Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám, csütörtök

1993. MÁRCIUS 18. .ÚJ szól KALEIDOSZKÓP • A FALU BEKEJE AZ ELSŐ DR. SZABÓ JÁNOST, Magyarország új földművelésügyi miniszterét a minap győri otthonában sikerült utolérnem. Mielőtt rátértünk volna az ágazat problémáira, ezek megoldásával kapcsolatos elképzeléseire, szinte kérdezés nélkül kezdett beszélni családjáról, főleg szüleiről, akik megszerettették vele a földművelést. - Apámtól, édesanyámtól eddig is sok jó tanácsot, ötletet kaptam. Édesapám sosem fukarkodott a bírálatokkal, s az első elvárásokat már miniszterként is megkaptam tőle. Most, 81 évesen is művel még másfél hold szőlőt, s alig várja, hogy licitálhasson földjére, amit egykor be kellett vinnie a tsz-be. • Talán ebből a hazai „töltésből következik, hogy nem tsz-párti? - Pontosan így van. Én a falu, a mezőgazdaság jövőjét jól működő kis és közép farmer- illetve családi gazdaságokban tudom elképzelni. A föld, a szorgalom adott, ami pedig még szükséges az eredményes gazdálkodáshoz, azt a kormányzatnak, azon belül is a vezetésem alatt álló tárcának kell megteremtenie. Eltökélt szándékom, hogy rövid időn belül béke teremtődjék falun. Gyorsuljon fel a privatizáció, szűnjenek meg a visszaélések, ügyeskedések. A bankoknak pedig hosszúlejáratú hitelekkel kellene segíteniük a farmergazdaságokat. Mielőbb be kell terjesztenünk s az országgyűléssel el kell fogadtatnunk az új földtörvényt, amely alapja lesz a tulajdonviszonyok megnyugtató rendezésének. Az új erdészeti és vadászati törvény megalkotását szintén a tárca kiemelt feladatának tartom. Minden eszközzel elő kell segítenünk, hogy egyetlen hektár föld se maradjon bevetetlen, megműveletlen. O Az állami gazdaságok, átalakuló szövetkezetek jövőjét miképpen látja? - A mintegy 1300 tsz-ről tulajdonképpen már csak múlt időben beszélhetünk. Jórészük megszűnt, vagy csődeljárás alatt van, a jobbak pedig átalakultak. Aki szövetkezetben tudja a jövőjét elképzelni, azt is meg kell érteni, s támogatni. A jövőt illetően azt tartanám jó aránynak, hogy a mezőgazdasági termelésnek több mint a felét a magángazdaságok, a többit pedig a szövetkezetek és állami nagybirtokok adnák. Mai ismereteim szerint azt tudom mondani, hogy az állami gazdaságok többsége - igaz, átalakulva - megmaradt. Feladatunk a minőségi vetőmag és a jó tenyészállat-állomány előállítása lesz. Fontosnak tartom, hogy az átalakuló mezőgazdaságban az 50 ezres létszámú agrárértelmiségnek is meglegyen a szerepe, a helye. A tárca új vezetése feltétlenül számol velük. • Konkrét elképzelések a házon belül? - Mielőbb kialakítunk egy szűkkörű miniszteri tanácsadó kabinetet, a legjobb szakemberekkel. Az azonnali megoldásra váró kérdésekben adnak majd tanácsol a miniszterek, exporttal, importtal kapcsolatos témában éppúgy, mint növénytermesztési, állattenyésztési, takarmányozási kérdésekben. Létrehozunk egy másik - bővebb - tanácsadói gárdát is, külső szakemberekből. Ezek is felölelik majd a mezőgazdasági termelés valamennyi ágát. Néhány általam is ismeri és nagyrabecsült szakembert már fel is kértem erre a munkára. Miniszterként nem akarok mindent magam csinálni, de mindenről tudni akarok, s jó munkát várok el a minisztérium minden munkatársától A keresztbetevések ellen határozottan fellépek házon belül és kívül egyaránt. • A határmenti kapcsolatok fejlesztéséről mi a véleménye? - Fontosnak tartom ezek fejlesztését, mindenekelőft Ausztriával és Szlovákiával. A korábban kialakult nagyüzemi kapcsolatokat szeretnénk „átmenteni" és továbbfejleszteni. Úgy tudom, a Csallóközben a nagyüzemi és a háztáji mezőgazdasági termelés is igen fejlett. Gondolok itt a kertészkedésre, amit elsősorban a magyar lakosság művel. • Miniszter úr, köszönöm a beszélgetést. CSERESZNYÁK ISTVÁN ŐK ADJÁK A TUDÁST ÉS A TECHNOLÓGIÁT MITŐL NYERESÉGES A RUNYAI SZÖVETKEZET? A Kassa-Pozsony főútról Fügénél balra térve a lankás-dombos vidéken már messziről látszik Runya. A szövetkezetet sem volt nehéz megtalálni, hiszen a falu felett a dombon álló istállók elárulják, hol kell keresni. Az udvaron a szabad ég alatt sorakoztak a traktorok, pótkocsik, betakarítógépek, köztük néhány modern nyugati gép. Az udvar hátsó fertályán egy hatalmas pajtaszerű épület áll, melynek rendeltetését első látásra nem tudtuk megállapítani - mint később kiderült, ez a dohányszárító. Az irodaépületben csak Dávid Dénest, a szövetkezet főgépesítőjét találtuk. Igaz, csak fél éve dolgozik itt, de mindenről tud. Elmondja, ez a szövetkezet nem is egyszerűen szövetkezet, hanem inkább részvénytársaság, habár ez még nem végleges forma. Most fontolgatják ugyanis, hogy részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság formájában folytassák-e a gazdálkodást, de a szövetkezeti formából mindenképpen tovább akarnak lépni. 1991 áprilisáig nem volt önálló gazdaság a runyai, hanem öt község, Runya, Méhi, Kerepec, Lenke és Hubó közös szövetkezetében gazdálkodott vagy két és félezer hektárnyi területen. Állítólag már akkor is a runyai volt a húzóerő, s miután 1050 hektárral különvált, jólmenő gazdaság lett. Amikor a házigazda körbevezetett a gazdaság udvarán, a szemközti domboldalra mutatva megjegyezte: azok is a mi földjeink, de én bizony ott már nem ülnék traktorba, nagyon meredek. Vannak ugyan rutinos traktorosaink, akik vígan szántanak ott is, de területünk legnagyobb részét legelőként hasznosítjuk. A szövetkezet állattenyésztésre szakosodott, és a növénytermesztés is nagymértékben ennek van alárendelve. Van 270 fejőstehenük, ezenkívül bikák és üszők. Ez nem éppen nyereséges, mert hiába akármilyen jók, csodákat a runyaiak sem tudnak csinálni, hiszen a tej és a hús felvásárlási ára a Rimaszombati járásban sem sokkal jobb, mint az országban általában. De azért ebben is előreléptek. A különváláskor az addigi feketetarka fajtáról, amely kimondottan tejtermelő típus, átálltak a kombinált típusú szlovák vöröstarkára, amely szintén nem rossz tejelő, Runyán megadja a 3500-3700 litert, a húsa viszont jobb minőségű, ezért jobb áron értékesíthető. A marhákon kívül 3200 sertésük van törzsállományban, és több mint négyszáz hústípusú juhot is tartanak. Ez utóbbiak jó üzletnek bizonyultak, a bárányokat a tornaijai Interex cégnek adják le, amely Olaszországba szállítja azokat. Közösségkovácsoló dohány Ami a növénytermesztést illeti, a fő termények a búza, árpa, kukorica, és kisebb területen napraforgót, cukorrépát, burgonyái termesztenek. Búzát 150 hektáron vetőmagnak termelnek, de a termények túlnyomó része az állatok takarmányozására szolgál. A burgonyából úgy próbálnak jó pénzt csinálni, hogy Tornaiján bérelnek'egy üzlethelyiséget, és ott árusítják a rózsakrumplit, ezenkívül az almát is, amit Magyarországról hoznak be. Amit még érdemes megemlíteni: kb. 7 hektáron dohányt is termesztenek. Nemdohányzó lévén ehhez a terményhez nem sokat értek, s itt tanultam meg, mit jelent a pajfadohány kifejezés. Mint megtudtam, ez a dohány attól „pajta", hogy nem dohányszárítóDávid Dénes: A gépparkot is modernizálni kívánjuk (A szerző felvétele) ban, hanem pajtában szárítják. Van a szövetkezetnek két osztrák gyártmányú dohányfelvarró gépe, amelyek hosszú madzagra varrják fel a dohányleveleket, azután ezeket a madzagokat feszítik ki a pajtában. És azokon szárad a dohány. A runyai dohánynak azonkívül, hogy hasznot hoz a termelőknek, van még egy jó tulajdonsága - összetartja a szövetkezet közösségét. Senkit sem kelleti különösebben inspirálni, az emberek jöttek maguktól, és a hangulat is mindig jó volt munka közben. Persze, nem ment minden olyan simán, mint a dohánysimítás... Vendéglátóm elmesélt egy esetet, amikor néhány dolgozójuk bizony nem a legjobb énjét mutatta meg. - A dolog úgy kezdődött, hogy az állatgondozók kevesellték a fizetésüket. S mivel nem érték el, amit akartak, az állatokon töltötték ki a bosszújukat. Azt csinálták, hogy amikor a marha be akart menni az istállóba, ők odaálltak az ajtóba, és elzavarták a szerencsétlen állatot. Mi az elnökkel épp szolgálati útról jöttünk haza estefelé, és megláttuk, mit művelnek. Na, akkor rövid úton meg is szabadultunk öt alkalmazottunktól. És akkor majdnem egy hétig felváltva járt fejni az elnök, a lőállattenyésztő, meg a fiúk a műhelyből. Hát, ilyen dolgok is megesnek. Van, aki egyedül vág bele A közös mellett néhány földtulajdonos az önálló gazdálkodással is próbálkozik. A legtöbben két, három, öt hektárt vettek ki a szövetkezetből restitúció fejében, egy gazda volt, aki nagyobb fába vágta a fejszéjét: 90 hektáron próbálkozik. De ahogy a főgépesítő megjegyezte, egyszer már „befürdött" vele. Az illető a restitúció keretében kb. egymillió koronára tarthatott igényt. A szövetkezet, persze, nem készpénzben fizet. A gépparkból vagy az állatállományból erre a célra kijelölt eszközökből, állatokból választhattak - választhatnak az arra jogosultak. Volt, aki traktort, permetezőt, vetőgépet vagy éppen szarvasmarhát kapott ahelyett, amit egykor bevitt a szövetkezetbe. A kilencvenhektáros gazda egy Kirovec traktort, meg egy 120 férőhelyes tehénistállót választott. A helybéliek furcsállták is, hogyan akar itt gazdálkodni, amikor Kassán lakik az öregúr. Ősszel hozzá is kezdett a szántáshoz, Tornaijáról hozott magával traktorost, de az cserbenhagyta a gazdát, nem fejezte be a munkát, sőt még a traktort is a szántóföldön hagyta. Úgyhogy az egész falu szeme láttára ott virított a Kirovec a dombtetőn. Végül is a szövetkezet gépei fejezték be a szántást, miután a saját földjeiken végeztek. Hiába, több évtizedes kényszerszünet után most nem olyan egyszerű újrakezdeni. Aztán van olyan is, akinek lenne mit kivennie, de egyedül nem akar belevágni. Éppen ottjártunkkor tárgyalt a szövetkezet két vezetője egy úrral, aki a restitúció keretében közel félezer hektárt követelhetne vissza, de ő azt mondja, a szövetkezet szakemberei értik a dolgukat, műveljék csak továbbra is ők a földet. Ukrajnában is próbálkoznak A jövőbeni terveikről is megkérdeztem Dávid Dénest. - Volt egy elképzelésünk, hogy ebben az évben egy komolyabb beruházásba kezdünk. Úgy gondoltuk, hogy kétszáz fejősmarhának építünk kötetlen tartású istállót, melléje fejőházat is terveztünk, egy régebbi épületet pedig elletővé akartunk átalakítani. Ez volt a terv, csakhogy ezt mi az állami dotációs politikától tettük függővé, az elnökünk pedig tagja a mezőgazdasági kamarának, így az elsők között tudta meg, hogy a dotációból nem lesz semmi. Ezért aztán ezt feladtuk, viszont rögtön hozzáfogtunk egy takarmánykeverő tervezéséhez. Ezt falán meg tudjuk oldani a fejlesztésre előirányzott négymillióból, de az istálló tizenhét millióba jönne, ezt állami segély nélkül lehetetlenség lenne felépíteni. Aztán tervbe vettünk még egy fedett parkolót a mezőgazdasági gépek számára. A tervek közé tartozik még egy ukrajnai együttműködés is. Méghozzá úgy, hogy egy cukorrépatermesztési rendszert vinnének ki Ukrajnába, ahhoz hasonló formában, ahogyan azt a bábolnai IKR csinálja a kukoricával. Vagyis úgy, hogy a runyaiak adnák hozzá az észt, a technológiát és a vetőmagot, az ukrajnaiak pedig a területet és a munkát. Komoly tárgyalások folytak az ügyben, és már egy szerződést is aláírtak Lvovban, az egykori Lembergben. Az ukrajnai partner pénzben nem tud fizetni, ezért egy látszólag bonyolult megoldáshoz folyamodtak: szerződést kötöttek a cinobaňai gépgyárral, hogy az ukránok a termelési rendszer fejében nekik szállítanának nyersanyagot, a szövetkezetnek pedig majd a gépgyár fizet. Irodahelyiségnek szolgáló épületet már szereztek is Lvovban, ós egy üzletet is nyitnának ott, amelyet itthonról látnának el mindenféle áruval. Szóval a cukorrépatermesztés és a bolt egy közös vállalkozás lenne, amelyben a runyai, a lembergi és a cinobaňai cég is részes lenne. A runyaiak egy kamionnal vennének részt a közös vállalatban, amellyel aztán a szállítást is maguk végeznék. Ez utóbbi példa is mutatja, milyen élelmesek a runyai mezőgazdászok, és ha nincs is jó ára a tejnek meg a marhahúsnak, szerintük még lehet nyereséges egy szövetkezet... GAÁL LÁSZLÓ ZÖLDSÉG LESZ - CSAK KÉSŐBB Ha mostanában bárki végigjárja Dél-Szlovákia legproduktívabb mezőgazdasági területeit, eléggé furcsa látványban lesz része. Mintha ősrégi tájon járna, ahol az elárvult fóliasátrak vázai akár a kihalt őslények csontvázai meredeznek az égre. Mi tagadás pár évvel ezelőtt ilyen tájt, márciusban, már javában füstöltek a kémények, fénylettek a polietilén sátrak, s a kora hajnali órákban megrakott utánfutós személyautók húztak az ország északabbra fekvő területei felé. Az előző években még az a tréfás szóbeszéd járta errefelé, hogy a kutyák is csak azért heverésztek ilyen makacsul a tavaszelőn, mert nagy volt a veszélye annak, hogy ha felállnak, a helyükre is azonnal fóliasátrat húznának. Nos, egy év alatt nagyot változott a helyzet. Mintha egy láthatatlan karmester leintette volna a zenekart, s csupán néhány szólista pengetné a húrokat, ráadásul azok is csak pianissimóban. Nem kétséges, hogy a lépten-nyomon jelentkező gazdasági nehézségek mozgatják a karmesteri pálcát. Ha azt állítjuk, hogy a hazai mezőgazdaság válságban van, méginkább érvényes ez a korai zöldségtermesztésre. A termelők körében teljes a bizonytalanság. Az árak várható alakulása még a csillagokban van, az emelkedő termelési költségek végképp megkérdőjelezik, érdemes-e egyáltalán belevágnia a kistermelőnek. Miközben a felvásárlók árura várnak... - Azelőtt ilyen tájt a faluban már úgy berregtek a ventillátorok, hogy szinte nem lehetett szót érteni. Nézzen azonban szét most, alig látni leihúzott fóliasátrat. Pedig pár éve márciusban jóformán már el is felejtettük a tavaszi saláta felvásárlását. Az idén azonban még egy fia salátát se hoztak a termelők. Csak ülök itt, ebben a nagy hodályban, s várok - panaszkodott Tárnok András izsai felvásárló. Az életkörülmények nagyban behatárolják az emberek vásárlási kedvét, s úgy tűnik, a korai saláta napjainkban nem életszükséglet a számunkra. A mindennapos megélhetési gondok mellett nem telik mindenkinek friss zöldségre. A bizonytalanságra rátett még egy lapáttal az ország kettéválasztása. Tudvalevő ugyanis, hogy a dél-szlovákiai friss zöldség jelentősebb hányada a csehországi piacon kelt el. Az államhatárok felállításával sikerült még egy bürokratikus akadályt felállítani a termékek feltételezett értékesítési láncában. Aminek minden bizonynyal megint csak a termelő és a fogyasztó fogja meginni a levét. - Csehországi partnereink ugyan bíztatnak bennünket, hogy ezután is átveszik majd tőlünk a zöldséget, a vám- és adózási leltételek azonban elbizonytalanították az embereket. Azt mondják, inkább várnak pgy keveset, míg tisztázódik a helyzet Ismerve azonban az itteni emberek mentalitását, a termelésről nem tettek le, csupán csak átütemezték. A kedvezőtlen előjelek ellenére zöldség minden bizonnyal lesz. Igaz ugyan, hogy később, főleg tűtetlen fóliából vagy szabadföldi termesztésből, de lesz. Ma már a termelők is kiszámítják, menynyiért éri meg nekik a korai hajtatott zöldséget termelni. Ha nem kapják meg érte a megfelelő árat, nem csinálják. Az előző évekhez viszonyítva magam is később kezdtem - állította. Munkatársa Czekul Erzsébet megerősítette szavait. - Az előző években lóliázók közül tízből, ha ketten húzták lel a lóliát az idén. A többség azt tartja, legalább a tütési költségeket megspórolják, ráadásul a külföldi zöldségbehozatal miatt alig van esélyük arra, hogy a megnövekedett előállítási költségeket a termékek árában visszakapják. Óvatosságuk érthető, hiszen nincs ember, aki ma meg tudná mondani, milyenek lesznek a zöldségárak. A felvásárlási árak körül is nagy a bizonytalanság. Egy bizonyos, hogy az útadó bevezetése tovább növeli a szállítási költségeket, amit a gyakorlathoz hasonlóan ezután is a termelőknek állniuk kell majd. A Rimaszombati járásban régi hagyománya van a zöldségtermesztésnek. A Tátra-aljl települések viszonylagos közelsége jó felvevőpiacnak bizonyult, így nem volt szükség arra, hogy az itteni kistermelők a csehországi piacra szállítsák a zöldséget. Az idén azonban itt is bizonytalan a helyzet. A nagyüzemi zöldségtermesztést az előző években alkalmazott bértömegadó miatt a legtöbb szövetkezeiben visszafejlesztették, a kistermelők pedig még csak most bontogatják szárnyaikat. A dobócai Bodon István 8,5 hektár családi és bérelt földterületen az előző évi tapasztalatait is felhasználva újra zöldségtermesztésből szeretne megélni. Hál'istennek, az előző évi állami támogatásnak is köszönhetően gépekkel elég jól el vannak látva. - Most inkább az a gond, hogy nem tudjuk, miképpen alakulnak majd a piaci árak. Senki sem tud semmi konkrétumot, az előjelek azonban nem kecsegtetnek kedvező eredménynyel. Nagy a bizonytalanság, jó lenne tudni, mit érdemes termelni, de senkitől nem lehet megbízható információt szerezni. Bartha Béla Serkén a tízhektáros családi birtok egy részén az idén megpróbálkozik a zöldségtermesztéssel. - A mi vidékünkön eddig a szövetkezet foglalkozott zöldségtermesztéssel, én úgy látom, kemény munkával a magángazdálkodó is megélhet belőle. Bár ma már ez a tevékenység is nagyon sokba kerül, a célgépek drágák, a leltételek nem túl kedvezőek, az értékesítés pedig bizonytalan. Szerződést napjainkban nem köt senki, bár az előző évi tapasztalatok alapján ezt úgyis csak egy eldobható papírdarabnak tartják. -tszl-