Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám, péntek

1993. MÁRCIUS 19. ADÁSVÉTEL IÚJSZÓM KALEIDOSZKÓP ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN MAGYAR KÉPVISELŐK INTERPELLÁCIÓIBÓL SZLOVÁKIAI MAGYAROK FOLKLÓRSZÖVETSÉGE ÉVZÁRÓ KÖZGYŰLÉS LESZ A Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége holnap 9 órától a Csema­dok pozsonyi székházában tartja közgyűlését. A mintegy 1300 tagot számláló szervezet elnökétől, Takács Andrástói azt kérdeztük először, vajon a tanácskozás időpontja összefüggésben van-e a Csemadok országos közgyűlésének közelgő időpontjával; magyarán, bizonyos megfontolásokból szerették volna azt megelőzni. - Ilyen értelemben nincs a kettő között összefüggés. Évenként egyszer tartunk közgyűlést, vagy év­záró, vagy tisztújító közgyűlést. Ez a mostani évzáró lesz. Korábban szerettük volna megrendezni, de nem sikerült termet szereznünk. Annyi összefüggés azért mégis van a két tanácskozás időpontja kőzött, hogy folklórszövetségünk, mint a Csemadok társa, képviselőket ja­vasol a Csemadok közgyűlésére és szerveibe. - Ha már évzáróra gyűlnek egybe holnap - vajon lesz-e mit értékel­niük? - A teljesítményeket tekintve, gazdag volt az elmúlt esztendő, ren­dezvények sorát valósítottuk meg, egy részüket saját erőből, másik részüket a Csemadokkal közösen. Van miről beszámolnunk. Az elmúlt év eredményei alapján természete­sen meghatározzuk a kilencvenhár­mas évre szóló feladatokat is. - Lesz-e közöttük olyan, amely űjnak számít? - A hagyományőrző folklórcso­portok önálló seregszemléje min­denképpen az, de ide sorolnám a gyermek táncegyüttesek szemléjét is. A Csehszlovákiai Magyar Népraj­zi Társaság javaslatára, mint társak, részt veszünk az éneklőcsoportok vezetői, valamint a népdalgyűjtők számára tervezett közös konferen­cia megrendezésében. A budapesti Magyar Művelődési Intézettel együtt egyhetes tanfolyamot szervezünk az éneklőcsoportok vezetőinek. Termé­szetesen, ezenkívül várnak ránk ha­gyományos feladatok, melyeknek szintén eleget akarunk tenni. -bor MEGKÉRDEZTÜK NEMZETISEGI PEDAGOGUSKEPZESÜNKRE KÍVÁNCSI AZ ET Finn, dán, osztrák tagjai is voltak annak a küldöttségnek, amely a múlt héten az Európa Tanács kisebbségi és emberi jogokkal foglalkozó parlamenti bizottsága képviseletében meglátogatta a Nyitrai Pedagógiai Főiskolát. Az inkább protokolláris és munkajel­legű, egyórás beszélgetésen részt vett a Hungarisztika Tanszék vezetője, dr. Alabán Ferenc docens. • Eladó Opál, Bóra, Brilant tápkockázott karfíolpalánta, valamint Juna F1 káposz­tapalánta. Érdeklődni a 0709/945 63-as telefonszámon lehet 18 órától. V-827 • Kistraktort, Babettát és automata mo­sógépet vásároljon a Novátornál. Kassa, Omská 14, tel.: 095/760 015, Királyhel­mec, Fö utca 168, tel.: 0949/211Ú13. V-774 • Eladó Fiat Tipo 1,4 Tel.: 0709/236-24. V-789 • Eladók 8 hetes dobermankölykök. Cím: Mészáros Gyula, 930 37 Masníkovo 22. V-806 • Eladó vadonatúj íriszkék Š-Favorit GLX injektoros, Irányított, katalizátor. Ár megegyezés szerint. Galánta. Tel : 0707/50-58. V-838 • Eladó Mercedes 123 Piano 220 D. Cim: Vendégh Kálmán, Bratislavská 1964/17, Veľký Meder V-840 • Eladó Ford Probe 2,2 GT. Ár megegye­zés szerint. Tel.: 0709/947-95. V-739 • Sürgősen eladó Priska és Dárió paradi­csompalánta, kedvezményes áron. Cím: Hlavná 50, Tomášov. V-799 • Eladó 200 darab kajszibarackfa. Tele­fon: 0708/38-10. V-821 • Megrendelhető minitokos külső mű­anyag redőny, 900 korona /m 2. Tel.: 0709/923-381 V-722 • A Pozsony-Dunaszerdahely főút mel­lett vállalkozónak eladok vagy bérbe adok 3500 áras telket. Jelige: Tavasz. V-882 • Elcserélem háromszobás dunaszerda­helyi szövetkezeti lakásomat hasonló po­zsonyira. Telefon: 07/722 522. V-820 • Bérbe adok vállalkozásra alkalmas 12 m 2-es helyiséget Nagymegyeren, a Va­dász utcában (nem messze a fürdőköz­ponttól). Jelentkezni a 0709/922 906-os telefonszámon lehet. V-811 • 12 000 schillinggel rendelkező tőkés­társakat keresünk, osztrák üzletbe. Ér­deklődni a következő címen lehet. Szabó Ferenc, Vasvári Pál utca 5, 4032 Debre­cen, Magyarország V-773 • ORAVA-COLOR televíziókat kínálunk házhoz szállítás! Érdeklődni 10 órától le­het a 0709/236-24-es telefonszámon. V-786 • Műholdvevő berendezések szállítását és szerelését vállalom. Érdeklődni a 0709/942-05-ös telefonszámon le­het. V-595 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Megtört szívvel mondunk köszönetet minden kedves ro­konnak, ismerősnek, barátnak, munka­társnak, a falu lako­sainak, akik 1993. február 19-én köny­nyes szemmel elkí­sérték utolsó útjára a sídi temetőbe a szeretett férjet, gondos édesapát, apóst, nagyapát, BERTA Józsefet, akinek szerető szíve életének 50. évében örökre megszűnt dobogni. Felejthetetlen marad számunkra az a nap, amikor a víg kedélyű, fáradtságot nem ismerő, dolgos édesapa távozott körünkből. Köszönjük a sok virágot, koszorút és az őszinte vigasztaló szavakat, amelyekkel enyhíte­ni igyekeztek mély fájdalmunkat Gyászoló felesége és családja V-764 • Fájó szívvel mondunk köszönetet min­den rokonnak, ismerősnek, munkatárs­nak, akik 1993. február 22-én elkísérték utolsó útjára a vajasvatai temetőbe drága halottunkat, id. BUDA Y Józsefet, akit a váratlan halál 79 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön kö­szönet a tűzoltószervezetnek a megható búcsúbeszédért, a sok virágért, melyek­kel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. Gyászoló családja V-801 • Életünk legfájdal­masabb napja ma­rad 1990 március 21-e. Halálának 3. évfordulóján meg­tört, fájó szívvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk drága kislá­nyunkra és testvéremre, BALOGH ILDIKÓra. akit a kegyetlen halál tragikus körülmé­nyek között búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei köréből életének 20. évében. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik az eltelt 3 év alatt ellátogattak kislá­nyunk sírjához, elhozták számára a sze­retet és a hála virágait. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá szeretettel ezen a szomorú évfordulón. Jóságát, sze­retetét és mosolyát örökké szívünkben őrizzük. Örökké gyászoló szülei, öccse és az egész rokonság V-808 Harna István (Együttélés): A Szlovák Köztársaság Nemzeti Taná­csának képviselői, még a nemzetgazda­sági és költségvetési bizottság tagjai sem kaptak eddig hivatalos tájékoztatást az SZK 1992. évi költségvetési gazdálkodá­sának eredményeiről. Hangsúlyozom, hogy tájékoztatást és nem az állami zár­számadást. Bizonyára belátják, kínos, ha a képviselők csak a napi sajtóból tájéko­zódhatnak. Én is a sajtóból tudtam meg még januárban, hogy Szlovákia költség­vetési hiánya 1992-ben 11,2-11,6 milliárd korona. Pénzügyminiszter úr, bizottsá­gunk március 17-i ülésén is figyelmeztet­tem önt az információk hiányára. Ezután szóbelileg tájékoztatta bizottságunkat, hogy Szlovákia költségvetési hiánya 7,9 milliárd korona, s ebből 2,5 milliárd koro­nát a Bős finanszírozására kiadott, nem eladott állami hitellevelek képeznek. A bi­zottság ezt tudomásul vette. Március 15­én azonban a Národná obrodában közölt egyik cikkből azt tudtam meg, hogy Szlo­vákia az 1992-es évet 9,6 milliárd korona hiánnyal zárta, és ennek az összegnek mintegy fele a bősi vízlépcsőrendszerrel függ össze. Kérdem, melyik adat felel meg a valóságnak? Miniszter úr, bizonyára beismeri, hogy mint képviselőnek és az illetékes bizott­ság tagjának március második felében már ismernem kellene a valós eredmé­nyeket. Ezért felkérem, tájékoztasson bennünket a költségvetési gazdálkodás eredményeiről. Farkas Pál (MKDM): A mezőgazdaság nemkívánatos, gaz­dasági nehézségekkel küzdő ágazat lett A mezőgazdasági reform azt feltételezte, hogy a mezőgazdasági termékek felvá­sárlási ára a termelési költségekkel és a fogyasztói árakkal összhangban emel­kedik majd. A valóság azonban egészen más. A felvásárlási árak ötször kisebb mértékben növekedtek, míg a termelési költségek kétszer, a fogyasztói árak pedig hatszor nagyobb mértékben, mint aho­gyan azt feltételezték. Az állam hatékony támogatása nélkül kevés termék konku­renciaképes a külföldi piacokon. Termé­keink nyugati konkurenciaképességét a legtöbb esetben nem is termelési költ­ségeink akadályozzák, hanem a fejlett országokban érvényesített dotációsrend­szer. A mezőgazdasági vállalatok 90 száza­léka veszteséges. Az állami dotációk na­gyon alacsonyak és a termelők ebben az évben még egy koronát sem kaptak. Az úgynevezett termelési dotációk csaknem fele a rosszabb termelési körülmények között gazdálkodó vállalatok hátrányának részbeni csökkentésére irányul. A kor­mánynak felül kellene bírálnia élelmezési politikáját, kezébe kellene vennie az ag­rárpolitikát, s gyorsan kellene cseleked­nie, hiszen itt vannak már a tavaszi mun­kák. ...A mezőgazdasági szövetkezetek­ben január 28-án fejeződött be a transz­formációs folyamat. Reméljük, hogy a szövetkezetek többségében megváltoz­nak a termelési viszonyok. Vannak azon­ban olyan szövetkezetek, amelyeknek csak a neve változott meg és továbbra is a szocialista termelési mód szerint dol­goznak. Olyan szövetkezetek is akadnak, ahol a transzformáció csak formális ügy volt. További komoly probléma a vagyon­rész kiadása a jogosult személyeknek. Az erre vonatkozó törvényt a szövetkezetek különbözőképpen magyarázzák... Ezért kérem a mezőgazdasági minisztert, adjon ki a minisztérium egy módszertani utasí­tást erre vonatkozóan. Filakovszky János (Együttélés): A művészeti alapiskolákra vonatkozó minisztériumi rendelet a tandíj 474 száza­lékos emelésével számol. Ennek követ­keztében a művészeti képzés a gyerekek többsége számára hozzáférhetetlenné válna. Emiatt fennáll az a veszély, hogy egyes művészeti alapiskolák a tanulók hiánya miatt megszűnne. Tudjuk, hogy a művészeti nevelés hozzájárul a szemé­lyiség általános intelligenciájához. Ezért felhívom a figyelmet arra, hogy a tandíj aránytalan emelése miatt nemcsak tehet­ségeket vesztünk el, hanem ennek nega­tív szellemi és végül anyagi következmé­nyei is lesznek, amelyek csak később mutatkoznak meg. A takarékosság ezen a téren azonnali pénzügyi eredménnyel jár, de a valóságban veszélyezteti Szlo­vákia kulturális integritását és nemzetközi helyzetét. Ezért javaslom, hogy a művé­szeti alapiskolák továbbra is az alapisko­lák rendszeréhez tartozzanak. Duka Zólyomi Árpád (Együttélés): Az oktatási miniszter urat interpellálom a magániskolák állami támogatásának a kérdésében. Egy 1990 évi kormányren­delet értelmében a magán és az egyházi iskolák az állami iskoláknak juttatott tá­mogatás 70 százalékát kapják. A szak­munkásképző iskolák esetében az állami iskolákban egy tanulóra havonta 1200-1500 korona esik. Ezen kívül az állami iskolák dotációt kapnak az épület üzemeltetésére, a pedagógusok béreire is. Az elmondottakból az következik, hogy a magán szakmunkásképző iskolák egy tanulóra 840-1050 koronát kaphatnak. A többi költséget maguknak kell fedezni­ük. A valóságban azonban a magán szak­munkásképző iskolák egy tanulóra ha­vonta csak 400 korona támogatást kap­nak, s így hátrányos helyzetben vannak. Meg kell állapítanunk, hogy a gyerekek 16 éves korukig iskolakötelesek és oktatá­suk költségeit az állam köteles fedezni. Ezért a magániskoláknak meg kellene kapni annak a dotációnak legalább 70 százalékát, amelyet az állami iskoláknak juttatnak. Kérdésem: a közeljövőben ren­dezi-e a minisztérium ezt a kérdést az érvényes rendeletek értelmében? -Az oktatási minisztérium mun­katársai és Ľubomír Fogaš képviselő, valamint a városi önkormányzat tag­ja kísérték a küldötteket, akik a püs­pökségre és a főiskolára voltak kí­váncsiak. Rektorunk részletesen be­mutatta a főiskolát, beszélt az 1989 utáni változásokról, részletezte az intézmény külföldi kapcsolatait és karalapítási szándékát. Rajtam kívül még a Roma Tanszék vezetője volt jelen a beszélgetésen. Liba profesz­szor ezután dokumentumokat adott át a küldöttségnek, egyrészt az isko­la fejlődését kimutató statisztikai adatok gyűjteményét, másrészt pe­dig a Szlovákiai nemzetiségi isko­laügyének területi elrendezéséről összeállított tanulmányt. A bizottság tagjai ezután kérdéseket tettek föl nekünk, érdekelte őket a roma etni­kum művelődési színvonala és a ro­ma tanszék kapcsolódása ehhez a kulturális szinthez. Kíváncsiak vol­tak továbbá, milyen fejlődést mutat a magyar tanszék, van-e a főiskola akadémiai szenátusában magyar tag. Érdeklődtek a tanszék elneve­zésének indokáról. Elmondtam, hogy három magyar szenátusi tag képviseli a magyar tagozatot, továb­bá bemutattam a tanszék munkáját, a magyar pedagógusképzés ered­ményeit, s beszéltem arról a kidolgo­zás alatt álló tantervről, amely alap­ján Nyitrán be akarjuk indítani a nem magyar anyanyelvű hallgatók szá­mára a hungarológusok képzését, legyen szó akár tolmácsok felkészí­téséről vagy összehasonlító nyelvé­szek, irodalmárok, tehát tudósok, kutatók képzéséről. A találkozóról az a benyomásom, hogy megindult egy kapcsolattartás, kölcsönösen infor­máltuk egymást és egy későbbi együttműködés alapjait raktuk le. A bizottság arról biztosított minket, hogy az információkat fel fogják dol­gozni és a tanulságok alapján tájé­koztatják felettes fórumaikat. (brogyányi) AHOGY ÉN LÁTOM Még helyére sem illesztették az első szlovák -cseh határkövet, még csak néhány nap telt el a csehszlovák korona kettéválása óta, Václav Klaus és környezete nem kis derültségére még abban a reményben ringattuk magunkat, hogy igazat mondtak politikusaink 1992 őszén, és valóban semmi sem változik meg Csehország és Szlovákia lakosságának kapcsolataiban, amikor a televízióban egyszercsak beindították a jo­ghurtkampányt. Nem akárki hirdette meg. Vasár­nap este, a Jóéjszakát, gyerekek és az Esti Híradó közötti tíz percben. Miniszterelnökünk a svájci joghurtról speciel és általánosságban a külföldi tejipari termékekről, valamint a szlovák joghurtról nyilatkozott mélyenszántóan, és - ki hitte volna - megállapította, hogy a szlovák joghurt van olyan jó mint a külföldi, ha nem jobb. Tehát: támogasd a hazai ipart! Valamikor, a kelet-európai ipar építésének hajnalán még így fogalmazta volna meg a jelszót egy hazafias politikus. Csakhogy az még a múlt században volt, annak is az első felében, amikor a Nemzeti Kaszinóban még arról folyt a vita, hogy Széche­nyi István megsértette Kossuthot, mert így szólt hozzá: Mondja, Lajos, hogyan tudja maga elszív­ni azt a förtelmes soroksári szivart? A hazafia­sabb főrendek, akik tudták, hogy a legnagyobb magyar Amszterdamból hozatja szivarkészletét, nem kis malíciával megjegyezték: Hja kérem, Stefi gróf még a fogpiszkálót is Londonban vásá­rolja. Nincs új a Nap alatt, így most ismét dilemmá­ban vagyunk: meghirdessük-e, még pedig globá­lisan a Támogasd a hazai ipart! mozgalmat, vagy tegyünk úgy, mintha nem értettük volna meg a miniszterelnöki utalást, és intelmét vonatkoz­tassuk csak a joghurtra. A trafikosné, akinél a holland pipadohányt vásároltam, már a miniszterelnöki tízperc más­napján a fülembe súgta: Szerkesztő úr, vegyen legalább tíz pakli Amphorát, mert lehet, hogy két hét múlva már csak Taras Bulbával szolgál­hatok ... Hadd ne részletezzem, hogy milyen dohány a Taras Bulba. Hazai dohány... Hogy mekkora a különbség a hazai tejből, illetve az alpesi osztrák vagy svájci tejből gyár­tott joghurt között, nem tudom. Még egyiket se kóstoltam. Viszont tudom, hogy akkora különb­ség nincs a Nagykeszin, illetve az ausztriai Ober­dorfban frissen fejt tej között, mint mondjuk a hollandiai Amphora ós a hazai Taras Bulba között. Mindkettő pipadohány. Teljes mértékben támogatom miniszterelnö­künknek azt a javaslatát, hogy támogassuk a ha­zai joghurtot. És: támogassuk a hazai ipart. Ugyanis valóban égbekiáltó, hogy miközben ta­valy, tavalyelőtt még túltermelés volt tejből, hús­ból, tojásból és sok minden más mezőgazdasági termékből, a piacot elárasztották a külföldi élelmi­szerek. Nem tudom, hogyan érvényesült az ár­mechanizmus, nem tudom, hogy az olcsósága miatt kapott-e rá lakosságunk az importált jo­ghurtra, vagy csak sznobságból, de tény, hogy csökkent a hazai termékek iránti kereslet. Erre úgy reagált a földművés, hogy a tehenet vágóhíd­ra vitte, a tyúkfarmot felszámolta, és megszűnt érdeklődni a hízómarhatartás iránt. Viszont egyáltalán nem tudok egyetérteni az­zal, hogy a kormány elnöke csak most, kényszer­ből, a korona leértékelését megelőzendő fedezi fel, hogy a hazai joghurtot kellene előnyben részesíteni. Más szóval: ennek a kormánynak nincs mező­gazdaság-fejlesztési koncepciója. Csak tűzoltás­ként próbál hozzálátni a még menthető mentésé­hez. Úgy tesz, mint ahogy hasonló helyzetben levő politikusok mindig is tettek, ha bajba jutottak. Németországban 1934-ben az ország leghatal­masabb embere egy tömeggyűlésen kijelentette: Ne a dekadens észak-afrikai citrommal elégítsék ki a néptársak C-vitamin-szükségletüket, hanem a sokkal vitamindúsabb rebarbarából, ebből az ősi germán növényből. Ceausescu is kijelentette: nem importálunk sertéshúst, mert a román ká­poszta sokkal táplálóbb. Azzal a megállapítással, hogy a hazai termék jobb a külföldinél, egyetlen fogyasztót sem lehet vásárlási szokásainak régi mederbe terelésére ösztönözni. Viszont valóban el lehet érni a hazai ipar támogatását, ha tanulunk abból, amit azóta tapasztaltunk, hogy nyitottabb lett a külkereske­delmünk. Ha megtanuljuk, hogy esztétikusabban lehet csomagolni. Hogy vannak eszközök, ame­lyekkel elejét lehet venni, hogy a joghurt fél óra alatt megbuggyanjon. Régebbi dohánytermelők Ógyalla környékén még emlékeznek arra, hogy a vidékükön termelt dohányt negyven-ötven esztendeje holland dohánygyárosok vásárolták fel, hogy hamisítatlan márkás cigarettát, „csen­des-óceáni szigetekről" származó szivart gyárt­sanak belőle. Félek, hogy ma innen származik a Taras Bulba... Csak a jelszó kiadásának semmi értelme. Ipart is kellene telepíteni ahhoz, hogy a dél-szlovákiai mezőgazdasági termékeket kedveljék a fogyasz­tók. TÓTH MIHÁLY NEMZETI JOGHURT

Next

/
Thumbnails
Contents