Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-11 / 58. szám, csütörtök

1993. MÁRCIUS 11. . ÚJ SZÓ* GAZDASÁG REAL FOND: JÓZAN BEFEKTETÉSI POLITIKA A Real Fond Rt. befektetési alapot a vagyonjegyes privatizációval kapcsolatban Komáromban hozta létre két helybeli vállalkozás, a Real Contract és a Vita flóra. A közelmúltban a hasonló alapok közül az elsők között gyűlést szerveztek jövendő részvényeseik számára, ebből az alkalomból beszélgettünk el Kantha Gézával, a Real Fond ügyvezető igazgatójával. • • Milyennek ítéli az alap eddigi eredményeit? — Nem tartozunk a nagy alapok közé, de ezt nem is tűzhettük ki célul, hiszen a szervezést meglehetősen későn, 1992 januárjában kezdtük meg. Mégis belevágtunk, mivel úgy ítéltük meg, hogy a környékünkön nincs olyan alap, amely összefogná a vagyonjegy-tulajdonosokat és igyekezne a régiónkban tartani az így keletkező befektetési lehetőségeket. • Milyen eredménnyel gazdálkodtak az Önökre bízott pontokkal? Munkánk során kissé eltértünk az eredetileg meghirdetett célunktól, vagyis attól, hogy a pontokat a régió vállalataiba fektetjük be. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a környékünkről viszonylag kevés vállalatot soroltak be az első hullámba, másrészt pedig meglepően sokan bízták ránk pontjaikat más vidékekről; így az ő érdekeiket is figyelembe kellett vennünk, miközben igyekeztünk jól prosperáló vállalatok részvényeit megszerezni. • Felsorolna ezek közül néhány ismertebbet? — Elsősorban az élelmiszeripart és a pénzügyi szférát céloztuk meg, részvényeket szereztünk két biztosítóban és egy bankban is, ezenkívül a Novum húskombinátban, a Duna Mezőgazdasági Felvásárló Vállalatban, a Juhocukorban, a Nitrafrostban, a DunaKoban és az oroszkai malomban. Az egyéb ágazatokhoz tartozó vállalatok közül megemlíteném a komáromi hajógyárat ós az Európa Szállót. Csehországban érdekeltek vagyunk például a Veiké Popovice-i sörgyárban, az olomouci Solné Mlynyben ós a Nealkoban. e Mlro'l esett szó azon a gyűlésen, amelyet részvényeseik számára február utolsó hétvégéjén hívtak össze Komáromba? — Ez a gyűlés csak tájékoztató jellegű volt, hiszen az alapok alakuló közgyűléseiket csak azután tarthatják majd meg, miután ők is kézhez kapták az általuk megszervezett vállalati részvényeket. A gyűlésre leendő részvényeseinknek mintegy a harminc százaléka jött el, és Szabó Kamii, a Real Contract elnöke az általános tudnivalókon kívül elemezte számukra befektetési eredményeinket, illetve elmondta, hogy minden hozzánk befektetett ezer pontért könyv szerinti értékben 32 850 korona értékű részvényt szereztünk. Felhívta viszont a figyelmet, hogy tévedés lenne azt hinni, az utánuk járó osztalék a jövőben egyedüli jövedelemforrásként szolgálhat. Ez inkább csak kiegészítő jövedelem lesz, ami lehet több vagy kevesebb. Én pedig elmondtam, hogy nem a gyors haszonszerzésre fogunk törekedni, hanem arra, hogy részvényeseinknek stabil, folyamatos jövedelmet biztosítsunk. Ennek érdekében például azokban a vállalatokban, amelyekben kis részvételünk miatt nem jutunk be az irányítótestületekbe, azon leszünk, hogy a hasonló helyzetbe került alapok összefogva közösen delegáljanak valakit a vezetésbe. • Milyen kérdések hangzottak el a részvényesek részéről? — Leginkább a csehországi részvények sorsa érdekelte őket, illetve a második hullám lefolyása. Sajnos, erre csak azt tudtuk válaszolni, hogy ezek megoldása a kormánytői függ. A cseh részvények véleményünk szerint a világban teljesen elfogadott külföldi befeketésnek minősülnek. • Mikorra várható a Real Fond saját részvényeinek kiadása? — Ehhez természetesen nekünk is meg kell kapnunk vállalati részvényeinket, ezért saját részvényeink kibocsátására valószínűleg a nyáron kerül sor. TUBA LAJOS MAGÁNVÁLLALKOZÓI SÓHAJOK • • VALAMINEK TORTENNIE KELL! Galántán és a járás többi városában, falvaiban alaposan felfejló'dött a magánszféra. De vajon hogyan viseli el az új esztendó'ben a társadalombiztosítás és az adózás roppantul leterhelő' hatásait? Mennyire fékezi a kibontakozást Csehszlovákia kettéválása? Megannyi időszerű kérdés, melyekre három vállalkozótól kértem választ. Lebénító határvonal Szabó Géza Galántán vállalkozik: — Bőrbizsuval foglalkozunk, mintegy 1100 típusból öt országba szállítunk. A volt Csehszlovákia területén 120 átvevőnk van. Nagy gondunk most éppen ebből fakad, mert 50 százalékuk a kettévált ország cseh felén maradt. így befutott, számítógépes terjesztési hálózatunkon belül az áruszállítás hosszadalmas ügyintézése óriási akadályokat gördít elénk, akár tönkre is teheti az üzletelést. Ott tartunk, hogy termékeinket átjuttattuk Csehországba, de amíg nem érkezik vissza hozzánk a szükséges vámnyilatkozat, csak raktáron heverhetnek. Egymillió korona értékű árunk került ilyen sorsra. Ottani partnereink meg állandóan hívogatnak, faxolgatnak, mikor nyúlhatnak hozzá a szállítmányhoz mert már szívesen értékesítenék. Nem lenne egyszerűbb, ha közvetlenül a határon intéznék a dolgokat? Hiszen csak egy pecsét és egy aláírás kellene az áruátvitelhez. Meg, persze, nem olyan bódék, amilyenek most vannak a határon. Nem akármilyen megrendelőik vannak Csehországban. Egyikük éppen a bizsu mekkája, a jabloneci Jablonex, ahová Galántáról sok saját tervezésű termékük vándorolt már. És alig győzik kielégíteni az igényeket. Pontosabban győzték, amíg Csehszlovákia „derekán" nem jelent meg a határvonal. — Ha befizetjük valamennyi kötelező kiadásunkat, a bevételek 7580 százaléka rámegy — magyarázza a kialakult helyzetet. — A 20 százalékos nyereségnél sok milliót kell megforgatnunk, hogy talpon maradhassunk, mert létesítményeink, infrastruktúránk fenntartása sem olcsó dolog. Ha a helyzet nem változik, nálunk is előfordulhat, hogy bedobjuk a törülközőt. Eddig ugyan termelünk, de csak a felére csökkentett mértékben. Ebben azért elővigyázatosak vagyunk, raktárra nem gyártunk. Csehországi kereskedelmük lebénult, de a szlovákiai sem sokkal rózsásabb. Itteni átvevőiknek mindössze a 20 százaléka életképes, a többit a pénzhiány mellékvágányra állította. — Nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben, sok a bizonytalanság, eladósodni meg nem akarunk. Csak abban bízhatunk, hogy a kormány — szakemberek bevonásával — józanul felméri a helyzetet, s talál megoldást. Mert ha így marad mindért, rengetegen elbúcsúznak a vállalkozástól. Dugó a cseh árucsatornában Morovič Ferenc varroda-tulajdonos Vágsellyén. — ötven munkást alkalmazunk, munka-, sport- és farmerruhákat varrnak. Három éve társultunk: az öcsém, a sógora és én. Korábban külön-külön próbálkoztunk. De rájöttünk, így erősebbek lehetünk. Ja nuár óta azonban nagy csapás számunkra a kettéválás, felvevőpiacunknak 70 százaléka ugyanis Csehországban van. Három üzletkötőnk közül kettő emiatt eléggé lebénult, az átszállítás bonyodalmai következtében jócskán leállt az eladás. Február 21-től rendes szabadságra engedtük az embereket, márciustól azonban tovább dolgozunk. Ameddig lehet, álljuk a sarat, s munkát adunk alkalmazottainknak. Korábban más piacokra nem kacsintgattak, mert amit legyártottak, azt eladták. A nyugati megrendelésekre meg nem is gondoltak, minőségben ugyan állnák a versenyt, az árakkal viszont már aligha. Potenciális lehetőségnek kínálkozik Ukrajna, ám ennek megalapozására idő kell. Legalább kéthónapos üzleti tárgyalások. Árujuk már most is lenne, ha megfizetné a partner. Mint mondja: barterügyletekbe nem bonyolódhatnak, abból nem fizetheti ki a munkásokat. — Kiutat csak abban látunk, ha enyhítenek fizetési terheinken. Gondoljon csak bele, mennyit kell befizetnem ötven ember biztosítására. S ez mind csak kiadás, árumat még el sem adtam. így nem lehet vállalkozni! Ha nem változik a helyzet, kénytelenek leszünk leállítani a céget. Mindent a piac diktál, s ha nincs, a termelés is értelmét veszti. Amennyiben nem oldódik meg a Csehországba irányuló szállítás, kemény időszak elé nézünk. Két szekrény — iratokra Panyik Imre cége Taksonyon székel, üzlete viszont Galántán van. — Nyolcvannyolctól vagyok magánvállalkozó. Jelenleg nyolc alkalmazottam van. Apró lakberendezési dísztárgyakat készítünk. Ebbe a homokórától a képkeretezésig minden belefér. Három éve belsőtéri díszítéseket is végzünk. Erre baráti köröm vitt rá. Kezdtük a Taverna magánvendéglővel, majd következtek a bankok, szállodák, Galántán valamennyi szórakozóhely berendezése a mi munkánk eredménye, de voltak már megrendeléseim a komáromi Jókai Színházból is. Furcsa lenne, ha neki se akadna Csehországgal kapcsolatos tapasztalata: • — Már az új évben történt. Opa vára vittek tőlem művirágokat. Elmentünk intézni az iratokat. De elhúzódott a dolog, mert a hivatalban nem tudtak rájönni, a vámnyilatkozaton milyen tételre írják rá a szállított árut. Délután fél négy már elmúlt, mikor a vámhivatalban pecsétet és aláírást kaphattunk volna az okmányra. Nos, addigra meg a főnök páncélszekrényébe zárták a bélyegzőt. Még ismerősöm sem tudott segíteni. Igy a hazasiető cseh partnereimnek másnap reggelig kellett várniuk, míg kinyitott a vámhiva tat. Az ember délután ne is kössön üzletet! Egyelőre sem a termelésük, sem a forgalmuk nem csökkent. Ezt annak köszönhetik, hogy az év végén befejeztek egy-két megrendelést, s ezek láttán újabb érdeklődők akadtak. Ám Panyik Imre jövőbe vetett hite mégis fogyni látszik. — Kiadásainkat igen megemelte a biztosítás. S tudja, hogy mit vettem az idén elsőként? Két szekrényt — iratokra. Mert annyira dagad a bürokrácia, hogy nem fértünk el a meglevőkben. De magukra a hivatalokra is neheztelek, elriasztanak bennünket magatartásukkal. Ultimá tumokat sorolnak, de ha nyomtatványt kérek, nincs, ha magyarázatra van szükségem, nem hajlandók adni. És ezt hallom többi vállalkozótársaimtól is. Szerintem az embereknek van kedvük vállalkozni, akarnak, sőt még a nagyobb megterhelést is hajlandók elviselni. De mindennek van határa. J. MÉSZÁROS KÁROLY Szabó Géza: „Sok milliót kell megforgatnunk, hogy talpon maradhassunk." Morovič Ferenc: „Mindenl a piac diktál" NEM ELEG A KEDVEZŐ FÖLDRAJZI FEKVES MÉG NEM VAGYUNK TRANZITORSZÁG Amikor Szlovákiának a nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepéről esik szó, a felelős hazai közgazdászok, minisztériumi tisztségviselők szinte sohasem felejtik el hangsúlyozni: Szlovákia geopolitikai fekvése rendkívül kedvező. Ezen azt értik, hogy fontos kereskedelmi útvonalak hállózák be az országot, a kelet-nyugati és észak-déli irányú tranzitforgalom metszőpontjában vagyunk, amit ki kell aknázni. Az elgondolás érdekes, ám ennek gyakorlati megvalósítása már nehezebb. Korszerűtlen úthálózatunk, vasúti rendszerünk, kis kapacitású repülőtereink és gyatra telekommunikációs rendszerünk mind súlyosan korlátozó tényező. A korszerűsítés pedig óriási összegekbe kerül; nem véletlenül adott e területről kimerítő tájékoztatást Roman Hofbauer közlekedési miniszter a Magánberuházások az önálló Szlovákiában konferencia hallgatóinak, hiszen tárcája éppen a külföldtől várja, hogy segítsen a korszerűsítésben. Elsődleges feladat a honi közlekedési hálózat rákapcsolása a már meglévő európai fő ütőerekre. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank támogatásával a müncheni Dorsch-Consult cég tanulmányozza a szlovákiai közlekedési viszonyokat, lehetőségeket Pozsonytól Ukrajnáig, a Tátrától a déli határig. A tanulmány alapján a közlekedési tárca a szlovák kormány elé terjeszti javaslatát az autópálya és vasúti hálózat kiépítésére, modernizálására vonatkozóan. Annyi már most bizonyos, hogy a meglévő autópályát Pozsonynál ki kell építeni az osztrák és magyar határig, valamint folytatni Zsolna—Kassa—Ukrajna irányába. Zsolnánál szükséges egy leágazás Čadcán keresztül a lengyel határig, további nélkülözhetetlen két első osztályú műút észak—déli irányban történő korszerűsítése. Jelenleg 3000 kilométer hosszúságú első osztályú, 3800 kilométernyi másodosztályú és 10 800 kilométernyi harmadosztályú közút hálózza be Szlovákiát. A tervezett autósztrádából 200 kilométernyi készült el, illetve épül. Az érvényben lévő tervek alapján további 433 kilométer hiányzik, hogy legalább nyugat—keleti irányban kiépüljön a hálózat. Mivel 1 kilométer autópálya megépítése átlagosan 120 millió koronába kerül, már az eddig felsorolt tervek megvalósítása is óriási öszszegeket igényel. S ekkor még nem szóltunk 31 új határátkelőhely (ebből 15 Csehországgal) megvalósításáról, valamint a Pozsony—Érsekújvár— Losonc—Kassa déli pálya szükségességéről. A közlekedési tárca szerint 2000-ig megközelítőleg 50 milliárd korona beruházás szükséges a közúthálózat karbantartására és fejlesztésére. A vasút ugyancsak jelentős tőkeinjekciót igényel. A korszerűsítést a Nemzetközi Vasúti Fővonalak Európai Egyezménye listáján levőkkel kell kezdeni (Bfeclav—Pozsony— Párkány, Pozsony—Zsolna—

Čadca, Zsolna—Kassa—Ágcsernyő). Itt, csakúgy mint a közúthálózatnál, meg kell oldani a csatlakozást a környező államok rendszereihez, valamint alaposan javítani az északdéli vonalat. A tárca elképzelései szerint Pozsonyt és a többi fontos gócpontot be akarják kapcsolni az Intercity elnevezésű nemzetközi gyorsvasúthálózatba, hogy az Európai Közösségek tagállamaival javuljon és felgyorsuljon a közlekedés. E mellett a Surány—Zólyom—Kassa, valamint a Pozsony—Érsekújvár—Léva—Losonc —Kassa déli vonalak korszerűsítése is égető fontosságú. Előzetes becslések szerint az ezredfordulóig 27 milliárd korona szükséges e tervek egy részének megvalósításához. Jóval szerényebb beruházásokat igényel a folyami hajózás. Ez gyakorlatilag a Dunára korlátozódik, Pozsony és Komárom kikötőinek kapacitását kell növelni, mivel a Rajna—Majna—Duna csatorna megnyitásával várhatóan emelkedni fog a forgalom. Mintegy 2—2,5 milliárd korona költséggel számolnak 2000ig, igaz, ez nem fedi az ún. kombinált szállítás megvalósításának kiadásait. Ezen a folyam-vasút, folyamközút, s egyes helyeken a közútvasút variánsokat kell érteni. Komoly átrakóállomások (Pozsony, Komárom, Zsolna, Kassa, Ágcsernyő) modernizálása 2000-ig további 2,5 milliárdba kerül. Persze, nemcsak szárazföldön és vízen történik a szállítás, hanem a levegőben is. Jelenleg már folyik a Pozsony—Ivánka nemzetközi repülőtér kapacitásának növelése, az új beruházások révén évi 2 millió utast tud majd kiszolgálni a légikikötő. Területileg viszonylag arányosan oszlanak el a nemzetközi repterek (Pozsony, Kassa, Poprád, Pőstyén és Sliač), ám az összes korszerűsítésre szorul. Talán meglepő, hogy ennek ellenére mindössze 2,5 milliárd korona értékű beruházással számolnak az ezredfordulóig. A modern közlekedéshez megfelelő színvonalú távközlési hálózat is szükséges. A hazai telekommunikáció kapacitásának és nívójának növelése megvalósíthatatlan a rendszer digitalizálása nélkül. Az 1995-ig terjedő első lépcső kivitelezésében jelentős a külföldi tőke szerepe; összesen 15 milliárd koronára becsülik a digitális állomások kiépítésének költségeit. Ha az eddig fe'sorolt részkiadásokat összeadjuk, 99-110 milliárd korona jön ki. Rögtön tegyük hozzá, ha ideális esetben össze is gyűlne ekkora tőke, s minden terv megvalósulna, 2000-ben mégsem mondhatnánk azt, hogy nyugat-európai mércével mérhető közlekedési és távközlési hálózattal redelkezünk. Ugyanis ez idő alatt a többi ország szintén fejlődik. A 100 milliárd csupán a legszükségesebb kiadásokat fedezi, amelyek nélkül ténylegesen nem élvezhetjük a tranzitország előnyeit. Hogy miért? Mert egyszerűen elkerülnek majd a fuvarozók... (sidó) Panyik Imre: „A hivatalokra is neheztelek." (Méry Gábor felvételei)