Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP iÚJSZÓM 1993. MÁRCIUS 18. KÖNYVVEL ÜTHETJÜK A NYOMAT... AZ IRODALOMNAK Fából készült könyvpavilon, benne fiatal kereskedölány. Mondták, nézzem meg, milyen a kínálatuk. Engem jobban érdekel, milyen a kereslet. Mit keresnek? Mit vesznek meg? Mit olvasnak el az emberek? A könyvkereskedő tudja, mert kereskedő. Már egy ideje nem „eladó". Nem eladni kell, hanem kereskedni, ami több. Kuncsaftokat kell keresnie, bérleményt kell keresnie, könyvet kell keresnie. A vásárló jókedvét keli keresnie - jókedvű könyvekkel. Ezért hát minden másról szól, mint ami a valóság. Ismerjük, éljük, unjuk. A valóságról szóló könyveket. Nem mindenki. Vannak még pihent agyú olvasók, de többen a fáradtak. xxx Nincs más választás, bár más a választék a füleki Soós-könyvpavilonban. A választék a másság megbecsüléséből fakad. Nemcsak kereskedöerény. Soós László gimnáziumi tanár mondja: - A kisebbik lányom elárusítónőnek tanult, s amikor harmadikos lett, a szerződésnek nem tett eleget a Jednota, ezért kerestem a módot, hogyan lehetne számára valamivel jobb lehetőséget teremteni. A gimnáziumban is terjesztettem könyveket, igy amikor megszűnt a városban az állami könyvesbolt, megszületett a gondolat és a szándék. Viszonylag közel vagyunk a határhoz, igy a magyarországi nagykereskedőkkel felvett kapcsolat után elkezdtem. Nem vagyok egyedül a városban, ami nem baj, sőt, ösztönző is. Hivatalosan a salgótarjáni könyvnagykereskedőktől veszem a könyveket, újságokat, folyóiratokat. Tavaly kezdtük a könyvkereskedelmet. Nem panaszkodom, hiszen a forgalmunk tisztes jövedelmet hoz, igaz, nem gazdagszunk meg. Szerény véleményem szerint a mi vállalkozásunkat is a Júlia-füzetekhez hasonló romantikus, szerelmes és erotikus könyvek éltetik. Szépirodalmat a diákok és néhány értelmiségi vásárol. Mindenki megtalálná a magának való könyvet, ha igényelné. Nem okozna gondot akár kívánságlisták alapján is beszerezni.. Megélhetés? Mivel a lányom még tavaly nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, nem válthatta ki az iparengedélyt. Ezért a vállalkozás az én nevemen létezik, de remélem nem sokáig. Ebben a pillanatban és az érvényes adófizetési, betegbiztosítási feltételek közepette egy család nem élne meg belőle. Egy fiatal lány számára megfelelő lehet, ha nem kell majd magam után is adóznom. És természetesen a vásárlóerő is fontos. Füleken rossz anyagi helyzetben él az emberek többsége. Talán, ha a több részre szakadt Kovosmalt új vállalkozásai beindulnak, s az ott dolgozók ismét kereshetnek, többen vesznek majd könyvet is. Nem az olvasási kedvükkel van baj, hanem az anyagi lehetőségeik szűkösek. Ezért is jelent veszélyt minden magyarországi könyváremelés, amit várhatóan ront majd egy esetleges forint-korona árfolyamváltozás. Ebből is kiderül, hány igen érzékeny összetevője van a könyvkereskedelemnek. Ma már nem lehet szó könyvterjesztésről, hiszen azt kell kínálnunk, amit keresnek, amit megvesznek, különben felkopik az állunk. Ez viszont nem jelentheti az igényes olvasók kirekesztését. Számukra is kínálnunk kell a szépirodalmat, az elméleti munkákat. De már ez sem az a régi értelemben vett könyvterjesztés. Más kérdés, hogy mivel az értékes irodalom iránt nincs kereskedői bevételeken lemérhető igény, szinte csak különleges elvárásként jelentkezik a dolog a könyvpiacon. A kiadók eleve kisebb példányban adják ki a szépirodalmat, a verseket, a regényeket, ami szinte elveszik, főleg, amikor igen rossz a magyarországi terítés. A hazai kiadók könyveivel talán tudnék mit kezdeni, ha nem szabnának ők is egyre magasabb árakat. Az alacsony példányszám, s az igy megnövekedett előállítási költségek sok vevő számára elérhetetlen árat szülnek. xxx Az óvatosság nem vállalkozói erény, még a könyvkereskedő szakmában sem. Eltökéltség, elszánás és bevallott küldetéstudat is kellett Ullmann Istvánnak és feleségének mindahhoz, amit a rozsnyói Krajcár üzletükben körültekintve láthat az ember. A faragott polcok, a vörösréz borítású pult, a népi kerámiák a megszokottól eltérő kereskedői igényességről tanúskodnak. - Évekig kellett néznünk, hogy az állami könyvesbolt milyen könyveket tart raktáron. Ott aztán csak azt kapott a vevő, amit kínáltak. Nekem nincs nagy raktárkészletem, mert nem engedhetem meg magamnak az eladhatatlan könyvek felhalmozását. Ha valaki bármilyen kívánsággal megkeresi boltunkat, egy héten belül igyekszünk megszerezni a kért könyvet. Hetente járunk Budapestre. Létrehoztunk a keleti magyarlakta régiókban egy lapterjesztői hálózatot, amit elég költségesen és minimális haszonnal működtetünk. Fontosnak tartjuk a magyarországi lapok terjesztését, mivel az állami cégeken és a Prágában rekedt Magyar Kultúrán keresztül ez már lehetetlen. Nagyon sokan igénylik ezt a szolgáltatást, ami elsősorban rengeteg energiát vesz el tőlünk. Hetente saját járművel szállítjuk Budapestről Rozsnyóra, majd innen közvetlenül Nagykaposíg a magyar lapokat. Ebben sokkal több van, mint a puszta vállalkozás. Több olyan kiválóan szerkesztett és nyelvezeten írt hetilap van. amelyen keresztül nyelvi kultúrát is terjesztünk. Ezért is sért, ha az újságírók fanyalognak az árusított könyveink, lapjaink láttán. Kevesen tudatosítják, hogy a Révai Nagylexikontól kezdve Esterházy Péter regényéig az értékes könyvek kínálatát a szerintük ,,szennyirodalomnak" mondott kiadványok teszik lehetővé. A magyar és a világirodalom minden újonnan megjelenő alapművét igyekszem megszerezni, mert erre minden generáció igényt tart. Viszont mai avantgard szerzőket csak külön kívánságra hozok be, ellenkező esetben a pénzem hónapokig fekszik majd benne. Márpedig a mi vállalkozásunk igen kicsiny tőkéjét forgatnunk kell. Igen észnél kell lennünk, hogy legalább egyetlen bérnyi hasznot havonta megtermeljen a vállalkozás. Ha mellette nem faragnék, amit maga az üzletünk is bizonyít, bizony nem csinálhatnánk az egészet. Szerdán hajnali háromkor indulok el Budapestre, éjjelre visszaérkezem. Utána vám, elosztás, hogy korán reggel már indulhassak a Bodrogközbe és az Ungvidékre. Nemcsak a hálózathoz tartozó terjesztők, de sok újságárus is tőlem kapja a magyarországi lapokat. Ezt bizony kemény munkával, állandó odafigyeléssel lehetett csak megteremteni. Kicsit sért, ha az önmagukat igényes olvasóknak tartó hazai értelmiségiek közül többen is megjegyzéseket tesznek. Szerintük kiszolgáljuk az alpári ízlést, szennyirodalmat kínálunk. Igen, de másképpen el nem tudom adni az értékes irodalmat, na és a hazai magyar könyveket. Ez egy külön fejezet. A kiadóink közül egyik sem gondol arra, hogy eltartsa a jó íróit, költőit valamilyen szórakoztató, könnyedebb lektűrrel. Olyan ez, mintha mindent a hazai könyvkereskedőknek kellene fedezniük. Jó, igaz: adnak árrést, de a könyvet ezen a magas áron nekünk kell eladni. Igy ezekből három-négy könyvet vesznek meg. Ha a kiadók törődnének az árképzéssel, s maguk igyekeznének a nagyobb költségeket népszerű, szórakoztató könyvekkel csökkenteni, nekünk is könnyebb lenne a dolgunk. xxx Van akit zavar a szórakoztató irodalom, van akit nem, mégha egyikük sem olvassa a kórház-regényeket, a szerelmes irodalmat, az erotikus műveket. A könyvkereskedőt nem zavarhatja a vélemények sokszínűsége. Közülük sokan több-kevesebb elhivatottsággal, kimunkálatlan vagy kimunkált magyarságtudattal, de mégiscsak a jövedelmezőséget tartják meghatározónak. Legalább átlagos létszükségleteket biztosító nyereség nélkül nincs értelme a még oly nagy világmegváltó küldetéstudatnak sem. Ez nem szemérem vagy erkölcs kérdése. Ez a piac - a könyvpiac - törvénye. Mindezek mellett is világosan látszik: a vásárlók különböző igényeit is ki lehet elégíteni, ha a kereskedő törődik vállalkozásával. Magára hagyottan. A magyarországi kiadók többségének a közelébe sem juthatnak, mert ott a terjesztés labirintusában kell botorkálniuk. Igazából a kiadók teremtette kínálatnak csak a töredékét tudják behozni Szlovákiába. A dél-szlovákiai könyvkereskedők üzleteiben ugyanazt vásárolhatjuk meg, mint Soprontól Nyíregyházáig. Még a két-három éve igényes választékot kínáló ottani üzletek is átalakultak, amolyan „könyvbutikokká", ahol az ajándéknak való enciklopédiák mellett csak a szórakoztató lektűrt találjuk. Ezt találja a szlovákiai könyvkereskedő is, hacsak nem annyira ügyes, hogy közvetlenül a kiadókkal szerződjön. Ráadásul sokkal jobban jár, de a nagyobb haszonnal együtt több időt, energiát kell befektetnie. Hazai kiadóink egymást és a kereskedőinket lesik. Nem hozták létre vállalkozásuk fórumát. Nem ismerik adottságaikat, lehetőségeiket és egymást sem tekintik méltánylandó partnemek. Marakodnak az egyre gyérebb állami támogatáson. Ujjal mutogatnak a nem létező könyvpiaccal és a magyarországi terjesztői feketelyukakkal birkózó kereskedőkre. Mi lesz ebből egy forint-korona árfolyamváltozás után? Nem tudhatjuk. Ma vannak kiadóink és könyvkereskedőink. Magányosak és magánosok. DUSZA ISTVÁN TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § M. S. jeligére: Olvasónk panasza, egyúttal kérdése a következő: Még 1991-ben ráíratta kertjének egy részét a fiára, s erről a helyi hivatal igazolást is adott. Annak idején, vagyis az 1991es év

i jövedelemadó-bevalláskor az illetékes adóhivatalban el is fogadták ezt az igazolsát, nem emeltek semmiféle kifogást sem ezzel a papírral, sem pedig az adóbevallással kapcsolatban. Olvasónk fia és jómaga is annak rendje és módja szerint befizette a kivetett adót, és azt gondolta, minden rendben van. Az idei adóbevalláskor tette szóvá az adóhivatal embere, hogy nem kizárt, gond lesz a tavalyelőtti papírokkal, és lehetséges, hogy utólagosan nem ismerik majd el a kert átíratásáról szóló igazolást. Olvasónk törvénytisztelő, azt írja, ha nincs más mód, és utólagosan kivetnek rá valamilyen bírságot is netán vagy adót, megfizeti, de nem érti, miért volt jó az egyik hivatalnoknak és esetleg miért nem az a másiknak ugyanaz az igazolás. - Olvasónk nyugodjon meg, adót nem fizettethet meg vele már egyetlen adóhivatal sem, mert neki abból a kertrészből, amit a fiára ruházott rá, nem volt semmilyen jövedelme, a fia pedig a saját jövedelme alapján befizette az akkor kiszámított adót. Kérdezőnk esetleg védekezhet azzal is, hogy két ember is köthet egymással szerződést, kiadhatja valaminek a kertjének a felét, mondjuk havi 200 koronás haszonbér fejében, de jövedelemadót nem a kert kiadója fizet majd belőle. Az fizeti a bevételből kiszámított adót, aki az adott részbentermettárutértékesítette, és az e tevékenységről származó évi jövedelme meghaladja a 6000 koronát. SZÉP BÉLA írja: „Én is a kisvállalkozók sorába tartozom, de még a mai napig nem tudtam senkitől egyértelmű választ kapni az útadóval kapcsolatban. A gépkocsim, amivel áruért járok, nem szerepel a vállalkozásom állóeszközei között, és nem is szeretném oda besorolni. Arra lennék kíváncsi, hogy jogomban áll-e a szállítással kapcsolatos költségek leszámolása, amennyiben nincs kifizetve az útadóm. - Ajánlom, hogy fizesse be az útadót, hiszen az ön szállítási költségei minden bizonnyal jóval meghaladják az útadó összegét. Az útadó befizetése nélkül a gépkocsit nem használhatja vállalkozói célokra, tekintet nélküi arra, hogy gépkocsiját besorolja-e az állóeszközök sorába, vagy sem. Hangsúlyozom, amennyiben autóját vállalkozásra használja, Tizeti az útadót. BÁTORKESZI jeligére: Olvasónk munkaviszonyban van, és a kertjében megtermelt zöldségfélét felvásárlónál értékesíti. A következő kérdésekre várja a választ: 1. A munka mellett való kertészkedéshez kell e vállalkozói engedély? - Válaszom rövid lesz: Nem kell! 2. A zöldség értékesítéséből származó bevételből miképpen adózom majd? - Amennyiben évi bevétele - ha úgy tetszik jövedelme - meghaladja a 6000 koronát, a Tt. 286-os számú törvénye, illetve ennek 626-os számú módosítása szerint adózik. 3. Az így szerzett jövedelemből kell biztosítást fizetnem? Ha igen, mennyit! - Fizet biztosítást ebből a jövedelemből is, mégpedig az ön számítása szerint várható tiszta bevételből kiszámított kivetési alap 46+1 százalékát. MOLNÁR ROZÁLIA ÍRÓ A XXI, SZÁZADBAN KÖNYVTÁROSOK TALÁLKOZÓJA Március végén Rozsnyón találkoznak mindazok, akiknek valamilyen formában hivatásuk vagy szívügyük a szlovákiai magyar könyvtárosság. A Csemadok égisze alatt működő Irodalom- és Könyvbarátok Társasága rendezi közösen a helyi Csemadok-választmánnyal és a járási könyvtárral, s szándékaik szerint a hazai magyar könyvtárosokat, könyvbarátokat, valamint könyvterjesztőket várják a kétnapos rendezvényre. A találkozó céljairól, műsoráról a társaság titkárát, Rédli Margit szakelőadót kérdeztük. -A meghívó szerint gazdag műsor várja az érdeklődőket március 26-27-én Rozsnyón, a történelmi városháza nagytermében. Megtudhatnánk részletesebben, kik és miről fognak előadni? - Mindenképpen felhívnám a figyelmet a bevezető előadásra, amelyet a jeles magyarországi irodalomnépszerűsítő fog tartani. Szente Ferenc arról beszél majd, hogyan, milyen módszerekkel dolgoznak Magyarországon, s milyen eredményeket értek el az olvasókörök, olvasótáborok megszervezésével. Fontosnak tartjuk ezeknek a formáknak a megismertetését, mert nálunk is igencsak szükség volna az olvasóvá nevelés erőteljesebb megszervezésére. A pénteki műsorba iktattuk be Hodossy Dezsőnek az előadását a szlovákiai magyar könyvtárügyről. 0 a dunaszerdahelyi járási könyvtár igazgatója, s kitűnően ismeri a kérdés gyakorlati problémáit is. Szót kapnak még más könyvtárak működésével foglalkozó előadók, így megismerkedhetünk majd a rozsnyói járási könyvtár zenei részlegének tevékenységével, Végh László pedig a központi Bibliotheca Hungarica eddigi eredményeit ismerteti. Természetesen beszámolót hallhatunk a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum munkájáról is. A szlovákiai magyar könyvészet helyzetét és perspektíváit Szőke József történész taglalja, Ozsvald Árpád költő pedig érdekesnek ígérkező előadást tart a könyv és a könyvkiadás kultúrtörténetéből. Jómagam a hazai irodalomnépszerüsítés gondjairól és eredményeiről szólok majd néhány szót. -A szakmai előadásokon kívül irodalmi témákra is sort kerít a rendezvény, melynek - úgy tudom - magyarországi íróvendége is lesz. - Biztosan Jókai Annára gondolsz. Valóban meghívtuk a kiváló írónőt, s nagyon érdekes témával jön Rozsnyóra. Arról fog ugyanis beszélni, milyen az író közérzete a század végén, s milyen feladatok várnak rá a XXI. században. A résztvevők meghallgathatják azonkívül Tőzsér Árpád tanulmányát a szlovákiai magyar irodalomtörténet megírásának problémáiról, s Cseiényi László mórlegeléseit a szlovákiai magyar kortárs irodalom helyzetéről. Látható tehát, hogy nem kizárólag szakmai témákat kerestünk, hanem annál szélesebb, valóban az irodalombarát érdeklődők számára csábító kínálatot terveztünk. - Tudomásom szerint ez az első ilyen jellegű találkozójuk a szlovákiai magyar könyvtárosoknak. - Fábián Judit rozsnyói Csemadok-titkár, aki maga is könyvtáros, fölismerte a probléma súlyát, s vele fogtunk össze innen Pozsonyból, hogy egyfajta továbbképzést indítsunk meg gyakorlati, elméleti és módszertani vonalon. Számítunk arra, hogy Szente Ferenc segítségével rákapcsolódunk a magyarországi mozgalmakra, hiszen megmutatkozott, hogy nálunk ez a szakma nehezen tud társasággá szerveződni, mivel nem látványos és nem is produktív. -Éppen ezért hogyan képzelhető el az irodalom- és könyvbarátok társaságának jövője? - Mozgalommá kell tenni, a társaság pedig szakelőadói szinten működtesse az embereket. Népszerűek voltak egykor a vetélkedők, ezt is föl lehet újítani. Szeretnék beindítani egy rendszeres kiadványtájékoztatót, egyféle katalógust a nálunk megjelenő könyvekből, amellyel terjesztők, iskolák, író-olvasó találkozók szervezői dolgozhatnának. (brogyányi)