Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-13 / 60. szám, szombat

1993. MÁRCIUS 13. tÚJS^Ô

« MOZAIK 4 Michal Kováč, a Szlovák Köztársaság elnöke március nyolcadikán levelet írt Simon Wiesenthalnak, a Nácizmus Zsidó Üldözöttéi Szövetsége elnökének, amelyben válaszol Wiesenthaí tiltakozására, aki kifogásolta, hogy Szlovákia elnöke a beiktatásán mondott beszédében Andrej Hlinkát a szlovák történelmi személyiségek közé sorolta. A levelet tegnap, tehát ötnapos késéssel tette közzé a szlovák sajtóiroda. A levélben Michal Kováč rámutat, hogy a történelmi igazság érdekében Andrej Hlinkának a szlovák nemzet szolgálatában tett törekvéseit egyértelműen el kell választani attól, ami a halála után történt. Michal Kováč szerint a második világháború alatt Andrej Hlinka nevével visszaélt néhány szervezet, amely az ó nevét viselte. Ez a tevékenység ellentétes volt a demokratikus és a humanista elvekkel, s ezért az új, demokratikus Szlovákia elhatárolja magát ezektől. A levél végén a szlovák elnök sajnálatát fejezi ki a félreértés miatt, s felajánlja Wiesenthalnak, hogy amennyiben azt hasznosnak találja, szívesen kicserélné nézeteit Wiesenthallal a kérdést illetően egy személyes találkozón. TISZTELET 50MKTATARKÁNAK ,, Dominik Tatar ka, akinek nyolcvanadik születésnapjáról március 14-én emlékezünk meg, a modern szlovák prózairodalom legjelentősebb alkotói közé tartozik. Művészete és írásai hitelesen, átfogóan tükrözik a szlovák társadalom legutóbbi évtizedeinek változásait, ellentmondásait " Ez olvasható a Szlovák írószervezetek Asszociációjának tegnap kiadott nyilatkozatában. Dominik Tatarka életműve ugyanakkor a szlovák szépirodalomban nem csupán irodalmi értékeivel képvisel pótolhatatlan gazdagságot. Nagy elismerés illeti az író polgári alapállását is: Dominik Tatarka mindig a társadalom humánusabbá tételéért és erkölcsi egészségéért küzdött. Az írót, munkásságáért, 1990ben In memoriam Nemzeti Díjjal tüntették ki. s ugyancsak In memoriam adományozták neki a T. G Masaryk díj I. fokozatát 1991-ben. Az író emlékére, nyolcvanadik születésnapja kapcsan, március 16án Pozsonyban tudományos szemináriumot tart a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Osztálya, valamint a Szlovák írószervezetek Asszociációja. ÚJ HETILAP Meghalt a Tüske, éljen a Real Press! Új liberális polgári hetilapot indított a Real-Contract Rt. és a Komáromi Nyomda Kft. A kétnyelvű színes hetilap nyolcoldalas, és pontosan ugyanannyi a szlovák szöveg, mint amennyi a magyar, ugyanazok a cikkek olvashatók mindkét nyelven. Az első számban beszélgetést olvashatunk a Komáromi Regionális Biztosító igazgatójával; a Madarat tolláról című eszmefuttatás arról a szociális célokra szolgáló költségemelésről számol be, amelyet a Komáromi Körzeti Hivatal kapott, de nem a rászorulókat segitette vele... Oszkár, az elegáns szélhámos története óvatosságra int. A lap főszerkesztője, Kopócs Tibor elmondta: céljuk az, hogy országos hetilappá váljanak, és a terjedelmet is bővíteni szeretnék. A Real Press ára négy korona, és szerdán jelent meg a 4. szám. (kop) Németh Sándor felvétele MÁR ILYEN IS VAN ÓRŐKÖS DÍSZTAG A KÖNYVTÁRBAN A kassai Bocatius könyvtárnak több. mint 22 ezer olvasója van, akik közel 5 millió kötetnyi könyv közül választhatják, ki a szellemi táplálékot, vagy a szórakoztatóbb, könnyű műfajt. Sokan szívesen járnak a könyvtár sajtórészlegére, ahol az olvasóteremben évi 10 korona tagsági illeték fejében a hazai és a külföldi sajtót is olvashatják. A könyvtár dolgozói a minap kedves meglepetéssel szolgáltak. Az egyik leghűségesebb és legrégibb olvasójukat, Takács Pali bácsit bensőséges ünnepség keretében köszöntötték fel 90. születésnapja alkalmából. Pali bácsi, akinek otthon is mintegy 600 kötetes könyvtára van, tisztes kora ellenére szinte naponta bejár a könyvtárba. Olykor könyveket is kikölcsönöz, de leginkább a napi sajtó átböngészése miatt jön be Hernád-parti lakásából az egykori városházára, ahol a mai könyvtár található. A szlovák, német, és angol lapokat is átnézi, de legszívesebben a magyarokat olvassa. Azt mondta, hogy a legkorrektebb információkat az Új Szó közli, és jónak tartja benne a hírmagyarázatokat is. Koiivosko István, a könyvtár igazgatója meleg szavakkal köszöntötte a jubilánst és a könyvajándék mellett azt az oklevelet is átnyújtotta neki, amely igazolja, hogy a Bocatius könyvtár első örökös dísztagjává választották, ami más egyéb mellett azt is jelenti, hogy ezentúl a könyvtár szolgáltatásait ingyenesen veheti igénybe. Takács Pali bácsi különben Amerikában született. Szüleivel együtt 1917-ben tértek vissza igazi otthonukba, Kassára. Édesapját már 8 éves korában elvesztette, ezért mindig keményen meg kellett dolgoznia, hogy talpon maradhasson. Az ép testben ép lélek elvet vallva a sport is közel állt hozzá. Évekig volt a kassai VSS sportszakosztálya vezetőségének lelkes tagja. Felvételünkön Klára Zvonáleková, a Könyvtár alkalmazottja virággal köszönti a jubilánst. A kép jobb oldalán a könyvtár másik régi látogatója, a 98 esztendős Polnisch Ferenc látható. ..Boldog lennék, ha két év múlva az én 100. születésnapomat is megünnepelhetnénk itt" - mondotta nekem, mikor búcsúzóul kezet nyújtottunk. (szaszák) iáSÜK ÍStTÁK C^ZTRáK KEZRE KERÜL A SLOVNAFT? A csőd szélén áll az Austrian Industries állami holding a bécsi News magazin szerint. Hazai szempontból ez azért érdekes, mert ennek része az ÖMV konszern is, amely pedig a legjobb úton halad ahhoz, hogy a pozsonyi Slovnaft társtulajdonosává váljon. Miért van szükségük az osztrákoknak a Slovnaftra? Azért, mert az Austria Industries megmentése érdekében minél hamarabb el kell adniuk az ÖMV-t! Az, hogy a Slovnaft külföldi partnert keres, már régóta ismert tény. A közelmúltig erre a legnagyobb eséllyel ketten pályáztak: az osztrák ÖMV és a holland Shell, amely már régóta szeretne betörni az osztrák piacra. Látszólag tehát a Slovnaft előnyös helyzetben van, hiszen megfelelő taktikával jó üzletet köthet. Éppen ezért keltett meglepetést az a külföldi sajtóhír, amely szerint a Shellel folytatott tárgyalások megszakadtak, mivel a Slovnaft képvise lói nem terjesztették elő a szükséges gazdasági adatokat. Az osztrák sajtó pedig arról cikkezett, hogy amennyiben a Shell megszerzi a Slovnaftot. az olcsó termékeknek köszönhetően elhódíthatja az ÖMV tői az osztrák piac jelentős részét. Egy másik hír szerint pedig a külföldi befektetők számára az ÖMV csak akkor édekes, ha nem marad alul a Slovnaftért folytatott küzdelemben Az osztrák aggodalmak valóban megalapozottak, hiszen a két finomító szokatlanul közel fekszik egymáshoz, és mivel mindkettő megközelítőleg azonos áron szerzi a nyersanyagot, a pozsonyi alacsonyabb műszaki színvonala és túlfoglalkoztatása ellenére is óriási előnyben lenne: 7000 alkalmazottjának költségei 1500 osztrák munkásénak felelnek meg. A múlt év végi becslések szerint, noha a Slovnaft kapacitásának csupán a 60 százalékát használta ki, 30 milliárdos forgalom mellett mintegy 2 milliárd koronás nyereséggel zárt. Az ÖMV pedig valószínűleg nullszaldós lesz, így adott esetben a pozsonyiak nehezen számíthatnak tőle új beruházásokra. Az osztrákoknak viszont ki kell küszöbölniük a fenyegető konkurenciát és ez a tárgyalások során előnytelen helyzetet jelent számukra. így felverhetjük az árat, megegyezhetünk a termeléscsökkenést kizáró megkötésekben is, sőt, okos taktikával Ausztriától egyéb engedményeket is kicsikarhatunk (munkavállalási engedélyek, közlekedési összeköttetés, politikai támogatás). Ilyen esetben a Slovnaft eladásával nem is kellene feltétlenül rossz üzletet kötnünk. Az eddig történtek viszont arra utalnak, hogy a gazdasági minisztérium átgondolatlan tevékenysége folytán mélyen áron alul adjuk el egyik utolsó „családi ékszerünket" - legalábbis erre utal az a mód, ahogyan sikeresen megszabadulunk a potenciális vevőktől. (Nový čas, 1993. március 12.) A FOGYASZTÓK NEM ÜNNEPELEK MÁRCIUS 15-ÉN A JOGAIKRA FIGYELMEZTETNEK (Munkatársunktól) - Nem lesz ünnepnap, mert semmi okunk az ujjongásra, de már az is jelent valamit, hogy immár harmadik alkalommal nálunk is széles tömegek tudatosítják: március 15 a fogyasztók jogainak világnapja. Ebből az alkalomból tartott tegnap sajtóértekezletet Pozsonyban a Szlovákiai Fogyasztók Egyesülete. Pavel Hraško, az egyesület elnöke elmondta: idén a nemzetközi fogyasztói szervezetek valamennyi országban elsősorban a multinacionális vállalatokkal, illetve a fogyasztók érdekeivel gyakran összeegyeztethetetlen eljárásaikkal foglalkoznak. Bár a gazdasági együttműködés bővülése folytán minket is egyre jobban érint ez a téma, hazánkban egyelőre más, sürgetőbb gondok vannak az előtérben. - Szeretnénk, ha a fogyasztói érdekvédelemről a Szlovák Köztársaság parlamentje törvényt fogadna el, a kormány pedig jóváhagyná a fogyasztói védelem rendszerét - hangsúlyozta az elnök. - A politikusokat arra próbáljuk rádöbbenteni, hogy a saját érdekükben meg kell hallgatniuk a fogyasztók hangját, foglalkozniuk kell véleményükkel. A Szlovákiai Fogyasztók Egyesülete egyelőre nem rendelkezik jelentősebb befolyással. Az 1990 elejétől szervezkedő mozgalom 30 klubot alapított, amelyeknek több mint 8000 tagja van. Igyekeznek segítséget nyújtani a fogyasztói reklamációk intézésében, a jövőben pedig a tájékoztatásra, a piac elemzésére, valamint a fogyasztók nevelésére helyezik a hangsúlyt. D j AHOGY ÉN LÁTOM OBZ1NA SZEKTÁJA í ŠTÉPÁN PÁRTJA Pezsgőt bontottak tegnapelőtt este Miroslav Štépán egykori prágai párttitkár, a jakeši pártelnökség tagja lakásán. Egyetlen nyomós oka volt az ünneplésnek: hire futamodott, hogy Jirí Svoboda, egyébként filmrendező, eddig főállásban a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának elnöke benyújtotta lemondását. Svoboda sajtóértekezletet tartott, és hamui szórt a fejére: „Vétkes vagyok, mert meggyőződésemmel ellentétben, pártelnökként jóváhagytam Miroslav Štépán befogadását a kommunista pártba". A börtönből szabadult Štépán befogadása valóban választóvonalat jelentett a bolsevizmus és a demokratikus szocializmus (némelyek szerint a baloldali szociáldemokrácia) között hintázó kommunista utódpárt életében. Jelzésként hatott. A derűlátóbb demokraták - naivul - úgy vélekedtek, nem árthat az Európa felé haladásnak, ha felveszik Štépánt, a „hídrobbantó" bolsevikok kedvencét a magát még mindig kommunistának nevező pártba, mert a gesztus csak meggyorsítja a differenciálódást. Ami azt jelentette volna, hogy végre lesz elegendő erejük az utódpártban levő egészséges erőknek a következtetések levonására. Ami formálisan azt jelentette volna, hogy a párt végre megszabadul a „kommunista" jelzőtől, a valóságban pedig azt, hogy bolsevik és szociáldemokrata részre szakad. A derűlátóbb „hidrobbantók" viszont - egyáltalán nem naivul - azt olvasták ki Jakeš liblingje visszafogadásának tényéböl, hogy ütött az óra, elérkezett a bolsevik alapon való újraszerveződés ideje. Olyan emberek kerültek vissza a Svoboda-féle pártba, mint például Jaromír Obzina, aki a 70-es években belügyminiszterként szolgálta Husákot, és aki tökélyre emelte a kommunistáktól eltérően gondolkodók elleni titkosrendőrségi módszereket. A „kemény mag' visszaszivárgása nemhogy gyorsította volna a bolsevikok és a szocdemséggel kacérkodók távolodását, hanem kimondottan hátráltatta. Még a névváltoztatás formális kérdésében is inkább visszakozás történt mint előrehaladás. Az alapszervezetekben sorra-rendre alakulnak meg „A szocializmusért" plattormcsoportok. A szocializmus vértanújává nyilvánított Stépán így nemrég ezt merészelte kijelenteni egy kladnói gyűlésen: „Természetes, hogy az 1989 előtti állapotok kialakítására törekszünk. Különben a kommunista párt létének nem lenne értelme". Jirí Svobodát, aki állítólag szuverén művészember volt egykor, valószínűleg ez a nyilatkozat késztette lemondásra. Azt még elviselte, hogy Obzina a kivénhedt bolsevikokat hergelve Kubát és Észak-Koreát éltette, Castrót és Kim Ir Szent emlegette példaképként. Az olyan embereknek, mint amilyen Obzina, is a kommunista párton belül csak szektája van. Miroslav Štépán azonban dinamikusan politizál, és el tudja sokakkal hitetni, hogy 1989-ben éppen azért lett fővárosi párttitkár, mert eltökélt szándéka volt a rendszer megjavítása. Obzina még ott tart, hogy a legutolsó november előtti pártelnökséget szidja, amiért oly határozatlan volt, és nem lépett fel keményebben azon az emlékezetes 17-ei napon. „Ilyen dolgok sem Kubában, sem Észak-Koreában nem történhettek volna meg" - jelentette ki egy gyűlésen Vajon hogyan alakul most, az entellektüel Svoboda távozása után Cseh- és Morvaország Kommunsita Pártjának politizálása? Vajon felrázza-e azokat a cselekvési krízisből a volt pártelnök gesztusa, akik az elmúlt 40 év történései alapján képesek levonni a tanulságokat? Előfordulhat, hogy Svoboda lemondása meggyorsítja a párt differenciálódását, de az is megtörténhet, hogy az egyre romló szociális körülmények között még az eddiginél is inkább szárba szökken a demagógia, és egy pártban maradnak Obzina „bozótharcosai", akik azokra a japán katonákra emlékeztetnek, akik még 15-20 évvel 1945 után sem hitték el, hogy legyőzettek, azokkal, akik Štépán vezetésével meg akarják reformálni a brezsnyevi szocializmust, és azokkal, akik az átalakulás nagy zűrzavarában mindenáron tartozni akarnak valahová, és így cselekvésképtelenné váltak Eltűnődhet az ember azon, vajon Szlovákiában rosszabb-e a helyzet ebből a szempontból vagy Csehországban? Tény, hogy Weiss pártjának sikerült megszabadulnia a „kommunista" jelzőtől. A Demokratikus Baloldal Pártja a szociáldemokratává válással kacérkodik, és messziről nézve talán úgy is tűnhet, hogy hiteles ez a törekvése. Viszont ha közelebbről szemügyre vesszük működését, ha azt a tényt is mérlegre tesszük, hogy ügyeskedésével minden tőle telhetőt elkövetett Mečiar mozgalmának, irányvonalának megerősítéséért, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom bolsevik típusú szervezetté válásáért, tehát egy másik szlovákiai kommunista párt pozícióinak szilárdításáért, akkor nem tudnék tiszta lelkiismerettel válaszolni a kérdésre: Szlovákiában volt-e sikeresebb a bolsevizmus leépítése vagy Csehországban? TÓTH MIHÁLY MICHAL KOVÁČ LEVELE WSSEMTKALfWK