Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám, péntek

MOZAIK fÚJSZÓM 1993. MÁRCIUS 19. ÉPÍTKEZÉSI TAKARÉKMOZGALOM ELŐNY VAGY SZEMFÉNYVESZTÉS? SZERÉNYEBB ÉRDEKLŐDÉS A DÉLI JÁRÁSOKBAN if 3?*?®^ g:, ^mt ' ' u . í® „ j §g®»|ptt SS m pw IpMRÉiHrig aa ~~~ Krcsan Józsefné lévai olvasónk csalódottan ír levelében az Első Építési Takarékpénztár által meghirdetett takarékmozgalomról. Elpana­szolja, hogy komoly ellentmondásokat észlelt a szórólapokon ígértek és a bankban tapasztaltak között. Meglepetéssel vette tudomásul, hogy a takarékpénztárban csupán a szerződés megkötéséért 100 koronát kellett fizetnie. Az is váratlanul érte - erről nem volt szó az előzetes tájékoztatásban hogy a megtakarítandó végösszeg egy százalékát (esetében ez 500 koronát jelentett) illetékként letétbe kellett helyeznie. Olvasónk tudatos félrevezetést sejt a spórolás ilyen módja mögött. Tisztaletlenségnek tartja, hogy félinformációkkal belerángatták őt az építkezési takarékoskodásba. - Tekintettel arra, hogy az érdek­lődés óriási volt, a játékot még nem tudtuk értékelni. Ügyfeleink azonban nyugodtak lehetnek, akik tavaly az év végéig szerződést kötöttek ve­lünk, azokat besoroltuk a játékba. Feltételezem, hogy márciusban köz­zétehetjük a szerencsés nyertesek névsorát. Milyen érdeklődést váltott ki Szlo­A családok lakásgondjain enyhít az építési takarékmozgalom (ČSTK-felvétel) építkezési takarékoskodás feltéte­leit. Előfordulhatott, hogy olvasójuk december utolsó napjaiban kötötte meg a szerződést, amikor sok he­lyütt valóbab rendkívüli volt az ér­deklődés, így a kimerítő felvilágosí­tásra valószínűleg kevesebb idő ju­tott. E takarékmozgalom kezdetekor nagyszabású szerencsejátékot is meghirdettek, amelynek első dija­ként egy Opel Astra személyautót jeleztek. Mikor hirdetnek ered­ményt? vákia állampolgárai körében az épí­tési takarékmód? - Nagy volt az éfeklődés, bár pontos számadatot, érthető okokból, nem mondhatok. Közel 70 százalé­ka azoknak, akik még a múlt év végéig megkötötték a szerződést, kihasználta az 1992-es évre történő egyszeri befizetés lehetőségét, s a hatezer koronás jutalom elnyeré­sét. A fejlett nyugati országokban már több évtizede használatos, jól bevált takarékmódot vezettünk be. Az sem véletlen, hogy osztrák és német partnerrekkel közösen hoztuk létre részvénytársaságunkat, az El­ső Építési Takarékpénztárt. Több fejlett európai országban jól működik ez a takarékossági forma, miért ne válhatna be Szlovákiában is? - Hasonló nagy érdeklődést ta­pasztaltak a magyarlakta járásokban is? - Meglepett bennünket, hogy a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban például jelentősen keve­sebben kötöttek szerződést. Olyan nagy arányú volt ez a különbség, hogy vizsgáljuk okait. Tudjuk, hogy ezekben a járásokban az utóbbi évti­zedekben sok új ház épült. Az épít­kezési spórolás és az előnyös ka­matú kölcsön felhasználási lehető­sége azonban nem korlátozódik csupán új ház építésére, hanem la­kások felújítására, átalakítására, bő­vítésére, telkek és ingatlan stb. vá­sárlására is felhasználható. Érthe­tetlen, hogy nem élnek az adott lehetőséggel. Viera Zátrochová szakelőadó, aki végighallgatta beszélgetésünket, szintén fájlalta, hogy olvasónk nem közölt pontosabb adatokat rossz ta­pasztalatairól. Szerinte ezt még megteheti és közösen utánajárhat­nak az ügynek. Ellentmondásos helyzet: olvasónk panaszának nyomába indultunk, s végül a megvádolt, s elmarasztalt intézmény szócsövévé lettünk. Meggyőződésből és olvasóink iránt érzett felelősségtudatból tettük azonban ezt. Nem baj ugyanis, ha a szlovákiai magyar állampolgárok alaposan tájékozódnak az építkezési takarékoskodás nyújtotta elő­nyökről - s annak alapján döntenek kihasználják-e vagy sem. Jobban megrövidítenénk őket, ha ettől a törvényadta lehetőségtől - tájékozat­lanság miatt - elesnének. MÁZSÁR LÁSZLÓ NYITRÁN INNEN, NYITRÁN TUL A SZLOVÁKIAI MAGYAR TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSÉRŐL „ Miként egyesülhet egy személyben a kutatói szakmabeliség és a nemzetiségi közéleti elköte­lezettség, de úgy, hogy e törekvés mozgalommá terebélyesedjék?" Mottószerűen lebegett a fenti kérdés a Cseh­szlovákiai (ezentúl már szlovákiai) Magyar Tudo­mányos Társaság múlt hét végén, a Csemadok pozsonyi székházában megtartott közgyűlésén. Igaz, a szó valódi értelmében csak lebegett, mert körüljárására nem mutatkozott határozottabb igény. Talán azért is, mert a szlovákiai magyar kisebbségi tudományosság megalapozásának elősegítése valahogy minduntalan megreked a már tisztázottnak vélt felismerések szüntelen ismétlődésénél. Elképzelésekben általában nincs hiány. Viszont, ha elérkezik az évi mérlegmegvo­nás ideje, az elégedetlenség hangjai inkább csak a következetesebb gyakorlati szervezömunkát hiányolják. Vagy éppen fordítva: a meg nem valósult elképzeléseket újabbakkal, fontosabb­nak tartottakkal toldják meg. Valahogy elsikkad az a tény, hogy a szándékok mögött elmaradó eredmények nem adnak eleve okot a csalódá­sokra, s az sem bizonyos, hogy a tényleges tudományos műhelymunka látható, megfogható jelei már eleve derűlátást sugallhatnának. Az eredmények igazi mércéje ugyanis a szlovákiai magyarság érdekeit szolgáló egyértelmű közha­szon. Ne feledjük: e tudományos társaság azzal a szándékkal alakult meg, hogy a tudomány művelőit és a tudománykedvelöket összefogva kimunkálja azokat az elképzeléseket és elvi el­gondolásokat, amelyek nélkülözhetetlenek a csehszlovákiai magyar tudományosság intéz­ményes kereteinek megtermetését szorgalmazó követelésekhez. De nemcsak ez: gondoskodni arról is, hogy amennyiben ilyen keretek létreho­zása egyáltalán megindul, a kutatások iránya . összhangban álljon a magyar kisebbség önisme­retének elmélyítésével. Lehet, hogy a kezdetekben úgy tűnt, mindez csupán a szakemberek szervezeti összehozásán múlik, s nem jelent többet, mint koncepciók elkészítését, papírravetését. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy az óhajtott intézmények létrejöttének politikai esélyei továbbra is ugyancsak kedvezőt­lenek, s ezek után kérdéses, hogy mennyire lehet majd együtt tartani azokat a magyar nemzetiségű szakembereket, akik a többségi közegben tesz­nek eleget a szaktudományos kihívásoknak és - realizálják önmagukat. Nos, mindez kimondat­lanul, úgymond, rejtve jelen volt a társaság köz­gyűlésén kialakult vitában. Közgyűlés és vita! Sajátosan kell értelmezni e fogalmakat a szóban forgó üléssel kapcsolat­ban. Az alig több mint 70 tagot számláló társa­ságnak mintegy a fele jelentette a „közgyűlést". De akik megjelentek, hosszú idő után úgy érez­hették, hogy tényleg a szakmai és közéleti pólu­sok közötti áramkör feszültségébe kerültek. S an­nak ellenére, hogy a társaság tevékenységével összefüggő kérdésekről a több mint három órán át tartó, helyenként parázs „perlekedés" során viszonylag kevés szó esett. Igen, mert a nyitrai nemzetiségi kultúrák karának esetleges perspek­tívái körüli nézetek megoszlása uralta a vitát. Kiderült, hogy a társaság felsőoktatási szakcso­portja folyamatosan egy olyan koncepció kidolgo­zásával foglalkozott, mely az önálló magyar fel­sőoktatás megteremtését, mint fel nem adható stratégiai célt tartja szem előtt. Ebbe „robbant" bele a nyitrai kezdeményezés, a nemzetiségi kultúrák karának szorgalmazása, mely viszont már alapvetően ellentétes irányt jelez. S most, e nyitrai belügyként kipattant kezdeményezés elindítói a szakcsoport, sőt az egész tudományos társaság segítségét kérik annak megvalósításá­hoz. így a közgyűlés elengedhetetlenül a nyitrai kísérlet hívei és az annak ottani ellenzői közötti megütközés színtere lett. S úgy tűnt, hogy külső rálátást is engedve, sajnos, most elöször. Szá­mos fontos részlet ugyanis csak most került felszínre. S a pártatlan megfigyelő számára az érvek és az ellenérvek nem nagyon bizonyulhat­tak meggyőzőnek. Mindkét fél részéről ugyan elhangzott, hogy bárminemű átmeneti megoldás­nak csak akkor lehet létjogosultsága, ha kellő elrugaszkodási lehetőséget nyújt az önálló ma­gyar nyelvű felsőoktatás meglapozásához. Csak­hogy a nyitrai kezdeményezők ehhez nem na­gyon tudtak felsorakoztatni kellő garanciákat sej­tető „tapogatózásokat". Az ellenzők szavai vi­szont úgy hatottak, mintha az egész kísérlet már meg is járta volna az eleve zátonyra futás vala­mennyi stációját. Bűvös kör! Vajon hol az a pont, ahol át lehetne metszeni, vívódtak magukban - s ez nem túlzás - a résztvevők. Mert hisz olyasfajta elvárások is megfogalmazódtak, hogy a közgyűlés nyilvánítson véleményt e kérdésben, ami viszont az adott helyzetben nem jelenthetett volna mást, mint vagy az eddigi és az elkövetke­ző nyitrai lépések feltétlen támogatását, vagy egyértelmű elvetését. Ezt viszont a résztvevők semmiképpen sem vállalhatták. Olyan szakem­berekről volt szó, akik között jócskán akadtak úgymond Nyitrán kívüli felsőoktatási tapasztala­tokkal rendelkező tudományos kutatók. A felelős­ségérzet és a segíteni akarás egyaránt tükröző­dött az arcokon. S még valami. A résztvevők úgy érezhették, hogy végre előadódott az a helyzet, amikor találkozhat nemzetiségi szolgálat és szakmai felkészültség. Sajnos, megint kihaszná­latlan maradt. De miért? E kérdés feszegetése nyilván együtt jár a tár­saságon kívüli fő okokon túl a társaság működési mechanizmusának következetesebb végiggon­dolásával. Erre már ott, a tanácskozáson is utaltak bizonyos jelek. Hisz a végzett munka szűkszavú értékeléséből is kiviláglott, hogy az eddigi igyekezet sem lebecsülendő. A beszámo­lóból kiderült, hogy a tudományos ismeretterjesz­tést sikerült színvonalasabbá tenni, s kiterjeszteni a középiskolákra. Nyilván nem csekély erőfeszí­tést igényel a dél-szlovákiai mezőgazdaság jele­nével és jövőjével foglalkozó tanácskozás közel­jövőben esedékes megrendezése. A résztvevők az értelmetlennek bizonyult választmány helyett az egész irányítást tizenegy tagú operatív testü­letre bízták. Mindez arról vall: egy olyan belső kapcsolattartás van kialakulóban, mely ha­tékonyabban elősegíti a folyamatos együttgon­dolkodást, hogy a társaság valamennyi tagjának szakmai felkészültsége a megfelelő időben és helyen kapjon kellő szerepet. Az időközben ör­vendetes társadalmi súllyal meghonosodó értel­miségi találkozók aligha semlegesíthetik ezt a tu­dományos társasággal szembeni igényt, sőt alig­hanem inkább felfokozzák. Hisz az értelmiségi találkozók a nemzetiségi politika legtágabb érte­lemben vett stratégiai kérdéseivel foglalkoznak, s nem mindegy, hogy szakmailag mennyire meg­alapozott felsőoktatási és tudományos kérdések kerülnek e mozgalom áramkörébe. Közben vi­szont a tudományos társaság sem nélkülözheti a mozgalmi jelleget. S e kívánalom nem több és nem kevesebb, minthogy a társaság tagjai a kon­cepciót érlelő, látszólag értelmetlen aprómunka közben,az ún. búvópatakszerű szakaszokban, de a hirtelen jött döntéskényszer közben is úgy érezhessék, hogy szakmai hozzáértésükkel és áldozatvállalásukkal nemzetiségi érdekeket szol­gálnak. KISS JÓZSEF PROPAGÁLJÁK A GAZDASÁGPOLITIKÁT Az elmúlt napokban volt három­éves a Tudományos és Technikai Társaságok Szlovákiai Szövetsége (ZSVTS). Viliam Daubner, a szö­vetség titkára röviden összegezte eddigi tevékenységüket, majd rátért a legközelebbi jelentős rendezvé­nyükre. Március 24-én Pozsonyban és április elsején Zsolnán az SZK Gazdasági Minisztériumával karölt­ve egésznapos országos konferen­ciát tartanak a Szlovák Köztársaság gazdaságpolitikája és nemzetgaz­dasága szerkezeti fejlesztésének stratégiája címmel. A ZSVTS azt szeretné elérni, hogy a kormány gazdaságpolitikájával a széles szak­mai nyilvánosság is megismerked­jen. Az előzetes program szerint a gazdasági miniszter lesz az egyik vezérszónok, aki a fő stratégiai el­képzeléseket vázolja fel; lesz előa­dás a külföldi tőke szerepéről, a pri­vatizációról, a kis- és középvállalko­zásokról, a tudományos-technikai fejlesztés fontosságáról és a külke­reskedelem koncepciójáról. Az előa­dásokat a tárca osztályvezetői, ve­zető munkatársai tartják a hazai nagyvállalatok, üzemek képviselői­nek, a banki szakembereknek és az államigazgatás munkatársainak. (sidó) HÉTVÉGE A RADIOBAN Szombaton reggel 8 órakor je­lentkezik az a 4 órás publicisztikai magazin, amelynek műsorvezetője ezúttal Agócs Valéria. Állandó ro­vatunkon kívül parlamenti összefog­laló hangzik el, szólunk az európai baloldali pártok múlt hót végén meg­tartott budapesti találkozójáról, a Szlovákiai Magyar Folklórszövet­ség holnapi közgyűléséről. A Pop Mix Extra vadonatúj slágerekkel je­lentkezik 12 óra 6 perckor. Ezt az Új Hullámhossz követi 13 órakor. Né­hány címszó a tartalomból, Molnár Norbert kínálatából: Milan Kňažko politikai pályájáról; a Csemadok Or­szágos Választmányáról és a kárpát­aljai magyarokról. 14 órakor Ope­rettről operettre, 14 óra 25 perckor Iskolások műsora, amelyben a pá­lyaválasztásról hangzik el beszélge­tés. 15 órai kezdettel Kőszegi F. László Klapka György éjszakája című hangjátékát mutatjuk be. A címszerepben Papp János. VASÁRNAP reggel 8 órakor je­lentkezünk hírekkel és műsorismer­tetéssel. Ezután klasszikus zene kö­vetkezik. Fél kilenckor a Világosság című egyházi műsorban Bíró Zsu­zsanna evangélikus lelkész elmél­kedését hallhatjuk a szolgálat örö­méről. A 9 órakor kezdődő Kölyök­világ bemutatja a tallósi alapiskola levelező, versíró ós játszani szerető tanulóit. 10 óra 30-kor a Családi magazin ellátogat a somorjai gyer­mekotthonba. 11 órakor az Irodalmi mozaikban beszélgetést hallhatnak Tőzsér Árpád József Attila-díjas költővel, megtudhatjuk, min dolgozik Tóth László és Gyimesi György, és nyilatkozik Böröndi Lajos mo­sonmagyaróvári költő. Néhány cím­szó a Fiatalok stúdiója tartalmából, amelynek kezdési időpontja 12 óra 10 perc; Filmlevél a Testőr című filmről; vita a táncházmozgalomról; külföldre szakadt hazánkfia, a rozs­nyói Budin Ádám - Prágában. A mű­sor sztárvendége Zámbó Jimmy. Negyed háromkor kapcsolják a BBC magyar adását. 15 órakor Fáklya, amely többek között beszámol a Ko­máromi Jókai Színház legújabb be­mutatójáról, a kassai Kazinczy-na­pokról és a Címerek a néphagyo­mányban című vendégkiállításról. A műsor a Köszöntővel folytatódik. (HritzJ.) Tekintettel arra, hogy ez az új spórolási mód nem valakiknek a ma­gánvállalkozása csupán, hanem a szlovák parlament által elfogadott építési takarékmozgalomról szóló törvény értelmében jött létre, olva­sónk aggodalmait és csalódásait megosztottuk a legilletékesebbek­kel, a pozsonyi székhelyű Első Épí­tési Takarékpénztár vezetőivel. Vladimír Klimeš mérnök, a szer­ződéskötésekért felelős osztály ve­zetője meglepődve értesült az olva­sói panaszról, s állította, hogy nem kaptak még negatív visszajelzést: - A propagációs anyagok csupán alapinformációkat tartalmaznak. Fel­hívják viszont az érdeklődők figyel­mét, hogy Szlovákia bármely taka­rékpénztárában az illetékes szemé­lyek részletes tájékoztatást nyújta­nak. Több mint 400 munkatársunkat képeztük át az építkezési takarékos­kodás területére, ami azt jelenti, hogy minden takarékpénztárban hozzáértő munkatársak tájékoztat­ják az érdeklődőket. Az olvasójuk által említett 100 korona bizonyára a számla vezetéséért járó illeték, ugyanis a szerződés megkötése díj­talan. A kitűzött végösszeg egy szá­zalékának illetékként való befizetése viszont törvényes. Kár, hogy az ol­vasó levelében nem írja le kontrétan esetét, ennek híján válaszunk is csak általános lehet. Az általunk ja­vasolt szerződés a törvényből kiin­dulva nagyon részletesen és áttekinthetően szabja meg az

Next

/
Thumbnails
Contents