Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-10 / 33. szám, szerda

1993. FEBRUÁR 10. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 6 TOVÁBBLÉPÉSÜNK LEHETŐSÉGEI ÚJABB TALÁLKOZÓ LÉVÁN JANUÁRI MÉRLEG: ÁRDRÁGÍTÁSOK, KÉTES MINŐSÉG Sokszor hiányoljuk az ellenőröket a boltokból, mondván, igazán rendet teremthetnének. Tény, hogy nem jutnak el minden kereskedelmi egységbe, de például januárban a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai 1815 üzletben jártak. Ellenőrizték, milyen becsületesen árusítanak n kereskedők, nem hiányoznak-e árcédulák, figyeltek az áru minőségére és az élelmiszer fogyaszthatósági idejének a betartására. A magánkereskedőknél egyebek között azt is felmérték, vajon az ipartörvénnyel összhangban tevékenykednek-e. Néhány termék esetében ellenőrizték, helyesen állapították-e meg az eladók az árát a hozzáadottérték-adó kiszámításakor. Az 1606 próbavásárlás közül 734 esetben helyesen számoltak 713 vásárláskor megpróbálták becsapni őket, 159 esetben pedig saját maguknak okoztak kárt az eladók. Elég gyakori, hogy az eladók nem az őket foglalkoztató szervezet, illetve a tulajdonos által meghatározott áron kínálják a terméket, 215 üzletben pedig az árcédulák hiányára hívták fel megfelelő nyomatékkal az érintettek figyelmét. Megdöbbentő hogy milyen menynyiségű kifogásolható minőségű élelmiszer van az üzletekben: 128 boltban 1 042 771,20 korona értékű áruról megállapították, hogy nem felel meg a követelményeknek. A lejárt szavatossági idejű élelmiszer értéke 198 935,80 koronát tett ki. Több mint 27 ezer korona értékű élelmet a helyszínen megsemmisítettek az ellenőrök. Az iparcikkekkel sem voltak minden esetben elégedettek: a kifogásolható minőségűek eladásával több mint félmillió korona jogtalan haszonra tettek volna szert, de szerencsére az ilyen termékek forgalmazását idejében megtiltották. S hogy milyen egyéb fogyatékosságokat tártak fel? A pozsonyi Fegyin utcai „B" butikban a magánvállalkozó megfeledkezett arról, hogy a textilárun az állami szabvány szerint fel kell tüntetni a minőséget jellemző adatokat. Összesen 118 847 korona értékű áruról hiányoztak az ilyen útmutató cédulák. A Štefánik utca 31. szám alatt levő élelmiszerboltban 2938 koronáért olyan terméket kínáltak, amelyeknek már lejárt a szavatossági idejük. Az egyik modrai borozóban 130,20 koronáért rendeltek az ellenőrök, a számla kifizetésekor viszont 13,50 koronával kértek tőlük többet. Hiba csúszott az összeadásba és az ételek árát sem pontosan tüntették fel. A tvrdošíni Limba Szálló étterméből sem távoztak elégedetten, 309,20 koronáért fogyasztottak, és 20 koronával csapták be őket. A felszolgálók az ételt és az italt egyaránt szűken mérték, sőt az árakat is furcsán állapították meg. Az egész esetben az volt a legérdekesebb, hogy a fizetőpincérnél két étlap volt, eltérő árakkal. A felelősségre vonáskor kiderült: az étlapokat az üzemvezető dolgozta ki. A besztercebányai 023-as számú háztartási boltban a Sony színes tévékészülékekről hiányzott a plomba. A még ottlevő négy darabot már nem adhatták el az érdeklődőknek, de ki tudja hány kétes minőségű került a mit sem sejtő vevőkhöz? A rimaszombati Tempo magánvendéglőben nem mindennapi raktárkészletre bukkantak: 28 liter megállapíthatatlan eredetű szeszes italt találtak a kinyitott üvegekben, amelyekről hiányzott a címke. A kassai Nad jazerom vendéglőben a magánválalkozóknál 420 liter, összesen 71 400 korona értékű rumra figyeltek fel. Erről sem tudták megállapítani az állami szabványnak megfelelő adatokat. Remélhetőleg a kereskedő megmagyarázza, honnan szerezte az italt. (deák) Sikeresen indult a Matica slovenská gyűjtőakciója a szlovák pénz megsegítésére. A Reuter hírügynökség értesülése szerint a Szlovák Nemzeti Színházban tartott ünnepélyes nyitóakción egyebek mellett 113 ékszer és 335 ezer korona gyűlt ősszé. Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič fejenként 15 ezer koronát adott, egy németországi szlovák pedig 500 ezer márkát. A legnagyobb feltűnést viszont J. V. Kasanický keltette, aki 500 ezer dollárról szóló csekket lobogtatva érkezett a gyűjtés helyszínére. Később azonban kiderült, hogy az Amerikában élő szlovák vállalkozó, aki köztársasági elnöki ambíciójáról és szociáldemagóg gazdasági programjáról vált ismertté, három feltételhez kötötte a csekk beváltását, amelyeket az illetékeseknek májusig kell teljesíteniük. Először is a gyűjtésből befolyó pénzt kezelő bank vezetőjének tájékoztatnia kell a lakosságot, hogy a csekk teljesen megszokott módja a fizetésnek. Másodszor a kormánynak el kell fogadnia az általa kidolgozott gazdasági doktrínát, végezetül pedig a pénzen két aranytéglát kell vásárolni, amelybe ráadásul az ő nevét vésnék be. A Pravdában ezután Kasanický úr azt is alárulta, hogy Szlovákia vezetőinek bizony jócskán meg kell dplgozniuk ezért a félmillióért. Új Gazdasági Doktrínájának elfogadása után ugyanis gazdasági kormánymegbízott kinevezését követeli, aki közvetítői szerződést kötne vele. Ennek fejében gondoskodik arról, hogy meginduljon az OPEC olajdollárjainak beáramlása Szlovákiába - egyebek mellett egy szaúd-arábiai hercegnek köszönhetően. Ellenkező esetben Szlovákia bottal ütheti a szép summa nyomát, hiszen javaslatai elfogadása nélkül nem lát biztosítékot arra, hogy a kormány a pénz kettéválása után nem megy tönkre. A mesebeli csekket lobogtató urat illendően megünnepelte a Szlovák Nemzeti Színház díszes közönsége. A reflektorfény kihunyása után nyilvánosságra került feltételek miatt azonban a királyinak tűnő ajándék újra csak a Kasanický úrtól eddig megszokott világmegváltó ötletek közé sorolódik be. Ezért pedig a Matica, amely ily módon elesik a neki járó több tízezer dolláros kamatoktól, aligha írja be nevét a túrócszentmártoni emlékkönyvébe. ba lenne, mint az eddigi gyakorlatunk, hogy erről a számunkra létfontosságú kérdésről eddig közösen nem ejtettünk szót. Ezért a már fent is jelzett megoldáshoz folyamodtunk: a sajtóban közlünk néhány segédanyagot, Léván pedig négy bevezető előadásra szorítkozunk. Popéiy Gyula a csehszlovákiai magyarság két háború közötti autonómia-elképzeléseiről tart előadást, ÖHös L ászló a kisebbségi autonómia politikai feltételeiről beszél majd. Öt követi Duray Miklós Autonómiánk és társnemzetté válásunk lehetőségei című előadása, s ezt a részt Csáky Pál elemzése zárja arról, hol tartanak parlamenti képviselőink az e témáról való gondolkodásban. • Megemlítették a fő témákat. Lehetőség nyílik majd arra, hogy a részvevők kifejthessék véleményüket az előadásokban felvetett kérdésekkel kapcsolatban? Cs. P.: Ezután a harmadik blokk következik, amelyben a résztvevők a kérdéskörrel kapcsolatos véleményüket mondanák el. Erre a vitára hat órányi időt terveztünk, de fogalmunk sincs, elég lesz-e a hozzászólásokra. Mindenkitől tömör, tárgyilagos hozzászólásokat kérünk, ugyanakkor természetesen mindenkinek szót kell kapnia. Amennyiben szombaton éjfélig nem merítjük ki a témát (és egymást), úgy vasárnap is folytatnánk a vitát. D. E.: Ha viszont szombaton mindenkinek sikerül elmondania a véleményét, vasárnap továbbléphetünk. A szombati vitából ugyanis érzésünk szerint elsősorban a szakembereinknek, a politikai mozgalmak vezetőinek és parlamenti képviselőinknek kell levonniuk a tanulságokat. Vasárnap tehát szekcióülésekre kerülhetne sor. Mi három szekció létrehozatalát javasoljuk, az oktatásügyi szekciót, a kultúra és intézmények ügyeivel foglalkozó szekciót és a regionalizmussal, területi átszervezéssel, az önkormányzatokkal és a regionális gazdasággal foglalkozó szekciót. Érzésünk szerint e három problémakörrel kapcsolatban egyegy dokumentumot kellene a közeljövőben az asztalra tennünk, amelyek elképzeléseinket tartalmaznák. Ezen a ponton politikai mozgalmaink megint csak késlekednek. Félreértés ne essék: a szekciók ezen dokumentumok kidolgozását nem tudják, elvégezni Léván, erről szó sincs. Itt csak megalakulhatnának, az önkéntesség elvének szigorú betartása mellett, megválaszthatnák vezetőiket vagy koordinátoraikat, megegyezhetnének a célokban és munkamódszerekben, s utána már rajtuk múlik, mennyi és milyen minőségű munkát fognak elvégezni. Egy esetleges májusi újabb összejövetelen pedig már letehetnék az asztalra munkájuk eredményét. Z. M.: Újból csak elnézést kell kérnünk mindenkitől, ezen a rendezvényen is csak véges számú résztvevő vehet részt. így a mostani öszszejövetelre csak érvényes meghívóval lehet majd bejutni; kérjük mielőbb a jelentkezési ívet visszaküldeni akár a megadott címekre, akár a pártok, mozgalmak központi irodáiba esetleg a Csemadok OV-ra. Ezzel a szervezés színvonalát emelhetik. Kérjük a pontosságot is, szombaton már fél kilenctől lehet jelentkezni a Junior művelődési otthonban. Szeretnénk, ha mindenki ismét a legjobb énjét hozná magával, s a bizalmatlanságát otthon hagyná. Mindenkitől azt kérjük, röviden, tárgyszerűen szóljon hozzá a felmerülő kérdésekhez; a hosszú monológok csak szétzilálják az ilyen jellegű együttgondolkodást. -ypFebruár 20-21-én rendezik meg Léván a politizáló értelmiség második találkozóját. A rendezvényen - a meghívó szerint - továbbra is mindenki magánszemélyként vesz részt. A részletek felöl a szervezőket, Csáky Pált, Dolník Erzsébetet és Zoller Mihályt kérdeztük. Cs. P.: Most, amikor igyekszünk tisztázni a rendezvényt illető részleteket, kezdjük érezni, hogy talán a kelleténél gazdagabb programot készítettünk. Az összejövetel fő témája ugyanis az autonómia, az önrendelkezés, az önigazgatás problémaköre lesz, s ez önmagában is olyan súlyos, szerteágazó téma, amelyre talán egy hét sem lenne elegendő. Persze, realistáknak kell lennünk: másfél nap alatt a fontosabb problémafelvetésekre szorítkozhatunk csupán, a részletek tisztázása majd az arra hivatottakra, a parlamenti képviselőkre és a szakemberekre vár. A lévai összejövetelt most is elsősorban a gondolatok, ötletek megjelenítő fórumának szánjuk. Hogy a programból mennyit tudunk majd megvalósítani, az valóban a résztvevők aktivitásától, fegyelmétől és megegyezni akarásától függ majd. Mi mindenesetre egy koncepcióval lépünk a meghívottak elé, s már azzal nagyon elégedettek lennénk, ha az autonómia problémakörét sikerülne alaposan megvitatnunk. Hadd hívjam fel még a résztvevők figyelmét arra, hogy a témával kapcsolatosan segédanyagokat is megjelentetünk a honi magyar sajtóban. Z. M.: Visszatérve a programhoz, valóban gazdag lesz, és lényegében négy nagyobb egységből, blokkból áll. A bevezető részt magunk közt problémafelvető résznek neveztük el. Ebben először is Bauer Győző tart előadást a kulturális szervezetek és intézmények szerepéről, meglévő és hiányzó intézményeinkről, illetve arról a modellről, amely számunkra a jövőben a legelfogadhatóbb lenne. Utána kétszer tizenöt perc erejéig szót kapnak az egyházak képviselői; negyvenöt évig mesterségesen el voltunk zárva egymástól, s nemigen tudatosítottuk, hogy ők is közénk tartoznak. Egyházak és kisebbség címmel Erdélyi Géza és Gábor Bertalan tartanak problémafelvető, rövid előadást. Az első lévai találkozó kapcsán ígéretet tettünk, hogy oktatásügyünk kérdései egy következő összejövetelen hangsúlyosan helyet kapnak. Az esetleges utólagos félreértések elkerülése végett elmondom, hogy ez még nem az az összejövetel! Itt, mint mondtuk, elsősorban az önkormányzat kérdésköre kerülne szándékaink szerint megvitatásra. Úgy érezzük azonban, a tanítóképzésről, s az alternatív iskolatípusokról most is szót kell ejtenünk. A pedagógusképzésről László Béla, a magániskolák megalakításának és működtetésének problémáiról Cservenka János és Tóth Lajos, az egyházi iskoláról Varga Gyula tart majd rövid beszámolókat. D. E.: Ezek után már a fő témakör következik. Az autonómia kérdésköréről több tucat, igen hasznos előadást is beiktathattunk volna, a nemzetközi dokumentumoktól és példáktól kezdve, történelmi és jelenkori elképzelésekig. A probléma túlbeszélése azonban legalább olyan hiADAK0ZAS - FELTETELEKKEL Méry Gábor felvétele AZ IFJÚ SZIVEK ÉS Ä SĽUK BEMUTATÓJA A LÁTVÁNY BUKFENCEI Mottó: Mi történik, ha Mojszejev megrázza a szakállát? Potyognak a revütáncosok. A sértődéseket elkerülendő: félre a tréfával, elő az egészséges humorérzékkel. Hiszen mosolyogva szép az élet. Ezt főként a táncosok tudják; a színpadon nem lehet komor képet vágni - a közönséget jókedvre kell deríteni, feledtetni kell vele a hétköznapok kín-keserveit. Szóval, ülök a nézőtéren, mintha egy rózsaszínű kádban (lásd a Metró együttes ősi slágerét), és a színpadról rám villantja hiányos fogsorát a szólótáncos. Egyébként valóban ügyes, tehetséges, mozdulatain látszik, van köze a tánchoz. Minden lépése, gesztusa híven tükrözi a koreográfus utasításait. Semmi egyénieskedés. Mindennek és mindenkinek pontosan megszabták a helyét és az idejét, s ezt alaposan megtanulták a két együttes tagjai. Nemcsak azok, akik a hátsó sorban vagy a színpad szélén ropják, hanem azok is, akik központi figuraként, párosként (mondhatnám, szólótáncosként) a színpad közepét uralják. Nos, az előadás tökéletes, pontos, mint a spartakiád volt annak idején. A tánc nem igazán a látványosság művészete. A tánc intim dolog. Azaz volt. Különösen a néptánc. Mondjuk, a legény a kocsmában meg akarta mutatni, menynyivel több a többieknél; vagy teste játékával fejezte ki lelke óhajtását, csábította szíve választottját. Ez az intimitás kevés együttes előadásában érvényesül, Fontosabb a sallang, a színpompa, a látvány. De hová lesz a látvány logikája? Bukfencet vet, és megpróbálja elhitetni a nézővel, erre van szüksége, ezt igényli. A formát, tudniillik. A stilizált kosztümökbe, stilizált mozdulatokba öltöztetett tartalmatlanságot. Aminek hatására nem rezdül a néző lelke, amitől nem borsózik a háta. Vannak ízlések és pofonok, adott a közönség igénye. A közönség azonban nem homogén, nem alaktalan massza, még ha többnyire a fent említett módon szokás nyilatkozni róla. A közös műsor címe: Szlovákia. Japánba, japán közönségnek készült. Ez is Szlovákia, így is be lehet mutatni Szlovákiát, ez már igaz. Sőt, ha ilyen is, így is be kell mutatni. Vajon hol marad a másik fele? A nem mojszejevi, a nem jégrevü jellegű, valódi szépség? Azt mondják, ezt kívánta a megrendelő. Ö valószínűleg tudja, mit kíván a japán nemzet. Az egyszemélyes néző legföljebb saját igényeivel lehet tisztában. Lelkes ismerősöm azt mondja: örüljünk, hogy az Ifjú Szivek hírünket viszi a nagyvilágba. Lehet, hogy a legkézen fekvőbb megoldás még mindig az: kicsi, de a miénk. (sebők)