Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP AZ ÁLLAMI ISKOLA KINEK AZ ÜGYE? .07 SZÓ, 1993. MÁRCIUS 17. Tisztelettel adózom mindazoknak, akik kisebbségi létünk alakításából részt vállalnak. Jelentős eseménynek és a jövőre nézve biztatónak tartom az értelmiségi találkozók létrejöttét, melyek a politika hátországában lehetőséget teremtenek a mindanynyiunk számára fontos, igaznak tartott értékek kimondására, megvitatására, képviseletére, a megvalósítási módozatok kialakítására. Örülök, hogy a legutóbbi lévai találkozón az egyház" és a magániskolákkal kapcsolatos gondok is hangot kaptak. Az Új Szó március 3-i számában érdeklődéssel olvastam Tóth Lajosnak, a galántai magángimnázium igazgatójának ott elhangzott felszólalását. Miután mondandójának egy részével nem értek egyet, sőt azt vádaskodással terhesnek tartom, szükségét érzem, hogy néhány problémát más szempontok szerint világosítsak meg. Tóth Lajos felszólalásából úgy tűnik, mintha állami iskoláink, összenőve a mindenkori hatalommal, továbbra is a bolsevizmus és a koncepciótlanság fellegvárai lennének, és csak a torz nemzeti tudat kialakításán fáradoznának. Egyetértek azzal, hogy iskolarendszerünk problémáit az igazgatócserék, a tananyagmódosítások és az iskolatanácsok létrejötte sem oldotta meg egészen, s hogy, hasonlóan az üzemekhez, „veszteséges" iskoláink átalakítására vagy újjászületésére - akár magániskolák formájában józan mérlegelés alapján a továbbiakban is szükség lesz, de tisztában vagyok azzal is, hogy állami magyar iskoláinkat sem egyedül az állam tartja fenn, hanem tanáregyéniségek népes tábora. Olyanok, akik a pöttömnyi gyermeket is teljes személyiségként kezelik, s a szakmai mércét is megütik. Hogy még mindig vannak, akik a ,,kis pénzért kis munka" hívei, vagy akiknek a kapcsolatuk a diákokkal a szidásban merül ki, nem lehet tagadni, de a tantestületekben s a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének égisze alatt mind többet hallani módszertani és nevelési kérdésekről megalapozott véleményt cserélő kollégákat. A társadalmi körülmények minden bizonnyal rövidesen rá fogják kényszeríteni az igazgatókat és a tantestületeket, hogy kivessék maguk közül azokat, akiknek nem szívügyük az iskola. Méltányolom a galántai magángimnázium igazgatójának iskolaalapítási tettét. Sejtem, mi mindent kellett összefutnia hivataltól alapítványi kuratóriumokig, megnyerni a gondolatnak szakembereket és mecénásokat, dacolni a meg nem értéssel, a tanfelügyelőkkel, akik a tervét csak magyarkodásnak minősítették. Talán irigylem is, hogy a válogatással létrehozott tantestülettel, a szülők figyelmével és anyagi támogatásával bizonyos tantervi megkötöttségektől szabadulva jobban teret nyithat elképzeléseinek. Miért van szükség akkor a vádakra, az állami iskolák sorozatos elmarasztálására? És megkockáztatom a kérdést - vajon alapított volna-e olyan gyorsan magániskolát Tóth Lajos, ha az állami gimnázium részéről nem kap az első tanévben hathatós támogatást, tantermet, óraadásra választott tanárokat, szakembereket, tornatermet, segéd eszközöket, étkezési lehetőséget egyáltalán nem a legmagasabb bérleti díjért? Nem a köszönetet vártuk, mert úgy gondolom, a gyermekekért tette mindazt, amit tett, de a vádaskodásokból túl sok jutott már el a mi címünkre is. Hogy iskolavezetésünk nem vállalta az állami iskola leépítését a magángimnázium javára, helyhiánnyal küzdve a szlovák gimnáziummal közösen használt épületben, a nyelvtörvény megszületése és az egyre megvalósulatlanabb demokrácia közepette? Döntésünk helyességének vagy helytelenségének megítélését ki merné vállalni? Érveink között szerepelt a nekünk, nemzeti kisebbségnek is kijáró ingyenes oktatás el nem vetése, a különböző alapon gazdálkodó intézmények tisztázatlan jogi státusa, a szlovák gimnázium szintén bejelentett igénye egy nyolcosztályos gimnáziumi osztály kialakítására, az épületen belüli intézmények szervezési összehangolásának nehézségei stb. Mindezek mérlegelése után mi is a nyolcéves gimnáziumi osztály megnyitása mellett döntöttünk. A megnyilvánuló érdeklődés eddig bennünket igazolt. Volt jelentkező az állami és a magániskolába is. A magángimnázium épületproblémája a többségében magyar nemzetiségű városi képviselő-testület jóvoltából közben szintén megoldódott. Azt hittük, a két intézmény közti vitás kérdések a múlté. A tantestület tagjai dönthettek, hol folytatják pedagógiai munkájukat. Sajnos, a szlovák gimnáziummal közösen használt szaktantermek elosztása, óraadó tanáraink magas óraszáma, a tanárok továbbképzéséből adódó helyettesítési gondok miatt nem tudtunk olyan órarendet kialakítani, mely lehetővé tette volna tanáraink számára az óravállalást a magángimnáziumban is. Ennek ellenére a tanerők problémája mindkét iskolában megoldódott. Most újra kicsinyes acsarkodással, szószegéssel, tankönyvek elsinkófálásával és megtagadásával vádolnak bennünket és az alapiskolákat. Nem hiszem, hogy a környéken csak egy iskola lehet jó, magyar szellemiségű, európai műveltséget nyújtó. Nincs szándékomban e cikk kapcsán propagálni az állami magyar gimnázium eredményeit, de mivel bennünket is ért a koncepciótlanság és a magyartalanság vádja, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy diákjaink közül négyen jutottak el tanulmányi versenyeken az országos fordulóig matematikából, számítástechnikából és biológiából. A Kodályhagyományokat ápoló leánykarunk, tánccsoportunk, néprajzi szakkörünk is bizonyítja, hogy a szabadidős tevékenységre is figyelmet fordítunk. Igaz, tanulóink közül kevesen jutottak el Rómába vagy NyugatEurópa más városába, de egy busznyi diák székelyföldi falvakba vitte el szülőföldünk megmaradt és továbbápolt értékeit. A szülők jóvoltából létrehozott Pro litteris alapítványunk az öntevékeny szakmai csoportokat és a tehetséges tanulókat kívánja támogatni. Nem lebecsülendő ez a támogatás, az állami iskolák számára is rendkívül szűkre szabott költségvetés kereteit figyelembe véve. S hogy belső gondjaink közül is tudnék kapásból legalább ennyit felsorolni, engedtessék meg nekem, hogy Tóth Lajoshoz hasonlóan ne tegyem, mert nehézségeinken saját magunknak kell úrrá lennünk. A galántai állami gimnázium tantestületének nevében. PÉK LÁSZLÓ igazgató KILENCVENEZER HELY KÖZÉPFOKON A KÖZÉPISKOLAI ÉS SZAKKÉPZŐI JELENTKEZÉSEK SUMMÁJA Lassan mégiscsak beköszönt a tavasz, fagyokra egyre kevésbé kell számítani, végéhez közeledik a disznóölések ideje is. Bizony, idén sok helyütt ismerős atyafi, koma, segítőkész szomszéd ragadott kést és kötényt, hogy ledöfje majd fölaprítsa a gonddal etetett, hizlalt állatot. Tán megcsappant a szakemberek száma? Nem volna elég böllér, hentes és mészáros? Tény, hogy például Somorja vonzáskörzetében a hentesszakmát tanulni vágyó fiatalok idén hoppon maradtak. Az illetékes tanügyi igazgatóság nem engedélyezte a szak megindítását, s ilyen bosszúságra kárhoztatott szakmunkásképzőt még más helyeken is sűrűn találni. Azt még nem tudni, milyen kényszermegoldást választottak az idén továbbtanulásra jelentkezők, mindenesetre a középfokú szakmunkásképzőkben nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Noha országosan a legtöbb fiatal szakmát akar tanulni, mégis úgy alakultak a jelentkezések, hogy Nyugat-Szlovákiában közel négyezer, KeletSzlovákiában öt és fél ezer, KözépSzlovákiában pedig négy és fél ezer hely maradt betöltetlen a szakmunkásképzőkben. Pozsonyban is kevesebben jelentkeztek jó másfél ezerrel a vártnál. Az eddig összegyűjtött adatok szerint viszont nagy érdeklődés mutatkozott a kereskedelmi akadémiák iránt, a Nyugat-Szlovákiában több mint ötven százalékos a túljelentkezés, Közép-Szlovákiában az ezerszáz helyre kétezerhatszázan pályáznak, míg a keleti végeken a jelentkezőknek csaknem a felét el kell küldeni. A tavalyihoz képest kevesebben, ám még így is száz százalékos túljelentkezéssel adták be továbbtanulási kérvényüket az oly csábító hangzású ún. hoteliskolákba, amelyek voltaképpen vendéglátóipari szakközépiskolának felelnek meg. Majdnem kétszáz százalékos az érdeklődés a konzervatóriumok iránt, s ugyancsak kevesebbet vesznek föl az egészségügyi szakközépiskolákba, mint ahányan jelentkeztek. Pozsonyban a jövő iskolaévben 2263 gimnazista kezdheti meg tanulmányait, tehát valamivel több mint háromszáz jelentkezőt el kell utasítaniuk az iskoláknak. Érdekes adat, hogy a nyugat-szlovákiában 734 tanulóval kevesebben jelentkeztek gimnáziumi továbbtanulásra, s míg Közép-Szlovákiában is túljelentkezés tapasztalható, az ország keleti vidékein nagyjából minden gimnáziumi jelentkezőt fölvesznek. Ugyancsak elgondolkoztató tény - talán még mindig nem elég korszerű képzéssel kecsegtetik az itt tanulni vágyókat? -, hogy a szakközépiskolákba mindenütt viszonylag kevesen jelentkeztek, országosan ezerhatszázhetven szabad hely van még a különböző ipariskolákban. Most már csak a felvételik vannak hátra, illetve a kitűnő tanulók esetében ez sem okoz gondot. Szeptemberben pedig kiderül, hol keresnek boldogulást azok, akik a vágyott szakmában idén nem kapnak lehetőséget a továbbtanulásra - középfokon összesen 90 ezer hellyel rendelkező oktatási intézményekben. (bit) TAKÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § MAGÁNVÁLLALKOZÓ jeligére: Levelében írja a magát megnevezni nem kívánó olvasónk, aki piperecikkek árusításával foglalkozik és nem tudja, „rászámíthatja-e" a raktáron levő árura a hozzáadottérték-adót, van-e erre valamilyen előírás. (A piperecikkekre mondjuk 6 százalék, a textilre pedig 23 százalék - mint írja olvasónk.) Arra is kíváncsi, hogy amenynyiben a HÉA-val (DPH-val) vásárol árut, leszámíthatja-e az adójából, vagy milyen szerepe van ennek a százaléknak. Milyen könyvben kaphatnék erre választ? - kérdezi. - A „rászámítást" - amint azt ön nevezi - sehol sem írják elő közvetlenül, a törvény szerint a tisztességes haszon (nyereség) elérése érdekében saját maga dönti el, mennyit is számít rá a beszerzett árura. És hogy ez az összeg mekkora, az jelentős mértékben függ a konkurenciától is. A beszerzett árura rászámított hozzáadottérték-adót akkor számíthatja le, ha bejegyezte magát a szóban forgó adót fizetők táborába. Ez ugyanis kis forgalom esetén nem kötelező. A leszámítás egyébként úgy történik, hogy Ön a bevételből kiszámítja a 23 százalékot, majd a kiszámított összegből levonja az adott számlán (faktúrán) szereplő befizetett adót, és a különbséget befizeti az illetékes adóhivatalba, teljesítve ezzel az adókötelességét. Ha nem regisztráltatta magát, ez a számítás fölösleges. EGY ÁLLANDÓ OLVASÓ jeligére: Olvasónk a következőket írja levelében: Feleségemmel együtt mind a ketten fővállalkozók vagyunk, vállalkozásunk jellege azonban eltér egymástól. Egy gépkocsit használunk mind a ketten. Az autó a nevemen van, az útadót befizettem. Arra lennék kíváncsi, vajon a feleségem leírhatja-e kiadásként azt, amit neki fuvarozok. Vállalkozásom nem fuvarozási jellegű. -Amennyiben a felesége részére szállít árut, az ő részére történt fuvarozási költségeit ön kiszámlázhatja neki, így ez a tétel részére költség lesz (amenynyiben kettős könyvelést vezet, ha nem, akkor kiadásról beszélnek majd, de ez a lényegen nem változtat), az ön részére pedig bevétel. Amennyiben ingyen szállít nekik, az említett tételek egyikük könyvelésében sem jelennek meg, sem kiadásként, sem pedig bevételként. MOLNÁR ROZÁLIA MEGKÉRDEZTÜK MIRŐL VOLT SZÓ AZMSZP'KONFERENCIÁN? A hét végén Budapesten a Magyar Szocialista Párt nemzetközi értekezletet szervezett, amelyen részt vett a Demokratikus Baloldal Pártjának küldöttsége, Borza Erzsébet alelnököt a konferencia eredményeiről kérdeztük. - Közép-Európa stabilitásával kapcsolatos időszerű kérdéseket vitattunk meg az értekezleten. Szakcsoportokban a nemzetközi biztonsági és katonapolitikai problémákat, a külgazdasági kérdéskört, illetve a kisebbségi népcsoportok helyzetével kapcsolatos kérdéseket tekintettük át. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a térség feszültségforrásait mindenekelőtt az államszövetségek széteséséből eredő problémák, az államhatárok megkérdőjelezésével összefüggő bizalmatlanság, valamint a kisebbségi jogok megsértése okozza. A stabilitást megteremtő feltételek között fontos szerepet játszik a demokrácia elveinek érvényesülése, a kisebbségi népcsoportok jogainak garantálása, a szociális feszültség enyhítése, a gazdasági korszerűsítés, a regionális együöttműködés. A kölcsönös bizalom a régi sérelmek eltemetésével, a határkérdések háttérbe szorításával erősíthető. A konferencia leszögezte, hogy az a párt, amely képtelen választ adni a kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekre és megoldást nyújtani a nemzetiségi problémákra, bukásra van ítélve. -zsár JUNIOR '93 LIBBENŐ SZOKNYÁK A hölgyek káprázatos toaletteket vonultattak fel, csupa csipke-, tüll-, fodor- és flitterkölteményeket. Libbent a szoknya, kecsesen suhantak a párok. A társastáncverseny részvevői szombaton és vasárnap Érsekújvárott és Naszvadon versenyeztek és tartottak bemutatót. Természetesen, szigorú zsűri előtt. Szegedi és szombathelyi táncosok is eljöttek Érsekújvárba (nem első ízben), hogy részt vegyenek a Junior '93 - Biana Hélia D Kupáért folyó vetélkedőn. Keller Gábor és felesége megszállottjai a társastáncnak. Jövőre lesz három évtizede, hogy megalakították a Csemadok táncklubját. Kiváló táncosokat neveltek. Keller Gábor 12 évig pedagógusként működött, azután népművelőként. A rendszerváltás után feleségével létrehozták a Keller Stúdiót. Tánctanfolyamokat szerveznek, vidéken is. A tavaszi versenyt - mert őszi is van - a Csemadok helyi szervezetének égisze alatt szervezték, a városi hivatal támogatásával. A fő támogató a naszvadi Bianak Hélia D cég. Sikerült megnyerni néhány szponzor jóindulatát - ők a pénzükért reklámot kaptak. A hölgyek és urak hallatlan komolysággal léptek a parkettre, öt standard és öt latin-amerikai táncot mutattak be. Pontosan úgy, mint a legrangosabb nemzetközi bemutatókon. A tánchoz illő ruhában. Feketében az urak, ruhacsodákban a hölgyek. Kifestve, modern frizurával, csillogó fejdísszel. Néha a lépés nem jött ki, a hölgyek és urak tekintete a partner feje fölött a papát vagy a mamát kereste. De csoda-e, amikor a szigorú zsűri az ember minden mozdulatát figyeli? Különösen, ha a táncosok alig töltötték be a tizedik évüket, s csak néhányan mondhatják el magukról: tizenhat múltam... Rejtély, miért nem voltak kíváncsiak többen a bűbájos pici hölgyekre és urakra... (kopasz)