Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám, csütörtök

1993. MÁRCIUS 18. zÚJSZÓ* MOZAIK HOLNAP: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A JÓKAI SZÍNHÁZBAN Madách Imre remekmüvének, Az ember tragédiájának bemutatójára készül a Jókai Színház. Az emberi­ség örök kérdéseit átfogó, az emberi lét és cselekvés értelmét vitató nagy mű ezúttal Beke Sándor átdolgozá­sában és rendezésében kerül szín­re. Az előadásban részt vesz a szín­ház egész társulata és nagyszámú statisztéria is. A legfőbb szerepek­ben Dráfi Mátyási (Az Úr), Boráros Imrét (Lucifer), Boldoghy Olivért és Bajcsi Lajosi (Ádám), valamint a po­zsonyi színművészeti főiskola vég­zős hallgatóját, Dósa Zsuzsát (Éva) láthatja a közönség. A társalkotók közül egyik legne­hezebb feladat Székely L ászló dísz­lettervezőnek jutott. - Hogyan sikerült létrehoznia a színpadon egy bonyolult, nagyon sokrétű, sok helyszint és kort magá­ba foglaló világot? - kérdeztük a Já­szai-díjas, érdemes művésztől. - Olyan közeget kellett kitalálni, amely magában foglalja egy kicsit a 21. század világát is, de a mai embernek a színpadról és a szín­házról alkotott véleményét is. A mű dramaturgiai mondanivalóját úgy próbáltam erősíteni, hogy játékteret, és nem díszletet terveztem. Ez a já­téktér a maga áttörtségével, leve­gösségével, többrétűségével, szi­multanitásával (amely alatt a több szintet és a mélységi differenciákat értem) egy nagy egységet ad, ame­lyen belül bonyolódnak az egyes képek. Használtam a forgószínpad adottságait, melyre ráépül egy áttört, plexi fallal beborított konstrukció, ez alkalmas arra, hogy az egyes szinte­ket elválassza egymástól és megte­remtse a kint és a bent érzetét is. A tervezés időszakában elég sok variációt készítettem, míg eljutottam odáig, hogy ennek a színpadi műnek az egyes képeit egy-egy jellegzetes színpadi elemmel, „térbosszantó­val" jellemeztem. Most is, mint min­den tervezésemben, a mű eszmei­ségét szerettem volna képzőművé­szetileg megfogalmazni. Az ember tragédiájának jelmezeit Székely László tanítványa, a Képző­művészeti Főiskola másodéves hall­gatója, Federits Zsófia tervezte. A darab színrevitelében jelentős szerepe volt még Tarján Tamás dra­maturgnak, Vukán György zene­szerzőnek, Zsákovics László zenei szerkesztőnek, Szögi Csaba kore­ográfusnak és Takáts Ernődnek, a rendező munkatársának. A Tragédia bemutatóját március 19-én este 7 órai kezdettel tartják a Jókai Színházban. Szén-y TUZ VOLT GÖMÖRHORKÁN (Munkatársunktól) - Az elmúlt va­sárnap tűzvészre ébredt a Sajó-parti község. Szerencsére nem a lakóhá­zak égtek, hanem a volt cellulóz- és papírgyár már felszámolás alatt álló, lebontásra ítélt része. A Slovenský východ kerületi napilap - bizonyára rendőrségi jelentésekből meritve - szerdai tudósításában 2,5 millió koronára becsüli az anyagi kárt. Mi tegnap az üzem felszámolási bizto­sától, Jančovič Istvántól megtud­tuk: a tűz okozta károk felmérése még tart. Ö úgy látja, a valódi anyagi veszteség értéke 0,5-1 millió korona lesz, nem több. • Mi minden vált a lángok mar­talékává? - Egy lebontás alatt álló régi épü­let, ezenkívül átterjedt a tűz a gépal­katrész- és huzalraktárra, valamint a kiselejtezésre váró gépek leraka­tára és egy ideiglenes irodahelyi­ségre is. • Mi okozta a tüzet? - Mint mondtam, folynak a bontá­si munkák, s néhol lángvágóra is szükség van. Több mint valószínű, hogy valahol leesett egy felhevült fémdarab, majd órák múltán lángra lobbant töle a lerakódott cellulózpor, illetve az ottani hulladék. A gyár halálra ítélt üzemének pusztulását tehát a tűzvész meg­gyorsította. Még jó, hogy a vörös kakas békén hagyta a régi cellulóz­gyár újabb részlegét, amelyet tavaly óta önálló gazdasági egységként működtet a Mölnlycke cég. (g-f) LHÍVÁS A Csallóközi Falvak és Városok Társulása március 12-én levélben fordult a városok és községek polgármestereihez, képviselőihez, önkormányzataihoz. A levél tartalmazza a CSFVT Felhívását a Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási felosztásával kapcsolatban. Felkéri a címzetteket, hassanak oda, hogy a szlovákiai magyar nemzeti közösség jövőjére közvetlen kihatású Felhívást lakóhelyük képviselői-testülete április 8-ig tárgyalja meg és határozatban támogassa. A felhívás teljes szövege a következő: fokú közigazgatási szervek csupán azokat a feladatokat látják el, amelyek alacsonyabb közigazgatási szinteken jó hatékonysággal nem biztosíthatók). 3. a területi és közigazgatási egységek intézményrend­szere legyen azonos Szlovákia egész területén (kompa­tibilitás elve), 4. figyelembe veszik a községek regionális társulásainak valós létét és akaratát, 5. rňinden esetben tiszteletben tartják a hovatartozás ügyében rendezett helyi illetve regionális népszavazás eredményeit, 6. elismerik .a történelmi, kulturális, etnikai és nyelvi sajátosságokat, 7. a területi és közigazgatási felosztás nem valósulhat meg a szám szerint kisebbségben lévő nemzeti közös­ségek kárára, 8. az etnikailag és nyelvileg behatárolható területek létrehozásánál három arányossági határt állapít meg: többségi terület, kisebbségi terület és szórványterület, 9. tiszteletben tartják az Európa Tanács Parlamenti Köz­gyűlése 1201-es ajánlatát, különös tekintettel az ajánlás 11. cikkelyében megfogalmazott elvekre: azokban a kör­zetekben, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó szemé­lyek többségben élnek, jogosultak területi önkormányza­tokat vagy autonóm szerveket alakítani, illetve speciális státust nyerni (önkormányzati autonómia vagy közigaz-, gatási autonómia), 10. figyelembe veszik, hogy például a magyar nemzeti közösség mindmáig megőrizte az önálló politikai struktú­ra kialakításának a képességét, társadalmi és demográ­fiai vitalitását és eredeti településszerkezetét. + + + A CSFVT kéri, hogy a támogató határozatokat április 15-éig küldjék meg a következő címre: Zdru­ženie miest a obcí Žitného ostrova, Mestský úrad, Hlavná 50/16, 929 01 Dunajská Streda. Az a magyarlakta Dél-Szlovákia területi és közigazgatási felosztására ur -••y.-'v . '•v -v. f V ,y' J Magyarok Szlovákiában az 1991-es népszámlálás alapján > 50 % 20%—50% 10%-20% * vagy >1000 fő ) ) A területi és közigazgatási tervvel kapcsolatban kezdeményezni fogjuk, hogy az eddigi javaslatokkal és a területi önkormányzatok­ról, valamint a személyi autonómiáról szóló javaslatunkkal össz­hangban ez a terv messzemenően vegye figyelembe a természe­tes tájegységek határait és a nemzeti közösségek kulturális és nyelvi érdekeit, különösen a többségi, kisebbségi és szórványterü­letekre. Ezt a javaslatot támogatja a Csallóközi Városok és Falvak Társulá­sa is, melyhez több mint 100 község tartozik APROPÓ BUJOSDI Roppant kellemetlen helyzetbe került tegnap a szlovák parlament elnöke. Az interpellációk sorolása közben ugyanis az történt, hogy a szlovák kormányfő szót kért - és rendreutasították: várja ki a sorát. Vladimír Mečiar erre fogta magát, és elhagyta az üléstermet. Ivan Gašpa­rovič, a parlament elnöke hiába ment utána, nem tudta őt visszacsa­logatni. Még azzal sem, hogy azon­nal szót kap - ha visszajön. Mečiar legyintett, és távozott a „frontvonal­ról"; a parlament elnöke pedig kö­vette őt. Látni kell, hogy Vladimír Mečiar tegnap is a parlamenti választások előtt bevált taktikáját próbálta alkal­mazni. Hiszen ő volt az, aki a külön­féle válságos helyzetekben el-elbú­jócskázott a saját kormánya és a sajtó elől. 1990 őszén Anton And­rás leváltását követelte - egy dara­big - hiába, így mindaddig elbújdo­sott, amíg csak az érintett politikai erők jóvá nem hagyták az akkori belügyminiszter menesztését. Eredményesnek bizonyult ez a taktika a két évvel ezelőtti leváltá­sát megelőző időszakban is, amikor - beteg szívére panaszkodva - be­feküdt a kórházba. Később adott interjúiból kiderült, hogy betegszívű kormányfőnk naponta akár több ton­nányi súlyzót is képes megmozgatni a kormányfői irodájához tartozó fit­centrumban. A legnagyobb eredményt bújócs­kázásával akkor érte el, amikor 1991 februárjában a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen csúcsszervének üléséről kivonulva, fél órán belül megalapí­totta a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat - amelyhez a CSKP oly sok egykori tagja csatlakozott, hogy ma már nyíltan azt rebesgetik; aki­nek nem volt pártigazolványa, az a DSZM-ben nem is remélhet funk­ciót vagy megbízatást. Tény, hogy a tegnapi kivonulását követően a szlovák kormányfő két­három óra elteltével jobb belátásra tért. A parlament elnöke nyilván megmagyarázta neki, hogy itt nem követheti korábbi taktikáját; a 150 tagot számláló parlamentből nem távozhat azzal, hogy a DSZM Me­čiar-hú tagjaiból (megközelítőleg 65-70 képviselőből) új és alkotmá­nyos parlamentet alakít. És a kor-" mányfő talán arról is meggyőződött, hogy a politikai partizánkodás idő­szaka - épp az általa elfogadtatott alkotmánnyal - végleg lezárult. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM KIS ORSZÁG - KIS CSODA Igénytelenségre vagyunk kárhoztatva, így már annak is örülünk, hogy nem a legszervilisebb államfő-jelöltet választották köztársasági elnök­ké. És az is (egyelőre még csak előlegzett) ok az örömre, hogy úgy halljuk, nem Roman Zelenayt tisztelhetjük az elkövetkező hónapokban külügy­miniszterként, hanem Jozef Moravčíkot, aki még­iscsak úriember. (Márai Sándor úriember-definí­ciója: gentleman az, aki csak azt hajlandó csinál­ni, amihez ért). És most további halvány remény van arra, megint örülhetünk majd annak, hogy a miniszterelnök nem a lehető legrosszabb meg­oldást választja a Jozef Černák várható lemondá­sával megüresedett ipari miniszteri tisztség betöl­tésénél. Elméletileg, de valóban csak elméletileg, még mindig van némi esély arra, hogy a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom peresztrojkás szocializmussal kacérkodó csapatából az a politi­kus kerül az ipari tárca élére, aki nemcsak szereti a közgazdaságtant, hanem ért is hozzá. Rudolf Filkus részesíthetne bennünket ebben a mérsékelt örömben. Persze, valóban csodának kellene történnie mind a DSZM vezetésében, mind a miniszterel­nökségen, hogy ez a játszi remény valóra váljon. Eltűnődik az ember, vajon milyen meggondo­lástól vezérelve próbálta a kormány elnöke a bé­csi nagykövetségre „elpasszolni" egyetlen vala­mirevaló közgazdászát, amikor teljesen nyilván­való, hogy arathat Szlovákiában bármilyen elsöp­rő győzelmet egy párt, a gazdaság helyrehozása nélkül minden politikai diadal kudarccá változik. Kudarccá még konszolidált országban is rövid 4 év alatt. Nálunk pedig csak hónapokkal mérik ezt az időt. A győzelmes párt agitációját szemlélve, ígére­teit figyelve valószínűsíthető, hogy Filkus pro­fesszornak a tulajdonláshoz fűződő viszonya miatt romlott meg a közte és a miniszterelnök közötti kapcsolat. Azért jelölték nagykövetnek Bécsbe, mert van egy bűne: híve a gyors és következetes privatizálásnak. Ezen belül a va­gyonjegyes privatizálást sem tartja elvetendő módszernek. Ez a felfogás egyáltalán nem egyeztethető össze az összes folyamat kézi vezérléséért, a minisztériumok szerepének meg­tartásáért lelkesedők, pontosabban: a központi irányítás konzerválásában érdekelt DSZM-veze­tők és holdudvaruk törekvéseivel. Két hónap alatt kiderült, hogy Szlovákia jelen­legi vezető garnitúrája nem készült fel az ország kettészakadásával járó megrázkódtatások keze­lésére. Politikai meggondolásból hallani sem akarnak a realitások figyelembe vételéről, és valamilyen csodában bízva foggal-körömmel tar­tani akarják a korona árfolyamát. Valóban, nem nagy dicsőség, hogy az önállósulást követő má­sodik hónap végén a Nemzetközi Valutaalap bizottsága előtt ki kellett jönni a farbával; kénytelenek voltak beismerni pénzügyi szakem­bereink, hogy azt sem tudják, hányadán áll ez az ország, milyen vagyonnal rendelkezik. Nem cso­da, hogy azt tették, amit tettek: mereven elzár­kóztak a korona leértékelése elől. Filkus professzor tisztában van Szlovákia gaz­daságának teljesítőképességével, elfogultság nélkül képes számbavenni, milyen szlovákiai gazdasági akcióra milyen reakció várható el Csehország részéről. Tudja például, hogy Cseh­ország ipari termelésének 15 százalékát „expor­tálta" a föderáció idején Szlovákiába, viszont Szlovákia ipari produkciójának teljes 30 százalé­ka talált vevőre Csehországban. Ki tudja számí­tani, mi következik ebből az önállósult Szlovákia számára. Neki lenne mersze arra összpontosíta­ni az erőt, aminek a gazdaságban van jövője. Mečiar közgazdászai viszont a csődbejutott válla­latok mentőangyalainak szerepében szeretnének tetszelegni, bizonyítva, hogy megmentették a munkahelyeket. Ezek miatt a differenciák miatt szerette volna Mečiar Bécsbe küldeni Filkus professzort. De Pozsonyban rrjaradt, és - ahogy maga mondta - „szabadúszó" közgazdaként figyeli a fejlemé­nyeket. A Szlovák Nemzeti Párt vezetése valamikor lapzárta táján dönt, és elválik, valóban megüre­sedik-e az ipari miniszteri poszt. A miniszterelnök udvartartásában nagy most a nyüzsgés. Félő, senkinek még csak az eszébe se jut, hogy a mozgalomban van egy személyiség, aki a Má­rai-definícíó szerint talpig úriember. Amíg vala­melyik csinyovnyik el nem fogadja a miniszteri széket, reménykedem, hátha csoda történik. Persze, nem tudni, hajlandó lenne-e vállalni a professzor a csődtömeg gondozását. TÓTH MIHÁLY A Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási fel­osztása és až államigazgatás szervezeti rendszere vál­toztatásának szükségességéről már a legutóbbi kommu­nális választások óta sok szó esett. A helyi önkor­mányzatoknak (működésük több mint kétéves időszaka alatt szerzett tapasztalatok alapján mondva) nagy csaló­dást okozott, hogy nem bocsátottak nyilvános vitára semmilyen hivatalos törvénytervezetet az új területi és közigazgatási felosztásról, amely egyben elősegítené az államigazgatás rendszerének illetve a városok és közsé­gek önkormányzatai szükséges magasfokú függetlensé­gének ésszerű összekapcsolását. .A Csallóközi Falvak és Városok Társulása ezért felhívással fordul a községi (városi) képviselőtestületek­hez, hogy soron kívüli ülésen nyilvánítsák ki saját álláspontjukat a köztársaság törvénybe iktatott új területi ós közigazgatási felosztását előmozdítandó. A Csallóközi Régió polgármesterei és főpolgármeste­rei azon a véleményen vannak, hogy Szlovákia új területi és közigazgatási elrendezése során a történelmi és geográfiai feltételekből kell kiindulni, továbbá az etnográ­fiai viszonyokból és a demográfiai fejlődésből, különös tekintettel az évtizedek, sőt évszázadok folyamán kiala­kult társadalmi, gazdasági és kulturális központok fon­tosságára, és nem utolsósorban, hogy a területi és közigazgatási felosztás elősegítse a döntéshozatal fo­lyamatának emberközelbe (a legalacsonyabb fokozatú irányítási szintre) kerülését. A CSFVT továbbá követeli, hogy Szlovákia új területi és közigazgatási felosztása során olyan alapelveket érvényesítsenek, amelyek 1. természetes területi egységnek tekintik a valóságos gazdasági, társadalmi, kulturális és közlekedési gócok körül kialakult egységeket, 2. az önkormányzatok illetékességének általánossá téte­léből indulnak ki és a közigazgatást a szubszidiaritás követelményének megfelelően rendezik (a legfelsőbb

Next

/
Thumbnails
Contents