Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-09 / 32. szám, kedd

7 BÜNÜGY 1993. FEBRUÁR 9. A KU-KLUX-KLAN EURÓPÁBAN AZ ÉN DOLGOM: VÉDENI BESZÉLGETÉS POLGÁRI TIBOR ÜGYVÉDJÉVEL Egy héttel ezelőtt a Pozsonyi Kerületi Bíróság ítéletet hozott Polgári Tibor és hat társa perében, akik 1991. november 23-án kitörlek a lipótvári fegyházból, öt fegyőrt megöltek, többet súlyosan megsebesítettek. A 32 éves Polgári Tibort és két társát a tjíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Röviddel az ítélethozatal után elbeszélgettünk dr. Svetozár Chabadával, a héttagú csoport vezérének védőjével. • Doktor úr, hogy lett egy háromszoros gyilkos védőügyvédje? A vádlott hozzátartozói fordultak önhöz vagy egyszerűen önre „osztották"? — A jog szerint minden vádlottnak jár védőügyvéd. A kerületi ügyészség kérése alapján nekem Polgári Tibor jutott. Az ügyészség munkatársa azzal fordult hozzám, hogy képviseljem a vádlottat Ex Offo, vagyis hivatalból. • Védett már hasonló „kaliberű" gyilkost? — Már több ízben volt „dolgom" gyilkosokkal. Jelenleg is egy fiatal homoszexuális férfi a védencem, aki kettős emberölés vádjával került bíróság elé. Természetesen, nekem a vádlottal nem kell azonosulnom, nem kell hinnem neki, de a kötelességem, hogy védjem, hogy az érdekében minél több mentőkörülményt tudjak felhozni. Úgy, ahogy az orvos leiadata a gyógyítás, az enyém a védés. © Polgári esetében, milyen mentökörülményeket sikerült felvonultatnia? — Védencem érdekében hangsúlyoztam, hogy az igazgatónak a szökési tervet jelentette. Figyelmeztette az illetékeseket, hogy a rabok egy csoportja — magát természetesen kihagyta a névsorból — valamire készül. • Mi késztette a besúgásra? — Állítólag azt akarta, hogy információjáért engedjék el büntetésének a hátralevő részét. Ezt nem tartom túl valószínűnek, hiszen már csak egy napot kellett volna magánzárkában töltenie. Az igazi ok számomra rejtély, azt szerintem csak Polgári tudja. • Gyakran találkozott védencével négyszemközt? — Havonta kétszer-háromszor látogattam meg a cellájában. • Nem tartott a mindenre elszánt férfitól? — Nem volt okom félni, mert Polgári meg volt bilincselve. Beszélgetéseink során mindig nyugodtan, kiegyensúlyozottan viselkedett. Nem volt vele különösebb problémám. & Mit gondol, őszinte volt védőjéhez? Kitárulkozott vagy „megjátszotta" magát? — Erre nagyon nehéz válaszolni, mert egy olyan ember lelkivilága, aki életének nagy részét a börtönben töltötte, eléggé kiismerhetetlen. Egészen más optikával szemléli a történteket, mint más halandó. Nem tudom teljes biztonsággal megítélni mennyire volt őszinte hozzám. Mindenesetre az volt a benyomásom, hogy ő meg van győződve a saját igazáról. • Beszélgetéseikkor megtudott olyan részleteket is, melyek nem szerepeltek a vádiratban? — Igen, de mindazt, amit csak nekem árult el, a tárgyalás során — elég impulzívan — mindenki előtt elismételte. • A perben többször szó esett arról is, hogy a szökevények egy fegyőrt 45 ezer koronával lefizettek, és többen is öszszejátszottak a menekülőkkel... — Az ügynek ez a része a katonai ügyészség hatáskörébe tartozik. Ha jól tudom, ők már elkezdték a vizsgálatot. Hogy milyen eredményre jutottak, arról nincs tudomásom. • Találkozott védence szüleivel, esetleg hozzátartozóival? — Nem. A vizsgálati fogság és a per alatt egyszer sem jöttek el hozzám, és telefonon sem kerestek. • Milyen benyomást tett önre Polgári Tibor? — Erre a kérdésre nem válaszolok • Mit gondol, miért lett éppen ő a szökevények „főnöke"? — Az az igazság, hogy rabtársai között, főleg fizikai adottságai miön munkájával. Mit kifogásolt tulajdonképpen? — Olykor olyan dolgokat kívánt, melyek nem tartoznak ügyvédi hatáskörömbe. Szemrehányást tett, hogy nem vagyok elég kemény, rámenős. Azt akarta, hogy én is olyan arrogáns hangnemben beszéljek Randalírozó újfasiszták Németországban, afrikai származású francia polgárokat hajkurászó szélsőjobboldali bandák Franciaországban, a .fehér ember" védelmében tetszelgő fajüldöző bőrfejűek Londontól Moszkváig, sőt már — sajnos — Pozsonyig — mindezek hozzátartoznak 1992 krónikájához. S most felbukkant Európában a Ku-Klux-Klan is, amely 1865-ben azzal a jelszóval alakult, hogy „csak a halott néger jó néger". A XX. század utolsó évtizedében pedig azt hirdeti az egyesült Németországban — és sajátos módon főként, ha nem is kizárólag, annak keleti felében —, hogy „takarodjék ki minden külföldi". S nem mintha ez érdem lenne, de nem tesznek különbséget a külföldiek színe vagy vallása között — a lényeg, hogy a „tiszta faj érdekében" hagyják el az országot. A hivatalos szervek és a közvélemény igazában a múlt év szeptemberének elején kezdett ráébredni arra, mennyire valós Veszély az amerikai fajüldöző szervezet működése Németországban Egyik éjszaka a Frankfurt közelében levő Neuenrande-ban három fiatalember a levegőbe leadott lövésekkel riogatta egy ház bolgár, török és albán lakóit, betörték az ablakokat, és kővel dobálóztak. A rendőrség mindaddig azt hitte, hogy ebben az esetben is csak a „szokásos", külföldiek elleni támadásról van szó, míg az elfogott támadónál négy matricát nem találtak. Ezeken a KuKlux-Klan németországi „kirendeltségének" címe volt olvasható — KKK Herford és egy postafiókszám. Még nagyobb volt azonban a közvélemény megdöbbenése, amikor a nálunk is fogható RTL Television a napokban, Vigyázat, robban! című késő esti adásában bemutatott egy titkos rituálét, amelyet körülbelül 4050 német Ku-Klux-Klan-tag egy Berlin melletti erdőben rendezett. Ennek „levezénylője" és „díszvendége" egy Dennis W. Mahon nevű amerikai volt, aki komoly tisztséget töltött be a raszszista szervezetben az Egyesült Államokban. A tv-nyilatkozatban az egyáltalán nem csendes amerikai kifejtette: örömmel tölti el, hogy a germán tradíciók „a teuton lovagoktól az SS-ig" összekapcsolódnak a KuKlux-Klannal. Igen elégedett a külföldiek elleni támadásokkal. „Boldog vagyok, mert úgy látom, hogy a német nép felismerte: a sok külföldi a jövőjét veszélyezteti... Minden eszköz megengedett, ha a nemzetet kell megmenteni" — mondta a kamerák előtt a náci szimbólumokkal teleaggatott amerikai. Az egybegyűltek pedig a KKK egyenruhájában, csúcsos fehér kapucniban, arcukat eltakaró, térdig érő öltözetben, borzongató ceremóniát mutattak be, amelynek csúcspontjaként elégettek egy fakeresztet. A Ku-Klux-Klan egyébként már évek óta próbálkozott német földön. Többször amerikai katonákon keresztül igyekeztek kapcsolatba kerülni erőszakos német csoportokkal. Herfordi „kirendeltségük" a rendőrség ismeretei szerint az év eleje óta működik, és áprilisban egyik szervezője volt a városban Adott Hitler 102 születésnapja alkalmából rendezett tüntetésnek, amelyen több mint 200 bőrfejű és neonáci randalírozott késekkel, botokkal felfegyverkezve. Az ott osztogatott egyik röplapon egy fehér csuklyás lovag látható, alul pedig a felirat: „Előre a fajtisztaságért vívott harcban!" A német Spiegel című hírmagazin azonban még nagyobb veszélyekre is figyelmeztet. A bőrfejűek számára szerkesztett egyik német folyóiratban nemrég megjelent egy hirdetés, amely arra utal, hogy nem Németország a KKK egyetlen „vadászterülete" Európában: a lapban egy francia nyelvű Ku-Klux-Klan-kiadványt reklámoztak. Egy angol nyelven Európában megjelenő skinhead-lapbari pedig egy olyan rajz lálotl napvilágot, amelyen egybefonódott a bőrfejűek és a KKK jele. S ha ehhez hozzáteszszűk, hogy a már említett Mahon „vezér" öltözetén világosan felismerhetőek voltak a neonáci szimbólumok is. A* oldalt írta és összeállította: QRDGOY VILMOS all, nagy tekintélye volt. Állítólag csak egyetlen fegyenctársa, egy bizonyos Kovács nevű rab nem félt tőle. És pont az említett Kovács volt az, akit védencem szökés közben meglőtt. Néhányan úgy jellemezték, mint Lipótvár második igazgatóját. Mégis az a meggyőződésem, hogy eleinte nem volt szándékában a szökevények élére állni. A pszichológusok és pszichiáterek szakvéleménye szerint nagy hatással volt rá a fiatal Bajger, aki sok mindenben befolyásolta. Amikor a szökés már konkrét formát öltött, valahogy automatikusan ő lett a főnök. • A tárgyalás során többször is „értekeztek". Polgári néhány esetben nem volt elégedett az mint ő, mert szerinte az a leghatásosabb módszer. O Ön védőbeszédében, az ügyész javaslatával ellentétben, az életfogytiglani büntetést 25 évi fegyházra akarta enyhíteni. A már említett szökési kísérlet bejelentésén kívül azt is hangsúlyozta, hogy két fegyőr meggyilkolása esetében nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy Polgári volt a tettes. Védence, mint tudjuk, mégis a nálunk kimérhető legsúlyosabb büntetést kapta. Az ítélet ellen fellebbeztek. Gondolja, a véres események után, volt ennek értelme? — Minden azon múlik majd, hogy a legfelsőbb bíróság miképp tekint az ítéletre, illetve a fellebbezésre... § J. S. és felesége reggeltől estig gürizett, minden koronát az élére állított, hogy mielőbb megvehesse a vidéki házat ós a kis gyümölcsöst. A családfő időről időre ellenőrizte megtakarított pénzüket, amit a ruhásszekrényben egy fémdobozban tartottak Egy alkalommal azt tapasztalta, hogy valaki alaposan megdézsmálta vagyonukat. A dobozból kerek 20 ezer korona hiányzott. A feleség semmiről sem tudott, a három éves Krisztina, mint tolvaj nem jöhetett számításba. A tizenkét éves Miro is tagadta, hogy valami köze lenne a rejtélyes ügyhöz. Az apa hitt is, meg nem is fia ártatlanságában. Egy idő után fátylat borítottak a történtekre, és tovább spóroltak. Közeledett az év vége, és a családi tanács úgy döntött, a karácsonyi ajándékokat a megtakarított pénzből vásárolják meg. Amikor elővették a dobozt, szinte kővé meredtek. Azonnal látták, hogy az ezresekből álló pénzköteg alaposan megcsappant. A gyorsleltár után kiderült, ezúttal 80 ezer koronának kelt lába. A szülők még most sem fordultak a rendőrséghez. Csaknem biztosak voltak benne, hogy a rejtély kulcsa a fiuknál van. Miro azonban iskolai sítanfolyamon volt. Amikor a hét végén hazajött,- először tagadni próbált, de az első atyai pofon után sírva fakadt, ós részletesen elmesélte, hová lett a tömérdek pénz. * * 5jC Miro fájó szívvel nézte, hogy az utcájukban lakó idősebb fiúk milyen jókat motoroznak egy öreg Simsonon. Ő is vágyott egy kis benzingőzös romantikára. A motor bőgése és főleg a sebesség faszcinálta. A motorkerékpár tulajdonosa olykor maga mögé ültette és tett vele egy-két kört. Miro a mennyországban érezte magát, de titokban arra vágyott, hogy egyedül ülhessen a nyeregben és adagolhassa a gázt. Úgy, ahogy ezt a nála alig egy esztendővel idősebb Ádám és a 16 éves Kornel tették. Vágyát egyszer hangosan is kimondta. A két srác összenézett, összesúgott, s rövid tanakodás után döntött; Miro a parkban tehet néhány próbakört, persze, nem ingyen. „A benzin drága, néhány új alkatrész is kell, egy százas, a mai áraknál, igazán nem sok" — érveltek. Miro feláldozta az ebédjegyre kapott pénzét. Legközelebb Kornelék már maguk ajánlották fel a motorkerékpárt. Miro a széllel versengve szelte a kanyarokat. Az egyik fordulóban azonban a motorkerékpár egy kissé megbillent, és egy szeniétkukát érintve lehorzsolódott a sárhányója. A fiú mentegetőzni próbált, de a társai szó nélkül ütlegelni kezdték, ós azt parancsolták neki, tíz percen belül fizesse meg a kárt és a föld alól is szerezzen 300 koronát. Miro ekkor nyúlt először szülei pénzéhez. A „maffiapalánták" csak erre vártak. Úgy érezték, Miro már a markukban van, ós nem lesz nehéz zsarolni őt. A motorkölcsönzés öszszegét 500 koronára emelték. Amikor fiatal áldozatuk ellenkezni próbált, megfenyegették, hogy felhívják a szüleit, ós elmondják, hogy fiacskájuk tolvaj, ráadásul arról is gondoskodnak, hogy az iskolában is tudomást szerezzenek a történtekről. A zsaroló kettőshöz hamarosan a 16 éves Michal is csatlakozott. Az ő javaslatára a motorkölcsönzés árát ezer koronára emelték. Azonkívül, hogy pénzt követeltek tőle, veréssel is fenyegették, Igy Miro ismét beadta a derekát. Mišóék érezték, aranytojást tojó tyúk került a birtokukba Legközelebb már 3000 koronát kértek és — kaptak. Természetesen, a fenyegetés, hogy „ne merj senkinek se árulkodni, mert különben kicsapatunk az iskolából", ezúttal sem maradt el. A háromtagú banda egyre fokozta követelését. Már 12 ezer koronát kértek, állítva, hogy Ádámot elkapták a rendőrök, és mivel jogosítvány nélkül vezetett, meg akarják büntetni. Nem kizárt, hogy javítóintézetbe dugják. De ha lesz elég pénzük, meglágyíthatják a rendőrök szivét. „Ha nem teremted elő a kórt összeget, összetépjük a Simson iratait, és feljelentünk a rendőrségen, hogy te loptad ezt a motort." Miro ismét hazaosont, és kilopta a szekrényből a kórt összeget. Zsaroló társai ezúttal nem érték be a pénzzel. Arra kényszerltettók, válasszon; dohányozni fog-e velük, vagy szipózni. Miro a kisebbik rosszat, a cigarettát választotta. Már annyira „barátai" befolyása alá került, hogy egy szemöldökösszevonásra hazament egy ezresért. Egy szép napon 26 ezer koronát követeltek tőle. Azt állították, hogy a börzén összeverekedtek néhány lengyellel, akik közül az egyik megsérült, most kórházban ápolják Bírósági per van kilátásban, ós a védőügyvéd sokba kerül. Miro úgy érezte, nincs más lehetősége, engedelmeskednie kell, különben lebuktatják. A pénzen Mišo, Kornel ós Ádám egy új motorbiciklit vett. ós a „barátok" folytatták a zsarolást. Ezúttal is a régi trükkhöz folyamodtak: „Ha nem fizetsz, azt mondjuk a rendőrségen, ezt a motorkerékpárt loptad." Hogy szavuknak nagyobb nyomatékot adjanak, azt is kilátásba helyezték, elintézik, hogy Miro mamáját valaki megnyomorítsa. Az ifjú gengszterek nagylábon éltek. Reggeltől estig „etették" a játékautomatákat, hétvégeken diszkóztak. Miro számára valóságos megkönnyebbülés volt, amikor kitudódott az igazság, ós mindent bevallhatott a szüleinek. A rendőrség nem csapott le azonnal Kornelékre. Hogy bizonyítók legyen a kezükben, megvárták a legközelebbi pénzes akciót, ós akkor léptek közbe, amikor Miro átadta zsarolóinak a 15 ezer koronát tartalmazó borítékot Dr. Svetozár Chabada és védence, Polgári Tibor JANA KOŠNÁROVÁ felvétele GYERMEKMAFFIA