. Egyikük, Shaul Ámor Migdal Haemek város polgármestere levélben közölte: baráti kapcsolatba szeretnének lépni a szerdahelyiekkel. Az izraelieket meghívták a Csallóközbe. - Jól érezték magukat nálunk mondja öllős Árpád. - Tavaly októberben ők látták vendégül képviselőtestületünk tíztagú küldöttségét. Tíz napig utazgattunk, a Golán-fennsíktól Betlehemig, Jeruzsálemig. Mindent megmutattak, gyárakat, kibucokat, a Jordán folyónál azt a helyet, ahol állítólag megkeresztelték Jézust. Jeruzsálemben elvezettek bennünket a sziklába vágott folyosórendszerhez is, melynek külső falára helyezett táblákon felsorolják azoknak a városoknak, községeknek a nevét, ahonnan elhurcolták a zsidókat. Az egyik táblánál meghatottan álltunk, amelyen ott szerepelt Dunaszerdahely neve is... Az elhurcolt zsidók szerdahelyi emlékműve révén személyes jó kapcsolat jött létre Dunaszerdahely polgármestere és Izrael prágai nagykövete között. S öllős Árpád elmondta Sher úrnak, hogy évek óta mi motoszkál a fejében... Sok a föld, sok a termálvíz - Az egész Csallóköz tele van termálvízzel - ismétli meg öllős Árpád, amit a nagykövetnek mondott. - Kihasználhatnánk az olcsó energiaforrást. Hollandiában járva megismerkedtem a világhírű üvegházi virágtermesztéssel. Ott gázzal, mazuttal fűtenek, a termálvízfűtés sokkal olcsóbb. De sok pénzre lenne szükség az üvegházi rendszerek létesítéséhez. A Csallóköz olcsósága révén piacképes lenne. Itt a jó termőföld, ós elegendő termálvizet tudunk biztosítani, ha kell, újabb kutakat is fúrhatunk. A

z izraeliek sivatagi körülmények között ugyan kitermelik a korai zöldséget, de kiterjedi európai piacuk ellátása a szállítás miatt igen költséges. Mi közelebb vagyunk Angliához, Németországhoz. Ha összefognánk... Mi is jól járnánk, az izraeliek is, megtakaríthatnák a szállítási költségek java részét... öllős Árpád ajánlata meghallgatásra talált. Sher nagykövet közvetítésével eljutott olyan izraeli gazdasági körökhöz, amelyek közép-európai méretben foglalkoznak befektetésekkel. Prágai és bécsi központjuk vezetője, dr. Nyr kísérőjével eljött Dunaszerdahelyre, hogy a helyszínen tárgyaljon arról, ami érdekli őket. Kifejezésre juttatta reményéi: esetleg itt is kitermelhetik az európai piacuk ellátásához szükséges korai zöldséget. Nekik van pénzük a beruházásra, és biztosítani tudják a piacot. Azt sem hallgatta el, hogy a helyi viszonyokkal való ismerkedéskor más ötlete is támadt a szabadföldi termesztéstől az elektronikáig, de nagyarányú beruházásaikhoz az önállósuló ország, Szlovákia stabilitására is szükség lenne. Az első küldöttséget követte a másik. Most februárban két izraeli szakember érkezett Szerdahelyre. A tőkési állami gazdaságba és a lelsőpatonyi üvegházakba elkísérte őket öllős Árpád is, a többi helyre Hodossy Károly mérnök, a városi hivatal vállalkozói osztályának vezetője. Feljegyezlek mindent, amit láttak, még a geológiai adatok is érdekelték őket. Főleg a korai zöldség termesztéséről beszélgettek. A területet fejleszthetőnek találták. Van reális esély a baromfi, víziszárnyasok, kacsák, libák nagybani tenyésztésére, a szója, a tejes kukorica termelésére, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek létesítésére. Az izraeli szakemberek most odahaza a tőkés körökkel tárgyalnak, és konkrét javaslatokkal újra visszatérnek. Az új lehetőségek, sok új munkahely megteremtését is biztosítanák. Partnerkeresés Dániában is Öllős Árpád a városi hivatal három dolgozójával együtt a múlt év nyarán a szemét x osztályozásával, feldolgozásával és égetésével foglalkozó világcég meghívására Dániában is járt, mert szemétégetőművet akarnak létesíteni az egész járás számára. Ekkor tárgyalt olyan cégekkel is, amelyek a mezőgazdasági termékek, a zöldség és gyümölcs feldolgozásához szükséges technológiai berendezést és a piacot is tudnák biztosítani. Ez is reménykeltő tárgyalás volt. Idehaza ebben az ügyben fogadta Dánia prágai nagykövetét is, aki támogatja szándékukat. - A dániai utat kihasználtam arra is, hogy kapcsolatot teremtettünk egy Szerdahelyhez hasonló várossal, a Koppenhágától vagy húsz kilométernyire levő Vallensbaekkel - újságolja öllős Árpád. - Poul Hansen polgármesterrel megegyeztünk a cserelátogatásban. Február derekán a feleségével el is jött hozzánk. Meghívásukra viszonozzuk a látogatást. Megígérte, összehoz bennünket ottani üzletemberekkel. Ez is újabb hasznosítható kapcsolatokat eredményezhet... Az ezüstkalász több a nosztalgiánál Ha már az izraelieket a csallóközi termálvíz üvegházi felhasználása, a lejfeldolgozás, a baromfitenyésztés, a gyümölcs- és zöldségtermesztés érdekli, a dánokkal kapcsolatban felmerült a kis- és középüzemek létesítése, öllős Árpád polgármester az elmúlt hetekben újabb akciót indított meg. - Hogy meghódíthassunk egy piacot, minőségben is fel tudjuk venni a versenyt, ahhoz több tudásra is szükség van, olyan szakemberekre, akik nyugati szinten szervezhetnék a gazdaságokat. Azok, akik már visszakapták és -kapják a földjüket, önálló gazdálkodást nem folytattak. A jelenlegi gazdasági vezetés más követelményeket is támaszt, mint amik apáink UPI Öllős Árpád és felesége a jeruzsálemi emléktábla előtt, amelyen azok a szlovákiai városok és községek neve is szerepel, ahonnét elhurcolták a zsidókat Burger Imre felvétele idejében voltak. Változott a technológia, áz értékesítés, a növénytermesztés és állattenyésztés mellett tisztában kell lenni a piackutatással, a jogi problémákkal. Ezért hirdettem meg az ezüstkalászos gazdatanfolyamot. Az elnevezés nem takarja teljes mértékben a célkitűzést, de ez nálam, nálunk már nosztalgia is, a harmincasnegyvenes évekre emlékeztet. Parasztgyerek vagyok, Apácaszakállason születtem. Közel áll hozzám a falu. Édesapám is ezüstkalászos gazda volt. Vasárnap, amikor a templomba ment, az ezüstkalászos jelvényt a kalapjára tűzte. Szép lenne, ha az okleveles gazdák most is büszkén viselhetnék ezt a jelvényt. Az önálló gazdálkodás fejlesztését segítenék elő a gazdatanfolyamok. Erre ösztönzött a Norvégiában szerzett tapasztalat is. 1991 nyarán polgármesterként a városok világszövetségének oslói konferenciáján vettem részt. Jártam a vidéket is. Meglepett, hogy a falusi emberek, gazdák a középiskolát végzett fiaikat, lányaikat beíratják a népfőiskolára, ahol egy, két vagy három évig sok gyakorlati, gazdálkodással összefüggő dolgot tanulhatnak, a lányok a háztartási munka, a családi nevelés fortélyait sajátítják el. Ha a norvég példa, a falusi fiatalok részére létesülő, bennlakásos népfőiskola a mi szemünkben csak távoli lehetőség is, valamit tennünk kell, el kell kezdenünk az érettségi nélküli többség számára a szakmai továbbképzést, hogy versenyképesek legyünk. A falvak polgármesferei lelkesen helyeselték öllős Árpád elképzelését. Mint ahogy kezdeményezésére a mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem a csallóköziek számára lehetővé tette a szerdahelyi konzultációs központjukban a levelező formában folyó üzemmérnökképzést, az újabb tárgyalások eredményeként segít, a gazdatanfolyamok tantervének kidolgozásában, a hazai előadók-szakemberek leikészítésében is, hogy októberben-novemberben elindíthassák az „ezüstkalászos" gazdaképzést. A téli hónapokban hetente vagy kéthetente százórás előadássorozaton vesznek részt. A szervezésben a községi hivatalokon kívül segítséget nyújtanak a már megalakult gazdakörök is. A tanfolyamokon nem lesz felvételi, sem záróvizsga, a résztvevőkre csak záróbeszélgetés vár, s utána megkapják az oklevelet és a tervbe vett ezüstkalászjelvényt. - Nemcsak egy téli akcióról van szó - jelenti ki Öllős Árpád -, az érdeklődésnek megfelelően az alapképzés után más-más témakörrel folytatnánk a gazdaképzést. Az igényeknek megfelelően állítjuk majd össze a célirányos „tanrendet", melynek alapját képezné például az üvegházi-fóliasátras, valamint szabadföldi zöldségtermesztés, a víziszárnyasok tenyésztése vagy akár a mezőgazdasági kisüzemek létesítése... - Mindezt egy város polgármestereként akarja megvalósítani? - Igen, mint polgármester, de nemcsak Szerdahely részére. Lenne Dunaszerdahelyen is feldolgozóüzem, de ezeket a községekben is szétpotyogtatnánk, ahol termelési struktúrájuk szerint szakosodhatnak is, például az uborka, a paprika feldolgozására... A kezdet kezdetén már a jövőt tárja elénk a világjáró polgármester. PETRŐCI BÁLINT Á Zoboralja tizenkét magyar települése közül BODOK azon falvak egyike, ahol viszonylag nagy (85 %) százalékban élnek magyarok. A helybeliek nemcsak magyarságukhoz, katolikus hitükhöz maradtak hűségesek, hanem aktívan bekapcsolódnak a Csemadok munkájába is, ápolják a régi szokásokat, hagyományokat, őrzik elődeik kulturális örökségét. Ennek, ellenére még ebben a magyar jellegét megtartó faluban is egyre gyakoribb, hogy a magyar szülők szlovák iskolába íratják a gyereküket. A helyi közös igazgatású kisiskolának jelenleg 61 tanulója van: 29 gyerek a háromosztályos magyar tagozatra, 32 pedig a négyosztályos szlovák tagozatra jár. Akárhogy is nézzük, ez az arány nemigen felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének. - Az 1990-es tanévhez viszonyítva sokat romlott a helyzet - mondja az iskola igazgatónője Brath Valéria. Akkor egyfajta fellendülést hozott a változás, mintha a szülők belátták volna: magyar gyereknek magyar iskolában a helye. Akkor 14 elsősünk volt a magyar osztályban és 8 a szlovákban. Ezzel szemben az idén négy gyereket írattak szüleik a magyar osztályba, nyolcat pedig a szlovákba. A nyolc közül csupán három gyerek származik vegyesházasságból... MAGYAR ISKOLABAN LENNE A HELYÜK A szülők Bodokon is többnyire a jobb, könnyebb érvényesülési esélyre hivatkoznak, de az utóbbi időben gyakran hozzák fel érvként az egyre rosszabbodó gazdasági helyzetet, a mind nehezebb megélhetést A járásban nincs egyetlen magyar középiskola sem, így a múltban is a szülők kénytelenek voltak távolabbi városokban taníttatni gyerekeiket, ezt azonban a jelenlegi árak mellett egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. Igy mind többen a közeli, ám szlovák középiskolákba küldik gyerekeiket, mert a naponkénti viteldíj olcsóbb, mint a kollégiumot fizetni. - Erre az érvre nehéz válaszolni ismeri be Brathné, - mégha én azt gondolom is, hogy az öntudatos szülő nem nézi az anyagiakat. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy a szülők már nemcsak a magyar iskolát, de a magyar nemzetiség megtartását sem érzik fontosnak. Beíratáskor például nem egy szülő magyar létére a gyerekét szlovák nemzetiségűnek diktálta be. Mintha azért, hogy szlovák iskolába íratta, már a nemzetiségét is meg kellene változtatnia. Ráadásul olyan szülőkről volt szó, akik magyar alapiskolában, középiskolában tanultak, főiskolát végeztek, s ennek ellenére nem bíznak abban, hogy a gyerekük is képes lesz a magyar iskola elvégzése után főiskolai végzettségre szert tenni. Vannak persze a faluban, akik érzik a magyar iskola fontosságát. De az ilyen szülőkből kevés van. Pedig Bodok lakói összehasonlítva más Zoboralji falvakkal, hűségesebbek a magyarságukhoz. Itt a fiatalok az utcán, egymás között nem szlovákul, hanem magyarul beszélnek. Sőt, az iskolában még a szlovák osztályokban is többnyire magyar szót hall az ember, hiszen a gyerekek otthon a szüleikkel, a nagyszüleikkel is csak magyarul beszélnek. S ha szlovák iskolába is járnak, az utcán, a faluban magyarként viselkednek. - Mi ennek is örülünk - mondja kissé szomorkásán az igazgatónő -, mert abban bízunk, hogy ezek a gyerekek, ha nem felejtik el a szüleik nyelvét, leinőve esetleg magyar iskolába adják a gyerekeiket. Bár tudom, kicsi a valószínűsége. Mindamellett, én sajnálom ezeket a gyerekeket. Emlékszem arra az időszakra, mikor a főiskola elvégzése után nem lévén máshol hely, a helyi szlovák iskolában kezdtem tanítani. Én, a magyar pedagógus a szlovák osztályban ülő magyar gyerekeknek szlovákul olvastam a mesét, akik csak néztek rám, s az arcizmuk sem rándult. Nem értették, miről van szó. Akkor döbbentem rá, mit is veszítenek valójában ezek a gyerekek. Ilyen tapasztalatok után bizonyára fájdalmas látnia a bodokiak pálfordulását. Érveléssel, győzködéssel nem megy semmire. Ráadásul az úgymond „agitálást" a volt tanügyi igazgató meg is tiltotta, mondván, minden szülő joga, hogy saját belátása szerint döntsön, milyen tanítási nyelvű iskolába íratja a gyerekél. Vonatkozott mindez persze a magyar pedagógusokra. - Iskolánkban egyébként a magyar és a szlovák pedagógusok között jó a viszony - állítja az igazgatónő. - Ezt tapasztalhatta a tanügyi igazgató úr is, amikor megkérdezte a szlovák kolléganőktől, nem érzik-e magukat elnyomva. Gondolom, csalódott, mikor a tagadó választ meghallotta. A szlovák kolléganőknek is az a véleményük: a magyar gyerek menjen magyar iskolába. Igaz, nekik dupla munkát jelent a velük való foglalkozás - egyszerre kell őket tanítani szlovákul, és ugyanakkor átvenni a tananyagot. A bodoki vegyes igazgatású kisiskolában békésen megférnek egymás mellett magyarok és szlovákok. Nem marakodnak, miért is tennék? (Bár meglehet néhányan ott, „feljebb", ennek örülnének.) Az igazgatónő nem a nemzetiségi ellentétek kiéleződésétől fél, sokkal inkább az asszimilációtól. - Beindult egy folyamat, s ha gyorsan nem történik valami, a mi kis magyar szigetünk beolvad a szlovák tengerbe. Jogi biztonság kellene az^itt élő magyaroknak. Az lenne a legjobb, ha a Nyitrai járáson belül ez a 12 község külön régiót alkotna saját önkormányzattal, autonóm jogokkal. De épp olyan fontos lenne az autonómia az oktatásügy területén is. A magyar iskolák jövője szempontjából nagy segítség lenne szerintem, ha végre létrejönne egy olyan magyar főiskola, ahol nemcsak pedagógusokat, de mérnököket, jogászokat, orvosokat képeznének magyarul. Mert amíg a szülő attól fél, hogy magyar iskolából a gyereke nem érvényesül majd a szlovák egyetemeken, addig a magyar alapiskolák tovább lógnak sorvadni. S mi haszna lesz, ha Nyitrán meg is valósul a magyar pedagógusképzés, de nem lesz gyerek a magyar iskolákban? S. FORGON SZILVIA