Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-08 / 31. szám, hétfő

1993. FEBRUÁR 8. fÚJSZÓI MOZAIK „MA MINKET, HOLNAP MÁSOKAT..." (Munkatársunktól) - A Roma Polgári Kezdeményezés Uniójának szombati kassai sajtótájékoztatóján Gejza Adam elnök, továbbá Horváth Miklós és még több más tisztségviselő a népcsoport helyzetének az elemzése során inkább bírálta a kormánypolitikát, mint dicsérte. Sajnálattal állapították meg, hogy az országban az elmúlt negyven év után is tovább tart a romák hol burkolt, hol nyílt diszkriminációja. Megemlítették, hogy a munkát kereső romák felvételi kérelmét az üzemek többsége általában elutasítja, a „bőrfejűek" romaellenes megnyilvánulásait a hatóságok szinte tétlenül nézik. „A szélsőséges csoportok sajtóban is népszerűsített nézeteiből úgy látjuk, ma minket akarnak elintézni, holnap pedig másokon lesz a sor. Veszélyessé válhat az ilyen torzsalkodás eltűrése, engedélyezése" - fogalmazott egyikük. Ugyanakkor megjegyezte, szervezetük nem akar a romáknak kiváltságos jogokat, hanem csak azt, ami másokat is megillet. A sajtótájékoztatón felolvasták annak a nyílt levélnek, felhívásnak a szövegét, melyet a Roma Polgári Kezdeményezések Uniójának ügyvezető testülete a szlovákiai romákhoz intézett, s melyben felkéri a többi roma mozgalmat, szervezetet, hogy csatlakozzon felhívásukhoz, s támogassák a roma mozgalmak egyesülésének gondolatát. „Szlovákia romái tiltakozunk az ellen, hogy a kormány és az egyes minisztériumok, főleg a kulturális minisztérium a romák kulturális és társadalmi fejlődése érdekében benyújtott igényeinket, kérelmeinket ignorálja, elutasítja..." - áll a felhívásban, melyet a szervezet küldöttsége február 10-én személyesen akar átadni Roman Kováé miniszterelnök-helyettesnek. A levelet eljuttatják az Európai Tanácshoz is. A közelgő romakirály-koronázással kapcsolatban tájékoztatóink elmondták, nem tanúsítanak különösebb jelentőséget magának az eseménynek. A királyi tisztség akkor nyerne csak igazi elismerést körükben, ha sikerülne egyesítenie, összefognia az ország romáit, (gazdag) CSEHORSZÁGI ROMÁK ELKESEREDETT NYILATKOZATA (Munkatársunktól) - Csütörtökön Prágában az ún. Nemzeti Kisebbségvédelmi Tiltakozó Bizottság és a Roma Petíciós Bizottság kemény és fenyegető hangvételű nyilatkozatot tett közzé, amelyben elmarasztalja a kormányt, hogy a roma kisebbség ellen irányuló fajüldöző megnyilvánulásokkal szemben nem lép fel erélyesen. Felszólították a kormányt és a cseh parlamentet, hassanak oda, hogy mindenütt tartsák tiszteletben a fajüldöző és fasiszta csoportok létrehozását tiltó törvényeket, s ezek megszegőit szigorúan büntessék meg. Követelték, hogy indítsanak büntetőjogi eljárást azoknak a helységeknek a polgármesterei ellen, ahol rasszista megmozdulások voltak; továbbá hogy a parlament alkosson külön törvényt a nemzeti kisebbségek védelmére. A két szervezet, amelyek létezéséről Ladislav Bodynak, a cseh parlament roma képviselőjének nincs tudomása, éhségsztrájkokkal, állampolgári engedetlenséggel, sőt a bőrfejűek elleni védekezést szolgáló illegális csoport létrehozásával fenyegetőzik, ha a cseh kormány és a parlament nem teljesíti követeléseiket. Vladimir Šuman, a parlament honvédelmi és biztonsági bizottságának elnöke újságírók előtt felelőtlennek és ultimatívnak minősitette a nyilatkozatot. Szerinte nem szükséges külön törvényt hozni a nemzeti kisebbségek védelméről, mivel ezt a védelmet szavatolja az alkotmány és az emberjogi alkotmánylevél (sm) A DUNA UTCAI MAGYAR ALAPISKOLA ÉS GIMNÁZIUM SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉGE szeretettel meghívja Ont és kedves családját A II. ÁLARCOS, MAGYAR BÁLRA (álarc nélküli vendégeinket is szívesen látjuk), melyet 1993 február 13án rendezünk meg a DUKLA SZÁLLÓ termeiben (Pozsony, Dula tér - Dulovo nám.) 19 órai kezdettel JEGYELŐVÉTEL: 1993. február 8-án és 9-én, 16-tól 19 óráig az iskola épületében. VX-144/1 ''' ' j> - - ' 1 \

s' • w r MAGYAR SZAMADAS ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI MEGOSZLÁS SZLOVÁKIA NÉPESSÉGÉNEK ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI MEGOSZLÁSA NEMZETISÉGEK SZERINT 1980-BAN ÉS 1991-BEN át magukon viselték - és máig is viselik - az újra formálódó kisebbségi intézmények - iskolahálózat, sajtó stb. A magyar és a szlovák lakosság iskolai végzettség szerinti megoszlása ma is jelentős mértékben eltérő. Iskolai végzettség Összesen magyar szlovák Iskolai végzettség 1980 1991 1980 1991 1980 1991 alapiskolai 38,2 28,7 49,5 39,5 36,8 27,1 szakmunkás

1 15,3 19,1 14,5 19,0 15,5 19,3 szakmunkás 0,2 1,7 0,1 0,9 0,2 1,9 szakiskolai 1,9 2,1 1,2 2,0 2,0 2,1 ált. köz. isk. 3,1 3,2 3,3 4,0 3,0 3,1 szakközépisk. 9,9 13,3 6,1 10,2 10,3 13,9 egyetemi és főisk. 3,9 5,8 1,6 2,9 4,0 6,1 isk.végz.nélkül 0,6 0,5 0,6 0,5 0,5 0,4 isk.végz.szóló adat nélkül 0,8 0,7 1,0 0,4 0,8 0,6 gyerekek 15 éves korig 26,1 24,9 22,1 20,5 26,9 25,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 szakmunkás érettségi nélkül; Szakmunkás érettségivel Az alapiskolai végzettséggel rendelkezők részaránya a magyar lakosságon belül továbbra is aránytalanul magas (39,5 %), összehasonlítva a szlovák lakosság azonos műveltségű rétegével (27,1 %). 1970 és 1991 között a (csak) alapiskolai végzettséggel rendelkezők aránya Szlovákiában 44,2 %-ról 28,7 %-ra csökkent. Jelentós mértékben növekedett az alapiskolainál magasabb végzettségre szert tett magyarok részaránya, de az alapiskolai végzettségűek aránya csak kisebb mértékben, 22,7 %-kal mérséklődött. A magyar nemzetiségű szakmunkások hányada (19,9%) megközelíti az országosat (20,8 %), de az érettségivel rendelkező magyar szakmunkások részaránya (0,9 %) kétszer alacsonyabb (1,7 %). Az általános középiskolai végzettséggel rendelkező magyarok részaránya (4,0 %) meghaladja a szlovákiai hányadot (3,2 %), ez azonban csak látszólagos eredmény. A szakközépiskolai érettségivel rendelkezők aránya 21 év alatt megkétszereződött (6,4 % -13,3 %), magyar viszonylatban megháromszorozódott (3,5 % - 10,2%), ennek ellenére még mindig jelentős az eltérés a középiskolások e kategóriájában. A főiskolai és egyetemi diplomával Szlovákia lakosságának 5,8 %-a, a magyar népességnek 2,9 %-a rendelkezik. A 70-es években 2,4-szer, jelenleg 2-szer alacsonyabb a magyar diplomások részaránya az országos átlagnál, de napjainkban is a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói között alulképviselt a magyar diákság. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők kis száma és az általános középiskolai végzettségűeknek az országos átlagot valamelyest meghaladó száma kölcsönös összefüggésben van egymással: a magyar nemzetiségű középiskolai végzettséggel rendelkezőknek csak kisebb hányada szerzett felsőfokú képesítést, mint Szlovákia lakosságának azonos képesítésű csoportja, ezért (is) némileg nagyobb a magyar középiskolai végzettséggel rendelkezők hányada. A magyar lakosság iskolai végzettség szerinti kedvezőtlen megoszlása - a történelmi előzményeken kívül - a nemzetiségi iskolahálózat hiányosságaira mutatnak rá, de meghatározó a lakosság egy részének tudati értékrendje is, mely a közvetlen pénzkereset lehetőségét részesíthette?) előnyben a hosszabb ideig elhúzódó iskolai képzéssel szemben. PERSPEKTÍVÁK A szlovákiai magyarság számának, demográfiai összetételének alakulása több szempontból aggodalomra ad okot. Az utolsó két évtizedben tapasztalható minimális növekedés gyakorlatilag stagnálást jelent. Az anyanyelvi hovatartozás községsoros adatainak közzététele - melyre nem kerül(t) sor - elősegíthette volna a községek szintjén zajló népesedési folyamatok jobb megismerését. A magyar népesség lélekszáma, részaránya, az általa őshonosán lakott területeken különböző mértékű változásokon megy keresztül. Ennek következtében fokozatosan kirajzolódnak, elkülönülnek egymástól a magyarság lélekszáma szempontjából növekedést, stagnálást, illetve csökkenést kimutató területegységek, körzetek. A magyar lakosság elöregedése folytatódik, a termékeny korú nők lélekszáma, illetve részaránya a nemzetrész populációján belül fokozatosan csökken. Mindezek a jelek arra mutatnak, hogy a jelenlegi „stagnáló növekedést" rövid időn belül a magyar nemzetrész számbeli fogyása vált(hat)ja fel. Másrészt a 70-es és a 80-as évekre vonatkozó népszámlálási s az éves demográfiai adatsorok nagymértékben eltérnek egymástól. Kimutatható, hogy a magyar lakosság lélekszáma jelenlegi szinten történő alakulását elsősorban nem a természetes népszaporulat jelenlegi szintje határozta meg, (annakellenére, hogy a magyar szülókorú nók termékenysége a 80-as években mintegy 20 % -kai volt alacsonyabb mint az országos átlag). Elsősorban az asszimilációs folyamatok hatására alakult a jelenlegi módon a magyarság lélekszáma. ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT FEGYELMEZŐ PLÉNUM. Akkor 1991 tavaszán, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalom kettéválásakor mindenki csodálkozva állapította meg: Rudolf Filkus is Meőiarral tart. Csodálkozva, mert a szakadást vezénylő exminiszterelnök közgazdász-aprószentekből álló mezőnyéből több fejnyivel kiemelkedett a kiválóan felkészült és világlátott, tehát a piacgazdaság bacillusa által „fertőzött" nemzetgazdász. A júniusi választások előtt két nappal a politikai előrejelzők 99 százaléka még azt jósolta, hogy a győzelmes Meőiar-kabinetben majd Rudolf Filkus lesz a gazdasági csúcsminiszter. Nem ö lett. Prágába „száműzték", a gazdaság irányítását pedig olyan emberre bízta a miniszterelnök, aki korábban túlságosan is összefonódott a kommunista pártállam nagyvállalati lobbyjával. A miniszterelnöknek már ez a gesztusa is vészjósló volt. Mindazok számára, akik Szlovákiában a privatizálás gyorsításában reménykedtek. Január elseje után, amikortól kezdve a föderális kormány tagjai „munkanélküliekké" váltak, a kormány elnöke kiszivárogtatta a hírt, hogy Filkus arra kérte a győzedelmes mozgalom elnökét, tegye lehetővé, hogy ismereteit, nyelvtudását bécsi nagykövetként kamatoztassa. Néhány nappal a hír elterjesztése után azonban a „forró nagykövetjelölt" megtalálta a módját, hogy cáfolja ezt az állítást. Filkus kijelentette: véleménye szerint közgazdászként nagyobb hasznára válna hazájának, mint diplomataként. Mečiar csak ezt kővetően jelentette ki: „Sohasem nevezném ki Rudolf Filkust gazdasági csúcsminiszternek." Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy repedezni kezd a DSZM egysége és ez teljesen nyilvánvalóvá vált, amikor Filkus azzal vált renitenssé, hogy megsértette a pártfegyelmet: nem volt hajlandó kijelenteni, hogy amennyiben valamelyik parlamenti párt jelölné a köztársasági elnöki tisztségre, a jelölést visszautasítja. így kettőre növekedett a DSZM-en belüli lázadók száma. Milan Kňažko, a máshogy gondolkodó külügyminiszter mellett Filkus is a „pártbíróság" elé került A DSZM vezetőségének országos plénuma szombaton ülésezett, de vasárnap délig csak annyit tudott meg az ország népe a fegyelmező testületként érvényesülő „KB" tanácskozásról, hogy felszólították Milan Kňažkót: mondjon le, mert a kormány valamennyi minisztériuma közül a külügyminisztérium munkája a leggyengébb. Sokkal stílusosabb lett volna a hivatalos DSZMkommüniké, ha a jelentés így folytatódik: a gazdasági minisztérium viszont kiváló munkát végzett, így semmi szükség az olyan közgazdászok okvetetlenkedésére, mint amilyen Rudolf Filkus. Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának nemcsak a Weiss-párt az örököse. A SZAKSZERVEZETIEK FELÁLLTAK. A kormány eddig általában csak elismerően szólt a szakszervezetek és a végrehajtó hatalom közötti együttműködésről. Most e téren is - úgy tűnik, - változott a helyzet. A csütörtöki egyeztető ülésen a kormány számára hidegzuhanyként hatott, hogy a munkavállalók képviselői kemény hangon nemtetszésüknek adtak kifejezést a családi és a „drágasági pótlék" folyósításának akadozása miatt. Olga Keltošová szociális ügyi miniszter azzal vágott vissza, hogy az állami juttatások kifizetését a vállalatok, közelebbről pedig a bérelszámoló osztályok akadályozzák. E kijelentésével a szó szoros értelmében olajat öntött a tűzre, mert már hetek óta mindenki tudja, hogy minisztériumi intézkedések miatt vált áttekinthetetlenül bonyolulttá, túl bürokratizálttá a családi pótlék, illetve a kompenzálási juttatás folyósítása. Mivel a szakszervezeti vezetők - úgy tűnik - sokkal közelebbről ismerik a valós helyzetet, a munkavállalók anyagi gondjait, a miniszterasszony arroganciáján felháborodtak, fogták a kalapjukat, és faképnél hagyták a kormány képviselőit. Ha egyedülálló esetről lenne szó, az ember azt mondaná, hogy „előfordul az ilyen". A szociális zűrzavarhoz hasonló esetek azonban sajnos más ágazatokban is előfordulnak. Nem működik az egészségügy, és nagyon rossz a helyzet az iskolaügyben is, arról már nem is beszélve, hogy a gazdaságirányítás színvonala nem mondható kielégítőnek Kérdés, hogy Mečiar, a minden terület irányítását egy kézben tartó kormányfő, hogyan reagál ezekre a jelenségekre. Valószínűleg úgy, hogy feláldozza néhány miniszterét. Az egészségügyi miniszter már a „jelöltek" között van, és valószínű, hogy Keltošovát is rövidesen odadobják koncként, hogy csillapítsák vele a munkavállalók százezreinek felháborodását. De vajon ezzel megoldják a problémát? A kormánypárt fő problémája, ugyanis az, hogy illusztris tagjai valamennyien ugyanabba az iskolába jártak. TÓTH MIHÁLY Mindezek a nem túl optimista prognózisok jelzik, hogy alapvető fontosságú a közeljövőben nagyobb figyelmet fordítani az anyanyelv és nemzetiség kettősségének, a nemzeti identitás, nemzetiségváltás és asszimiláció különböző aspektusainak a tanulmányozására. Valószínű, hogy az emiitett folyamatok pontosabb megismerése és a statisztikai adatokból levonható következtetések együttesen jelenthetnek kiindulópontot az objektívebb önreflexióhoz és az ebből adódó cselekvési stratégiák megfogalmazásához. GYURGYÍK LÁSZLÓ ÚJ JOBBOLDALI SZERVEZŐDÉS MEGALAKULT A KONZERVATÍV DEMOKRATÁK PÁRTJA (Munkatársunktól) - Szombaton új politikai pártot alapítottak Szlovákiában. A Konzervatív Demokraták Pártjának (KDP) alakuló kongreszszusát Kassán tartották. A jobboldali beállítottságú párt alakuló kongresszusán megvitatták a párt fő célkitűzéseit, elfogadták az alapszabályt és megválasztották a vezetőséget. A KDP elnöke a fiatalon is jó hírnévre szert tevő ügyvéd, Pavol Hagyari lett, akinek munkáját három alelnök, Ivan Mikloš exminiszter, a Polgári Demokrata Unió egykori alelnöke, Miloslava Zemková, Pozsony Óvárosának polgármestere, a Demokrata Párt volt alelnöke, valamint Ľudovít Kánik, az egykori Polgári Demokrata Párt keleti regionális tanácsának elnöke fogja segíteni. A Konzervatív Demokraták Pártja vezérkarának első sajtóértekezletén felolvasták az alábbi nyilatkozatot, melyet az alakuló kongresszus hagyott jóvá: „Képviselni fogunk minden demokratikus gondolkodású embert és azokat, akiket a jelenlegi kormánypolitika veszélyeztet. Védelmezni fogjuk a szabad véleménynyilvánítást, a személyes meggyőződés és öntudat szabadságát. Ahol lehetséges, ott csökkenteni akarjuk az államhatalmat, hogy ne gátolja az egyén szabadságát és kezdeményezését. Jogállamot akarunk, ahol a törvényeket az emberek alkotják, és ahol ezeket be is tartják. Pártunk fő célja lesz, hogy Szlovákia bekapcsolódjék az összes európai demokratikus szerveződésbe, és valóban prosperáló ország legyen." Pavol Hagyari pártelnök ehhez még hozzátette, hogy a KDP megalakulása garanciát jelent arra, hogy a jobboldal most már Szlovákiában is elkezdi az aktív politikai tevékenységet, s minden bizonnyal azt is eléri, hogy a parlamentben is ellensúlyozni fogja majd a baloldali törekvéseket. Lapunk azon kérdésére, hogy a KDP miként tekint a nemzetiségekre, azaz milyen nemzetiségi politikát kíván folytatni, Ivan Mikloš ezt válaszolta: - A demokrácia elveit vallva fontosnak tartjuk, hogy ne csak a többség jogait hirdessék, hanem respektálják a kisebbségi jogokat is. Tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzeti kisebbségről van szó, mi garantálni kívánjuk a kisebbségi jogokat. Olyan nemzetiségi politikát kívánunk folytatni, amely arra irányul, hogy a kisebbségi jogok ne csak deklarálva legyenek, hanem a gyakorlatban is tiszteletben tartsák őket. Hangsúlyozom: mi garantálni kívánjuk a kisebbségi jogokat, végsósoron azt a sajátosságot is figyelembe kell venni, hogy Szlovákia egyes részein a szlovákok vannak kisebbségben. A KDP első sajtóértekezletén azt is megtudtuk, hogy az új párt szervezését a múlt év decemberében kezdték el, s mára a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás kivételével Szlovákia minden területén megalakították a helyi szervezeteiket. (szaszák) A II. világháború utáni években a szlovákiai magyarságot sújtó intézkedések maradandóan meghatározták a magyarság társadalmi összetételét. A negyvenes évek végére gyakorlatilag értelmiség nélkül maradt a szlovákiai magyarság. Ennek következményeit huzamosabb időn