Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-13 / 60. szám, szombat

5 ÉRDEKESSÉG 1993. MÁRCIUS 13. GYORS HAJÓK, JÓL SZERVEZETT BANDÁK, DOLLÁRMILLIÓS ZSÁKMÁNYOK KALÓZOK ARANYKORA Fekete Szakáll szelleme kísért napjainkban a délkelet-ázsiai tengereken. A világ azt hitte: a kalózok ideje a XVIII. században végleg leáldozott, ám az elmúlt évek mind gyakoribb tengeri rablásai azt mutatják, hogy a kiválóan felfegyverzett bandák új aranykora érkezett el. Az elmúlt évben csak a délkelet-ázsiai tengereken - Indonézia, Malaysia, Indokína és a Fülöp-szigetek partjainál - 300 támadást jelentettek az illetékeseknek a hajótársaságok. De a kommandókba tömörült bűnözők miatt veszélyes övezetnek számítanak a nyugat-afrikai partok s az Atlanti-óceán Dél-Amerikához közeli részei is. A teherhajók fosztogatása azonban a Kínai-tengeren, a világ legkockázatosabb hajózási útvonalán a leggyakoribb. A szakértők szerint a XX. század végének kalózai egyetlen év alatt több százmillió dolláros zsákmányt mondhatnak magukénak. A nagy szállítási társaságok a rablások közel felét be sem jelentik, mert úgy vélik, ezzel csak elriasztanák újabb megrendelőiket. A modern kor Fekete Szakái íjainak koránt sincs oly nehéz dolguk, mint elődeiknek. A teherszállítók megtámadása könnyű pénzt ígér, hiszen a legénység meg sem kísérli az ellenállást az M-16-os géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt bandák ellen. Az utóbbi tíz évben így is több mint 800 tengerész tűnt el a keletázsiai tengereken. A módszer egyszerű: a jól felfegyverzett, száz lóerős Volvo motorokkal felszerelt csónakokon érkező kalózok túszul ejtik a legénységet, ha sietnek, csupán a készpénzt s a kisebb értékeket viszik el, de ha több idejük van, a rakományból annyit elemelnek, amenynyít csak tudnak. Nemrég Vietnam partjaitól nem messze arra is volt példa, hogy egy japán műszaki cikkeket és motorkerékpárokat szállító hajóról a gengszterek egy hétig szakadatlanul hordták el az árut, a zsákmányuk több mint kétmillió dollár volt. A biztosítási szakértőknek feltűnt, hogy a kalózok rendkívül pontos információkkal rendelkeznek a rakomáyokról, a bandák profi módon szervezettek, tagjaik jól beszélnek több idegen nyelven is. Egyesek szerint elképzelhetetlen lenne a kalózkodás ilyen mértékű elterjedése, ha a helyi - különösen az indonéz - hatóságok nem hunynának szemet a tengeri farkasok tevékenysége felett. A gyanút, hogy a délkelet-ázsiai térségben vámosok, rendőrök, parti őrök ezrei játszanak össze a banditákkal, nehéz bizonyítani. Az indonéz szigetvilág - 13 ezer szigetével - ideális hely a kalózok számára. A jólértesültek szerint a rablók fővárosa az 50 ezer lakosú trópusi paradicsom, Bintan szigete. A szélmalomharcot folytajó biztosítótársaságok szerint Manilából, Bangkokból, Dzsakartából a térséget behálózó nemzetközi bűnszövetkezet irányítja a tengeri rablások zömét, sokan a hongkongi maffiát, a Triadot tartják a fő szervezőnek. Nemcsak a legénység kifosztása, a rakományok megdézsmálása jelent busás bevételt a bűnözőknek, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a teherhajókat mindenestől elrabolják. Az utóbbi tíz évben kéiszáz különböző méretű hajó tünt el a világon, s az elmúlt négy esztendőben csak a Fülöp-szigetek környékén tucatnyi áruszállítónak veszett nyoma. A banditák a rakományt - legyen az olaj, szén vagy iparcikkek - eladják, a hajókat átfestik, és 30-50 ezer dollárért Szingapúr vagy Bangkok kikötőiben új néven ismét bejegyzik. Több rablást is átélt hajóskapitányok az akciók szervezettsége miatt azt is elképzelhetőnek tartják, hogy környékbeli hadseregek katonái jutnak a kalózkodással némi pluszjövedelemhez. Az utánpótlás a „hivatásosak" nélkül is biztosított, hiszen az elszegényedett délkelet-ázsiai halászok szívesen választják a könnyű pénzszerzésnek ezt a módját. A kalózok elszemtelenedésére jellemző, hogy a közelmúltban egy orosz hadihajót is megtámadtak, ám a Nyikolaj Vikov kapitánya nem volt szívbajos, ágyúlövésekkel futamította meg a tengeri rablókat. A biztosítási szakértők azonban korántsem javasolják a kereskedelmi hajóknak ezt a módszert, különösen azért, mert az akciók egyre inkább erőszakossá válnak. Egyes szakemberek szerint vajmi keveset lehet tenni a mindinkább elharapódzó kalózkodás ellen: a megelőzés esélye minimális, s a parti őrségek a területi vizeken túl futni hagyják a hajóiknál amúgy is négyszer gyorsabb banditákat, így a hozzáértők azt jósolják, hogy az utóbbi két évszázadban csak a kalandregényekből, -filmekből ismert martalócok a világ más vizeire is kiterjesztik a bűnözés ezen elavultnak hitt módját. (MN) MINDENKI MÁSKOR CSINÁLJA Európába igyekszünk - ismételgetjük únos-untalan. Nem tudni, mikor érünk oda, de már most érdemes megtanulni néhány apróságot, amely bizonyára megkönnyíti a beilleszkedést. Alapvető követelmény: legyünk illedelmesek! Csakhogy egységes illemszabályok nincsenek, még olyan vonatkozásban sem, hogy mikor mit illik, mikor mire számíthatunk, hogy megtakarítsunk magunknak egy csomó bosszúságot. Merthogy Európa országainak lakóit nemcsak a nyelv, hanem az ezernyi apró szokás, gesztus is megkülönbözteti egymástól. Jó tudni, a hivatalokban mi a szokás, mikor érdemes odaszólni, hogy ott találjuk az illetőt, ha például találkozni szeretnénk vele. Párizsban reggel nyolckor még senki sincs a hivatalában. Angliában fél tizenegykor kávészünetet tartnak. A skandináv országokban fél tizenkettőkor ugranak le egy kis harapnivalóért. Franciaországban egy és három között zajlanak a hivatalos ebédek. Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban három és öt óra között van a szieszta ideje. Érdekes módon az ugyancsak déli Portugáliára ez nem érvényes. S hogy a szieszta után visszatérnek-e még dolgozni? Hát, az attól függ... De inkább ne számítsunk rá. Ami viszont biztos: Svédországban és Norvégiában délután négy órakor már kihaltak a hivatalok, télen még korábban is, hogy jusson idő egy kis síelésre. A magánéletet illetően is nagyon változatos a kép. Mikor lehet telefonálni, hogy meg ne sértsük az illemszabályt? Portugáliában és Spanyolországban délelőtt tizenegy előtt semmi esetre sem, viszont akár éjfélig lehet csevegni. Ausztriában 12 és 14 óra között, vagyis ebédidőben senkit sem illik felhívni. Ami az estét illeti, 21 óráig nem illetlenség telefonálni. Ugyanez a helyzet Svájcban, viszont Franciaországban 22 óra a határ. Akik már többet utazgattak Európában, Múló Idő - Dali stílusában tudják: az időnek más az értéke északon és más délen. Németországban, Angliában és Svájcban kötelező a pontos megjelenés. íratlan törvény: a pontosság mindenekfelett! Még akkor is, ha tíz percet kell a ház előtt sétálnunk, mivel korábban értünk oda. Kivételt képeznek Németországban a hivatalos fogadások, amelyekre a meghívókon többnyire ott a jelzés: CT (cum tempo). Ez azt jelenti, hogy negyedórás csúszást elnéznek. Ausztriában a több mint ötperces késést már komolyan rosszalják, Párizsban és Milánóban a negyedórás késlekedés még bocsánatos bűn, viszont Rómában, Madridban, Lisszabonban és Athénban a fél óra sem halálos vétek. Érdekes, hogy az északiak általában csak egy dolgot művelnek egyszerre, a déliek pedig harminchatfélét is képesek egy időben csinálni. Egy német vagy egy angol csak nehezen képes megérteni, hogy Franciaországban, Olaszországban vagy Spanyolországban hivatalos megbeszéléseken partnere irkafirkál, megkérdezi a titkárnőjétől, hogy van a beteg kisfia, és közben még magánügyben is telefonál. (Külföldi sajtó alapján) FIATALOK A FAMÍLIA Kft.-BŐL repét, negyedéves volt a bölcsészkaron, közben pedig Goór Nagy Mária tanítványa. Egyik nyilatkozatában azt mondta, csak a/ért iratkozott be a színitanodába, hogy végre valaki közölje vele: ehhez nincs semmi tehetsége. Itt nem ezt mondták neki, pedig a főiskoláról ugyanúgy, mint Kárász Zériót - többször elutasították. Az ELTE-n francia-magyar szakra járt, de negyedévben halasztott a filmezés miatt. Egyelőre még úgy tervezi, hogy azért befejezi az egyetemet, de aligha lesz tanárnő. Hiszen már most, a Família mellett is játszik. A tanodában próbálják a Grease című darabot, áprilisban lesz a bemutató. A Xantus név nem ismeretlen a filmszakmákban, de Barbara szerint az „másik" Xantus család, amelyből János nagybátyja, az ismert rendező származik. A család két ága nem nagyon barátkozott, s éppen Barbara sikere a Famíliában hozta őket össze. (Magyar lapok alapján) Már több mint egy éve a Magyar Televízió 2-es csatornáján minden vasárnap este a Szép família és barátaik szórakoztatják azokat, akik ilyentájt nem valami fajsúlyos műsorra, hanem nagy nevetésekre vágynak Sok új arc tűnt fel ebben a sorozatban, olyan színészek, akiket korábban alig, vagy egyáltalán nem láttunk a képernyőn, meg olyan fiatalok, akik számára gyakorlatilag ez volt az első lehetőség a bemutatkozásra.-Az egyetlen kivétel Esztergályos Cecília, ő már a Família előtt is nagy név volt. Ezt a sorozatot pedig mintha egyenesen neki találták volna ki, csakis miatta született volna. Visszatérve a fiatalokhoz: csak Juhász Illés, vagyis Kövér Vili arca volt ismerős, bár a neve még neki sem. Pedig milyen jópofa szerepe volt az Angyalbőrben című katonasorozatban! Nem kizárt, a kicsit bamba, szégyenlős, de nagyon rokonszenves Vili szerepét is éppen azért osztották rá, mert a kiskatonák közül ő volt a leggyámoltalanabb. Zizi. Szép Ádám csinos barátnője csendesen eltűnt a sorozatból, ám azért érdemes néhány szót ejteni a renkdívül csinos Lengyel Ágiról, aki civilben manöken. Évek óta dolgozik modellként Magyarországon és külföldön. Egy szokványos válogatásra ment a filmgyárba, s megkapta Zizi szerepét. Saját bevallása szerint ezzel egy régi álma vált valóra, s hogy valóban jól csinálja, amit vállalt, bizonyítja: a filmezéssel egyidejűleg színitanodás lett. De ez már a harmadik „foglalkozása", hiszen évekig magyar műkorcsolyázó bajnok volt, s nemzetközi versenyeken is indult. Akkor mondott búcsút a jégnek, amikor partnere megsérült. Ádám, vagyis Kárász Zénó Szentesről jött Budapestre, aminek szülei nem nagyon örültek. A papa attól Ádám félt, hogy derékba törik ígéretesen alakuló vízipólós pályája. Nem igy történt: biztos heiye van a VasasPlaket csapatában, s közben a szülők arról is meggyőződhetlek, hogy nem minden színész link alak. Azonban amikor csak teheti, utazik haza a szüleihez ós Zoltán öccséhez, meg a barátaihoz, akikkel együtt kezdte a pólót és a színpadi játékot is a szentesi gimnázium drámai tagozatán. Nem került be a Színház ós Filmművészeti Főiskolára, de kitűnő iskolára lelt Goór Nagy Mária színitanodájában. Itt választotta ki őt a Família-beli szerepére a rendező. Szurdi Miklós. Ugyanitt akadt meg a szeme Xantus Barbarán is, aki szintén tett néhány kitérőt, míg a színészet mellett döntött. Ahogyan Szép Ádám számára a póló, úgy neki is ismerős az újságírás, hiszen ezzel is kacérkodott. Amikor megkapta Kriszta szeKriszta FOCIZÓ KISHiRCEG Caroline monacói hercegnő legidősebb gyermeke, Andrea herceg iskolaköteles lett. Saint-Rómy-deProvence-ban iskolatársai nem fogadták valami lelkesen a kékvérű kisfiút, nem nagyon akarlak vele játszani. Rövidesen azonban kiderült, hogy Andrea kedvenc szórakozása a foci, s igazán ügyes kapus, így aztán magára ölthette a fehérvörös mezt (Monaco színei!), s beállhatott az iskolai focicsapatba. Néhány meccs után társai megfeledkeztek korábbi fenntartásaikról. A kis herceg ugyanis olyan lelkesen vetődött minden egyes labda után, hogy néha csak külső segédlettel lehetett őt kibogozni a hálóból DRÁGA A KOPEJKA Ha Moszkvában telefonálni akar az ember és nincs aprója, a hívás százszorosába fog kerülni: ugyanis csak 15 kopejkás érmével lehet hívni az utcai telefonfülkéből. A mai inflációs időkben 15 kopejka értéke gyakorlatilag a nullával egyenlő, de ha az ember telefonálni akar, működésbe lép a revalváció, s az érme értéke nyomban eléri a 15 rubelt. S mivel a szegény ember nagyon találékony, a belvárosi telefonfülkék mellett mindig álldogál néhány nénike, s várja, hogy feltűnjön egy-egy feledékeny, ám sürgősen telefonálni vágyó ember. Nekik van 15 kopejkás érméjük - meg nyomorúságos nyugdijuk, amelyet így próbálnak kiegészíteni. GORBACSOV ÉS A FRANCIA SZTÁROK Francia fimmüvész küldöttség járt a közelmúltban Moszkvában, ekkor derült ki, hogy Mihail Gorbacsov, a volt szovjet elnök nagyon szereti Pierre Richard-!, a „Magas szőke férfi felemás cipőben" főszereplőjét és tiszteli Gerard Depardieut, a másik francia fimsztárt, mégpedig a „XX. század" című filmben nyüjtott alakításáért. Nagyon sűrű programot szerveztek a franciáknak Moszkvában, de ők megoldották a problémát: több délelőtti programot egyszerűen átaludtak. Depardieu mindezek ellenére módot talált arra, hogy megismerkedjen a moszkvai éjszakai élettel és a csinos orosz lányokkal -egyszerűen lelépett a küldöttségtől és külön utakon járt. A két nagy sztár azonban a Gorbacsov-alapítványná! tett látogatást nem hagyta ki. Szemmel láthatóan az sem zavarta őket, hogy a névadó exelnök igen színpadiasan, a keblére ölelve fogadta őket. Pierre Richard-nak rögtön kézfogás után megnézte a lábát: hátha hozzá is felemás cipőben érkezett? A három nevezetes férfiú körül akkora volt a nyüzsgés, hogy a tolmácsnő egyszerűen a közelükbe sem jutott, így azután - mit sem értve a másik mondókájából - mosolyogva és láthatóan jókedvvel, kézzel-lábbal mutogatva társalogtak. NEM SZÉGYEN A REKLÁM Nemcsakhogy nem szégyen, hanem ráadásul jövedelmező is, így aztán néhány kényes ízlésű színészt kivéve (lehet, hogy őket nem is hívták!) igazán nagy sztárok is felfeltűnnek a néhány másodperces, esetenként valóban színvonalas és ízléses reklámfilmekben. Közéjük tartozik Sophia Loren, akinek szépsége nemcsak a filmrendezőket vonzotta, hanem a reklámügynökségek is gyakran szemet vetettek rá. A Loren-szemüvegkeretek győztek. Újabban szikrázóan tündöklik aranyló estélyi ruhájában, miközben a „Parmacotto" márkájú fehér sonka kiválóságait ecseteli egy reklámfilmben. Persze a forgatás színhelye sem akárhol volt, hanem a pompás Ermitage Hotelban, Monte-Carlóban. Az oldalt szerkesztette: