Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-09 / 32. szám, kedd

1993. FEBRUÁR 9. ÚJ szól GAZDASÁG 6 VERSENYKEPES LESZ? DUNASZERDAHELYI CUKORGYÁRTÁS — KÜLFÖLDI RÉSZESEDÉSSEL Évekkel ezelőtt, amikor a hazai mezőgazdaság esetleges válságára tett célzatos előrejelzést még rossz viccnek tartották volna, a felszín alatt már komoly problémák feszültek. A cukorgyártás például már akkor is az egyik legtöbbet vitatott és legtöbb gondot okozó ágazatok közé tartozott. Leromlott állagú épületek, elavult technológia, beruhá­záshiány, gyenge eredmények jellemezték az ágazat munkáját. Mondani sem kell, hogy a ma már nyilvánvaló ágazati válság cseppet sem javított a cukorgyárak helyze­tén. Ráadásul a cukorrépa-termelők az utóbbi években keményen a sar­kukra álltak, s olyan árakat kénysze­rítettek ki a répáért, amely nagyon nehéz helyzetbe kényszerítette a szlovákiai cukoripart. A csehországi cukorgyárak ugyanis olcsóbban vá­sárolták a nyersanyagot, így a szlo­vákiai piacon jóval versenyképesebb áron kínálták termékeiket, a szlová­kiai cukor emiatt komoly hátrányba került. A helyzetet bonyolítja, hogy Szlo­vákia éves cukorszükségletét, a mintegy 200 ezer tonna cukrot 9 cu­korgyár sem tudja minden évben tel­jes mennyiségben előállítani, ezért csehországi behozatalra szorulunk. A fejlett nyugati országokban azon­ban a legfejlettebb cukorgyárak ezt a mennyiséget egyedül is képesek kitermelni. Könnyen kiszámítható, hogy a pár év múlva teljesen nyitott közép-európai piacokon dúló konku­renciaharcban mely cukorgyáraknak marad esélyük a talponmaradásra. Az érvényesülésre legnagyobb esélye a dunaszerdahelyi Juhocu­kor Részvénytársaságnak lehet. Szlovákia legfiatalabb és egyben egyik legmodernebb cukorgyára 1969-től ontja a „fehér aranyat", 300 állandó dolgozója a kampány idején további 270 idénymunkással kibővítve naponta 4 ezer tonna ré­pát képes feldolgozni. Éves terme­lési kapacitása több mint 320 ezer fonna cukorrépa feldolgozását teszi lehetővé, az utóbbi években azon­ban nem volt szükség arra, hogy teljes gőzzel működjön. Évente át­lagosan mintegy 250 ezer tonna ré­pát dolgozott fel. A dunaszerdahelyi cukorgyár ta­valy május óta Juhocukor Rt. néven részvénytársaságként működik. Egyike lett azoknak az élelmiszer­ipari termelőüzemeknek, amelyek a vagyonjegyes privatizációban ke­restek maguknak új gazdát. A va­gyonjegyes privatizáció első hullá­mába bekerült részvénytársaság privatizációs tervezete azonban el­tér a megszokottól. A Juhocukor ugyanis vagyonának csak a 46 szá­Néhány éven belül eldől, melyik cukorgyár lesz képes állni a ver­senyt. Jaroslav Tabacár szerint azok tudnak fennmaradni, amelyeknek lesz elég nyersanyaguk, jó minőségű terméket fognak gyártani, széles választékban, ráadásul a termelés hatékonysági mutatói is állni fogják a versenyt. Az előfeltételek alapján a dunaszerdahelyi cukorgyárnak megvan az esélye arra, hogy ezeknek megfeleljen. -tszl­zalékát kínálta fel, a kárpótlásra szánt 3 százalékos részesedés mellett a fennmaradó 51 százalékot külföldi partnerek számára tartotta fenn. A vállalat vezetése ugyanis tisz­tában volt azzal, hogy a beszűkülő hazai piacon néhány év múlva már csak a nemzetközi konkurenciát is álló gyárak lesznek képesek megél­ni. A versenyképességhez nélkülöz­hetetlen beruházásokat azonban hazai forrásokból szinte lehetetlen előteremteni. Jaroslav Tabacár igazgató szerint az angol és francia érdekeltségű cukoripari társulás, a Tateíyle és a Generate Sucriere ajánlata biztosítja azokat a feltéte­leket, amelyek elképzeléseik meg­valósításához nélkülözhetetlenek. Ľubomír Dolgoš szlovák privatizáci­ós miniszter legutóbbi dunaszerda­helyi látogatása óta úgy tűnik, sínre kerültek a dolgok. Az igazgató bízik abban, hogy az első negyedévben végérvényesen elrendeződnek a pri­vatizációval kapcsolatos vitás kér­dések. Dunaszerdahelyen minden­képpen azf szeretnék elérni, hogy BANKA HANA: BELFÖLDIBŐL KÜLFÖLDI re vonatkozóan, persze, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Bank közöli létrejött a megfelelő megállapodás. Igy azután nyugodtan mondhatjuk, hogy a belé­tek nálunk legalább akkora biztonság­ban vannak mint hármelvik S7lnvák EURÓPAI KÖZÖSSÉG ÚJRAGONDOLJÁK A DÁNOK? Dániában május 11-én vagy 18­án fognak újra szavazni a maast­richti egyezményről. Tavaly június­ban, mint emlékezetes, a skandináv ország lakói elutasították az Euró­pai Unió tervezetét, s ezzel az Eu­rópai Közösség (EK) további 11 tag­államát rendkívül nehéz helyzet elé állították. Az EK- „alkotmánya", a Római Szerződés ugyanis kimond­ja, hogy bármely egyezmény, hatá­rozat tartalma csak a 12 tagállam egyetértése esetén léphet életbe. A dán „nem" tehát azt jelentette, hogy Nyugat-Európának az évezred vé­gére tervezett gazdasági, pénzügyi és politikai uniója a jelenlegi elkép­zelések szerint nem valósulhat meg. Vajon miért is mondhattak nemet a dánok, akik mindig is az „euro­szkeptikusok" táborába tartoztak? Már az Európai Közösség megalakulá­sakor is tüntetően távolmaradtak, és csak másfél évtizeddel később, 1973-ban csatlakoztak hozzá. Min­den valószínűség szerint a dán népszavazáson a belpolitikai elége­detlenség, a szavazás ügyetlen elő­készítése (a 250 oldalas maastrich­ti alapokmányt minden különösebb magyarázat nélkül továbbította a dán kormány minden egyes szava­zónak), és a dánoknak a nagy kö­zösségi partnerek, elsősorban a né­metek túlsúlyától, valamint az EK bürokráciájának túlburjánzásától, a nemzeti szuverenitás elvesztésétől vezérelt aggodalma vezetett a júni­usi „nem" hajszálnyi győzelméhez. Januárban, a tamil menekültek körüli botrány hatására, lemondott a Poul Schlüter vezette konzervatív kormány, s a szociáldemokrata Po­ul Nyrup-Rasmussen lett az új dán miniszterelnök. A politikai váltás va­lószínűleg nem hoz lényeges mó­dosulást a kis ország EK-hoz való viszonyulásában, mivel a jelentős parlamenti pártok között konszen­zus alakult ki e kérdést illetően. En­nek lényege: támogatni Nyugat-Eu­rópa gazdasági közeledését, ám a politikai, pénzügyi, sőt, a katonai unióval csínján kell bánni, nem kell elsietni. Koppenhága eleve úgy írta alá a maastrichti dokumentumot, hogy nem csatlakozik a pénzügyi unióhoz, vagyis a közös pénz beve­zetéséhez 1999. január elsejétől, ha a polgárok ezt nem akarják. Sőt, Dánia arra sem vállalt kötelezettsé­get, hogy a közös védelemben részt vesz. Hiba lenne azonban a skandináv országot szeparatizmussal vádolni. Az ötmillió észak-európai ugyanis a nyugat-európai átlagnál jóval szigo­rúbb dán környezetvédelmi normák feladását látja az Európai Unió ter­vében. Mások azért aggódnak, hogy az ország tengerparti üdülőhe­lyei német kézbe kerülnek. Továb­bá: a magas adók által finanszíro­zott skandináv jóléti modell jelenle­gi formájában nem illeszkedik az Európai Közösséghez, tehát nem tartható fenn. Módosítani kell az adórendszert, ami alapjaiban boly­gatja meg az eddig működő társa­dalmi és gazdasági struktúrái. A dánok úgy érzik, túlságosan is beavatkoznak életükbe, ám tisztá­ban vannak azzal, hogy kis ország lévén, szükségük van az EK 345 milliós óriáspiacára. Ezért az EK Bi­zottsága által meghatározott 282 jogszabály (később 279-re csök­kent), amely az 1985-ben összeállí­tott Fehér Könyv szerint elengedhe­tetlen a határ nélküli piachoz, 90 százalékát a dán kormány már beé­pítette a nemzeti jogszabályokba. Igy az a furcsa helyzet állt elő, hogy a maastrichti szerződést eluta­sító „rebellis" Dánia az 1993-tól megvalósult közös gazdasági térség élharcosává vált, mivel a törvényke­zés terén a legjobban áll a lizenkét tagállam közül. Vagyis különbséget tesznek az egységes európai belső piac szükségessége és Maastricht felülről megálmodott politikai uniója között. Május derekán egyértelműen eldől: a kis ország lakói megbarát­koznak-e Nyugat-Európa teljes egyesülésének a tervével, s ezzel szuverenitásuk részleges elveszté­sével vagy továbbra is elutasítják az Európai Uniót, s lazább szövetség hívei maradnak. (sidó) A Česká banka komáromi kirendelt­ségének megnyitása után a közel­múltban újabb csehországi bank je­lent meg Dél-Szlovákiában. Decem­ber végén ugyanis a dunaszerdahelyi Jednota épületében megkezdte műkö­dését a prostéjovi Banka Haná kiren­deltsége, és ezzel a városban műkö­dő pénzintézetek száma ötre szaporo­dott. A Banka Haná elképzeléseiről Peter Jaďuďot, a szlovákiai hálózatot irányító nyitrai fiók vezetőjét kérdeztük: — Bankunk az első csehországi magánbankok egyikeként 1991-ben alakult meg Prostéjovban. Akkor még az Agrobanka-asszociáció része vol­tunk, de 1993-tól teljesen önállóan te­vékenykedünk. A Szlovák Nemzeti Banktól kapott felhatalmazás alapján teljes körű szolgáltatásokat nyújtha­tunk. • Bármennyire is fejletlen a szlo­vákiai bankrendszer a betétek terén, azért már bizonyos konkurencia kia­lakult. Mit tad saját bankja legfőbb vonzerejének? — Előny például, hogy a folyó­számláinkon levő összegekre magas, négyszázalékos kamatot adunk A fel­mondáshoz kötött betétek esetében azon kevesek között vagyunk, akik már az egyhónapos lekötést is lehető­vé teszik. Azok számára pedig, akik egymillió koronánál nagyobb összeget szeretnének nálunk elhelyezni, illetve két évnél hosszabb időre kötik le ná­lunk a pénzüket, kölcsönös megegye­zés alapján állapítjuk meg a kamato­kat. Bevezettük az alkalmazotti szám­lákat is. Ez azt jelenti, hogy a munka­adó a béreket egy összegben átutalja, és ezt mi osztjuk szét az alkalmazot­tak számláira. A dolgozók ezért csek­könyvet, illetve nemsokára fizetőkár­tyát használnak, a vállalkozó számára pedig csökken az adminisztráció. • Ez tehát hasonlít az átutalási be­tétszámlához? — Igen, bár annyi eltéréssel, hogy mi egyelőre nem intézzük az inkasz­szót, vagyis a lakossági átutalásokat. Reméljük viszont, hogy rövid időn be­lül ezt is sikerül megszerveznünk. • Szlovákiában az utóbbi időben a hitelnyújtás lehetőségei meglehetősen beszűkültek, ennek ellenére már fel­bukkant az első olyan bank, amely fe­dezet nélkül, a perspektív vállalkozói terv esetén is hajlandó hitelt nyújtani. Mi a helyzet Önöknél? -— A hitelnyújtás során százszáza­lékos garanciát kérünk, ami lehet in­gatlan, ingó vagyon vagy értékpapír is. Fontos viszont, hogy fedezetként i elfogadjuk magát a hitelért vásárolt ingatlant is. • Egy csehországi bank esetében napjainkban felmerül a kérdés: mi várható a pénzügyi unió megszűnése után? — Az itteni tevékenységünkre ugyanolyan szabályok érvényesek, mint az összes, Szlovákiában működő külföldi bankfiókéra. Eszerint a pénz­nemek kettéválasztása után az addig csehszlovák koronában vezetett be­tétjeink szlovák koronában futnak to­vább. Bankunk előnyének a betétek progresszív kamatozását tartom, és nyugodtan állíthatom, hogy e tekintet­ben a legjobbak között vagyunk. A jö­vőben pedig a Banka Haná itteni há­lózata is a csehországi makroökonó­miai helyzethez igazodva fog eljárni. • Laikusként ezt úgy értelmezhet­jük, hogy a szlovákiai helyzet esetle­ges rosszabbodása esetén a csehor­szági központtól támogatást kapnak? — Abból kell kiindulni, hogy a bank teljes tőkéje Morvaországban van, er­uciii vuiiiicin, IIIIIII uanntijm OĹiuvan bankban. Saját vezetőségünkkel pe­dig megegyeztünk, hogy amennyiben az itteni versenyképességünk megőr­zése miatt szükség lesz rá, Szlovákia számára külön kamattételeket állapl­tunk meg. • Mi lesz a csehszlovák koronáéit vásárolt letéti jegyek sorsa ? — Ezeket abban a pénznemben li­zetjük ki, amelyik köztársaság terüle­tén található a szerződést megkötő bankfiók. • Dél-Szlovákia vonzáskörzetében ez idáig három kirendeltségünk műkö­dik — Pozsonyban, Dunaszerdahe­lyen és Nyitrán. A közeljövőben terve­zik hálózatuk további bővítését? — Hamarosan befejezzük a pozso­nyi kirendeltség átépítését, és a nagy érdeklődésre való tekintettel Duna­szerdahelyen meghosszabbítjuk a nyitvatartási, s még az első félévben sor kerül az érsekújvári kirendellsé­günk megnyitására. Terveink közt szerepel, hogy kirendeltségeink ügy­nökségeket is nyitnak. Végezetül pe­dig a közvetítői, illetve kereskedelmi engedéllyel rendelkezők számára le­hetőséget kínálunk értékpapírjaink árusítására. -II­MUNKANÉLKÜLI-SEGÉL Y( KIÁLTÁS) M egszokható-e a munkanélküliség? Amig nem mi vagyunk a szenvedő alanyok — talán. A vélemények azért megosz­lanak: egyesek szerint nincsenek munkanélküliek, csak munkakerülők. Nekik büdös a munka, inkább segélyért folyamodnak. Ilyen esetek is előfordulnak, s talán nem is ritkán... Szlovákiában az év elején 260 274 munkanélkü­lit jegyeztek, a munkaügyi hivatalok viszont csak 16 204 munkahelyet tartottak nyilván. Tehát egy szabad munkahelyre 16-an pályáznak. Kifejezetten rosszindulatú feltételezés, hogy mind a tizenhatan munkakerülők volnának. A munkanélküliség megoszlása eléggé változó: Po­zsonyban mindössze 3,8 , de a Dunaszerdahelyi járás­ban már 18, a Tőketerebesiben pedig 19 százalékos. S ha megindul a csődeljárás, még többen elve­szítik az állásukat, és a vállalkozóellenes törvény is a munkaügyi hivatalok ügyfeleinek a számát szapo­rítja majd. Nagyobb városokban könnyebb elhelyezkedni, de vidéken reménytelen a helyzet; a falvakban na­gyon lassan születnek új munkahelyek. A munkaü­gyi hivatalok ugyan szép fejpénzt ígérnek azoknak, akik munkanélkülieket alkalmaznak, a vállalkozók mégsem igen élnek e lehetőséggel. Félnek az is­meretien emberektől. „Segélyszedő" családtagot vagy ismerőst szívesen alkalmaznak. A munkaügyi hivatalok értékrendje is eltérő. Számukra az egyik koponya — ugyanazon a helyen — huszonötezret, a másik ötvenezret ér... Szigorítják a jogosultság elbírálását. Aki kétszer egymás után nem fogadja el a képesítésének és egészségi állapotának megfelelő állást, attól meg­vonják a segélyt. Az illetékes miniszterasszony el is magyarázta szépen, mit ért ezen: az építészmér­nöknek egy fokkal alacsonyabb szintű munkát aján­lanak — dolgozzon mesterként... A miniszterasz­szony kedvet is csinál hozzá: mesterként a mérnök még többet is kereshet. Csakhogy elfelejti (a minisz­terasszony!), hogy nem az a jellemző, hogy mérnö­kök veszítik el az állásukat. A segédmunkás kategó­ria a legnépesebb csoport. Nekik pedig nem tud a képzettségüknél egy fokkal alacsonyabb munkát ajánlani, lévén, hogy ilyennel nem rendelkeznek... Mostanában böngészem az álláskereső és -kíná­ló hirdetéseket. Milyen munkát ajánlanak az újsá­gok? Az otthon végezhető,.jól jövedelmező munka a sláger. Lehetőleg másodállásban. A hiszékenyebb­je 50-100 korona ellenében biztos tippeket is kap. A gépkocsivezetők, szakmunkások szinte kivétel nélkül külföldre vágyakoznak — a lányok ugyancsak kül­honban pesztráinának... Itthon a világért sem. A lányok — de csakis a fiatalok, a jó alakúak meg a nem szégyellősek — előtt nyitva a világ, il­letve a diszkréten masszázsszalonnak becézett in­tézmények ajtaja. Ebben a szakmában az idegen­nyelvtudás sem követelmény. Még mindig gond megjavíttatni a cipőt, a csapot, a tévét, asztalost lámpással sem találni. De vannak munkanélküliek... Szerkesztőségünk segíteni akart, amikor közzé­tette; az álláskínálók és -keresők hirdetéseit ingyen közli. Azt hittük, a hirdetések minden mást kisiorí­tanak a tápból. Nem így történt. Alig kínálnak állási. De keresni még kevesebben keresnek. Bárkinek feltennénk a kérdést, vajon kötelessé­ge-e gondoskodni az államnak a polgárairól, igen­nel felelne. De ha így fogalmaznánk; kötelessége-e az államnak eltartani azon polgárait, akik semmi­hez sem értenek, nem is akarnak szakmát tanulni, mi több — nemigen törik magukat a munkáéit? Eb­ben az esetben már alaposan megfontolnánk, mii válaszolunk. Nyugdíjas házaspárral beszélgettem a napok- • ban. Ketten nyolcvan évet tanítottak. Most ketten kapnak ötezer korona nyugdíjat. Hogyan lehel eb­ből megélni? — kérdezték. Sehogy. Vállaljon vall­mi munkát. De ha munka sincs meg egészség sem? Nemrég láttam egy filmet. Újságírói környezet­ben játszódott — valahol Nyugaton. A lap csüdbi ment, az újságírók egyik napról a másikra állás nélkül maradtak. Beleéltem magam a helyűkbe, Majd a szívem szakadt meg értük. Már-már kicsor­dult a könnyem, amikor az ifjú kollegina boldogan felsóhajtott, hogy hála Istennek, most legalább gondtalanul utazgathat kedvére néhány hónapig, No tessék. Megint oda jutottunk, hogy Nyugaton szeretnénk munkanélküli-segélyből élni. ^^ ívesen cserélnék a nyugati kollegi­^^ y nával. De arra kíváncsi lennék, i» . 'W'áfar itt veszítené el az állását, ki tudni­e fizetni a havi lakbérét (feltéve, ha volna lakásai Utazásra pedig nem is gondolhatna. Legfeljebb i I városi tömegközlekedést vehetné igénybe. Azl is csak március idusáig. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLÁ még a cukorrépa vetése előtt tisztá­zódjon a külföldi partner szerepe. — A cukorrépa termesztésének hagyományai vannak Dél-Szlováki• ában. Szeretnénk a potenciális ter­melőkkel olyan láncot kialakítani, amely mindkét fél számára előnyös. Vállalatunknak ugyan jelenleg még komoly gondjai vannak a cukor ér­tékesítésével, az elkövetkező idő­szakban azonban már határozot­tabb piaci jelenlétre számltunk. Ezt a célt szolgálják a cukorgyártásban tervezett újításaink, a csomagolási és gyártástechnológiában beveze­tett változások. Többek kőzött kis tömegű kiszerelésben is kínáljuk már a cukrot, ezenkívül a kockacu­kor és a porcukor gyártásában is lépni szeretnénk — tájékoztatott az igazgató. A külföldi partner is komoly beru­házásokkal szeretné letenni névje­gyét a hazai piacon. Beruházásaik 3 fő területre irányulnak. A cukoré­patermelés technológiájának a meg­újítására, a vállalat vezetési és szervezési rendszerének az átalakí­tására és az európai normáknak eleget tevő környezetvédelmi beru­házásokra. Az elképzelések megva­lósítására 340 millió koronát szán­nak, ebből 160 millió korona a kör­nyezetvédelmi célokat szolgálja majd.

Next

/
Thumbnails
Contents