Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám, csütörtök

1993. MÁRCIUS 18. zÚJSZÓ* MOZAIK HOLNAP: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A JÓKAI SZÍNHÁZBAN Madách Imre remekmüvének, Az ember tragédiájának bemutatójára készül a Jókai Színház. Az emberiség örök kérdéseit átfogó, az emberi lét és cselekvés értelmét vitató nagy mű ezúttal Beke Sándor átdolgozásában és rendezésében kerül színre. Az előadásban részt vesz a színház egész társulata és nagyszámú statisztéria is. A legfőbb szerepekben Dráfi Mátyási (Az Úr), Boráros Imrét (Lucifer), Boldoghy Olivért és Bajcsi Lajosi (Ádám), valamint a pozsonyi színművészeti főiskola végzős hallgatóját, Dósa Zsuzsát (Éva) láthatja a közönség. A társalkotók közül egyik legnehezebb feladat Székely L ászló díszlettervezőnek jutott. - Hogyan sikerült létrehoznia a színpadon egy bonyolult, nagyon sokrétű, sok helyszint és kort magába foglaló világot? - kérdeztük a Jászai-díjas, érdemes művésztől. - Olyan közeget kellett kitalálni, amely magában foglalja egy kicsit a 21. század világát is, de a mai embernek a színpadról és a színházról alkotott véleményét is. A mű dramaturgiai mondanivalóját úgy próbáltam erősíteni, hogy játékteret, és nem díszletet terveztem. Ez a játéktér a maga áttörtségével, levegösségével, többrétűségével, szimultanitásával (amely alatt a több szintet és a mélységi differenciákat értem) egy nagy egységet ad, amelyen belül bonyolódnak az egyes képek. Használtam a forgószínpad adottságait, melyre ráépül egy áttört, plexi fallal beborított konstrukció, ez alkalmas arra, hogy az egyes szinteket elválassza egymástól és megteremtse a kint és a bent érzetét is. A tervezés időszakában elég sok variációt készítettem, míg eljutottam odáig, hogy ennek a színpadi műnek az egyes képeit egy-egy jellegzetes színpadi elemmel, „térbosszantóval" jellemeztem. Most is, mint minden tervezésemben, a mű eszmeiségét szerettem volna képzőművészetileg megfogalmazni. Az ember tragédiájának jelmezeit Székely László tanítványa, a Képzőművészeti Főiskola másodéves hallgatója, Federits Zsófia tervezte. A darab színrevitelében jelentős szerepe volt még Tarján Tamás dramaturgnak, Vukán György zeneszerzőnek, Zsákovics László zenei szerkesztőnek, Szögi Csaba koreográfusnak és Takáts Ernődnek, a rendező munkatársának. A Tragédia bemutatóját március 19-én este 7 órai kezdettel tartják a Jókai Színházban. Szén-y TUZ VOLT GÖMÖRHORKÁN (Munkatársunktól) - Az elmúlt vasárnap tűzvészre ébredt a Sajó-parti község. Szerencsére nem a lakóházak égtek, hanem a volt cellulóz- és papírgyár már felszámolás alatt álló, lebontásra ítélt része. A Slovenský východ kerületi napilap - bizonyára rendőrségi jelentésekből meritve - szerdai tudósításában 2,5 millió koronára becsüli az anyagi kárt. Mi tegnap az üzem felszámolási biztosától, Jančovič Istvántól megtudtuk: a tűz okozta károk felmérése még tart. Ö úgy látja, a valódi anyagi veszteség értéke 0,5-1 millió korona lesz, nem több. • Mi minden vált a lángok martalékává? - Egy lebontás alatt álló régi épület, ezenkívül átterjedt a tűz a gépalkatrész- és huzalraktárra, valamint a kiselejtezésre váró gépek lerakatára és egy ideiglenes irodahelyiségre is. • Mi okozta a tüzet? - Mint mondtam, folynak a bontási munkák, s néhol lángvágóra is szükség van. Több mint valószínű, hogy valahol leesett egy felhevült fémdarab, majd órák múltán lángra lobbant töle a lerakódott cellulózpor, illetve az ottani hulladék. A gyár halálra ítélt üzemének pusztulását tehát a tűzvész meggyorsította. Még jó, hogy a vörös kakas békén hagyta a régi cellulózgyár újabb részlegét, amelyet tavaly óta önálló gazdasági egységként működtet a Mölnlycke cég. (g-f) LHÍVÁS A Csallóközi Falvak és Városok Társulása március 12-én levélben fordult a városok és községek polgármestereihez, képviselőihez, önkormányzataihoz. A levél tartalmazza a CSFVT Felhívását a Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási felosztásával kapcsolatban. Felkéri a címzetteket, hassanak oda, hogy a szlovákiai magyar nemzeti közösség jövőjére közvetlen kihatású Felhívást lakóhelyük képviselői-testülete április 8-ig tárgyalja meg és határozatban támogassa. A felhívás teljes szövege a következő: fokú közigazgatási szervek csupán azokat a feladatokat látják el, amelyek alacsonyabb közigazgatási szinteken jó hatékonysággal nem biztosíthatók). 3. a területi és közigazgatási egységek intézményrendszere legyen azonos Szlovákia egész területén (kompatibilitás elve), 4. figyelembe veszik a községek regionális társulásainak valós létét és akaratát, 5. rňinden esetben tiszteletben tartják a hovatartozás ügyében rendezett helyi illetve regionális népszavazás eredményeit, 6. elismerik .a történelmi, kulturális, etnikai és nyelvi sajátosságokat, 7. a területi és közigazgatási felosztás nem valósulhat meg a szám szerint kisebbségben lévő nemzeti közösségek kárára, 8. az etnikailag és nyelvileg behatárolható területek létrehozásánál három arányossági határt állapít meg: többségi terület, kisebbségi terület és szórványterület, 9. tiszteletben tartják az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201-es ajánlatát, különös tekintettel az ajánlás 11. cikkelyében megfogalmazott elvekre: azokban a körzetekben, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többségben élnek, jogosultak területi önkormányzatokat vagy autonóm szerveket alakítani, illetve speciális státust nyerni (önkormányzati autonómia vagy közigaz-, gatási autonómia), 10. figyelembe veszik, hogy például a magyar nemzeti közösség mindmáig megőrizte az önálló politikai struktúra kialakításának a képességét, társadalmi és demográfiai vitalitását és eredeti településszerkezetét. + + + A CSFVT kéri, hogy a támogató határozatokat április 15-éig küldjék meg a következő címre: Združenie miest a obcí Žitného ostrova, Mestský úrad, Hlavná 50/16, 929 01 Dunajská Streda. Az a magyarlakta Dél-Szlovákia területi és közigazgatási felosztására ur -••y.-'v . '•v -v. f V ,y'

J Magyarok Szlovákiában az 1991-es népszámlálás alapján > 50 % 20%—50% 10%-20% * vagy >1000 fő ) ) A területi és közigazgatási tervvel kapcsolatban kezdeményezni fogjuk, hogy az eddigi javaslatokkal és a területi önkormányzatokról, valamint a személyi autonómiáról szóló javaslatunkkal összhangban ez a terv messzemenően vegye figyelembe a természetes tájegységek határait és a nemzeti közösségek kulturális és nyelvi érdekeit, különösen a többségi, kisebbségi és szórványterületekre. Ezt a javaslatot támogatja a Csallóközi Városok és Falvak Társulása is, melyhez több mint 100 község tartozik APROPÓ BUJOSDI Roppant kellemetlen helyzetbe került tegnap a szlovák parlament elnöke. Az interpellációk sorolása közben ugyanis az történt, hogy a szlovák kormányfő szót kért - és rendreutasították: várja ki a sorát. Vladimír Mečiar erre fogta magát, és elhagyta az üléstermet. Ivan Gašparovič, a parlament elnöke hiába ment utána, nem tudta őt visszacsalogatni. Még azzal sem, hogy azonnal szót kap - ha visszajön. Mečiar legyintett, és távozott a „frontvonalról"; a parlament elnöke pedig követte őt. Látni kell, hogy Vladimír Mečiar tegnap is a parlamenti választások előtt bevált taktikáját próbálta alkalmazni. Hiszen ő volt az, aki a különféle válságos helyzetekben el-elbújócskázott a saját kormánya és a sajtó elől. 1990 őszén Anton András leváltását követelte - egy darabig - hiába, így mindaddig elbújdosott, amíg csak az érintett politikai erők jóvá nem hagyták az akkori belügyminiszter menesztését. Eredményesnek bizonyult ez a taktika a két évvel ezelőtti leváltását megelőző időszakban is, amikor - beteg szívére panaszkodva - befeküdt a kórházba. Később adott interjúiból kiderült, hogy betegszívű kormányfőnk naponta akár több tonnányi súlyzót is képes megmozgatni a kormányfői irodájához tartozó fitcentrumban. A legnagyobb eredményt bújócskázásával akkor érte el, amikor 1991 februárjában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen csúcsszervének üléséről kivonulva, fél órán belül megalapította a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat - amelyhez a CSKP oly sok egykori tagja csatlakozott, hogy ma már nyíltan azt rebesgetik; akinek nem volt pártigazolványa, az a DSZM-ben nem is remélhet funkciót vagy megbízatást. Tény, hogy a tegnapi kivonulását követően a szlovák kormányfő kéthárom óra elteltével jobb belátásra tért. A parlament elnöke nyilván megmagyarázta neki, hogy itt nem követheti korábbi taktikáját; a 150 tagot számláló parlamentből nem távozhat azzal, hogy a DSZM Mečiar-hú tagjaiból (megközelítőleg 65-70 képviselőből) új és alkotmányos parlamentet alakít. És a kor-" mányfő talán arról is meggyőződött, hogy a politikai partizánkodás időszaka - épp az általa elfogadtatott alkotmánnyal - végleg lezárult. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM KIS ORSZÁG - KIS CSODA Igénytelenségre vagyunk kárhoztatva, így már annak is örülünk, hogy nem a legszervilisebb államfő-jelöltet választották köztársasági elnökké. És az is (egyelőre még csak előlegzett) ok az örömre, hogy úgy halljuk, nem Roman Zelenayt tisztelhetjük az elkövetkező hónapokban külügyminiszterként, hanem Jozef Moravčíkot, aki mégiscsak úriember. (Márai Sándor úriember-definíciója: gentleman az, aki csak azt hajlandó csinálni, amihez ért). És most további halvány remény van arra, megint örülhetünk majd annak, hogy a miniszterelnök nem a lehető legrosszabb megoldást választja a Jozef Černák várható lemondásával megüresedett ipari miniszteri tisztség betöltésénél. Elméletileg, de valóban csak elméletileg, még mindig van némi esély arra, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom peresztrojkás szocializmussal kacérkodó csapatából az a politikus kerül az ipari tárca élére, aki nemcsak szereti a közgazdaságtant, hanem ért is hozzá. Rudolf Filkus részesíthetne bennünket ebben a mérsékelt örömben. Persze, valóban csodának kellene történnie mind a DSZM vezetésében, mind a miniszterelnökségen, hogy ez a játszi remény valóra váljon. Eltűnődik az ember, vajon milyen meggondolástól vezérelve próbálta a kormány elnöke a bécsi nagykövetségre „elpasszolni" egyetlen valamirevaló közgazdászát, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy arathat Szlovákiában bármilyen elsöprő győzelmet egy párt, a gazdaság helyrehozása nélkül minden politikai diadal kudarccá változik. Kudarccá még konszolidált országban is rövid 4 év alatt. Nálunk pedig csak hónapokkal mérik ezt az időt. A győzelmes párt agitációját szemlélve, ígéreteit figyelve valószínűsíthető, hogy Filkus professzornak a tulajdonláshoz fűződő viszonya miatt romlott meg a közte és a miniszterelnök közötti kapcsolat. Azért jelölték nagykövetnek Bécsbe, mert van egy bűne: híve a gyors és következetes privatizálásnak. Ezen belül a vagyonjegyes privatizálást sem tartja elvetendő módszernek. Ez a felfogás egyáltalán nem egyeztethető össze az összes folyamat kézi vezérléséért, a minisztériumok szerepének megtartásáért lelkesedők, pontosabban: a központi irányítás konzerválásában érdekelt DSZM-vezetők és holdudvaruk törekvéseivel. Két hónap alatt kiderült, hogy Szlovákia jelenlegi vezető garnitúrája nem készült fel az ország kettészakadásával járó megrázkódtatások kezelésére. Politikai meggondolásból hallani sem akarnak a realitások figyelembe vételéről, és valamilyen csodában bízva foggal-körömmel tartani akarják a korona árfolyamát. Valóban, nem nagy dicsőség, hogy az önállósulást követő második hónap végén a Nemzetközi Valutaalap bizottsága előtt ki kellett jönni a farbával; kénytelenek voltak beismerni pénzügyi szakembereink, hogy azt sem tudják, hányadán áll ez az ország, milyen vagyonnal rendelkezik. Nem csoda, hogy azt tették, amit tettek: mereven elzárkóztak a korona leértékelése elől. Filkus professzor tisztában van Szlovákia gazdaságának teljesítőképességével, elfogultság nélkül képes számbavenni, milyen szlovákiai gazdasági akcióra milyen reakció várható el Csehország részéről. Tudja például, hogy Csehország ipari termelésének 15 százalékát „exportálta" a föderáció idején Szlovákiába, viszont Szlovákia ipari produkciójának teljes 30 százaléka talált vevőre Csehországban. Ki tudja számítani, mi következik ebből az önállósult Szlovákia számára. Neki lenne mersze arra összpontosítani az erőt, aminek a gazdaságban van jövője. Mečiar közgazdászai viszont a csődbejutott vállalatok mentőangyalainak szerepében szeretnének tetszelegni, bizonyítva, hogy megmentették a munkahelyeket. Ezek miatt a differenciák miatt szerette volna Mečiar Bécsbe küldeni Filkus professzort. De Pozsonyban rrjaradt, és - ahogy maga mondta - „szabadúszó" közgazdaként figyeli a fejleményeket. A Szlovák Nemzeti Párt vezetése valamikor lapzárta táján dönt, és elválik, valóban megüresedik-e az ipari miniszteri poszt. A miniszterelnök udvartartásában nagy most a nyüzsgés. Félő, senkinek még csak az eszébe se jut, hogy a mozgalomban van egy személyiség, aki a Márai-definícíó szerint talpig úriember. Amíg valamelyik csinyovnyik el nem fogadja a miniszteri széket, reménykedem, hátha csoda történik. Persze, nem tudni, hajlandó lenne-e vállalni a professzor a csődtömeg gondozását. TÓTH MIHÁLY A Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási felosztása és až államigazgatás szervezeti rendszere változtatásának szükségességéről már a legutóbbi kommunális választások óta sok szó esett. A helyi önkormányzatoknak (működésük több mint kétéves időszaka alatt szerzett tapasztalatok alapján mondva) nagy csalódást okozott, hogy nem bocsátottak nyilvános vitára semmilyen hivatalos törvénytervezetet az új területi és közigazgatási felosztásról, amely egyben elősegítené az államigazgatás rendszerének illetve a városok és községek önkormányzatai szükséges magasfokú függetlenségének ésszerű összekapcsolását. .A Csallóközi Falvak és Városok Társulása ezért felhívással fordul a községi (városi) képviselőtestületekhez, hogy soron kívüli ülésen nyilvánítsák ki saját álláspontjukat a köztársaság törvénybe iktatott új területi ós közigazgatási felosztását előmozdítandó. A Csallóközi Régió polgármesterei és főpolgármesterei azon a véleményen vannak, hogy Szlovákia új területi és közigazgatási elrendezése során a történelmi és geográfiai feltételekből kell kiindulni, továbbá az etnográfiai viszonyokból és a demográfiai fejlődésből, különös tekintettel az évtizedek, sőt évszázadok folyamán kialakult társadalmi, gazdasági és kulturális központok fontosságára, és nem utolsósorban, hogy a területi és közigazgatási felosztás elősegítse a döntéshozatal folyamatának emberközelbe (a legalacsonyabb fokozatú irányítási szintre) kerülését. A CSFVT továbbá követeli, hogy Szlovákia új területi és közigazgatási felosztása során olyan alapelveket érvényesítsenek, amelyek 1. természetes területi egységnek tekintik a valóságos gazdasági, társadalmi, kulturális és közlekedési gócok körül kialakult egységeket, 2. az önkormányzatok illetékességének általánossá tételéből indulnak ki és a közigazgatást a szubszidiaritás követelményének megfelelően rendezik (a legfelsőbb