Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-09 / 32. szám, kedd

RIPORT g sem goni érdekes még š Ježeknek, iltségvetési bia hétfői Sme úját,' amelyben lovák állampoliszközzel nem lországi betétSzlovákiába, szlovák fél törelérni, szerinte lapvető emberi nmit nem érne kok semmiképik megsérteni adnák ki klien-tfordul elő, hogy iyt lapunk egyik tték: igaz a hír. érkezett oda. I illetékes kassai ezető rövidesen rációs hiba csúogy többször ne (g-f) noha a demokrá. külügyi szolgálat Dlása érdekében) akadt fenn a deíogy a módszer, Mečiarék el akarhasonlít az 1989 i akkor sem venlem stimmel, ha ^szervezetei száV tiltakozásokat, rtjának ellenzékijnistáknak afölötti l nem ők vannak tathatnak, nem ők idják, hogy ez így >an azokat igazolizemlélik Weissék 5zlovákiáért Mozmeddig fajult el i DBP. Meglátjuk, :sapata, miért razedelmes mozgalezett és lekötelenyi várba. Mečiar Dvákia viszonylag < is fontos szerepe ező nagy politikai kezelést saját reatni. Olyan elnökit. átvészelte a koms, hogy ez megisk mondott baloldalokrácia leépítéséiak vele. hogy ez idig. TÓTH MIHÁLY lÚJSZÓ* 1993. FEBRUÁR 9. Az alapiskolákban országszerte már javában folyik a beiratás, s a legtöbb magyar szülő számára nem is kérdéses, milyen tannyelvű iskolába küldje gyermekét. Ugyanakkor elég sokan haboznak, végül a szlovák iskola mellett döntenek. A szülőket ebben a döntésben számos tényező befolyásolhatja: a környezet, a család, a még mindig igen aktív propaganda éppúgy, mint például az a tény is, van-e lakóhelyükön magyar iskola vagy nincs. S hogy épp ez utóbbi momentum mennyire nem elhanyagolható, arra nagyon jó példa Egyházfa esete. Ez az alig ötszáz lélekszámú kis falu a Galántai járás peremén, Szenctöl mindössze négy kilométerre fekszik. Lakóinak 70 százaléka magyarnak vallja magát. Mégis e többségében magyarok lakta községben az iskolaköteles gyermekek jelentós része szlovák iskolába jár. Való igaz, Egyházfán 1978 óta nincs iskola - se magyar, se szlovák. Egyszerre szüntették meg mindkettőt. Az iskola egykori igazgatója, Ruman István szerint pedig a magyar kisiskolának elég diákja volt, de a járási elöljárók nemzetiségi kérdésként kezelték az ügyet, s mivel a szlovák iskolát bezárták, a magyar kisiskola sem működhetett tovább. Azóta a gyermekek a szomszédos hegysúri magyar tanítási nyelvű kisiskolába járnak vagy a szintén közeli szenckirályfai teljes szervezettségű szlovák alapiskolába. A távolság körülbelül egyforma, mégis évről évre több egyházfai magyar szülő íratja gyermekét a szenckirályfai szlovák iskolába... Egyházfán az egykori iskola épületében ma óvoda van. Magyar tanítási nyelvű óvoda - ahonnan a gyerekek szlovák iskolába mennek. -Idén az iskolaköteles korú gyermekeink közül hármat magyar iskolába írattak a szülők, négyet pedig szlovákba, pedig mind a négy magyar nemzetiségű - mondja Ruman Istvánné óvónő. - Azt mondják, adni akarnak valamit a gyermeküknek. De kérdem én, melyik szülő nem szeretné, ha a gyermeke nem érvényesülne az életben? Hiába minden szó, minden érv: nehéz meggyőzni a szülőket arról, hogy a magyar iskolába járó gyermekek nem indulnak hátránnyal. Sőt. Hogy az egyházfai szülők körében ilyen népszerű lett a szlovák tannyelvű iskola, annak több oka is van. Tudni kell, hogy a faluban (ahogy sok más községben) előbb nyílt meg a szlovák iskola, mint a magyar.- A szlovák tanító kezdettől fogva kemény és nem is eredménytelen propagandát folytatott, melynek „köszönhetően" évtizedekkel ezelőtt is sokan jártak szlovák iskolába - akkor is, amikor a magyar iskola már működött. Miután a kisiskolákat megszüntették, a szülők még inkább hajlottak a szlovák iskola felé. Sokan azért, mert már ők maguk is oda jártak, mások engedtek a csábításnak, a rábeszélésnek: Szenckirályfára jobb a közlekedés, mint Hegysúrra, ott teljes szervezettségű iskola van, míg Súron „csak" kisiskola, ahonnan tovább Szencre kell még járniuk a gyermekeknek. A legtöbbet hangoztatott érv azonban az érvényesülés volt. - Jelenleg mindössze kilencen járnak Egyházfáról hozzánk, ami nagyon kevés - ismerteti a helyzetet Ruman István, a súri iskola igazgatója. - Egyházfa a szülőfalum, nagyon elszomorít, hogy az ottani szülők ennyire közömbösek lettek a magyar iskola iránt. Pedig Paxy esperes úrral mindent megtettünk azért, hogy a szülőket meggyőzzük, de hiába érvelünk az elért eredményeinkkel, hiába bizonygatjuk: nem rosszabb a magyar iskola színvonala, mint a szlováké - a szülőket nem Kovács Péter: Kisiskolák nélkül a nagyobb iskolák is elsorvadnak. (Méry Gábor felvételei) Vajon milyen nyelven tanulják majd a betűvetés tudományát? Paxy László esperes: Sokszor egymás között is szlovákul beszélnek... érdekli a tárgyi tudás, amit nálunk kaphat a gyermek, nekik az a fontos, hogy „megtanuljon szlovákul". Paxy László esperes, aki immár 19 éve szolgálja Egyházfa katolikus magyarjait, szomorúan konstatálja: - Egyházfán a szülők többségének az a véleménye: a gyermek jobban érvényesül, ha szlovák iskolába jár, mert akkor nem lesznek problémái a továbbtanulással. Nehéz nekik bebizonyítani, hogy nincs igazuk. Hiába beszélek nekik én, a szószéken éppúgy, mint a Csemadok-gyűléseken... Pedig Paxy atya, aki egyben a faluban működő cserkészcsapat vezetője is, látja, tapasztalja, milyen hatással van a gyerekekre az idegen nyelvű környezet. - A cserkészcsapatnak 25 tagja van, közülük 11 gyermek magyar iskolába jár, 14 pedig szlovákba. Ez a tény a foglalkozásokon is megnyilvánul. Sokszor még egymás között is szlovákul beszélnek. Pedig mindannyian tudnak magyarul, hiszen a szüleik magyarok. De az iskolában megszokják a szlovákot, idővel számukra természetessé válik, hogy az utcán, játék közben egymással is szlovákul beszélnek ... -Az a falu, ahol nincs iskola, elveszett - állítja Ruman István. - Ott a kultúra, a hagyományok, a gyökerek lassan mind kivesznek. A szülők előbb a magyar iskolától fordulnak el, s azután szép lassan elkezd sorvadni a magyarság. Hogyan lehetne a szülőket jobb belátásra bírni? Csakis az eredményekkel. Ha látják, hogyan dolgozunk, milyen sikereket érünk el, és ha közvetlen kapcsolatot alakítunk ki velük. Ruman István szavaiból úgy tűnik, Hegysúron mindezt sikerült elérni, s nagy részben ennek is köszönhető, hogy a súri magyar szülők között ritka az olyan, aki szlovák iskolába íratná gyerekét. Bizonyítja ezt a statisztika is: a négyosztályos magyar kisiskolának 34 tanulója van, a vele párhuzamos szlovák kisiskolának 11. - Létfontosságú, hogy körülbástyázzuk magunkat minél több kisiskolával - mondja Kovács Péter, a szenei alapiskola igazgatója. - Nélkülük ugyanis a nagyobb iskolákat is az a veszély fenyegeti, hogy elsorvadnak. Ezért nekem az a véleményem, hogy ahol csak erre mód van, újra kell nyitni a kisiskolákat, össze kell fogniuk a szülőknek, a pedagógusoknak, a helyi önkormányzatoknak, és meg kell próbálniuk akár a lehetetlent is. Legelőször az igényt kellene felébreszteni a szülőkben, mert anélkül hiábavaló minden jószándék. De vajon Egyházfán lenne-e ismét igény a kisiskolára? Néhány helybeli szülő már két évvel ezelőtt kezdeményezőként lépett fel, javaslatukra a helyi önkormányzat kérvénnyel fordult a galántai járási iskolaügyi hivatalhoz, anyagi támogatást kérve egy új iskola felépítéséhez. - Kérvényünket ugyan nyilvántartásba vette a hivatal, pénzzel azonban egyelőre nem tud segíteni - mondja Ruman Ferenc polgármester. - A tervek pedig készek, már a telket is kiszemeltük, de önerőből ekkora beruházásra a falu képtelen. Felmerült az ötlet, hogy az iskola egykori épületét kellene átalakítani, akkor viszont az óvodát meg kellene szüntetni, ami szintén nem lenne szerencsés lépés, mégha kevés is a gyermek. Meg az átépítés is költséges. Pedig égető szükség volna a kisiskolára. Mióta a faluban nincsenek tanítók, nincs kulturális élet, nem működik a Csemadok, nincs, ami összetartsa az embereket. Ruman Istvánnak az a véleménye, hogy az egyházfai szülők többségének (egy-két kivételtől eltekintve) már ma sem kell a magyar iskola. Szerinte a csekély érdeklődés mellett az alacsony népszaporulat-is kérdésessé tenné az iskola jövőjét. - Ha a magyar kisiskola megnyílik, akkor a szlováknak is meg kell nyílnia. Akkor pedig a szülők ugyanúgy fognak választani, ahogy most - mondta. Vajon visszafordítható-e még a folyamat, amely tizenöt évvel ezelőtt vette kezdetét Egyházfán? A kérdésre a választ a helybelieknek kell megadniuk. Rajtuk múlik, nemcsak az iskola, hanem gyermekeik, unokáik, egy magyar falu jövője... S. FORGON SZILVIA TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § Tegnapi számunkban részleteztük az osztalékból történőadófizetés módját, ma pedig arra térünk ki, milyen jövedelemadóval kell majd számolnia annak, aki részvényeit eladja. - A részvények eladása - hacsak nem adjuk olcsóbban, mint vásároltuk - realizált tőkehozadék. Részvények eladásakor - akárcsak minden egyéb vagyon eladásakor - január elsejétől a 286/1992 Tt. sz., a jövedelemadóról szóló törvény paragrafusai szerint adózunk. Az új adóbevallások a jövedelmek többsége esetében éves bevételekkel számolnak. Csupán a speciális tarifával megadóztatott jövedelmeket nem kell majd feltüntetni az adóbevallásokban. Ilyen tarifával adóztatják meg a jövedelem keletkezésének a forrásánál többek között az osztalékokat, éspedig 15 százalékos adókulccsal, v Az összbevételből leszámítódik az adómentes minimum, a gyermekekre, a közlekedésre, stb. leszámítható adómentes tétel, továbbá az egyéb leszámítható tételek (pl. a biztosításra) - és ily módon megkapjuk az úgynevezett adóalapot. Ezt az adóalapot pedig a természetes személyekre vonatkozó jövedelemadó progresszív adókulcsaival adóztatják meg, ezek 15 százaléktól 47 százalékig terjedhetnek. A jövedelmek között kell megjelennie a részvényeink eladásából származó bevételnek is, abban az esetben, ha az értük kapott pénzért nem vásároltunk más részvényeket. Ha ugyanis vásároltunk volna, akkor semmilyen jövedelmünk nem keletkezett volna, és nem is kellene jövedelemadót fizetnünk ezen a jogcímen. Tehát valamiféle éves tesztről van szó. Akí a szóban forgó évben újrainvesztálja a vagyona eladásából keletkező bevételt, annak tulajdonképpen nem keletkezik jövedelme, tehát nem is fizet adót ilyen jogcímen. Aki elhallgatja (nem vallja be) adóköteles jövedelmét, az adócsalást követ el, és az adóhátralék öt évre visszamenőleg is behajtható, sőt, az egyszerű bírságtól kezdve komolyabb büntetésben is részesülhet az, aki akarva vagy akaratlanul adócsalóvá válik. Az értékpapír-tulajdonosok pontos nyilvántartásáról és az értékpapír-kereskedelemről az értékpapír-központi adatbank gondoskodik, és minden átutalást nyilvántart majd. Törvény szabályozza majd azt is, kinek a tudtára kell hoznia az egyébként titkos információkat. Ilyen adatok nemcsak a bíróságoknak és a büntetőszerveknek szolgáltathatók ki, hanem az adóügyi kérdésekben illetékes pénzügyi szerveknek is. PETER VOJTECH LflPSZÉĽEN BETELT A POHÁR Néhány hónapja, egy közös sajtóértekezleten Vladimir Mečiar miniszterelnök megdicsérte a szakszervezeteket, és Alojz Engliš. a konföderáció elnöke is elismerően nyilatkozott a kormánnyal való jó együttműködésről. Gyanús volt az a túlzottan eszményi viszony, s felmerült, nem adják-e fel a szakszervezetek alapvető küldetésüket, a szociális ellenzék szerepét. Az utóbbi napok történései bizonyítják, hogy a szakszervezetek határozott lépésekre szánták el magukat. Felfüggesztették tagságukat a háromoldalú érdekegyeztető tanácsban, és megfogalmazták konkrét követelésüket: hasson oda a kormány, hogy a lehető legrövidebb időn belül fizessék ki a januárban nem folyósított, illetve a februárban esedékes állami kompenzációs járulékot és családi pótlékot. A kabinet tétlensége esetén (február 15-e a határidő) a szakszervezetek szélsőséges lépéseket - akár az általános sztrájk meghirdetését - helyeztek kilátásba. Megelégelték hát a szakszervezetek, hogy több tárca vezetője csak rálegyint a szociális politika ellenőrzésére létrehozott érdekegyeztető tanács küldetésére. Roman Kováč miniszterelnök-helyettest - egykori szakszervezeti csúcsvezetőt - joggal vádolhatják tehetetlenséggel és megalkuvással. Hiszen vezetésével a háromoldalú tanács - a kormány hibájából - képtelen volt hatékonyan teljesíteni feladatát. Kinek a gyöngesége, ha a világos játékszabályok ellenére az egyes tárcák a szociális politikával összefüggő törvénytervezeteket vagy későn, vagy egyáltalán nem terjesztik a tanács elé; ha figyelmen kívül hagyják elfogadott határozatait, és fittyet hánynak a bíráló megjegyzésekre? A konföderáció minap tartott közgyűlésén komoly elemzésnek vetették alá Szlovákia gazdasági és szociális helyzetét. A kabinet számára is hasznos lenne, ha a fellegekből leereszkedve higgadtan szembenézne a szakszervezetek megállapításaival. Például azzal, hogy a politikai problémák háttérbe szorították a gazdasági és szociális gondok orvoslását. Hogy a kormánynak a Kiegyensúlyozott állami költségvetés megtartására irányuló túlzott igyekezete a lakosság szociális terheit elviselhetetlenné teheti. Az államvezetés megszívlelhetné azt a figyelmeztetésüket is, hogy az egyes tárcák hatékonyabb foglalkoztatáspolitikát folytathatnának, és rugalmasabban befolyásolhatnák a munkaerőpiac eredményes működését. Hogy a szociális tárca minél hamarabb kidolgozhatná a szociális juttatások folyósításának jól működő mechanizmusait, amelyek garantálnák: a szociális segély valóban a rászorultakhoz jut el. Egyébként is a szociális ellátásra szánt 2,4 milliárd (a tavalyihoz képest fél milliárddal kevesebb) és a háromféle biztosítás bevételeként tervezett 44 milliárd korona aligha fedi majd a kiadásokat. A szakszervezetek határozottságát a munkáltatók elismeréssel fogadták, érdemben viszont nem akarnak párbeszédet folytatni velük. Ők a várakozó harmadik fél, amely a munkavállalók és a kormány esetleges ölre menését tisztes távolságból figyeli csupán. A szakszervezetek a politikai pártoknak is feladták a leckét. Vajon rádöbbennek-e, hogy a politikai csatározások mellett itt az ideje a szociális kérdések megoldásának. Annál is inkább időszerű a probléma felvetése, mert a választások előtt éppen a jelenleg kormányon levő mozgalom ígérte legnagyobb hévvel a szociális biztonság megteremtését. Jogos tehát a számonkérés. MÁZSÁR LÁSZLÓ